Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-30 / 223. (1557.) szám

1927 szeptember 30, péntek. «.* -sffi* uesdni A magyar politikai-élet nagy vitája a békekötés elüti francia-magyar jegyzékváltás körül FrancOadraiág álflKóBág terOleti'engsdményeket 3g$érfi Magyar- ©rSK&gfisaik, ha B-öhgyeg©rs*ág©t megsegíts a szovjet eSSesí Budapest, szeptember 29. (Budapesti szerkesztőségriink teleifonjelémtése.) A Ma­gyarság tegnapi szánna nyomán a ma reggeli budapesti sajtó részi etesien ismerteti azt az állítólagos jegyzéket, amelyet Paleologue Sraincia külügyim inisz tériaimri főtitkár, volt SSaémtipéüsnvári francia nagykövet 1920-ban, a trianoni békeszerződés megkötése ellőtt a francia kormány megbízásából a magyar kor­mánynak átnyújtott. A jegyzékben Francia- ország ajánlatot tesz Magyar országnak: arra az esetre, ka az akkori lengyelellenes bolise- viiki lianooktbam Magyarország Lengyelország támogatására siet. Az ajánlóit erre az esetre különböző ked­vezményeket biztosított Magyarország­nak, amelyek részben területi kedvezmé­nyekre, gazdasági előnyökre s más ha­sonló természetű kedvezményekre vo­natkoztak. Lengyelországot ugyanis akkoiriibam, nagyon szorongatták az orosz bolsevik! csapatok, aimiellyek már Varsó alatt állottak. Franciaor­szágnak pedig érdeke volt egyik sziöveltsiéges- íársát a veszélytől megmenteni. Erre a célra igyekezett megnyerni Magyarországai A Ma­gyarság hozzáfűzd még, hogy az akkori ma­gyar kormány adidig húzta az erre vonatkozó tárgyalásokat, aimig az ügy elvesztette aktua­litását s megszövegezitek a súlyos trianoni békéi Félhivatalos magyarázat Az ügyre vonatkozólag illetékes helyen a kő'velíkezö Mviillágo&iltást kaptuk: — A szóbaníorgó jegyzék az akkori Si­mon yi-S/emadiam-kor,mányihoz nem jutott el s ma sem áll rendelkezésre. Annyi tény, hogy való,bán folytak a nagyhatalmakkal tárgyalá­sok, hogy meggyőzzék ókét miagyar részről a trianoni béke (földrajzi, politikai és gazdasági képtelenségeiről. Ezeken a tárgyalásokon üz­leti ügyek is szőbakerülltek, igy 'többek között a (Máiv. bérbeadásának kérdése is, de ezek a tárgyalások nem voltak olyan ter­mészetűek, hogy azok révén a békeszer­ződés súlyos feltételein bármiféle változ­tatásokat is lehetett volna eszközölni. A Magyarság által idézett jegyzék április 15-én van keltezve, viszont már május 6-án közölte a francia kormány az akkori miagyar kormánnyal a véglegesen megálilapitolt béke­szerződési szöveget azzal a kijelentéssel, hogy ,a<zon változtatod nem lehet. A jegyzék különben is iá MiUeramd-féle kísérő levélhez hasonlóan csak a francia kormány feltételei­nek elfogadása utáni tárgyalásoknak képez­hette volna alapját. Hogy erre nem került a sor, az annak tudható be, hogy az illetékes francia politikai tényezők közben levonultak a politika színteréről: a kormány megbukott, Paleologue távozott, Millérand. pedig köztársasági elnök lett. Nyilatkoznak a békekötéskor szerepet játszó politikusok Appcmyi Albert gróf, a miagyar béke- delegáció volt elnöke, felkérte a Magyar Táv­irati Irodát ‘annak m legáUap Húsára, hogy a szóbanforgó jegyzőkönyvet a magyar bókedclegáciö nem kapta kézhez s arról tudomása sem volt. 1, Bemard Ágoston akkori magyar minisz- tar szerint a jegyzék nem került a miniszter- i tanács elé, mert hiszen ha odakerült volna, 1 két kézzel kaptak volna utána s biztosan ieű>- fcgadták volna. A lengyeleknek nyújtandó segítségről szó volt ugyan s az akkori magyar kor­mány ki is jelentette erre való hajlandó­ságát. A Máv. bérbevételét a francia Öreusot-Lou- [ cheur péhBcsopotrt szorgalmazta, die mivel a í kommány nem látott elég garanciát arra vo- 1 naitkozélag, hogy ez a csoport a megfelelő el- c lemértéket meg tudná adni a bérbeadásért, a : bérbeadás ellen foglalt állást. hogy a dolog lehetővé váljék. A siker azon­ban azon minit, hogy a francia kormány le­mondott s a helyébe került éra megszakította a tárgyalásokat. Valóban történtek jegyzékváltások a francia és a magyar kormány között, azonban csak az volt aiz eredmény, hogy a béke szövegét melléklet tel bővítették, amely némi tekintetben enyhítő pontokat tartalma­zott részünkre. Egyebet az ügyről nem mond­hatok. Engem a hivatali titoktartás kötelez s ha feloldanának is ez alól a köteles titoktar­tás alól, akkor is nagyon meggondolnám, hogy részletes nyilatkozatot tegyek-e az ügyiről. Prazsmovsziky volt párisi magyar követ az ügyről ezeket mondta: — Mi semmiféle pozitív formában kon­krét ajánlatot a béke enyhítéséről nem kap­tunk, legalább is tudomásommal neim! Kí­sérletek azonban történtek a feltételek eny­hítésére, de ezek magánakciók voltak. Külön­ben is a békekonferencián a magyarok prepozícióit kevésbé vették figyelembe a kisamtant javaslataival szemben. Voltak ugyan befolyásos külföldi államférfiak, akik nagy megértést mutattak a magyar helyzettel szemben, kijelentvén, hogy nem bíznak a helyzet tartósságában, de ezek éppen akkor visszavonultak, amikor a legnagyobb szükség lett volna rájuik s ez azután megakadályozta azt, hogy eredményt elérhessünk. Ismerem Paleologuet, bár mig a delegációval voltam, személyesen nem érintkeztem vele. Szóbeli­leg ugyanis senkisem érintkezhetett vele, ha­nem csak irásibelileg Henry ezredes közvetí­tésével. Paleologue előttem sohasem hozta szóba az említett javaslatot. Huszár Károly érdekes nyilatkozata A délutáni sajtó hasábján megszólalnak az akkori magyar kormány többi tagjai is. Ilaller István volt miniszter kijelentette, hogy gondolkozott az ügyön, amikor a lapokban a francia jegyzékről most olvasott, de egyálta­lán nem tud visszaem léiké zni egy ilyen vagy hasonló jegyzékre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az akkori kormány nem kaphatta volna meg a jegyzéket, ő maga akkoriban a választásokkal volt elfoglalva. — Huszár Ká­roly volt miniszterei nőik kijelentette, hogy még magánúton sem kapott olyan érte­sítést, amely alkalmas lett volna arra, hogy a magyar kormány területi enged­ményekért bizonyos külpolitikai irány­ban lekösse magát. — ügy hiszem — folytatja tovább nyilat­kozatát a v-o'lt miniszterelnök, — hogy az ak­kori magyar kormánnyal ugyanaz történt, ami Wrangellel. Amig szükségük volt rá a franciáknak, addig támogatták erkölcsileg és anyagilag is, de mihelyt a veszély elhárult, azonnal cserben hagyták. A dolog lényege tehát csupán annyi, hogy amikor bajban voltak a franciák, akkor a francia külügyminisztériumban is tud­ták, hogy a bolsevizmus ellen a legbiz­tosabb védgát Magyarország. Akkor a hivatalos francia politika is el­ismerte, hogy egy amputált magyar nemzet nem képes megfelelni annak a viiághiistóriai feladatának, amit ezer év óta ezen a földön betöltöttünk. Ebbe a gondolatba kell bele­kapaszkodnunk s ezért kell küzdenünk, hogy a francia hivatalos köröli térjenek vissza erre a belátásra. Én azonban sokkal fontosabbnak látom azt a nyilvánosságra jutott másik tényt, hogy a csehszlovák állam magas digni- táriusai bizalmasan már évekkel ezelőtt szin­tén a határkiigazitás álláspontján állottak. Erre a kérdésre kelene világosságot deríte­nünk ! Párig, szeptember 29. A reggeli lapok közül egyelőre csak a Paris Matinal emlék­szik meg Paleologue jegyzékéről. A lap rövid kivonatban közli a Magyarság erre vonatkozó cikkének tartalmát, a cikkel kapcsolatban ki­adott félhivatalos magyar nyilatkozatot, vala­mint Apponyi Albert gróf kommentárját. A jegyzék tartalmával szemben azonban egye­lőre nem foglal állást. —ma—n■■ Ha&ai főidben temetik el Kiss Ferencet Leciánt már holnap kivégzik ? Kiss Ferenc holttestét ma Olmützfefcn beszerelték és Rimaszombatba szállították Wo'hlschlager hóhér teg­nap. Olmiitzbe érkezett — Lédán megtört és készül a kaláka — A kivégzés időpontja az elnök határo­zatától függ — Izgalom és rémhírek Oimiíízben Oimütra, szeptember 29. (Saját 'tudósítóink teleifan jeleioitiée©.) Lédán utolsó áldozatának, ia kote- lességía löedjeísdAétste közben tragikus talált hia^t Kis s Ferenc holttestéit asz dknütrai helyörsíéjgíi kórház kápolnájában narvaitalotztáik feji. TtypHíup Olmützbe érkezett Kiss Férőmé éde&'aipja is, allcirudk kiván- ságásia fiának kiüt totemét nejm Olmiiííizbon temet ték ed, kön cím otthoni földben, aj Riimiofezombalt mellett fekvő Alsóbaktí-pusztta kis tometőjébetn fogják örök nyugalomra helyezni. Kiss Ferenc holttestéit dtezáfiittásia ellőtt csütör tökön délután a kórházi kápolnáiban szentéMk be. A rvászszetrftaírtás iöfölyása, méltó vélt aj hős kp)to|n|a ctaílékáihera .Olmütrauek csaknem egész laikussága, megjelent a gyász ünnepségen, meilyen Weáss tábornok tadtastpairancsnlok vezérlésével m átírni trai helyőrség teljes tiszltikalüaj, yallaímenniyi őrmesterié és altisztje, továbbá ate egfésiz szabádn(n|>ns le­génység adta meg ara utolsó tiiszfcéjetet (Kiss Ferién cnek. A. diszszázad sőrtüze mezeit heílyezHlék az­után a holt teteted a vajsuti koesiAt atmio|ly ia|z Olfaniütra vánosoijak örökre emlék ezeíial) én miaui áldó maigtyalr fiút Rimíaszolmlbaltiba válté, ahol ugysíniesalk katonai pompával helyezik miaijd aiz édes hátai földbe. Előkészületek Lecláss kivégzésére „Történtek jegysékvá5tásokM Simonyi-Scmadam Sándor volt minisiteir- cíi.iök is nyiliatkczotit az ügyről a saljáénak s többek közölt a következőiket mondta: — Teljesen megfelel a valóságnak, hogy az üggyiéil annak ideijén foglalkoztunk. A ma­gyar kormány akkoriban megtelt minident, Lédám vakmerő szökési kísérlete a banditára ■nléave azzal a váraitlLam ©redlmémmyed járt, hogy la katonái hatóságok minél előbbi kivégfziését haitározöák él. Erre vonaitikoaólag megtörtön^ míiaktea szükséges előkészület. Tegnap megérkezett Olttnützbe Kunase •tábaimok-badíbiró és iPirákryll ezredessel, az öBliniültai tadibÍróság veraeifőjével a szökési kísérlet részle­teit ógyiékezett megállapítani. Ma reggel Kiutaz© tábornok vissza is utazott Prágába. MormátoíiéoMí 'szerint im’ég togtöfaíp Olmütíből külön futárt mehmz- tcitteik Kístaipölosánrlx* a köztáirs'avsáigii elnök­höz és m magával vitte ai Löeiáurfa vonlattkoaé vizsgálat és ítélet iataJtaát. A katonai 'hatóságok azonban a kivégzésre vonat­kozón ag imiiinidenneimii Mvíilágoeiitásb megtagad­nak A városban, amely még minidig az izgalmas események hatása alatt álH, a legfeütiömböteiőM) hí­rek keringenek és a lakosságot valósággal lázba ejtette a közeli kivégzés híre. Már azt is suttogják, hogy a többszörös gyil­kost mla reggeli ki is végezték, jói!ebeit aí hiar tóságok mióg a kivégzés 'elökésziiílöfieíit1 is <(a- gadásiba vonják. Teljesen megbízható helyről azonban úgy ér te­sül tűnik, hogy a kivé'.gzés 'légikőrábbam pén.tieEr«|n melhelj végibe, imiatílán a (kiivégzíéBre vonatkozó vágziést az Ítélet előtt 24 órával kell ifeiihiirdetinL Azonitiivtil1 a kato­nai tiöa'vények értelmiében ünnep-, vagy vasárna­pon ditéiLetkihirdetiéS nem eezk'özölhető, ami' a 'teg­napi VenioeJHnap miatt nem is történhetett meg. Az ítélet végrehajtásáról a védőit is érfiesiteni kell, azonban Schroüt dr., Leieáán védője, tegpaip eirpe vomalt- kozólag még semmi értesítést sem kapott. A kiiV'égzés napjának megállapiiitása főképpen attól függ, hogy mikor tér vissza Maearyk elnöktől a kiilöni futár. A hóhér Olmiátzben Tegnap reggel érkezett meg WohlscMüger 61- 'launiti hóhér is segédeivel Olmützbe, azonban tar­tózkodási helyét etrő&en tá'tkoljjáfc. Mindazonáltal aikerült megtudni1, hicgy a. hóhért társiaiivaíl együtt ax egyik kaAmaá laiktainyábam hellyeizté/k dl. W'Ohl'Sidhiláger meg érkezésének híre viillámigyorsa- •ságga! 'te-rjedit el a váróéban és a felizgatott kedé­lyeknek újabb táplálékot nyújtott. A hóhérnak 'Okmitzben való időzése szám'os kémikus jelenetet idézett elő. Woh"«dhl8ger ugyanis egy fehérhajó, bozonrfoebiaíjsau ö'Tiegur és a laíkoeság özein szeonélylledirás alKaipján mindén ideígéSit, aJkirle ez a szömélyld'ríís kicsit rá- ilMí, hóhérnak né®. A IrávléházakJban és vendéglőkben, mihelyt egy ilyenfajta idősebb u.r megjelenik, a vendégek iz­gatottan mutolgaikuak reá, feltűnően Sétálgatnak asztala mellett. míg az Olmiüzbe tévedi idegen, aki mjindeai vaiősziinlüség szerint egy fevieláll ka- toniatiezA, vagy egy békés kexc-akedoltinti uftataő. nem tudja megérteni a birt'elLen támadt érdeklő­dést. Ismételten megtörtént, hogy egyes kiván­csiak a miteeim sejtő vendégbez liéptiek és udva­riasan megkérdezték, vájjon nem Wolhlsohliiger uitboz van-e szenen- cséjük. a hóhér azonban nem mutatkozik és a parancsra vár. Lecián sir és az emberiességre hivatkozik IxKíión már megtudta, hogy halála órája ve­szedelmesen közeledik és teljesen megtörik Foűy- tomxusaji Bár és állandóan aöt hajtiogatj'^ hogy ara ermbemimség etilen kövotntjk ól bünít- ta őt — ai ..uagj-bctiog embert11 _ kivégzik. K edélly hangú la­tá t ara is zavarja, hogy elvonták tőle a betegkosz­tat és napi kéit eigfánettáját, amölyólí hiányált szer­vezete a legjobban nélkülözi. Tegtuap relggcl a ki- végraésre való előkószitéskénlfc lemyirtiálk Loci;tn 'göndörfürMi, dús bajáit, móly a hatndfifta egykori legnagyobb büszkeségié volt. Hajának elvetsatésé­Yel _ úgy látszik _ tényleg megtört a tailaiml® er eje, amely még börtönóbetn is szabaduMeaia ési pusztításra vágyoítt... Nem érdektelen, hogy Leciánt újabb gaztet­téért a földi igazságszolgáltatás miár nem vonja felelősségre, hanem csak végrehajtják rajta a leg­súlyosabb bümtetiést, amellyel előbbi bűneiért súj­tották. A kivégzés majgia teljesen záirt faltak között fog végb©menni. A hivatalos fumköionáriusoikon kívül senki, még az újságírók sem nyernek belbocsátást a hadosz- tálybiirőöág udTOrára, melyre — hir Bzerint — 'máris átszálliitott'ák a törvényszékről a bitóíát. Robbanó golyó ölte meg Késs Ferencet A hadbíróság fogházának folyosója, amelyen az éjszakai harc lejátszódott, valóságos ütközet képét mutatja ma 1b. A falak' díszítése és festése a golyók százainak nyomát viseli magán. A fala­kon mindenütt a lövedékek mély bevágásait látni. Az őrtáEó katonáik mindógyilke riasztó töltóny- nyel rendelkczótt, móly a rendesiuiáil órőselbb önitésü. így miatgyiairáratató meg, hogy a sze­gény Kiss Ferenc keresztülljTikgaito tt tesjó olyan súlyos sebeket mutatott, minlhai dum- dumgolyó érdé volna, ugyanis a Tomloáitól elveitt fegyverben is, mielv- ből Lecián kilőtte a halálos golyót, ilyen volt az első lövedék. A parlament őszi munkaprogramf a Prága, szeptember 29. A ma délutánra összehívott minisztertanács véglegesein letár­gyalja a jövő évi költségvetés tervezetét. A koalíció nyolcas bizottsága holnap ül Ö9sze, hogy egybe állítsa a parlament őszi ülésszaká­nak munkaprogramját. A nemzetgyűlés mind­két háza valószínűleg október 20-án ül össze, azonban nincsen kizárva egy későbbi időpont sem. A koalíció az őszi munkaprogram sor­rendjét a következőképpen akarja megállapi- tani: Az 1928. évi állami költségvetés, a szo­ciális biztosítás, a mezőgazdasági kamarák megszervezésének kérdése, az elemi csapá­sok elleni biztosítás, a mezőgazdasági munká­sok munkaviszonyának rendezése, a vadász­törvény módosítása stb. Titulescu visszavonul Viajdo—Vajvodia Sándor tora ara uj román külügyminisrator ? Bukarest, szeptember 29. (Saját tudósítónk ifávinaiti jelentése.) A nemzeti paraeztpárt és a kormány között isméit megindultak a tárgyal ások a nemzeti egység kormányámak megalakítása (ügyiében. Tüitulescu küliügymirnsralter, úgy Mleziík, Véglegesen vissza akar vonulni a büliügyek irú- toyíitéáátől s egy eteetleges tormányTÓkonslrukcáő alkalmával mée tárcát vállalna. Titulescu külön­ben vasárnap hosszabb szabadságra utazott. A bukaresti lapok a legtkiülönbözőbb komimentárokat hozzák a ko-rmány küszöbön álló rekouBtrukciójá- iról. SzeirintiüJk Titulescu a pénzügyi tárcát venné- át s a külügyminisztiérlium éllére a nemzeti pa- raszitipártnak egyik vezére, Vajda—Vojvoda Sá-n- idotr kerülne. Vajdát Kolozsvárról távirati utón. ÜMcareetlbe rendelték s hétfőn már meg is kez­dődtek a tárgyalások a nemzeti parasztpártnak a kormónyban Való résztvételéről. A megbeszéléseik azonban a legnagyobb titokban folynak. Beava- Itott körök úgy tudlják, hogy az előzetes tárgyalá­sok kedvező stádiumba jutottak. A parlament őszi Ülésszaka október 15-én kezdődik s valóteainü, Shogy addig a kormányrekcmetruköíó is meg fog történni. — Mussolini feleségének fia született. Fonlibál jeliéin tik: Mussolini felesége tegnap­előtt éjszaka Carpegmában fiugyermekmek -aidiott életet, akit Románc névre fognak ke­resztelni. Az anya és a gyermek jé egészség­inek örvend. A keresztelő a carpegmai temp­lomban fog végbemenői. A római kormányzó Róma város nevében táviratiban kívánt sze­rencsét Mussolini miniszterelnöknek negye­dik gyermekének megszületése alkalmából. A miniszterelnökhöz tömegestől érkeznek az üdvözlő táviratok különböző előkelőségek ré- szérőL ‘ 5 nniirrHffiMi

Next

/
Oldalképek
Tartalom