Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-25 / 220. (1554.) szám
1927 szeptember 25, vasárnap. VASÁRNAPI JEGYZETEK Irta: Schöpilin Aladár. A P P O N Y l Ma a legnagyobb tekintély Magyarországon. Az a tragikuma, hogy mindig tekintély volt. Sohase kevesebb, de sohase több. A politikában pedig a tekintély szép dolog, de jó dolog a hatalom. Apponyi pedig mindig inkább tekintély volt, mint hatalom. Csaknem hatvan éve van már a közpályán. Elsőrendű ajánlólevelekkel jött. Családja egy kis darab magyar történelem. Apja tu* dúsáról, feddhetetlen karakteréről, konzerva- tiven lojális és mégis nemzetéhez mindig hü államférfin, Ferenc József meghitt embere. Vagyona nem olyan nagy, hogy irigységet keltsen, de elég arra, hogy függetlenséget biztosítson neki. Műveltsége kitűnő, nemcsak tökéletesen, a született nyelvtehetség biztonságával beszél négv-öt'nyelven, hanem jogi, politikai és társadalmi tudása a legjobb egyetemi tanárokéval egy színvonalon áll. Puritán. karaktere minden szón felül áll, mindig tudni lehetett, hogy anyagi érdek, családi kapcsolat, semmi önzés nem fér hozzá. Szónoki készsége- rendkívüli s már első fellépésekor észrevéteti magát, aránylag fiatal korban már az ország első szónokai között van. Úgy tűnik fel, mintha minden egyesült volna az érdekében, begy nagy, alkotó államférfim pályát fusson meg: vezérlő tényező legyen az ország történetében, a legfőbb hatalom birtokosa. 'Sokszor közelébe is került a hatalomnak, de igazán sohasem volt benne. Mindig elismerték, hogy nagy ember, de sohasem hallgattak a szavára. Emlékszem, még diák voltam, mikor először hallottam szónokolni egy választás alkalmával Pozsonyban. Szilágyi Dezsővel szemben lépett fel. A Zöldfa-szálloda erkélyéről beszélt, csikorgó téli hidegben óriási tömeg hallgatta. Lelkesen éljenezték minden mondatat. ő ekkor azt mondotta: — Csak ugv ne legyen, ahogy ez lenni szokott. Nekem" éljeneznek és a kormánypártra szavaznak. Ugv lett. Az éljenezők másnap Szilágyi Dezsőre szavaztak, Apponyi megbukott. S így volt ez mindig. Sokszor úgy festett a dolog, hogy Apponyi nem más, mint szónok, az emberek élvezettel hallgatják és aztán mennek tovább, a maguk utján. Mintha csak egy kitűnő énekest hallgattak volna. Pedig népszerű eszmék sodrában élt. Azok az úgynevezett nemzeti követelések, melyeket egykor ő képviselt, valóban népszerűek voltak, körülbelül minimuma annak, •amit minden magyar ember kívánt a hadsereg, jelvények sth. dolgában. Később, belátva, hogy a 67-es politikán belül nem érvényesítheti gondolatait, a függetlenségi párthoz csatlakozott. Ez pedig már csak igazán népszerű volt. Demokratikus eszméket hirdetett, melyek szintén alkalmasak voltak a népszerűségre. Konfliktusba került az uralkodóval és abban az időben az uralkodóval konfliktusba kerülni ok volt a népszerűségre. Apponyi pedig sohase volt a szó igazi értelmében népszerű. Tisztelték, megbecsülték, de sohase fordult feléje a melegség olyan hőfokon, mint például más ellenzékiek, mondjuk Ugrón Gábor vagy Eötvös Károly felé, akiknél pedig minden tekintetben különb volt. Valami distancia mindig volt közte és a nagyközönség között. Minden sikere olyan volt, amit a színházi életben úgy hívnak, hogy succes d‘eeitime. A kritikusok dicsérik, a közönség is dicséri, de nem nézi meg. Nem volt igazi, benső kontaktusa a közvéleménnyel. A kultúrája más volt, idegen- szerű, a stílusa nem volt a magyar szájizszerint való. Jóval a háború előtt láttam egyezer együtt vacsorázni a Panonniában, pártja, a függetlenségi párt képviselő tagjai kősóit. Kirítt közülük, olyan volt, mint egy előkelő idegen. Valahogy úgy éreztem, nincs a maga helyén. Olyanformán, ahogy nincs helyén cigánybandában a mesterhegedüs. A színvonala volt más, egyrészt magasabb, mint a magyar politizálás általános színvonala, másrészt valahogy légüres térben mozgó. Amivel különb volt a többinél, az volt a hiánya. Olyan embertípusból való volt, amely nálunk ritka: csaknem kivételes s ezért ide- genszerünek érzett. Aulikus mágnások ivadéka volt s ez mindig megérzett rajta valahogy, hiába került konfliktusos álláspontra az udvarral szemben. A többiek a vármegyéből, ügyvédi irodákból jöttek, ott volt a gyökerük, ő egy konzervatív kastélyból jött. Á többiek fesztelenül mozogtak, beszéltek, ladomáztak, az ő ajkát sohasem hagyta el egy Kraftausdruck, minden mozdulata korrekt és elegáns volt, nem volt humora, csak előkelő iróniája. Már az is baj volt, hogy régi udvari •mágnásházból került ki, abban az időben, ■mikor a Tiszák révén a vidéki zsentri lett uralkodóvá a magyar politikában s ez diktálta a stilust és a tempót. Ebben a tekintetben sorsa közös volt a másik nagy mágnás- tehetségéve], Andrássy Gyulát is ugyanaz választotta el a közvéleménytől, ami őt. Vannak férfiak, akik egész érthetetlenül és indokolatlanul különösen erős szexuális vonzással tudnak lenni a nőkre. Vannak politikusok, akik kvalitásaikkal arányban nem álló hatással tudnak lenni a tömegekre. Nyilván van a'lényükben valami,, ami érintkezik V • . -JA'.Ii/ -v . I a tömegek le'kével. Sokszor valami alacsony színvonalú ág. Ez hiányzott Apponyiból. Néki nem voltak alacsonyabb rendű, a töme- : gekkei egy színvonalú tulajdonságai, mindig, minden izében előkelő és színvonalon álló i volt. Ezért nem volt benne a tömegvonzás | képessége. A tömeg szereti azt érezni, hogy i a vezére olyan, mint ő, közülc való, ha mind- | járt valami gyengeség, hiba vagy ordináré- | ság révén is. Most derült ki Apponyi pályájának rejtélye. Genfben, ahol Európa diplomatái gyűlnek össze, előkelő stilusu tanácskozásokon, egy színvonalra tud állni ? azon megmaradni a legmagasabb színvonalú diplomatákkal. Sőt nagy részüket felülmúlja stílus, tudás, előkelőség dolgában. Itt rátalált a maga típusára: ő az európai diplomata-típusból való politikus, idehaza azért nem értették meg lényét és nem tudtak felmelegedni iránta, meri ez a típus a mi parlamenti életünkben ismeretlen volt s idegennek értődött. Most pedig, mikor életbevágó nemzetközi ügyeket kell elintéznünk, a magunk lábán, bécsi udvari közvetítés nélkül, egyszerre kiderül, hegy olyan tipusu emberekre, mint Apponyi, nélkülözhetetlen szükségünk van. S most, nyolcvanharmadik évében életének, Apponyi elérte azt, amit eddig soha igazán nem tudott elérni. Népszerű lett. Pozsony, szeptember 24. Pozsonyi tudó-l sitónk lapzártakor jelenti telefonon: A bel-] i/gy miniszteri is ni rendeleté, mely a községi | választásokat október 16-ra írja ki, ma érke-l | zett le Pozsonyba. Néhány perccel 12 óra! 'előtt a választásokat bejelentő plakátokat ki- j ragasztották Pozsony utcáin. Jellemző a nagy j sietségre, mellyel a hivatalok dolgoztak, hogy i raig a plakátokon először Bellái János városi főjegyző neve szerepelt, később Bellái nevét átragasztották és Markovics zsupánt titkár ne- ne került a plakátra, miután a választásokat a zsupáni hivatalnak kell a törvény értelmében elrendelnie. Munkatársunk még délelőtt 11 órakor fent járt a községi választási irodában, de Skalsky referns kérdezősködésére azt a választ adta, hogy teljesen bizonytalan mikorra írják ki Pozsonyban a választásokat, valószínűleg október második felében, vagy novemberben kerül reájuk a sor. Hogy a választásokat mégis kiírták, azt a csehszlovák pártok közbenjárására történt és mivel még néhány perccel déli tizenkét óra előtt jelent meg a rendelet, megvan a huszonkét napos határidő, ami szükséges ahhoz, hogy Pozsony is október 16.- án választhasson. A jelölő listákat október 2.-ig kell benyújtani, de érdekes, hogy alig a rendelet kihirdetése után a csehszlovák nemzeti szocialista párt mindjárt az első percekben benyújtotta jelölőlistáját. Az első helyen Tajovsky-Gregor Józsefet, légionista alezredest és írót jelölik, második helyen Grégr Emánuelt, a Dunavá- sár igazgatóját. Feltűnést keltett, hogy Rosöl és Krivos, a cseh nemzeti szocialisták eddigi pozsonyi vezetői, kiestek a listából. Elkeseredett vati.aszAásI fcampái^ Rózsahegyei Rózsahegy, szeiotemiber 24. A községi választások kiírásával Rőzsaibieigyan és annak környékéin az összes politikai pártok 'megtették a szükséges lépéseket. Rózsahegy, Hlinika hazaija, mint a szlovák politikai élet •egyik főoemtiruma, a k igei!!k eseredettebb választási kampánynak lesz a színhelye. A heves és eirős tempót teirimészetistsen Blanka pártja diktálja, d-e hasonló erős eszközökkel dolgozik a kommunista és az .agrárpárt is.. Ezek mellett a választási porondon sifcra- S'zá.11 az országos keresztény szociálist a párt, a szlovák nemzeti, a csehszlovák szociáldemokrata, a nemzeti demokrata és a fascista szerv e z etire tám aszkodtó . ,pol igári -Ilibe r ális párt “ is. A korteskedés széles meiderbein folyik. A történelmi országok választási mozgalma A történőim i országokban is javában folyik a legerősebb választási kampány. Érdekesek a pártlapok jelszavai. Az agrárius Venkov az állami és demokratikus agrárizmus eszméiért veszi fel a küzdelmet, a cseh néppárti Lidővé Listy a párt becsületét állítja oda jelszóul, az iparospárti Reform, a az iparos- és kereskedőosztály városi érdékeit hangoztatja. A német keresztényszooialista Deutsche Presse az úgynevezett vörös községek ellen, vagyis a községek szocialista re- zsimiei ellen veszi föl a harcot. Mély titok teái üaitsam oasirkHwet haldiát Mem EeheS megállapítani, ms ©kozta a repttlőszerencsétSenséget — HaSSzan pályafutása — Amerika és Németország gyásza — Berlin, szeptember 24. A német birodalom közvéleménye mély megrendüléssel vette tudomásul Mafltzsn washingtoni német nagykövet repülő szerien esetlenségének és •hirtelen halálának hírét. A ma reggeli lapok megállapítják, hogy a német diplomácia a szerencsétlenül járt nagykövettel egyik legmarkánsabb alakját veszti eil. Maltzan Stre- semann jobbkeze volt, aki különösen nagy érdemeket szerzett az aimerikai-méimet viszony kimély illéséinél. Waöhiingtonban rend1- fervül szerették a német nagykövetet, aki társadalmilag a legelső szerepet játszotta Amerika fővárosában. Az Egyesült Államok leghíresebb politikusai, művészei, pénzemberei és katonái jóformán baráti viszonyban állottak vele. A sportszerető és miivészhapamu diplomata szívélyessége kétségtelenül hozzájárult a német birodalom háború előtti presztízsének fölujitásához. 1924 őszén Maltzan rendezte a Z. R. 3. amerikai útját s köztudomású, hogy ez a bátor Zeppelin-ut hozta közelebb a háború után a németeket és az amerikaiakat. Maltzannak nagy része volt a Németországnak folyóst tót t amerikai magánkölcsönök megszerzésében is. Mielőtt a nagykövet Washingtonba, került volna, ő volt Rathemau német külügyminiszter legbizalmasabb embere. A rapallói szerződés, amelyben, mint ismeretes, Oroszország és Németország kölcsönösen garantálják egymás érintetlenségét, az ő müve volt. Most is nagy tervekkel 'készült vissza Ame- I ni kába. A sehleizi repülőgépsze rémesé tlem sóg lefolyása még minidig, nincs, tisztázva. iMa délelőtt bizottság szállt ki a helyszínére, de uj adatokat nem talált. A Dornier-müvek igazgatósága előtt talány, hogy miképp történhetett a szerencsétlenség. A szemtanuk valllioimása szerint a gép egyik szárnya imár a levegőben elvált és ez okozta a katasztrófát. Ilyen eset a Dormier-müvek praxisában még egyetlenegyszer sem fordult ■elő. Az egyetlen lehetőség az, hogy indulás előtt a pilótáik nem vizsgálták ónéig a szárnyakat tartó csavarokat, amelyek meglazultak és útközben engedtek. Ez azonban valószínűtlen. A gép pilótája egyike volt a német Lufthansa legrégibb és legkitűnőbb repülőinek. Ghairletnek hívták « 1912 óta repül. Feltár mionitőr 'szintén a legmegbízhatóbb német pilóták közé tartozott. A szerencsétlen repülésen ezenkívül miég egy harmadik pilóta is .résztvett, úgy hogy nem igen valószínű, hogy égyszerre három szakember mulasztotta volna el a köteles edővigyázatosságot. Az sem valószínű, hogy Ghadet hirtelen rosszul lett s igy történt a szerencsétlenség, mert Feiler mellette ült s szükség esetén könnyen átvehette volna a navigálást. A szerencsétlenség okait tehát a legnagyobb tótok fedi. Amerikában Maltzan nagykövet halála mindenfelé nagy feltűnést és részvétet keltett. Kellogg államtitkár és Coolidge elnök azonnal nyilatkozatot adtak ki, amelyben kifejezik részvétüket és méltatják a nagy német diplomata kvalitásait. A veszteség nemcsak Németországot, hanem ■az Egyesült Államokat is értle, mert a birodalom aligha talál' hamarosan olyan, követet, aki Maltzant minden tekintetben pótolni tudná. A washingtoni német uiagykövétségén sorban megjelentek a diplomáciai testület | iöö°/o 1 \/^M 7 I MgWr/to \ / véd "^7 KÁRTÓL | tagjai, hogy részvétüket kifejezzék. Elsőnek a francia nagykövet érkezett. — Borah szenátor egy tegnap esti beszédében Maltzan népszerűségét és ügyességét méltatta. A uápszüvetség plénuma is elfogadta a lengyel határozatot Genf, szeptember 24. A népszövetség ! plénuma ma egyhangúan elfogadta az ugyne- : vezeti lengyel rezoluoiót, amelyet a lefegyverzési bizottság néhány nappal ezelőtt magáévá tett. Néhány delegátus a szavazásnál nem volt jelen. A határozat végérvényes szövegében Így hangzik: ..A népszövetség elismeri azt a szolidaritást, amely az internaciorális közösséget összetartja és minden erejével azon van, hogy az általános béke megőrzését biztosítsa. Kijelenti, hogy támadó hadjárat sohasem szolgálhat az államok közi felmerült ellentétek elintézésére és igy nemzetközi bűnt jelent. Azon a véleményen van, hogy a támadó hadjáratokról való ünnepélyes lemondás kifejezése olyan kedvező légkört teremtene, amelyben a leszerelés munkája sikeresen haladhatna előre. A népszövetség egyszóval megállapítja, hogy 1. minden támadó hadjárat egyszersmin- denkorra tilos; 2. az egyes államok között keletkezett vitás kérdések elintézésére mindig békés eszközöket kell alkalmazni, akármilyen természetűek is ezek a konfliktusok. Anépszövetség kijelenti, hogy a népszövetség tagjai kötelesek a fönti aiapelvek szerint igazodni. A világgazdaságkonferencia vitája Genf, szeptember 24. A népszövetség ma délelőtti plenáris ülésén kizárólag csak a világgazdasági konferencia eredményéről tárgyaltak. Breitscheidt német delegátus beszéde óriási feltűnést keltett. A német megbízott arra utalt, hogy a világgazdasági konferencia kétségtelenül szép határozatait most már realizálni illene. Németország jó példával járt elől e téren, amikor megkötötte a német— francia kereskedelmi szerződést. Breitscheidt a Genfben összegyűlt külföldi miniszterekhez appellált, mert egyedül ők azok, akik'a genfi határozatoknak hazájukban érvényt tudnak szerezni. Az olasz-magyar barátság újabb dokumentuma Budapest, szeptember 24. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Giovanni Astis olasz ügyvivő ma délelőtt megjelent Klebels- berg Kunó gróf kultuszminiszternél. Közölte, hogy az olasz kincstár Mussolini miniszterelnök és pénzügyminiszter intervenciójára elen- dedte azt a félmillió Urát, amellyel a magyar kormány a Palazzo Falcioneret megvásárolta. A kultuszminiszter az olasz kormány nemes gesztusát örömmel és köszönettel vette tudomásul. Mint ismeretes a palotát a magyar kormány a magyar gyüjteményegyetem és a magyar diákkollégium számára akarja berendezni. Gulácsi volt beregi alispán súlyos autóbalesete Salgótarján, szeptember 24. Gulácsy Dezső volt beregmegyei alispánt, országgyűlési képviselőt tegnap könnyen végzetessé válba'ó autóbaleset érte. A képviselő autója a Zabar—salgótarjáni építés alatt lévő országúton haladt, amikor egy kanyarodénál teljes sebességgel az árokba zuhant. Gulácsy balkarját törte s azonkívül súlyos belső és külső sérüléseket szenvedett. Első segélynyújtás után birtokára szállították. Állapota súlyos, de nem életveszéyes. Árvíz Skótországban London, szeptember 24. Anglia északi vidékét súlyos árvízkatasztrófa sújtotta. Liverpooltól északra és Skótországban az autorno- bilközlekedés az országutakon lehetelenné vált, mert az ár mindent elöntött. Glasgovban ma délig állandóan esett. A városok sikamlós utcáin számos' autószerencsétlenség történt. Londonban az elmúlt huszonnégy órában harminc halálos kimenetelű autószerencsétlenség történt. Sfclovensxké fővárosa is eSitélssr 16-án válásit & ais 68«©§sé pífiasstrsat&an írták Isi — fkz e sS Sisfia — és Kfsiíos cseh saesmeSl péiplá flanácstegok buft&sa —
