Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-16 / 261. (1595.) szám

1927 november 16, saerita. «finanMJV^<s^'HnaiSB jjaie». q n g2 a pompásan üdítő fogpaszta Chlorod o nf “,*'o"“ Mikroszkopikusan finom alapelemeinek (amorph kémiailag ható szénsavas mész) nagymérvű mechanikai tisztitó ereje által rövia időn be ul vakító fehérré teszi a fogakat és fodormenta ize révén a szájban kellemes hűvösséget és tisztaságot idéz elő. Chlorodont a legideálisabb szer a sárga fogak ellen* Görögül: (Chloros = zöldessárga; Odöntés = fogak) és teljesen hiányzanak belőle a káros alkairé­szék, valamint a fehérítő klór is. Kis tubus ára 4.—, nac?y tubus ára 6.— korona. ..........^ ^ Ma noilescut drámai jelenetekben gazdag végtárgyalás után felmentették Avarescu tábornok szenzációs leleplezései FersHnánA is EEároly titkos párisi tárgyalásairól — A pert tiiiajóoiiliépen Károly ellen vezetik - Bratlanu vereségét léteiül a felmenti illet ­Bukarest, novteanfoeír 15. Héttőn délelőtt fóliáz óraikor kezidiődiliek meg Manoifesou eaemziációs per-ébern a vád és védteiienn kép­viselődnek beszéidieá. A vádíbeszédiet Carla Pancea vezércirriaigjy, katonai ügyész mon­dotta. Megismételt© a vád indítványát, mely szerint Manoítescu az állaim biztonsága ettem esküdött össze, amivel a monardhiikus rend­szert veszélyeztette. Felsorolta a vád kezed bem lévő bizonyítékokat és arra a végső kö- vetkeztejtésre jutott, hogy Károlyinak vissza­térése és 'az ő felvétele a régemstamáosba tör­vényes úton leket etilem. Manoiliescu tehát lá- K zadiást készített elő, amikor Hoh'emzolern ha Károly visszatérésén dolgozott. Kéri a vád- sze.lott elitéltetését váD Ezmtám általános figyeflém között Ave- ^<_> rescu tábornok, az első védő, tartott nagy e1 beszédet Kdtfójtt, hogy a január negyedek! i .határozatot már egyszer megváltoztatták, te- j (hát egy egyszerű törvénytervezet elegendő, 1 hogy' forradalom nélkül a január negyedik! i aktust tetszés szerinti módon megváltózlas- l sák. Ha Károly herceg kijelentette, logy tiz s- éven belül nem tér vissza Romániába,, ez csak azt jelenti, hogy ő távol akar maradná, f1 nem pedig azt, hogy valaki a visszatérésben megakadályozhatná. Mamoilescu naplójára vona'íkozólag megálapiitj*a, hogy a napló nem lehet perdöntő bizonyíték, mert a naiplóM- jegyzésiek nem bizonyító erejűek. Ha Manoi- ieisou Párisiből leveleket hozott Károly her­cegtől, ezzel nem sértette meg az állami rendet. Hogy titkos írást használt, azt senki sem veheti rossz néven, mert Romániában cenzúra van. Károly hercegnek seuM sem tilthatja meg, hogy a román viszonyok iránt érdek­lődjék. Ezek a viszonyok, sajnos, nem na- ^ gyón megnyugtató ak, de ha valaki aggódik Románia sorsán, annak neon kell feltétlenül összeesküvőnek lennie. Elég gond az, hogy •Románia királya hat éves gyermek és kér­dés, hogy tizenkét év múlva elég érett lesz-e az uralomra. Averescu ezután élesen Bratáanu ellen fordult. Bratianut a bíróság elé kell állítani, 1 mert ő volt az első, aki kételkedett a január ^ negyediki aktus tartósságában. Ezután a ^ védő a hallgatóságot szenzációs leleplezés­sel lepte meg: 1926-ban Ferdinánd király Parisba, uta­zott és ott a legnagyobb titokban össze- r. jött fiával. Erről a találkozásról csak ne- j kém volt tudomásom. A király arról a ™ , \ kérdésről tanácskozott a fiával, hogy mi- e»z e jyen föltételek között térhet vissza Ká­roly hazájába. J Károly, bizonyos felételiefcet áliliitott, mire a király kijelentette, hogy csak ő álMtbált fel- 4_ tételeiket. ft A király később kijelentette nekem, — éf foflytatta Averescu —, hogy Károly nem ma- r rád örökké a számikivetésben, visszatérése azonban mégsem egyszerű. Ferdinánd király tehát maga is számolt < Károly visszatérésének lehetőségével. , Amrkor Károly lemondott trónörökösödési jógáiról, a helyzeit egészen más volt, mint ma. Senki sem beszélt arról, hogy Károly trónra akar lépni. Az ellen azonban semmit sem lehet vetni, hogy régens legyem. Jorga Miklós dr. védő abban a meggyő­ződésben van, hogy az ország lakosságának csak egynegyede van Károly élliem, a háromnegyede azonban mellette van. Mamoilescu elitéltetése a hadseregnek A ida val „ leszté f K nagy károkat okozna. Lehetetten, hogy a hadsereg a kormány politikai hibáját fedezze. Manoáfltesou titkos írást használt, mert Ro­mániában mindenki kénytelen ezt használná, a szabadságot ugyanis elnyomják, a telefonbeszélgetéseket kihallgatják és a magánleveleket kinyitják. Károly herceg abban a meggyőződésben van, hogy ő segíthet az országon. A port tulajdonképpen nem Manoilescu, hanem Károly herceg ellen folytatják. Hétfőn este nyolc érakor a tárgyalást félbeszakították és kilenc órakor újból meg­nyitották. Az esti tárgyalás éppen olyan iz­galmas, néha szinte drámai jelenetekben bővelkedett, mint a délelőtti és délutáni. Mi- haliak©, a parasatpárt vezére, akit délelőtt tanúként hallgattak ki, vallomása után a vé­dők listájába vétette magát és védőbeszédé- bem nagy lendülettel szállott síkra Manoí- lescu érdekéiben. Kijelentette, hogy nem mint jogász akarja védelmezni Mamoilesout, hanem ezt a szerepét politikai ielkiismeret- belá kötelességének tekinti. Ha bírája lenne a vádlottnaik, nyugodt leffikidsmerettel men­tené fel. Bb'ben az esetben nincsen össze­esküvésről szó, mert a levelek, amelyeket Manoilescu hozott, a nagy pártoknak vezetőihez szólották, az egyik levél pedig egyenesen Bratia- nunak volt címezve. Romániáinak minden politikai szereplője és a társadalmi életnek minden kieinieriketíő tagja, aki Párásban látogatást tesz Károly hercegnél, levelet hoz tőle Romániába. A meghalt liberális miniszter Contaminescu egyszer szintén Párásba utazott Károlyihoz, hogy rábírja a visszatérésre. Öt nem állítot­ták bíróság ©lé, Manoilescut azonban be akarják börtönözni. Mihaileké ezután élénk színekkel rajzolja meg Manoilescu jellemét és olyan szónoki erővel beszél, hogy a hall­gatóság sorában sokan könnyeznek, a nők pedig zokognak. A katonai ügyész replikája után még két. ügyvéd beszélt, akik a vádiaít jogi szem­pontból igyekeztek erőtlenné tenni és kifej­tették, hogy a Manoilescu terhére rótt állítólagos bűntényt a román büntető törvénykönyv sprint egyáltalán nem lehet büntetni, mert ilyen bűntényre nem is alkottak tör­vényt. Azt aiz indítványt teszik, hogy a bíró­ság a katonai büntető törvénykönyv szelle­mében szüntesse meg Ítélethozatal nélkül az eljárást. Ezt az indítványt a bíróság három a kettő ellen szavazatárán yban visszautasát ja, épp úgy elutasítja a védelemnek azt az in­dítványát is, hogy még több tanút idéz­zenek be. Ezután isimét Manoilescu beszélt, aki ki­fejtette, hogy tisztára politikai okokból ül­dözik. Ha engem elitéinek — mondotta többek között —, azt mindenesetre elérik, hogy a romániai ellenzék vezetői összeálla- nak, hogy hazánknak szabadságát végre ^ kivívják. Ha a fogságban elpusztulok, azért halok meg, hogy a fiam szabad Romániában éljen. Manoilescu ezután előhúzta zsebéből a gyiermekkirályn'ak fényképét és igy kiáltott fel: El akarnak engem ítélni, mert azon dol­goztaim, hogy megerősítsem ennek a gyer­meknek a trónját és mart ennek a gyermek­nek az atyját szeretem. Ezeknél a szavaiknál Manoáleseu hangija megcsuklott és beszédét nem tudta folytatni, mert hangja felmondotta a szolgálatot. Hajnalban háromnegyed két órakor hir­dették ki az ítéletet a pörben. Manoi­lescut fölmentették. A bíróság félkettőkor vonult vissza tanács­kozásra és rövid negyed óra alatt meg is hozta határozatát. A vád kérdései, amelyek­re a bíráknak felelniük kellett, igy hangzot­tak: Bűnös-© Manoilescu Mihály bukaresti mérnök a.z állam benső biztossága elleni vétségben, amelyet azáltal követett el, hogy elhatározta a román trón jelenlegi helyzeté­nek erőszakos utón való megváltoztatását és a népnek fellázitását és már meg is kezdette elhatározásának kivitelét? Erre a kérdésre a bírák 3:2 arányban nemmel válaszoltak. A második kérdés igy szólt: Vájjon a bűn­cselekmény, ha elkövették, olyan területen történt, amelyen ostromállapot uralkodott? Ámbár az első kérdésre való tagadó válasz ezt a kérdést már feleslegessé tette, a biirák mégis válaszoltak rá, még pedig egyhangú nemmel, amiben" a bíróság utólag beismerte az ügy­ben való iüetéiktelenségét. A harmadik kér­dés, hogy enyhítő körülmények szótan a k-e Manoilescu mellett, ilyenmódon elesett. Az ítélet kihirdetésekor a közönség, amely mindvégig kitartott, lelkesen tün­tetett a fölmentett Manoilescu és a had­sereg mellett. A tüntetések az utcán is tovább tartottak. Manoilescut ,afcit nyomban az ítélet kihirde­tése után szabadlábra helyeztek, a lelkesült tömeg vállán vitte az utcára. „Elljen Károly király* Lapzártakor jelenti tudósitónk: A tömeg j az Ítélet indokolását alig akarta, végighall- ! gatni. A teremben mindenki Manoilescut él- i tette, majd pedig egy láthatatlan jelre min- 1 den emberből kitört a ki.iltás: — Éljen Károly király! A haditörvényszék hígjai némán ültek helyükön s nézték az eseményeket. Manoi­lescu halálsápadtan hallgatta végig az Ítéle­tei és indokolását s mikor az elnök abba­hagyta az ítélet felolvasását, összeütötte bo­káját, meghajolt a bírák előtt: — Köszönöm, uraim!... Éljen Károly király! A következő pillanatban minden rend felbomlott. A hallgatóság soraiban egvre többen siettek Manoilescu felé. nébáíiyan vállukra kapták és a tárgyalást vezető elnök figyelmeztetése ellenére hangos ováció mel­lett vitték ki az utcára. Lelkesen éljeneztek ég énekeltek útközben is. A katonai őrsze­mek készséggel nyitottak utat a tömegnek, amely még az utcán is folytatta „Éljen Ma­noilescu! Éljen Károly király!“ kiáltásait. A katonai törvényszék épülete előtt a késő éj­jeli órák dacára ezren és ezren verődtek össze s lelkesen csatlakoztak az éljenző tö­meghez. A királyi palota ablakai is kivilágo­sodtak éjfél után, jeléül annak, hogy ott is tudnak mindenről. Az általános hangulat az, hogy Bratianu megbukott és számolni lehet minden órában Károly visszatérésével. A felmentő ítéletet a haditörvényszék hozta és abban a katonaság álláspontjának és érzéseinek kifejezését lát­ják ma egész Romániában. Holota is Koczor MpuisiisEf komáromi teessiiil sí ui kipviseiO- tesititefek súlyos feladataitól A választások Kimenetelének a Kézségeit kÁrtar­tása szempomgábél is sorstHSntS jelentősége van Komárom, november 15. (Saját tudósítónktól.) A komáromi magyarság vasárnapi választási nagygyűlésén Törköly József dr. szenátornak tegnapi számunkban közölt nagy­szabású beszéde után Holota János dr. nemzetgyű­lési képviselő szólalt fel. Általános figyelemmel hallgatott s lelkes helyesléssel kísért, beszédében elő­ször rövid összehasonlítást tett a mai és négy év­vel ezelőtti közigazgatási élet között Megállapí­totta, hogy a négy év előtt hirdetett alkotmányos községi élet depóiitizálására semmi komoly kísér­let sem történt, mert amint akkor is politikai ala­pokon történt meg a szervezkedés, úgy most is ez az általános jellege a községi választásoknak. „A községi életben nincs helye a politikai pártoknak, amely arénája a komoly munkának", — mondják mostan, noha a községi élet irányítását éppen törvénnyel a politikai pártok vezetésére bízták. Ez is csak azt igazolja, bogy a lehető Ieghibásabban volt a községi közigazgatás kerete felépítve. Előbb megtöltötték a nép lelkét a demokrácia eszméivel elméletben, hogy utóbb kénytelenek legyenek be­hozni a klotürt, a jegyzőknek vétójogot adtak, ami megnyitotta az állami beavatkozás korlátlan lehe­tőségeit a községek ügyeibe és autonómiájába, míg a járási és megyei bizottságokban a kineve­zett tagokkal korrigálták meg a nép szabad akara­tát. Amit tehát a jobbkezükkel adtak, azt balke­zükkel visszavették. Amint a községi életben az állami, kinevezett jegyzők vétójogával, a járási bi­zottságokban a kinevezett tagokkal az*állami be* avatkozás elvét juttatták érvényre, úgy a most megalakított közigazgatási reformban is ugyanezt az elvet követték. _ A cél _ mondotta Holota dr, — mindenki el őtt szembetűnő: a centralizmus elve. érvényesül minden vonalon. Egyetlen egy helyünk volna még, amit meghagyott részünkre a centralizmus, ez a községi képviselőtestület. Igaz ugyan, hogy ez sem maradt meg teljes egészében. Vegyük csak tekintetbe a községi gazdálkodás területét; a leg­újabb törvény felruházza a járási bizottságot arra, hogy a képviselőtestületek költségvetéseit minden pontban megváltoztathassa. Nemcsak törölhet egyes tételeket, amit a képviselőtestület elfoga­dott, hanem nj tételeket is beállithat a kiadások közé. Például elrendelheti, hogy a város vegye fel költségvetésébe egy iskola felépítésének a kiadá­sait, noha a képviselőtestület ezt nem fogadta el. A községi képviselőtestület autonómiáját a centralizmus tehát a községi gazdálkodásban rombolta le annyira, hogy az önkormányzatban teljes vissza­esést idézett elő. A centralizmus a községi köz­igazgatást is a kormány kezébe játsza át. — Komárom választás előtt áll _ folytatta to vább a képviselő fejtegetéseit _ és feltehető a ké rdés, hogy érdemes-e a községi választásban résztvenni ilyen körülmények közt. , — A községi választásoknak mégis óriási je­lentőségük van most s teljes felkészültséggel kell a választási küzdelembe belemenni. A most meg­választandó községi képviselőknek háromszor-, négyszerannyi nehézséggel kell megküzdeniük, mint eddig a hatalom megnövekedett befolyásával szemben. Nem közömbös tehát, hogy kik csinálják ezentúl a községi élet irányítását. Ennél a munká­nál csak az a magyar polgári társadalom befolyása érvényesülhet, amely oszíálykül önbe égek ef félretéve, egyformán és 3 jm«i.yuu*h

Next

/
Oldalképek
Tartalom