Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-23 / 243. (1577.) szám
6 Bgjwgg */v Va* *.tVa h’I «nrt 1 i*Jíí7 október üö, vasárnap. Méij n:'mic!?i3lii olyan sok i!dleje? s a fotoira- fiák k'iiaárúkig; aura a óéira szoigiáíltafe, hogy vacsora aiiáin, airikar amáir neim todtak a vem- dógig:d mit basziélinii, a háziasszony előhozta az a'Jbnimot, és nnegmutatta a vendégnek a ház:.gazdát nyoidhánaipos korában, meztelmüi egy oVjványpárnián, amint kezeivel tapsikál é:s Űiesi a kis madarat, áld mind [árt ki fog repülni a masinából. A kis madár sose repült ki, tíie a házigazda köziben felnőtt, nagy hasa van és lieijógió bajusza, s ilyenkor, miikor a háziasszony ezt a fényképet mutatja, szelíd önteltséggel és szemérmes szeréinységgeil mosolyog. A várnáiéig ilyenkor ldimiő'dva ímegáll api tóttá, (hogy a házigazda gyönyörű volt myoliöhónapos koráiban, s küilcnicsen a kis, kövér karjai édeseik. Munka néni iaz első áldozás és Simon bácsi a bánmicve alkalmából, a papa mint önkéntes, mint fiatal orvos és mint kezdő férj, a mama egy álarcosbál előtt, a korán elhunyt unokaöces ős a karlisibadi csoportkép egy Ikae'irozott léghajóiban, öt didiegtem eunber- reil egysaeirre, mert úgy oícsébb, a felvétel az esküvő után, a házigazda mint erős togy és a házi,.asszony imint reálmszó folyondár, a családi ház, mielőtt megvették és a családi ház, mielőtt elaiditiák, a majális, miikor a papa íöl- pofozta a segiéidjieigyzőt és a nagynéni szépeu- sikorült teunetéise, — ah, hány tucat élet hűséges emléke és jelei húzódlak meg e naiv albumokban, amiket a vendlég udvariasan forgatott, hümmögve és le&rajÉadtatott apró kiáltásokkal kísérve idegen életek egyes fiizikai feijezeteit. A gép akkor még naiv volt, s makacs tudatlansággal neim akart egyebet, mint gombostűre tűzni föl a száguldó élet egyes micgimie'raved'et't pitílanatadt. Egy ilyen albumban ott ágált egy egész generáció, •letűnt gabiárdiivatok, elkallódott hajviseletek, dővatijamult kéztartások merev galériája volt ez, mindegyik aríbuiin egy-egy csailádá panoptikum., a múlandóság s az örökkévalóság házi panorámája, esetlenség]éhen megható, múlandóságában örök, együgyüségében ékeisszóló tanúja a tiil'bakcBásnek, amit szivünkib'en a halál és múlandóság örök rémeivel szemben hangoztatunk. Még nincsen olyan sok ideje, s a fotográfiák inkább az utókor részére készültek, mint az élőknek; valami végső csők ©vénye volt az ilyen családi album annak a vágynak, ami a nagy fáraókat arra késztette, hogy iidoimtalcn kövekből évezredekkel előbb nagy piramisokat építsenek maguknak sir- kamrául a sivatagban, ami hirdeti majd eimőékübet a végtelen, időben, — ezt a pirami'Svágyat pótolta a plüssalbum, préselt arany virágokkal, szerény sziget és jel, .amin egy pillanatra megtörik a múlandóság hullámverése. A régi fotográfiákon úgy álltak az emberek a gép elé, ünnepély©sen és feketében, mint az utókor i télőszé ke elé, őszinte világítási foltokkal a homlokukon, riadt és merev nézéssel, kiszolgáltatva a fény és ernnem-testük törvényeinek. A modern fotográfiák már svindli Íznek. A gép csal, takar, lepteiz, is ábrándokat és illúziókat iparkodik valóra váltani. A modern fotográfia a jelennek készül és iparkodik elhitetni velünk, hogy egy pillanatra olyanok vagyunk, amilyenek szeretnénk mindig lenni, ha tunyaság, restség., a hét főbűn és következményeik: tunya nézés, pékinas, ráncok a szem körül, petyhüdt barázdák neim kiabálnák esendő- ságiünket. A fotográfus tehát művésszé lépett elő, amihez mindig is megy kedvet mutatott allűrjeivel, — művésszé, mert nem láhrázcl,■hanem teremt és alakit. Most láttáim néhány ezer ilyen műremeket egy rakáson, egy ügyesen rendezett ifotó-kiállitason, itt Párásban. A fotográfus komponál és teremt. Csendéleteket állít össze és végtelenül érzékeny lencsékkel meg tudija fogni az utca, a külső viliág futó pillanatait, kiis szimfóniáikat 'komponál brórn- pap iroson vonalból!, nagyvárosiból, figurából, naplementéből, gyártelepből és finom taglójával utánasujt a Mozgásnak is, s elejti, megragadja, kcmseirviáljia és fixálja egy-egy villanását az ériét fürge cselekményeinek. Eddig, óimig játszik, szeretem ezt az uj művészetet, mulattat és gyönyörködhet. Mikor az emberi fejhez nyúl, már szkeptikusaJbb vagyok Lichnovsky hercegnő „Harrc a szakember- rel“ c. tanulmányában gyönyörűen irta meg, hogy amit a szakember akar, azt az ő feje többnyire neon akarja, t. i. a lencse előtt — az ő feje azt szeretné, hogy ahol fény van, ott JQQ9GQQQ93QQQ9QQQQQ099QG0QQ9QOO\ SirfiSisisisge Or. iíoSSs ezelőtt, a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa B»3ráÉ525«a 03. iy<S3»aB21flE5ft«aw«a 3$, szAna. Wassermann vizsgálat! ^ÖQOQO®OO©'3S3S33O©0iC3©oeoOOOOO3r ■maradjon fény, s ahol árnyék von, ott maradjon árnyék, s ólról az orr görbe, ott ne csináljon a szakember piszét az ónból, s ahol a szarnék kifejezés telisnek, ott ne retusáljon a szakember tűnődéseket a szembe, mintha éppen a.rra gondolna, hogy mi az élet végső oka, holott legtöbbször csak arra gondol, hogy rögtön a próbafelvételnél kelbe fizetni, s elég ilicsz-c három brustkép és hat levelező lap? Én a magam részéről ebben a zsánérben, a beállított, portréban, preferálom á régi képeket, amik legalább őszinték; s ezek között is legszebb emlékeim között őrzöm egy aggastyán képét, amit Firenzében láttam egy kirakatban: az aggastyánnak nagy fehér szakálla volt, úgy nézett ki, miint Darwin a teória után, s egy óriási, vastag könyv fölé hajolt valami végső elmélyedéssel; az éles és jámbor felvétel elárulta azt is, hogy a nagy könyv egy teilefonkönyv volt, ami legalább tiszta munka. Fotográfus, ne menj tovább a lencsénél! Az én fejeimnek is vannak törvényed, s a Te lencsédnek is vannak törvényei: suprema itex a kettő között, hogy a gép és az objektum visszonya őszinte maradjon, s ne akarjon a gép többet, őszintébbet, mélyebbet és nadráguk yásaibbat adni ott, ahol az objektum csali szolid kérődsést mutat. Ismerek régi diagiueinrotypiákat, amik „beállítás "-bán is valóságos kiis műremekek, mert a daguerro- typla idejében a fotográfus még csak előkelő mesterember volt, aki ismerte az anyagot, amivel dolgozott; s a kompozícióban csak az adottságokra szorítkozott, amiket egy kéz, egy nyakkendő, egy fej nyújthatnak egy fényképezőgép előtt. Azzal az olcsó kíváncsisággal, amiről már nem bírok leszokni, szoktam idegen városokban céltalan séták alkalmával megállani félvad, külvárosi fotográfusok kirakatai előtt; s a barbáron elégetett képek között mindig több szórakozást találok, — a meztelen emberi arc megdöbbentő élményeit — mint a fény- művészek nyakatokért arckompözicióiban. Nem, neim lehet olyan őszintének „beállitani“ egy arcot, mint amilyennek minden arc be- áéitja önmagát. Mindenki vállalja csak szépen azt a,z arcot, amit az útra kapott, s amit ő maga formált útközben a nyers anyagiból, — a fotográfus ügyeskedése csak ronthat ott, ahol már mi magunk sem tudunk javítani. Azt a szuvast, amelyet a gödöllői vadásztársaság, élén Ferenc Józseffel és Erzsébet királynővel, a Duna folyamon át az óbudai kéldesíő- gyár udvaráig űzött: Esterházy Miklós gróf tenyésztette és ő ajándékozta a gödöllői uradalomnak, hogy majd alkalomadtán kipróbálják vele a vadászebek erejét, valamint a vadásztársaság kitartását. 18-as gim volt és valóban letette a vizsgát, midőn az óbudai gyári udvarra kalauzolta a gödöllői vadászokat, hófúvásban, sötétedő téli alkonyaiban. (Meg is kegyelmeztek őkelmének, Ferenc József nyomban parancsot adott, hogy a derék állathoz többé senki ne merjen nyúlni, késő vénségéig szabadon, bántalom nélkül járt-kelt még a gödöllői kastély udvarán is.) ... Aranygyapjas lovagjai, aranysarkantyús vitézei, hadtestparancsnokai és miniszterei között Ferenc József talán leginkább vadásztársait becsülte, akik együtt járták vele a zergevadászatok osztrák hegységeit, vagy pedig a gödöllői erdőt, amely erdőségben Ferenc József talán több időt töltött el életéből, mint akár a budai várpalotában. Katonai egyenruháján kivül — amely ruhát csaknem húszmillió ember respektálta vala egykor a monarchiában — a szürkészöld vadászöltönyt, a grazi Habig-kalapot, a jó puskát és vadászkürtöt szerette leginkább környezetében. A gödöllői erdőségben végre kedvére élhetett Ferenc József, mikor végre hivatali teendői nem kötötték Íróasztalához (mint országainak legpéldásabb hivatalnokát), vagy a katonai szolgálat megengedte, hogy a monarchia legjobb katonája az örökös kaszárnya-inspekció helyett egy-két szabadnapot is élvezzen. A király „szabadságidejét" töltötte rendszerint Gödöllőn. Sajnos, ez a példátlanul kemény katona és a legpedánsabb állami hivatalnok sokkal kevesebb szabadságot engedélyezett magának, mint bármely alattvalójának. De mégis csak voltak olyan napok is, amikor a sötétzöldre festett udvari vonat, — amelyet rendszerint két másik „szerelvény*4 előzött meg a biztonság kedvéért, (az első vonaton Ludvigh Gyula, a MAY elnökigazgatója, aki csaknem olyan hosszú ideig szolgálta F. J.-t, hogy neve szinte elválaszthatatlan lett az utonjáró király nevétől, a második vonatban a szokásos kiséret, amelynek névsorát szinte memóriából tudta minden valamire való újságolvasó) —r- az udvari vonat aranyos magyar címereivel és tágas ablakaival átfordult a rákosi „király- váltón", hogy Gödöllőnek vegye útját. A király vonatát hátul — ugyancsak biztonsági szempontból — még egy vonat követte, a bécsi inasokkal, szakácsokkal, testőrökkel, akiket F. J. bosszú uralkodása alatt megszokott maga körül. S ezzel megkezdődtek a gödöllői vadászatok. A gödöllői vadászatoknak voltak olyan vendégei is, akiknek neve évtizedeken át szerepelt abban a könyvben, amelyben a minden körülmények között meghívandó vendégek voltak összeírva. Tréfásan „tizenhárompróbás" vendégeknek mondták ezeket a meghivandókat, akik között talán első helyen volt felírva Esterházy Miklós gróf, a tatai várur, aki egy régi vadászati könyv feljegyzése szerint annyiszor vadászott együtt F. J.- vel, ahány nap az esztendőben van. A falka mögött, az Angliából hozatott ebekkel, hófúvásban, késő őszben, róka vagy szarvas után (nagyszerű, hatalmas rókákat tenyésztett erre a célra a tatai várur, némelyik róka akkorára nőtt, hogy nem ijedt meg a magányos embertől), Esterházy — Miki gróf — vezette a gödöllői társaságot, mert talán ez az extravagáns magyar főur volt korának legnagyobb pompamestere. Regényeket írtak róla, legendákat mondogattak felőle, a magyar XíX-ik század nem képzelhető az ő ragyogó figurája nélkül. Ugyancsak a vadászó király közelében volt kijelölve helye annak a környékbeli iöldbirtokos urnák, akit Magyarország legtekintélyesebb vadászának mondanak a maga korában. Az aszódi Podmaniczky-nemzetségből származott ő, -- amely nemzetségnek a története éppen az elmúlt években került elő a Nemzeti Múzeumban, P. Frigyes báró századik születésnapján, a megőrzés végett átadott busz kötetnyi kézírásodból — Podma- niczky Geyza (mert igy szerette ’-rni a nevét) mindig a legjobb „standot" kapta Ferenc József mellett a gödöllői vadászatokon. Hát ez az úriember meg is érdemelte, hogy F. 1. is különös figyelemben részesítse, mert az originális báró volt a legnagyobb magyar vadásztekintély, akinek szava, elismerése, korholása, ítélete megfe- lebbezheíetlen volt, mint akár & római pápáé. Ama régivágásu pestmegyei gavallérok közé tartozott Podmaniczky Géza, akik nagy darabot láttak az elmúlt századból. Talponálló vadász veit már akkor is, amikor az agarász-egyleteket azzal gyanúsították, hogy voltaképpen e megyei társaságok rejtegetik az összeesküvőket, amelyeket a szabadságharc leveretése után minden magyar bokorban szimatoltak. És élete végéig büszke volL arra, hogy minden valamire való valászt ismert Magyarországon két-három nemzedéken at. Megállta a helyét a bácskai és szolnoki agarászok bö- zött, de mester volt Szabolcsban is, ahol CP. G. személyes szavai szerint) az ország legjobb aga- rászai laknak. Gencsy Berti, aki nyolcvanöt esztendős korában is nyeregbe szállott az agárversenyeken: társelnöknek Podmaniczky Gézát kérte maga mellé, amikor az országos agarász-szövetség megalakult. — Könnyű annak, — mondogatták a babonás vadászok, amikor Podmaniczky Gézára terelődött a sző — aki azon a napon született, amikor az első nagy akadályversenyt futották Liverpoolban. (Csak vérbeli sportember érti meg e szavak jelentőségét. 1839 március 26 ika volt a világhírű verseny premiérje. És P. G. aznap zületik az aszódi Podmaniczky-kastélyban. Hát ne legyen babonás az ember!) * Ám most maradjunk Ferenc József mellett, amikor a tavaszi szalonka a gödöllői erdőségekbe hívogatja az uralkodót, feledve Bécs ás Burg, a kabinetiroda valóban csak az elmulaszthatótlan teendők végett zaklatja a még sötét hajnalonként megérkező futárjaival F. J.-t, amikor a király éppen felébredt és bizonyos időt az íróasztalánál tölthet. A nap többi része a vadászatnak van szentelve. Az erdőben költi el F. J. a reggelit, de például gondja van már az udvari konyha megérkezése előtt vadásztársai étvágyára. — Mit szokott reggelizni? — kérdezte éppen egyszer az ország fővadászmesterét, a mellette álló Podmaniczky Gézát. P. G. mogköszöríiUe a torkát: — Pálinkát és szalonnát, — felelt a vadászok atyamestere és F. J. unszolására bevallotta, hogy a korai felkelés miatt (és a pontosság miatt) e napon még ezt a reggelit is elmulasztotta. — Az udvari konyha pedig csak tiz óra tájban ér utói bennünket, — mond F. J. karkötő órájára pillantva, amelyet vadászatokon és hadgyakorlatokon szokott viselni. Ebben a pillanatban azonban más, hirtelen jött esemény keltette fel a király figyelme1, óriási vadkan csörtetett a „lénia" felé és Podmaniczky már elfoglalta a maga „standját". A jó báró türelmetlenségében, — amit élete végéig szegyeit — hamaráhb iőít rá a disznóra, mint Ferenc iő- zsef. A kan kemény sebet kapott, de még élt és „agyarait csattogtatta" támadásra készülvén. Ferenc József sütötte el ekkor fegyverét, „gyönyörű homloklövéssel" végezvén a dümióval. P. G. azt várta, hogy a király valamely megjegyzést tesz az elhamarkodott lövésért, de F. J. vidáman „meglobogtatta kalapját" és kijelentette, hogy a reggelit most már „mind a ketten" megérdemlik és a közelben álló vadászlegényt azzal a paranccsal futtatta a kastélyba, hogy a cammogó udvari konyhát megelőzve, hideg húst és konyakot' hozzon. A türelmetlen lövés miatt még mindig szorongó Podmaniczky úgy beszélte el a dolgot később, hogy soha olyan jó étvággyal nem látta enni F. J.-t, mint ekkor, vadász-széken, ölében tartott hideg kacsapecsenyét és kis pohárkából konyakot szürcsölgetve. — A disznó agyarai az ön tulajdonába mennek, mert ön tette az első lövést, — mond F. J. falatozás után. Ez volt a király egyetlen megjegyzése a vadász-regula ellen vétő Podmaniczky Geyza számára. — Pedig legalább is puskavesszőt érdemeltem volna, — mondogatta az öreg vadász a legközelebbi nyíregyházi agarászaton, amikor előadta élete legkülönösebb vadászkalandját. — És az agyarak? — kérdeztí hitetlenkedve Gencsy Berti. — Az agyarakból a diszmagyaromhoz mentekötőt csináltattam. Ferenc József minden gödöllői vadászata után maradt valamely anekdota, amely aztán szájról- szájra terjedt az ország vadászai között, amelyeket a régi Magyarországon az öreg vadászok elxnondo- gattak a fiataloknak. Bizony sok volt ezek között a költött is, mert hiszen mégis csak vadászokról volt sző, akiknek igazmondását a világ kezdete óta gyanúsítani szokták. Csak annyi bizonyos, hogy Ferenc József gödöllői vadászatai mindig felcsigázták a magyar fantáziákat. Igaz-e, hogy F. J. ama tiroli vadászruhában áll ki a szalonka-lesre, amely ruha már olyan ócska, mint a legutolsó vadászlegényé, amely ruha mindig szerencsét szokott hozni a vadászatokon? Igaz-e, hogy a gödöllői vadászatokon Wenckheim Béla báró mindig egy nagy füzetet vesz elő a vadásztarisznyájából, an ely füzetben F. J. tiszteletére összegyűjti azokat a legújabb vadász-adomákat és egyéb ékeket (a legborsosabbakat is), amelyeket a vadászó felséges urnák ilyenkor szabad elmondani? Magyar- ország az anekdoták országa volt F. J. idejében, termett itt adoma akkor is, midőn elfagyott a szőlő. De pláne nagy volt a termés, ha például olyan esztendő virradt a magyarra, amikor hordóban lett nagy a hiányosság. Wenckheim Béla a gödöllői vadászaton egy-egy adomával úgy felvidította Ferenc Józsefet, hogy a király a bécsi posta rossz híreit is elfelejtette. Wenckheimra ugyanezért komolyan akkor sem haragudott, amikor a F. J. által elhibázott szalonkái (pedig F. J. ráduplázott) Wenckheim egy kurta-lövéssel szedte le. A gödöllői vadászatok F. J.-t bosszú uralkodása alatt mindig mélyebben vitték ama legendák őserdejébe, amely legendák maholnap úgy elfödik a következő nemzedékek elől a nagy király alakját, hogy maholnap azok se ismernek rá, akiknek szerencséjük volt őt szinről színre láthatni. Nem kár tehát róla feljegyezni a látszólag semmitmondó apróságokat sem. 5$ Wimter Merma.nn szénkererkecSelms r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefon 706 és 384 Házi fütőszenet szállít zsákolva Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pá'yauclv. v E tzAc i v .ÍY^nT/X'.hL' . 1* ’SZJT'K 315’VXBaMSUBQMHBV % A 1 XT *7 ' 1 • • fl / r J r • A AÉsi-ik szazad viznkarmai Irta: 3(rúdy Gyula Ferenc József vadászai PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Fotográfiák — ! üt ® / tj IW éBet biztosítótársaság fiókigazgatóság Szlovenszká részére, í t B R A T í S L A-V fi, lorencova brána 17. | Minden modern rendszerű életbiztosítások. 5852
