Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-30 / 248. (1582.) szám
1927 október 30, vasárnap. naplóid RZ 0LR5Z BÁBSZÍNHÁZRÓL írja: KRRIHTHV FRI5YE5 trükkje az volt, hogy a színésziek úgy mozogtak benne, mintha bábok volnának. Most, hogy visszagondolok enne a produkcióra, el- szégyetem magam, neun a drólbabáik, hanem a színészek nevében. Most látom csak, milyen gyenge produkció volt: mereven mozogtak, tipegve jártak, recsegő, staocató tempóban mozgatták a tejüket. Nevetséges! Próbáljon egy eleven színész olyan hajlékony 'bukfencei csinálni, olyan lágyan siklani át a színpadon, Olyan gráciával lebbenteni a’ lábát, mint e dnótba'bák közül akármelyik, ha kedve szottyan rá, — menten kitörne a csigolyája, elszakadna az izomzat belső, nehézkes drót- szerkeze te. Nevetséges, hogy az ember csúfolni merészelje a Gépet, az elevenség, a mozgás tökéletessége nevében. A Gép már régen elevenebb, mozgásában és cselekvésében célszerűbb és tökéletesebb lény, mint szülő anyja, az ember, akinek agyából kipattant, — a gépiességet, mint a tehetetlenség és ügyetlenség komikumát csak addig csúfolhatta az ember, mig gyorsabb, fürgébb mozdulatai voltak, differenciáltabb, finomabb munkát tudott végezni, mint a gép. A mar átkom futó, a római harcos méltán nevette ki holmi faltörőkos otromba erőfeszítését, vagy a csikorgó taligát, — próbálj kinevettetni, a gépiessóg komikumával, egy gépfegyvert, amint végigsepri a mezőn bukdácsoló katona- sort, egy torpedót, amint él siklik a viz felszíne alatt, szét rebben ive a lomha halakai, egy repülőgépet, amint kanyargó íveléssel karcsú siklással kering fél a magasba, mig láthatatlanná. Szinte éterivé finomult gyorsaságától a légcsavarnak buta kövek módjára zuhannak le körülötte a makacs, „eleven;4 madarak. Nem emlékeztek Fairem Móra? Ezek 1927 október 29. Milyen kedvesek, de milyen kedvesek ezek a színészek, a „Teatro ded Piccoli" szereplői, ide amilyen jáizüet nevettem rajtuk, megvigasztaltak és fel'üditettek, nem maradt vissza semmi kellemetlen utóiz, mint mikor eleven színészeket látok, hacsak ;az nem, hogy nincs mód nyomban gratulálni nekik, megköszönni az élvezetet személyesen, — szerényen f ©kúsznék ők a skatulyában, a sok drót és zsinór közt, ami a kezükre és a tejükre és a lábukra van akasztva, nemi primadoanás- kodnak Ők és nem hiuskodnak és nem irigykednek 'és nem intrikálnak, nincs semmi baj velük, nem kel vigyázni a kritikusnak, hogy meg ne sértse valamelyiknek az érzékenységét, nem vitatkoznak az íróval, hogy melyik a fontosabb, intimpista nem bosszantja az Ízlésemet gáláns titkaik szellőztetésével, — halottak és mierevek ők, csak a rivalda lángja gyújtja ki bennük az elevennél elevenebb élet beméri komédiáját. Nem vonom vissza a szupeirlativust: elevenebb élet. ez a valódinál. Mert, oda- ragadiva a székhez, sóbálvánnyá dermedve jbáirrulaiicanbam, hegy nini, milyen pompásan utánoznak ezek minden elképzelhető mozdulatot: csak az első két-hároar. produkció bűvöletében találtam épp-an a haji é- k o n y s á g u k a t és é i e 11 e 1 j c s s © g ü - k e t. meglepőnek. Aztán, a következőkben (a SzEViliiai Borbélyból, a Gésákból Játszottak egy-egy jeleuetet, majd néhány karrikatura következett: egy híres zongoraművész, egy néger Sál eme tánca), tassankint ráeszméltem, hogy sokkal többről van itt szó, messzebbmenő művészetről, hogy -ezek az egyszerű cirótbabák sokkal többet ambicionálnak, mint az étet utánzását, amivel pedig meg szokott ‘elégedni a középszerű művész. Lám csak, eszméltem rá mieghökkenve, nem is olyan éietteijes, sőt nagyon is gépies a furcsa, groteszk rángatózásuk. Csakhogy a komikum, ami ebből árad, ezúttal nem magyarázható Olyan egyszerűen, mint a Bergson híres elméletében. Hiszen én már jó félórája nem azon nevetek, hegy etevensóget mimelő figurák árulják el a bennük működő gépezeted, hanem sóikkal inkább azon, hogy eszembejuttatják és kicsufolják azt a. gépi ességet, amivel eleven színészek mozognak a színpadon. Fölényesen s tudatosan és szándékos művészettel csúfolják és karrikirózzák az eleven színészt, aki roopant életteljesnek és eredetinek kéozeli magát, holott, — és éppen ez derül ki a bábjátékból, — nevetséges módon és mindig egyformán rángatja őt belülről valami ostoba sablon, a „színművészet szabályaihoz" való merev ragaszkodás, a „színművészet örök törvényeiről" való hamis, tehetetlen, tehetségtelen kényszerképzet drótszerkezete- Nini, dehogy is éteíhüek! csak lehetnének, sokkal ólettelijesebbek, mint bármelyik élő ember, hiszen a plafonig ugorhatnának és úszhatnának a levegőben, — de ők most nem éietbüek, csak szinpadhüek akarnak ; lenni, ők .most nem azt akarják demonstrálni, ; hogy milyen életbü a drőíbaba, hanem azt, hogy milyen dirótbabaszerü majom az élő ember. Rajtakapom magam, már régen nem azon nevetek, hogy dróton rángatják őket, : hanem azon, hogy úgy tesznek, mint- ■ Íía dróton rángatnák őket. A Belvárosi Színházban láttam . valamikor Schnitzter „Bátor 'Kasszián" című úgynevezett martenett-játékát. aminek színpadi ^©oöSöS3o©©©c©©©o©eo©9©c9©e©o©o^ Syfllídeíose Dr. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa IB. 3*. sz«na, Wassermann vizsgálat! ^aceoooGQsoaeGeGe&oooeeoooooooer Alapítva 1833. Telefon 33. \J S > diszmfi ^ üveg, porcellán & na^ykereskcáóse. 0 KO SIC Ej F ® -11 í c a 19# Nagy választék. Jutányos árak. a drótbabák valamivel közelebb állanak már a Doszirék- hez, Far ©mi dó tökéletes gép- lényeihez, kiknek beszéde muzsika, gondolata cselekedet, mint mi nézők, — azt. máris, felelősségem teljes tudatában áílitcm, hogy jobban el tudnák utánozni azt a módot, ahogy a „Bátor Kasszián"-bam szereplő színészek, mondjuk, egy Ibsen-darabot eljátszanának, mintahogy ugyanezek a színészek őket utánozták a „Bátor Kassziánkban. * Jó, jó, persze, tudom, nem őket illeti a magaszíailás, hanem, ugye mégiscsak azt az eleven embert ott, a szüliiták közt, aki hajlékony, zongorázó ujjaival a drótok és zsinórok zongorájáF billegeti. De hiszen éppen ez az! Ha színész volna az az ur, aki itt Csak rendező, soha nem tudná ugv eljátszani a szerepet, mintahogy özek a színészek az ő rendezéséinek ‘engedelmeskednek. Kezének tíz ujja valóban nemiek művész-etet produkál, elismerem, — de ha egy eleven színész, vágj7 akár a tulajdon testének drótszerkezetét, az idegek zsinórzatának központját adnátok a kezébe, feltéve még azt is, kosry ol tudna igazodni rajtuk, soha nem tudná ugyanazt a szabatosságot elérni, már csak azért sem, mert az izmok és csontok durvább munkára, harcra és védekezésre és nem kizáróan művészi alkotásra rendeltetett nehézkes szerkezete nem engedelmeskedne oly könnyedén. Hogyne, itt is a rendező csinál mindent, mint a valódi színházban, — de micsoda élvezet itt lenni rendezőnek! micsoda élvezet és micsoda különbség! Salome király megszemélyesítője nem idegeskedik rendezés közben, hogy őt végrehajtással fenyegeti a szabója, adjanak neki előleget, OfóHa nem válik figyelinetieinné, gazdag szeretőjére gondolva, Stuart Mária nem pikkel a rendezőre, mert az a másik primadonnának udvarol, Lohen- grin nem küzd indiszpozicióvaL gyomorsav tulteugése miatt, Othelló nem retteg, hogy a féltékeny férj, akinek elcsábította a feleségét, beveri a fejét és Rómeó esze nem jár a délutáni lóversenyen, ahol eldől a halmozása. Nagyszerű dolog ez a bábszínház. Betetőzése annak a fejlődési folyamatnak, aminek, a színház ősi formájából kibontakozva, második étapp-ja a film volt. A halhatatlan és tökéletes, életnél éíetebb, mert az életből elvont, az életet sűrítő gépiesség egyik legfontosabb feltételét, a megbizhatóságot, már a Hím jobban közelíti mpg: amit a filmrendező egyszer, eleven színészekkel, alkotott, az pontosan úgy játszódik le, százszor s ezerszer, a szaladó szalagon, ahogy 6 megcsinálta — a gép forog, az Alkotó pihen, íme, a bábszínház még tovább megy — ai eleven színészből sűríti ki és vonja el, arn* benne tiszta, a művészet nyersanyagául száz százalékig felhasználható érték: hogy mozgatható tagjai vannak. Jó rendező soha nem kívánt többet egy színésztől. Lesz-e még tökéletesebb? Neon tudom. Én a legközelebbi darabomat mindenesetre a Teatro dei Piccoli érdemes igazgatójának fogom először felajánlani. TÜNDÉREK UTCÁJÁN... Irta: HEGEDŰS LORÁND A legbiztosabb és legenyhébb csokoládé hashajtó FOtarakat; Vörös Rák fi6"' Bratislava lgy ifoftoz ára 3.60K8, Néha nap kim^r a város é? a sok muszáj; akkor eltűnők hahó! Feileghajtó lebernyeg rejti turista ruhámat, szöges bottal végig suhintok a térdnadrágon hahó! Hiába keresnek: nem vágjuk. Bank és takarékpénztár? Nincs itt. Gyáriparosok? Nem találnak. Ilirlapszer- kesztoség kutat: sehol sem vagyok. Szinház? Eltűntem. Akadémia, egyetem, jogász, finánc, adó, klub, pap, csap, templom vagy templomegere, hiába keres: én már messze járok hahó, hahó! A legfurább az, hogy bármerre induljak is el, jobbra, vagy balra, korán avagy későu, le- vagy fölfelé, mindig ugyanarra a helyre jutok, — egy néma kicsiny házhoz, mit vörösbe induló vadszőllö borit, itt a messze-közelben. Tündérek utcáján, ősi csöndes kertben, hol nagyszerűen hallgat az Idő, él mindenki, aki már halott, beszél a csend és benne én térd- nadrágos kisfiú vagyok. Ha nem venné észre senki, titeket is elhívnálak velem, de lábuj- hegyen kell ám itt járni s nem szabad megrázni a cserjék ágát s a naspolya bokrát, mert akkor elröpül a Múlt, amely itt lakik: Tündérek utcáján, fent a Svábhegyen. Most itt vagyok a kis barna kapunál. A kerítést ő mérette ki, a léceket <5 állíttatta igy, a virághaj mot ő töltette fel, ő, ki ebben a házban él, csak ti nem látjátok. Gyertek, csak gyertek! A kanyargó ut mellett nagy gömbkövek. Kolozsvár mellett vetette ki őket, mint óriás gombákat a Szamos. Erdély küldte őket egyszer nagy garmadával, azóta itt él egy nagy darab Erdély. A diófák már lassan elvénülnek a ház körül és fapalánk fedi be a verandát, a kis hajlék is omló, itt-ott vályog hull ki belőle, mert az a ház nem épült, hanem termett, minden gyermekkel egy uj szoba született hozzá s azután együtt öregedtek meg ház és gyerek. Ezen a pádon öt nemzedék ült egymásután s ugyanaz a leander várta őket, a vadszőllö mindegyiknek ugyanúgy pirult. A kertben lent minden rejtély, varázslatfák, Mult-csalit, Indián-félsziget, hol a skalpvadászok laktak, mandulafa, melynek leveléből próbaszivar készült s annyi bulyóka köröskörül; mintha most esnék le a lila szederfáról s maszatos ruhám csupa kékfolt Ki 5S Wínter Hermann szénkereskedelmi r* t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi fütősrenet szállít zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pályaudvar Francia és angol női szabó Am Prochazka Praha lM HusovS tr. 8. A legutolsó és legmodernebb divat szerint dolgozik. Telefon 31590. mer igy előkerülni, pedig csakugyan én vagyok, hiába rejtem magam s ha Ö hiv a házból, hangját megismerem és megyek hahó, hahó! De furcsa is, senki sincs, aki van; s él, aki már — úgy mondják — nem mozdul többet. Te Idő, te emberek, ti mind hazudtok nékem, persze hogy él, mert nem tud soha elmúlni a Múlt. Egymásután lépek az öreg fákhoz, oly sima a levelük s úgy pergetik őket a földön, mikor rábullatják. Ők beszélnek a földdel, ezek a bogos kemény fák, hát miért ne tudnák beszélni a földdel én is, mikor lehull a tevéi s bíborba hajlik a venyege. Bíborba igen, hahó, hahó! Most Ur vagyok én, amint ő akarta: fejedelmi ur. Birodalmam messze megy: a léckerítéstől le a nagy árokig. Hatalmam nagyszerű, minden pókháló csak nekem tartja rejtélyes titkát; a pimpim-parádé peszmetéje én hozzám siet s rozsdás karjaival úgy integet a vad csipkerózsa bokra, amint csak nekem tudhat intesetni. S amint a csöndes kis házhoz érek, a Múlt elvarázsolt szent helyéhez, akkor fejemre hull a vadszőllö levele s nálam niucs nagyobb ura ennek a földnek. Belülről egy régi hang hal- lik: ő lakik itt, ki nincs már s mégis él s mig él mindig ő uralodik. Hahó fiam hahó! Én hallom hangját s oly boldog vagyok- Lent a kővárosban ezernyi szürke gond hasztalan keres: Elrejt engem tőlük vadszőllö indája, mely az [őszilombbal bíbort permetez. Tudjátok hol jártam? Melyik potentátnál? Tündérek utcáján, fönt a Svábhegyen. Gyermek voltam megint a? én jó Anyámnál, Utolsó csókját Itt. adta nekem, Tündérek utcáján fönt a Svábhegyen. Kedvező részletfizetések! Mindenkinek a lakását legolcsóbban és legmodernebbül rendezi be Kedves részletfizetések! F. vaz«ta bútorgyára, Praha Vili., Pedllpnéhe 997. 4 Használja fel ezt a rendelolapot a címével ellátott levélpaplrrendelésre 100 boríték, 100 levélpapír, gyönyörű kazettában csak 45*— Ke A. KODYM, PRAHA II. NÁRQDNI Tfc. 38. A. OSZTÁLY Nyomtassa az alul megadott nevet és címet 100 elsőrendű levélpapírra és 109 amerikai formájú hasonló minőségű finom szürke bélésű borítékra. A 45'-— Ke összeget egyidejűleg küldöm. — (A nevét és címét olvashatóan írja a legjobb tintaceruzával. Az egész címadásra csak 3 sort használjon) dj ^2:o Foglalkozás, vagy rang: -——------------------------------------------------------------—------——• 2* «
