Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-15 / 236. (1570.) szám
TELE WWm ÍCBNI RE 134 a legújabb hangtölcsériámpa nagy teljesitőképes- 1 seggel és csekély áramfo yasztással. A Národny Dennik a „vártán" csépelt és rég megunt „irredenta" jelzőivel már legszűkebb táborának komoly elemei előtt sem talál visszhangra és gyerekes fenyegetéseitől épp úgy nem riadtak vissza Pozsony őslakos kereskedői, iparosai, gyárosai, ügyvédei és orvosai, mint ahogy nem fogják engedni befolyásol tatni magukat semmilyen centralista fenyegetéstől sem azok az autonóm Ista szlovák tömegek, amelyek a keresztényszocialista párt politikáját ismerték fel helyesnek és állhatatosnak. És ha már „őrt állásiról is szó van, akkor biztosíthatjuk a Národny Denniket. hogy Szüllő Géza és az őslakosság többi igazi vezérei is, mindig helyükön lesznek és őrt fognak állani az őslakosság ál-„vezéreivel“ szemben is. Irelmeszesedés-neurasthénia csont, bőr. mirig> bajoknál, golyvánál, hudé- soknél, izzadmányoknáL vérszegény, görvély és ango kóros gyermekeknél a Csiií Bröm Gyösvvii és lótfíör* dosd Otthoni ivó és lüídcMurJa kivá ó gyógyhatású. Részletes és mgytn fel- világos tást nyújt a Fiirdőigazc atóság Csizfürdő- Cizkupe'e. Kapható gyógytárakban, drogériákban, ásványvizkereskedésekben. A párisi sajté Rakovski] visszahívásában a francia diplomácia teljes diadalát látja Dov^orewskiS az ts| na^k^vel — Az or@sz«francia viszony vátt&satian marad — Rakovskij mé& ma elhag^a PéfísS Cseh sajtóhangok a keresztényszocialista párt szlovák osztályának térfoglalásáról Prága, október 14. A cseh és csehszlovák sajtó élénk figyelemmel kiséri az országos keresztényszocialista párt erőteljes szlovenszkói térfoglalását. Legújabban a Li-dové Noviny a párt választási agitációjáról többek között a következőket Írja: „A keresztény szocialisták Szlovenszkón a mostani választásokra sokkal kardosabban és öntudatosakban készülnek föl, mint a régebbi választások előtt tették. Feltűnő, hogy a keresztényszocialista párt például Pozsonyban negyvennyolc mandáíumhely- re hatvan jelöltet állított és nemcsak a vegyes lakosságú területeken agitál, hanem a tiszta szlovák vidékeken is. Átvette a ludálcok régi harcias jelszavait és terjeszkedése is a néppárt rovására történik A lap megemlékezik Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselő besztercebányai beszédéről és azt a megjegyzést fűzi hozzá, hogy „az az ellenzéki jelszó, amellyel 1925-ben a iudákok győztek, most azok közül sok embert a keresztényszocialista táborba hajt, akik nem politikai meggyőződésből mentek a ludákokka:, hanem abban a reményben, hogy az ő győzelmük újabb prevrátot idéz majd elő (?) Szlovenszkón." A pozsonyi Národny Dennik a keresztény- szocialista párt terjeszkedésével kapcsolatban újabb éles támadást lát helyénvalónak. Támadja többek között Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselőt, országos pártelnököt tátrafíire- di beszédéért és azért is, mert Párás, október 14. A szovjetkormámy a francia jobboldali sajtó határtalan örömére végre átadta Kérhette moszkvai francia nagykövetnek azt a jegyzéket, amely tudatja a francia kormánnyal Rakovszkij visszahiva- tásáJt. Ezzel a súlyos incidens befejezettnek tekinthető. A jobboldal elérte célját és meg- szabadiiította Párást a szovjetnagy kö vet kellemetlen személyétől, viszont a baloldalnak sikerült annyit elérni, hogy az orosz-francia diplomáciai viszony neon szakadt meg és a két állam továbbra is ugyanolyan érintkezésben marad, mint eddig. Csicserin jegyzéke nem vitatja a francia kormánynak azt a jogát, hogy egy kényelmetlen diplomata visszahívását kérje, de kifejezi, hogy Ra- kovszkij-val szemben ez az eljárás teljesen indokolatlan, mert a nagykövei kétévi párisi •tartózkodása alatt rendkívül sokat tett a francia-orosz viszony gazdasági és politikai kiméCyiitéséért. Különben is, Rakovszkij visszahívását a Quai d‘Orsay kizárólag a jobboldali és reakciós sajtó féktelen kampányának nyomása alatt kérte s Csicserin nem mulaszthatta el az alkalmat, hogy a jegyzékben ne figyelmeztesse a párisi kormányt ennek a jobboldali uszításnak veszedelmes következményeire. tiint, hogy Rakovszkij azonnal egyenrangú utódat kap. A szovjetkormány magát Dov- gorevszfcij tokiói nagykövetet nevezte ki párisi nagykövetnek. A francia sajtó öles cikkekben kommentálja a francia diplomácia nagy győzelmét. A jobboldali lapok rámutatnak arra, hogy Oroszország rendkívül gyöngének érezheti magáb ha készséggel és szakítás nélkül eleget. tesz a francia kívánságnak. A Petit Párisién elégtétellel állapítja meg, hogy a szovjet nem váltja be fenyegetéseit és nem hagyja betöltetlenül a párisi nagyköveti állást. A francia-orosz diplomáciai viszonyt tehát nem éri csorba és a nagy francia-orosz tárgyalásokat igy hamarosan uira meg lehet kezdeni. A Maiin igy ir: Mi mindig azt mondottuk, hogy Rakovszkijnak távoznia, kell és Rakovszkij el is távozott. A szélső jobboldal lapjai nem tartják elegendőnek Rakovszkij távozását és a megoldást helytelenítik, mert nem idézte elő a teljes szakítást A Volonté szerint Rakovszkij valószínűleg még ma elhagyja Parist tett körök szerint ez utóbbi ügyben Hoesdi, párisi német nagykövet, demarsot intézett a francia kormányhoz, amelyben sietteti az ígért csökkentéseket A francia kormány memorandumban fog válaszolni a német jegyzékre. November elsején összesen 95Ó0 emberrel csökkentik a rajnai megszálló sereg létszámát, de a csökkentésben már benne van az a négyezer ember, aki 1927 júliusában hagyta el a Rajna-vidéket. A kormány továbbá a parlament összelő vásárnak dátumát is megállapította. A lapok véleménye szeriül a kamarát november 3-án nyitják meg. Zoch válaszé! Roütermere lordnak Prága, október 14. Zoch Sámuel evangélikus püspök, agrárpárti képviselő újabb levelet intézett lord Rothermerehez, amelyben reagál a lord legutóbbi válaszára. Zoch püspök levelét e napokban elküidik a lordnak és ugyanaznap nyilvánosságra is hozzák. Javaslat az állami alkalmazottak üti áta ányáról Prága, október 14. A pénzügyminiszter a legközelebbi minisztertanácson benyújtja javaslatát az állami alkalmazottak utiátalá- nyáról. Az uj átalányrendezést olyképpen hajtják végre, hogy a diétákat ugyan fölemelik, de még mindig nem valorizált értékre. Pozsonyban, Szlovenszkó fővárosában is agitálni merészel hazaáruló és irreden- lista programja mellett “ A lap ugyan nem tagadja meg (?!) a gyülekezési jogot az „irredentisták"-től sem, azonban „őrt fog állani", — amint Írja —• és „alaposan emlékezetébe fogja vésni azon kereskedők, iparosok, gyárosok, ügyvédek és orvosok neveit, akik a pozsonyi Vigadóban a keresztényszocialista párt pénteki gyűlésén jelen lesznek." A Národny Dennik újabb éretlen kirohanásával ismét csak azt igazolja be önmagáról, hogy soviniszta elvakultságában véletlenül sem tud tárgyilagos lenni. Nevetséges, rég elMindazonáltal Briand elérte azt, amit akart Eleget tett a jobboldal kívánságának és Rakovszkijt eltávolította, viszont ez az operáció olymódon történt, hogy az eddigi orosz-francia Helyzetet nem változtatta meg. Még -csak interregnum sem támadt, mert az orosz kormán^ feltűnő előzékenységgel azonnal kinevezte uj párisi nagykövetét. Tegnapig úgy volt, hogy nagykövet helyett egyszerűen ügyvivőre bízzák a párisi szovjetkövet- sóget és már az ügyvivő személyét is ismerték: beavatott körök tudni vélték, hogy Be- sedovszkijt, a tokiói nagykövet véletlenül Parisban időző helyettesét bízzák meg a követség ideiglenes vezetésével, de máig kiAx uj nagykövet megérkezéséig Besedovszkij fogja a párisi nagykövetséget vezetni. Az uj nagykövet személyét a sajtó hidegvérrel és udvariasan fogadja. Dovgorevszkij ugyan meggyeződéses kommunista és a cári uralom alatt busz évig élt szibériai száműzetésben, de eddigi politikai pályafutása’ mérsékletről és józanságról tesz tanúságot. Fontos francia minisztertanács Paris, október 14. Ma délben az Elyséen minisztertanács volt, amelyen Briamd jelentést tett a Rakovszkij-es-etről és a rajnai megszállás enyhítéséinek kérdéséről. Be<avaNémetország újabb 200 millió dollárt kap Amerikától Neioyork, október 14. Wallstreeti jelentések szerint Németország pillanatnyilag ismét nagy^kölcsönökről-tárgyal- Amerikában. Az uj kőicsöptárgyalások összesén körülbelül 200 milliö dollárról szólnak. Különösen a német városok érdeklődnek az amerikai pénz iránt Frankfurt városa 14 és fél millió dollárt kér, München tiz milliót s számos más város ki- sebb-nagyobb összegeket Ezenkívül a zsirő- központ tiz milliót a kereskedelmi és magánbank 20 milliót, a westfáliai villamosmüvek pedig hét és fél milliót. IffiGjÉhOT- ÍRTA»AYÓRICZ ZStáAlöND az Beszélgettek s hirtelen úgy tűnt fel neki, hogy rettenetesen sok idő telt el azóta, hogy a parancsot a lánynak kiadta, felugrott, megrémült, a vére megfagyott, úgy érezte, hogy a lány halottan fekszik odabent. Eszeveszetten rohant be. Egy ugrással egy szobán át s bent volt nála, S ime a Sány gyertyaviliág mellett öltözött. Erre a felzudult vére megint visszaöm- lölt, oly gyorsan, hogy úgy érezte, a. feje megfagyott Minden vér leszállt belőle s oly; halálos hidegséget érzett, mint a koporsóban.! — Nagyon helyes, — mondta dermedtem A 'lány nem szólt egy szót sem. ő háttal fordult neki s alig értette, mikor a lány nesztelenül melléje állt. — Kész vagy? — Akkor gyerünk — Kimentek a tornácra. Az urak félkörben ültek, mert mindenki önkéntelen úgy helyezkedett el, az ajtó felé fordított szélieken. — Kérem, gróf itt, — mondta Zoltán hangosan a vendég felé fordulva e szertartásosan mutatta be a lánynak: — Gróf Goluchovsky Agenor miniszter ur ő-eexceiteueiája. Akkor a lány íelé intett kézzel s meg- fcajjássaib — Szabó Rozália kisasszony — Szent- kereszti Szabó —- tette hozzá. Rozika felpillantott rá; az 5 tanyájuk van a szentkereszti laposon. 15. — Kézit csókolom, kegyelmes uram, — mondta Rozika s az egész társaságiból csak a vendégnek köszönt. Az urak nagyot nevettek. — Na gyerünk dógozni, — mondta Par- ragh Gábor s a kártyát keverte. Nagyokat nevettek * valamennyien olyan lármásaik voltak, szerencse, hogy a szomszéd tanya három kilométerre van, •mert a lármától felverték volna. Parragh Gábor azonban sürgetett s osztott s leült vele az ezredes és Ka],ma István mónár, igy a három szót a lan ember mindjárt ki is esett a társaságból. Ott ültek a tornác sarkában a szétfogós 'gyertya mellett s rendületlenül nézték a kártyalapokat. De a többiek is hamar elunták a lányt, mit nézzenek rajta annyi ideiig, látták: egy olyan vékony kis, éretlen. Nekik mái] csak azok a derék, tenyeres talpas menyecskék tetszenek, akiken van mit fogni s akik nem sokat kalatyolna’k. A többi azonban a pohár miatt nyújtózott egyet; ki ás mentek a szabadiba, megnézni az idő állását — De lassan pislogsz komám, — ütött egyikük a Borbiró vállára, aki szinte beletelt a sarokban a nagy kertiszékbe s nagyon 'látszott rajta, hogy a múlt éjszaka se sokat segített magán abban a másik székijén. —- Nem alszok én, csak ülök, — mondta s már abban a percben horkolt is. — Zoltán, Zoltán — kiabállak a kártyások s Zoltán oda is vágta magát közéjük s pedig úgy ült, háttal a társaságnak. Bánja is ő, mi történik a háta megett. Pénzt kezdtek kirakni az asztalra s ettől melegedett a hangulat s csöndesebb lett a társa,ság. Kibioek állottak a kártyások mögött s a gróf egyszer csak magában maradt Rozikával. —• Maga idevaló Rozika? — kérdezte tőle. — óh isten ments, én nagyon távold vagyok, ott születtem kinn a szentkereszti tanyán, Puszta 721. Tudja, hol a Barna Lajos földje, meg a Teleki? Nem? Ott van az ón édesapám kis tanyája. Lekenczey nevetett. Nagyon mulattatta ez a kislány. Minden szavában van valami utánozhatatlan naiv háj s édesség s milyen csinos. — Hát Pestre vágyik-e? — óh istenem, mit is csinálnék egy olyan nagy városba. Nekem a hazám fővárosa mindennél szentebb. A gróf azt mondta: — Tudja, minek volna kegyeid jő, kislány? Színésznőnek. — Óh istenem, — s piros leit a Rozika airca éle s a szemét úgy feüforditotta, a felső bogarat a nagy szempffiák alá. — Ha rámbizza magát, legelső színházakba beproteasálom. Van-e hangja? — Hegy tetszik azt érteni, kegyelmes gróf ur? — Tud-e dalolná? — óh nagyon szépen, Wagner tanár ur azt mondja, hogy csodálatos hangom van. — Mért? Tanul tőle énekelni?-- Igen, mindent tanulok tőle, nyelveket, németül s franciául és tudományokat és énekelni is, zongorázni is, — De hiszen ez nagyszerű, kottából is le tud énekelni egy kis dalt? Rozika nevetett s a kis tok ócskája a nyakán, édesen s puhán meggyür-cdöit. — Schubertét? — Remek. Egy kicsit hallgattak. — Van itt zongora? — Van kegyelmes gróf ur. — Szeretném hallani a hangját. Rozika odanézett Zoltánra s habozott. A gróf utánanézett s eszébe villant, hogy alighanem veszedelmes játékot kezd a házigazda ellen. — De hiszen itt is tud maga dtaloiní, igaz-e, majd Zoltán hegedül s magácska meg dalol, jó. — Igen. Zoltán veszettül nyert; unta; izgatott volt, átadta a helyét valakinek az előtte fekvő pénzzel együtt s felállt. A gróf abban a percben mélyen nézett a kislány’ szemébe, aki furcsa mosolyával mosolygott. — Hej, — mondta magában Zoltán s a szive szorult, — be veszekedett dolgok is vannak az életben. — Zol tán Icám, — mondta neki a vendég, — hozd ki kedvesem a hegedűdet, hadd halljuk a hangját a kis .prótegeéduek. %
