Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-10 / 207. (1541.) szám
jb Hai sséinsaiuas «»f«fial ^ 207. (1541) szám » SXOdlb&t - 1927 szeptember 1( Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egyes szám ára 1*20 Ki A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politlkoi nCLpilcLpjci Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon : 30311 — Kiadó' hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Te* lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hárlap, Praha Az uj földesur (*> Jókai regényalakja manapság száz és száz példányban elevenedik meg Szloven- szkón. Uj gazdák, uj tulajdonosuk, uj potentátok áradata tart, — ó, de tudjuk, ezekből az idegenekből sóba nem lesznek derék Anker- schmidtek, akik megértik annak a területnek a lelkét, ahová költöztek és becsületességükben levetik régi idegenségüket, hogy hozzáidomuljanak környezetükhöz. Az uj földesur ma idegen marad Délszlovenszkó szinmagyar vidékén s úgy él, lovon és parancsolva, mint hajdan a tatár kán. Elveszi a környékbelek kenyerét és busás jutalmaztatásának egyetlen feladata van: szinmagyar területen irtani a magyar szót és a magyar lelket, mert igy kívánja ezt a magasabb prágai államraison, mely zászlójára felirta Melle Franco hirhedt genfi jelszavát: mindenáron asszimilálni a nemzeti kisebbségeket! Az uj földesur hajdau talán Prágában szerény tanár volt, vagy hivatalnok, aki Délszlovenszkót még hírből sem ismerte s most mégis olcsó pénzen kapja a zsíros magyar földből hasitott három-négyszáz- holdas maradékbirtokokat! Szörnyű valóságról rántotta le a leplet Koczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő tegnap közölt interpellációja, melyben az ada- - toknak bő halmazával mutatta be, miként játszók ki Délszlovenszkón a földosztást és mint jutalmaznak magyar földekből idegeneket. Mily paradoxonok! A földosztást azért létesítették elvben, — s igy is mutatják be a külföldön, — hogy a nagybirtokok árnyékában szegénykedő népnek földet adjanak — és mi történt? Jól tudjuk: egyszerű helycsere, a magyar birtokos helyébe ugyanolyan hatalmú, gyakran cseh vagy morva származású uj gazda jött s a veszedelmes különbség csak az lett, hogy mig a régi birtokos a környék népét foglalkoztatta, addig az uj egész légió idegen munkást hoz magával és vajmi keveset törődik a vidék magyar zselléreivel. Mily paradoxon: Szlovenszkót az ezeréves tradíciók jogán foglalták el, azért, mert ezen a földön ezer év óta szlovákok laktak és dolgoztak, — s most Szlovén szkő szinmagyar részein mégis ennek az elvnek ellenkezőjét cselekszik: ősrégi magyar birtokosokat űznek ki, fittyet hánynak az ősi jogra, melyet a saját ügyükben annyiszor hangoztattak és ezer éves szinmagyar földre olyan idegeneket hoznak, akik tiz évvel ezelőtt még hírből sem ismerték Gömört, Nógrádot, a Csallóközt, vagy a Bodrog és a Tisza vidékét. Nem az ősi jogok hirdetésének arculcsapása ez? Nem ugyanaz a rendszer, mint amellyel a középkori kényurak jutalmazták hü és hizel- gős csatlósaikat, amikor a meghódított területen gazdag földeket adtak nekik? Hol van itt az újdonság és a demokrácia? Nagyon középkori izü rendszer ez, semmi egyéb, mint a hü! csatlós megjutalmazása! És mi, akik valóban ismerjük Szlovenszkót, mert tiz ősapáig odavalók vagyunk, összeszoritott foggal látjuk uraskodni városainkban az uj birtokosokat, akik könnyen szerzett vagyonukat most köny- nyen költik el. Hej, huj, folyik a pezsgő, ropog a bankó s mig az éhes magyar és a leszegényedett hajdani birtokos szomorúan ül egy fekete mellett, — mulat az uj földesur, üti a cigányt s egyikük-másikuk ajkán minduntalan kibuggyan a kifizetődő ige: „disznó magyarok." Zoch püspök ivr meghívta Rothermeret, hogy jöjjön el Szlovenszkóba és tanulmányozza a helyszínén a kérdést. Soha óhajunkat senki jobban ki nem fejezhette. Igen, csak jöjjön Rothermere, van neki mit mutogatnunk. Például ezeket az uj földesurakat. — Mert ne gondolja a püspök ur, hogy csak egy-két prágai külügyi ur és néhány újgazdag fogja megmutatni Szlovenszkót Rothermere-! nek, hanem mi is, akik az audiatur' et altéra pars elvénél fogva követelni fogjuk, hogy a nemes lordnak nem} Genf, szeptember 9. A tegnap! délutáni népszövetségi ülés nem hozta meg a vári , szenzációt: a nagyhatalmak „békemanifesztu- I mának" nagyarányú vitáját, ellenben egy j másik — váratlan — szenzációt hozott, amely olyan természetű, hogy ismét súlyos nehéz- [ ségeket okozhat Genfiben. Jelentettük, hogy j a nagyhatalmak hirtelen magukévá tették a ! lengyel szerződésjavaslatot, de annyira átfé- ! sülték, hogy maga a szerző, Sokai lengyel i megbízott nem merte a saját felelősségére I elfogadni azt és Varsótól kért utasítást. A késő délutáni érákban megjött a varsói válasz, amely váratlanul elutasító volt. A hir vétele ispiét bombaként hatott a delegátusokra, akik pedig ezen az ülésszakon hozzászoktak már a szenzációbombákhoz. A lengyelek azért utasítják vissza javaslatuknak a nagyhatalmak által módosított szövegét, mert az uj forma ugyan ünnepélyes fogadalmat tesz a háborúk elkerülésére és bűnnek bélyegzi a támadó hadjáratokat, de kihagyja a lengyel ajánlat lényegét, .amely kifejezi, hogy ,a népeknek ezt az ünnepélyes fogadalmat és parancsot egy szolid és szilárd non-agressziós (támadást kikerülő) garanciaszerződéssel kell megpecsételniük. E szerződéstervet viszont Anglia azért nem fogadta el, mert nem hajlandó teljes hadi és anyagi erejét garanciaoélokra átengedni. Németország pedig azért, mert az uj garanciaszerződés kizárná a keleti határok békés utón való revíziójának lehetőségét, amely lehetőségről Német ország sohasem Baldwin a lengyel javaslat ellen Genf, szeptember 9. A híres genfi béke- manifesztum, amelyet — mint ismeretes — négy vagy öt locarnói hatalom akart a plé- num elé terjeszteni és amelyet a delegátusoknak kétharmad többséggel el kellett volna fogadniok, a tegnap este és a ma délelőtt történt események után valószínűleg nem is kerül a népszövetség szilié elé. Az angol, francia és német jogászok ma éjjel beható vizsgálat tárgyéivá tették a Varsóból jött módosító ajánlatot, s annak elfogadását lehetetlennek tartották. Mindenekelőtt az angol delegátusuk azok, akik az Aix les Bainsban üdülő ■Baldwin miniszterelnökkel való érintkezésbe való lépés után visszautasították a lengyel betoldást s kijelentették, hogy Anglia sohasem garantálhatja haderejével a lengyel módosító javaslatban szereplő paktumot. Az angolokon kívül a németek szintén visszautasítják a lengyelek törekvéseit. A jogászok elöntése persze csak szakvélemény és a végleges döntést kizárólag a politikusok hozzák meg, akik azonban ma délelőtti tanácskozásaikon minden valószinüség szerint csatlakoznak a szakértők véleményéhez. A lengyelek viszont kijelentették, hogy a tegnap este folyamán Varsóból jött szöveget minimális követelésüknek tekintik, amelyből egy betűt se engedhetnek. a megszokott módon Poíemkin-falvakat mutogassanak. Mert azt akarjuk, hogy ő és a világ ne az uj földesurak lakomáján lássa meg a csehszlovák iái jólétet, hanem rajtunk, Lázáro-J kon, akik az ajtók előtt ácsolunk. mond le. A lengyel visszautasítás révén ismét az eredeti angol javaslat kerül forgalomba, melyet éppen a fönti okokból a két nagyhatalom sohasem fogadhat el — s igy a komplikáció teljes. Ehhez járul még, hogy a hollandok is a plénumhoz akarnak folyamodni saját javaslatukkal, ami által még teljesebbé válik a zűrzavar. Ilyen körülmények között a plénum tegnap délután nem kezdhette meg a béke- maniíesztum tárgyalását és kénytelen volt az általános vitát folytatni. A delegátusok délután még a délelőtti szónokok, különösen Habro norvég delegátus beszédeinek hatása alatt állottak, melyek — mint ismeretes — soha nem hallott vehemenciával támadták meg a tanácsot és a nagyhatalmakat. A délutáni fölszólalások szenzációja kétségtelenül a 81 éves Apponyi Albert gróf pompás egyórás beszéde vo^ mely nemcsak formájával, hanem tartalmával is elkápráztatta az egybegyűlteket. Apponyi percekig tartó tapsot kapott s beszédének egyes részeiről —• különösen arról, amit a kisebbségekről és. a szükséges lojalitásról mondott — még a késő esti órákban is vitatkoztak a delegátusok. Az agg magyar államférfin tiszta és bátor megállapításai mindenfelé feltűnést keltettek és a magyar ügynek kétségtelenül sokat használtak. A francia delegáció is melegen gratulált Apponyinak, ami eddig még soha elő nem fordult. Ha a nagyhatalmak nem fogadják el ezt a szövegezést, akkor Lengyelország tekintet nélkül a nagyhatalmakra, a plénum elé terjeszti .eredeti indítványát. Sokai, a lengyel delegátus máris előkészületeket tesz, hogy a népszövetség tagjait ma délelőtti vagy délutáni nagy beszédében megnyerje a varsói terv számává. Lehetséges hogy Anglia, Franciaország és Németország a módosított és szerdán este Varsóban ismét elutasított lengyel békemanifeskumoí most már mint a saját indítványát nyújtja be. Beavatott kiírók szerint ez azonban nem valószínű, mert e pusztán platonrkus ellen- inditványt mindenki Lengyelország elleni tüntetésnek fogna föl, amit a hatalmak nem akarnak megkockáztatni. Ebben az esetbén ugyanis Lengyelország és a locarnói hatalmak útja végleg szétválna. A plénum tehát egyelőre csak a lengyel javaslattal fog foglalkozni és a holland indítványt a harmadig bizottság elé utasítja. Sokai beszéde után ‘ a bizottságok tizennégy napra kikapják a lfengyel Javaslatot, amely csak ennek az időnpk letelte után kerül ismét a plénum elé. Sánki setn tudja, mi lesz a javaslat sorsa a bizottságokban. A népszövetség izgalma különben ina csillapulöban van. Ezekután ugyani.) kizárólag a delegátusok és a bizottságok döntenek a javaslatokról s a nagyhatalmak intrikáitól nem kell többé félni. A hangul fi a ki<shatalmak között) is enyhült, és Angliáról s Németországról is- j mét nagyobb jóindulattal beszélnek a palota A nagyhatalmak Lengyelország ellen A népsíövdság kritikus pillanatai — Varsó nem fogadta el a nagyhatalmak módosítását, műre a nagyhatalmak függetlenítették Indítványukat — Kortesheszédek a népszövetség ülésein — Stresemann általános politikai expozéja Vandervelde beszéde Genf. szeptember 9. A ma délelőtti ülés tiz óra húsz perckor kezdődött. Elsőnek Vandervelde belga külügyminiszter emelkedett szólásra, aki szemmelláthatólag a lengyel visszavonulás útját egyengette és arra akarta rábírni a varsóiakat, hogy vonják vissza a külön indítványukat. Vandervelde a genfi jegyzőkönyvről is megemlékezett, még pedig szkeptikusan, ámbár elvben a jegyzőkönyv minden szavát aláírja. Szerinte a legjobb volna, ha az egész ügyet a bizottságok elé utasítanák. A bizottságokban hosszú idő fog eltelni, amíg a béke- manifesztum határozati erőre emelkedik, de ne felejtsék el a népszövetség tagjai, hogyha valaki „a hegy csúcsát napfelkeltekor akarja elérni, akkor már jóval hajnal előtt, a sötétben kell megkezdenie ntját“. Chamberlain féltizenegykor megjeleni az ülésen, mig Stresemann é* Briand a kora reggeli óráktól tárgyaltak szállodájukban és nem szakíthattak időt a megjelenésre. Sokai lengyel delegátus valószínűleg délután jut szóhoz és a többi fődelegátus is csak ma délután tarthatja meg tegnap délutánra várt beszédét. Az általános vélemény szerint a lengyel javaslatot kiutalják a bizottságokhoz, azaz elsöosztályu temetést rendeznek számára. Stresemann ma délutáni beszéde sokkal hosszabb lesz, mint az, amelyet tegnap délutánra dolgozott ki. A német külügyminiszter ez alkalommal nemcsak a békemanifesztumhoz foglal állást, hanem elmondja véleményét a titkárság jelentéséről is, azaz általános német külpolitikai expozét tart. Egy szóval beszéde jelentősebb és politikaibb lesz, mint tegnap lett volna. Vandervelde után Cavazzoni olasz delegátus emelkedett szólásra, aki csodálatosképpen nem a népszövetség legnagyobb ügyéről, a békcdeklarációról emlékezett meg, hanem szociális problémákról értekezett. A délelőtti ülés végén Lángén norvég delegált hosszú beszédben polemizált Poli- tis görög követtel, akit ugyan „uj Demosz- thenesznek" nevezett, de kétségbevonta a tanács védelméről szóló fejtegetéseinek helyességét. Németország meg vau elégedve Stresemannai Berlin, szeptember 9. A birodalmi kabinet minden tekintetben helyeselte a genfi német delegáció magatartását. Stresemann taktikájának kiváló eredménye volt, hogy a lengyelek megcáfolták önmagukat, miközben, kitűnt, hogy az általános garanciaszerződést követelő ajánlatuk nem egyéb, mint a keleti Locarno rejtett formájú kifejezése. Amint a lengyelek látták, hogy a nagyhatalmak a keleti Locarno tervét a célnak megfelelően általánosítják, a lengyelek visszavonultak és nem fogadták el a nagyhatalmak módosított indítványát. A lengyelek ismét visszavonultak ? Genf, szeptember 9. A kora délutáni órákban az a hir terjedt el népszövetségi körökben, hogy a lengyelek ismét visszavonták tegnap esti határozatukat és hajlandók a nagyhatalmak módosított indítványát magukévá tenni. Délután félhatig azt a hirt sehonnét sem erősítették meg. Briand utolsó ütőkártyája Róma, szeptember 9. Az olasz fővárosban meddőnek tartják a genfi jegyzőkönyv fölujitására irányuló holland és lengyel törekvéseket. Különböző ravaszkodásokkal és nesterfogásokkai nem lehet a háborút kiküszöbölni. Vagy tényleg van békeakarat az íurópai hatalmasságokban s akkor amúgy sem tör ki a háború, vagy pedig nincs s a Isitor Fölösleges a számtalan papirszerződés negkötése. London, szeptember 9. Az angol sajtó — így-két munkáspárti orgánumtól eltekintve
