Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-01 / 224. (1558.) szám
r 1927 október 1, szombat jTil— ii wrr iwwii^ajMassjoasagB^T^ MII■III1HIII MtlWWllMMMPBMWMBMtM—WB—R l*al©©f ©gn@ állítólagos ismékéről semmit sem akar tudni a hivatalos Franciaország ® d’Orsay Ssejad _ Paléologue nem nylIetkoiSk — A PaIéo!ogue-fé!a nem hivatalos iá^yalások&aíi halmos Károsának is Jelentős szerepe volt? — Annak idején Apponyl sem tulajdonított komoly jelentőséget az akciónak Budapest, szeptember 30. (Budapesti Jceszitősegiinik telefonjelemtése.) A tegnap nyilvánosságra került Pálé ologue-f éle jegyzék és az egyes lapoknak hozzáfűzött kommentárjai nemcsak a politikai körökot, de az egész magyar közvéleményt élénken foglalkoztatják. A közönség nem tudja, mit véljen és várja a hiteles felvilágosításokat. Tegnap és ma azok részéről ,akiknek a Paléologue- jegyzék létrejőve telekor, tehát hét év vel ezelőtt, tudomással kellett brrniok a külpolitika terén történt lépésekről, több nyilatkozat jelent meg, amelyek, ha nem is fedik egymást teljesen, abban mégis megegyeznek, hogy a magyar kormányt mulasztás vádja nem terhelheti. A kérdés és az egész sajtóvitatkozás lényege az, hogy vájjon kapott-e a magyar kormány olyan ajánlatot a franciák részéről, amelynek elfogadásával megváltoztathatta volna a trianoni szerződéstervezetben kijelölt országhatárokat. E kérdés tisztázása nélkül nem lehet sopánkodni azon, hogy Magyarország nagyszerű a lka'mát mulasztott el, de a magyar külpolitika akkori vezetőjének sem lehet szemrehányásokat tenni. Aki figyelemmel olvasta a közölt jegyzéket, saját maga is megállapíthatta, hogy abban a francia kormány részéről semmiféle konkrét ajánlat nincsen. A jegyzéknek az a pontja, amely szerint „ a francia kormány igyekezni fog módját ejteni annak, hogy a magyar kormányt hivatalosan is értesítse jóindulatáról és abbeli készségéről, hogy a magyar érdekeket képviselni fogja44, minden olvasni tudó ember előtt kétségtelenné teszi, hogy Paléologue jegyzéke nem volt a francia kormány hivatalos aktusa. De nem •is lehetett az, mert a megbeszéléseket vele nem a magyar kormány megbízottja, hanem magánegyőnek folytatták. A hivatalos Paris semmit sem tud Páris, szeptember 30. A budapesti Újság munkatársa érdeklődött a francia külügyminisztériumban az elmúlt napok nagy szenzációját keltő Paléologue-féle jegyzék ügyéről s illetékes faktorok a következőiket jelentették ki előtte — A francia küliigymimszíóriumban ennek az állítólagos okmánynak sehol sem találják semmi nyomát. Nincsen az irattárban sem eredetiben, sem másolatban, de még impurumban sem. A külügyminisztériumban ebben a pillanatban arra gondolnak, hogy valamilyen apokrif iratról van szó. Nagyon valószínűtlen ugyanis, hogy ; olyan magasra ngu diplomata, mint amilyen Paléologue 1920-ban volt, ilyen vagy hasonló írást kiadott volna. , — Lehet azonban, hogy valamilyen terv volt ez, amelyet Paléologuehez juttattak el magyar részről s az ő asztaláról került azután el valamelyes indiszkréció révén. De az is lehetséges, hogy magánbeszélgetés feljegyzései voltak, amiket Paléologue előtt valaki f kifejtett, de ilyen ajánlata a francia külügyminisztériumnak és a szövetségeseknek Magyar- országgal szemben nem volt sohasem. — Ha pedig lett volna, úgy nem lehetett volna arra ok, hogy attól eltérjenek. A trianoni béke körvonalai már régebben meg voltak, még mielőtt Magyarország delegátusai Parisba jöttek s még mielőtt a béketervet Magyarország elé terjesztették volna. Közös megállapodás volt mindaz, ami a trianoni békében volt. Azon változtatni egyoldalulag Franciaország részéről nem lehetett. — De nem lehetett volna Angliával együtt sem. Franciaország ilyen ígéretet nem tehetett s nem is mondhatta azt Magyarországnak, hogy állapodjék meg külön Romániával, amint azt az állítólagos jegyzék tartalmazza. Paléologue sem hajSaradó nyilatkozni Budapest, szeptember 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Pesti Hírlap ma reggeli számában párisi munkatársának beszélgetését közli. Paléologue volt miniszterrel. A magyar ujságiró megkérdezte Paléologue véleményét a nevéről elnevezett jegyzékre vonatkozólag. A volt francia miniszter mosolyogva csak ennyit mondott: — Hogy mit írnak rólam és a Qivai d‘Or- sayn akkoriban folytatott működésemről, azzal soha nem szoktam foglalkozni, még abban az esefóén sem, ha a közlemény francia lapban jelennék meg. A magyar hírlapi ró ekkor felmutatta a Paris Malmainak azt a számát, amely a iesv- ,i< i zékről bő beszámolót hoz s amely azt állítja, > hogy a jegyzék hivatalos francia okmány volt. Paléologue rápillantott a lapra s ismét ’ mosolyogva válaszolt: ' — Ezt már olvastam! A hírlapíró eklevr erre vonatkozó vélemé- i nyét kérte a miniszternek. — Ismétlem, — válaszolta Paléologue, — olvastam a közleményt s újból csak azt mondhatom, hogy semmiféle ujsdgközleményre nem válaszolok. Ez nálam szabály s ez alól most sem tehetek kivételt. Többet nem is szólt. Komoly tárgyalásokról csak Trianon mám volt szó? Budapest, szeptember 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A mai déli lapok továbbra is a legnagyobb részletességgel foglalkoznak a Paléologue-féle jegyzék ügyével. Igyekeznek a kérdést minden oldalról megvilágítani és tisztázni. Az Uj Nemzedék érthetőnek mondja, hogy a francia külügyminisztériumban most igyekeznek letagadni a jegyzék létezését. De különben is Trianonnak nem lehet semmiféle összefüggése a jegyzékkel. Írja a továbbiakban a lap, mert az orosz vörös hadsereg offenzivája a Trianont követő hónapokban bontakozott csak ki. Ez még abból is nyilvánvaló, hogy a magyar kormány május 7.-én kapta meg a francia kormány ultimátumszerű felszólítását a békeszerződés elfogadására, holott a jegyzék alig pár nappal azelőtt, április 20.-án került a magyar kormány kezébe. Ilyen rövid idő alatt pedig, amikor a jegyzék kifejezetten csak előkészítő irat volt, lehetetlen volt nagyobb horderejű tárgyalások perfektuálása. Hogy magyar részről visszautasítás nem történt, kiviláglik a Millerand-féíe' kísérőlevélből, amely nyitva hagyta az utat a határok megváltoztatására s egész szeptember végéig, amikor Franciaországban a rezsimváltozás bekövetkezett, állandóan felszínen volt a magyarfrancia közeledés kérdése. A kérdést az orosz veszedelem tette rokonszenvessé. Magyarország hajlandónak mutatkozott az aktív közbelépésre a bolsevizmus elleni küzdelemben, de Ncwyork. sBepitielmlber 30. A tornádó miardöiss®e öt percig tonttoilt és mégis 75 millió (tollár os kárt okozott* a Tárosban és ridiélkéía. Éjfélig 70 baftoÜÜnt taföáliláik a romok aTMfc A sebesülteik száma 1500, mig 5000 ház, köztük több felhőkarcoló ás, elpusztult. A Tikár inegllcfpetés- szeffüem támadt, tégágsöpörrte St. Lőnie nyitott üzletied* s lakásait és hat mégyzetmérföild teaíüte- tetn mindent tÖTulanottetst. A széli sdbetstségle időmként 90 mérföldet tett M óránként. Az a terület, amelyen Tégigsüvölitiött, a leglbdríflailtnlatealbb pusztítás képét! nyújtja. A fák és a táirirAoiszílopok jóformán Mvétell nélkül kidőltek, a házak részben tető nélkül állanak, részbotn egyszerűen leflibo- rulitak. A romok alatt yaló színű lóg még sok bar 1ott fekszik. A rendőrség nagy igyekezettél vigyáz ama, hogy a, csőcselék fosztogjatását meggátolja. A hatóságok egy gyailogezortedot rendelték fci ,az elpusztított terület elzárására. A nemzeti gárda mozgósitás/a küszöbön álk A tűzoltóság és az önkéntes polgári őrség lázaiaam dolgozik a romok eltakarjjbásám. A Tikár különös kegy ©felséggel bánt el a várnai Tokok iníiézetéiTel, atmeőy teljesen összedőlt és lakóit mind muagfa állá temette. A Columbia School elöljárósága IreVtlö időbeai észrevette a rí kar közeledését és a több száz iskolásgyérmékét sikeaÜllt még! w tető beomMsa cőőüt biztoniságlbia helyezni. A helyzetet laz.suflyoslbiitjai, hogy a vihart hetvets esőzések és miiimdumfbuteiá megtajuló orkánok kisér Ük. St. Lotiis pusztulása Newyork. szeptember 30. A Newyarfc Times iieLemtéisfi szerint a teeuiani OMiSatáitó twtüáiö uéír a szlávbarát francia tábornok és Csehszlovákia tiltakozása meghiúsította a tárgyalások sikeres kimenetelét. Amikor ugyanis a lengyel fronton égető volt a helyzet, közvetlen a varsói csata előtt, Benes csehszlovák külügyminiszter aug. 11.-én sürgönyt küldött Párisba, amely szerint a Lengyelország melletti magyar katonai beavatkozás egész Iíözéperópa tiltakozását vonná maga után. Azután jött az oroszok döntő veresége s elmúlt a lehetőség Magyarország további bekapcsolására. Külpolitikai körökben is megerősítik, hogy valóban folytak tárgyalások ebben az irányban, de ezek sokkal későbben, május közepétől junius végéig tartottak, tehát nagyon valószínűtlen, hogy már április közepén ilyen előrehaladott stádiumot jelző jegyzék érkezhetett volna a magyar kormányhoz. A magyar külügyminisztérium vizsgálatot indított az ügyben Az Est mai jelentése szerint a magyar külügyminisztériumban most kutatnak az után* vájjon ilyen jegyzék valóban érkezett-e a magyar külügyminisztériumba s ha igen, mikor és mi lett annak a sorsa. Budapestre rendelték Semseyt, hogy tegyen jelentést Wal- kő Lajos külügyminiszternek a jegyzék kérdé- -t[[5 m Aífoq ‘uuquozu uapejoqo]; uro^ qpjps tólagos jegyzék csak bizonyos részeiben létezett. Ennek tisztázása után azt is ki akarják deríteni, hogy hogyan került ez a jegyzék a nyilvánosságra, valamint megkeresik a párisi magyar követség utján a francia külügyminisztériumot is, a jegyzék hitelességének megállapítására. Ugyancsak Az Est mai száma közli Andfássy Gyula gróf nyilatkozatát is a jegyzék kérdéséről. Andrássy nyilatkozatában kijelenti, hogy akkoriban általánosságban hallott arrőJ* hogy Franciaország szeretné, ha Magyaro&$ág Lengyelország mellett foglalna állást s katonailag is segilené. Természetesen ő maga is emellett volt, de a jegyzékről semmit sem tud. Halmos Károly szerepe Bécs, szeptember 30. A Neues Wiener Journal mai számában autentikus budapesti forrásnak jelzett helyről nyert információi alapján a Paléologu-e-íéle jegyzéket egy politikai üzérkedésének nevezi s többek között a következőket Írja: csak Mássodr! áMam/bam, bamem Odfahomfáiban és Ajroamsaejbain ifi áriáéi (károkat okozott. Eddigi je- lemtiéselk ez érint a forgószél Arcansasíban több községet tedd'esen elpusztított, míg Oclahomában 'Ghrotalh falu seanlmiiaült meg. EmlberáMozatokróíl' •egyelőre nean értkjesett jelentés. St. Louis, szeptember 90. A városfown leftrhatojtfllatn állapotok uraükodniajk. A nyugaftji kerii- leteíkbetn a vűihair tíöbb ezáa házat tértit tönkre. A száll círteje akik outi volt, hogy fákiaf szalkiitotti ki gyökerestől és aiufcotaobdlolkiait könnyű játéksze- rdkkéaiit ctmeJlt a levegőbe. Aa utcák tette vasútok a fajiakhoz és sziklákhoz csapódott automobilok wxncsialivtaíl. A város miliciáját mo®gó»i|tolÉák. A« utcákon mámkmütt erős őijáuatoík cárkálöaJk, hogy meggátolják a csőcselék fosztogatását. A Vöröskereszt a nyilvános tereiken tábori kórihi- ZaJkait randiezetfft be, máveő a rendes kódházak tuMm/öttefc. A forglailoon mindenütt szünetttek A TOlIűtmosvezetékeket. a szélvihar ieBZaggMtei és hetekig eH/haartt* aanág a város áratmiellártlásitt isméit rendbe jön. Grrainiitcáty, Badlison és Vetmeftoe, három St. Lonis közeiéiben felevő város, szántóin rengeteget szenvedett. A katonaság, a rendőrség és a tűzoltóság váMiveíive küzd a rend fcelyreáUditásáéirt. A tornádót sok helyütt, veszedelmes tűzvész Msérte s az oltási munkálatok még mindig tartanak. Szemtanú szerint betekig fog tartani, aimlig St. Lonis hozzávetőlegesen visszanyeri Pégi képét. Az elpusztított. vár'osiriész-ek folépitiése pepiig évekig is eltart —— • — 1919-ben Ó8 1920-ban, a bóketárgyalások idején, Magy'arországon néhány hétig a francia orientációt hirdették. Annak idején a francia szövetség utján remélték, hogy az összeomlásból lehetőleg kevés áldozattal kerülnek ki. Ezzel szemben Franciaor.'izóg hosszú ideig nagyon is rezer- váltan viselkedett. így például lehetetlen volt a hivatalosan folyó tárgyalásokon kívül a magyarok által annyira keresett magánmegbeszéléseket t megkezdeni, mert a magyar kiküldöttek kezdetben nem kaptak beutazási engedélyt Franciaországba. Az első, aki 1919 végén azt méptY mag- kaptala, Halmos Károly dr., az egykiW basstai ügyvéd volt. Halmos dr., aki ügyvédi irodáiét feloszlatta s mint gazdasági és politikai ágens működött, üzleti összeköttetésbe lépett a Schneider-Crcuzot• icégel s üzleti összeköttetését hamarosan politikai- térre is átvitte. Gazdaságilag nagyszerű sikerei- voltak. így a francia céget bevonta a Magyar Al- j talános Hitelbank érdekkörébe s ez a francia vál ? la lat Halmos dr. közvetítése révén építette fel i budapesti szabadkikötőt. ( Mint harmadik na^y ilslWet akarta a Magyar Államvasutaknak a Schncid'er-CM‘U- sa\t csoport vezetése al{nü álló Jcovaorckun részére való bérbeadáséi perfektuálni. t Az erre vonatkozó tárgyalások már előre-hala- dott stádiumba kerüHek. A kérdés nemcsak a magyar államvasutakat érdekelte, de érdekkel birt a ■ (francia politikai körök előtt is, amelyek Magvar- , országot fel akarták használni a bolsevikiellenes , harcokban s az országon keresztül akarták csapataikat Lengyelországba felvonultatni. Ezt pedig ’ legkönnyebben a magyar államvasutak ellenőrzé- ! se révén gondoltak megvalósíthatónak. Mind- ’ ezeken a tárgyalásokon élénk szerepet vitt az ak• kori francia külügyminisztérium vezérlitkárs, : Paléologue is. E tárgyalások folyamán keletke- . zett a most Paléologue-jegyzéknek nevezed ok- ; mány is. i Nem tartalmazott ez konkrét (tgánÁa'aíM i Franciaország részéről Misgytarorsaéfi számára, csak éppen a tái'gyaló fetek néMlét rögzítette meg azokról a ke&vezméwyek- ról, amelyeket Franciaország abban ac időben Magyarország részére esetleg hajlandó lett válna megadni. A jegyzéket egy fiatal budapesti külügyminiszté- riumi tisztviselőnek adíták, akit baráti viszony fűzött Halmos dr. családjához. A jegyzék azonban Budapesten az akkori zavaros viszonyok között eltűnt. ^ A1 Neues Wiener Journal a továbbiakban még megjegyzi, hogy Berthelot, Paléologue utódja, visszautasította elődjének politikáját a Középeurópa felosztására vonatkozólag teljesen azonosította magát a későbbi békeszerződésben feltüntetett állapotokkal. Jellemző még, — végzi a lap, — hogy Apponyi Albert gt'uj, a magyar béjderfrle- gáció elnöke is visszautasította a Hahnep dr.-ral és mást politikád és gazdasági ágensekkel valló összeköüetés cVőet s nem lufpjdomtott napy jelentőséget Paléologue jegyzékének. .Ugyanígy a mostani magyar kormány sem ’ art ja az ügyet ma aktuálisnak s nem látja szükségét annak, hogy az ügyben álláspontját leszögezze. A pesti francia követség véleménye De Vienne g-róf budapesti francia követ távollétében helyettese nyilatkozott a jegyzék ügyéről s a következőket mondotta: — Nem hiszem, hogy a kérdéses dokumentum abban a formában, ahogy azt a Magyarság közölte, autentikus legyen. Egyébként ez a közlés nem alkalmas arra, hogy módosítsa a francia kormánynak Magyarországgal szemben elfoglalt álláspontját. A francia kor* mány és a budapesti francia követség is minden igyekezettel azon van, hogy azokat a kötelékeket, amelyek már eddig is egybefüzték intellektuális és gazdasági téren Franciaországot Magyarországgal, békésen és nyugodtan erősítsék s fejlesszék. Mindaz, ami alkalmas az izgalomra és nyugtalanságra, inoppor- tunusnak látszik. Klmen-Héderváry Sándor nyilatkozata Khuen-Héderváry Sándor gróf rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter is nyilatkozik az ügyről. Szerinte a jegyzék nyilvánosságra hozatala igen meglepte a kormányt. Nem a jegyzék tartalma, úgymond, hanem az, hogy a jegyzéket sehol sem lehet feltalálni a külügyminisztériumban. A leghatározottabban kijelenti, hogy sem a békedelegáció, sem pedig a külügy minisztérium Paleologuenak ezt a jegyzé két nem kapta meg! Hogy a kérdést hogyan lehetne tisztázni, erről ebben a pillanatban nem mondhatok semmi konkrétet. Először meg kell várni azt, hogy Franciaország milyen állást foglal ebben a kérdésb©D Egy hatalmas tornádó tönkretette St. Lonis nyugati kerületeit Hetven ember meghalt — A kár 75 millió d@SSár — Tűzvész és vízözön a forgószél — Areansas és Ocíahoma Is sokat szenvedett V 5 / <ÍS5 flMERlCAHHLAllJtíl •BKftíaSBSÉiÉr!
