Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)

1927-11-03 / 250. (1584.) szám

1927 norwniber 8, csütörtök. 'PKCGHí/V^agV'AU-HIUTiAR 3 Bűnvádi feljelentés egy munkácsi bank egész igazgatósága ellen A bank igazgatója Neumann, volt zsidó hitközségi kormánybiztos, egy millió 600.000 koro­nával nem tud elszámolni — Az összes betétek eltűntek — Perelhetetlen váltók a prágai Legionista bank safejében — Több száz kisexisztenciát tett koldussá a bank gazdálkodása Ungvár, november 2. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Ru- ezinszkó közgazdasági életében eddig párat­lanul álló bankbotrány tartja izgalomban a közvéleményt, de különösen azon anyagilag károsultak százait, akik üzleti összeköttetés­ben állottak a munkácsi Leszámitoló Bank­kal. A Munkácsi Leszámítoló Bank R.-T. ugyanis pár év előtt igen nagy politikai szerepet játszott az ungvári kormányzó­ságnak a zsidókkal kezdeményezett poli- kájáb&n. A bank igazgatója, Neumann Dezső an­nakidején Rozsypal alkormányzó teljes bizal­mát élvezte s annak tulajdonítható, hogy a kormánypolitika szempontjából politikai ak­cióra igen alkalmas bankérdekeltség igazga­tója mihamar a zsidó hitközség kormánybiz­tosi székéig küzdötte fel magát. Mindez azonban egy cseppet sem hasz­nált a bankkal üzleti összeköttetésben álló kisemberek százainak, mivel a bank gazdál­kodása csődbe juttatta a pénzintézetet. Az ungvári törvényszék tehát kénytelen volt még 1926-ban csődöt nyitni az intézet ellen, az eljárás azonban még máig sem fejeződött be. A csődnyitást megelőzőleg az intézet igazgatósága a részvénytársaság felszámolá­sát határozta volt el, majd pedig a kényszer­egyezségi eljárás folyamatbatétolét kérelmez­te, melynek eredménye a fent említett csőd- nyitás lett. Óriási meglepetést keltett, hogy az a bank, amelynek részvénytőkéje 300.000 ko­ronát, a betétek összege pedig 1,265.601.94 koronát tett ki, ezenkívül a leszámítolt, illet­ve visszleszámitolt és egyébként értékesített váltók összegei ugyancsak néhány tízezer ko­ronára rúgnak, egyetlen fillér vagyon felett nem rendel­kezik, ngy hogy a fenti, mintegy egymil­lió hatszázezer korona teljesen elveszett­nek tekinthető. Ugylátszik, hogy a Leszámítoló Banknak hatalmas protektorai lehettek a pénzügyi kor­mányzatban, mert bebizonyított tény, hogy a bank ellen már a csődnyitást megelőző évek­ben a betétesek s a károsult többi hitelezők úgy az ungvári törvényszéket, mint ma­gát a pényügyminisztériumot is bűnvádi feljelentésekkel ostromolták, mindezek azonban eredményre nem vezettek, mi­vel a pénzügyminiszter ezeknek dacára a Leszámitoló Banknak moratóriumot engedélyezett, sőt azt ismételt tiltakozá­sok dacára többizben meghosszabbította. Ezzel a kormány megakadályozta azt, ! nogy a hitelezők csődnyitási kérelmét a tör- ’ vényszék elintézhesse. ‘ A pénzügyminisztérium azonban maga sem feszíthette tovább a húrt s igy kénytelen 1 volt az amugyis törvényes alap nélküli mora- ’ tóriumot megszüntetni, melynek rég várt ’ eredménye a csődnyitás lett. 1 A bank csődtömeggondnoka Szólics Já- J nos dr. munkácsi ügyvéd lett, aki — miután 1 a bank manipulációnak összes adatait össze- i gyűjtötte — a hetekben bűnvádi feljelentés- 1 sel élt a bank igazgatósága és a kirendelt * felügyelő biztos ellen, aki nem más, mint j Schneeberger Vladimír beregszászi pénzügy- * igazgató. A A feljelentő csődtömeggondnok azzal vá­dolja úgy az igazgatóság tagjait, mint a fel- s számolókat és a pénzügyminiszter által ki- ' rendelt felügyelő biztost, hogy teljesen va- s lótlan adatokat és jelentéseket terjesztettek a pénzügyminisztérium elé, melyek alapján a € bank ismételten moratóriumot kapott, ez pe- ® dig azt eredményezte, hogy e mesterségesen " teremtett átmeneti idő alatt * a régi aktívák szukcesszív© teljesen fel- n emésztődtek, a felelős egyének pedig g igyekeztek vagyonukat elidegeníteni, ©é- ti fűket megváltoztatni és átruházni, hogy [- ilyképpen a megkárosított hitelezőknek t- ne legyen módjuk követeléseiket az igaz- a gatóságon, felügyelő bizottságon és a fel- g számolókon behajtani. Mindezeket pedig úgy a pénzügyminisz­tériumban, mint az ungvári ügyészségen fek­vő rengeteg okmánnyal támogatott feljelenté­sek igazolják. A csődtőmeggondnok feljelentésében rá­mutatott arra, hogy a kényszeregyezségi el­járás iratai között fekvő vagyonfelügyelői és ellenőrző bizottsági jelentésekből minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a mo- ’ ratórium és a felszámolás idejében, valamint * ezt megelőzőleg is, a könyvek hamisan voltak vezetve és ha­mis mérlegek készültek, ■ amelyekkel a betéteseket és hitelezőket tuda­tosan félrevezették. ; A feljelentés egyik legsúlyosabb vád­> pontja a csődtömeggondnoknak az a megálla- - pitása, hogy az igy készült hamis mérlegeket ' maga a pénzügyminisztérium által kirendelt t felügyelőbiztos, Schneeberger Vladimír be­> regszászi pénzügyigazgató is aláírta és meg- : erősítette. Emellett az igazgatóság szándékosan el- : hallgatta a a betétek elfogadását tiltó pénzügymi­nisztériumi rendelkezést és sok száz embertől továbbra is betéteket fogadtak el, a betétkönyvecskékben felmon­dásnélküli, azonnali kifizetésre kötelezték magukat és jóval magasabb betétkamatot ad­tak, mint a munkácsi többi pénzintézetek. Ilyen uton-módon A tilalmi idő alatt összesen 4,569.937 ko­rona betétet vettek fel, mely összegből 1,265.601 korona éppúgy egy fillérig el­veszett, mint maga a részvénytőke és más betétek és a tetemes váltótárca el­lenértéke. A bank iránti bizalmat — a feljelentés szerint — az táplálta, hogy köztudomású tény rojt, hogy a pénzügyi kormányzat felügyelőbiztost nevezett ki az intézethez, az ide elhelyezett betétek tehát a legbiztosabb és legjobb helyen vannak. Ennek tulajdonítható, hogy többen, akik összesen 120 ezer korona betétösszeggel ren­delkeztek a Beregiminkácsi Takarék Bank­nál, a betéteket onnan kivették és a maga­sabb kamatlábbal dolgozó Leszámitoló Bank­ba tették. De szerencsétlenségükre, mert a pénz egy fillérig elveszett. A feljelentés egyébként név és összeg szerint felsorolja mindazokat a munkácsi és vidéki kis exisztenciákat, kiknek betétje a banknál teljesen vagy részben elveszett. A pénzügyi kormányzat és bank közötti viszony illusztrálására a csődtömeggondnok rámutat arra az esetre, amikor a Leszámitoló Bank tagjai, mint a Nagylucskai Takarék- pénztár felszámolói, az intézetet felszámolták, számadást azonban nem adtak s igy a nye­reségként befolyt 77.700 korona nyomtalanul eltűnt, hacsak azt nem lehet nyomnak ne­vezni, mely szerint a fenti nyereséget mint követelést a kényszeregyezségi eljárás során Neumann Dezső saját neve alatt jelentette be mint felesége javára engedményezett kö- ■ vetélést. 1 Ez a pénz mind szegény ruszin földmive- : sek keservesen megtakarított keresménye i volt, amelyet Neumann Dezsőn behajtani aligha lehet. A feljelentés ezekután egész sor konkrét esetet hoz fel, melyek mindegyike a szenzá­ció erejével bizonyítja azt a példátlan gazdál­kodást, amit a Leszámitoló Bank éveken át folytatott. < Érdekes szerepe van a Leszámitoló Bank 1 működésében a Banka Ceskoslovenskych Le- j gii prágai központjának, amellyel a Leszámi- s toló szemfényvesztésként tárgyalásokat foly- <: tatott és az alaptőke felemelése után a fenti bankot érdekeltségébe akarta vonni. Ennek azonban semmi komlovabb alapja nem volt, csak arra lett alkalmas, hogy uj részvényjegyzést indítsanak meg, úgy hogy az uj részvényekre befizetett összegeket tör­vénytelenül más célokra használták fel, noha azt a törvény értelmében külön kellett volna kezelniök. A feljelentő azt állítja, hogy a Leszámí­toló bank a veszteségek fedezésére és a Ban­ka Ceskoslovenskych Légii által nyújtott hi­telösszegek törlesztésére igen sok váltóadósnak már rendezett vál­tóját értékesítette, melyről a Banka Ceskoslovenskych Légii prá­gai központjának is tudnia kellett, mert — miután egy büntetőfeljelentés folytán a két bank nexusa igazolódott, a Banka Ceskoslovenskych Légii prágai központja az általa érvényesített váltók Becs, november 2. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Az osz­trák szociáldemokrata párt most lezajlott kongresszusa rávilágított azokra a nagy el­lentétekre, amelyek az osztrák szociáldemok­rácia kebelében fennállanak. A radikálisok kommunizmussal kacér­kodó vezérei: Bauer Ottó, Austcrlitz Fri­gyes, Adler Miksa és a többiek nagy ve­reséget szenvedtek, a delegátusok túl­nyomó többsége Renner Károly volt kan­cellár mérsékelt programját, illetőleg fej­tegetéseit tette magáévá. A kongresszuson két felfogás állott szem­ben egymással. Mindkét álláspontnak kiváló szónokai voltak. A radikális frakció nevében Bauer Ottó vezette be a vitát, aki azt fejte­gette, hogy a szociáldemokráciának sohasem szabad fegyverszünetet kötnie a polgárság­gal, békéről nem is szólva, hanem egyre fo­koznia kell az osztályharc hevességét, Ezzel szemben Renner kancellár rámutatott arra, hogy az osztrák szociáldemokrácia kisebbség­ben van a polgári pártok blokkjával szemben és még abban az esetben sem, amire egyéb­ként kevés kilátás van, ha tudniillik a szo­ciáldemokrácia megszerzi a többséget, sza­bad a polgárság ellen kormányozni, hanem bölcs kompromisszumokkal, az erők kon­centrációjával arra kell törekedni, hogy a belső béke Ausztriában megvalósuljon, mivel ez az előfeltétele a gazdasági fejlődés­nek. A volt kancellár Bauerrel szemben meg­állapította, hogy az osztrák szociáldemokrá­ciának szakítania kell a véres jelszavakkal, a párt hivatalos lapjának, az „Arbeiterzei- tung“-nak abba kell hagynia az uszítást és teljes erővel a polgársággal való kibékülésre és együttműködésre kell törekedni. Harchoz csak abban az esetben szabad folyamodni, ha a béke törekvések végleg meghiúsulnak a pol­gárság makacssága következtében. A referátumok után lezajlott vita azt mu­tatta, hogy a pártszervezetek képviselőinek többse- [ ge, valamint a szakszervezetek teljes egészükben Renner oldalán állanak : és csupán néhány teoretikus és az ifjumun- < kások töredéke helyesli Bauer harci riadó- t ját. A kongresszuson ugyan nem került sor < szavazásra, azonban az ellentétek olyan na- 1 gyök, hogy < kiűzetését éppen erre való tekintettel a váltóadósoktól nem igényelte s a pert el­lenük beszüntette, vagy pedig nagymérvű engedmények árán egyezséget kötött. Büntető törvénykönyvbe ütköző cseleke­dettel vádolja a csődtőmeggondnok a Leszá mitoló Bankot azért is, hogy bár a bank a Nagylucskai Takarékpénz­tárral fuzionált, az erről szóló jegyzökiiny vet nemcsak, hogy soha be nem terjesz tette, hanem később a Takarékpénztárnál felszámolói minőségben szerepelt. A csődtömeggondnok megállapítja végük hogy Neumann Dezső volt igazgató és az igaz­gatóság egyes tagjai 1924—25-ben a Slo venská Banka munkácsi fiókjánál, vala mint a Dunabank munkácsi íiókjáná nagyösszegü váltókat számoltattak le é* azok ellenértékét több esetben felvették, anélkül, hogy a Leszámitoló Bank köny­veiben azokról elszámoltak volna. Szólics János dr. csődtőmeggondnok mindezek és egyéb bizonyítékok alapján a hűtlen kezelés, a hitelezők kijátszásának és a csalárd és vétkes bukásnak, valamint a csalás bűntettének tényál Iádé kát megjelölve, úgy az intézet igazgatósági, valamint a fel­ügyelőbizottság tagjai és a felszámoló tagok, úgyszintén a volt felügyelőbiztos ellen bűn­vádi feljelentést adott be az ungvári állam- ügyészséghez, melynek alapján a vizsgálat megindult és előreláthatólag alapja lesz nem­csak Ruszinszkó, de az egész köztársaság leg­szenzációsabb monstre bünpöreinek. a pártszakadás immár teljesen elkerül­hetetlen. Renner és hívei nyiltan kijelentették, hogy sokkal helyesebb lenne, ha a szociálde­mokrácia ajtót mutatna a kommunistákkal kacérkodó szélsőségeseknek és azok vagy kü­lön pártban tömörülnének, vagy csatlakozná­nak a kommunistákhoz. A számszerűleg meg­gyengült, de céljaiban és taktikájában egysé­ges szociáldemokrata párt azután megtalálná a belső béke megteremtésének módozatait. A kongresszus lefolyása alkalmasint uj korszakot jelent Ausztria politikájá­ban. Kitűnt, hogy a szociáldemokrata párt túl­nyomó többsége levonta a véres julius 15-ike tanulságait és a nyugati államok szociálde­mokrata pártjai példáját követve, hajlandó baráti jobbot nyújtani a polgárságnak. Biz tosra vehető, hogy rövidesen megindulnak a tárgyalások a keresztényszocialisták és a szociáldemok­raták között és a vörös-fehér koalíció már csak idő kér­dése. A szélsőségesek kénytelenek lesznek magukat a többségnek alávetni vagy kilépni. A török nemzetgyűlés egyhangú elnökválasztása Angora, november 2. A nemzetgyűlés képviselői ma tették le az esküt, amely után egyhangú lelkesedéssel ismét Kemal pasát rálasztották meg a köztársaság elnökévé. Ezután a kormány benyújtotta lemondását, le Kemal pasa újból Ismét pasát bízta meg t kormány megalaki fásával. Valószínűleg “gak kis változások lesznek az uj kabinetben. —— .......... i ■—«HBpr» i ■nnnmj*" 1 ■■■ * 11 Le ngyelország tovább fegyverkezik Varsó, november 2. A lengyel költségvetési ervezett azt mutatja, hogy a hadügyminisztérium Ladásaá ezidén két százalékkal csökkentek. Míg uvaJy a hadügyi kiadások a költségvetés 32 sz:á- slékát tették ki, ezidén csak 30 százalékot értek I. A csökkenés azonban csak relatív, mert a költ* jgveté-3 általánosságban nagyobb összegekkel olgozik ezidén, mint tavaly, úgy, hogy a hadügyi iad'ások a tavalyi 623 millió zlotyval szemben sídén 689 millió zlotyt tesznek ki. Szakadás előtt az osztrák szociáldemokrata párt & most megtartott kongresszuson a mérsékeltek ereztek a bolsevistákkal kacérkodó radikálisok ffeSet! — Megvalósulás előtt a keresztéro^sxQcSaflfó'a-szo&áldemokrafa koalíció I A Prágai Magyar Hírlap fSEmuSSS I m r . v n | • er 4 / ^ 4 csak régi és n\ előfizetőink kapják meg I I Naéy IrodalmiIMapiarat * seg beküldésé utam Az 5,— ha rónai a 1 | 1928 évre november havi előfizetéshez kérjük i

Next

/
Oldalképek
Tartalom