Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-15 / 211. (1545.) szám

8 1927 szeptember 15, ©stiéőrtöfe. Milyen idő várható? Aí utóbbi 24 órában az esőzéseik megszűntek ugyani, de a hő mérjék lat jeleortösem csökkotat. A hőmérséklet maximuma BriinnJbem és Kaissám 17, min imuma a Schnoek op pen 0 fok Celsius volt. t— Idoprognózis: Változatlan. — Xaigyarányu lopás mi akt Parisban ledfanttoz- tattiak egy csehszlovák családot. Páriából jelentik: A párisi rendőrség tegnap letartóztatta Brázda János csehszlovákiai illetőségű saüceöt, ennek fe­leségét és leányát. Birázdát egy ruihamasőgép el- tulajdoniitásénál kapták rajta, a lakásán megejtett iházkntatás alkalmával pedig óriási éüelnniszer- készletet találták, mintegy tizenötezer frank ér­tékben, ezenkívül százezer frank értékű prémárut, amelynek eredetéről nem tudott fehúlájgositást adni. A lakásban volit még azonkívül ugyancsak ismeretlen eredetű készpénz is, körülbelül hat­százezer frank értékben és nemzetvédelmi bo­nok is. xx Újdonság! Uriasszonvok és urilcányok! Ha igazán szépek és üdék óhajtanak lenni, oldassák vasárnaponként a Prágai Magyar Hírlapban az ' „IZA", pozsonyi kozmetikai intézet tanácsait. A pompás hírnek örvendő intézet diszkrét kérdésekre is szívesen felel, ha a kérdezősködő válaszbélyeget mellékel. A postacsomagok cimjelzés nélkül küldet­nek szét. A kozmetikai intézet egész nap nyitva van. Pozsony. Stefanik-utca 19/TI. 5165 M. HIRSCH I műbútorok Sptfská Nová Ves-lg9ö Gorkijnak és az orosz munkásságnak súlyos csalódás volt a forradalom „A Romanovok fénykora és bukása Irtat A. A. Vyrubova 52. Az olvasónak bizonyára furcsa dolog, de va­lóban úgy történt, hogy 1917—18 telén és 1918 nyarán, amikor a hatodik emeleten levő péter- vári lakosomban rejtőzködtem, aránylag zavartalanul élhettem, annak ellenére is, hogy a főváros akkor a bolseviknek kezé­ben volt és senki nem érezhette biztonság­ban az éleiét. Élelmiszereket nehéz volt szerezni, az árak elképzelhetetlenül magasak s a helyzet általában minden nap rosszabbodott. A hadsereg egyszerű­en megszűnt. De megvallhatoni, hogy Oroszország sorsa nem is érdekelt engem. Meg voltam győ­ződve, hogy hazám minden szerencsétlenségét megér­demelte azzal, amit császárjával cseleke­dett. Aki még soha nem szenvedett börtönt, soha sem fogja a szabadság örömét teljesen átérezni. Én pedig szabad voltam. Mindennap lá'hattam c-züleimei. Szűk lakásomban, amelyet megosz­tottam két régi hűséges cselédemmel, szabadon *e- hettem-vehettem. Fogadhattam kedves jóbará’ai- mat, akik támaszaim voltak, ha szorultságomban hozzájuk fordultam segítségért. Azt hittem akkoriban, hogy Oroszország ret­tenetes helyzete csak rövid ideig fog tartani, hogy a visszahatás nemsokára bekövetkezik és az orosz nép teljes tudatára fog ébredni rettenetes bűné­nek, amelyet a Tobolskban raboskodó császári pár­ral szemben elkövetett. Ezen a nézeten volt — legalább én úgy vélem — a szociálforradalmár Burzev is, akit egyszer ismerőseim hálában találtam és Gorkij, az iró, aki — bizonyára csak kíváncsiságból — azt az óhaját fejezte lei, hogy szeretne velem taldlkocnL Én pedig abban az igyekezetemben, hogy őfelsé­géiket megmenthessem, vagy legalább a helyze­tükön könnyifhessek, megpróbáltam minél több befolyásos személyiséggel érintkezésbe jutni. Ma­gam mentem el Gorkijhoz és több mint két ói a hosszat társalogtam ezzel a sajátságos emberrel, aki látszólag teljesen a bolsevikiek pártján volt és ugyanakkor felháborodását fejezte ki a terror és a zsarnokság politikája miatt. Folyton hangsú­lyozta, hogy a forradalom neki és az orosz munkás­ságnak súlyos csalódás volt. Társalgásunk közben rendkívül szívélyesnek mu­tatkozott irántam és nagy részvétet mutatott a császári család iránt, úgy hogy szivem feldobo­gott az örvendetes reménykedéstől. Gorkij szavai szerint a császári pár ártatlan áld zata volt a forradalomnak és az idők fanatiz­musának és miután pontosan bepillantott a csá­szári család szobáiba, még csak arisztokratákat sem akart látni bennük, a szó megszokott értelmében, ha-, nem egyszerű és makulátlan életű paraszti családot. Azt mondotta nekem, hogy rám felelősséggel teljes munka vár: megírni az igazságot őfelségé­ikről, r -'-'-t, hogy „a császárt kibékítsem népével". Ami engem illetett, azt tanácsolta nekem, él­jek csendes visszavonultságban, hogy minél keve­sebbet halljanak rólam. Még kétszer láttam őt, mindakét alkalommal megmutattam neki emlék­irataim részletéh Kiderült azonban, hogy Oroszországban nem folytathatom tovább ezt a munkámat. Azt a tényt, hogy Gorkijt láttam, v^ele beszél­tem, természetesen a leggonoszabb módon tárgyal­ták azok a körök, amelyek azt hitték, hogy még nem rágalmaztak meg eléggé. Később azonban ugyanezek a szerencsétlenek a veszély pillanatai­ban oltalmát kérték, ö is, felesége is magas ál­lást viselt a bolseviki kormányban, ennek ellenére igyekeztek kedvezésebet szerezni a foglyoknak. Megtörtént még az is, hogy a bolsevikiek által ül­dözött egyéneket maguknál rejtegették. Minden tőlük telhetőt megtettek azért is, hogy Pavlo Ale- xandrovics, továbbá Nikolaj és Grigor Mihajlo- vlcs nagyhercegeket megmentsék az agyonlöve- ’éstől. Arra kérték Lenint, hogy erre vonatkozóan adjon ki rendeletet. Sajna, Lenin szabadonbocsátó rendolete csak ak­kor jelent meg, amikor a szerencsétlene­ket már elpusztították gyilkosaik. A karácsonyestét, amelyre egy törpe fenvő- fácskát vásároltam magamnak, szüleimmel töltöt­tem. Mikor az esteli ájtatoskodásról 'hazatértem, örvendetes meglepetéssel karácsonyi csomagot ta­láltam otthon a császárnétól. Liszt, makaróni és kolbász volt benne, — továbbá egy pár meleg j harisnya, amelyet a császárné kötött és egy általa I rajzolt kép Tobolszkről. i Kevéssel ezután az örvendetes élmény után életem legkinzóbb fájdalma szakadt reám. 1218 január 25-én hirtelen meghalt, for­rón szeretett atyám. Halálával egy olyan férfiú élete szűnt meg, aki­hez foghatóan kevés másban párosult a legna­gyobb szivjóság a kifogástalanul előkelő gondol- ■ kozással és meg nem vesztegethető becsületesség­gel. A~”ó! a szeretetről és rendkívüli megbecsü­lésről, amelyben a császári pár is részesítette. ékesen szólnak azok a levelek, amelyeket a csá­szárné atyául halála alkalmával intézett hozzám. A császári családnak szentelt hosszú szolgálata után úgy halt meg, hogy alig hagyott hátra egye­bet, mint egy félelem és gáncs nélkül való férfiú emlékét és végit eteti en hálát azok szivében, aki­ket hosszú élete során szolgált és oltalmazott Említettem már, hogy atyám nagy zenei te­hetséggel volt megáldva és ha valaki a hivatása iráht érdeklődött, nem egyszer azzal felelt: — Mindenekelőtt szabad művész vagyok, min­den egyéb, ami még vagyok, csak azután követ­kezik. Temetésén a templomi kórus egy saját szer­zeményű miséjét adta elő. A temetés után anyám hozzám költözött s ettől a perctől kezdve megosz­tottuk az életért való küzdelemnek minden terhét. Nagy' örömöm volt, — az egyetlen, amely még számomra megmaradt — szibériai barátaim­mal való levelezésem, amely meglehetősen rend­szeressé vált. Még most is, Oroszországtól távol, vonakodom megnevezni azokat a drága személyeket, akik ezt a levelezést köz­ti vetítették. Csak annyit akarok megmondani, hogy ketten kö­zülök ófelségeik régi cselédségéből valók voltak, akik kockára tették szabadságukat és életüket azért, hogy az Ur fölkentjeinek örömet szerezhes­senek. A levélírást megengedték a császári párnak, de a komisszáriusok minden leírt szót cenzúráz­lak és még azokat a leveleket is a legnagyobb óvatossággal kellett mogfogalmazniok, amelyek titkos utón jutottak el Tőbolszk- bál Pétervárra. Ezeknek a leveleiknek végtelen értékük van nem­csak az én számomra, hanem azokéra is, akiket érdkel, hogy a császári vértanuknak törhetetlen hittel és bátorsággal telt lelkiéletébe bepillant­hassanak. * A lévai sportélet újjászületése, a társadalmi élet és velejárói A LTE. múltja — A közeljövő tervei - Egyet-mást a lévai kaszinóról — Akciók a sakkfronton Irta: Várnay Ernő. JSzroH&z«ZEt>r,. Újabb hajsza indult meg Polgár színigazgató ellen Ungvár, szeptember 14. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Hetek óta riasztó hírek járnak arról, hogy a kor­mányzóság megvonja Polgár Károlytól a színi koncessziót, mivel Polgár ellen a rendtör­vénybe ütköző cselekedetek miatt feljelentés érkezett he. Még mielőtt bárki is tudomást szerezhe­tett volna arról, hogy Polgár Károly ellen mi­lyen természetű feljelentés fekszik a rendőr- igazgatóságon, bizonyos újságírói körökben máris hangoztatták, hogy Polgár elvesztette a koncessziót. A riasztó hírek hatása alatt a Szinpártoló Egyesület is foglalkozni volt kénytelen az ügy­gyei, de a híreszteléseken kívül semmiféle adat nem állván rendelkezésére, nem tehetett semmit a magyar színészet ellen megindított eme újabb aknamunka ellen. Kiszivárgó hírek szerint a titokzatos ere­detű feljelentés a legképtelenebb vádakkal il­leti Polgár Károlyt, úgy hogy se a rendőrigaz­gatóság, se a kormányzóság nem veheti ko­molyan annak tartalmát. Nyilvánvaló, hogy Polgár Károlyt valame­lyik ellensége akarta ezzel lehetetlenné tenni Ruszinszkóban, mivel állítólag azzal vádolta meg, hogy Polgár Károy budapesti tartózko­dása alatt ottani lapokban lekicsinylőleg, rá­galmazó hangon nyilatkozott a ruszinszkói vi­szonyokról, valamint, hogy arra kapott pénzt és megbízást a magyar kormánytól, miszerint leszerződtetett színészeivel Ruszinszkóban ir­redenta propagandát fejtsen ki. Képzelhető az az aggodalom, ami a ma­gyar szinügy sorsát szivén viselő magyar kö­zönséget eltöltötte a fenti hírek hallatára, me­lyeket még csak vizsgálat tárgyává sem lehe­tett tenni, mivel Polgár Károly Budapesten tartózkodott. Sokat enyhült a helyzet azonban, hogy Polgár Károly a napokban visszaérkezett Ru- szinszkóba és szembeállhat a vádakkal, amik­ről eddig sejtelme sem volt. A magyar társadalom körében ezzel kap­csolatban mozgalom indult meg, hogy az oly sok megpróbáltatást, rágalmat és üzletrontás­ig menő sajtóhajszát elszenvedett színigazga­tót és társulatát a legmesszebbmenőleg támo­gassa és ezáltal elégtételt szolgáltasson nek: azokért a meghurcoltatásokért, amiket egy é^ óta ismételten része van. Reméli a közvéle­mény, hogy Polgár a fentemlitett fel jelenté sekben foglalt vádak alól is a legteljesebl mértékben tisztázni fogja magát. (*) Szántó György lévai előadása. Léváró jelentik: Szántó György, az Aradon élő kivált magyar iró vasárnap, szeptember 18-án Lévái Farkas István, Földes Sándor és Fábry Zoltán tár saságában irodalmi előadást tart. Szántó Győr gyöt lapunk olvasóközönsége is előnyösen ismer a P. M. H. hasábjain megj^ent regényeiről. Irá saiban eredeti tehetség, éles látás nyilatkozik mej páratlan nyelvkészséggel párosulva és az olvasó nak számtalanszor nyílik alkalma arra, hogy a • íróban felismerje a színekben dúskáló festő: aki csak szemevilágának a háborúban történ elvesztése után helyese át hatalmas talentumé irodalmi térre. Szántó azonban, akinek mint fes tőnek már jelentős sikerei voltak, az irodaR— is előkelő helyet vivőit már ki magának. I. rész. Fo’yó hó 9-én és 10-én hivatalos dolgom akadt Léván, abban a nyugati városkában, amely a Csallóközt magába foglaló alföld északi határán, a magyarság és szlovákság c‘nografiai válasz'ó- vonalán erős végvárként áll a maga hivatalosan kimutatott 65%-nyi magyarságával. Az alföld rónasága ölelkezik itt Dobó hősie­sen védett egykori várának romjaival, északra dombokba váltakozó völgy szűkületeivel romanti­kussá merevült és szineződött. Ez a gazdag és jó­módú környezettel megáldott városka éppen most áll sportélete reorganizációja folytán renesz- szanszának küszöbén. Alig ment a hire annak, hogy kikötöttünk a város falai között az agilitás fázisába lendülő ügyeskezü fiatalság szimata felfedezett bennünket és már megérkezésünk estjén felkerestek ben­nünket a Lévai Torna Egyesület vezetősége részéről többen. — Rövid társalgás kellett csupán ahhoz, hogy bepillantást nyerjek a felbuzduló tevékenység indító okaiba és megállapíthassam, hogy érdemes ennek a városkának, sporttársadal­ma szinét-javát reprezentáló sportklubjának a múltjával és jelenével foglalkozni, érdemes és méltó a vezetőségnek segítségére lenni és a jövő szép terveit a sajtó nyilvánossága utján is szol­gálni. Összeszerkesztettem azokat a fontosabb kérdéseket, melyekre az LTE vezetőségétől választ kértem, hogy magának Lévának, a Test­nevelő Szövetségnek - 3 a sport-nyilvánosságnak figyelmét rátereljem a jövő kibontakozás módo­zataira. — Milyen volt Léva sportélete a jelenlegi megmozdulás előtt, — igy szólt első kérdésem. A Lévai Sport Egylet — mely már harminc éves múltra tekinthet vissza, tulajdonképpen csak a tenniszsportot kultiválta. 1913-ban meg­alakult a Lévai Ifjúsági Football Club, melyet azonban a világháború, sokkal erősebb intéz­ményekkel együtt, elsöpört a tettek színteréről. 1919. évben alakult meg a Lévai Sport-Club, melynek jól kiépített futball-pályája, két tennisz- játéktere, tornaszerei stb. voltak, de az uradalom tulajdonában lévő pályát — minden ellenszolgál­tatás nélkül — 1924. évben házhelyeknek par­cellázták fel és igy ez a klub is természetesen megszűnt. , — A jelenlegi felbuzdulás magyarázata 9 kik állanak az akció élén? — 1926 augusztusában a régi lelkes lévai sportolók elhatározták, hogy feltámasztják a dermedés stádiumában lévő lévai sportot. A ne­mes in'.enciókból fakadó elhatározást gyorsan kö­vette a tett, mert hamarosan megalakították a LTE-t s annak élére a következő ideiglenes ve­zetőség került. Belesdk Andor, Kersék János dr., Beinrohr Dezső, Boros Béla, Budaváry László és Horalsik Pál volt az a szükebbkörü és tettrekész csoport, mely egy csírázásba induló sportélet fejlesztésének gondiát-dolgái magára vállalta és ápolta. Ez a kemenykötésü lelkes társaság ki­harcolta a városnál a három és egynegyed hold- uyi sziget-területet. Ez a terület várt arra, hogy a legkönnyebben megfogható s érdeklődést bizto­si !ó futballsportot megszervezze és kultiválja. — Ez évben még három futball sporttal foglalkozó kisebb egyesület alakult, igy a Boy asztaltársaság Törekvés Sport-Clubja, a Lévai Football Club és a. Proletár Testedzők Egyensülete. És ime ma Léván majd minden klub futballozok, mert min­den egyesületnek több csapata van. Talán mon­danom sem kellene, hogy ez az állapot viszont egészségtelen sportszellem kitermelődése és mint minden városban — ahol egy hirtelen támadt sport szuggeszeiő hatására gombamódra kelet­keznek uj egyesületek, gyakran csak a személyi hiúságok pillanatnyi kielégítésére alkalmasak, de komoly sportélet lehetőségét nem hordják maguk­ban. — Milyen sportágakkal kezdi meg az LTE működését? — — Tagadhatatlan, hogy minden akciónak a legbiztosabb bázisa a sportmorál kifejlesztése mellett az anyagiak biztosítása és ez az elv vezeti az LTE-t akkor, amikor a sporttágak gyakorlása érdekében kulturszakosztálya által télen sport­bálokat rendez, műkedvelőivel pedig háromszor teit ház előtt a „Csirkefogót" adták el, most pedig „A János vitézt" tanu’ják. — Futball-, tennisz-), vivő- és atlétikai szakosztályai pedig már mű­ködnek. A prágai sportdemonstráció A szeptember 18-iki prágai sportünnepélyek programját összeállították. Délelőtt az ünnepé yes felvonulás lesz, délután pedig a sportattrakciók kerülnek sorra. Délután két órakor Ausztria és Csehszlovákia válogatott bockey-csapatai mérkőz­nek meg egymással. Utána stafétafutások és a marafhonifufás finise. Pontosan négy órakor kezdődik Ausztria és Csehszlovákia válogatott futballmérkőzése. A Stadion többi részeiben ezen idő alatt birkózás, hazena, katonai gyakorlatok, kerékpáros mutatványok folynak le. | Most jelent meg! Most jelont meg! | MAURICE LEBLANC \ Lapin Araén legújabb kalandjai; A zöldszemü hölgy ára 16.50 Ke. Most jelent meg! Most jelent meg! Franciaország Davis Cup győzelme Newyork, szeptember 14. A newyorki lapok hasábokon foglalkoznak Amerika Davis Cupbeli vereségével és egyhangúlag annak a meggyőző­désnek adnak kifejezést, hogy a győzelem La- coste javára írandó. A kiváló francia játékos, aki csak egy héttel ezelőtt szenvedett váratlanul vereséget a fiatal Lottói, Tildén ellen élete leg­szebb játékát produkálta. A meccs Lacoste adoga­tásával kezdődött. A francia kettős hibát csinál és Tildén már 40:30-al vezet, amikor Lacoste a bálóhoz kerül és megnyeri az első gémet. Lacoste ezután állandóan Tildén balkezére játszik. A nagy amerikai játékos elveszti biztonságát, ritörnjei át­jutnak ugyan a hálón, de szokatlanul erőtlenek. Lacoste minden megerőltetés nélkül 6:3 arány­ban nyeri meg az első szetet. — A második játszmában Tildén forszírozza a 'empót és sikerül néki 3:0-ra felvinni. Ekkor Lacoste taktikát vál­toztat. Ellenfele erős labdáit hasonlóan bomba­ütésekkel viszonozza. Sikerül is neki 4:4-re egalizálni, azonban Tildén 6:4-re nyeri a második jászmát. — A harmadik szetben Lacoste észre­vette, hogy Tildén már kiadta erejét. Most tehát óriási elánnál fekszik a játékba. Egyik sarokból a másikba űzi ellenfelét, aki csak nehezen véde­kezik és 6:3-ra vészit. A negyedik széfben La- costenak nem is kellett küzdenie, mert a már láthatólag kimerült Tildén nem is törekedett arra, hogy' a meccset öt szetre húzza ki és Lacoste ő:2-re nyeri a negyedik szetet és a mécs­esét. Ezzel azután el is dőlt a Davis Cup sorsa. — Coehet nagyszerű formában győzött Joknstcm ellen, aki csak a második szetben fejtett ki némi ellentállást. A közönség, amely halálos csendben I

Next

/
Oldalképek
Tartalom