Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-25 / 220. (1554.) szám

1927 szeptember 25, vasárnap. VASÁRNAPI JEGYZETEK Irta: Schöpilin Aladár. A P P O N Y l Ma a legnagyobb tekintély Magyarorszá­gon. Az a tragikuma, hogy mindig tekintély volt. Sohase kevesebb, de sohase több. A politikában pedig a tekintély szép dolog, de jó dolog a hatalom. Apponyi pedig mindig inkább tekintély volt, mint hatalom. Csaknem hatvan éve van már a közpá­lyán. Elsőrendű ajánlólevelekkel jött. Család­ja egy kis darab magyar történelem. Apja tu* dúsáról, feddhetetlen karakteréről, konzerva- tiven lojális és mégis nemzetéhez mindig hü államférfin, Ferenc József meghitt embere. Vagyona nem olyan nagy, hogy irigységet keltsen, de elég arra, hogy függetlenséget biztosítson neki. Műveltsége kitűnő, nemcsak tökéletesen, a született nyelvtehetség bizton­ságával beszél négv-öt'nyelven, hanem jogi, politikai és társadalmi tudása a legjobb egye­temi tanárokéval egy színvonalon áll. Puri­tán. karaktere minden szón felül áll, mindig tudni lehetett, hogy anyagi érdek, családi kapcsolat, semmi önzés nem fér hozzá. Szó­noki készsége- rendkívüli s már első fellépé­sekor észrevéteti magát, aránylag fiatal kor­ban már az ország első szónokai között van. Úgy tűnik fel, mintha minden egyesült volna az érdekében, begy nagy, alkotó államférfim pályát fusson meg: vezérlő tényező legyen az ország történetében, a legfőbb hatalom birto­kosa. 'Sokszor közelébe is került a hatalom­nak, de igazán sohasem volt benne. Mindig elismerték, hogy nagy ember, de sohasem hallgattak a szavára. Emlékszem, még diák voltam, mikor elő­ször hallottam szónokolni egy választás alkal­mával Pozsonyban. Szilágyi Dezsővel szem­ben lépett fel. A Zöldfa-szálloda erkélyéről beszélt, csikorgó téli hidegben óriási tömeg hallgatta. Lelkesen éljenezték minden mon­datat. ő ekkor azt mondotta: — Csak ugv ne legyen, ahogy ez lenni szokott. Nekem" éljeneznek és a kormánypárt­ra szavaznak. Ugv lett. Az éljenezők másnap Szilágyi Dezsőre szavaztak, Apponyi megbu­kott. S így volt ez mindig. Sokszor úgy festett a dolog, hogy Apponyi nem más, mint szó­nok, az emberek élvezettel hallgatják és az­tán mennek tovább, a maguk utján. Mintha csak egy kitűnő énekest hallgattak volna. Pedig népszerű eszmék sodrában élt. Azok az úgynevezett nemzeti követelések, melyeket egykor ő képviselt, valóban nép­szerűek voltak, körülbelül minimuma annak, •amit minden magyar ember kívánt a hadse­reg, jelvények sth. dolgában. Később, belát­va, hogy a 67-es politikán belül nem érvé­nyesítheti gondolatait, a függetlenségi párt­hoz csatlakozott. Ez pedig már csak igazán népszerű volt. Demokratikus eszméket hir­detett, melyek szintén alkalmasak voltak a népszerűségre. Konfliktusba került az uralko­dóval és abban az időben az uralkodóval kon­fliktusba kerülni ok volt a népszerűségre. Apponyi pedig sohase volt a szó igazi értelmében népszerű. Tisztelték, megbecsül­ték, de sohase fordult feléje a melegség olyan hőfokon, mint például más ellenzékiek, mondjuk Ugrón Gábor vagy Eötvös Károly felé, akiknél pedig minden tekintetben kü­lönb volt. Valami distancia mindig volt közte és a nagyközönség között. Minden sikere olyan volt, amit a színházi életben úgy hív­nak, hogy succes d‘eeitime. A kritikusok di­csérik, a közönség is dicséri, de nem nézi meg. Nem volt igazi, benső kontaktusa a köz­véleménnyel. A kultúrája más volt, idegen- szerű, a stílusa nem volt a magyar szájizsze­rint való. Jóval a háború előtt láttam egy­ezer együtt vacsorázni a Panonniában, párt­ja, a függetlenségi párt képviselő tagjai kő­sóit. Kirítt közülük, olyan volt, mint egy elő­kelő idegen. Valahogy úgy éreztem, nincs a maga helyén. Olyanformán, ahogy nincs he­lyén cigánybandában a mesterhegedüs. A színvonala volt más, egyrészt magasabb, mint a magyar politizálás általános színvonala, másrészt valahogy légüres térben mozgó. Amivel különb volt a többinél, az volt a hiá­nya. Olyan embertípusból való volt, amely nálunk ritka: csaknem kivételes s ezért ide- genszerünek érzett. Aulikus mágnások iva­déka volt s ez mindig megérzett rajta vala­hogy, hiába került konfliktusos álláspontra az udvarral szemben. A többiek a várme­gyéből, ügyvédi irodákból jöttek, ott volt a gyökerük, ő egy konzervatív kastélyból jött. Á többiek fesztelenül mozogtak, beszéltek, ladomáztak, az ő ajkát sohasem hagyta el egy Kraftausdruck, minden mozdulata korrekt és elegáns volt, nem volt humora, csak előkelő iróniája. Már az is baj volt, hogy régi udvari •mágnásházból került ki, abban az időben, ■mikor a Tiszák révén a vidéki zsentri lett uralkodóvá a magyar politikában s ez dik­tálta a stilust és a tempót. Ebben a tekintet­ben sorsa közös volt a másik nagy mágnás- tehetségéve], Andrássy Gyulát is ugyanaz választotta el a közvéleménytől, ami őt. Vannak férfiak, akik egész érthetetlenül és indokolatlanul különösen erős szexuális vonzással tudnak lenni a nőkre. Vannak po­litikusok, akik kvalitásaikkal arányban nem álló hatással tudnak lenni a tömegekre. Nyil­ván van a'lényükben valami,, ami érintkezik V • . -JA'.Ii/ -v . I a tömegek le'kével. Sokszor valami alacsony színvonalú ág. Ez hiányzott Apponyiból. Néki nem voltak alacsonyabb rendű, a töme- : gekkei egy színvonalú tulajdonságai, mindig, minden izében előkelő és színvonalon álló i volt. Ezért nem volt benne a tömegvonzás | képessége. A tömeg szereti azt érezni, hogy i a vezére olyan, mint ő, közülc való, ha mind- | járt valami gyengeség, hiba vagy ordináré- | ság révén is. Most derült ki Apponyi pályájának rejté­lye. Genfben, ahol Európa diplomatái gyűl­nek össze, előkelő stilusu tanácskozásokon, egy színvonalra tud állni ? azon megmaradni a legmagasabb színvonalú diplomatákkal. Sőt nagy részüket felülmúlja stílus, tudás, előkelőség dolgában. Itt rátalált a maga tí­pusára: ő az európai diplomata-típusból való politikus, idehaza azért nem értették meg lé­nyét és nem tudtak felmelegedni iránta, meri ez a típus a mi parlamenti életünkben isme­retlen volt s idegennek értődött. Most pedig, mikor életbevágó nemzetközi ügyeket kell el­intéznünk, a magunk lábán, bécsi udvari köz­vetítés nélkül, egyszerre kiderül, hegy olyan tipusu emberekre, mint Apponyi, nélkülöz­hetetlen szükségünk van. S most, nyolcvanharmadik évében életé­nek, Apponyi elérte azt, amit eddig soha iga­zán nem tudott elérni. Népszerű lett. Pozsony, szeptember 24. Pozsonyi tudó-l sitónk lapzártakor jelenti telefonon: A bel-] i/gy miniszteri is ni rendeleté, mely a községi | választásokat október 16-ra írja ki, ma érke-l | zett le Pozsonyba. Néhány perccel 12 óra! 'előtt a választásokat bejelentő plakátokat ki- j ragasztották Pozsony utcáin. Jellemző a nagy j sietségre, mellyel a hivatalok dolgoztak, hogy i raig a plakátokon először Bellái János városi főjegyző neve szerepelt, később Bellái nevét átragasztották és Markovics zsupánt titkár ne- ne került a plakátra, miután a választásokat a zsupáni hivatalnak kell a törvény értelmé­ben elrendelnie. Munkatársunk még délelőtt 11 órakor fent járt a községi választási irodában, de Skalsky referns kérdezősködésére azt a választ adta, hogy teljesen bizonytalan mikorra ír­ják ki Pozsonyban a választásokat, valószínű­leg október második felében, vagy november­ben kerül reájuk a sor. Hogy a választásokat mégis kiírták, azt a csehszlovák pártok köz­benjárására történt és mivel még néhány perc­cel déli tizenkét óra előtt jelent meg a rende­let, megvan a huszonkét napos határidő, ami szükséges ahhoz, hogy Pozsony is október 16.- án választhasson. A jelölő listákat október 2.-ig kell benyúj­tani, de érdekes, hogy alig a rendelet kihirde­tése után a csehszlovák nemzeti szocialista párt mindjárt az első percekben benyújtotta je­lölőlistáját. Az első helyen Tajovsky-Gregor Józsefet, légionista alezredest és írót jelölik, második helyen Grégr Emánuelt, a Dunavá- sár igazgatóját. Feltűnést keltett, hogy Rosöl és Krivos, a cseh nemzeti szocialisták eddigi pozsonyi vezetői, kiestek a listából. Elkeseredett vati.aszAásI fcampái^ Rózsahegyei Rózsahegy, szeiotemiber 24. A községi vá­lasztások kiírásával Rőzsaibieigyan és annak környékéin az összes politikai pártok 'meg­tették a szükséges lépéseket. Rózsahegy, Hlinika hazaija, mint a szlovák politikai élet •egyik főoemtiruma, a k igei!!k eseredettebb vá­lasztási kampánynak lesz a színhelye. A he­ves és eirős tempót teirimészetistsen Blanka pártja diktálja, d-e hasonló erős eszközökkel dolgozik a kommunista és az .agrárpárt is.. Ezek mellett a választási porondon sifcra- S'zá.11 az országos keresztény szociálist a párt, a szlovák nemzeti, a csehszlovák szociáldemo­krata, a nemzeti demokrata és a fascista szerv e z etire tám aszkodtó . ,pol igári -Ilibe r ális párt “ is. A korteskedés széles meiderbein folyik. A történelmi országok választási mozgalma A történőim i országokban is javában fo­lyik a legerősebb választási kampány. Érde­kesek a pártlapok jelszavai. Az agrárius Venkov az állami és demokratikus agráriz­mus eszméiért veszi fel a küzdelmet, a cseh néppárti Lidővé Listy a párt becsületét ál­lítja oda jelszóul, az iparospárti Reform, a az iparos- és kereskedőosztály városi érdékeit hangoztatja. A német keresztényszooialista Deutsche Presse az úgynevezett vörös közsé­gek ellen, vagyis a községek szocialista re- zsimiei ellen veszi föl a harcot. Mély titok teái üaitsam oasirkHwet haldiát Mem EeheS megállapítani, ms ©kozta a repttlőszerencsétSenséget — HaSSzan pályafutása — Amerika és Németország gyásza — Berlin, szeptember 24. A német biroda­lom közvéleménye mély megrendüléssel vet­te tudomásul Mafltzsn washingtoni német nagykövet repülő szerien esetlenségének és •hirtelen halálának hírét. A ma reggeli lapok megállapítják, hogy a német diplomácia a szerencsétlenül járt nagykövettel egyik leg­markánsabb alakját veszti eil. Maltzan Stre- semann jobbkeze volt, aki különösen nagy érdemeket szerzett az aimerikai-méimet vi­szony kimély illéséinél. Waöhiingtonban rend1- fervül szerették a német nagykövetet, aki társadalmilag a legelső szerepet játszotta Amerika fővárosában. Az Egyesült Államok leghíresebb politi­kusai, művészei, pénzemberei és katonái jóformán baráti viszonyban állottak vele. A sportszerető és miivészhapamu diplo­mata szívélyessége kétségtelenül hozzá­járult a német birodalom háború előtti presztízsének fölujitásához. 1924 őszén Maltzan rendezte a Z. R. 3. ame­rikai útját s köztudomású, hogy ez a bátor Zeppelin-ut hozta közelebb a háború után a németeket és az amerikaiakat. Maltzannak nagy része volt a Németországnak folyóst tót t amerikai magánkölcsönök megszerzésében is. Mielőtt a nagykövet Washingtonba, ke­rült volna, ő volt Rathemau német kül­ügyminiszter legbizalmasabb embere. A rapallói szerződés, amelyben, mint is­meretes, Oroszország és Németország kölcsönösen garantálják egymás érintet­lenségét, az ő müve volt. Most is nagy tervekkel 'készült vissza Ame- I ni kába. A sehleizi repülőgépsze rémesé tlem sóg le­folyása még minidig, nincs, tisztázva. iMa dél­előtt bizottság szállt ki a helyszínére, de uj adatokat nem talált. A Dornier-müvek igazgatósága előtt talány, hogy miképp történhetett a sze­rencsétlenség. A szemtanuk valllioimása szerint a gép egyik szárnya imár a levegőben elvált és ez okozta a katasztrófát. Ilyen eset a Dormier-müvek praxisában még egyetlenegyszer sem fordult ■elő. Az egyetlen lehetőség az, hogy indulás előtt a pilótáik nem vizsgálták ónéig a szár­nyakat tartó csavarokat, amelyek meglazul­tak és útközben engedtek. Ez azonban való­színűtlen. A gép pilótája egyike volt a német Lufthansa legrégibb és legkitűnőbb repülői­nek. Ghairletnek hívták « 1912 óta repül. Fel­tár mionitőr 'szintén a legmegbízhatóbb német pilóták közé tartozott. A szerencsétlen repü­lésen ezenkívül miég egy harmadik pilóta is .résztvett, úgy hogy nem igen valószínű, hogy égyszerre három szakember mulasztotta vol­na el a köteles edővigyázatosságot. Az sem valószínű, hogy Ghadet hirtelen rosszul lett s igy történt a szerencsétlenség, mert Feiler mellette ült s szükség esetén könnyen átve­hette volna a navigálást. A szerencsétlenség okait tehát a legnagyobb tótok fedi. Amerikában Maltzan nagykövet halála mindenfelé nagy feltűnést és részvétet keltett. Kellogg államtitkár és Coolidge elnök azonnal nyilatkozatot adtak ki, amelyben kifejezik részvétüket és mél­tatják a nagy német diplomata kvalitásait. A veszteség nemcsak Németországot, hanem ■az Egyesült Államokat is értle, mert a biro­dalom aligha talál' hamarosan olyan, követet, aki Maltzant minden tekintetben pótolni tud­ná. A washingtoni német uiagykövétségén sorban megjelentek a diplomáciai testület | iöö°/o 1 \/^M 7 I MgWr/to \ / véd "^7 KÁRTÓL | tagjai, hogy részvétüket kifejezzék. Elsőnek a francia nagykövet érkezett. — Borah sze­nátor egy tegnap esti beszédében Maltzan népszerűségét és ügyességét méltatta. A uápszüvetség plénuma is elfogadta a lengyel határozatot Genf, szeptember 24. A népszövetség ! plénuma ma egyhangúan elfogadta az ugyne- : vezeti lengyel rezoluoiót, amelyet a lefegy­verzési bizottság néhány nappal ezelőtt ma­gáévá tett. Néhány delegátus a szavazásnál nem volt jelen. A határozat végérvényes szö­vegében Így hangzik: ..A népszövetség elismeri azt a szolida­ritást, amely az internaciorális közösséget összetartja és minden erejével azon van, hogy az általános béke megőrzését biztosítsa. Ki­jelenti, hogy támadó hadjárat sohasem szol­gálhat az államok közi felmerült ellentétek elintézésére és igy nemzetközi bűnt jelent. Azon a véleményen van, hogy a támadó hadjáratokról való ünnepélyes lemondás kife­jezése olyan kedvező légkört teremtene, amelyben a leszerelés munkája sikeresen haladhatna előre. A népszövetség egyszóval megállapítja, hogy 1. minden támadó hadjárat egyszersmin- denkorra tilos; 2. az egyes államok között keletkezett vi­tás kérdések elintézésére mindig békés esz­közöket kell alkalmazni, akármilyen termé­szetűek is ezek a konfliktusok. Anépszövetség kijelenti, hogy a népszö­vetség tagjai kötelesek a fönti aiapelvek sze­rint igazodni. A világgazdaságkonferencia vitája Genf, szeptember 24. A népszövetség ma délelőtti plenáris ülésén kizárólag csak a vi­lággazdasági konferencia eredményéről tár­gyaltak. Breitscheidt német delegátus beszéde óriási feltűnést keltett. A német megbízott arra utalt, hogy a világgazdasági konferencia kétségtelenül szép határozatait most már rea­lizálni illene. Németország jó példával járt elől e téren, amikor megkötötte a német— francia kereskedelmi szerződést. Breitscheidt a Genfben összegyűlt külföldi miniszterekhez appellált, mert egyedül ők azok, akik'a genfi határozatoknak hazájukban érvényt tudnak szerezni. Az olasz-magyar barátság újabb dokumentuma Budapest, szeptember 24. Budapesti szer­kesztőségünk jelenti telefonon: Giovanni Astis olasz ügyvivő ma délelőtt megjelent Klebels- berg Kunó gróf kultuszminiszternél. Közölte, hogy az olasz kincstár Mussolini miniszterel­nök és pénzügyminiszter intervenciójára elen- dedte azt a félmillió Urát, amellyel a magyar kormány a Palazzo Falcioneret megvásárolta. A kultuszminiszter az olasz kormány nemes gesztusát örömmel és köszönettel vette tudo­másul. Mint ismeretes a palotát a magyar kor­mány a magyar gyüjteményegyetem és a magyar diákkollégium számára akarja beren­dezni. Gulácsi volt beregi alispán súlyos autóbalesete Salgótarján, szeptember 24. Gulácsy Dezső volt beregmegyei alispánt, országgyűlési képvi­selőt tegnap könnyen végzetessé válba'ó autó­baleset érte. A képviselő autója a Zabar—salgó­tarjáni építés alatt lévő országúton haladt, ami­kor egy kanyarodénál teljes sebességgel az árokba zuhant. Gulácsy balkarját törte s azonkí­vül súlyos belső és külső sérüléseket szenvedett. Első segélynyújtás után birtokára szállították. Állapota súlyos, de nem életveszéyes. Árvíz Skótországban London, szeptember 24. Anglia északi vi­dékét súlyos árvízkatasztrófa sújtotta. Liver­pooltól északra és Skótországban az autorno- bilközlekedés az országutakon lehetelenné vált, mert az ár mindent elöntött. Glasgovban ma délig állandóan esett. A városok sikamlós utcáin számos' autószerencsétlenség történt. Londonban az elmúlt huszonnégy órában har­minc halálos kimenetelű autószerencsétlenség történt. Sfclovensxké fővárosa is eSitélssr 16-án válásit & ais 68«©§sé pífiasstrsat&an írták Isi — fkz e sS Sisfia — és Kfsiíos cseh saesmeSl péiplá flanácstegok buft&sa —

Next

/
Oldalképek
Tartalom