Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-15 / 211. (1545.) szám
4 1927 szeptember 15, csütörtök. Aljechin és Capablanca küzdelme a sakkozás világbajnokságáért Prága, szeptember 14. A sakkvilág érdekiődésándk a lan doni csapa liba jnokságcík lehajlása után, amelyek a magyar színeknek hozltáik meg a diadalmait, most. egy igazán elsőrendű szenzáció sedgáltat tápot és öt héten át saklcörakJhen egyébről sem fognak be- tezréUmi, mint a buenosaireSi nagy eseményről, egyébbel sem fognak foglalkozni, mini az Alje- dhán—Capablamoa vfflágbajnoksági küzdelem játszmáinak elemzéséül. A laikus nagyközönséget a páros márkőzé- eebnél jobban érdekűik a nagy sakkversenyek, mert az elsőségért versengő riválisak előretörése, •a finis izgalmai igazi eporiibeilii szenzációt jelentenek s a győztest gyakran az utolsó forduló napjáig nem lehet biztosan tippelni. A közönségnek fannak kedvencei, akiknek drukkol, akiknek előrehal adása boldog örömet, letörése alapos bosszúságot okoz, néha nagy meglepetést kelt egy-egy autszáíjder váratlan feltörése, néha egy-egy ismeretlen talentum jelenik meg a sakk-arénán, aki egyszerre a legjobbak közé küzdi magát. Egyszóval a verseny a maga kiszámíthatatlan esélyeivel nemcsak a versenyzőket, hanem a nagy közönséget íe izgatja s a leghatékonyabb eszköze a sakk propagandájának, de belső fejlődésének is, mert a megnyitások elmélete minden sakikverseny alkalmával tekintélyesen kibővül s a versenyjáfisz- mák a taktikai lehetőségeknek kíaknázhaitatlan tárházát is tartalmazzák. A versenyek azonban nem adnak feleletet ■arra a kérdésre, hogy a mesterek egymásközíti ■viszonylatában tulajdonképpen melyik az erősebb. Mindenesetre van egy kivételes klasszis, itt a Capablanca, Lasker dr., Aljechin, ÍBogol jubow és Niemzowios gárdára gondolunk elsősorban, amelyinek minden tagja favoritként száll a síkra s előkelő helyezésit is ér el, de az elsőséget sokszor impotaderlabiliák determinálják, pillanatnyi indiszpozioió, egy kis elnézés, egy autezájdenrel szemben vesztett játszma gyakran végzetesen visezaíöki a favoritét. Capablanca például harmadik helyre került Moszkvában, mert verseny közben egy terhes szentpétervári szimultánná vállalkozott, ahelyett, hogy a szünnapot pihenésre fordította volna, mégsem vonhatta senki kétségbe, hogy ő a világ legerősebb sakkozója, a Champion oif íhe worid. Az egymuáekőztí erőviszonyt a páros mérkőzés döntheti el, mert itt a két öakkmeeberaek nem különböző ellenfelek legyőzésével kell előrehaladnia, hanem egymás lebírálásával, a játszmáik sorozatéiból tehát feltétlenül kiviláglik, hogy melyik az erősebb. Ezért a világbajnokságot a dm bevezetése óta mindig páros mérkőzésen döntik el. A modern sakkját ók keletkezése után Stei- nitz volt az. akinek a sakkozó társadalom a világbajnoki óimét a nyolcvanas években adományozta. Senkiiből sem kellett elvennie, miért egyszerűen nem volt méltó ellenfele. Akik el akarták venni Wa, mint a magyar származású Guntíberg és az orosz Csigorin, azoíklat félelmes biztonsággal gyűrte le. Végre emberéire akadt és Lasker Eimánuel ( dr., a feltörő uj zseni 1892-ben, majd 1895-ben megfosztotta a aakkiráilyt trónusától. Igaz, hogy a már öregedő Sfceinitaot verte meg. Harminc éven keresztül Lasker volt a sakktábla koronázatlan királya. Tündökletes versenyeredményed mellett páros mérkőzésekben, amelyeket Marsba Hal, Janowékyval, Sahledhiterrel és Tiarrasch dr.-ral vivőit meg, bizonyította be, hogy legyőzhetetlen. Végre utolérte Steimitz tragédiája, az öregség végzete s 1920-ban Havanna városiában elVeszütebte ciánét szerencsés riválisával, az akkor 32 éves Oapaiblancávöl 1 szemben. Capablanca amolyan aakíkcsodngyarek volt, oki már négyéves karában jól játszott és városának legjobb játékosait sikerült legyőznie. A sokk- csoda gyerekek igen korán törnek le, így például alig hallunk már valamit arról a lengyelzsidó Csodagyerekről, Rezsevszköiról, aki a háború idején ejtette bámulatba Európa saWteviMgált. Már hatéves borában szimultán előadást rendeztek számára a metropolisokban g a kis gyereket pam- íagra állították, úgy szaladgált a körben felállított asztalok előtt és telte meg húzásait. Később Amerikáiba ment ki és egy ptár versenyen elég szép sikerrel is szerepelt, most már azonban a nevét is elfelejtették talán. Nem vált belőle nagy sakkozó, csak kuriózum a csodálatos elme játék történetében. A csodagyerek Oapablancából azonban a világ legnagyobb sakkozója fejlődött ki. Már amikor, mint gyerekember, az 1911. évi sansebastiani versenyen az első diját megnyerte Rubiwstein és az európai meefergárda előtt, feltétlen biztonsága ■és nagy ereje megmutatták, hogy Lneíkemek ő lehet az egyetlen komoly riválisa. Közbejött azonban a nagy világégés s igy a várvavárt találkozó 1920-ig tolódott ki A sakkvilágban még m'a is nagyon sokat vi- tatlkaaaafk a Leskor—Capablanca -mérkőzésről és annak realitását kétségbevonják. TagadbataHan, luögy Lasüierre súlyos hátrányt jelentett a környezet, Kuba szigetének trópikus klímája, amely el- bájgyaszlíotta, teljes erejének kifejtésében gátolta. Ez a vélemény még erősödött akkor, amikor a trónusát veszített sakkÜTálly az 1924. é»vi newyorki versenyen Ospablanca előtt első dijat nyert, bár éppen riválisa elleni játszmáját vesztette el és akikor az 1925. évi moszkvai versenyen, a második helyen végezve, szintén megelőzte Cápablana záriban az egész játszma derekán előnyösebb helyzetet vívott ki magáinak. Az 1926. óvá newyorki versenyre Laőkert már nem is hívták meg, ezen a mérkőzésen azonban Gapablanca olyan óriási formát mutatott, hogy mindenkinek el kellett ismernie: méltó a világbajnoki cim viselésére. Lasker, aki nemcsak, mint 6ahkinüvész, hanem, mint életbölcs is nagy, magában bizonyára elismeri Capablanca fiatalságának előnyét és ezért nem i6 kér rovánsof a kubai világbajnoktól* holott a eaikkvilóg ma is benne látja az egyedüli (mestert, aki Capaiblancát legyőzhetné. Talán meg akarja tartani az emberiséget abban a bitben, hogy utóbbi nagyszerű versenyeredményei következtében egyenlő erős ellenfele a mastand világbajnoknak. Mást Alieohin, az orosz arisztokrata emig- ráns? száll sákra a kubai bajnokkal a világbajnok- sági ciánért. Osztatlan érdeklődés figyel' fel erre la mérkőzésre is, ámbár a szakértők már előre látják, hogy Oapabllancá mostt még olyan erőben ivan, hogy a vil ágbajnold cnrnet tőle elvenni nem lehet. Valószinüileg nem sálkerüli ez Aljechinnek Sem, bér kétségtelen, hogy a sakkmesterek mostani generációjában — Laskertől eltekintve — legyedül ő méltó arra, hogy Oaplablancával összemérje erejét. Sakkpályafutása szédületes iramot mutat. Mindössze 34 éves, de már 1910. év óta a (szekerek szakadatlan láncolata sakkpályafutása s tiz nagy versenyen aratott győzelme a legjobb aktív sakkozóvá avatják. Mert sem Lasker, sem Oaplablanea nem aktív versenyzőik, a nagy csatákat kerülik és igen nagy ritkaság, amikor egy- ■egy versenyen sorompóba szállnak. Aljechin ellenben fáradhatatlan, részt vesz ?.z! összes jelentősebb sakküzdelmekben és rutinja, j .versenyeredményei egyre gyarapodnak. A papírforma mindenesetre Aűjeohán ellen szól. Kevés versenyen találkozott még Capablan- cával: ezertolencszáZtizemégyben Pótervárotit, 1922-ben Londonban, 1924-ben pedig New- yorkban találkoztak, mdg az 1926. évi newyorki versenyen négy játszmát váltattak egymásnál. Ebből m hét W^amábód Gapablanca kettőt nyert meg, a többi döntetlennel végződött. Két stílus mérkőzik egymással. Capaiblancát gépsakkozónak nevezik. Legnagyobb ereje abban áll, hogy ellenfelednek legszéddttőbb kombinációit a Legegyszerűbb eszközökkel, pillanatok alatt szereli le és olyan hadállásokat teremt, amelyeket — ha azokban csak minimális előnye van — győzelemre vezet, vagy pedig döntetlenné tesz. Sokán száraznak tartják ezt a stílust, inkább aZt mondhatnék, hogy olyan kristályos tisztaságú, mint a hegyi forrás vize. Ezzel szemben Aljechin a kombinációkban érzi otthon magát, játszmái késhegyre állítottak, tele vannak örvényekkel és szakadékokkal, amelyekbe a nálánál gyengébb ellenfelek erőtlenül hullanak alá. Ennek a két atti- lusnnk mostani össziecsapáBa olyan sakkjátszmákat ígér, amelyek a sakkárodialomn&k mindig igazgyöngyei lesznek. A mérkőzést busz játszmára kötötték meg, nyertes az less aki előbb nyer hat egységet. Ha egyik féfl sem éri el a busz játszmán belül a kívánt pontszámút, a küzdelem eldöntetlen. Oapa- blanoának némi előnyére szolgál az is, hogy a játszmák gyorsabb tempó,juak a rendes verseny- bűzdelmeknél, aminőklhöz Aljechin szokott. A versenyjáfszmiákban ugyanis egy játékosnak harminc lépést kell megtennie két órán belül, míg a mostani mérkőzésen az úgynevezett Capablanca - féle gondolkodási idő érvényes, amely két és félórára 40 lépést ír elő. Ez a korlátoltabb idő nagy hátrányt jelent Aljechin számára, akti igy nem tudja teljes mértékben kunmbioállóképességét kifejteni. A mérkőzés szeptember 15-iém kezdődik meg s annak fázisairól a United Press részletes jelentésekben számol be* amelyeket a P. M. H. is rendszeresen közölni fog. V. Z. dr. Restaurant Residence Praha Ceská Banka palotájában, Vodickova ol. Naponta esto 8-től cigányzenekar hangversenyez Kitűnő konyha Pilzeni ősforrás Féltizenegytől nagy tánemüsor A közönség táncol Szabad bemenet Magyar nemzeti ételek Elsőrangú ebédmenü 10.— korona —■———————■—■—1■" ■ « Els Páratlan szépségű cseppkőbarlangot tárnak fel a gömörhosszuszői hegyek oldalában Tizenkét kilométer terjedelemben csavarodnak az eddig feltárt folyó- sók, termek és bujkálnak a földalatti patakok — Az ősember tanyája volt a barlang és emlékei beszélnek a primitív kultúráról — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — Pelaőc, szeptember 14. A gömörhosszu- szói hegyek oldalában, alig egy-két kilométernyire a magyar határtól, emberemlékezet óta unatkoznak szürke sziklahasadékok, amikbe, ha kiváncsi pásztorgyerek bele is mászott: alig akadt egy-egy teresebb helyiség, barlang vagy odú; legfeljebb denevérek lakták, embernek alig volt kedve bemászni nyirkos kövei közé. Ha meg látnivalónak kel-1 lett a barlang, ott volt a tőszomszédságában a világhíres aggteleki, a maga tüneményes cseppköveivel; a turisták, természetkedvelők odaözönlöttek, senkinek sem volt kedve az Isten háta mögött titokzatoskodó kecsői és hosszuszói barlangokba beljebb furakodni. Időközben azonban országhatárt festettek Aggtelek és Hosszuszó közé, megszaporodtak a csempészt őrző fináncok, több lett a hivatalos terepbejárás s immáron arra is kellett ügyelni: nem rejtőzik-e egynémely csempészáru a határmenti barlangok öblében? Tavaly ősszel történt, hogy egy bátor finánc, érdemes feljegyezni a nevét: Majkó nevii szlovák fiú, beljebb merészkedett egy ilyen barlangnyilásba s tovább menve az évszázadok óta ismert barlangi előszobán: vékony hasadékot talált, mely ismeretlen mélységbe vezetve sötéten tátongott, akárhogy vetítettek is bele akármennyi fényt. Ez a gömörhosszuszői cseppkőbarlang felfedezésének kezdete. Ez tavaly történt s azóta állandó kutatóexpediciók indulnak a titokzatos cseppkőbarlang folyosói közé s eddig tizenkét kilométer hosszúsága csodaszép barlangot sikerült felfedezni. A barlangkutatás lelke Bartal Dezső pelsőci tanító, aki az első expedíciótól kezdve fáradhatatlan propagálója és istápolója lett a barlang ügyének. A leszállás Az első kutatók kötelekkel ereszkedtek le a barlang előszobájából induló függőleges, roppant szűk nyíláson a tulajdonképpeni alsó termekbe. Az elsők héroszi munkát végeztek: nem tudták hová jutnak, meddig jutnak s merre lendíti őket a kötél... Harminc méter mélységig kellett lemászniok a kötélen, mig földet érhettek. Ma már három erős létra köti össze függőlegesen a kiindulási pontot a barlang mélyével. Vigyázva kapaszkodunk rajta. Hét acetilén-lámpa imbolygó fénye, mint röppenő tüzbogarak a sötét éjszakában. Visszhangzik a sziki a,folyosó, ahogy az utolsó létramászó is lehuppan a sáros barlangi pádimen- tomra s most hosszu-hosszu folyosó következik, néholl erősen guggolva lehet tovább- j jutni csak benne, de ahogy lámpánk fénye odavetődik a sziklafalakra, már előreveti igéző látványát a barlang. A színes, rózsaszín, sárga, fehér cseppkövek szinorgiája és forma- tömkelege az, ami ezután négy órahosszat következik. Csetlünk-botlunk a kis folyosón, mig hirtelen kitárul, megöblösödik a barlang torka és templom mekkoraságu csodálatos terem fogad. Halk neszezéssel csöpög a viz. Stalak- titok és stalagmitok épülnek, tornyosodnak, szélesednek és hegyesednek előttünk. Évezredek munkájába néhány másodpercig belesünk. A magnéziumláng felvillan s némán állunk a termek fönsége előtt. Vastag cseppkövek, függők és felfelé tornyosodók, aztán ezernyi apró, mint a bevert szög, odább ja- páni napernyők, egyenes cserkészbotok, vízesések, tündéroszlopok, ivek és hidak. Csupa szin, forma, ötlet, csillogás. Talán ember nem járta, szem nem látta némelyiket soha, most, hogy rádobjuk a reflektorok néma fényét. Szinte várnád, hogy a megkövesedett vízesések halk morajlással zuhogni kezdenek s a sziklaoduk pazar építményei alatt a kacsaláb halkan fordulni kezd. A folyosók Cikk-cakkos folyosók indulnak ki a termekből, legtöbbnek még végét sem érték eddig az expedíciók s ki tudja, hol fog véget- érni egy-egy folyosó? Csillogó, pompás vizű patakok szélesednek fekete tavakká a na- gyob termekben. Itt, a föld alatt két patak is folydogál árkádos folyosók alatt. Honnan? hová? Ki tudja? Néhol térdig gázolunk benne. Semmi élőlény a patakocska vizében. Denevérmaradványok az egyik sziklaoduban. Hogy juthattak vájjon be a hol vari1 a többi titokzatos nyílás, mely a külvilággal összekötötte a barlangot? Holt vizek felett... Visszhangzik minden. Ezer és ezer oszlop, cseppkő, csepegés, száraz porond és nyirkos szikla, tocsogás, topogás, apró fénytüzek, keserves kapaszkodók, fenséges termek és alacsony alagutak. S'igy vagy tizenkét kilométer össze-visszaságban. De ez még nem az egész barlang. Újabb és újabb expedíciók fogják kutatni, mert az a kérdés: nincs-e összeköttetésben az aggtelekivel. Ezideig semmi közös utat nem találtak. Lámpánk körül egy aprószárnyu bogárka fickándoz. Hogy került ide? S egyáltalában, laktak-e itt valaha élőlények? Ember, állat? A* ősember telepe Hát igen! Mint pompás ebéd után a deszszert, úgy kínálkozik felénk a barlang végső nagy szenzációja, az ősember telepé! Zavartalanul, nem háborítóttan maradt meg, ki tudja, hány évezred óta. Szűk teremben vagyunk. Ha lábunkkal kaparjuk a földet, az agyag alól különös, fekete porszerüség hull: régi tűzhely hamuja. Nedves, ragacsos, körülötte a tűzhely fa vázának megkövesedett nyilasai. Számtalan cseppköves lyuk a földben. Jobban nézzünk utána: finoman vájva a földet, fekete s vörösbarna cserépedénydarabok kerülnek elő a hasadékokból. Némelyiken primitív disz: rácsozatos. Legtöbbje sima. Fazékdarabok. Szenvedélyesen vájkálunk a nedves homokban, az őshamu között. Nagyobb s apróbb cserepek kerülnek elő. Elvinni természetesen nem szabad, az a barlang dísze marad. Egyáltalában: a barlang belső szépségére, épségben maradására nagy gondot fordít a vezetőnk. Okulva az aggetele- kin: ezt a barlangot már óvják a sáros lábaktól s a fóklyafüsttől. Az ősember telepének nagy szenzációja csak ezután következik. Apróbb odúkban szénnel rajzolt krix-kraxok emlékeztetnek az cmbertelepck unaloműző óráira. A fantázia- dusabbak mindenféle látnivalókat olvasnak ki a fekete vonalakból, amik felett lassan üvegszerü finom réteg ülepedett le már.. < Régi cserép, régi hamu, régi rajz... Felettük, közöttük megcseppkövesedett már minden. Évszázadok, évezredek lassú munkája lepte el az utolsó ember lábanyomát, mig egyszer csak lármás, bakkancsszöges, villanylámpás kutatók özönlöttek el s hajoltak hozzájuk izgatott szemmel, kiváncsi szóval. Hiszen járták ezt régebben is. De nem igen sokat tudott róla mondani sem Huufalvy könyve, sem Bartholomaides uram müve: a Comitatus Gömöriensis. A kecsői parasztok is csak büdöstői barlangoknak nevezték s nemigen törődtek vele, mikor egy ágas fa segítségével az előszobájáig jártak. Most már felfedezett nagy barlang, útban világhiressége: felé. Elmúlt az az idő, mikor égő papiros fénye mellett nézték előcsarnoka cseppköveit; ma már létrán lehet bejutni odvába s acetilén világit. De villany kellene belé és számtalan létra, palló, meg néhol sziklarobbantás. Nem1 elég az önkéntesen megajánlott turista l0—» 10 korona: mebvei. állami támogatás kellene’ hozzá, hogy a barlang látogatott legyen s a hozzávezető ut kifogástalan. (Az autó ugyani csak megszenvedte a döccenős falusi utat, príma ballongummijával is.) Egyáltalán: a pompás tarlan" csupán néhányszor tízezer, korona megajánlással lenne azzá, amivé pei dig predesztináltatott: Szlovenszkó egyik légi szebb természeti gyönyörűségévé. Addig azonban, bármilyen pompás, csillogó és pazar látnivaló is, csupán barlangkutatók, éli szánt turisták és antropológusok vállalkozz hatnak megközelítésére. Szombathv Viktor. — A „Karunk" uj száma. A „Korunk" szeptemberi száma rendkívül érdekes cikket hoz Kemény Gábor tollából Szabó Dezső és a magyar sorsprobléma eimmel. Az Erdélyből Budapestre került szociológus mélyreható analízissel fedi fel Szabó Dezső sokat vitatott rapszodikus, szenvedélyes munkájának szociális motívumait. Boda István befejezi tanulmányát, amelyben azt mutatja ki, hogy kultúránk azért van válságban, mivel elvesztettük az igazság kritériumát, s nincs értékmérőnk. A legszenzáicósabb az uj számban azonban az uj regény, amely e számmal indul. Leonhard Frank regénye: á „Polgár", az utóbbi évtizedek legszebb és legnagyobb irodalmi terméke, a modern szociális irodalom éposza, amelyben szenvedélyes erővel látjuk megszületni az uj embert, a szociális embert az individualizmus béklyóiba zárt nyárspolgárból. A „Polgár" amellett, hogy a polgári társadalom tragikusan megrázó kritikája, lélektanilag érdekfeszítően felépített ember-sors-regény. Mélyenjáró és szép irás Pap József novellája: Szélhámos a mennyekben, amely a tulvilági büntetés újszerű, érdekes értelmezését adja irodalmi formában. A karikatúra szociális jelentőségét mélyíti el Szántó György cikke: a karikatúra mindig az egyéniséget teszi nevetségessé, tehát az individualizmus ellensége, tehát a kollektív szellem pionirja. Gaál Gábor befejezi érdekes tanulmányát a filmről és a filmkritikáról. A „Kulturkronika" rovat főbb cikkei: A sport milliómosai, Az árnyék, mely dolgozik, A pszichológia határai, Munkás és pár raszt mozgalmak Japánban, A mai párisf színház, Magyar könyvgyarmatok, A betegség ellen beoltott fák, s egy uj rovat: Kullurkrónika rövid hírekben. A „Szemle" rovatban: Lovinescu: A mai román irodalom, Dosztojevszki Anna Grigo- rovna Írásában, Paul Morand: Az élő Budha. R. Fülőp-Miller: Lenin és Gandhi, A Szintézis, Reményi József: Emberek ne sírjatok s egy könyvszemle rovat. Simándy Pál a Gaál Makkai: Ady-kőnyv kritikájához szól hozzá s kiemeli Makkai könyvének értékeit. \
