Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-25 / 220. (1554.) szám
1927 szeptember 25, vasárnap. Rothermere lord Lloyd Oeorgerol A pesti Az Estben kifejti Lloyd George áilásfogEalásának nagy Jelentőségét — Az angol liberálisok vezére Európa igazi békéjére törekszik Budapest, szeptember 24. Rothermere lord hosszabb cikket irt az !Az Estbe abból az alkalomból, hogy a lap nyilatkozattételre szólította fel a lordot Lloyd George ismeretes állásfoglalása ügyében. A lord cikkének lényege a következőképpen hangzik: — Azt a levelet, amelyben Llöyd Géorge elmondta nézeteit a trianoni szerződés revíziójának lehetőségeiről, teljes joggal lehet állami dokumentumnak nevezni. Nemcsak azért van jelentős értéke ennek a levélnek, mert az egyik legjelentékenyebb államférfi irta azok közül, akik resztvettek a békeszerződések megszerkesztésében, hanem azért is, mert a revízió ügye rendkívül nagyjelentőségű és értékes támaszra talált Lloyd George személyében, áki levelében nyíltan figyelmezteti Magyar- ország szomszédait arra, hogy csak akkor lehet tartós békéről szó Európában, ha ennek a békének az alapja az igazságosság minden nemzettel szemben. Lloyd George nyíltan megmondja levelében: „Ami az 1919—20-as (békeszerződéseket illeti, határozottan kijelenthetem, hogy megalkotóik sohasem tartót- ; ták ezeket a szerződéseket olyan tökéletesek- ] nek, hogy megmásithatatlannak tekintették • volna őket". ] Lloyd George szerepe a világháborúban — Lloyd George nagy és örök helyet biztosított magának Anglia történetében. Egy államférfinak sem kellett előtte olyan gigászi problémákkal megküzdeni, mint neki. Talán iá legnagyobb szolgálat, amit honfitársainak tett, az volt, hogy a szörnyű küzdelem idején sohasem vesztette el a kitartását. A balsiker óráiban is határozott volt, harcolnunk kell, ámig csak ki nem vívjuk a győzelmet. A szörnyű napfogyatkozásnak óráiban ez a bátor ember megtestesítője volt Nagy- britanniának, amely akkor élte át legsúlyosabb válságát. — őszintén sajnáltuk, mikor lemondott állásáról. De bízunk benne, hogy mégegyszer a kezébe veszi majd a vezetést. Még mindig egészséges és tetterős. Dinamikus ereje olyan tényező, amellyel a jövőben is sok éven keresztül kell számolni. Lord Nortbcliffe és Lloyd George — Lord Nortbcliffe és Lloyd George dominálta bizonyos tekintetben a világháború középső korszakát. Lord Northelüfe szoros kapcsolatban állott azzal a mozgalommal, amelynek eredményeképpen 1916-ban miniszterelnökké nevezték ki Lloyd George-ot — LoTd Nortbcliffe meg volt győződve arról, hogy Asquithot temperamentuma nen z telte alkalmassá arra, hogy a háború legna p gyobb válságának idején a kormány élén áll cl jón. Llovd George tudtán kivül lord Nor-tb ^ cliffe minden energiájával azon dolgozott i hogy őt állítsa Asquith helyére. Nagy szerencsétlenség, hogy a köztük fennálló szimpátia ? utóbb megváltozott. Lord Northcliffe azonban- sohasem szűnt meg csodálni Lloyd George- ragyogó képességeit. t — Sajnálatos, hogy Lloyd Georgenak a t későbbi években tett szolgálatai már kevésbé i dicséretreméltóak. Lloyd és kollégái a külpolitika terén olyan utakat követtek, amelyeket én a legíejljescbb mértékben elitélek és nem nyújt sok vigaszt az sem, hogy hibáik magukban hordták bukásukat. Lloyd George és a békeszerződések — Nézetem szerint sohasem kellett volna Mezopotámiában és Palesztinában megvetni a lábunkat és még ma is azt hiszem, hogy mindkét országot el kellene hagynunk. Sohasem lett volna szabad a görögöket a törökökkel szemben támogatnunk. Lloyd George legjobb barátai még ma sem tudják megmagyarázni, hogy miért bírta rá a görögöket, hogy vonuljanak be Kisázsia belsejébe. A kormánynak a közeli Keleten folytatott politikája teljesen csődöt mondott és hosszú ideig nem fog sikerülni a mohamedán világ bizalmát visszaszerezni. — Ugyanezt a hibát követték el, csakhogy sokkal nagyobb arányokban azoknál a békeszerződéseknél, amelyekkel feldarabolták a régi monarchiát. Középeurópának legalább hat pontján elégedetlen nemzeti kisebbségeket teremtettek és valamelyik ilyen pont gyújtópontja lehet egy újabb hatalmas tűzvésznek. Ahelyett, hogy egyszerűsítették volna a nemzetiségek nagy bonyolultságát, még jobban összebonyolitották. — Olyan nagy elégedetlenséget teremtettek, hogy minden pártatlan ember, aki a kontinensnek ezen a részén utazik, tisztán látja annak szükségét, hogy ezeket a hibákat repa- rálni kell. —. Ha visszaemlékezünk azokra a körülményekre, amelyek között a szövetségeseknek át kellett alakitaniok Európa térképét, nem kell csodálkoznunk, hogy az óriási mű kisebb részleteit elsiették. — A monarchia felosztása sokunk előtt természetesen lényegtelenebbnek látszott, mint a német kérdés rendezése. A fődelegátusok megelégedtek azzal, hogy tanácsot kértek a kisebb szövetséges nemzetektől és nen^ vették figyelembe azokat az ádáz féltékenysé-i I geket, kapzsiságokat, amelyek a bajoknak abban a keverékében uralkodnak, amelyeket Középeurópában a vándorlások és a hódítások történelmi áramlatai hátrahagytak. Kétségtelen, hogy az ilyen módon megszerkesztett számos szerződésben az igazságot gyakran feláldozták, aminek az az eredménye, hogy Középeurőpa nagyrésze most a bizonytalan egyensúly állapotában van*. Ezek a hibák annyival is inkább meg- magyarázhatatlanok, mert Lloyd George mindig komolyan törekedett arra, hogy Európában helyreállítsa az igazi békét és megteremtse azt az uj gazdasági stabilitást, amely nélkül a világ nem zökkenhet vissza a rendes kerékvágásába. Lloyd George és a jövő — Nem akarom egy pillanatra sem feltételezni, hogy Lloyd George politikai pályafutása befejeződött. Mozgékony elméje mindig alkalmazkodik az idők követelményeihez. Lehetséges, hogy a nemzetnek megint szüksége lesz rá és biztos vagyok benne, hogy rendelkezésre fog állani, amikor a nemzet hívja. Őszinte véleménye a békeszerződésekről annál értékesebb, mert hiszen ő mindig rendkívül óvatos a kijelentéseiben. — Nézetem szerint ő — minden hibája ellenére — az utolsó ötszáz év legnagyobb angol férfiai közé tartozik és Cromwel] óta nem volt jelentékenyebb alakja az angol közéletnek, mint ő. Arany, ezüst, gyémánt a legjobb tőkebefektetés Weinstabl Móricz ékszerész Pozsony, Kafászkapu utca 2. szám. Egész Magyarország ünnepli Apponyii Sopron, szeptember 24. Apponyi Albert gróf Géniből visszatérve tegnap este érkezett a soproni állomásra, ahol ezer levente és Sopron lakossága üdvözölte a nagy magyar politikust. A város polgármesterének üdvözlő beszédére Apponyi válaszában többek kö-| zött ezeket mondotta: _ A genfi eredménnyel meg vagyok elégedve, mert az én feladatom nem a támadás, hanem a védelem volt. Tekintettel a genfi erőviszonyokra, az eredménynek örülhetünk, még pedig azért, mert sikerült a kedvezőtlen döntést elhalasztani, a későbbi döntés pedig egész bizonnyal kedvezőbb lesz. Óva intem azonban a magyar népet a túlzott optimizmustól, mint amilyen optimizmus uralkodik ma Romániában. Jóllehet a tapasztalatokból látom, hogy a külföld felismerte a magyar kérdést és tudatában van annak, hogy ez a probléma létezik. Sz ombathely, szeptember 24. ^Szombathely lakossága is óriási ovációban részesítette az átutazó Apponyi Albert grófot, aki a vonatból kiszállva, a polgármester üdvözlő beszédére válaszolva kijelentette, hogy az igazság a magyarok mellett van és a decemberi népszövetségi ülés kedvezőbb eredményű lesz, mint volt a mostani. ’ Umm ^KŐ'eMéRSKA;TOVARNA9» KA.RUM-A-UKeRY;uő.spot •AOZNAVAMandarin . Cacao - Dló-Créme - Cherry Tríp!e-Sec — Curacao - Karlsbff.di keserű ,,Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve" ,,A Nemzetközi Dunakiállitáson arany éremmel kitüntet Megnyílt az újonnan épült ESPLANADE LUXUSHOTEL Stadtpark, Wílson pályaudvarral szemben imTMum, UgGOéNy- IRTA > AAÓRjCZ 2SIOVÖND (18) •— D,e nem nekem, — mondta bölcsen a gazda. — Könnyű nektek, ide® cimborám, megazi sitten, de ha eszembe jut, hogy ha megfogtam a két fülit, osztón így rátérgyéltem a hálálna, elvitt keresztül ezen a nagy udvaron. Még igy neon vöt a szivemhez nőve légy disznó. Zoltán ránézett az ezredesre s látta annak a szemén a gyenge könnycseppet e erre elfordult. Mindenkinek megvan a maga baja titkon, de olyan baja, mint neki? Olyan senkinek! Haaagondolt. A felesége ébren van s várja őt e ha három napig haza nem megy, három napiig le nem fék szilt, csak várja, várja. Nem tud aludni, hanem összekulcsolt kézzel jár ia szobákban le s fel. A gyerekeit se látja, ott alusznak a másik szobában s nem látja, nem nézi. Csak mindig az urán van aiz esze s reszket . . . szegény: de mit lehet tenni ... Az a lány úgy betteégette magát a vérébe. . . Ez az égésé élet. 1 A tanyára se mer menői. Pedig oda is rohanni szeretne. Megindul a fantáziája s bit meg szörnyű dolgokat lát. A caifra kis bestia ... ki tudja azt, hogy most melyik istálló sarkába hever . . . És ba erre gondol, égő tűz futja el a testét. A szeretteimről beszélgetnek. — Csak ennek az egynek nem lehet parancsolni, — mondja Zoltán, — s úgy tesz, mintha nem magáról, nem magukról volna szó. Égeti magát, azzal, hogy támad. Perzseli a lelkét azzal, hogy a nőket lekopó — Milyen őrült vad, mairha dolog is az, hogy nem lehet az embert mint az állatot úgy kezelni. Ha akarom, kitenyésztem azt a fajt, amit akarok. Magyar bikát s tarka teheneit. Magyar kant s angol sertést. Olyan ivadékokat nyerek, amilyenre szükségem van. Mért nem leket az embert is? Mért nem lehet ki tenyészteni, akit én vágyok.. Ideg öregem, — tartja koccintásra a poharat az ezredes elé, aki szórakozottan néz maga elé, — ha hazannégy, verd meg Rhédey Zsuzsit. Kicsit neveltnek. Az ezredes feláll, mert nem bir sokat ülni. Aztán leül, mert nem bír áll and. Rhédey Zsuzsi az ő any ósa. És ur a házban. — Ha mán Rhédey Zsuzsiról szó van, — azt mondja, — akkor Rhédey Marikánó se szabad elfelejtkezni. Ez meg a Zolán anyósa. Mindenütt a vén asszonyok csinálják a bajt. De a legnagyobb bajt avval, hogy gyereket szültek. Lányokat. Büszke nőket, akikkel nem lehet. i Milyen jó ezeknek a Bo női íróknak, meg a -Civir.eknek, aasuknak nincs ittymo bajuk. Miért aizok úgy vannak szoktatva, hogy nem éluelk életét. Vagy inkább hogy ezek élnek. Egyik ál jobbra, a másik balra. Itt a Osuli, a kis piros tanyáméval, s hogy meg van elégedve ő ás, meg a felesége is. Rágják a borhoz a kemény sült tésztát, a „d'öfttegiet", amit a tanyámé süt, s a tainyásgazdia meg van sértve, Iha az ut nem foglalkozik a feftteségivel . . .. De ezek az uriusszoinyok . . . Akik szeretteimmel akarnak szeretni . . . — Hozattam egy öreg gyönyörű angol kocát, — mondta Zoltán, die nagyon kényes volt. Nem bírja a mi levegőnket. Itt neki nagyon hideg van télen, fűteni kell az istállót. Nyáron mieg eltikkad a melegben. Pedig jó vón a fajára szert tenni. Hát ráeresztettem egy mangalica kant. Lett neki kilenc fia. Azt fetoeveűitem, s újra mangalica kamlt adtam nekik . . . Mór ez a második generáció megél a jég hátán is . . . Beleélő ttaim azt a jó magyar mangalica vért ... Ott fialt a góré- ha az ég alatt ... S mi baja . . . Tessék, két generáció alatt akkliknatizálódott . . . — Osztón melyiknek a tulajdonságait örökölte, — kérdezte az ezredes. —- Az anyjáét. Olyan angol, mint a rózsa. Piros!ehér, (kövér nagy gyönyörű, b megőrizte azt is, hogy mindig kilencet fíadzifc... Elhallgattak. Most vette észre, hogy milyen keserveset mondott az ezredesnek. Ennek a fia is beoltja majd a zsldólányt, de a faját nem rontja el... •— Igyunk kedvos-adijon az isten minden magyar embernek olyan anyóst, mint igemyeszegi ég sárumberki Rhédey Zsuzsika, meg Márika ... S felvillant előttük a két szigorú, nemes urttassacmy képe, akik fáradhatatlanul gyötörték vejüket a pokol minden kínjaival.,, , Hát ágy is rósz, meg úgy is rósz. Csak az isten tudja, hogy rosszabb. S kezditek nagyokat hallgatni Megisziről lépésekét hallottak. — Megdöglött, — mondta csöndesen, szinte hörögve a gazda. Rémülten néztek rá. ’ Azután hallgattak s jött a kondiás. Maga az öreg kondás a zsíros kalapjában, pitykés öregt ruhájában s megállóit a lámpa-fényben, távolabb, levette a kalapját. — Kész? — mondta a gazda. —- Kiiszen van, tekintetes uram, — mondta a kondás. — Csak hat óráig vét rajta a baj. Úgy végzett az avval tekintetes uram, -mint mikor az erdőbe kivágják a fát. Soká kallgatak. — Ássátok eL A kondás soká állott, akkor elment. Fent az égen vadttibák gágogása hallatszott. — Beszéljetek valamit, — mondta a gazda. Senki ®e szólt. A vendég szólalt meg. — Furcsa eset történt a napokban. A Dunántúl vótam, onnan jövök, van ott egy barátom... akivel a katonaságnál együtt szógiálíltaim ... U-gy hijj'ák, hogy Párkányi, őrnagy... Ló megrugta, osztán kvietált, osz- tán ki ment a kis birtokára gazdálkodni... Nem nagyon ember szerető -ember, hát igen magánosán éllt a tanyán ... oszt vót ott egy jámy, egy béresnek a jánya, osztán azt bevette ja házba takarítani, mi... És nagyon megszerette, ment a lány egy olyan született finom teremtés volt. Szép alakja, szép kis arcocskája volt, fin-oim kis némbe-r volt.... (Folytatjuk.) % 2
