Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-21 / 241. (1575.) szám

4 rPm<^I-iV\ASSteűl.-HIKEiAB 1927 október 21, péntek. NAVARINO * Pontosan száz esztendővel ezelőtt, 1827 október 20.-án, szomorodott szívvel néztek a félhold harcosai a Navarino környékén elte­rülő dombokról és a kikötőben horgonyzó tö­rök fregatták, korvetták és bridgek fedélze­téről a ióni tengerre, ahonnét veszedelmesen közelgett a nyugateurópai hadiflotta, hogy megbüntesse a görögöket büntető szultán ka­tonáit. Itt volt Stambul összes jó hajója, az egyiptomi alkiráiy is elküldte harcosait, sőt maga Ibrahim, az alkiráiy fia, vezette a gö­rögországi mohamedán haderőt, de az ango­lok ellen nem volt orvosság. — Most már komoly a dolog, — vélte Kapudan bey, a flotta parancsnoka — tudtam, az angolokkal nem szabad tréfálni. Eddig a stambuli diván nem vette tudo­másul a gyaur ebek követeléseit és eszébe sem jutott, hogy a görögöknek önrendelkezé­si jogot biztosítson, mert Allah nem akarja, hegy a hitetlenek beleavatkozzanak az igaz- hivők ügyeibe. A görög rája már nem bírja szusszal, a felkelés a végéhez közeledik és Má­sodik Mohamed szultán hü vazallusával, Me- hemet Ali egyiptomi alkirállyal egyesülve diadalmasan tör elő a Peloponézoson. Hiába esett el lord Byron, a gyaur költő, Athén már a „jogos" tulajdonos kezén van, Árkádiában és Messeniában füstölögnek a falvak, a spahik 25.000 olajfát és 60.000 fügefát vágtak ki, hogy az utódok is éhen vesszenek. Gyaur nem nő többé ezen a területen, Ibrahim megesküdött erre. A nagy^ büntetőexpedició sok százezer görögöt pusztított el s ami még férfiban, asz- szonyban, gyermekben megmaradt, Északaf- rikába vándorolt rabszolgának. Helyükbe pe­dig mórok és feiakok jötttek a klasszikus kul­túra bölcsőjébe. De most itt áll szemben Sir Colington, az angol admirális és flottája vezérhajójának parancsnoki kidjáról mereven bámul a török hajókra. Az „Asia" korvetta ura és tisztjei tudják, hogy Ibrahimot nem lehet szép szóval pacifizálni. Az angolok pedig égnek a harci vágytól, hogy fölvegyék a küzdelmet ezekkel a félvad egyiptomiakkal, a balkáni keresz­tények gaz elnyomóival. A helyzet bonyolult, ugye Sir Colington? A törökökkel nincs hadi­állapot, ámbár a julius 6.-i londoni szerződés­ben az angol Unio-Jack, a francia liliomos lo­bogó és az orosz András kereszt szövetséget kötött, hogy nem engedi elpusztítani Hellaszt, Európa bölcsőjét. Ha a sztambuli porta nem fogadja el a fegyverszüneti ajánlatot, úgy cse­lekedjenek a tengernagyok a saját belátásuk szerint Heyden gróf, az orosz parancsnok bölcsen visszavonult, Comte de Rigny, a fran­cia, ki Napóleon alatt még szárazföldi patkány volt Jenánál, a füle tövét vakarja — de igaza van Kapudan beynek: az angolokkal nem le­het cicázni. King Wilhelm a bucsuzásnál csak annyit mondott: — Go on, Nell! És ennyi elég. Coligton rendelkezik a tizenegy angol, nyolc orosz és hét francia ha­jó fölött. Pompás flotta. Ennyi elég. Nem kell a parti ütegektől tartani s a parancsnak meg­felelve könnyen át lehet hatolni a kikötő szűk bejáratán. Hivatalosan nem szabad tá­madni, csak annyira a törökök közelébe fér­kőzni, hogy hanyathomlok fussanak Konstan- tinápolyba és Alexandriába. De a levegő pus­kaporos és ilyenkor nem hiányzik a gyutacs. Ki adta le az első lövést? Fölösleges kérdés! Elég ahhoz, hogy délután három órakor föl­fut az „Asia“ árbocán a támadást jelző zászló és ezer érctorok irtózatos bőgőssel küldi tüz- lehelletét a törökök felé. A Guerriera, az egyiptomiak legszebb fregattája nyomban le­vegőbe röpül, a török tengernagyi hajó oldal­ra billen és máris roncs; két órával később a félhold nyolcvankét egysége: egy sorhajó, ti­zenkét fregattá, huszonkét korvetta, huszonöt kis hajó már a tenger fenekén pihen. Az égő hajók egész éjszaka világítanak, borzalmas, keleti hullák úsznak a viz színén — és az ágyudörgést Zante és Cerigo szigetéig elhal­lani. Második Mohamed szultán büszke ar­madája — csak volt A bécsi kongresszustól a júliusi forra­dalmakig terjedő halott időben egyetlen ese­ménynek sem volt akkora visszhangja Euró­pában, mint a navarlnoi tengeri csatának. Nem a katonai eredmény, hanem a politikai jelen­tőség miatt. Metternich, az európai politika boszorkánymestere, november 5.-én éppen lakziját ülte, amikor Navarino hire megér­kezett. Szavahihető tanuk szerint a hideg mi­niszter megborzadva ugrott föl, otthagyott csa- pot-papot és napokig tartott, mig visszanyer­te nyugalmát. A peloponesosi kikötőbe be­nyomult flották kabinetjei is zavarban vol­tak. Ezt egyetlen miniszter sem akarta. Pa­risban a „gloire‘‘-val vigasztalódtak, ami ugyancsak elkellett Napóleon után Tizedik Károly tespedő uralmában, Szentpétervárott pedig titokban úgy köszöntötték október hú­szadikát, mint a nagy vágy realizálásának el­ső állomását és már-már az ortodox kettős ke­resztet látták a konstantinápolyi Agia Sofia ternyán a félhold helyében. A legkellemetle­nebbül Londonban hatott a hir. Ennyire még som kellett volna a görögöket védeni. A tö­rökökre pedig szükség van az orosz „szövet­ségesek" ellen! Ej, ej, Colington túllőtt a cé­lon: ez már nagyobb görög barátság, mint mennyit Anglia kereskedelmi érdeke meg­kíván ! Navarino hire ellenben szűnni nem aka­ró lelkesedést váltott ki az elnyomott nem­zeteknél és osztályoknál, ott, ahol a philhelle- nizmus mindinkább az önnön demokratikus és liberális törekvések szimbóluma lett. Akár­mi volt Anglia, Oroszország és Franciaország előretörésének az oka, annyi bizonyos, hogy Navarinonál elgáncsolták az ismét erőre ka­pott török tirannizmus további előnyomulását. A szabadság eszméje győzött. Reszkessenek, a tirannusok! (Ezért ugrott föl Metternich lako­májától!) És valóban, Navarino nemcsak Gö­Prága, október 20. Svehia miimiszter- •eltmök tegnap este visszatért Kis ta pólósán y- ból, ahol a köztársasági elnököt informálta a politikai helyzetről. A imiinisztenednök meg­kezdte tárgyalásait a koalíciós pártvezérek­kel. A képviiseiciház munkájának megkezdé­se előtt, valósziniileg október 23-án már megtör­ténik Matousek dr. cseh nemzeti demo­kratapárti képviselőnek kereskedelem­ügyi miniszterré való kinevezése. A cseh nemzet demokrata párt úgy amis vá­lasztási kudarcának következtében és a cseh nemzeti szocialista pártnak ‘nregeirősödé&e folytán most már minden föltétel nélkül siet a kormányba lépni, hogy ezzel is megakadá­lyozza a nemzeti szocialistáknak a kormány­ba való belépését. Parlamenti körökben általános az a vé­lemény, hogy a szlovák néppárt csúfos választási vere­sége miatt bizonyos törvények elintézése és a konkordátum megkötése után ismét ellenzékbe megy. A szenátus keddi ülésének programja A képviselőhöz jövő hét keddjén dél­után három érakor tart ülést. A szenátus plenáris ülése délután öt érakor kezdődik és az ülés tárgysorozatán a következő pontok szerepelnek: A osiemdőrség- és rendőrségiről szálló törvény ,módosítása és kiegészítés©, Heirz dír. kommunista szenátor mentelmi | ügyié, az áldandó (bizottság megválasztása. A rögország sorsát döntötte el, hanem a török gályákkal együtt elsüllyesztette az európai Szent Szövetség régóta megrothadt hajóját is. 1821-ben, a veronai kongresszuson Metternich még hevesen kikelt a „görög rebellusok" el­len, — s most az egész világ megsegíti őket! Az Osmán-ház legitimitását pedig épp oly ve­szedelmes megérinteni, mint a Habsburg-ház rendszerét A liberalizmus a „rendellenesség ördöge" most kiszabadult Pandora szelencé­jéből és — mily paradoxon — Navarinonál éppen legitim ágyuk lőtték ronggyá a legiti­mitás egész eszméjét! A navarinoi csatát a haladó szellemek forradalmi tettnek minősítették és Európa leg­nagyobb költői énekelték. Tagadhatatlan, ez a csata volt a legnagyobb politikai tett a bé­csi kongresszustól a júliusi forradalomig. Az egyiket megölte, a másikat megszülte. És je­lentette egyúttal az ozmán birodalom gyá­szos végét és az európai szabadság diadalmas megszületését. Sokat determinált, a fejlődést, a föllélegzést, a bátorságot, Páris fölkelését, Berangert, Petőfit — és talán még az 1848-as magyar forradalmat is. szenátus elnöksége és a Mubelnökök ugyan­aznap délelőtt tíz ómkor tártainak ülést. Halasztják a szociális biztosítás módosítását A koalíció tizenhatos bizottsága tegnap résTÜietesein megvitatta Srámek népjóléti má- nii-szter szociális ibizlosátásá reformját. Az ©gyes pártok bizottsági tagjai kifejtették pártjuk álláspontját. A koalíciós pártok még egyáltalán nem jutottak megegyezésre, mivel a kor­mányjavaslat egyetlen pártot sem elégít ki. A kormánypártok intenoiiói igiem eltérőek. Ha a bizottság a plenáris ülésig nem is egyeznie meg, a kormány a javaslatot mégis benyújtja a képviselőháznak és az adóreform tárgyalásához hasonlóan a koalíció a szociál­politikai bizottságban pontonként nyújtaná be módosító javaslatait. Koalíciós körökben ez lehangoltsá,got keltett s igy nincs kizárva, hogy a szociális biztosítás módosítása egyelőre még nem kerül a parlament napirendjére. #­Az ifjúmunkások biztosítási kötelezettsége eddig a tizennegyedik életévvel kezdődött. A cseh agráriusok az ő 'kezdeményező javas­latukban a korhatárt a 17. életévben akar­jál?: megállapítani. Valószínű, hogy a két korhatár közép­arányosát, a 16. évet fogják venni. Az agráriusok a cselédek biztosításának be­szüntetését. kérik. Ez ellen azonban Srátnek miniszter emel óvást. A cselédek szociális biztosítása a leg­nagyobb valószínűség szerint megmarad. Ami az illetékeket illeti, a koalíció már efl>- határozta, hogy a legmagasabb osztályt, a tizediket, kettéosztja és egy tizenegyedik osztályt létesít. Kis jegyzetek a Tátrából ív. „YEKEKKO IMAKIM" Baj, baj, hogy ez megint olyan dolog, ami nem fog mindenkit érdekelni, csak azokat, akik ismerik a rosszálmu, kevés alvó ember álom­sóvárgását, az akaratosan lehunyt szempillák erőlködését, melyek fölött még sem simít el Majmuna jótevő keze. Félálom kell az ilyesmihez, az a puha, süp­pedő érzés, mikor mély álomörvények felett szé- deleg a fáradt emberfia, hogy mégse tudjon so­ha beléjük merülni. Mindent hallani kell az él*t zajából, ezer apró neszt, lármát is, csak látui semmit. Látni befelé. A felfogott neszelóseket a leglehetetlenebb kapcsolatba hozni, abszurd él­ményeket élni pillanatok alatt, valahogy a lét és nemlét határán. Fél lábbal itt, féllel egy nem is­mert világban. Például, mikor a „yekekko imákim" megnyi­latkozott számomra, a Poprádvölgy felé nyíló ve­randán feküdtem a napisten aranylándzsás legé­nyeinek- pergőtüzében, a legerősebb nesz a kacsa­hápogás volt a kis tó felől, héjja-vijjongást is hallottam valahonnan kétezer méter magasból, a nyiríák őszi leveleiket csörgették a szélben, ál­landóan violin-kulcsban játszva a fenyves zúgásá­nak basszusához. Elnyújtott gép-vonitós: egy au­tó-sziréna hangja, puha topogás mellettem a pad­lón: egy szürke cirmos tovaóvakodó léptei. Meg a saját lélegzetem, lassú, hosszúra nyújtott szu- szogás. Aztán ezekből mi lesz? Nem álmodom, de ébren átélem, hogy a héjjá lecsap a kis tó ka­csái közé, valamennyit elnyeli s a szemem láttá­ra óriássá nő és szétterített szárnyakkal elém ti­peg, megkínál, üljek a hátára. Nem is ülök, ha­nem végigfekszem rajta s pillanat alatt a Batiz- falvi tó fölött lebegünk. Kinyújtom a karomat, lemarkolom a Gerlachíalvi csúcs minden havát egy kanyarintással és ledobom a völgybe. A hő- pelyhek úgy csörömpölnek, mint az üveg s tün- déri zenebonával hullanak alá a völgybe. Az aranylándzsás nap-legények egy-kettőre felolvaszt­ják mind, tő lesz a vizükből, s a tó elborítja a völgyet A szepesi hegyeknek csak a csúcsai ál­lanak ki belőle. Legmagasabbra a Királyhegy. Az ormán kastélyom van. A héjja-óriás nátán az uj tó innenső partjáig szállunk; ott egy fejedelmi motorcsónak vár, s hangos robogással nekivág a víznek, közben a szirénája egyre sikolt, mert a tő hemzseg a csónakoktól. Mi ki nem térünk, gá­zoljuk, derékba hasítjuk, feldöntjük az utunkba kerülőket. Kikötés a Királyhegy csúcsa alatt a mikor a kastélyom felé Indulnék, puha léptek­kel elém jön valaki, akinek alakja, formája, arca sincs, csak üres semmi, de elém jön, utamat áll­ja és megszólít: — Does reye id, aalse yekekko imakim 1 Nem volt mit tenni, visszafordultam, másik lábammal is ebbe a létbe. Soha nem léphetem át királyhegyi kastélyom küszöbét... Visszaérkzve, — ami csak annyiból állt, hogy a szememet felnyitottam, — azonnal a jegyzetfü­zetért nyúltam s beleírtam ezt a titokzatos mon­datot. Végre egy, melyet elcsíptem! Hány ilyet hallottam már, milyen mélyen véstem a tudatom­ba s percek múlva halálosan, örökre elfeledtem. Ez most megvan. Valaki mondta, valamit akart vele, talán egy nagyszerű sorsfordulat nyitja van belé rejtve, — csak meg keli érteni. Lehet, hogy az embernek van egy másik énje, mindent tudó, jövőbe látó, végtelen hatalmasságokkal rokon s ez nagy-néha, az ilyen félálmok misztikus eszmé- lel-köuén át megszólít, közöl egyet-mást, amivel segíteni akar vergődő másik-magán. Kimondja a kincset érő igét s a bágyadt agy elfelejti. Most ezt elfogtam és — nem értem! Milyen nyelv ez? Japán, hindu, mi más? Vagy talán a világ-egye­tem fajok fölötti nyelve? A szellemeké? Az uj inkarnációt váró bolyongó lelkeké? Egy túlvilág! esperanto? Hol a nyelvtudós, aki lefordítja ne­kem? Valami olyat érzek, hogy a mondat eleje még hagyján, az talán egy kis fejmosás, rendre­utasítás eddigi mulasztásokért, hanem a lényeg a „yekekko imakim". Az ezután követendő ut, a si­ker, a hatalom, a boldogulás. Itt van a tenyere­men, csak meg kell é-teni, aztán követni a jóta­nácsot. Yekekko imakim. yekekko imakim... Ezer dollárt annak, aki megfejti! Tichy Kálmán. A legbiztosabb < és legenyhébb ( csokoládé < hashajtó i FBI arakat: ! Vörös Rák \ Bratislava : így doboz ára 3 60KB. < Mát I > I A Prágai Magy Hírlap 1928. évi nagy irodalmi albuma November elején indítja útnak a Prágai Magyar Hírlap ezévi nagy irodalmi al­bumát. Az album szerkesztőségét az a ludat vezérelte, hogy ezúttal a legjobbal kell meghálálnia a Prágai Magyar Hírlap olvasótáborának hűséges ragaszkodását. A P. M. H. rendkívül rövid idő alatt a szlovens t:kói magyarság! nagy sajtóorgánumává fejlődött és hogy ezt megtehette, nagyrészt olvasóközönsége ragaszkodásának köszön­heti. A lap fejlődési méreteihez mért irodalmi ajándékkal hálálja meg a magyar ol­vasótábor segítségét és kitartását akkor, amikor ezt az irodalmi albumot helyezi ajándékképen midnen előfizető asztalára. A magyar irodalom budapesti legnagyobb­jai mellett a szlovenszkói magyar írók és a p. M. H. belső gárdája sorakozik fel ebben a könyvben. Móricz Zsigmondi, a legmagyarabb író a magyar levegő zamatját hozza, Karinthy Frigyes elmés tréfái mögött ott rejtőzik a legmélyebb életbölcselet, Krúdy Gyula a régi kor modern regöse, Márai Sándor, a párisi lüktetés krónikása,, Schöpflin az élet margójára irt jegyzeteivel, Révész, a nyugati magyar mind ebben a nagy irodal­mi könyvben tömörül, amelynek igy értéke felbecsülhetetlen. A magyar nők is eljöt­tek és nemes ideáljaik legjavát adják a P. M. H. olvasóközönsége elé. Mikor a Prágai Magyar Hírlap megkezdte nagy programjának megvalósítását, senki sem merte remél­ni, hogy ilyen rövid idő alatt ekkora eredményeket produkálhat. Ma, amikor ezt az irodalmi albumot küldi széjjel, bebizonyítja, hogy minden ígéretét beváltotta, hi­szen az egész szlovenszkói magyarság összmunkájára és anyagi áldozatára volt szükség, hogy egy nagy központi fővárosi sajtóorgánumot megteremthettünk. A fejlődés mint­egy fókuszban való összefoglalása pedig ez a könyv, amellyel semmi hasonló termék nem veheti fel a versenyt. A P. M. H. á legjobbat akarta nyújtani olvasóinak és ez az akarása sikeres volt. Az ajándékot csakis a P. M. Ii. előfizetői kapják, akiknek no­vember elsejéig 5 koronát kell beküldeniök a kiadóhivatalba bélyegben a portókölt­ségek megtérítésére. A könyv megszerkesztése és kiadása nagy anyagi áldozatokkal járt és ezért csakis előfizetőinknek adhatjuk ingyen hűséges buzgöságuk megjutal- mazásaként. Október 23-án nevezik ki Matouseket kereskedelemügyi miniszterré & nemzeti demokrata párta vereségek hatása alatt siet a kormányba A szociális biztosítás módosításának nagy akadályai a koalícióban

Next

/
Oldalképek
Tartalom