Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-30 / 248. (1582.) szám
8 1927 október 30, vasárnap. BERLINI JEGyZti üK írja: BÁRDOS ARTÚR — Chang, Noa-Noa és társai ~r A gyer-m'ekkor csodái étetw bedőllek, régi oívasimáinyiök emlék-ködéiből apokaliptikus valóságok éibrednieik érzékelhető 'életre: zord tigris és karosai párduc vad roharnásfban, az őserdő közepén, bőszül!, vad eleíántcsorda — é. ezek öleim ,a ani ez-elid állatkerti barátaink! — amint isnázávai legázol egy egész falut... é? a torzpoífáju, kárűmtendö majmok gúnyos kórusa, amely végig a filmen izgatott viny- siyogiással testi alá eínnbenek és állatok szörnyű, 'elementáris tragédiáját... Ez aztán a szín játszás! És be kelfl (vallani, erre igazán csak a film képes, ez már aztán a film kísértetiesen magysaerü birodalma. Ezek a tigrisek, párducok éas elefántok, ezek csak az igazi „szíár“-«k! Nekem hosszú színpadi (pályáimon ©ok dzsutngeíl — veszedelemben volt.'részem, — említsek neveket? — de ;a „Ohang“ eiimü amieaikad film rendezője előtt — le a kalappal! A sztárok „murizá«“-a ős niekib'oszülése itt mem gázsira irraejgy ki és nem afféle szolid visszaélés az előadás biztonságával, mely azért mindig megtorpan a füzes Kályha41 (elölt. Nem, ezek becsületes vadállatok, ezek megcsókolják a tüzes kályhát és a tüzes dárdát és az ólestöltésü pnsíkát ás, ez a színjáték vérre megy,.. Itt a rendező puskával áll őrt a fán gubbasztó operatőr munkája mellett és az utolsó, a kritikus pillanatban nem átallja lse pufi au tani a jelenet hősét, nem törődve a holnapi előadással... És ebből a színjátékból a próbák három hosszú küzdelme© évig tartottak, ezt a rendezőt három évi fogesikofr-gató munka, nélkülözés, életveszedelem és martiroms'ág glóriája ékesíti.,. Le a kalappal! Rendezés, idoimdfás, maszkirozás, tükör előtt való tanulás sosem tenyészthetné ki a drámai gesztusnak azt a harmonikus szépségét, azt a Titimusbeli llökélrte-skégét, mielHyel' ezek az állatok aniegbüívfölnek. És essek az ©műterek. Az őserdő hősei. Az emberek, A posztimpressz-ienizmu? nagy fertője,! Oraugniitn élivonult Jáva szigetére, élni, festeni, hinni és üduözüM. Végzetes szeneimévé, 'kizárólagos hitévé vált a Íjával emberfaj és a jávaá átmoszféra, mélyen meg volt 'győződve róla, hogy művésznek csak a déli szigeteken Íiehíet élni és festeni... Egy nagy művész •hirosaságának, különiködézéneik és, bizony, egy kicsit — blague-jának is véltük ezt és vaíloimástételét: csodálatos könyvét, a Noa- Noát (is, amely egy megható kis malájt szolgáló ©zeneimének apoteózisa. Most filmek, könyvek bukkannak M, egyre-mrásra, egyre többén, képekkel, dokumentumokkal, szépségekkel és vágyakkal gazdag!tják és boldogtalanitják ezt a kifosztott, kihűlt és mégmérevediett európai] civili- aápiót. Egész csomó uj könyviben tárainak elénk a délszaki szigetek csodái, természeti és művészeti (szépségei és tetrmészeti szépségeinek koronáját: a délszaki ember. Lapozgatok ezekben az uj könyvekben és mélységes megértés tölt él Gauguin hitvallásával szemben. Nem, az nem volt iblague, az egy fájdalmas felfedezés volt: van szépség, kiteljesedett, eleven szépség, valahol — a földglóbusz másik oldalán ... És tula jdtonkénoetn lm ég 'meglepően keveset is hozott el nekünk belőle ez a nagy művész. És csodálatos sziwet !és formái nőm művészi hozzáadás volt, nem holmi 'művészi stilizá- ció, hanem, naturális ztikus megáll apitás, kem'&tatáMs, dokuimentuim-gyüjíés, mely, úgy látszik, alig-is lendült túl az első élbámulás, megbüvöltség szinte primitív följpgyzééein.. Van tehát a földön szépség, amelyhez nem kell a művésznek hozzáadnia, amelynek nem kell a művészét isteni rendijének vonalaiba illeszkednie, amely istemadta^önmagá- ban is kiteljerse!dés, eleven .művészi princípium, Riszten az emberiség 'szépség-ideáljai is időről-idiőre változnak, átalakulnak, de ez a Délszaki Szépség mintha időkön felül álló, mindig érvényes, szépség volna ... Vagy talán .éppen a mi korunk ■ fsxépség-fogalmával való véletlen össZeesemgés az, ami hatalíiná- ha .ejt? A fotográfus hideg, konstatáló lencséje itt mintha a legmaibb művészet archaizáló vágyait testesitemé még, ezek a félmeztelen és meztelen m aláj iák nyilván csupa megelevenedett 'archaikus szobrok és képek, a művészetinek . abból a napkeleti ■ őskorából, melynek forráséihoz szomjas vággyal járulnak a-ma művészei: A formanyelvPck olyan kincsei tárulnak itt k.i, mint a hindu, szan- szkrit, egyiptomi, ő-kinai é's ó-japán művészetben. Űgylátszik, ezek'a régi művészietek nőm is stilizáltak és írem is olyan prtmiti- vek!... Ők csak másolni akarták a tertné- iszetet, áh itatós hűséggel, az igazi művész őszinte alázatával. De az ő természetüket. .. Az eleven csodáknak ezt a napkeleti misztériumát. Egy félmeztelen lány vásárra indul, gyü- mölesös kosárral a fején, két karja szimmetrikusan nyúl fel a kosárhoz, a véöáá arueg^ feszülnek, a fény játszik izmos,'síkos (mellén. Az egész a térbe-koímponáltság klasszikus tökéletessége. Egy asszony karjával átfog egy kendövei ráakasztott gyereket, a gyerek az asszony nyakaiba kapaszkodik, de semmi erőkifejtés, semmi görcsöss-ég, az egészen valami csodálatos könnyűség ömlik el, a karok helyzete, a vonalak és fonnák áfmíetszö- dése, mindez olyan kiegyensúlyozott, olyan harmonikus, mint a legszebb korai-görög plasztika. Csodálatosan mintázott fiú- és férfi-arcok; és futó alakjuk, mint a párducé, tökéletes ritmussal lendül élőre. Mertél em nők fürdenek és kemény idomaik, nedves, sima 'bőrűk tökéletes egységbe simul a környező természettel, mint a banánfa gyümölcse, vagy az aloer húsos virága ... Fiatal hajlékony testű férfiak egymás hajában — minek szépítsük a természet gazdag játékait? — tetveznek; és a testformák árnyékolása, a vonalak elhelyezkedése Michelangelo drága servus-ainak emlékét idézi... ■ *,. .A természettel való teljes együttélés, együfí-lélegzés csodája itt az ember, ez látszik még testének szövetén, tartásán, mozgásán. A filmek már elárulnak valamit járásuk elragadó harmóniájából is, melyről nem győznek, lelkesedni azok az irigylendő európaiak, akik a szépség e szigetein megfordulták. Mozgásukról, arcukról, egész lényükről te lehet olvasná azt az ismeretet, hogy az őket környező . állatokkal társaikodnak és meghitt barátságban élnek. Azt mondják, hogy a kigyókkail és más, európaiakra veszedelmes állatokkal ők beszélgetni tudnak és a vadállatok nem bántják a természet-istennek p szép növeivényeit... Az a derék néniét orvos — Gregor Krause —, akit hivatása néhány évig Bah szigetéhez kötött és akinek könyvében a 'legszebb képeket találom, biztosit róla, hogy ezek a fotográfiák nem „beállítások44 eredményei, hanem kilesett helyzetek, a ben- szülőttek nem is tudták, hogy fotografálták őket. De hiszen ez tulajdonképpen mindegy is. Ez a szépség v a n, ezt nem lehet beálld- tani. Viszont próbálja meg, akár a világ Jieg- | jobb fotográfusa is ágy beállítani például 1 Berlin vagy Budapest aranyifjuságát... Egy angol mérnök a föld belső melegét akarja kiszipolyozni Olaszország vulkánjai a jövő erőközpontjai? — A föld belső energiái az ember szolgálatában Róma, október 29. Olaszország tűzhányó szörnyetegéit, n Vesuviot, Aetnát s a Stroinholit, mint hatalmas romboló erők központjait az emberi vállalkozó szellem fantasztikus módon produktív erőközpontokká akarja alakítani. Legalább is így gondolja ezt John L. Hodgson, egy angol mérnök, aki most a British Assöciation fór the Advancement of Science mérnöki osztályának ülésén terjesztette be tervezetét, amely szerint a föld belsejének füzét s annak hatalma© hőfokát gyakorlatilag fel lehet használni. Hodgson sokévi beható tanulmányok után arra az eredményre jutott, hogy az emberek összes ipari gépeiket, összes vasutjaikat, ösz- szes elektromos hajtógépeiket egyszerűen a föld belsejében felraktározott melegmennyi- ségböl tarthatják üzemben, ha ökonómikus módszert találnak arra, hogy a föld belső melegét a felszínre hozzák. Hodgson mérnök azt hiszi, hogy megtalálta ezt a módszert, egyszerűen a föld kérgébe aknákat kell építeni. Két módot ajánl, egy 30 kilométer mélységűt s egy csupán öt kilométer mélységűt. Vulkánoknál, mint a Vesuvionál, a dolog még egyszerűbb, mert ott a tűzerőt legközelebb el lehet érni, szinte a napfényen van. Számítása szerint a föld belső melegének erőkészlete 31szer nagyobb, mint az Összes szénkészletekben rejlő erő. . Miért ne használjuk fel ezt a természetes erőforrást, — véli az előadó — ha már 20 kilométer mélységben 1600 Fahrenheit-fok hőmérsékletét "találunk. Elegendő lenne egy egészen szűk aknán a föld belsejébe vizöszlo- pot levezetni s az egy négyzetlábnyi aknából olyan gőzmennyiség szállana fel, amely 4000 PS energiát szolgáltatna. A rendszer ugyanolyan lenne, amit már Kaliforniában alkalmaznak a geyzirek hasznosításánál. Speciális gépek, amelyekhez légnyomást és elektromos erőt kellene használni, hajtanák végre a csodát, hogy a gőzerőt a föld belsejéből kivonják. Egy gigantikus medence, amely 200.000 dollárba kerülne, centralizálná á gőzerőt. Csekélyebb mélységű fúrások, amelyek a 400—500 fokos rétegeket érik el, kisebb üzemeket már működésben tarthatnak. A vulkánoknak azonban kimeríthetetlen energiájuk van és azokat az országokat, melyeknek idáig csak átkára voltak, teljesen függetleníthetik a nyersanyagoktól s mezőgazdasági meg ipari termelésüket most még felbecsülhetetlen mértékben fokozhatják. Tehát a próbát a Vesuvióval kell megkezdeni. Csak az a kérdés s ez most már a laikus kérdése, hogy ha földanyánkat 30 kilométeres aknákkal piszkálnánk, nem kezdene-e köpködni a merész emberi alkotásokra? VajPrágaiak kedvenc találkozó helye! Budapest legszebb családi szállója ÁRION SZÁLLÓ Budapest, VI. Paylay Ede-ucca 52. Telefon: T. 145-06. az Andrássy-ut és Oktogon-tér közvetlen közelében. Központi fűtés, lűrdőszobák", hideg-meleg víz. — Mérsékelt arák I jón nem ideges-e a föld is, hogyha forró belsejét vizsugarakkal öntözik s nem lázad-e föl, ha erejét ilyen módon lecsapolni akarják? Macskaszerenád, mint kilakoltatási ok Különös jogi eset a pozsonyi járásbíróságon — Kilakoltatási kereset három macska miatt Pozsony, október 29. (Saját tudósitónktól.) Az Arany János versében tárgyalt híres fülemüle- pörnek most párja akadt egy pozsonyi kilakoltatási porban, melyet egy pozsonyi Fa-utcai házaspár ellen indított a háziúr azon az alapon, hogy a házaspár három macskája zavarja a ház éjjeli csendjét. A házaspárnak három hatalmas, jól fejlett macskája van, a háziúrnak egy s^ép kandurcicája. Ez még nem volna felmondási ok, mert a lakóvédelmi törvény összeférhetetlenségi paragrafusaiban ilyenként nem szerepel. Hanem a háziúr keresete arra a megdöbbentő tényre támaszkodik, hogy a padláson és a háztetőn éjjelenként éktelen zsivajt és nyivákolást csapnak a randevuzó macskák s a holdas éjszakákon szerenádozó macskaurfiak. A háziúr már uj zárat is csináltatott a padlásajtóra, de ez mit sem használt, a szerelem utjai elzárhatatlanok. Az éjjeli nyugodalmában ilyetén megzavart háziúr végső kétségbeesésében a járásbírósághoz fordult, annak is a kilakoltatási porokét intéző birájához és keresetében előadta, hogy vagy a partáj lakoltatja ki macskáit, vágj- pedig ő lakoltatja ki a partájt. A tegnapi tárgyaláson az alperes házaspár kijelentette, hogy eszéágában sincs macskáitól elválni, már azért sem, mert nem az ő három macskája az éjjeli csendbáboritás okozója, hanem a háziúr kandúrja, amely szabadon mászkál a házban, roig az ő macskái a lakásban tartózkodnak.Itt átvette a szót az alperes házaspár ügyvédje, aki fontos természettudományos bejelentést tett. Hivatkozott egy nagy természettudós megfigyelésére, hogy nem a himmacskák járnak el a hölgyekhez látogatóba, hanem ez megfordítva történik az állatvilágban. Ennek alapján kérte a bíróságot, hogy a Fa-utcai házban r " A helyszíni szemlét rendeljen el ennek, megállapítása céljából. A bíró erre elnapolta a tárgyalást és elrendelte több, a házban lakó albérlő kihallgatását arra vonatkozólag, vájjon tényleg az albérlőék macskái okozzák-e az éjjeli zsivajt. Ha a tanúkihallgatások nem járnának eredménnyel, akkor minden bizonnyal sor kerül a helyszíni szemlére és bekö- vetkezhetik az a különös eset, hogy bizottság száll ki annak megállapítására: ki felel a macskájáért? Péter és Pál a fülemüle füttyén veszett Össze, de a mai költőnek éppen a fülemüle ellenkezőjét, a macskazajt kellene rimbeszednie. A TUDAT ALATT Mit tehet itt még tenni? Hogy tehetne innen menekülni, elszabadulni, botrány nélkül, - fel tűn é* nélkül kibújni -a bolondult vállalt feladat alól? Elfelejteni mindent és mindenkit, hazamenni a duruzsoló kályha melllé, elővenni valamelyik - kedves autóét és olvasni ... Olvasni! Hiszen itt íb olvasni kell, felolvasni ezernyi dokoltál! .váll ás mell, ezernyi frakk előtt..... - - , Kökény Tamáson végigfutott a hideg. Minek íb vállalta ezt a bolondságot? De persze, a jóbarátok, a pártfogók, a hiúság... jótékonyság, neves társak és most 5 itt áll, hallgatj®, de nem hallja a kiváló énekesnő trilláit, amint végighallgatja a neves zongoraszerző zongoraftítamait is, nézi, de nem látja a csillogó közönséget; egy gondolat foglalkoztatja, hogy ő, ■ a megfootelt, nyugodt filozófus, minek vállalkozott erre a ..szín be tealázó szerepre, egy, hangyersenyszerü. est kereteiben felolvasni olyan tárgyról, ami elaltat, ha ' az előadóiban nincs elég rutin ahhoz, hogy szellemes kitételekkel, meglepőm ötletes • megái lap i iátokkal lepje meg és villanyozza fel az érdeklődéísfA. Most már nem tehet elrnenpi, már félretollják 1 a zongorát és már zug a taps a kamara énekesnő ráadást kínáló hajlongása köziben', menni: kell és untatni, szenvedni azon a székem* ahogy.,. : A A hasonlatot kereste, amikor a kis buga, aki' ragyogó boldog pirulással állott m el tette, meghúzta a kabátját: — Most Te jössz! Nincs lénnpailázad? Nem. Nincs. Egyelőre nem érez máiét, eeák undort és bosszúságot, megbántó*t és hogy'... Dé mi ez? Ott áll már a reflektorok njegvilágjtájában, wéhámyam tapsolnak, mások pisszegnek... Talán csak azért van a pisszegés, hogy csendre ■intsék a zaijongókat, talán ellene... Igen, egészen bizonyosan ellene, hiszen ott abban a sarokban ülnek és állanak az ellenfelei és.. , rettenetes... itt, éppen szemben vele, az első sor első ©Kékben ül Zápolya', a kegyetlen, az irónia nagymestere, a halálprotíesszor, aki egy barátját ’ön- gyilkosságba kergette azért, .mert mél.tóiságps ur helyeit csak nágysáígowniak- szóliíötta'. Hideg ki- gypíszeme belemered az övibe, a boa eonetricfcor áldozatát bűvöli, a* áldozat remeg, de nem mse* dúlhat a szemek félelmetes rögzítéséből... igen... ez Zápolya... a temesvári piactéren és ő Dózsa György... most leül a tüzes trónszékbe... a feg'ére teszik az izzó vaskoronát... az abroncs süt és szőrit..., Jaj... . A szivébe nyilaié szemek, a leikébe dárdázó tudata, hogy ez az ember, akinek élvezete a kivégzés, ott ül előtte'és hallgatja, gúnyosan összevont ajkakkal nézi és figyeli, hol talál egy rést, egy’ támadható pontot és a két vörös, csontos, nagy keze úgy lóg a térdén, mint bét tüzes harapófogó, amivel bele akar majd kapni a testébe, ha megsül a tüzes trónon ... t .. Hát persze ... Zápolya ... a temesvári hóhér ... Mohács elvesztője... és ő — itt Dózsa György... a parasztkirály, akit tüzes trónon vas- koronával koronáztak királlyá Temesvár piacán...- ~1 Hangosabban! — rikolt egy hang ormain a sarokból és Kökény Ferenc ebben a felkiáltáisban vette- észre, hogy ő már ott ül az emelvényen, olvas és a. lelke mélyén valami olyat érez... valamit... amiről a kis buga beszélt. Hangosabban, .és ő emeli a hangiját, olvas és azt érzi, hogy minden hangja, műiden mozdulata félszeg .és esetten és szemben a tüzes dárdák azokban a szemekben és a kaján igézet azokon az összefogott ajkakon... Ez nem fel olvasóterem, ez Temesvár, ő Zápolya és én... én Dózsa György... a patnaszikirály. A homlokán eerceg, az izzó vasabronos, miniden szál haját külön fájdalom merevíti, a terítő klói felsüt az asztal tüzes lapja, a lapok reszkető yibráláesal fordulnak, a kezében, egymás után, de úgy érzi," hogy egyre több van hátra, egyre fogy? azt ereje, a hangja halkul, a vad kegyetlenség szorítja a torkúk marja a szivét... most... most fognak rárontani, hogy a.célfogóval szétszaggas- sáícy lafcinározzamk a testéből, a leikéből és érzi, hogy a fájdalom letompitja az érzékeit, már zajt s-emj hall, már csak '.a tágranyilt szernek rakétáz- nak'el feléje, imbolygó kigyóvonalakat lát és tüzes karikákat és az a gonoszlelkü bakó ül csak mereven, szenvtélénül. a szeme hideg acélpenge, de tjáptani' fogja, de rá fogja usaitam valaimeny- nyit, pedig soha, még gondolatéban sem vétett ellene. soha nem kőtelkedéit abban, hogy hagy ember, hogy kiváló és hogy ö Zápolya . Ulászló nyomoroghat és koldulhat a királyi palástban, de ő Zápolya... Igen, Zápolya, aki most azért van itt, hogy őt megsüttiesse és felét.eese a cimboráival ... Zápolya, aki király akar lenni, aki ide- parancsolta őt a tüzes trónusba és embertelen, érzésektől hajszolva* arra kényszeríti, hogy’ olvasson, hogy elméleteket fejtegessen és méghatáro- zásokat állitson fel... És ő olvas, most már erőltetés nélkül, tennréeseifes hangján, hiszen minden mindegy már. Minden mindegy már, itt meg kell halni, a kivégzés igazi középkori, raffinált kivégzés, ez is Zápolya, ő Dózsa és még a nevét is kiirtják, magját sem hagyják... Eh, olvassunk tovább, a kézirat meg van babonáava,. nem akar fogyni, most már csak azért is magának olvas, a saját kedvéből, ahogy szokott. Csak azért is , uigy olvas; ő már úgy sem hall, a dobhártyája piái megpattant az izzó abroncstól, de a szeme... a szeme még látja a betűket... csak ne éremé azt a szúrást, abból a másik- szempárból ázt a vitriplozást a lelkében. ... Nem szabad felnéznie. Csak olvasni- szabad nyugodtan, halkan, hangsúlyozottan, csak nem mutatni se félelmet, ee, fájdalmat, csak olvasni, folyékonyan, bátran, önmagának, a feleségének, kis bugának, mintha otthon ülne a meleg szobáiban, nem Temesvár piacán.... Azután meghalni, vitézül, sóhajtalanul, akaratosan. Most még egy lap. azután még egy, a hang kitisztult a nagy félelemtől, •zervgöbbé vált, hajlékonnyá izzott, majd ércesen csendült, azután ... itt a vég, feláll, ott szemben a két vörös csőn (köz felemelkedik Zápolya térdeiről, na most, most vágja bele a tüzes harapófogókat,; oly mint fog sisteregni, pörkölődni a húsa i.. . ... Azután, ebben a pillanatban a két- harapófogó tapsra verődik össze, a teremben percekig zúg az összevert tenyerek csat jogágának egybeolvadó zaja, a szúrós szemek mintha mosolyognának, eltűnnek a tüzes karikák és a villogó csigavonalak, Temesvár és Zápolya., csak ő van itt* kipirulva, boldogan, mosolyogva hajlongva, a feléje nyújtott vörös, inkább hideg, mint izzó esőn'keze !< előtt: , — Köszönöm, köszönöm, mjtéRőságos . uram, úgyis tudtam, állandóan éreztem, hogy ön tesz az egyetlen, aki teljesen megért. Arányi Jmá, % '1
