Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-17 / 262. (1596.) szám

1927 november 17, csütörtök* A postaüávl minisztérium nem törődik a kisetmséaek nyelvi Jókaival Koséit miniszter válasza Féder Nikiás kérdésére — Nem kan masyar felírásokat a rozsnyői postahivatal sem ...................................'.'jl1. _l 1 1 ge s és nemzeíiieg túlfűtött szomszédokkal van kö­rülvéve. A szövetségesek bizalmatlansága nélkül a csatlakozás már rég bekövetkezett vol­na. A probléma megoldása Berlinben nyugszik, nem pedig Bécsben. mert csak azért to'ódolt ki a csat akozás, nivel hiányoztak a biz'os garanciák arról, hogy Német­ország va'óban demokralikus. Sajnos, Európa még nem annyira egységes, hogy a csatlakozás teljesen au'omatikusan végbemehetne. MŰSORON KÍVÜL < .1 SZÁZFRANKOS ábránd 1 Becsuktak a tömlöcbe egy embert, aki ^ Lindbergh emlékéből jó és különös üzletet ( csinált. Ez az ember künn volt a Bourget-i ( repülőtéren azon az éjszakán, mikor Lind- . bergh és csodálatos madara megérkeztek ten- , gerentulról. Én is ott voltam, tízezren vol- , tünk. Szaladgáltunk a sötétben, hitetlenül ^ mint a vakondokok, kapkodtunk, magunkon g kívül tátogtunk levegő után, tapogattuk az égből hullott madár szárnyait. Valaki kiadta ^ a jelszót, hogy egy centiméter az olajos vá- : szón bői, ami a Sprit of St. Louis szárnyait bo- ( ritotta, jó kabala a pénztárcában. Jé kabala, , abban az értelemben, mint az aksztott ember kötele. Meg is kopasztották egy négyzetméter 1 vászonnal a híres madár szárnyait. Mindenki magánkívül volt. Ez az ember, akit most lecsuktak, nem ' volt magánkívül, hanem gondolkozott. Aki , históriai pillanatokban gondolkozni tud, az ' okos ember s kezében tartja a siker kulcsát. Amig a többiek hörögtek, velem együtt, ad­dig ő számolt. Aztán mind hazamentünk, Lindbergh elutazott. Más madarak jöttek, az attrakció lejárta magát. De Lindbergh emlé­ke friss maradt. Az okos ember egy napon , megeskette a házmesternél, hogy hallgatni 1 fog s mutatott neki egy kis csomag olajos vásznat, néhány kifosztott tollat Lindbergh J gépének szárnyaiból. A házmester sietett el- 1 mesélni a titkot a szomszédoknak. Az első - amatőr, mert mindenre van amatőr, sietve be- * állított s vásárolt az okos embertől egy négy- * zefccentiméternyi Lindbergh-vásznat száz J frankért. Na, ha Dupontnak van Lindbergh- ! amuletteje, akkor Durand se maradhat el; í babona és sznobizmus, gyüitőszenvedály és ( hiúság noszogatták a klienseket. Az okos em- ’ bér mindenkinek adott, aki kért száz frank- \ ért egy körömfeketényi olajos vásznat. Las- 1 gan levizitelt nála a negyed minden jómódú ] és babonás polgára. Néhány hónap alatt el­adott egy Zeppelinre való olajos vásznat. ’ Centiméterenként. Száz frankért egy centi- ‘ métert. A vászon végtelenül megnőtt, kifogy- ' hatatlanul tágult, mint egy keleti mesében. ] Értékes vászon volt, drágábban fizették, mint a selyemperzsát; értékes vászon volt, mert a 1 piszkos rongyokat szinesre hímezte az embe­rek illúziója. Mi kell több? Ki tud értékesebb árut adni 100 frankért, mint egy centiméter­nyi illúziót? 1 Nem tudni, ki jelentette föl, biztos az, hogy most lecsukták. Az okos ember, hogy 1 megmentse kliensei bizalmát, oda vallott, hogy kezdetben ő igazi vásznat árult, valósá­gosan a Lindbergh-szárnyaiból szakított vász­nat. Csak később, mikor tolonglak a klien­sek, hígította fel a készletet. Ezzel a csöpp kegyes hazugsággal megmentette összes "kliensei illúzióját, mint ahogy egy csöpp ró­zsaolaj illatossá tesz egy nagy hordó vizet; mindenki, aki vásárolt*’ tőle, joggal hiheti, hogy az amulette, amit tárcájában hordoz, még a régi, hiteles készletből származott s valóságos és üdvöt hozó. Nagy igazságtalanság lesz, ha megbünte­tik ezt az okos embert. Végeredményben nem árult mást, csak azt, amit az emberek szenvedélye és korlátoltsága követelt tőle: egy illúziót. Aki egy centiméter piszkos vá­szonért száz frankot ad, az nem vásznat vá­sárol, hanem valami egészen mást. Ha Szt. Jeromos csontjait, porcogóit és Ízületeit, mi­ket kegyes foglalatban őriznek kegyes lelkek körben a kerek földön, egy napon összerak­nák, kiderülne, hogy a kegyes szent maga­sabb volt, mint egy mammut, valami őslény­tani állat csontváza állana össze. S egy légió ember szegényebb lenne egy leheletnyi áb­ránddal. Megéri az igzaság az illúzió töré­keny délibábját? Minden költő, minden filozófus, minden vallásapostol pert kaphatna a nyakába, ha utánanyomoznak, hogy az ábránd, amit az emberiségnek készpénzért árultak, centimé­teres sóhajokban, csakugyan az a hiteles áb­ránd volt-e, valami, ami az övék, amiben ma­guk is hisznek s amiből készletük volt az egész emberiség számára?... De, ami nekem fontosabb: miért jutott neki, az okos embernek, egyedül neki eszébe tizezer ember közül, akik Lindbergh gépe körül tolongtak a ködös éjszakán, hogy egy centiméter vászon e gép szárnyairól száz frankot ér? Miért nem jutott ez a többi tíz­ezernek, miért nem jutott nekem eszembe? Mert becsületes vagyok? Mert trottli vagyok? Vagy mert van egy különös tehetség, egy psödálatos érzék a pénzzel szemben, ami automatikusan működik s ami abban a pilla­natban, mikor Lindbergh gépe átszeli az óceánt, ném arra gondol, hogy most kisebb lett a föld, hanem arra, hogy egy centiméter vászon száz frankot ér? Dm s.) Prága, november 16. A csehszlovák kormánypártok vezető po­litikusai a külföld számára különösen a leg­utóbbi időkben nagy előszeretettel hangoztat­ják, hug\ Csehszlovákiában a magyarság a kisebbségi jogok „maximumár élvezi. Ezek­re az öntelt állításokra természetesen a való élet lépten-nyomon alaposan rácáfol. Ilyen cáfolattal szolgál például most magának a csehszlovák kormánynak egyik tagja, Nősek postaügyi miniszter, amikor Fedor Miklós­nak, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselőjének a rozsnyői pos­tahivatal felírásai ügyében beadott kérdésére szószerint a következőképp válaszol: „A legfelsőbb közigazgatási bíróság ha­tározata szerint a nemzeti kisebbségek nyelvi jogaikat nem érvényesíthetik a nyelvtörvény értelmében akkor, amikor állami intézmé­nyekkel és üzemekkel érintkeznek, valamint Prága, november 16- A Vecerni List a következeket Írja: „A The Graphic londoni képes folyóirat November Silhoutíes cimü cikkben újabb tá­madást intéz Csehszlovákia és Jugoszlávia el­len. A cikket valószínűleg a monarohistákhóz és Zita volt császárné köréhez közelálló sze­mély inspirálhatta. A cikk szerzője elmondja, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia a két he­terogén állam októberben újjászületésének jubileumát ünnepelte. A két állam állítólag elnyomja kisebbségeit. A lakosság érzületére vonatkozólag igen érdekes dolgot tudott meg a szerző egy diplomatától, aki nemrég időzött Prágában. Egy prágai vendéglőben történt vacsora közben, — mesélte a diplomata. — Néhány vidám ur társaságában voltunk. Az urak mindenekelőtt pohárköszöntőt mondtak az angol király egészségére, majd a társaság egyik fiatal tagja fölállt s poharát emelve, igy kiáltott: „Éljen Ottó király és császár 1“ „A zenekar a felköszöntő után Haydn hal­hatatlan himnuszát, a „Gott crhaltét“ ját­szotta cl, mit a társaság állva hallgatott végig. Termé­szetesen zavarba jöttem — folytatja a diplo­mata előadását. — Szerencsére a vendéglő üres volt s társaságunkon kivii] senki sem volt a teremben". „Ugyanilyen hangnemben halad tovább a The Graphic cikke — folytatja a V. L. — s Prága, november 16. Nagyjelentőségű kulturakciót kezdett el az egyetemi ifjúság prágai Makk-egyesülete. A fiatal egyesület kulturosztálya évről-évre egyetemi színvonalú előadássorozatokat rendem mely előadások pótolni igyekeznek mindazt, amit a prágai cseh és német egyetemek magyar kisebbségi szempontból nem nyújthatnak: a magyar tu­dományos és társadalmi élet uj eredményei­nek, fejlődésének ismertetését A sajátos magyar problémák: a magyar irodalom, a művészet, a bölcselet uj ered­ményei, Középeurópa történelmi, földraj­zi és kisebbségi kérdései csak ezeken a kulturestéken jutnak az idegen légkör­ben nevelkedő magyar egyetemi hallga­tók figyelméncfc központjába. A prágai szabadegyetem mostani téli sze­mesztere tegnap kezdődött meg Sziklay Ferenc dr.: A történelem tanul­ságai cimü előadásával. A Klementinum előadóterme majdnem az utolsó höly.g megtelt az érdeklődő egyetemi iiallgatókkal. Az előadáson Szent-Tvány József nem­zetgyűlési képviselő Í3 megjelent. Az előadást Horváth Ferenc bölcsészel­hallgató konferálta be, aki rámutatott a m* gyár diákság kulturéhségére. A kuV rímelő a dásök sóroza'ával úgy­mond — a prágai magyar egyetemi, pói- gárok az illetékei körök elöli azt akarják a postával való érintkezésben sem. A posta- intézményre nem érvényes az 1926. évi 17. számú nyelvtörvényt életbe léptető kormány* rondclet, amelyben a nyelvtörvényről szó van. Ezt csak egyes meghatározott minisztériumok részére adták ki, melyek között a postami­nisztérium nem szerepel. Amig a postahiva­taloknál a felírásokra vonatkozó kérdés Szlo- venszkón nem lesz egységesen, véglegesen rendezve, a postaintézmény azon álláspont mellett tart ki, hogy a rozsnyői postahivatal­ban levő felírásokon semminemű változás ne történjen." Tekintettel arra, hogy Rozsnyó város la­kosságának túlnyomó többsége magyar, iga zán a miniszter ui részéről a kisebbségi jogút iránti tiszteiéinek mindössze csak a mid'mu- mára volna szükség, hogy a rozsnyói posta ablakai fölé magyarnyelvű táblákat is ku* akasztasson. megjegyzi, hogy főleg a vidéki lakosság öröm mel látná a régi német és magyar nemesség uratinának visszatértét. A cikk oda konklu- dál hogy Amerika, nevezetesen az Éswkame- rik.ai Unió, mint amelynek elsősorban köszön hetö, hegy a csehszlovák köztársaság létre- jötr, valamikor nagyon sajnálni fogja, hogy Csehszlovákia megszületését előségitede. Ter­mészetszerű, hogy a cikk azonkívül lehetsé­gesnek kombinálja a Habsburgok visszatéré­sét, ami \ ég.í gese t megváltoztatná Közép­európa viszonyait". „A londoni The Graphicot — mondja vé­gül a Vecerni List — a legelőkelőbb angol társaság olvassa. A mi közvéleményünk előtt csak azon híradásai révén ismeretes, hogy a csehszlovák köztársaságban kiirtották az em­berevőket, továbbá Masaryk János követ fo­tográfiájáról. Ezt a lap a csehszlovák köztár­saság elnöke gyanánt mutatta be olvasóinak. Azonkívül a Tbe Graphic máskor is hetero­gén államnak nevezte a köztársaságot. Ebből látható, hogy londoni köretünk közbetónés© vagy ered­ménytelen volt, vagy pedig egyáltalában nem is történt meg. Minden körülmények között a The Gra­phic uj támadása a köztársaság ellen csak azt bizonyítja, hogy külföldi sajtópropagandánk tehetetlen". dokumentálni, hogy mennyire hiányát szenvedik a rendszeres magyar egyetemi oktatásnak, de legalább is egy magyar egyetemi tanszéknek. Sziklay Ferenc dr. az ő országszerte is­mert kellemes és megnyerő előadásmodorával a magyar történelem rövid filozófiáját nyúj­totta egyórás íölolvasásában. — Minden emberöltőben két-három nem­zedék érzés- és gondolatvilága küzd egymás­sal: — a nagyapáké, apáké és fiáké — kezd­te előadását. — Minden öreg ember konzer­vatív és minden fiatal forradalmár. Minden forradalmár konzervatívvá lesz, mire meg>- öregszik. Az egyidőben élő nemzedékek ellen­téte különösen akkor lesz kirívó, ha az embe­riség evolucionáiis láncába valami váratlan vihar, mondjuk revoluciő szakad bele. A világ­nézetek harca szükségszerű. Ezután SzikJay jellemezte a mai kor irányeszméit s szembeállítja a múlttal. A múlt alakjait a maguk korába behelyezve kell megértenünk s ennek tanulságát a mai kor leikül été be való Le helyezkedésre "kell föl­használnunk. A magyar történelemnek van nehány olyan alapgondolata, mely egy ezredéven át elejétől végig elhatározó jelentőségű volt a nemzet jellemére és történelmi hi­vatásának céigondolatát képezi. A ma­gyar nemzetnek ez a két fővonása a sza­badságszer etet és a nemzetszeretet. Valahányszor a történelem folyamán a külső A torodon! The draphic támadása Csehszlovákia és Jugoszlávia ellen A Vecerni List kritikája a külföldi sajtópropaganda tehetetlenségéről \ A magyár főiskolások prágai szabadegyetemének uj szemesztere Sziklay Ferenc torténelembölcse^eti előadása a magyar história tanulságairól körülmények, az idegen európai környezetbe való betagolódás foiytán a magyar nemzet­ben halványodni kezdett és háttérbe szorult ez a két alapvonás, mindannyiszor tragédia érte a nemzetet és a magyar államot; vala­hányszor pedig a szabadságszeretet és nacio­nalizmus hamisítatlanul éit és lobogott a nem­zetben, a nemzet mindig magasra fejlődött s az állam hatalmas volt A magyar mint pusztai nép, alapjeTe- mét már a honfoglaláskor magával hozta s az európai környezetben egyéniségének megőrzése mindig azonos volt történelmi hivatásának megvaló­sításával. Wells maga is rámutat arra, hogy a magyar­ság a tatárokkal szemben azért bukott el, mert a neki idégen hűbéri rendszer szétzi­lálta, aláásta a nemzeti géniuszt s vele a nem­zet erejét Ennek az elméletnek demonstrációjakép- pen Sziklay végigszaladt a magyar történe­lem korain és tüzetesebben foglalkozik Ka­zinczy alakjával, akinek életműve iskolapél­dája annak, mint kell valakinek jelentőségét nem az utókor mértékeivel, hanem saját ko­rának keretében mérlegelni. Sziklay a következő szavakkal fejezte be előadását: — A történelem egyre tanít: Megérteni az idők szavát és minden tettet annak szolgá­latába állítani. Dolgozni önzetlenül és önfeláldozással abban a körben, ahová a sors végzése állította az egyént. A fő: dolgozni. Az egyének maguk munkakö­rében végzett becsületes munkájából áll ösz- sze a közös, nemzeti munka, s a nemzetek egymást megbecsülő munkájából az igazi nemzetköziség, az emberi haladás. Aki ezt megérti, az a modern élet hőse. Amikor az ultima ratio a fegyver volt, a fegyveres bátor­ság volt a hősiesség. Amikor a szellemi hala­dás volt a cél, a szellemi bátorság avatta hős­sé az embert. Amikor pedig a munkát követe­li az élet, a munka áldozatkészségében, a minden másról, előitéletekről, az elfogu’tsá- gokról való lemondásban kereshetjük a jö­vő hősi típusát. Felviharzó hosszú taps fogadta a magas- vonalú történetbölcseíeti előadást s a prágai magyar diákok sokáig ünnepelték Sziklay Ferencet Az „Autonómia*' plnzfcrrijaS Prága, november 16. Az Autonómia ciimü szlovák eéitenzéfci lap megjelenése poli­tikai körökben sok találgatásra ad alkalmat A lap, mely a HlLnka-párt „megtisztítását" tűzte ö-d. céljául, az olmützi Nasimec értesülé­se szerint ugyanabból a, forrásból nyerd anyagi támogatását, mint a megszűrd Slo- venstky Národ. Azt a kombinációt, hogy Juri- gia és Tomanek volnának a lap alapítói, ma­ga az Autonómia szerkesztősége cáfol í a meg. Ufalib angol kölcsönök Magyarországnak London, november 16. A Financial News értesülése szerint Búd magyar pénzügymi­niszter legutóbbi londoni látogatása alkalmá­val nagyobb magyar kölcsönök ügyében tár­gyalt. A kölcsönösszegeket egyrészt a föld- birtokreform finanszírozására, másrészt a ma­gyarországi ipar fejlesztésére s végül a Máv beruházásaira akarják fordítani. A lap sze­rint a Máv beruházási kölcsöne még bizonyos nehézségekkel jár, mert az angol pénzügyi körök azt a feltételt kötik hozzá, hogy a ma­gyar állam menfesittessék az elcsatoH terüle­teken élő nyugdíjas vasúti tisztviselők uyug- i di iának fizelé&ft alóL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom