Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-02 / 225. (1559.) szám

Í927 október 2, vasárnap. 7 <X^<M^/V^StoRHlRri.5n „A francia barátság negiredmilliérd koronáiéba kertiII áilafr8nak,, Stéibrn^ Apjának éles támadásai Benes eilen — A lap pörre akarja kényszeríteni a kiilügyminissteri — „Mióta kereskednek a küliigyminfizterek cukorral 1“ egészen kiszáradva. — A hegyi utón való fel-; kapaszkodáshoz használtam a juharnyelü, ké- J nyelmes és biztonságos fokost, amelyet egy ré­gi Esterházy forgatott valaha Rákóczi zászlói alatt. A fokost, persze, otfelejtettem eljöve­telemkor, mert hisz ebben a hegyi házikóban, az életnek hallatlan csendességében sokkal többet is elfelejthet a látogató. — Bevallottam feledékenységemet pápai Esterházy Pál gróf­nak. — Messzire van innen az a présház? — kérdezte. — Egy-két óra alatt megjárhatjuk. — Akkor induljunk, hogy még a hajnali vonatot elérjem. Nagyon kevesen ismerik a mai olvasók közül azt az utat, amely a kisörsi szőlőhegyre vezet, kövek, árkok, magasságok között, hogy az ember mindig azon csodálkozik, hogyan tud­ják innen lehozni a boroshordókat borszálii- tás idején. (Igaz, hogy van idejük megfúrni is őket útközben, szalmaszál mindenhol akad.) Egy részeg ördög építette talán ezt az utat, aki valamely árokból nevetgélve nézi az emberek kapaszkodását a hegyoldalban. A holdvilág, a tolvaj-gonosztevők örök ellensége: segítségük­re volt, senki sem törte el a nyakát a nagyte­tőig, ahol Purgily Ferenc uram ablakából gyertyaláng hirdette, hogy az öreg ur vala­mely német bölcsészeti munkát olvas, mert századeleji ember lévén, műveltsége és mér­nöki oklevele német volt. Az öreg ur, miután vagy.negyven eszten­deig épitgette az erdélyi vasutakat, a sok sziklarobbantástól bizony kissé nagyothallott, az halakon kihajolva, kétszer is kbujtatta fe­jét hálósapkájából, amig megértette, hogy mit is akarnak tőle éjféli látogatói. — A fokost? — mondta végre. És először egy kulacs bort eresztett le az ablakból, mint a betyárok idejében volt erre szokásban. Az­tán kiadta a nevezetes fokost. — Nehogy kárt tegyenek valami jámbor emberben! — mondta figyelmeztetőleg. Aztán bezárta az ablakot, hogy Kantot tovább olvas­gassa. A főhadnagy a holdvilágnál megnézte a fokost, örömteli hangon felkiáltott: — Igen, ez a dédapám fokosa! Most már siető léptekkel vettük az utat a hegyen lefelé, hogy a Tomaj felől csörömpölő hajnali vonatot elérhessük. Nem nagyon kel­lett pedig sietni, mert Kiss bácsi, • a bakter amúgy sem engedi tovább a vonatot az állo­másról. Pápai Esterházy Pál grófnak ugyanis igen sürgős dolga volt: meghalni kellett men­nie az orosz fróntra. A halál pirost huszársap­kájában itt rövidesen megtalálta. A kazamaták ünnepe Brünn, október 1. A brünni Spielberg földalatti börtönei ké­szülnek ünnepre. Néhány évvel ezelőtt már megkoszorúzták Silvio Pellico ho'sszii szenve­déseinek helyét és hatalmas emlékművet emeltek az ő és olasz testvérei emlékének, kik vele osztoztak a vértanuságbah. Azóta min­den elcsendesedett, mintha más igaz ember, ki önzetlenül az emberi szabad godolatért harcolt, nem is sorvadt volna a zsarnokok láncai között. Néhány magyar diákban ötlött fel a gon­dolat, megjelölni a helyet, hol a nagy magyar költő, Kazinczy Ferenc, rabos­kodott. Már évek óta élt a vágy, de meg nem valósul­hatott, mert az idegenbe szakadt voltuk még nem hozta elég közel egymáshoz őket és hiá­nyoztak az anyagi feltételek. De a költő emlé­kének nagysága, szenvedései annyira köztük élt, annyira szivünkhöz nőtt, hogy még évek sikertelensége sem állt útjában e célnak. Ka­zinczy Ferenc öt végtelenségnek látszó nehéz esztendőt szenvedett el mélyen a föld alatt, hol semmi élet sincs és a süliét csöndet csak a faiakról csepegő viz töri meg. És még ezután az öt esztendő után is igy tud imi az édes­anyjának: Még ennyi szenvedés által sem tuda megtelni üldöző sorsom dühe, édes, jó Anyám! De van egy Isten az egekben, számba vette az én sok sírásomat: Ő igaz és hatalmas és van gondja rám. A brünni Corvinia magáévá tette az ügyet, fillérenként gyűjtötte össze a pénzt és a szegény diákok áldozatai nem voltak hiába­valók; az Ősszel mér márványtábla hirdeti Ka­zinczy emlékét a brünni várbörtön falá­ban. Erre a napra hivja meg ünnepelni az egész magyar társadalmat a magyar diákság legidő­sebb egyesülete, a Corvinia és kéri a magyar­ságot, hogy erkölcsi és anyagi támogatásával tegye a leleplezést igazi ünneppé. xx Rendelje meg k i n d ó fiivá falu aknái a magyar irodalom kincsestárát, az Ifjúsági Könyvtár már megjelent 2. kötetét is. A Kis Pytnagoras ára 12 korona. Prága, október 1. Stribrny lapja, a Ve- cerni List már hetek óta elkeseredett kam­pányt folytat Benes külügyminiszter ellen s mindenképpen arra akarja Benest kényszerí­teni, hogy sajtópert inditson a lap ellen, mert szerinte csakis a független bíróság előtt le­het Benest végképpen „elintézni". Stribrny lapja ma két cikkben is támad­ja Benest. Az egyikben ezeket írja: „Berkesről ismeretes, hogy összes külföldi útját szalonkocsiban teszi meg. Hogy ez mennyibe kerül a köztársaság­nak, azt csak az tudja, aki kénytelen a kül­földi vasutak kiadásait fedezni. De kevésbé tudja a közvélemény, hogy a német birodal­mi külügyminiszter hogyan utazik a külföl­dön. Az megelégszik csak egy gyorsvonati ko­csival. Most hasonlítsuk össze Németországot és Csehszlovákiát. Az összehasonlítás ugyanazt eredményezi, mintha Stresemannal hasonlít­juk össze a mi Eduárdunkat. Az adófizetők pedig csak fizessenek a „szocialista" Boncsért". A Vecerni List azonban még ennél a sze­rény leleplezésnél különb támadást intéz Be­nes ellen s most már leélve hisszük, hogy en­nek nem lesznek majd folytatásai a bíróság előtt. A lap ugyanis újból előhozza a már so­kat emlegetett cukor-affért Franciaországgal és azt irja, hogy „a francia barátság négy ed milliárd ko­ronájába került az államnak". 1919 szeptemberében, amikor Benes még Parisban tartózkodott, a csehszlovák cukor- bizottság szerződési tárgyalásokat folytatott a francia kormánnyal, amelynek alapján egy­Kaptük a következő levelet: Mélyem tisztelt Szerkesztő Ikráim! A oseOuszflo- 1 viálk kormánynak Pozsonyban megjelenő magyar- j (nyelvű lapja, ^ az „A Reggel" szeptember 23-i!ki számaiban Zocih pü&pök unnak a magyarság iránti j ugymevezeÉt ezer etetőről és kiengesztelő nagyilel- j küeégéről áradozik és miegáttliapitésaimat rágalom­nak nevezi. A csehszlovák kormánylap rendelte­tése és előirt feladata a szereegemmofedafás, vagyis hirdetni azt, hogy a magyar nép, melyet iskolái jónéezótőO. megfosztottuk, művelődési tekintetben kiimiéietlieniil deklöissziroznak, föfldméillkül'i napszá­mos- és szolgasorslba taszitanak és ötödiiemidii la­kossá degradálnak, — „ia köztársaságban jól érzi miaigát" és hoigy mindazok, akik a szlovemszkől magyarságot gúzsba költötték és jogaitól miegfo'Siz- lották, nemes- és magyleítkü férfiak, akik a béke olajágával' a kezükben és a magyarság iránti ugy- neiYoraett szere tettel t esznek mindent. A szer ecsen azonban mindig fekete marad. Zocih püspök urnák úgynevezett magyarbarát, | kiengesztelő politikája A Reggel jellemzése sze­rint feltétlen, őszinte és úgy a szavakban, miint a ■tettekben megnyilvánuló szi/vhéli meggyőződés.. Zocih püspök urnák közéleti működése azonban nem ezt bizonyítja. Három részre lehet eddig fel­osztani Zooh püspök urnák taktikáját. Az első idő­iben m agyaTellenesen beszélt és magyarellenesem cselekedett, a második szakaszban szoirdimát tett a beszédére, de továbbra is magyarellenesem cse­lekedett és most ismét magyar ellenesem beszél is, -cselekszik is. Politikájában mindvégig következe­tes maradit, ha kifejezésben enyhített is néha. A turöcsKemtmártoni deklaráció együk szer­zője és kihird'etöje Zoch volt. Ha Zoch télnyfleg a kiengesztelő és őszintém a népek itestvériöágét akaró lélek lenne, akikor a túrócsziemtmártömi deklarációiban több figyelmet szentelt volna a magyarsággal való békés együttélés eszmléjlémeik és mlindjárt kezdetben. „a béke dlajágáiVai a ke­zében, a magyarság iránti szemeteiével a szivé­ben" útját állta volna az elvakult türelimietlensiég- mek. Zoch azonban éppen úgy ed volt vakulva, mint sok más kollégája és a Szlovenszkóba be­következő súlyos diktatúrának egyik fontos végre­hajtó közege lett, akt, minit a Siimkovlilcs, Zoch, Jánoska triómvirátus egyik tagja, azt vágta oda a lelkészéért esdeklő magyar küldöttségnek: _ Én nem szatmarütánus Vagyok, hlamieim hiva­talnok, aki nem könyörül, hanem remdellkezik! Ennek a gyülekezetnek a magyar lelkészét Zooh elbocsátotta állásából és az állapi területiéről kitil­totta. A ©Omorjai ág. ev. lelkész mártürságált Zooh püspök ur okozá, A történetem részére megőrzött tipikus esetre vonatkozólag még tisztázandó az, vájjon az 1919 szeptemberétől 1920 közepéig zak­latott és üldözött felkészít ki álilütoftta 1920 május 16-án a statáriátiis katonai bíróság elé, mely kénytelen, volt az ártatlan embert szabadom bo­millió m étermázsa cukrot kellett volna Fran- i oiaországba szállítani. A francia kormány azonban nem akarta a cukrot holland forint­ban fizetni, hanem a napi árfolyam alapján francia frankban. A cukorbizottság viszont ragaszkodott a holland forintban való fizetés­hez s ez ügyben sürgönyzött is Parisba. Köz­ben visszatért Prágáiba Benes és az első útja a cukorbizottság helyiségeibe vezetett. Már ez a tény is azt bizonyítja, hogy milyen óriási fontosságot tulajdonított Benes a cukorel­adásnak. A cukorbizottság a kormány nyo­mására beleegyezett abba, hogy 230 frank­ért franko szállít Franciaországnak kristály­cukrot. Később megtudta a bizottság, hogy a cukrot 210 frankért már el is szállították, mivel Benes saját felelősségére és a cu­kor-bizottság tudta nélkül aláírta és meg­kötötte a francia kormánnyal a cukorel­adási szerződést. A cukorbizottság, amely egyedül volt fel­jogosítva ilyen szerződések megkötésére, til­takozott Benes eljárása ellen a kormánynál. A kormány azonban Benes referátuma alapján megállapította — folytatja a Vecerni List, — hogy ezt a szerződést „politikai okok- ból“ kellett a francia kormánnyal megkötni. Ugyanakkor, amikor a kormány 210 frankért adott el cukrot Franciaországnak, a cukor aznapi világpiaci ára 255 frank volt. A lap azt kérdezi, milyen jogon irta alá a külügyminiszter ezt a szerződést és mióta kereskednek a ’ ülügyminiszterek cukor- . Az ügyben pontos ; i/iót követel. Nyi­latkozzék Benes, vagy pedig pörölje be a la­pot, amely hajlandó a bíróság előtt fenti ál­lításait okmányokkal is bebizonyítani. cSátanli? A gomorjáii eset közismert. A lelkész az eilhio'dsiáíteis és kÉiltás ellen sikerrel védekezett. Nelm ereszkedem rókáiét ekbe, csak megemlítem, hogy Zoch püspök úrból akkor nem annyira az úgynevezett szeretet, mint inkább az „urhatnáim- só'g" áradt. Az eset szóba került a „World Ál­la anioe. fór promotiing internaltüonlail SrienicMiip íhrough the ckuT'dbcs" 1929 július 23-iiki lea'tenbergd, kongresszusán is. Ha Zoch püspök ur annyira ált volt hatva a miagyar nép sorsa ilrámtii úgynevezett szeretettől! és odaadást ól, miért vetít részt a Snofbár-féle 1919 jan. 30. 875. ez. reudiellet végrehajtó,sátrán, mely aiz ág. ev. egyház autoiném!|ali jogtárnak szervezetű ré­szét két esztendőre íeMilggelsztette és az egy­házi tisztviselőket egyházi méltóságuktól meg­fosztott, az egyházaik konmáaiyzásárla pedig álíRatmli kin élvezéssel vezetőket rdnjdcdt ki? A k inevezett egyházi tanácsiban Z/och és Jánoska mint kinevezett püspöki adminisztrátorok vüliték i\ főszerepet. Mindezen intézkedések a magyarság eliten •irányultak, mert a csehszlovák kormány m egyházi tanács és az adminisztrátorok javaslatára magyarokat nem nevezett ki. Az egész egyházat a magyarellenes politikai célok szolgálatába állí­tották. Az etmfliltieltt triumvirátus Steifanek Anüail tanügyi referenssel karöltve működött és az ev. magyar iskolák egiész sorát beszüntette és tan­erőinek legnagyobb részét elbocsátotta. A béke­szerződés rataifiikálása előtti hüségeskünek kikény­szerítésiében az egyházi tanács hathatósan részt- veitt és azokat a magyar lelkészekéit, akik a hű­ség esküt a ratifikálás után ígérték letenni, kiüJ- dözte és küutasifotita. így Illigen Anitád lőcsei, Ke­mény Lajos osgyiáni, Petro Elek gömíörpanyitá lel­készeket. Ha Zo'ch püspöki adminisztrátor uir, az egyházi tanács vezető egyénisége, a Simlkavice, Zooh, Jánoska triumvirátus tekintélyes és befo­lyásos oszlopa „az államalapítás_ első napjaitól fogva a legnagyobb szeretettel és odaadással Vi­seltetett a magyar nép sorsa iránit", — miiért nem érvényalsi tette étitől az úgynevezett szereit öttől áthatott énéivé! e®3fn m&gylJtrieŐfe- nes igazságtalanságok meghiusiiásáda? Szlovák segédlielkészeknek magyar gyülekezetek­re való rákényszeritése (pld. Léva) szintén egy szomorú fejezete a Zoch-féle úgynevezett szeretet­nek. A magyar istentiszteleti: nyelvnek érvény­telen közgyűlési barfározatokkal való beszüntetése ugyancsak a szeretetteljes int.ézfceöéfeefc egyike. Et. nune verni ad forlissimum. A tre.ncséui zsi­nat és az általa hozott egyházi otctrojalkotmány, melyben Zoch püspök urnák kiváló. része volt, a magyar evangálikusság étineimzetlenifését célozza. ..•Midőn az uj égyhiázi alkotmány evatkugyan tár­gyalásra került — irta a pözsonv' ev. egyház 1924 április 4-ikn körlevele —, ha már lemondtunk teljes egyházi függetlenségünkről, azt .követeltük, Zoch püspök és a szlovenszkő! magya r evangélikusok Finom eissser a ajáneoék Weinstabl Móricz Ékszerész Pozsony, Halászkapu utca 2. szám. hogy legalább a nyelvi kisebbségeket magában foglaló küllőn egységes egyházkerület ekben tömö­rülhessünk, minthogy a mostani helyzetben csak igy láttuk biztosítva legfontosabb egyházi és kul­túrájú® érdekeink, nevezetesem iskola ügyünk meg­felelő bőkés fejlődésiét. Ezt a javaslatunkat is el­utasították. A nem szlovák egyházközségeiket arc* kény- szoritettók, hogy egymástól elszakítva olly egyházkerületekben manaidiais^k, aunc.'ydk túlnyomó többségűk szerint a niwev szlovák álláspontot képviselik és már azért is .természetszérűiég nem gondos­kodhatnak a mi sajátos szükségletei ükről. Köve­telésünket azon teljesen alaptalan is semimicel meg nem okolható é-rveüiéssel utaeitotkík el, hogy mi politikai érdeket szolgálunk. Ezt a gondolatot határozottan és kereken vissza kell utasitauKúiIk. Sokkal több joggal áliithalnóik mii, hogy a mi ja­vaslatunkat főleg nemzetiségi és politikai okok­ból vetették el. Hiszen szembeszökő az a gondo­láit, hogy a kisebbségeiktől csak azért tagadják meg a viszonylagos önállóságot, hogy őket a szlo­vák többség javára minél jobban koriálozho .k, vtagy legalább is a felsőbb egyházkotrmányaat te­rén alaposan mJegbénithaesálk. A tárgyalások folyamán is neon úgy éreztük magiunkat, mint egyemlőjogu tengőik és munka­társaik, bamicim minit statiszták, vagy lagífefl'jóbb, mint megtűrt vemidiégeik. De igy nem szabad az egyházban dolgozni." A trenesiéni zsinat és annlak ■előkészítése Zoch püspök urnák egyik „magyarbarát" müve. A magyar és német evangélikusok tiltakozá­sában pedig olvashatjuk: .. a községeknek errSl (a. zwintnteól) valló véleményét meg sem kérdezték s igy abba a hoilyzefíbe sem kerültek, hogy az iinrendelke- suési jog ai’íaipján egyházuk jövő jóból hadár o/.- haltitialk volna. Sőt, a. mi Jiiénvct és moigyarr köz­ségeink a gyiillés cllőmunkál Nil:an közv tve som vehetitek részt, mert német és míngtvar etgyháatagtíaúnlr közül e^yeiületuieig&'nie'k setm vollt oá illető bizotteágbam helye ós szava dte'.u közsiégeánlkmelk pedig az illető tervezeteket egyáltalábian nem, vaigy csak szlovák nyelven küldték meg." Zoch püspök urnlak magyarszerefeie tehát ilyen telteket produkált és a köffléflietil férfiakat nem a szavak, hanem a tettek szerint kell érté- feelimi és miegitőlmi. A et.-geirmaini szerződés 8. és 9. oikikeiibetn biztosito:tit(!) kisebbségi v'deiem. va- iaim'int a csehszílovák alkotmány 128., 130. és 132. ezakaiszai az egyházi kisebbségek jogait garantál­ják. Zodh püspök ur éppen úgy, mint sok más el­vakult politikai koülágájia, lábbal taposta el eze­ket a sovány biztiositekolkat. Nem ki vámok részle­tekbe bocsátkozni, mert hiszen ezt mindenki tudja. Zodh püspök ur mint pofliitlikus, a Srobár— Hodzsa-pári tagja, mindvégig rósztveiit a magyar­ság elaprózására, eiiniemzetlenitiésiére törekvő kor- m'ánytzíati imtiézkeidésekben cs reformokban. A megyék beszüntetése és uj felosztása, a (közigaz­gatási és .igazságügyi járásoknak uj elosztása, a választási technika, a főidőirtoferefonm lelkitsnre- ■retleins'ége és száz és száz kormányrend eldt a ma­gyarság éleit® eülen irányuk Ezekről a tettekről miéig a legnagyobb merészséggel sem ' áll it hatjuk, hogy mágyarbarátok. Már pedig, ha Zoch püspök ur „a legnagyobb szeretetten és odirtndússial visoltzftclfct a mJagiyalr, nép ,sorsa iránt", _ miért nem kiált nyiíltáa j és energikusan véítót a némzettópró. mindéin nép jogot megesni oló rendszer és kotrí.uámyzaít) ellen, miért nieon bontijia ki e mépjoigefileuas cse­lekedettek ellon, egy nemzet érbákejs rtászéndlc litalálám spekuláló polűika ellfan ez embersé­ges együttérzés és megértés zászlaját és miiért veit részt és vesz részt uelmeslalk szavialklaaiL de tettekkefl is ebben a bűnös palitikábain? Ezt a kérdésit intézze ieü saját magával és ne cso­dálkozzék, hogy az őt teMiei Után értékelő szem - líédtő nagyon is szloepíikus a magyar nép iránti úgynevezett 6zeire'tietót és odaadását illetőleg. Zodh Sámuel dr. 1918 szeptemberében a volt „Husztodik Századinak a magyarországi nemzeti­ségi kérdésre vonatkozó ankétjén többek közölt a következőket irta: „A ncímzetesőgi kérdést tehát mag lehelt, de meg is kell oldani. Mert ha nem oldjuk meg,- akkor a peateskedő pakjaísztok sorsára jutunk, akik pár vitás barázdáért elroerfekedték egész birtokulcait." Vlaliószinü. hogy Zoch püspök urnák ez az igazság jut eszébe, mikor néha a magyarság fedte szar di­nét teás hangjára, azonban ennek az igazságnak mlegiranorése nála mégsem olyan erős. hogy az puMtüklai tetteiben is mufa'tkozh abbék. Maradok kiváló tisztelettel Semimering, szeptember 28. igaz híve Tlaljos. Újabb Középame?2kábsn Nevryork, október 1. Mexikc-ciíyi jelen­tések szerint Tehuaníepec öblében borzalmas ciklon dühöngött, amely Kalifornir. alsó ré­szére is kiterjedt. A legújabb jelentések sze­rint a vihar elérte a partvidéket és La Pás­ban óriási kárukat okozott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom