Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-14 / 235. (1569.) szám
em<st és fedezeti törvényt, nem szavazta meg az adóreformot általánosságban, nem szavazta meg a közigazgatási reformot. Ellenben megszavazta a póttartalékosság intézményét statuáló törvényt, a katonák és csendőrség választójogát el törlő törvényt s az adóreformnak a földadóreformra vonatkozó részét. Az elnökválasztásnál pedig febér lappal szavazott. A tárgyalás módjára nézve meg kell jegyeznem, hogy a kormány részéről a halogatás, a huzavona jegyében folyt a tárgyalás, s ha valami meg is igértetett, azt nem siettek betartani. így például a református egyház alkotmányának elismerése már a be végzett ség stádiumában állott, aminek bizonyságául Zooh püspök urra hivatkozom. Már csak az áment kellett volna rá kimondani júniusban, de ez még a mai napig sem történt meg. A magyar menza nem kap állami támogatást Novemberben beadtunk egy kérvényt a magyar menza segélyezése iránt s Hodzsa miniszter ur ki is adta a parancsot a kedvező és azonnali elintézésre. Két hét múlva Zooh püspök urnái sürgettem az elintézést, mert a kérvény is az 5 keze által lett benyújtva, majd két hét múlva újra sürgettem nála s a püspök ur kijelentette, hogy végtelenül resteli, hogy még ma sincs elintézve s kis noteszét vette elő, hogy feljegyzésével biztosítsa a megsürgetést. Most október közepén vagyunk és a kérvény ma sincs elintézve. Melyen tisztelt Közönség! Az előadottakból nyílt képet nyerhet mindenki arról, hogy mit tett a magyar nemzeti párt a múltban. Saját erőnkre kell támaszkodnunk í Nyugodt lelkiismereitel és emelt, fővel nézhetünk minden magyar szemébe és minden tárgyilagos Ítélet elé! De a jövőre vonatkozó célkitűzéseink is, agy hisszük, kiállják a kritikát. Állítjuk és állításunk jelentőségét a megvalósulásban akarjuk látni, hogy a nemzeti önvédelem érdekében a magyarságot a politikai, kulturális és gazdasági téren meg kell szervezni és pedig jól kell megszervezni. Meg kell teremteni a magyar munka- közösséget és gondoskodni kell arról, hogy a magyarság ezen szervezettsége jól és eredményesen működjék, hogy a végeredmény a boldog magyar jövő legyen. A saját erőnkre kell támaszkodnunk s erőnket az építő és védekező nemzeti munka szolgálatába kell állitani a lehetőségek határain belül. A jogvédelem munkája, a tiltakozás, a jogkövetelések hangoztatása, a panasznak alkalmazása egész a népszövetségig, természetesen továbbra is folytatandó, mert az igazságtalanságokba belenyugodni nem szabad s mert ezzel nyílt kifejezést adunk annak, hogy a magyarság nincsen megelégedve sorsával. Szóval nem szabad a pártpolitikát tultengésbe vinni a nemzeti önvédelmi munka rovására és dolgozni és dolgozni kell nemzeti jövőnkért. A további együttműködés A magyar nemzeti párt tisztában van azzal, hogy kitűzött célját csak úgy érheti el, ha a magyarság együttműködését az egész nemzeti életre vonatkozólag megteremtjük! Ezért helyez nagy súlyt a községi választásoknál való együttműködésre, amely együttműködés már a politikai szervezettség kérdése és a további együttműködés előjátéka. Együttmegyünk tehát s a két párt egyesített közös listáját hozzuk győzelemre. Mélyen tisztelt közönség! A magyarság kötelessége mindenképpen megtartani azt az isteni törvényt, amelyet a jóságos Isten születésünk percében irt a szivünkbe. Kötelessége megtartani az állam törvényeit és teljesíteni kell az állampolgárságból folyó összes kötelességeket. Meg kell teremteni a magyarság feltétlen szolidaritását s a munka és áldozatkészség erejével a nemzeti fejlődésnek utat kell biztosítani. Tegyünk meg mindent arra, hogy a mi kicsinységünkben is hasznára lehessünk a magyarság egyetemének. Losonc város arról is nevezetes volt, hogy Magyarországon itt és Botfalun volt a leghidegebb. Én úgy láttam, hogy a szenvedések korszakában a természet hidegét a losonci magyarság a nemzeti érzés melegénél könnyebben tudta elviselni. Vigyázzunk, hogy a természet hidege mellé a nemzeti temető hidege ne kerüljön, mert akkor hekövetkezett Losonc végrom'ása, amitől pedig Isten óvjon mindnyájunkat! „The sifuation of the mlnorlty Hungárián in Czechoslovakia” A prágai központi iroda a nyugafeurópai közvélemény tájékoz- tatása" céljából angol nyelven a csehszlovákiai magyarság helyzetét ismertető könyvet adott ki Prága, október 13. Paul Kal'tschmied bécsi könyvnyomdájában „The situation of the minority Hungárián in Oaedho'slwakia“ címmel e napokban egy 109 oldalas könyv jellent meg a szloven- szkói és ruszin szkói szövetkezett ellenzéki pártok közpori ti irodájának kiadásában. Ez a mü hézagpótló a maga nemében, mert először ismerteti rendszeresen és kimerítően a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség helyzetét angol nyelven. Mig a négy évvel ezelőtt francia nyelven kiadott „La sátuation des mánorités en Slovaquie et en Russie Subcarpatique“ cimü füzet, mely a prágai parlament magyar törvényhozóinak a népszövetséghez benyújtott panaszát foglalta magában, inkább jogi szempontból foglalkozott a magyarság sérelmeivel és így elsősorban a jogász és a kisebbségi tudomány művelőjének érdeklődését akarta felkelteni, addig a most napvilágot, látott könyv célja az, hogy a nyugateurópai közvélemény minél szélesebb rétegeinek figyelmét fölhívja a cseh szlovákiai magyarság helyzetére. A „The situation of the minonity Hungárián in Czeoh:0s!o'vakia“ különös aktualitást nyer azáltal, hogy a mostani kormány, noha állítólag a nemzeti ki-engeszfelődiés jegyében jött létre, sem volt hajlandó a. magyarság jogos követeléseit teljesíteni és igy szükségessé vau, hogy azok a müveit világ tudomására hozassanak. A könyv, amelyet rövid előszó vezet be, három fejezetre oszlik. Az első fejezet a magyarság politikai és jogi helyzetével foglalkozik és általános vonásokban elmondja a magyarság történetét az elmúlt évtizedben, majd részletesen ismerteti az 1921. évi nép- számlálás alkalmával igénybevett módszereket, továbbá nemzeti kisebbségünk szerepét a törvényhozásban és az önkormányzati életben, valamint az illetőségi kérdés és az elbocsátott tisztviselők helyzetét. A második fejezet iskola ügyünk hü képét adja, majd összefoglalja egyéb kulturális sérelmeinket és végül a magyar katolikusok, reformátusok és evangélikusok helyzetét ismerteti. A harmadik fejezetben a könyv mindenekelőtt a szlovenszkói és miszinszkói általános köz- gazdasági helyzet képét festi meg és azután behatóan foglakozik a különleges magyar panaszokkal: a földreformmal, a hadiikö1csÖD kérdésével és a prágai kormányzat pénzügyi politikájának a magyar pénzintézetekre gyakorolt katasztrofális következményeivel. Fö'hívjuk az angolul értő magyar olvasóközönség figyelmét az imént ismerteteti munkára, amely 12 koronáért a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok központi irodája utján (óim: Prága I, Kapróvá 14, III.) is megrendelhető. Adóbehajtás! offenziva a rimaszombati magyar jelöltek ellen Az ötnapos aclóintések az állami adók kifizetését fis előírják — A szabálytalanság ellen Törköly szenátor táviratilag til*akozott a kormánynál Rimaszombat, október 13. . (Saját tudósitónktól.) A rimaszombati köz-! ségi választási harcba szokatlan fegyverekkel avatkoztak be azok, akik mindenáron meg szeretnék akadályozni a rimaszombati magyarság előrelátható győzelmét. A tegnapi és tegnapelőtti napon adóin-, léseket küldtek, illetve kézbesítettek mintegy negyven rimaszombati választónak. Azok a választók, akik a magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt közös listáján voltak jelölve, csaknem kivétel nélkül kaplak ilyen adóintést. A városi adóhivatal mellett az állami adóhivatal is adóintéseket kézbesitettetett ki. A községi választásokra irányadó 75—1919. sz. törvény 5. §-ának 3. pontja értelmében ugyanis megfoszthatok megválaszthatósági joguktól azok a jelöltek, akik a szabályszerű megintés, illetve felhívás dacára az egy évnél hosszabb idő óta esedékes községi adójukat netán nem fizetnék be az intésen megadott öt napos határidőn belül. Ez az eljárás érthető megütközést keltett a városban. Azonban a felháborodást nem a törvényes előírások végrehajtása okozta, hanem az a körülmény, hogy itt a törvényes előírásokat, melyek a város érdekét védik, a választható jelöltek jogfosztásán keresztül éppen a város érdeke ellen akarták egyesek fordítani. A közös magyar lista vezetőjének, Törköly dr. szenátornak, a magyar nemzeti párt országos elnökének is kiküldték egyrészt a városi dijak befizetésére szóló felszólítást, másrészt az állami adóhivatal adóintését is október 10-én, illetve október 11.-én. A városi adópénztár részéről kiadott megintést azonban nem az erre egyedül illetékes városbiró, hanem az állami főjegyző irta alá. Az állami adóhivatal által a Törköly Józsefnek október 11.-én kézbesített megintés méginkább elárulta azt, hogy voltaképp miről is van szó. A megintés arról szól, hogy az 1926. évi állami adótartozást a községi pótlékkal együtt öt nap alatt fizesse he. A feltüntetett összeg persze horribilis nagy. Mivel a törvény csak az egy évi községi tartozás kifizetéséről szól, az állami adóról pedig nem beszél, Törköly József dr. az adóhivatalhoz fordult és kérte, hogy közöljék vele, hogy menynyi a községi tartozása, mert azt ki akarja fizetni. Erre azt válaszolták, hogy azt külön nem tudják kimutatni. Ellenben kiderült, hogy az intésen szereplő horribilis összegben benne van az 1921—22— 23—24—25—26. évekre szóló együttes jövedelmi adó is, mely után községi pótadó nem jár. Ez az összeg is azonban mintegy négyszerese annak az összegnek, melyben a szenátor errevonatkozólag az illetékes pénzügyigazgatósággal már régebben kiegyezett. Így előállt az az eset, hogy a megintettek hajlandók volnának kifizetni szabályszerű időn belül községi tartozásaikat, azonban az adóhivatal nem tudja kimutatni, hogy a meginiésen szereplő összadókból mennyi a községi pótadó. A szokatlan és sérelmes eljárás nagy megütközést keltett. Annál inkább, mert Törköly József dr. szenátor megtudta, hogy a községi adópénztártól kiállított intések kibocsátására az azokat tényleg aláíró állami főjegyzőnek a rimaszombati járási hivatal adott utasítást. Ugyancsak kiderült, hogy a járási hivatal erre való hatáskör nélkül eljárt a rimaszombati adóhivatalnál is, hogy az intéseket adják ki. Törköly József dr. szenátor azonnal sürgönyileg fordult a belügyminiszterhez és a pénzügipniniszlerhez, melyben feltárta a helyzetet, tiltakozott a törvénytelenségek ellen és azonnali intézkedést kért és kérte, hogy az egész eljárást úgy a járási hivatallal, mint az adóhivatallal szemben, akik mögött osztatlan szeretettegyék. Ezenkívül beadvánnyal fordult a miniszterekhez, melyben a szükséges adatokkal és bizonyítékokkal kétségtelenné teszi az eljárás törvénytelenségét s jogfosztó szándékát és intézkedésüket kéri. A nagy felháborodást kiváltó eljárás annál különösebb, mert a legfelsőbb közigazgatási bíróság már világosan kimondotta, hogy az egyenes adók után fizetendő községi pótadók összege a megintésben fix számösszegben tüntetendő fel, ami természetes is, mert hogy fizesse ki az adófizető a községi tartozást, ha azt számszerűleg nem tudják neki kimutatni. De különben sem érheti e[ célját az eljárás, már csak azért sem, mivel a törvények Ii«V uiuotmr 14, pení/ea. szeriül a teljesítési határidőbe — ami ez esetben öt nap — a szabályszerű kézbesítés napja nem számítható be, tehát az október 11-ikl kézbesítés esetén az első nap október 12., az ötödik nap október 16, a választás napja, ami azonban vasárnapra esik, már pedig, ha a teljesítési határidő utolsó napja vasárnap, akkor általános szabály az, hogy a teljesítés utolsó napjaként a következő köznap tekintendő, a jelen esetben október 17.-ike. Úgyhogy a 7ő-r-1919. számú törvény 5. §-ánalc 3. pontja alatti jogvesztést semmi esetre sem lehet alkalmazni azokkal a jelöltekkel szemben, akik mügött osztatlan szeretettel és ragaszkodással áll egész Rimaszombat magyar társadalma. A rimaszombati magyarság bizalommal várja a minisztériumi intézkedést, illetve utasítást és megingathatatlanul áll jelöltjei mögött. Meg van győződve arról, hogy az igazság győzni fog. Kis jegyzetek a Tátrából n. Gépszeraek Ez idén hallatlan autóforgalom volt idefenn. Hétköznap még csak hagyjam, de vasárnapokon egyetlen üvöltés, bugyborokolás, gurgulázat; volt a Klotild-uf az egymást követő gépkocsiktól. Vége az árkádial időknek, mikor a fürdóvendégek oz-ép andalogva sétálgathattak a pompás fenyők között kanyargó utón, most bizony minduntalan ki kellett teregetni, csaknem állandóan a gyepszagélyen menni, aki pedig mindenáron zavartalanságot keresett, annak méltóztassék az erdei utakat felkeresni. Elsőbben talán a félreálliiott gyalogos bosz- szusága parancsolta, hogy szembenézzek egy autó soíférjével. De valami furcsát láttam s azontúl keresve-keredem a szemberohanó gépkocsivezetők szemeit. Nem találkoztam eggyel sem. Pedig emberek találkozása csak akkor befejezett, ha a szemek, a misztikus tükrök — egymásbakapcso- Tódtak. Érdekes ez: idegenek, ha szembejönnek s ha érdeklődnek egymás iránt, messziről megkör- vmalozzák magukban a benyomásokat, de a végső értelem a ezernek egymásranezáse. Miikor egészen közel érünk, nem nézünk egymás homlokára, _ mely mögött az érteleim fészkel, sziveink tájára se m, _ hol az érzések tanyáját sejtjük, az alkotó ke zeket sem keressük, sem a beszédes szájat, csak a szemeket. S az egymásbamélyedő szemek teszik, csak teljessé azt a képet, melyet a többi részlet homályosan körvonalhoz. A szemeken át már szimpátiák és antipátiák ropd ősnek, pillanat alatt megérzett jellemvonások, kielemezhetlen s mégis csak ritkán tévedő megállapítások Most aztán azok a szemek, melyek szem bepillantását kerestem és soha el nem kaptam, a merev elforditottságukkal magyaráztak valami újat, ami már nem is uj, csak most éreztem meg, hogy már régen van. Megláttam a rohanó gépember szemét, a rideg, pontosan regisztráló vetitő- tükröt, melynek semmi köze a lélekhez, csak szerv, agyonosigázott, végsőkig pontos és gyors szolgál tatásra kónyszeritett rabszolga, hideg, éles vágású, örök-nyugtalan, örök-öröm! elen Ezek a mereven előreszegezett eoffőnszemek nem látnak semmit a Tátrából, habzó patakokat, felséges ormokat, álmodó, mély völgyeket, puha páfrányszegélyt az ut mellett, lágy mohaszőnyeget, enciánt, fenn a kerengő szirti sast, semmit, semmit ebből. Csak keréknyomot, köveket az úttesten, kikerülni való zökkenőicet, átereszt, virtó- csát, előre jelzett éles kanyart, sorompójelzés}. A dübörgő, imos-umtalan rohanó kilométerek felmorzsoló sivár unalmával marják a szemeikkel az alájnkrohanó fehér talajt. Az összeszoritott púpillák talán csak pár simább kilométeren tágulnak röpke pihenőre, aztán újra szorosra vonódnak és viilámos gyors rebbenéeskkel küldik az ideg- parancsokat a volánt szorító öklökbe. A gép-ember megsa nyargal ott gép-szemei. Ezek a szemek ugyanígy földön kúsznak ai Riviéra narancsvirágos örömzuiiatagában, a Bren- ner elnémitóan fenséges jégárjaival szemközt is, meg a Hardanger Fjord északi pompája mellett is. És mindenütt, ahol sóhajkeltő szépségek mellett rohannak el, csak az út, az út, a végtelen konok kígyó, melyet falni kell a mohó géppel! S mikor a gépkocsi célhoz ér, kiszálló utasai lelkendezhetnek: De gyönyörű volt! Az pedig, aki a gépben, marad s most néz először felszabadult tekintettel maga köré, legfeljebb hátratekinthet: Mi az, ami olyan szép volt? Egyszer a sok autó közt egy pompás Harley— Davidson rohant felém, rettentő bugással, a kanyarban egészen oldalt dőlve Rajta nagyon fess dresszben bölgyutas, nézem a szemeit* ismerős szemek, de bennük ugyanaz a kll ómét erpuszi; t ó könyörtelen élesség, semmiimást-nemlátás. Fejemet adnám, hogy csak e sorokból tudja meg, hogy mellettem robogott el s hogy forgalmi akadá’ya voltam, mely miatt le kellett fékeznie az ötvenes tempót. Megbocsátja, hogy árulkodom reá: Joób Juliska volt, jeles tánemüvésznőnk. A tempó és stílus, ahogy vezetett, akárkinek becsületére válnék. Hanem ezeket a szemeket, a gyors közlekedés aszkétáit én úgy szeretném összeszedni, valami végtelen nagy- kényelmes, kilátó-autóbuszba ül- ' tetái, aztán végigjáratni mindenhol, amerre el- száguldóztak, de most szép lassan, kényelmesen, nyugodtam: és most, most aztán nézzelek és lássátok és gyönyörködjetek, M szegény, megkínzott, földhöz láncolt gépszemek! Ticlxy Kálmán. % g”—
