Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-05 / 227. (1561.) szám

•6 Az egész tudományos világ gyászolja Arrheniust Stockholm, október 4. Az upsalai egyetem xígnagyobb tudósának, Svante Arrhéniusnak halálát nemcsak Svédország, de az egész tu­dományos világ gyászolja. Arrhénius érdekes életpályáját az alábbiakban ismertetjük: Arrhénius 1859-beti született és már ko­rán tudományos működést fejtett ki. Alapos természettudományos készültsége révén a ter­mészettudományoknak nagyon szétágazó terü­letén dolgozott a legnagyobb sikerrel. Nevét elektrolitikus disszociációs elmélete tette vi­lághírűvé, amely elmélet szerint a sók, vagy savak oldataiban a vegyül etek pozitív és ne­gatív ionok alakjában vannak jelen. Vegyta­ni kutatásai révén nyerte meg a Nobel-dijat, de mint geofizikus és kozmogonu3 is világhír­re tett szert. Mint geofizikus, a jégkorszakra vonatkozólag állított fel igen szellemes elmé­letet, amely Fenek berlini professzor teóriája mellett a jégkorszakra vonatkozólag a legin­kább népszerű geofizikai hipotézis. Bizonyára a müveit magyar közönség is ismeri kozniogó- niai munkásságát, amelynek legkiválóbb ter­méke a magyarra is lefordított „Világok ke­letkezése" cimü kozmogóniai müve. Az égi­testeknek keletkezését nagy katasztrófákból magyarázza, amelyek a világűrben hatalmas égitestek összeütközéséből és darabokra válá­sából, majd újabb csoportosulásából állanak. Nagyon érdekes .sugár-nyomási elmélete, amely szerint a világegyetem benépesítése olyan mó­don történt, hogy a világűrben röpködő élet­csirákat a fénysugár nyomása addig élettelen égitestekre sodorja és ha ott megvannak az organikus élet feltételei, akkor ezekből a csi­rákból élet sarjadzik. Svante Arrhénius eszerint rendíthetetlen hive volt annak a fel­fogásnak, hogy a földi életen kívül még na­gyon sok égitesten lehet szerves élet és sze­rinte az égitestek birodalma egy nagy íorgó- szinpad, amelynek egyik szögletében az élet mégszünhetik, hogy a másik szögletben az | életcsirák révén újból megkezdődjék lüktető j vérkeringése. Kozmogóniai világnézetét „A j Világegyetem élete" cimü müvében fektette j le. Az utolsó években magáévá tette Einstein­nek relativitás elméletét és kozmogoniai vi­lágképét ennek alapján dolgozta ki (V. Z.) A szociális biztosítás módosításának irányelvei Prága, október 4. Srámek népjóléti mi­niszter a koalíció nyolcas bizottságának leg­utolsó ülésén előterjesztette a szociális bizto­sítás módosításának irányelveit. A szociális biztosítási intézet végrehajtó és felügyeleti bi­zottságaiban a munkaadók és munkások pa­ritásosán lesznek képviselve. Egyelőre az ösz- szes betegbiztosító pénztárakba és betegse- gélyző szövetségekbe kinevezett végrehajtóbi­zottságokat fognak beültetni. A legkisebb fi- zetésüek biztosítására, főleg a mezőgazdasági, napszámosokra, szezonmunkásokra, uj biztosí­tási osztályt vezetnek be, amelyben az ille­tékek alacsonyabbak lesznek, mint a többi osztályban. Olyan biztosítottaknak, akik a biz­tosítást félbeszakítják, például férjhezmenő cselédlányok, vagy munkások, akiit önállósít­ják magukat, a prémiumot visszaadják. A szo­ciális biztosítás kötelezettségét a 16 évesnél fiatalabb életkoruknál felfüggesztik. A hat­van éven felüli munkások biztosítását a szo­ciális biztosítási törvény keretén belül hajt­ják végre s nem külön törvénnyel. A koalíciós nyolcas bizottságának legközelebbi ülésén megvitatják ezeket az irányelveket. A teozófia angol papnője Trianon ellen London, október 4. Annié Besant, a teo- zófusok ismert vezetőaiakja nyolcvanadik szü­letésnapja alkalmából nagyobb előadást tartott a londoni Queenshallban Európa békéjéről. Fejtegetései során nyomatékosan hangoztatta, hogy a trianoni békeszerződés ,a legsúlyosabb módon fenyegeti a békét. Az a béke úgymond, amelyet a győztesek erőszakkal kényszeritet- tek rá a legyőzőitekre, újabb háborúra fog ve­zetni. Elképzelhetetlen, hogy egy olyan or­szág, amely ezer éven keresztül királyság volt, s amelynek lakosságát szenvedélyes hazafiság tölti el, belenyugodjék a lakossága és területe kétharmadának, valamint minden természeti kincsének elvesztésébe. JEgyetlen ország sem élhet meg kizárólag mezőgazdaságból, Magyar- országot pedig arra kárhoztatták, hogy kizá­rólag mezőgazdasági ország legyen. Magyar- ország nem óhajt háborút, de nem maradhat fönn mint nemzet, ha a trianoni szerződést nem veszik revízió alá. V IRB AX> Fejszec$apásokkal megölte férjét egy liptószentmikiósi asszony Az iszákos férj s a mártiréletet élő asszony tragédiája — Az asszony a gyilkosság után megcsókolta gyermekeit s önként jelentkezett a csendörségen 1927 október 5, sserfta. .........—1 "'"fli Lip tószenuniklős, október 4. (Saját tudó­sítónktól.) Három nap óta szörnyű családi tragédia tartja izgalomban Liptószentmiklós lakosságát. Egy meggyötört, iszákos, semmit­tevő férjétől agyonkinziott, az élet küzdelmes- ségébe beletört asszony néhány fejszecsapás­sal halálrasuj tóttá izgága férjét s azután gyermekeit munkaadója jóakaratába ajánlva, önként jelentkezett a csendőrségen. Valamikor Liptószentmiklós legtekinté­lyesebb iparosai közé tartozott Szedlacsek József borbélymester. A műhely kitünően jövedelmezett, a mester hékességes jólétben, boldog nyugalomban élt feleségével. A kis család lassan megszaporodott, négy gyermek származott Szediacsekék házasságából. Azon­ban néhány évi házaselet után a férfi kezdte kényelmetlennek találni otthonát; és es­ténként előbb csak egy órára, később pedig egyre hosszabb és hosszabb időre maradó zott el otthonról. Az asszony eleinte azt hitte, hogy múló jelenség az egész és szótlanul engedte, hogy férje elhanyagolja családját. Mikor azonban Szedlacsek egyre többet s egyre veszélyesebb társaság közé járt a ven­déglőkbe s korcsmákba és ennek következ­ményeit a gazda nélkül maradt üzlet is kezd­te megsinyleni, az asszony előbb csendes szóval, később egyre kétségbeesettebben kér­lelte férjét, hogy hagyja abba korcsmázó élet­módját. De a kérlelő szó mit sem használt, Szedlacsek tovább korcsmázott, a műhelybe mind kevesebb vendég járt, a család egyre kevesebb jövedelmet látott. Ilyen körülmények között az asszony nem látott .más lehetőséget kiskorú gyerme­kei eltartására, mint munkát vállalni. Külö­nösen, amikor a borbélymühelyt el kellett potom áron adni, mert már semmit sem jö­vedelmezett, az asszony keresetéből tartotta el a. csa­ládot s teljesen elziiUött férjét. A minden jövedelem nélkül maradt férfi, hogy mulatozásai költségét valamiképpen fe­dezni tudja, az asszonyt zsarolta. A szeren­csétlen nő, aki valóságos mártiréletet folyta­tott férje mellett, fájó szívvel szolgáltatta ki pénzét fenyegetőző, erőszakos férjének, azt a pénzt, amelyet gyermekei elől vont el az iszákos férfi. Az éhező, nélkülöző családba beköltözött a tragédia, mely egyre súlyosabb árnyékokat vetett. Szedlacsek már nemcsak követelte fe­lesége kis keresményét, hanem, ha az asz- szónynak nem volt pénze, vagy nem adott, ütlegekkel próbálta az asszonyt megpuhitani. így folyt ez napról-napra, hótről-hétre, hó- napról-hónapra. Vasárnap azután a tragédia előrevetett árnyéka véres valósággá vált. Szedlacsek éjfél felé berúgott fővel haza­tért lakására és lármázva újabb pénzt követelt a felriadt asszonytól. Mikor nem kapott, vadul ne- kirohaní a siránkozó gyermekek jelen­létében feleségének és véresre verte. Azután ledőlt amúgy ruhástul a megve­tett ágyra és hamarosan elaludt. A több sebből vérző szerencsétlen asszony hosszasan nézte elzüllött férjét, szemei előtt elvonult egész házassága, az első boldog napoktól a kietlen jelenig. Egyezerre csak felvillant agyában a végzetes gondolat. Odaült az asz­talhoz, tollat, papirt ragadott és levelet irt munkaadójának, melyben arra kérte, hogy viselje gondját árván maradó gyerme­keinek. Azután minden úgy következett, mintha álomszerű, tudatlan állapotban követte volna el tettét. Áz udvarból baltát hozott, férje ágyához állott és többször lesújtott a fejszével alvó férjére. A halálos ütésektől talált férfi nyomban meghalt. Az asszony a gonosztett után gyermekei­hez lépett, homlokon csókolta őket egyenként és a házat lezárva elment a csendőrségre, ahol részletesen elmondott mindent. A csend­őrség azonnal letartóztatta vallomása után a szerencstélen asszonyt, az árván maradt gyer­mekeket pedig a szomszédok vették gondo­zás alá. S ezek a szavak oly tompán Ó8 kétértelműen hangzottak el Battistini ajkáról. Vájjon melyik őszre, melyik télre gondolt? A Nagy Természet őszére és telére, amely után uj tavasz fakad, vagy az ő életére, mely felé szürkén int az őszi elmúlás és a közelgő tél lehellete? I l A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ARDIA: Assisi Szí. Ferenc élettörténete (meg­hosszabbítva). HVEZDA: A Icrisláli/törhb titka. (Glória Svan- somnál.) JUIS: A telefonkezelőnők királynője. (M. Bel- lamyval.) KAPITOL: Metropolis. (Avilág legnagyobb film­jének bemutatója.) KORUN A: Az éjféli vendég. LUCERNA: Az asszony nagy éjszakéj/a. (Várko- nyi Mihállyal.) SVETOZOR: A haló k vára. (Rónáid Colmau nal), meghosszabbítva. i®£*“ T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! *^6 Van szerencsénk értesíteni t. Előfizetőin­ket és Olvasóinkat, hogy níleveleiknek vi­zámmal való ellátását s külföldi útlevelek meghosszabbítását szívesen eszközöljük. Magyar, német, osztrák, olasz és jugoszláv vízumok megszerzése, illet­ve útlevelek meghosszabbítása véget mél- tóztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhiva,tálához. Bra- tislava, Ventur-u. 6. címre bekül­deni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: iJE*?- P r a h a, II., P á n s k á 12. III. eszközli. ^58 Hamar megtelő vágyam Másnak a vágya: birodalom, Korona és mérhetetlen tenger. Az enyém békés, hegyi tó Elrejtett, kis berekben. Nem szeretem, nem szeretem Hamar megtelő vágyam. Kevés fér el, negyem kevés Ily szűk, fehér pohárban. Poshadt nyugalma könyököl Reám a kora télnek. Pedig pikkelyes, szép halak Csak gyors patakban, élnek A- partjaim más nőtte be, Nyálkás hinátr. és iszalag. A tancMs szél, ha ide jő, Gyors csókot dob és elszalad. Nem tört meg habom köveken, Nagy hegyeket se láttam. Lehajtó ágat ringatok Tétlen álmodásban. Szitakötők serege kei Ki habjaimból nyáron. A napnak szeme ott nevet Minden pici szárnyon. Két napig élő terveim, Csapcmgjanak csak szerte! Hisz visszahullni végzetünk fórjukba, a telkembe. Színes tetemük holt lepel, Merev és néma kéreg. Alatta zug, halkan dohog A bebörtönzött élei. Tamás Lajaé, _ Osváth Gyula dr. bírói kineveoése. Pozso­nyi tudósitónk jelenti: Jelentettük, hogy Osváth Gyula dr. volt kassai jogakadémiai tanárt és prodékánt bíróvá nevezték ki a pozsonyi tör­vényszékhez. Osváth Gyula dr. tegnap meg is jelent a pozsonyi törvényszéken, hogy szolgálat- tételre jelentkezzék. Itt tudtára adták, hogy a járásbirósághoz osztották be, ahol a sommás ke­reseteket tárgyalják. Jogász körökben az eseit kí­nos föl tűnést kelt. Osváth Gyula dr.-nak mánt volt jogakadémiai tanárnak jogi könyved jelen­tek meg, elismert jogi szaktekintély és Poosony- ba való kinevezésének a jogászvilág nagyon megörült, mert a pozsonyi törvényszéken tudva­levőleg nagy a biróh'ány és a bírák túl vannak terhelve munkával. És mindezek dacára Osváth Gyula dr.-t beosztják ,a járásbírósághoz apró- cseprő sommás keresetek intézésére. Mint érte­sülünk, Osváth Gyula dr. azonnal betegszabad­ságra ment és igy egyelőre nem foglalta el hi­vatalát. — A mrraiszomibatí egyesületeik a Társadalmi Egyesületi ék Sawi vétségéért. Rimaszomíbatd tudósí­tónk jelenti: Az összes rimaszombati társadalmi egyes ölelek, névszerinti a Polgári Olvasókör, a KaloMkJU® Olvasóegylet és a Kereskedelmi Testü­let, kiküldöttei a napokban megbeszélést tartot­tak, amelyen, egyhangúlag kimondották, hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetségének a megala­kítását a maguk részéről minden tekintetben kí­vánatosnak tartják Ellopták az imakönyrébe rejtett pénzét. Nyitrai tudósítónk jelenti: Tegnap a privigyei vásáron ismeretlen zsebtolvaj kilopta Chrebeta Mária privigyei asszony zsebéből az imakönyvét, melyben öt száznegyven korona volt A tolvajt keresik. „Nincs szomorúbb, mint az őszi elmúlás és a tél lehelete” mondja Maestro Battistini, ki ötven év óta hallatja világhírű baritonját s ma már csak a tengertől fél Prága, október 4. Hamisíthatatlan ősz. Felhős, aprószemü esőt hullató októberi délelőtt. Vizes, kormos város. Lethargiás arcú emberek. — A maestro most kelt fel. Kissé gyengélke­dik s épp ezért nem hiszem, hogy fogadni fogja önt — mondja a világhírű és örökifjú baritonista titkára- — És el is kell már mennie. Rövid, feszült csend. Az olasz titkár komoly szemekkel néz rám. Én előzékenyen mosolygok. — Talán, mégis. Kíséreljük meg. Egy percig még határozatlanul vesztegelünk a prágai „Blauer Stern" szálló etsőemeieti folyo­sóján, ugyanazon lakosztály előtt, amelyben a múlt ősszel Ásta Niedsen lakott prágai vendégsze­replése alatt. Majd a titkár eltűnik az ajtó mö­gött — a névjegyemmel. Kis 'dő múlva visszajön, kitárja előttem az ajtót. — Tessék! De csak nagyon rövid időibe, — súgja. A világhírű baritonista, kit éppen reggelijé­nél zavartam meg, felkel az asztal mellől és ruga­nyos lépésekkel siet felém. Megszorítja a kezeim és mosolyogva kér bocsánatot, hogy igy, neglizsé­ben fogad. Az alacsony, de vállas Battistini termetét hosszú, reggeli köpeny borítja, lábán meleg fla­nellcipő. Kölcsönös bocsánatkérések között ülök le Bal­ti sztini reggeliző asztalához, ki felhörpinti a habos kávét, míg saját szolgája friss, fehér' tejes kalá­csot helyez eléje. A mesternek kitűnő étvágya van. — Hogy miképpen kezdtem? — feleli kérdé­semre — ki tudná azt megmondani?! Én nem. Talán mások, kik annyiszor megírták az életem folyását. Én csak arra emlékszem, hogy szerettem énekelni már mint gyerek. Jól esett. Élvezetem volt belőle. Körülbelül Így kezdtem. Aztán a ka­tonaságnál. Ott nagyon megkedveltek a hangom miatt. Mindig és mindenütt énekelnem kellett. Ott határoztam el, ho|gy énekes leszek. A római operához kerültem. Sikerem volt. Nagy így kezd­tem. Aztán jött Moszkva, Pétervár — Oroszország. Huszonhat éven át. Délapierika s az egész világ. — És Északanierika, Mester, Newyork, a Me­tropolitan, ott még nem volt? A hatvanötéves baritonista, ki bejárta már az egész világot s ki előtt a hir, a dicsőség már oly megszokott lehet, mint a mindennapi kenyér, e kérdésemnél felüti fejét s egy pillanatra megáll a fehér kalács a kezében. Gyermekes komolyság­gal mondja: — A tenger. Félek a tengertől. — S egyszerre tragikus színezetet vesz fel a hangja, amint hozzá­teszi — az én koromban már veszélyes lehet a tenger. * — A múlt évben olvastam egy ízben, sőt né­hány héttel ezelőtt is, hogy a Mester visszavonul­ni készül, sőt még olyat is rebesgettek, hogy ko­lostorba óhajt belépni. Battistini szórakozottan aprítja a kalácsot má­sodik csésze kávéjába s csöndesen, bizonytalanul mondja: — Amit írtak rólam a visszavonulásommá kapcsolatban, utóvégre logütus, de nem határo­zott tény még. M&*t hát — mon Dieu — egyszer csak mindennek vége szakad. Hosszú évtizedes munka is ponthoz érkezik egyszer. — ötven éve énekelek közönség előtf... öt ven éve — ismétli halk 9Óhaj közben. — Megszámolta-e, Mester, hogy körülbelül hány hangversenyt tartott életében? — kérdeztem félkomolyan a nagy énekest. — Na, erre nem volt időm — feleli kedélyes­kedve. — Különben hangversenyt csak az utóbbi években tartok. Állandóan operában léptem fel. — Melyik a legkedvencebb operája, Mester? Battistini a művészek rajongó hangján mondja: — Egytől-egyig kedves testvéreim mind. Minden este az a kedvenc operám, amelyikben éppen éne­kelek, *• — Berlinből jövök most, innen Bécsbe, onnan Budapestre megyek hangversenyezni — feléli to­vábbi kérdésemra A világhírű baritonista e szavaknál hirtelen félbeszakítja mondatát, féketolja az üres csészét, ideges arcmozdulattal tekint titkárára, ki szótla­nul áll mellettem, majd hirtelen felugrik a széké­ről, az ablakhoz rohan és végig hordozza szemeit az októberi esős utcán, majd felnéz az égre. Fel­hő, felhő hátán. — Ősz, — suttogja. — ősz. Nincs szomorúbb, mint az őszi elmúlás és a közelgő tél lehellete­%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom