Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-14 / 210. (1544.) szám

1927 szeptember 14, szerda. ~rmmr •^v\A<SS!sii-HnaiffB 3 Az ideális őszi gyógyhely Európa egyik legszeDö, legmodernebb szanatóriuma oelbetegek, idegbetegek és üdülök részére. Központi fűtés, meleg-hideg viz minden szobában, 34 lakosztály, külön elő- és fürdőszobával. Minden szobához külön logla. Városi telefon, rádió, optikai jelzőberendezés stb. A Svábhegy Budapest centrumától 20 percnyire 130-480 m. magasan fekszik, elragadó szépségű kilátással, kb. 100 km. gondozott séta-és kocsiutak. Portalan levegője, csendje, és nyugalma ideális gyógyítója a beteg testnek és fáradt léleknek. Golf, tennis, lovaglás. NapídiJ Sifetben) beleértve ötszöri diétás étkezést, fűtést, vizkurákat, 22— pengö-t«> „Rothermere legjobb segítőtársa: Prága A Slovák válasza Seehyno cikkére — „Rothero@re akciójának gyökerét Prágában ültették el!“ U Prága, szeptember 13. Rechyne Rudol szocialista képviselő ultranacioualista cikké ismertettük már s ezzel a cikkel foglalkozó most Hliinka lapja, a Slovák i:s legutóbbi szá máiban. A Slovák rámutat arra, hogy Rechyne nem akarja beismerni azt a tényt, hogy Rothermere akciójának gyö­kerét Prágában ültették el. Bechyne nem akarja látni azt a tényt, hogy ha az ostoba cseh centralizmus és a szeren­csétlen cseh gazdasági politika Szlovén- szkon nem okozott volna végzetes káro­kat, ma rothermeriáda sem létezhetne. Rechyne egyáltalában nincsen informálva a magyar ügyről. Azt mondja, hogy a Rother- íme redukciónak egyik oka a szlovák autano- mista mozgalom. Az autonomista eszme abból a gazság­ból nőtt ki, amelyet a szlovák nemzet ellen elkövettek — viszonozza a Slovák. — Az autonómia gondolatát a fejnélküli centralizmus reakciójának kell tekinteni. Ahogyan a magyar és osztrák bűnökből ki­alakult a köztársaság, ugyanúgy alakult ki a cseh bűnökből is az autonomista mozgalom. Rechyne természetesen nem akarja ezt látni, mert akkor be kellene ismernie azt is, hogy nem kis mértékben 6 is bűnös ebben a cen­tralizmusban. Bechyne téved aíbban is, ha azt állítja, hogy Szlovenszkót csakis a csehek szabadították M. Ez a kijelentés éppen olyan durva és veszélyes, mint Najmam azon kijelentése: „Ha netalán valami történne." Ha Rschynenek igaza volna, úgy igazuk len­ne a budapesti irredentistákaak is, akik vi­lággá fcürtölik, hogy a szlovákok nem harcol­tak a magyarok ellen, hogy a szlovákok nem akartak Magyarországtól elszakadni, hanem az „anyaországtól" csak a csehek szakították él őlket, Olvassa el Bechyne a szlovák törté­nelmet és meglátja, hogy nemcsak néhány itteni szlovák, hanem egész sereg amerikai szlovák áldozta nemcsak pénzét, hanem vé­rét is a haza oltárára. . Az ő pénzügyi támogatásuk nélkül Masarvk elnök munkája lehetetlenné vált volna. Bechyne nem is volna az a tucatcseh, ha nem ima a cseh ember Szlovenszkó iránti úgynevezett szeretet érői. Nos, mi felhozunk néhány gyakorlati példát erről a „szeretőiről": Apátfalva, Besztercebánya, Pozsony, Dobsina, Nagyszombat, Csadca, Knustya, Galgóc, Korompa, Késmárk, Liptószentmiklós, Perbenyik, Vágbeszterce, Nagyszlabos, Ti9zóc, Ungvár. Ez csak néhány példa — Írja a Slovák. — Ezekben a városokban különböző gyárak voltak, amelyekből a cseh „szeretet" folytán csak a romok maradtak meg, vagy pedig le­szerelték őket és elvitték Csehországba és Magyarországra. Sok ezer munkás kenyér nélkül van. A szlovákokkal az állami hiva­talokban, a tisztikarban való elbánás, továb­bá a szlovenszkói beruházások is nagysze­rűen mutatják ezt a szeret etet. A szlovák néppárt viszonya a csehek- hez mindaddig nem változhat meg gyö­keresen, amíg a cseh imperialista poli­tikában Szlovenszkó iránt radikális vál­tozás nem következik be, amíg a csehek azt tartják, hogy Szlovenszkó cseh gyar­mat és eszerint fognak üzérkedni Szlo- , venszkóval. rA Slovák ezután még egy másik tévedésre is figyelmezteti Reohynet és rámutat arra, hogy Gajdénak semmi köze sincsen a Rő­tbe nme re-a kei óh oz, mert az egész akció fo- ' (lyarnán a magyar sajtó egy szóval sem ernli- s tette meg Gajdiát o A magyarországi sajtó maga is azt állít­ja, hogy a Rothermere-akcióra a leg­jobb agitációs eszközt a csehek nyújtják. A magyarok azzal számítanak, hogy Szloveu- szkón nyugtalanság fog felülkerekedni s ek­kor majd elérkezik a magyar tettnek az ide­je. A magyarok örömmel veszik tudomásul a ■szüiovemszikói ipar tönkretételét és az ilyen kijelentéseket is, mint a „ha netalán valami történne" volt. Ezekben látják a legjobb munkatársaikat. A lap végül összegezésül megállapítja, hogy a Rothermere-akciónaik a legjobb segítőtársa: Prága. Ostromállapot és általános sztrájk Litvániában A multtieti kommunista puccs következményei — A rendőrség 2000 embert letartóztatott — BeBkáboru előtt? Memel, szeptember 13. Litvánia keleti határán, Tarrogenben még az elmúlt hét vé­gén kommunista puccs ütött ki, amelyet azonnal levertek s amelynek kezdetben Európában nem tulajdonítottak nagy jelentőséget. A kormány drákói szigorúságu rendszabályai azonban elmérgesitették a helyzetet, úgy hogy ma csaknem egész Litvánia forrong. A kor­mány csapatai kegyetlenül megtisztították Tarrogent a felkelőktől s az utcai harcok al­kalmával több embert agyonlőttek. Beavatott körök szerint Tarrogenen kívül Unitában is forradalom ütött ki, ahol a kommunisták mellett a szocialisták is résztvettek a nyugtalan­ság szitásában. Kovnóbdl érkezett jelentések szerint a litván kormány tegnap hét litván városban kihirdette az ostromállapotot. A munkásság erre általános sztrájkkal felelt. Az utcákon erős katonai őrjáratok cirkálnak s a hatóságok az állami épületekben gépfegyve­reket helyeztek el. A komái pályaudvart és telefonközpontot katonaság tartja megszáll­va. Az ellenzéki politikusokat kivétel nélkül elfogták s beavatott körök szerint a rendőr­ség az utóbbi napokban több mint kétezer egyént vett őrizetbe. A litván kormány a né­met kormányhoz folyamodott azzal a kéréssel, hogy szolgáltassa ki a tarrogeni forrada­lom Németországba menekült szervezőit. Walko magyar külügyminiszter másfél óra hosszat tárgyalt ma Briand-nal Géni, szeptember 13. Walko magyar kül­ügyminiszter ma délelőtt meglátogatta Briand francia külügyminisztert a Hotel Belevueben és vele zárt ajtók mögött másfél órahosszat tárgyalt. A két külügyminiszter tanácskozá­sairól semmi sem szivárgott ki a nyilvánosság elé. A román magyar vita a jogügyi bizottság előtt Géni, szeptember 13. A román-magyar birtokper kérdése rendkívül foglalkoztatja a népszövetség köreit. A népszövetségi tanács jogügyi bizottsága egybegyült, hogy döntsön afölött, vájjon illetékes-e az erdélyi birtok­pernél a román—magyar döntőbíróság. Ap- ponyi a magyar bizottság nevében javasolta, hogy a jogi vitát a hágai nemzetközi döntő­bíróság elé vigyék. Ez ellen azonban élesen állást foglalt a román bizottság. A népszövet­ség mértékadó körei remélik, hogy olyan megoldást sikerül találni, amely mind a két félt kielégíti. Gajzágó László, a román—magyar válasz­tott biróság magyar előadója a mai nap fo­lyamán hosszasabban tanácskozott Benes csehszlovák külügyminiszterrel. Jorga leszámol az „ezeréves elnyomás" hazug meséjével A románok nem nyöglek magyar iga alatt - Csak Habsburgok nyomták el a románokat, de a magyarokat Is Prága, szeptember 13. A politikusok nem válogatósaik fegyve­reikben e argumun túrna i ka t úgy válogatják össze, hogy az céljaiknak legjobban megfe­leljen. Gyakran a tudományhoz fordulnak s a történelemből akarnak bizonyítékokat gyűjteni fegyvertárukba. Az a tudomány pe­dig, amely a politika érdekeinek szolgálatá­ba szegődik, amely tehát a tudomány elne­vezésre nem is tarthat igényt, úgy álltja be a tényeket, hogy azok nem derítik fel az igazságot, hanem elkendőzik. Mostanában Szlovensizkón unos-untalan népgyüléseket tartanak, amelyeknek szóno­kai a gyűlölet harsogó hangján emlegetik az ezeréves elnyomás együgyű meséjét. A gyű­lölet politikusainak s az érdek tudósainak asztalára most letesszük azt az előadást, amelyet Jorga Miklós, a legkiválóbb élő román történettudós tartott a kolozsvári egyete­men Erdély történetéről. Ismertette a különböző korszak óikat és nagy súlyt fektetett annak igazolására, hogy ,a ro- márnsáe némi életét sokkal kevésbé befolyá­solta a magyar uralom, mint ahogy azt a ro­mán iskolákban tanítják. — El kell tűnnie a román oktatásból — mondotta Jorga professzor — annak a beállításnak, hogy a román nemzet Er­délyben már a régi századok alatt is borzalmas elnyomás alatt nyögött. Nem szabad úgy elképzelnünk a magyar ki­rályokat, mint holmi lovas szörnyetegeket, akik mögött az emberevők egész csapata to­long s akik kegyetlen indulattal törnek a szegény román nemzet lábbaltiprására. Ha ilyen naiv képzeletekkel találkozva folytono­san állítólagos százados rabszolgaságunkat siratjuk, egyáltalán nem teszünk jó szolgála­tot önmagunknak, nem haladunk azon az utón, mely alkalmas volna a nemzeti öntu­dat s a faji büszkeség kinevelésére. MeTt ak­kor méltán kérdezhetnék, hogy végered­ményben miért hagytuk így elnyomni ma­gunkat? — Az igazság azonban az, hogy ebben az értelemben nem volt itt rab senki, aki nejm hagyta magát. Voltak magyar jobbágyok is, de viszont voltak szabad román parasztok is a királyi birtokokon. — Az Anjouk korára szintién nem fog­ható rá, hogy elnyomást jelentett válnia a ro­mánság számára. Hiszen az Anjouk idejében az egész világot s igy Erdélyt is elárasztotta a francia műveltség szelleme, a lovagi éré nyék, az egyéni vitézség tisztelete. És ez le­hetőséget nyújtott a román faj kiváló egyéni­ségeinek is aura, hogy a legmagasabb pozí­ciókat töltsék be. Hosszasan foglalkozott Jorga az elnyomó, központosító, paralizáló Habsburg-uralómmal, amely alatt egy­formán szenvedett magyar, román, szász. Ezt a rendszert a Bratianuék mai politikai rendszeréhez hasonlítja és rámutat, hogy ez mily nagy veszélyeket rejt magában. — Mindenkinek, aki dolgozik, joga van tradícióiban gyökerező egyéni és faji életéhez, mindenkinek szabadon kell ápolhatni nemzeti kultúráját a helyi vi­szonyoknak (ermészetóbqil folyó életfor­mák mellett. Vétkezik az a kormány­hatalom, amely gátat akar vetni az indi­viduális megnyilatkozásoknak, amely nem tiszteli a föld tradícióit és fejlődési eredményeit, amely rombol, ahelyett, hogy építene, amely paralizálja a köz­állapotokat, mint ahogy a Habsburgok tették ezt. A Habsburgok megbünhődtek vétkeikért, amelyeket egy dinasztia létének kockáztatá­sával követtek eL De ezerszer vétkeseibbek azok, akik a Habsburg-reudszeraiek újra­élesztésé ved egy olyan nemzet létérdekeit te­szik kockára, mint a román. Jorga professzor másfél óráig beszélt és előadását mindvégig feszült érdeklődéssel és hangos tetszésnyilvánításokba kitörő lelkese­déssel hallgatta végig a közönség, melynek soraiban a kisebbségek is szép számmal voltak képviselve. Meggyilkolták a párisi olasz alkonzult Párás, szeptember 13. Tegnap déliben, egy olasz nemzetiségű egyén a párisi olasz követsé­gen meggyilkolta Carílo Nardini párisi oflasz al- konznlt. A gyilkos, akinek kilétét még nem sike­rült megállapítaná, Nardimi hivatalában rövid, szóváltás után revolvert rántott és két lövést adott te az alkonzulra, aki hangtalanul öeszero- gyott és néhány perc múlva meghalt. A konzulá­tus személyzete a gyilkost kétségbe esett ellent- áülósa dacára Lefegyverezte éle átadta a rendőr­ségnek. Eközben a merénylő még néhány revofl- verlövést adott le, amelyék azonban szerencsére nem találtak. Miködben a rendőrségre számítot­ták!, a gyilkos megsemmisítette igazoló iratait, úgy, hogy kilétét nem sikerült megállapítani. A rendőrségen ezenkívül düibrohamot kapott, amely miatt nem hallgathatták ki. — Nardlni gróf 56 éves volt és tizenöt év óta alkonzul volt Parisban. Beavatott körök szerint Mussolini egyik legmeg- hüttebb bizalmi embere volt e ez a körülmény közelfékvővé teszi azt a feltevést, hogy Nairdimit politikai motívumokból gyilkolták meg. Párás, szeptember 13. A Quai d'Orsay sajtó- hivatala ma kiadta a jelszót a párisi sajtónak, hogy az oflasz alkonzul meggyilkolásával kapcso­latban ne csapjanak lármát, mert az a jelen kö­rülmények között csöppet sem kívánatos. A pa­rancsnak megfelelően a sajtó ma igen óvatosan és tartózkodóan nyilatkozik. A merénylethez egyetlen politikai kommentárt sem fűz és álta­lában azt hangoztatja, hogy a gyilkosságot egy elme zavarodott elszigetelt tettének kell tekinteni. Egyediül az Edho de Paris az, amely azzal vádolja a kommunistákat, hogy propagandájukkal hangu­latét teremtenek az efféle gyilkosságok mellett A gyilkos kilétét még mindig nem állapították meg, meri fizikailag annyira összeroppant, hogy lehetetlen kihallgatni. — A Gordon-Bennet versenyt befejez­ték. Newyorkból jelentik: A Gordon-Bennet éggömbversenyt ma befejezték. Győztes va- ószinüleg a Detroit-ballon lesz, amely Geor­giában, Baxleyben ért földet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom