Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-01 / 199. (1533.) szám
4 romncriaseBi 1927 szeptember 1, estitörtBfc. "■■■— .... " ■■■"liüEfllB H liasáiraltéit végig a csefmiovák-román határ mentében Hogyan szerződlek Csehszlovákia s Románia a técsdB határ kérdésiben a séwasl béke ellenére — Stratégiai okok rotált keSS SéSssázexer eroSsernek elpsssztiainia — Második közlemény — Téeső, augusztus 31. Mi történt Técsövel, hogy a község hatezer főnyi békés, dolgos polgársága s a környék félszázezernyi népessége tiz esztendeje lázas deláriumiban él, hogy szenvedéseinek mértékét betöltöttnek érzi s most már elhatározó, sorsdöntő akciókra készül? gyalusra kellett leülnie, hogy megbeszéljék a segítés módozatait. Mármarosszigeten folyt le a tárgyalás, amelyben a két állam megbízottjai a határforgalom s a földek megművelése tekintetében bizonyos könnyítésekben állapodtak meg, amelyek azonban csak papiroson maradtak. A mármar&sszigeti egyezmény egyetlen pontját sem tartották be a román hatóságok. 1925-ben Ruszinszkó akkori katonai parancsnoka, Paris francia tábornok volt ki- küldive hivatalosan a határ felülvizsgálatára. A téesőiek nagyban készülődtek, hatalmas tömegben gyűltek össze a Tisza csehszlovákiai hídfőjén, a lányok virágcsokrot szorongattak a kezükben, a szónok francia nyelvű beszédet tanult be. A tábornok autója a nagy porfellegben megjelent, azután — anélkül, hogy egy pillanatra is megáldott volna, tovább száguldott. A beszéd benrekedt, a csokrok a Tiszába hullottak, a szemekbe könny szökött. — Nem segít már mi rajtunk senki, csak az Úristen! Téeső égjük beszédes dokumentuma an-i nak, hogy mik is voltak azok a stratégiai szempontok, amelyek miatt népek eleven testébe kellett *beleszabdalni, gazdasági egységeket széttördelni s megbontani az ©let békés harmóniáját. Téeső történelmi bizonyíték, kiáltó vád, szipettépő valóság! Egy pillantás a térképre s mindent megértünk. Técsőnek azért kell szenvednie, mert a község és határa a Királyháza—Huszt—Téeső—-Mármarossziget—Hosszumező— Szaplon- ca—Téeső—Uzok közti országút közében elnyúló pasztára jutott. A vasútvonalra Csehszlovákia tartott igényt, az országúira Románia reflektált stratégiai okokból. Ez az országút a régi, liires, már a római korban kiépített Mármarossziget—Dunaföldvár stratégiai csapásnak nyomában épült. A téesői határban mindössze 25 kilométeres szakasza húzódik. Ahelyett, hogy Románia a sévresi határtól délre uj országutat épített volna, amely gondoskodik Szatmárnémeti és Mármarossziget kapcsolatáról, felvitte határát a Tiszáig, kettészakította a tócsői körzetet. Féíszázezer embernek kell megszenvednie azért, hogy Romániának útvonala legyen. Olyan stratégiai útvonala, amely északi támadás esetén amugyis teljesen használhatatlan lenne, mert hiszen a másik partról egy hétcentiméteres ágyú végigsöpörhetné. A stratégia miatt ítélték éhhalálra a régi Mármaros legértékesebb részét. Mert hogy itt halálos Ítéletet hajtottak végre, azt mindenkinek el kell ismernie, aki a következőket figyelemmel olvassa végig. (Folytatjuk). „Nem Lord Carnarvon fedezte fel Tutankámen sírját”—mondja a lord Pöstyénben üdülő fia Lord Carnarvon nem tudós volt, csak lelkes muharát s nagy mecénás — Nem igaz a fáraói átoknak s a mérges légycsipésnek a meséje — Lord Carnarvon — tüdőgyulladásban halt meg Az történt, hogy Csehszlovákia s Románia között a végleges határt a sévresi békeegyezmény ellenére úgy vonták meg a szomszédos kor- i mányok, hogy Téeső községnek és környékének gazdaságilag összefüggő területét két részre szakították, ezzel elvették félszázezer ember életlehetőségét s a nyomort és a kétségbeesést tették otthonossá az azelőtt virágzó, jómódú területen. A sévresi békeegyezmény úgy vonta meg a határt, hogy ez a sérelem nem állott volna elő, ha rendelkezéseit az érdekelt kormányok betartják. Azonban nem igy történt. Amikor a magyar kommunista kísérlet megbukott $a csehszlovák meg a román csapatok előnyomultak, ezen a szakaszon a Tiszát vették de- ^ markáoiós vonalnak s igy 1919 őszétől kezdő- 6 dőleg megkezdődött Téeső kálváriája. A köz- * ség elszakadt határának nagy részitől s még 1 máig sem tud akadálytalanul közlekedni a 1 tulajdonát képező birtokokkal. A község lakossága már az első napoktól kezdve mindent megkísérelt, hogy ezeken az , állapotokon változtatást eszközöljön ki. Te- mérdek deputációzás következett, ami tengernyi pénzt nyelt ni. Járt egy bizottság Bu- Jj karestben, hogy a román kormánnyal tár- ( gyaljon, vo.tak Kolozsvárott, háromszor vnl- ^ lak fenn Piágában. Egy ízben a téesőiek réeztvettek abban a ícO főnyi Jhputáciőban, n amely 1921 tavaszán Benessel Ruszinszkó , problémáiról tárgyalt. Benes akkor külön ki- J hallgatáson fogadta a téesőiek héttagú küldöttségét, amelyet Árky Ákos nyugalmazott s ezredes, az őslakos pártok szövetségének el- nöke vezetett s amelyben résztvett az akkori J téesői főszolgabíró, Rétthy Elemér s a község ] bírája is. A tárgyalás német nyelven folyt. c Benes meghallgatta a téesőiek panaszát s a a következő határozott Ígérettel bocsátotta ut- < jukra őket | t — Legyenek nyugodtak, mert a határ a i téesői szakaszon még nincsen véglegesen j] megállapítva s a Tisza vonala csak ideigle- t nes, demarkációs vonalnak tekintendő. De ha « a határt a mostani vonal alapján vonnák is 1 meg, akkor Í9 figyelemmel lesz Técsőnek és i környékének életérdekeire. Arra fog tőre- « kedni, hogv Técsőnek a demarkációs vonallal . most elszakított területe semleges zóna le- i gyen, amelyen a téesőiek akadály nélkül végezhetik gazdasági tevékenységüket és a határ végleges megállapításakor semmiféle gazdasági hátrány nem éri őket. Ezt ígérte a külügyminiszter 1921 tavaszán. Nem igy történt. Egy hónappal a téesőiek deputációzása után Csehszlovákia és Románia képviselői megalkották 1921 május 4-én a prágai egyezményt, amelyben a sévresi határ- megállapitással ellentétben — a nagyhatalmaknak g a népszövetségnek megkerülésével — a demarkációs vonalat fogadták el végleges határnak és ezzel Téeső sorsát teljesen megpecsételték. A lakosságra mérhetetlen szenvedések zúdultak. Újabb deputációzások, parlamenti interpellációk: mind hiába. Téeső község eddig 30.000 koronát költött eredménytelen küldöttségjárásra. Amikor Benes ruszinszkói körúton volt, 4 téesőiek deputációja Királyháza állomásán,; szalonkocsijában akarta elfogni a minisztert. Nem sikerült eléje jutniok, csak a titkárral beszelhettek. A titkár átvette a memorandumot, hogy közvetíti a miniszterhez. Választ a mai napig sem kaptak. A bajok, a szenvedések egymásra halmozódtak s végül a két kormánynak újból tárPöstyén, augusztus végén. Más fürdőhelyen csendesek aiz ilyen kora reggeli óráik. Aliig van több hét óránál. A nap még taz égbolt keleti pereimén halad és a tiszta, feflhő- nélikiili, szélcsendes reggelben enyhén szórja szét a sugarait, amelyeknek egy része mániád darabra törve fűit a Vág fürge fodrain. Kora reggel van, de Pöstyétt élénk. Lord Cajmarvon fogad A pöstyérui idegen társaság legexikluziveibb tagja. ÁM már eddig visszautasított több ujeágirő- flititakot, ezúttal Winter Imrének, a fürdő végtelenül előzékeny igazgatójának nagy protekciója folytán, hajlandónak mutatkozott 10 előre .megszabott rövid percre fogadni a Prágai Magyar ’HMap pdküldötit miuinikatársát. A „fogadás” szánkéi ye — az Inna-fürdő egyik világfürdői luxussal berendezett pihenőszobája, amelyet a fürdő legelőkelőbb vendégei számára tartanak fenn. Itt feküdt lord Carnarvon, a nagy lord Oar- narvonnak, a Tutanlkhamen-királysírok felfedezőijének fia. 19ö2sben olyan szenzáció volt a világ közvéleménye szaunára a tutankihameni sírok felfedezése, feltárása s az ott talált mérhetetlen kincsek eapviilágirabozataila, mint ebben az évben az óceánrepüilés volt. A világisajtó heteken keresztül alig foglalkozott mással, mint ezzel a kérdéssel. S akkor ennek a nagy eseménynek a középpontjában úgyszólván kizárólag az idősebbik lord Gar- rnarvon, a tudós hajlamú, mérhetetlenül gazdag angol főur állott. Nagy fáradsággal s felbecsülhetetlen anyagi áldozatokkal elért sikerének misztikumát, érdekességét s legendákkal övezettségét csak emelte tragikus, hirtelen halálának Iliire, amelyet a világsajtó egyrésze egy méirges légy csípésének tulajdonított, melyet a köznép a legendás fáraói átok beteljesülésének tartott. A monda szerint ugyanis Tutamkbámen halálos átkot mondott mindenkire, aki a fáraók örök nyugalmát megzavarja... ... És lord Garnarvon ott halt meg, Luxorban, a királysírok mellett... Félelmetes hatása volt ennek a hirnek annak- áidiej!én a világ közvéleményére is, még nagyobb mértékben a hiszékeny s primitív egyiptomi népre, amely elkeseredett, sokszor véres tüntetésekkel akarta ennek a nagy tudományos jelentőséggel biró akciónak a befejezését megakadályozni. Ennek a kultúrtörténeti szempontból halhatatlan nevű férfiúnak az édes fia a pöetyéni gyógyfürdő vendége. Itt feleszik a pihenőszalon pamlagán, állig iszapba burkoltan, forróságtól gyöngyöző homlokkal, fáradtan. Fiatal ember. Huszonkilenoéves, mindössze. Lágy vonásai vannak s okos, fürkésző szemei. Szabadonhagyott kezét nyújtja, amikor belépek hozzá, férfiasán, erősen megrázza s mosolyogva teszi hozzá: — Azt hiszem, nem mindennapi dolog ilyen helyzetben interjúit adni. De megvallom, úgy gondoltaim, nekem nagy szenvedés itt, ebben a forró- ságfoan feküdni, de nagy szenvedés interjúit adni ás, hát ilyesmiin jó egyszerre túlesni... Jóizüt nevetett ezen a tréfán, kedvesen 8 aztán mér élőre szabadkozott, hogy miit tudna ő újat mondani édesatyjáról, akivel az egész világsajtó annyit foglalkozott már. Azt kérdeztem lord Camanvantól, milyen előziüények után határozta el1 magét édesatyja, hogy a királysírok felfedezésével foglalkozzék? — Boldogult, édesapámról általában nagyon téves felfogás terjedt el, Bizonyos szempontból nagyon hízelgő reá ez a felfogás, de én, aki ismertem őt, aki ismertem az ő korrektségét, neki vélek szolgálatot tenni, amidőn megállapítom, hogy tulajdonképpen nem ő volt a királysírok felfedezője, nem az ő tudományos munkásságának az eredménye volt ez a világraszóló e felbecsülhetetlen tudományos jelentőségű felfedezés, mely a tudományos egyiptológiáuaik egy egészen uj, a réginél sokkal hitelesebb fejlődési irányát adta meg. — Ezért az ön azon kérdésére, hogy milyen volt lord Carnarvon tudományos pályafutása, csak azt jegyezhetem meg, hogy lord Oarnarvónnak nem volt tudományos pályája, az én atyám nem volt tudósomber, csak elismert coiinaisseur, aki minden művészeti kérdés iránt érdeklődött s anyagi függetlensége folytán abban a helyzetben, volt, hogy őt érdeklő művészi kérdésekben, tudományos expedíciók sikere érdekében nagy áldozatokat hozott. . — Nagy mneoemás volt. Igen nagy összegeket, cseh koronába átszámítva bizony fantasztikus ősz- szegeket szánt ilyen kérdésekre, persze az anyagi érdek legkisebb látszata nélkül, hiszen angol fontokra százezrekre tehető az az érték, melyet ő, mint kutatások eredményét, a British Múzeumnak ajánlott fel. — Kétségtelen, hogy az egyiptológia az utolsó húsz esztendőben fokozottabban érdekelte, mint bármily más tudományág. Sokat tartózkodott lenn. Egyiptomban s ilyenkor nagy érdeklődéssel figyelte azoknak a kutatásoknak az eredményét, amelyet az ő megbízásából s az ő számára Mr. Oarter végzett. Az igazságnak tartozom annak megátlapifásával, hogy a királysírokat Mr. Carteír fedezte fel, érdekes véletlen folytán, éppen olyan helyen, ahol a legkevésbé gondoltak volna annak erednienyességére. Körülbelül ezer ember dolgozott ott óvókén keresztül, férfiak, asszonyok, gyerekek vegyesen, tehát nagy munka volt. — De az eredmény is nagy. A feltárt kincsek ért éli ét nehéz felbecsülni, de egyes becsüsök szerint legalább 4 millió angol fontról lehet sző (körülbelül, 600 millió cseh korona) — ha a történelmi becset s a tudományos jelentőséget nem is számítjuk. Szóba került lord Carnarvon tragikus halála s a fáraói átok legendája. A fiatal lord indulatosan, de mosolyogva tört ki: — Ugyan kérem, érthetetlen, bi találhatta ezt ki? Szamárság az egész. Nemcsak az átoklegenda szamárság, hanem a légycsipés híre is ellenkezik a valósággal. Néhai ód ősatyám tüdőgyulladást kapott s ez volt a halál oka is... Közben már alaposan letelt a 10 perc, ameuy- nydire a látogatás kontempiálva volt s lord Carnar- von, bármilyen készségesen s kedvesen beszelt, mér fáradtnak látszott- Az izzadság folyt a homlokán, türelmes mozdulatokkal, szüntelenül törölte. Csak néha harapta össze ajkait, amidőn fájdalmak léptek fel. Megkérdeztem, hogyan jutott ilyen fiatalon, ehhez az öreges betegséghez? — Magam is meg voltam lepve — mondotta mosolyogva —, minden bejelentés nélkül érkezett meg. Erős sportaman vagyak, minden létező sportot űzök, vadászom, polózom, tenniszezeun, még rugbyt is szoíktam játszani. S képzelje el, valósággal szégyeulem megváltani, hogy én, a vérbeli eportsmam — a horgászásig sülyedtem ... Hallom, hogy azt Írták rólam, hogy szenvedélyes horgász és halász vagyok. Soha életemben még másutt nem horgásztam, mint a Vágban itit Pöetyénbem. De mit csináljak itt? Szívesebben tenniszeznék, vagy táncolnék, vagy tornásznék, de ezzel az isiáseml igazán nem tehetek egyebet, minthogy horgászom ... Már fogtam eddig húsz halat. Körülbelül ekkorák, mint a kiisujjam ... Sándor Dezső. Országos diákkongresszus Rimaszombatban Rimaszombat, augusztus 31. A csehszlovákiai magyar akadémikusok szövetsége szeptember 16-án és 17-én tartja második évi kongresszusát Rimaszombatban. A kongresz* szuson minden városi szervezet két-két, a három egyetemi város, Prága, Pozsony és Brünn szervezetei hat-hat kiküldöttel képviseltetik magukat. Ezenkivül a MAKK és Corvinia is több kiküldöttet küld Rimaszombatba. A kongresszuson az alapszabálymód osilás, tisztujitás és számos diákszociális ós diákkulturális kérdés kerül megvitatásra és döntésre. A kongresszussal kapcsolatban nagyszabású didkkulturdélutánt, valamint kultur- estét tartanak, a kultur estén a legjobb nevű szánokok, publicisták és pedagógusok fognak érdekes és nívós előadásokat tartani a diákmozgalmakkal kapcsolatos témákról. A helyi szervezet vezetősége a város társadalmával karöltve mindent elkövet, hogy a nagy' napon, mikor a kisebbségi magyar fiatalság az ország minden részéből fölsereglik Rimaszombatba, méltóképpen és magyaros vendégszeretettel fogadják a magyar jövőt reprezentáló magyar főiskolás diákságot, akik második országos kongresszusuk színhelyéül Szlovenszkó szivét, Gömör fővárosát választották ki Az előkészületek javában folynak és a város társadalma nagyban készül a kétnapos diákkongresszusra. A kongresszus részletes programját legközelebb bővebben ismertetjük. A helyi előkészítő bizottság ezúton kéri az összes diákszervezetek vezetőségét, hogy a kongresszus technikai lebonyolításának sikere érdekében legkésőbb szeptember hó 10-ig jelentsék be a delegáltak és a kongresszusra érkező vendégek nevét é? érkezését, hogy elszállásolásukról idejében gondoskodhassanak. Minden bejelentés Csontos Béla címére küldendő, Rimaszombat, Szántó-gyógyszertár. % r
