Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-16 / 237. (1571.) szám

10 'EE&OT-MAG^^-HitelíAB 1927 október 16, vasárnap. Látogatásom a svéd aki nagyon vidám és kedves volt, de es Sőudvarmester miatt nem volt haj­landó nyilatkozni Stockholm, október 15. ÍAIbban a reményiben, hogy nem minden­napi éliménybeai lesz részeim, legalább egy óra hosszat udivairképes gentlemannek érez- b feim magamat, -elindultam őfenségéhez. Az ember ilyenkor kicsit hosszabb ideig időzik a tűikor előtt, pontosabban borotválkozik meg é= iTyeksEik különböző kétségbeesett jelekkel megun agy a rázni a svéd szobalánynak, hogy a laiiuicipojét ma különösen fényesre tisztítsa meg. Mielőtt látogatást teszünk az udvarnál, ajánlatos mégegyszetr átfutni az udvari etikett egy rövid kivonatát, amelyet a gondos udivar- mester a meighiyofltak rendeilikezésére bocsá­tott. Ez az etikettsza,'bályzat nem mond sokat. Csupán annyit tudunk meg beiő'le, hogy hol kell az e^ves mfeiszfeirekniek és az egyes követeknek felállni. Még az is benne van, hogy mit keiül tenni, aimlkor őfelsége meg­jelenik. Hát mi ás lehet ilyen esetben tenni? Csendben kell maradni és várakozási állás­pontra kell helyezkedni. Már nagy főméinek haladnak a királyi palota felé. Cilinderek sorai vonulnak fel és a cilinderek tulajdonosai rendkívül komoly és ünnepéiys arcot vágnak. De még komolyab­ban veszik a királyi fogadtatást a hölgyek. Sok elegáns autó is felgördül a bejárat elé és ha diplomata egyenruha csillog ki a kocsiból, akkor a palota őrség tiszteleg, ami nagyon szép látvány. Mikor a stockholmiak látják a cilinderek kivonulását, eisry pillanatra meg­állnak és megjegyzik. .,A'há, ezeket a király hívta meg.“ De ezt néni mondják irigykedve, mert airra .gondolnak, hogy ilyesmi még velük is előfordulhat. Ruhatári szám nincs — szívdobogás van Mindem nagyon finoman és előkelőem megy az udvarnál, ezt miesr kell állapítani. Amint a királyi palota ruhatárába lépsz, feléd Erohan három-négy lakáj. Már ezek a lakájok is nagyon előkelőén vannak öltözve. Fehér harisnyát és fehér escarpimt viselnek. Livréjükön impozáns ar an yp a szom.a n tok dísz­ítenek és mé'íl ükét rendjelek borítják. Egyéb­ként nagyon csalódni fogsz, ha arra vársz, hogy ruhatári számot kapjál. A fejedben kell tartanod azt a helyet, ahova kabátodat akasz­tották. De minek is kéMenérnek ide ruhatári számok, hiszen nem vaigyúnk színháziban! Azután szépen felmegy ünk a lépcsőkön és ski akarja, az egy kis szivdobogást kaphat. A lépcső márványból van és piros szőnyegek takar iáik, az ember nem hallja a saját lépését és elfelejti, hogy megy. De később aztán is­mét magiunkhoz térünk. Hosszú szobasor ált előttünk. Amint belépünk, egy sereg lakáj meghaj] ik. Ezek a változatosság kedvéért frakkot viselnek. Az első tereim falai arany- tapétával vannak bevonva. Az ember rögtön érzi, hogv ez egész különite^es terem, amely sokkal előkelőbb, mint a többi. Ide lép be először a király. Ebben a teremben harm;nc-negyvem ur állít, valamennyiem feketében. Körben á^nak, mintha labdázni akarnának és barátságosan mosolyognak egymásra. Valamennyien vado­natúj kesztyűt tartanak a kezükben. Mind­egyik ut egy-egy külföldi állam képviselője. Az udvarmester ABC sorrendben állítja fel az egyes országok képviselőit Némie-í- or 7ág (Allemagmie) Albánia mellett áll. Aztán jön az amerikai követ, a be tea követ, j a costarnai követ és igv tovább. Itt van az orosz követ is Vigdor Oopp. Csehszlovákia zárja el a sort. Ha Zanzibámak is lenne itt követe, ő állma az utolsó helyen ... A többi teremben is hasonló a helyzet, ott azonban egy kicsit fesztelenebb. Itt min­denki a terem egyik oldalán áll és senki sem mer átlépni a tereim másik oldalára. A fala­kon szép képek. Látjuk a Bern ad otte-család tagjait, a Vasa-osalád tagjait, valamint Napó­leont és Josepbi.net, akiknek képét Dávid festette meg. Hiszen a mai király őse Jeam Baptiste Berna^otte egészen 1810-ig, amikor a svédek királlyá választották, Napóleon tábornoka volt. Később, mint király a Károly János nevet vette fed, áttért a protestáns vallásra és aztán — Napóleon eJlein harcolt. „Sa Ma.jesté le Roi!...“ Miután egy félóra hosszat íőglalk ózhattam ezekkel a gondolatokkal, bekövetkezhetett az, amit az újságok úgy szoktak megjelölni: „A tömegben mozgás támadt.“ Gyorsan át­mentem a diplomaták termébe, hogy az el­következendőket alaposan szemügyre ve- hessiCm. Először is két lakáj fölinyitptta a hatalmas ajtókat. Mpst megjelenik egy monoklis ur, akiről száz lépésről megmondani, hogy ö a született főudivanmester. Nagy gráciával meghaljik, leveszi cilinderét és bekiáltja a terembe: _Sa Máj esté le Roi! Mé g be sem csukta a száját a fond'var- mester ^ós máris megjelenik az ajtóban egy magas öregiur, akit mindenki jód 'ismer már a leweiezőlapókról, az Illustrierte- Zeitungból és a svéd bélyegekről, ő az V. Gusztáv, svéd király. Aki arra számított, hogy az uralkodó díszes egyenruhában, hienmeiliirupalástban fog megjelenni, alaposan tévedett. A király cirvil- ben van, nincsenek kőzetében apródok és udvaroncok. Minden nagyon egyszerű. A kö­vetek mélyen meghajolnak és a király mind­egyiket üdvözli. Először jön az albán. Kéz­fogás, mély meghajlás, majd a király kérdez valamit az albántól. A balkánid!plomata sze­mei megcsillannak és felel valamit franciául. Azután Rjoseoberg német követ következik. Hallani, amint a király németül beszél vele. Minden beszélgetés három-négy percig tart. A ki rály, úgy látszik, nagy nyelv tehetség. A norvég követtel norvégül beszél, a hollandussal és a lettél németül, a finnel svédül, az észttel angolul és a costaricaival franciául. Minthogy harminc—negyven diplo­mata van a teremben, a ceremónia meglehe­tősen sokáig tart, ami természetesen a szom­széd termekben várakozók rovására megy. Látni, hogy a királynak nagy tapasztalata van az ilyen fogadások terén, hiszen már húsz éve uralkodik. A királynak ezenkívül kitűnő emlékezőtehetségie van. A hollandi követ két hónapi szabadságra utazott és elutazása előtt jelentkezett a királynál. Most jött vissza és a király nyomban megkérdi tőle, hogy hogyan töltötte a szabadságát és milyen volt az idő? A barátságos herceg — Igen, felség, az idő nem volt szép, — mondja a követ — de már jön is az udvar­mester és jeleket ad a cilinderével. A király pedig továbbmegy. A király mögött megy Gusztáv Adolf trónörökös és neje Lujza hercegnő, aki szüle­tett Mountbatten hercegnő. Itt van Vilmos herceg is, az Afrika kutató. Odamegy a fran­cia követhez M. Berr.ardhoz és barátságosan ráütnek egymás vállára. A királyné, aki súlyos beteg, már hónapok óta szülőházában van a baidieini kastélyban. A király már csaknem a végén van a sornak és az udvarmester már bent is van a következő tereimben és hirdeti: — Sa Majesté le Roi! Másfél óra hosszat tart az egész cere­mónia. Mindez az •elsöemeleti termiekben játszó­dott le. Innen a vendégeket a második eme­letre vezetik, ahol a hatalmas fényes termek­ben megvendégelik a látogatókat. A király nyitja meg a menetet. Megjelenik két szer- tairtásmeétier, akik a menetet irányítják. Megyünk, megyünk, de csak nincs vége a sok A napon titokzatos dolgok mennek végbe — Óriási elsktroü.tÖFjsiegek áramlanak két nap éta a földre -— ' Berlin, október 15. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársá­tól.) A potsdami meteorológiai magnetikus obszervatórium nagyon érdekes je1 öntést adott ki, amely szerint tegnapelőtt délután óta igen erős mag­netikus áramlatok mutatkoznak, amelyek a számos napfolt kihatásának tekint­hetők. Ehhez az érdekes jelenséghez meteo­rológiai körök a következő magyarázatot fű­zik: A napfoltok az ő magnetikus zavaraik­kal a tudósok eszközölte megfigyelések sze­rint periodikusan tizenegy évenként lépnek fel. Azok a végső okok, amelyeken a napfol­tok jelensége alapul, amelyekből a napfoltok előállanak, teljes egészében még nem isme­retesek a tudomány előtt. Csak annyit tu­dunk, illetöteg tételezünk fel, hogy izzó gá­zok hatásáról van sző, amelyek a napon le­játszódó események által örvényeket alkot­nak. Ezáltal végtelen mennyiségű elektront küld ki a nap bolygónkra, amelyek a földet körülvevő elektromos mezőbe lépve, a lég­körben hatalmas magnetikus zavarokat hoz­nak létre. Ezeknek a jelenségeknek hatása az obszervatóriumokban elsősorban a mág­nestű erős mozgásában nyilvánul meg. A mostani magnetikus zavarok tegnap­előtt délután kezdődtek meg, csütörtök éjjel voltak a legerősebbek és még péntek délben is tartottak. A jelenség a távirati és telefonforgalom- . bán lg éreztette hatását. A magnetikus zavarok azonban az ég­nek megváltozott színében is mutatkoztak, különösen a sarki égboltozaton, ahol az elek­tronoknak az elektromos mezőbe való belé­pése a sarki fény fellépésében lesz nyilván­valóvá. Az ég itt zöld színezést kap. A magnetikus zavarok a telefonforga­lomban annyira mutatkoztak, hogy csütörtök estétől péntek délig Dániával és a skandináv országokkal nem lehetett telefonösszeköttetést kapni. Az atmoszférikus zavarok a tengerentúli szikratáviróforgalomban is érezhetőek voltak. Ámbár a kapcsolat nem szakadt meg, a hang erőssége nagyon meggyengült, úgy hogy ki­sebb küldőgyorsasággal kellett dolgozni, hogy a forgalmat fenn lehessen tartani. A magnetikus zavarok hatásai, úgy a bosszú, mint a rövid hullámokon mutatkoztak. A magnetikus hatásokat a tengerentúli szikra- láviróforgalomban először a múlt év októ­berében vették észre, amikor a keletre és nyugatra irányuló összes tengerentúli vona­lak megszakadtak. Találkozás egy néger szerzetessel Interfa Páter Augnstinns Derricks-szel, a san domingói néger kat.hoEik.us szerzetessel — A trinitárius rend és Magyarország Bács, október 15. Néhány napja Bécsnek rendkívül érdekes, exolikus vendége van: egy néger katolikus szer­zetes, Páter Augustinus Derricks, a Trinitáriusok rendjének tagja. Ahol csak megjelenik az utcán, csődület támad, az emberek mint egy csudát bá­mulják s néhányszor valóságos közlekedési aka­dállyá vált az utcán. Különösen az az érdekes, szinte festői kont­raszt állítja meg az embereket, mely a hatal­mas termetű páter szénfekete arca és hófehér szerzetesi ruhája között nyilvánul. A nagy fehérségből minden átmenet nélkül ki­emelkedő hatalmas feketeség szinte lenyűgöző, páratlan festői hatást gyakorol; s az ember so­káig elnézné; akár egy ritka, csudálatos délszaki növényt Alkalmunk volt Bécs érdekes vendégével be­szélgetést folytatni. Páter Augustinus anyanyelve a spanyol, de folyékonyan beszél latinul és an­golul és töri a németet is. Életefolyását igy mondta el röviden: Samana- ban született, San Domingo köztársaságban, Haiti szigetén, 18S7-ben. Methodísta famíliából szár­mazik; középiskoláit szülővárosában végezte, az­után jogot hallgatott a washingtoni egyetemen, majd meggondolta magát és elhatározta, hogy me- thodista prédikátorrá lesz; Bristolban összeköt­tetésbe lépett a Trinitáriusokkal, ott konvertált, onnan Rómába került s itt felvették a Trinitáriu­sok szerzetébe. Azután hat éven át a római pápai egyetemen scholasztikus filozófiát és theológiát hallgatott Az idén, júniusban, Palica hercegérsek pappá szentelte Rómában. Páter Augustinus most nagy tanulmányokat tesz Középeurópában. Azután vissza akar térni hazájába, San Doniingóba, hogy ott mint misszio­nárius működjék a négerek között. Hangsúlyozta, hogy 6 nem „pogánytéritő“ misszionárius, ő kizárólag hazájában óhajt a ke­reszténység érdekében, az ottani keresztény-kato­likus négerek között, apostolkodni. Amerika 12 millió négerje közül körülbelül 600.000 a katolikus. Három néger-plébánia is van már, még pedig Baltimoreban, Texasban és St. Louisban. Négerpapok eddig valóban kevesen vannak; összesen hét katolikus négerpap van Ameri­kában, azonban újabb szemináriumok is nyíltak meg s ezekben jelenleg 70 négert képeznek ki pappá. Egy néger katolikus püspök is van már: Guatemalában. Aztán a hazájáról, San Domingőról beszélt nagyon lelkesen, szerető szavakkal. Hangsúlyoz­ta, hogy San Domingo a világháború előtt Közép- európával élénk kereskedelmi összeköttetést tar­tott fenn és annak a reményének adott kifejezést, hogy ez az összeköttetés a közel jövőben ki fog ujulni. San Domingo lakossága főleg kertgazda­sággal, divatcikkek gyártásával és földmiveléssel foglalkozik. Megkérdeztem tőle végezetül, miért nem lá­togatott el Budapestre is? Mire azt felelte, Pesten a trinitáriusoknak nincsen kolostoruk, ezért nem látogatott el. Érdeklődtem ezután a Trinitáriusok bécsi konventjében (igy hívják a kolostorukat), a trini­tárius szerzetesrend magyarországi helyzete és vi­szonyai felől, mire az egyik osztrák szerzetesről a következő felvilágosításokat kaptam: 200 évvel ezelőtt a Trinitárius-rcnd leginkább Magyarországon volt elterjedve. Ma azonban egyetlenegy trinitárius kolostor sincs Ma­gyarországon és egyetlen magyar trinitárius szerzetes sincs. II. József császár uralkodása alatt el kellett hagy- uiok az országot és azóta sem térlek vissza. Két tereimnek. Keresztül megyünk 'azokon a helyi­ségeken is, amelyekben valamikor II. Oszkár lakott. A menetünk künlönben nagyon érde­kes. A király mögött vonni fed a svéd kor­mány, utána jön a diplomáciai testület, az­után az álilamtaináos, majd végül a meghívot­tak. Végire ismét a lépcsőkhöz érünk. Fel- megvünk és megpillantunk egy óriási bálter­met. Most tátijuk csak igazán, hogy valóban az udivarnál vagyunk. Nem szegény emberek... Aki eíbben kételkedett, annak most már elő szólhatnak a kételyei. Áramycsészék, aranykanalak, aranytiányérok óriási tömege és fantasztikus nagyságú gyümölcsös ládák. Kitűnő a pezsgőbólé, amit óriási tálakból ■szolgálnak ki. Az ember rögtön látja, hogy nem szegény embereknél van látogatóban. A király egy estradra áll a tükör tereim­ben. és beszélgetésbe vonja az egyes vendé­geiket. Nem eszik és nem iszik semmit, a ttrón- örököapár is böjtöd. Csak Vilmos herceg iszik időnként egy kis fiúsai tői. Ö igazi „bon gar- com“ és fütyül az etikettre. Néhány óra múlva ismét megjelent a 15- udvanm-estar és megint integet a cilinderé­vel].. Mindenki feláll. A király edShaigyja a ter­met .a királyi család tagjainak Iciséretében, a fogadásinak vége. A legnagyobb baj az, hogy nem sikerült megint érj u ol nőm a z uralkodót Éppen mikor hozzá akartaim fogni az inter­júhoz, kezdett integetni a fond őrmester a cilinderévé!]. Kár. Arved Arenstam. év élőit, már csaknem úgy volt, hogy újra visszatér a rend Magyarországba, azonban ez nem volt ke­resztülvihető, mert nem volt magyar szerzetes. Ha csak egy magyar szerzetes is lenne, már újból le­telepedhetnének de ez mindaddig nem lesz ke­resztülvihető, mig nem lesz legalább egy-két magyar szerzetes. Rómában a rendnek két nagy kolostora van, Ausztriában egy, Bukovinában, tehát a mai Romá­niában, szintén agy. Egerben. Magyarországon, még ma is látható emléke van a trinitáriusok magyarországi műkö­désének: az egyik egri kaszárnyát ugyanis ma is „Trinitáriüs-kaszárnyának“ hívja a nép. Ez a ka­szárnya t. i. 200 évvel ezelőtt a trinitáriusok egri kolostora volt. Gömöri Jenéi Oh Fdoména, kit a szivem imád . . . Diálcromantika a tanári konferencián — ököl­párbaj az imádott kis lány mosolyáért Pozsony, október 15. (Pozsonyi tudósí­tónktól.) Az iskolapadok örökéietü romanti­kája virágzott ki az egyik pozsonyi polgári iskolában, ahol fiuk és leányok együtt tanul­nak. Csak nemrég kezdődött meg az isko ai év, de az osztálysorsosok már is összemele­gedtek és a tízperces szüntekben nagy ver­sengés folyik egy-egy bájos, kurtaszokni ás leányka ellesett mosolyáért. A múlt napokban az iskola folyosóján lo­vaglás affér kerekedett egy ilyen mosoly miatt A két harcias levente azon nyomban elintéz­te a párbajt, összeverekedtek, véresre kar­molták, boxották egymást, úgyhogy dagadt arccal és bevert orral maradtak a küzdő­téren. Természetesen nyomban megindult a hi­vatalos szigorú tanári vizsgálat. A két ellen­felet kihallgatták és a csemeték nagy szepeg- ve bevallották, hogy a véres párbaj iz isko­la egyik bájos leánynövendéke, a 15 éves Fi- loména miatt következett be, akibe mindket­ten halálosan szerelmesek. A szigorú tanár- bácsik nem ismertek kegyelmet, konferencia elé idézték mind a három szereplőt. Ez a kon­ferencia péntek délelőtt zajlott le a tanári szobában. Ott állt szegény Filoména halálsá- padtra vált arccal, remegő ajakkal, könnyes szemekkel a professzorok előtt és izgatottan húzogatta szoknyácskáját. Mellette zord te­kintettel és piros fülekkel állott a két hős lo­vag s amikor a konferencia eredményét, a szi­gorú megrovást, kihirdették a vetéiytársak előtt, előállott az egyik fél, kifeszitette mel­lét s a következőket mondotta: — Miután alaposan kompromittáltuk F1- liména kisasszonyt, ezennel hajlandó vagyok ; neki a legnagyobb elégtételt szolgáltatni és ünnepélyesen megkérem a kezét és hajlandó ■ vagyok őt feleségül venni, lia ebbe a papám beleegyezik. Hogy a papa mit szól a vállalkozó lovag ! hőstettéhez, arról már nem számol be a kró- í nika. A komoly tanár urak azonban hirtelen ! arcuk elé emelték kezüket, hogy a kiütköző i mosolygást elpalástolják. A köd már felsza- , kadt. az udvaron és az őszi napsugár becsil- ' legott a komor tanári szobába, végig táncolt j a garmadába rakott füzeteken és a tanár urak ; szivébe is valami jótékony melegséget lo- j pott. Talán visszaemlékeztek a régi diákmajá­lisokra s a fiatalok szivébe beköltözött tavasz ; most az öregedő tanársziveket is derűre éb- i resztette. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom