Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-18 / 214. (1548.) szám

1927 szeptember 18, vasárnap. JWftAáxÁíu * íAtk^\R*HÍKuA*­rtilRPJK^, A PRÁGAI MOZIK MŰSORA: ADRIA: A királyi kedves (Gaby Deslys film- története). HVEZDA: Fairbanks, mint az igazi amerikánus és A fehér sas. JULIS: Az utolsó lord. KAPITOL: Tűzvész a Keleten (Lón Chaney-jel). KORUNA: Tűzvész a Keleten, vagy 0‘Hara őr­mester. LUCERNA: Test és az ördög (Sudermann regé­nye után). SYETOZOR: Test és az ördög (főszerepben Greta Garbó és John Gilbert). AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: (f. hó 18-ától 25-éig) Vasárnap: A viharmenyasszony. Tengerész-dráma Dolores Costelo-val. Hétfő, kedd, szerda és csütörtök: Az amerikai filmkultúra legnagyobb alkotása, a „Volga- hajós“. Főszereplője: Várkonyi Mihály és Wilima Boyd. A film előadásait az orosz da­lárda énekkara kíséri. Péntek: Jackie Coogan a nap hőse. Szombat: A vörös Mici bosszúja'. Priscilla Dean-al. Vasárnap: Rin-Tin-Tin a for/uisok között. T. Előfizetőink és Olvasóink figyelmébe! riRg Van szerencsénk értesíteni t. Előfizetőin­ket és Olvasóinkat, hogy útleveleiknek vi­zámmal való ellátását s külföldi útlevelek meghosszabbítását szívesen eszközöljük. Magyar, német, osztrák, olasz és jugosz.áv vízumok megszerzése, illet­ve útlevelek meghosszabbítása véget mél- tóztassanak útleveleiket a Prágai Magyar Hírlap pozsonyi kiadóhivatalához, Bra- t i s 1 a v a, V e n t u r - u. 6. címre bekül­deni. A többi államokba szóló vízumok megszerzését a prágai kiadóhivatal: SHP’ Praha, II., P á n s k á 12. III. eszközli. ""Kg ŐSZI NYÚL Létásiné asszony a piacra ment reggel. Már didergetős őszre járt az idő, fázékonyán húzta össze magán a nagy zöld pamutkendőt. Káposztát vett az őszi taposáshoz: hátul kul­logott mögötte az inasgyerek a taligával, amin a kerek káposztafők hazatolódnak majd. A piac forgalmas, a reggeli zimankó­ban már párázik a beszéd s Létásiné asszony is csak úgy gyors szóváltásra áll meg itt-ott, ahol éppen szükséges a világ soráról való gyors tanácskozás. Sikerült a káposztavétel. Egyre-másra olcsón adták az idén a jánosi bolgárok: men­nének már az istenadták ők is haza, Macedó­niába a téli hó elől. , — Minő pecsenyéhez veszi a káposztát, Létásiné asszony? — dörren rá a háta mö­gött hirtelen egy borovicskaizü hang. Hátra­fordulván nagy gyorsan: Kostyál bácsi volt, mindenki Kostyál Bácsija, nyáron főhalász, télen fő-fővadász a pokorágyi dűlők mentén. — Aminő pecsenye akad! — reppenti gyorsan vissza Létásiné asszony, mert sohase adós a felelettel senkinek — ma kövér kap- pan, holnap koppasztott lúd, úgyis lehet, hogy seminyő! — Asse rossz néha, ha péntek adódik — véli Kostyál bácsi s nagy előzékenyen mu­tatja a maga csomagját.' — Én meg patront vettem e, — dicsek­szik el a pipa töve mögül. — Patronyt-e? — irigykedik Létásiné, mert hogy az ő férje-embere süketforma meg ókulárés, aligha illene kezibe a puska. — Talán bizony vadászik már? _ Fogoly is rebben, nyúl is akad már a határban — folytatja nagy szerényen Kostyál bácsi s menne már odébb, ámde Létásiné asszonyom hetykén parancsol rá: — No, bizony, küldhetné már legalább egy nyulat, ha olyan híres vadász! — svpislog erősen, hogy komolyan vevődik-e a kérés. Ráfüstöl erősen Kostyál bácsi: — Küdök no, Létásiné asszony, bizony­isten küdök, ha egyet nem, kettőt! Nagy boldogsággal váltak el. Létásiné haza az urához, aki a kapuban ácsorgott. — Lesz már nyúlunk! Kostyál bácsi kül­di — riogta boldogan. Hát várták egész héten. Eső is esett, ki is derült: a nyúl csak nem jött. Létási mama alig várta már, hogy szembetalálkozzék ’ a ’/iires vadásszal. Kicsi a világ, nem sokáig kellett türelmetlenkednie. Éppen élesztőért -szaladt Létásiné asszony a pékhez, mikor egyszer csak előkerül Kostyál bácsi, puská­sán, tarisznyásan, piros ábrázattal. Létásiné At a sáron s ugyancsak élesen vallatja Kos­tyál uramat: — No, bizony! Hiába az ígéret: vártuk r.gész héten, oszt mégse küldte a nyulat. Kostyál bácsi szemöldöke felszaladt a fe- tetejéig nagy megbotránkozásában. — Ejnye, azebattája! Kettő is kiugrott előttem, ugyancsak mondtam nekik: — eredjetek Létásiné asszonyhoz, — billegettek Is a fülükkel, mégse mentek volna? Hogy küdtem pedig őket! S dobogva, méltatlankodva ballagott to­vább. A piac sarkán ujfent visszafordult s szigorú képpel kiáltotta mégegyszer: ' ^edig hogy. küdtem a-bitangokaU Vidám intimitások a népszövetség tájáról A delegátusok kedvenc korcsmája és egyéb érdekességek Géni, szeptember 17. Bármilyen szörnyen komoly dolog a népszö­vetség, mosolyogni való azért itt is aíkad elég. Bizony Chamberlain is milyen huncutul mo­solygott az együk pazar étteremben, mikor szakál­las és kopaisz diplomaták helyett egy csodaszép angol bakfist választott társa­ságul. Tévedések elkerülése végett — a papa és mama is jelen voltak. Akii Briáiul fölött gyámkodik Rriand, a jó öreg rajongó Briand viszont nem jár ilyen mondain-belyekre. Sőt sehová sem jár. Este szépen letek szik. az ágyba, magára húzza a takarót és — alszik. Talán szeretne egyszer-egy- szer „lumpolni“ ő is, — de Krumbaéh nem engedi. Vájjon ki ez a Kruimbach, aki a nagyhatalmú ál­lamférfinak pa-ranosolni mer? Ez, kérem, egy folyton izgő-mozgó, ternpeita- menitumos franc;La képviselő és elsősorbam új­ságíró, aki jóakaratuam gyámkodik Briand fölött. Kilenckor lefekteti az öreg urat az ágy­ba, reggel nyolckor pedig felkelti. ő maga a közbeeső időt a Ba var iában tölti el, de erről később lesz sző. . Streseimann régebben szinte a Kavarnának törzsvendége volt, de amióta egy imidLszíkréoió oly sok bosszúságot okozott neki (a nyilvánosságra ke­rült „Bavaria-beszéd"), azóta keserű szívvel elke­rüli kedvenc korcsmája környékét. Egyjdeig a ,vKrokodil“-ban szomorkodott néhány hűséges hí­vével, de tegnap már nem birta tovább, bűnbánóan visszatért Górni politikai sörözőjébe. Különben rendszerint este is dolgozik, de ha már nagyon fáradt, leül Georg Bernhardttal, a „Vos- sieche" főszerkesztőjével éis a csak Németország­ban népszerű, de ott legalább nagyon népszerű 'kártyajátékkal, a „skat“-tal szórakozik. Misem bizonyítja jobban a még ma is uralkodó német szubordániációít, minit az, hogy mihelyt Sinesemanm skaittozmi kezd, a neonét főhadi­szálláson _ a Meferop ólban azolntnal egy tucat skattpá rti alakul. A „Bavania“ vendéged És a többiek? No most már mégis csak meg kell mondani, hogy mi az a Bavarfa? (Tudom, hi­szen m/inden este ott vagyok.) Tehát a Bavaria egy füstös, kopott, léghuzatos vendéglő. Mi tűrés- tagadás: — korcsma! Itt három, tübbé-kevésbé csinos pimcérlány bajor és pilseni sört, frankfurti és bécsi virsliit, kaviárt s a töltött káposzta német változatát tálalja föl. A falakon Kelen és Dezső gonosz karikatúrái. Az asztalok mellett __ Kelen és Dezső. De nemcsak ők, — mindenki. Akit délelőtt az Asseanblée-bem láttál, azt esite • itt megtalálhatod. Miniszterek és sajtófőnökök, uionaröbisták és szo­cialisták, volt és leendő államiférfiak, no és újság­írók (rettenetesen sok újságíró!) zsúfolódnak össze a keskeny fapad okon. A politika uralkodik — de megszűnnek a po­litikai ellentétek. Az elviselhetetlen dohányfüst semleges területet felhőz körül és a sör jámbor hangulata mindenkit összehoz. Sauerwedm épp azzal kocinit, akit azniap meg­támadott, jogo szlávok pohairamak olaszokkal, az Action Framcaise a VorwSrfs-szel. Becsipni nem igen szo­kás, csak egy amerikai kolléga tüntet nap-nap után eképpen. a prohibició ellen. Meg is járta a múltkoriban épp Loucheor lába élé zuhant a földre. Loncheur saját karikatúrájában gyönyörködött é6 igy, ha utolsó percben nem rántják vissza, érdekes francia—-amerikai konfliktus keletkezett volna — a földön.. Erre az esetre nem lett volna nehéz döntőbírót keresni, hiszen itt szórakozik Scialoja is, a nagyszerű olasz nemzetközi jogász. Mindenki nagy tisztelettel néz egy kövér, fe­kete urat. Különösen a miniszterek szemlélik áhí­tattal mólétt ex-kollégájukat. Ez az oly impozáns nyugalommal sörözgető ur_ világrekorder__ há­rom halálos Ítélettel a hátán menekült el Bulgá­riából. Mottéa és a maharadzsa 127 gyermeke Persze vannak feszesebb összejövetelek is, amikor a delegátusok látják vendégül egymást. Múltkor példáiul Mattá, Svájc elnöke, adott vacso­rát. Jobbján — a pattalai maharadzsa ült. Mottá- nak sok gyermeke van, a maharadzsának sok fele­sége. A svájci elnök a podgári erények inkartnációía, egész elnökségére neon olyan busáiké, mint gyerekeire. Nem is mulasztja el soha, hogy erre a témára te­relje a beszélgetést. — Nős fenséged? — kérdi szomszédjától. — Nős vagyok, — feleli előkelőén a nagysze­rű megjelenésű hindu herceg. — Szép, szép. Hát gyerekei vannak-e? — fo­lyik tovább az elnöki kérdezősködés — nekem tizenöt van. Hát fenségednek? A maharadzsa gondolataiba mélyed, majd kissé bizonytalanul, de továbbra is megőrizve nyugalmát, megszólal. — Nem tudom pontosan. Azt hiszem, száz­hnszonhét, vagy százhuszonnyolc.. _ k Motta ezóta nem beszél gyermekeiről. Kap urtala ura kerüli az izgalmaikat Apropos, maharadzsa! Indiának ezúttal a ka- purtalai maharadzsa (régi pesti barátunk) a főde­legátusa. Lehet, hogy a pesti koszt okozta gyo- morindiszpozicióját, lehet, hogy más valami, — tény az, hogy őfensége nincs egészen rendben. Főleg minden izgalomtól tiltották el az orvosok. Persze őt is azonnal megrohanták a rajzolók és kérték, álljon módéit. A maharadzsa a nyuga­lomra intő orvosi tanácsra gondolt és igy szólt: — Hölgyeim és uraim! Itt nem lehet, do a szállodában szívesen rendelkezésre állok. A megbeszélt órában fel is vonultak a rajzo­ló hölgyek és urak. Udvarias titkár az ap parte­ment szalonjában helyezte el őket — azután ki­tárult az ajtó és a meglepett művészek — őfen­sége hálószobájával találták szembe magukat. A hálószobában — az ágy, aa, ágyban — maharadzsa! És pedig egy jól és egészségesen alvó maharad­zsa! Most már azután rajzolhattak nyugodtan, — a herceget nem zavarta. Aludt mindvégig. Ugylátszik a politika sem nagyon izga ja Ka- purtala urát. Legalább is véletlen tanúként 3 kö­vetkező beszélgetést éltem át. A maharadzsa és Paul Boncour találkoznak a folyosón. Régi ismerősök. De vájjon miről be­szélgethetnek egymással az indus herceg és a francia szocialista. Ezen gondolkodtak ők is. Vég­re a jómodoru maharadzsa töri meg a csendek — Mondja, kérem, miről fogunk az idén tár­gyalni? Boncour némi habozás Után: — Sokmindenféléről, fenség. — Ugv? Sokmindenféléről? Érdekes... Kézfogás. A helyzet meg volt mentve. * A perzsa delegátus esete a fény­képészeikkel Máskor meg a perzsa delegáció titkára men­tette meg a helyzetet. Az Assemblée gyűlése utáu fotográfusok ármádiája várta Chamberlaint, Briand-t, Stresemannt. De bizony csak ő herceg­sége, a perzsa delegátus jött. Látja a fényképé­szeket, a filmoperatőröket — megáll, mosolyog. A fotográfusok mintha meg lettek volna ba- bonázva, merevek, mozdulatlanok maradtak. A herceg pedig állt és még mindig mosolygott. A különös helyzetet észreveszi a titkár, odarohan az operatőrökhö*. — Kérem, kérem fényképezzenek. A fényképészeknek volt szivük, — megtették. A szemérmes Dód-Amemika Biztos azonban, hogy sokkal szívesebben irá­nyították volna lencséiket az „egyenruhásitott“ népszövetségi hölgyek felé. Hát ez meg micsoda0 Ez kérem nem több és nem kevesebb, minthogy az egyik délamerikai delegátus felháborodott azon, hogy a népszövetség nagyszámú és jól fize­tett hölgyalkalmazottai selyemharisnyában és mély kivágással pompáznak. Javaslatot lett tehát, hogy a népszövetség összes hivatalnokait, lás­sák el, kor és nemi különbség nélkül, szép sujtá808 egyenruhával. Miután a Nemzetek Szövetségének többsége nem háborodik fel a selyemharisnyákon, a délaneri- kai terv — halva született. Különben a délamerikaiak teljesen az eu­rópai mentalitáshoz igazodnék. Európában divat most a háborús felelősség kérdését feszegetni és igy a szimpatikus Villegas elnök, amikor a dél­amerikai államok ellentétéről kérdeztem, — igen komolyan a következőket mondta: — ötven év előtt volt egy háborunx Peruval, de biztosítom önt, — a háború felidézéséért ha­zámat, Chilét semmi felelősség sem terheli. Vacaireiscu asszony és a fiatal lányok „elcsáibiitási korba tár“-a Nem térbeli felelősség Vacareecu asszonyt sem azért a baklövéséért, amelyet akaratlanul elköve­tett. Arról volt sző a szociális bizottságban, hogy emeljék fel a fiatal leányok elcsábítására. vo­natkozó büntetőjogi korhatárt. Körülbelül arról vitatkoztak, hogy minden tizen­hat éven aluli leány erkölcstelen útra vezetése — csábításnak számítson. Vamrescu asszony nem hallotta a vita elejét, de felháborodott és szólt eképpen: _ Minden nemzetnek érdeke, hogy asszonyai mi nél előbb éB máméi több gyermekkel ajándékoz­zák meg a hazát. Ellene vagyok a korhatár feleme­lésének ... Igenis, ellene! Döbbent csend! És csak utólag derült ki, hogy a román dele­gátus hölgy azt hitte — a házasodási korhatár felemeléséről folyik az eszmecsere! Végül még egy „női" történet: Lupu román miniszter beszél. Beszéde végén a gyönyörű „ro­mán" legendát: Kőműves Kelemen történetét idézi. Megható szavakkal ecseteli a befalazott feleség tragédiáját. Briand, a megrögzött agglegény, félhangon odamordul LoucheiurhJöz: _ Igaza volt, én is ugv tennék. R. L. * 47 xx Cottage-saanatórium, Pozsony, Védcöiöp-ut 47. Legmodernebb gyógyintézet. Napi költség 60 korona. Telefon. 14—76 és 27—36. 11 íű/é Sassaée Pvafka II. ‘FácíflDsfié n. I©I*#© évi szepí. 10-tőI reggel reéáef 0 ótótóí 0 órótót egész nap nwjitva — Újabb nehézségek a főiskolai hallgatók beiratkozásánál. A prágai német egyetem hiva­talosan közli a következőket: FigyeLmezbetjűk a főiskolai hallgatókat aTra, hogy a belügyminisztér rimm rendelkezése értelmében minden hallgató­nak meg kell szereznie a csehszlovák állampolgár- sági bizonylatot, amelyet a politikai hatóságok, illetve a asupáni hivatal állít ki. Az állampolgár- sági bizonylatot a beiratkozáskor be kell mutatni, mert az eddig kívánt illetőségi bizonyítvány már nem ismerhető el ilyen bizonylatnak. — A bel­ügyminisztérium ezen intézkedése újabb nehézsé­geket és költségeket okoz a főiskolai hallgatók­nak. Azt hisszük, hogy a köztársaság fennállásá­nak kilencedik évében ilyen szigorú intézkedésre egyáltalában nincs szükség s a főiskolai hallgató­kat tanulmányuk folytatásában az állampolgárság kérdésével akadályozni, teljesen fölösleges és ká­ros bürokrata intézkedés. — Eljegyzés. Jordán Miklós festőművész Eper­jesről eljegyezte Schimek Amália urleányt Igló- ról. (M. k. é. h.) i jLápjil ÍU" cta /\» r/r Tt* I-10. — Eljegyzés. Fischer Miksa földbirtokos leá­nyát, Bözsikét (Leszenye) eljegyezte Gróf Laj00 Csécsiéről. (Minden külön értesítés helyett.) — A znaimi jubileumi kiállításon ellopták Mátyás király adománylevelét, zónáimból jelentiki Most zárult le Znalmban a 700 esztendős jubileumi kiállítás. Mikor az egyes városok bizottságai aé* vették a kiállítási anyagot, kiderült, hogy Jarnni^ város levéltári okmányai közül eltűnt Mátyás kV rály 1489-ből származó adománylevele, amely kA, váltságokat juttatott Jaimnitz városának, azonkfc vül nyom a veszett egy 1529-ből' származó okirat", nak is, amelyben Ferdinánd király megengedi^ hogy Jaimnitz vízvezetéket építhessen. A nyomo­zás az ismeretlen „műgyűjtő" kézrek épülésére megindult. — Halálozás. Léváról jelentik: Bar amegy ének és Léva városának egyik közbeosülédben és nagy népszerűségben élt vezető tagja, Huberth Vilmos ügyvéd Léván szeptember linón 73 éves korában elhunyt. Tevékeny részt vett a megye és a város minden politikai és társadalmi mozgalmában, jog­tanácsosa volt több uradalomnak és évek hoe&zni során át a Barsmegyei Népbanknak, mely állásai­tól csak betegeskedéee folytán vált meg a közel m/ultiban. Elnöke volt a Lévai Kaszinónak, mely az ő vezetése alatt a magyar társaság találkozó­helye és a magyar kultúra terjesztője volt. Halá­lával nagy veszteség érte előkelő családját és a ki­próbált, jószivü és önzetlen férfiak egyre ritkuló sora fogyatkozott meg halála által. — Meghalt egy százegyéves asszony Po­zsonyban. Pozsonyi tudósítónk jelenti telefo­non: Szombaton délután temették el Pozsony legöregebb asszonyát, a 101 esztendős Zajic Annát. A matróna csak rövid ideig betegeske­dett, még a múlt héten makkegészséges volt, szemüveg nélkül olvasott és a házi teendőket is elvégezte. E hó 14-én betegedett meg s 15-én már meg is halt. — Magyar tisztviselők aláírásait gyűjtik a Rothermere-elleni akció számára. Szloven- szkóból jelentik: Az állami hivatalokban és a bíróságoknál iveket köröznek, amelyeken az állami tisztviselők tiltakoznak Rothermere akciója ellen. Különösen a magyar tisztvise­lőket kényszerítik ez ivek aláírására. Hogy mennyire helytelen dolog állami alkalmazot­taknak a napi politikába való bevonása, arról felesleges beszélnünk. _ Darázs község tüzkárwsuhjainiaik segély­kérése. Darázsról jelentik: A tűzvésznek áldozatul esett Darázs község tüzkárosultjiai, akiket a csa­pás a legnagyobb Ínségbe döntött, a jószívű em­berekhez segélyért és adományokiért fordulnak. Az adományok a következő címre küldendők: Ró­mai katolikus iskola igazgatósága, Dnazovoe, Zisupa Ni'tra. — Ismét elkobozták a Magyar Közlönyt. Losonci tudósítónk jelenti: A Magyair Köz­lönyt, a magyar nemzeti munka spuri: hivata­los lapját, a losonci rendőrség tegnap ismét elkobozta. A Magyar Közlönyt a rendőrség egymásután négyszer kobozta már el. — Negyven lakóház épül Losoncon. Lo­sonci tudósítónk jeleníti: A Losoncon uralko­dó óriási lakáshiány arra indította Losonc városát, hogy olcsó lakásépítési akciót kezr deimónyezzen. E célból a város igen alacsony árak mellett telkeket bocsátott az építeni szándékozók rendelkezésére s tervpályázatot hirdetett a lakóházak minél célszerűbb és ol­csóbb felépítésére. A beérkezett pályázatok közül a szakértő-bizottság Gaál Balázs loson­ci épitész tervpályázatát találta a legmegfele­lőbbnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom