Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-13 / 259. (1593.) szám

^wjscg M-AVAftVatí.iFrx&í Vá

1927 november 18, vaskár nap.

Beszélgetés Kittenberger Kálmánnal, a híres Afrika-utazóval legutóbbi afrikai útjáról

A szloveeszkái származású oroszlán vadász otthonában — Oroszlánok, e efántokés rinocéroszok a vadászzsákmányban

Budapest, november eleje.

Kittenberger Kálmánnal, a híres magyar Afrika-utazóval ülök szemben. Azt kérdezem:

— Hány expedíciót vezetett Afrikába?

— összesen ötöt, 1903-tól 1926-ig. A volt Német-Keletafrikában, Ugandában, Kéniában, da- nakil-Somaliban s most legutóbb az angol West- Nile provinceban. Ennek az utóbbinak nem volt expedíció jellege, ez csak vadászkirándulás volt, melyen összesen hárman vettünk részt, Horthy Jenövei, a kormányzó öccsével és Szeiler gróffal.

— Ezen a vadászkirándutáson számtalan kisebb- nagyobb vadat ejtettünk, úgy, hogy erről alig bírnék számot adni. Többek közt ezt a fehér rino- ceroszt is... az Állatkertnek ajándékoztam.

Rámutatott egy falon lógó fényképre. Egy négylábú gipszfehár gigász hever a földön. Mellette a kirándulás résztvevői. Körülnézek. Mindenütt a falakon megkapó afrikai felvételek.

Egy perc alatt: négy oroszlán

Az egyik képen négy oroszlán hullája előtt áll. Puska a kézben.

— Ez a kép érdekli? Ezt a négy bestiát egymásután küldtem a másvilágra, gyorstüzeléssel. Egy család ez. Apa, anya, gyerekek! Azt gondolom: nem telt el egy perc felbukkanásuktól halá- I lukig... Észak-Ugandában ért ez a nagy szeren-- ese. Egyike a legritkább eseteknek, hogy az első ! lövés eldördültekor a többiek még állják a tüzet... : Úgy látszik, volt bennük némi testvéri, zsivány- ; becsület, összetartás!

Csapzott sörényű óriás állatok. Tátott szájukból csorog a vér.

— Meddig tartott ez a „kirándulás"?

— Ez, kérem, 1925 novemberétől 1926 májusáig.

— Sok pénzbe került bizonyára?

— Hát bizony, — sokba. Csak magáért a vadászjegyért 145 angol fontot kellett fejenként fizetnünk. Csorda-elefántot is szabad lőni ott, ahol az kártékonnyá válik. Azonban agyara nem nyomhat kevesebbet 30 fontnál Ha ennél könnyebb agyarat ejtenek el, úgy ez azzal a veszéllyel jár, hogy a licencet elveszik az angolok és súlyosan megbírságolják a vadászt.

— Hogy lehet ezt ellenőrizni?

—- Afrikában mindennek hire megy, noha még a vadonban nincsen rádió. Szájról-szájra

megy a hír ■ még mielőtt a kirándulási helyre visszaérkezett volna a társaság, már tudnak mindent. Persze, kifordítva, kibővítve, amiből aztán gyakran a hatóság hámozza ki az igazságot

Ab afrikai utazás nagy akadályai

— Mik a legnagyobb kellemetlenségek egy i

afrikai utazásnál? j

— Nincsen olyan kellemetlenség, az éghajlat- j nak olyan váltakozása, amit a fehér ember ki ne j birna, mert, aki nem bírja ki, — elpusztul A i legnagyobb próbáknak a férgek teszik ki a va- j ■dászt. A homoki bolha, a kullancsok, vizenyős vi- ! dékeö a szúnyogok milliárdjai és — last, bút nőt least, a pénztelenség!

— Az ott is nagy baj?

— De még milyen. A legnagyobb lenézésnek van kitéve a fehér ember, ha pénzéből valahogy . kifogy. Ilyenkor elveszett a tekintély és senkisem .engedelmeskedik neki. így hívják: a fehér biis-.\ mán.

— A szúnyogok... úgy hallottam: van egy

szunyögfajta, melynek csípése feltétlenül halálos a fehér emberre. ■

— Ilyen szunyögfajta nincs. Az auopheles az a veszedelmes fajta, amiből van nekünk is elég, — különösen a Balaton vidékén — csakhogy Afrikában az éghajlat következtében jobban fertőz. Van azután még egy, az úgynevezett glossina pal- palis, a czecze-légy, mely előidézője az álomkórnak. Ez a legnagyobb baj azokon a vadban dús területeken; egész törzsek pusztulnak él .még ma is az álomkórban. Afrika összes fehérei harcolnak ez ellen a betegség ellen a Koch-féle oltásokkal .Kivéve talán a portugálokat,.. ezek a legszerencsétlenebb népe Afrikának. Egy megtörtént humoros tényt mondok el velük kapcsolatban.

A nemetek és a portugál egyenruha

A világháború alatt hősiesen harcoltak n németek Keletafrikábnn és legendás hőstettek egész sorozatát vitték véghez a hős Lettow-Vorbeck parancsnoksága alatt. Utánpótlást, természetesen, fegyverben, ruhában nem kaphattak az anya- államtól Portugália azonban — érdekes ténye a világháborúnak — titokban hadiszerrel látta e! az afrikai gyarmatból a németeket. így esett, hogy a németek portugál egyenruhában szövetséges fegyverekkel lőtték hasba az angol támadókat. EölveFrancia és angol női szabó j

A. Procliaaka |

Praüa B.« Husová tf. 8.

A legutolsó és legmodernebb divat szerint dolgozik.

Telefon 31590.

tödött az a kérdés: miről lehet megismerni, hogy a portugál egyenruhában portugál van-e, vagy német. A feleletképpen kiadott hadseregpararcsban közölték az angolok, hogy minden esetben rá kell lőni £^z ilyen felbukkanó egyenruhára: ha visszalő, akkor német és tovább kell tüzelni, iia nem lő vissza és elszalad, akkor portugál és — „lűzet szüntess!“,.. “

— Oroszlánt... mnyat lőtt Kittenberger ui ?

— összesen harn inckettőt! De nem vadásztam rájuk különösen .. akkor sokkal többet 'ő- hettem volna. Elefántot, rinoceroszt, vízilovat sokat lőttem... magam se tudom számukat... néz- ze, kérem, ezt a preparált elefánt-talpat, aminek volt tulajdonosát légi tóbb lőttem.

Egy szürke, monstruózus láb állott az asztal mellett, papírkosárrá átalakítva.

— Miért nem tait előadást Afrikáról?

— Hát, kérem, őszintén szólva, rossz előadó vagyok s nem tudok úgy beszélni, ahogy ez m?g- kivántatnék... Az eőadások helyett azonban inkább könyvet adok d. Körülbelül novemberben, de feltétlenül még ebben az évben, meg fog jelenni. Tartalmazni hgja összes afrikai bolyongásaimat, kalandjaimat, vadászataimat. A rime lesz: „Vadász- és gyűjtőút m Keletafrikában**

Bródy ur, Le Déri ur, Buksi urhölgy és Mimóza Pudika kisasszony

Irta: KRÚDY GYULA

Az eiLőaidlás alatt 'érkezett miéig vér-es szatyrával a Mipólfkíöruti (mészáros tegiényie, aíki á Bródy ur -marhahúsait szokta a szi-gieire száMítani. Buksi uenn mert hozzányúlni a nyers húshoz, d-e annál hátoafbbtain viselikiediett Mimóza Pudika a hús beástatásánál. B. S. ur a husi vizsgálhatta:

— Valódi csontos marhahús, még pedig abból a fajtából, amelyet a pesti phncéiinyá!- yfeöa „Kugeispitz'^nek mondanak. Úgy- fogúnk vacsorázni, mint a mágnások, akik ‘ebédnek nietveziik az esti étkezésüket. Levest és bcimnis- főtt manhaihust eszünk gye-nrndkerirn. A nu merő lObetn, amely- amúgy ás lakaiban: találsz gyermekem különböző zöldségeket, amelyek- nek a beszálitásiára .felhatalmazlak.

Mimóza PudtiMhoz intézte ezeket a szavaikat Bródy ur és a jámbor leányka valóban örvendezni 'Játszott, hogy vadaméképpen hasznossá teheti m>agát. Voltaképpen jó kis cse- l'édkéniek született ő, csak a ravaszdi élet degradálta költőnőmek és az éj leányának. Boldogan vakarhatta kis késével a hosszú sárgarépákat, 'labdázott a kalairábékkal, bábu módjára vette kezébe a to rma-gyökereket, aameíyiéket majd Bródy urra'l együtt fog m-eg- reszelná.

—- Hol jártál az elmúlt éjszaka? — kérdezte Bródy ur, mábtáii valóban kötényt kötött M és a konyhai edények között íogfatatosfco- dott, amely edényeket Mimóza Pudika a Numero 1 Őrből •'.j'ízá'liliiitgatott, mint aM jól is- imjerle errei'• a járást. (Ám Buksinak mándiez újdonság ve ; és fokozódó gyűlölettel, vad féltékenységei nézegette Bródy urat. A Legnagyobb kedive lett volna ahoz, hogy valami nagyon sértő szót vágjon odia a társaságnak, aztán elrohanjon innen, miint valamely méltattam helyröL)

— Hol jártál?— ismételte Bródy ur igen barátságosan, mintha valóban érdekelnék a csavargó 'leány mondanivalói.

— Most van egy uj kávéház aiz Andirássy utón, túl az Oktogonon, úgy hívják, hogy Mil'lenn’um-kávéház, 'idejárnak az Írók és mindazok, akik az ttók kedivéért éjszakáznak,

— itt voltam, feliéit s®emét lesütve a 'leányzó, mintha vaíáimtely nagy vétket vaillana be. De B. S... csak hiztailgatta: „Nem baj, gyermekeim, nem baj, nem járhat mindenki az Auróra- körbe, ahová csak az előkelő Írónők járnak/*

(Buksi ugyanis nemrégiben feiolvasást tartóit az Auróra-körbein, mert még nem volt •3‘íég jártas Pesten az irodalmi dolgokban. Msigragadott mindéin aiMalmat az éményeeü- léshez.)

— Aztán iknk voltak ott az iró urak közül ?

— kérdezte Bródy ur, mlu'lán a gyúródeszkán kair'fcára vagdalta a vörösrépát, hogy az jól átfőjön.

—, Naigyon szokattam társaság vonult be hajnal tóié a kávóházba, neim a rendes vendégeik ... — ,a Molnár Gézák, a Molnár Ferem- oek, a F»eiksok, akik itt utolsó stációjukat tairtiják, mieilőtt lefeküdnének, hanem Ady Endréék érkeztek meg, akik /egyébként kimozdulni se szoktak a Nagymező utcából, mert Ady azt találta ki, hogy ő elvarázsolt

ember, akiinek miiéig csaik ugyanazon útvonalon szabad járati.

— Szó volt erről a múltkor Vésziéknél is,

— mond most mtagtepeit ésszerűkig Buksi, minlha váratlanul i felhagyott volna eddigi magatartásával, a fagyos k'özömbö3éggek — Adyt ki kell térKem megszokott éjszakai ut- vonálából, hogy ember tegyen belőle. Egy Szűcs Dezső nevű vágyvaradii ermbe-r ígérte, hogy igy, meg úgy. jő majd ikiinángatja Ady Endrét.sa.naigy mezőutcad puttkokiból, ahol a bizonyos elzüEöttség várakozik rá. Úgy látszik Szüos Dezső beváttofta ígéretét, — fejezte be szavait Buksi, miimiha helyreigazitani akarná ama másik hő szavait, akire egyetlen pilantást sem vetett, beszéde közben.

A jámborba csak B. S. ur. újabb biztatására szőkít mag, un; után átnyújtotta a főnöknek a meghámozott krumplikat.

— Valóéi, rczsaknumiplíi, — gyönyörködött B. S. a krumplikban. — És nagyon részéig volt az a szegény Ady?

— Nem sokkal részegebb, mint szokott,

— tólielt nagyon óvatosan a bárányka, ment nem akarta újból kihívni aiz uridáma neheztelését. — Révész Bélával incselkedett és néha nagyokat, rekedteket kurjantott, hogy csaknem kiugrott a helyéből az a nagy, szomorú szeme. A haja a homlokába lógott és francia nyelvem tóti rendelést a pincérnél, mire a rosszmájú Balta-széki, aki a szomszéd asztalnál ült, nyomban tmegije^vezte, hogv Ady azért rendel franciául a pesti pincérnél: nehogy valahogy megértsék, mert Adynalk hajlama van a tekanékossáigra. Nagykőn is tudja a pénznek a becsét. „Én nem vagyok író, — mondta Bál te szó-ki — d-:e ha pezsgőt akarók inni, van szivem azt magyarul megrendelni, hogy minden pincér megértse/*

Bródy ur nevetett, mintha a marhahúsnak nevetett volna, amely márványozott, száraz tep' állású volt, amilyennek a jó marhahúsnak fcett fenni.

— Ez nem fog összezsugorodni fővés közben, — mondta, mintha oda sem ügyelne Mimóza Pudika szavadra,' pedig nairyom érdekelték őt ezek az éjszakai ptetyikák, miután ő -maga már régen nem vett részt a „fiatalok ’ump, slaimpos ételében/*

— De Bátta -szerkcisztő urnák nem volt igaza, mert a pesti pincérek a világ minden nyelvén értenek, — folytatta elbeszélését Mimóza Pudika. — Csakhamar előkerült vödrében a pezsgő és Ady ijedten tapogatta meg mell ényzsebében az ötkoronás pénzdarabot.

— Nem tehet mindenki Vajda Jáno-s, — mond most Bródy ur — akiinek legtöbb pénze volt a magyar írók közük mert -naponta háromszor is megebédelhetett a különböző kocsmákban. A -szürke cFimder, szárnyas kabát, a teircnc'oz&edszaikáir, de leginkább a különböző böftökök, rostélyosok, borjuszeleiek : sóik pénzébe kerültek. Ez nemi futotta volna még V-aida Jánosnak sem a kötteményai honoráriumából, .pedig neki is volt /Lédája, akihez veirseii-t -cimezivoHie, volt Nngy Miklósa, Vasárnapi Újságja, finoau állami fizetése a sajtóirodából, — hanem- népies könyveket fceiVett írogatnia. A jó egészségről és a hosezti

élet titkáról, vagy pedig Cserszifvássy Ákos álnéven a vadászoknak keltett s.zeirkesztget- nie mesterségbeli könyveket. Ady az egyettiem vakmerő, aki versek honoráriumából akár pezsgöaiiii Magyarországon. Az öreg Kiss Júszni tán még manapság is ír -titokban rém- regényeket. Pedig neki csak férbliizni kell a pénz. Ott látóm elhibázva a magam életét is. Nem akarok olyan munkát vállalni, amely elé bátran ne. Írhatnám nevemet. Isteniem, ha én egyszer rávefem-edinék arra, hogy Szereimi levelezőket írjak, mint tekintetes Vajda János ur! Habár nekem nagyon tetszik ez a nagyváradi gyerek, ez az Ady, aki néha olyan szemtelen, mintha zsidóvér is csörgedezne az ereiben.

Mialatt B. S. ur eme szokatlan előadását tartotta az Írónőknek, felszedte a babot a teve- sesfazékról és ettől meggondolkozott, ho-zy vájjon mi értelme is volt annak, hogy 'ezeknek a „tudatlan“ nőknek -itt irodalomról beszélt, holott ezek a nők csak „keodőző-szetr- nek* használják.

— Vége-redim ényébon Vajda elbánt a nőivel, sohasem tudtak ezek a koszi rack, lovarnők félébe kerekedimei, meirt mindennap megevett legalább egy félkiló marhahúst. Boldog az a férfi, akinek a főtt marhahús a szenvedélye, amelynek 'izei! t, csontjait, már-. {ásott és egyéb ráeffiékifeteiit már a déli ha- rangszó előtt a szájában érzi és még a megbeszélt randevút is elmulaszt ja,. ha- vaianie’y kocsma előtt elhalad, ahol valamikor kedvére való marhahúst evett. ,Ez volt Vajda. Ha ilyen tudna tenni Ady is, még vinné valamire ebben az országban.

. Megértették-© a ven dégbölgyek B. S. szavait?

'Bukat tovább szivogatta- cigarettáját mintha 'általában- nem erezné mágát. érdekiel- ve a marhahús-dologban, mag Mimóza Pudika csak csendesen szöszmöl to\-ább, m-intha nem volna szabad megértenie aiz urak beszélgetését.

° • i

A levteiaében úszó marhahús az • a-sztaéra került. B. S. ur az a-sztaifőre tcOep-sdett, mintha egv problémát oldana meg gyors eOhatáro- sással, ame/y problémán bizonyára ‘ már gon- dolkozgatett Buksi úrnő, s a két nő szembekerült egymássab (B. S. ur nagy mulatságára.)

Ezit a pozíciót gondolják ki a színpadi ezermesterék, ha van elég szu'iájuk hozzá, — mond megéliégedetten Bródv ur, majd atyá-s- kodva fordult a hölgyekhez, amely modorban már akkor szeretett beszél-Felni, mikor még nem töltötte be ne-gyveuiedá-k évét és Le-dená (ama rosszmájú hír lap iró), a pesti nők RinsáU dó Rirmldinijáusk nsvezgette B. S. urat. — Gyermekeim, fémtanul voltatok, hogyan, készítettem el levesü nket, tettem belé mindent, amit Hankó Vilmos doktor élőirt, gyömbért és szerecsendió-virágot is. Sőt egy nedved vereshagyma is u-szik benne. Most m ég megmondhat iátok, ha valam ely külön ö- rébb kíván ságotek volna a leves elkészüléséhez.

Buksi úrnőt már régen naryon bántotta, Iioey B. S. ur a társalgás folyamán körülbelül egy szinvonaí’ira óhajtja helyezni őt a csavrrgó leáTvnya'l. És most, midőn egv^fo-imán teiteé-nd kezdte őket: csak nagy önuralommal bárt be- l vén mesma rád ni.

Gondolatok

I

S Esős lovákékszer-,arany-ésezfistoiár B|j

Tulajdonosok« ROSTIG T2S^'VÉSSEK I |

Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. P j

' Bratis’ava, Mihá’ykapu 6 Telefon* 16—02. M j

f$m Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban ■ |

— 50% megtakai'itás — Eladás eredeti gyári árakon ra

lllll Ó-a^any és ezüst, valamint érmék fazon

átdolgozását a legolcsóbb árak mellett |g 1

.^P vál?aljuk Briliáns átdolgozások alkalmával : /;

a ko befoglalásánál t. vevőink jelen lehelnek |

Állami alkalmazottak 5% engedmény! kapnak Ü Javításokat azonnal eszközlünk OmI Ml

Mindennapos dolog az, hogy a szemesek

szoktak a legszemtelenebbek lenni.

' ' • •

Meghal az ige — cselekvés nélkül «

Semmi: amikor a nyeletlen bicskának .lincs pengéje.

•

Világra jöttem, anélkül hogy emlékeznem rá, — elmegyek anélkül, hogy tudnék róla, — a haláltól csak a balgák félnek.

Házasodni: jő — nősülni: veszélyes, — feleséget találni majdnem lehetetlen ..

Az okosabb enged — az erősebb soha.

A férfi csak gyűlöl, de a nő gyűlöletből még szeretni is képes.

A nő mentői többet beszél másokról, nntól többet tehetne beszélni róla, — ha ezt a tisztesség egyáltalán megengedné.

Akkor a legszegényebb az ember, amikor a szegénységét letagadja.

A nő volna a legostobább a világon —• ha nem tudna a férfiból bolondot csinálni.

Pctcrfy Tamás*'

*) Mutatvány a szerző Ezüst Bokréta című könyvecskéjéből.

_____ Wínter H ermann

6iéní:ere'kedetni> r. t. POZSONY. Palacky-tér 18 Tt-lefon 706 és 384 Had fütös’onet szállít zsákolja Olcsó napi árak — Raktár': Újvárosi pá yauc’var j

6