Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-12 / 183. (1517.) szám
2 n 1927 augusztus 12, péntek. Nem Bubnics, hanem Bubics! Kit idézett Hlinka kassai beszédében? A Katolikus Központi Iroda közli: Hlinka protonotárius kassai beszéde kapcsán az újságok tévesen keverték bele az ügybe Bubnics Mihály püspök, rozsnyói adminisztrátor személyét. A dolgot ugv állították be, mintha nevezett püspök Hlinka szerint oly kijelentést tett volna, hogy fáj neki, ha egyes községekben magyar szót hall. E tekintetben személyesen intéztünk kérdést Hlinkához, aki kijelentette, hogy beszédét tévesen reprodukálták. ő Bubics volt kassai püspökről beszélt, aki szerinte tett oly kijelentést, hogy fáj neki, ha a falvakban szlovák szót hall. A sajtó emberei Hlinka c szavait félreértették s fordított értelemben Bubnics püspökre vonatkoztatták. * Kisantant-konferenda—Svájcban Si magyar-román pör magyar-kisantant pörré szélesedett ki Bukarest, augusztus 11. A román sajtó rámutat arra, hogy a népszövetség legközelebbi ülésén a magyar optánsok pőrének tárgyalása nemcsak Romániát, hanem az összes kis- antant-államokat érdekli. A lapok értesülése szerint a kisantant külügyminiszterei az ülésszak megkezdése előtt Svájcban összejönnek, hogy a közös munkaprogramra és az egységes magatartásra nézve megegyezzenek. A kisanatantkonferencia helye még nincs megállapítva. Qft mandátumra számít a vajdasági magyarság Helyzetkép a választások előtt — Kortesfogásul beígérik a községi választások kiírását — 1117 dinár állami egyenes adé jut minden gélekre a Vajdaságban, majdnem a háromszorosa a szerbiai adóknak Megálapitjuk Hlinka András helyreigazító kijelentésével számiban, hogy kassai beszédét elsőnek a szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák közölte s épp e közlés szerint Hlinka Bubnics Mihálynak (és nem Bu- kicsnak) állítólagos szavait idézte. A magyar sajtó a Slovák nyomán ismertette e beszédet. A Koburg-affér és a Lidové Noviny Brünn, augusztus 11. A brünni biróság előtt tegnap kezdték meg annak a pörnek a tárgyalását, melyet Niki Ferenc, a Koburg- müvek volt vezérigazgatója indított Selepa Ferenc dr., a Lidové Noviny felelős szerkesztője ellen a lapnak egy cikfte miatt. A Lidové Noviny-nak a Koburg-affér bécsi tárgyalásáról beszámoló cikkét ugyanis Niki magára nézve sértőnek találta és,Selepa felelős szerkesztőt becsületsértésért bepörölte. A tegnapi tárgyaláson Selepa dr. bizonyítási indítványt nyújtott be, de Niki is hajlandónak mutatkozott annak bizonyítására, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy ő Koburg Józsiás herceg tudta nélkül vállalta volna el a Blasberg-cég proküráját. Niki, illetve ügyvédje kijelentette továbbá, hogy egy négytagú konzorcium alakult Stránsky Jaroslav dr.-ral, a Lidové Noviny kiadójával az élén azzal a célzattal, hogy őt lehetetlenné tegyék. Stránsky dr. Niki kijelentése szerint egymillió koronát kapott volna ezért a lapja részére. A biróság úgy határozott, hogy a vádlott szerkesztő által felajánlott bizonyításnak teljes egészében eleget tesz, mig a Niki által felajánlott bizonyítékok közül elutasította a négytagú konzorciumra és a Stránsky-féle millióra vonatkozókat, mint amelyek nem birnak döntő jelentőséggel a tényállás megállapításában. Stránsky dr. a Lidové Noviny mai számában bejelenti, hogy a tegnapi tárgyaláson Nikinek, illetve ügyvédjének reávonatkozó kijelentései miatt Niki ellen a bíróságnál megteszi a szükséges lépéseket. Vajdaság, augusztus 11. Minden más izgalom eltörpül az általános és megszakítatlan választási agitáció izgalmai mellett. Maholnap odajutunk, hogy senki sem fogja tudni, tulajdonképpen hova is tartozik politikailag, illetve pártállás szerint merre kellene orientálódnia. Ha nem szeptember tizenegyedikén, hanem mondjuk októberben lennének az általános választások, akkorára bizonyára minden falu minden utcája külön pártot alakítana a maga saját külön használatára. Hie Ghibellin, hie Welf! Hamarosan összeállítva azoknak a pártoknak a statisztikáját, amelyek a Vajdaságban veszik fel egymással a küzdelmet és amelyek mindegyike arra számit, hogy a lakosság leghiszékenyebb és leglojálisabb rétege: a magyarság jóhiszeműségből, ijedelemből vagy rosszul értelmezett opportuni- tásból vele szavaz, A radikálisok két frakcióra szakadozottan, helyenként azonban három listával is harcolnak, nem is annyira az ellenzék, mint inkább saját elvbarátaik ellen. Az ó- és uj- radikálisok között ott áll az úgynevezett centrum ás szegény magyar nép, akit annyifelé tép a politika, nem tudja, merre, meddig menjen. A hivatalos Magyar Párt a radikálisok balszárnyával, Vukicsevics miniszterelnök legszemélyesebb gárdájával kezdett paktufttös tárgyalásokat, ezek azonban csak a szabadkai kerületben vezettek nagynehezen eredményre, ahol Szubotics dr. igazságügyminiszter a listavezető, akinek a listáján egy valóságos és egy helyettes járási jelöltséget kapott a magyarság. Zomborban a demokratákkal egyeztek meg a magyarok, akiknek ebben a kerületben két valóságos mandátumra van kilátásuk ennek a megegyezésnek a révén, viszont Újvidéken önállóan megy a küzdelembe a Magyar Párt és — csodálatosképpen itt van a legtöbb kilátása a győzelemre, mert nem kell osztoznia a magyar szavazatok felett senkivel. Becskereken ugyancsak a radikálisokkal haladnak a magyarok, akiknek neves vezére, Várady Imre dr., az elhunyt kalocsai érsek Öccse egészen biztosan mandátumhoz jut, hiszen már a régi világban is főleg német és szerb szavazatokkal vitte Justh-párti zászlaját diadalra ugyanebben a kerületben a hivatalos jelölttel szemben. A prognózis szerint a legjobb esetben 5, a legrosszabb eredmény esetén pedig két mandátumhoz jut a vajdasági magyarság, hacsak valami egészen nem várt és lehetetlennek tartott komplikáció be nem következik. Községi választások Csaknem kilenc év óta kinevezett községi tanácsok kormányozzák a vajdasági falvakat és városokat, természetesen mindig az uralkodó párihiveinek lenyűgöző többségével. A községi és városi tisztviselők is kinevezés utján jutottak állásaikba, majdnem kivétel nélkül olyanok, akik% helyi viszonyokat nem ismerik és akiket a községbeliek se nem szerettek, se nem ismertek. Vukicsevics miniszterelnök most kijelentette, hogy az országos választások után azonnal kiiratja a Vajdaságban a községi választásokat, amelyekkel együtt fog járni a tisztviselői kar szabad választása is, hiába kérdezte annakidején Maximovics volt belügyminiszter Plaszkovics Lukács magyar képviselőtől maró és hitetlenkedő gúnnyal: — Talán bizony a szolgabirót is választották azon a Magyarországon? Erre természetesen homéri kacaj tört ki a vajdasági képviselők soraiban, mert az mégis furcsán hangzott, hogy egy belügyminiszter ne ismerje az általa hatféle törvény alapján kormányzott állam egyik legfonto- sab.) tartományán*:.-: az alnp.frvényeit Most tehát választás alá kerül a vajdasági közigazgatás, ámbár ellenőrizhetetlen hírek szerint a kormánynak az a szándéka, hogy csak a képviselőtestületekre rendeli el a választást, a tisztviselőket ezentúl is a belügyminiszter nevezi ki, viszont a község vagy a járás fizeti és nyugdíjazza. Ilyenformán hiába fizetik a horribilis százalékú községi pótadókat a polgárok, minden elmegy, sőt minden kevés a rengeteg Csizi Jód-Bróm gyógyfürdő Ajánlva: érelmeszesedés-, ideg-, csont-, bőr-, mirigy- és izületi bajoknál golyva, 'zzadmányok, hüdések, angolkór, görvély- kór és vérszegénységnél stb. Jódfürdők hidegvizkurák, fénykezelés. Otthoni ivó- és fürdökurák Prospektust küld a „ Fürdőigazgatóság Csizfürdő—Cizkúpele idő előtt nyugdíjazott alkalmazott felesleges járandóságára. Éppen most jelent meg az újvidéki kereskedelmi és iparkamara jelentése 1926-ról és ebben statisztikai pontossággal mutatja ki a kamara, hogy a Vajdaság minden lakosára fejenként 1117 dinár évi adó jut, holott a régi Szerbia területén ez az adó alig *100, Horvátországban alig 800, a szlovén vidéken pedig átlag 1000 dinár. Notabene, ez csak egyenes és közvetlen állami adó, hol van még a sok egyéb? Román-jugoszláv határincidens Belgrád, augusztus 11. Augusztus 9.-éré virradó éjszaka a jugoszláv-román határon Nagykikinda közelében véres határincidens történt, amelyen egy román katona áldozatul esett. Három felfegyverzett román katona ugyanis az említett éjszaka átlépte a jugoszláv határt, hogy a közelben levő burgonyaföldet megdézsmálja. A jugoszláv csendőrőrs azonban észrevette a román katonákat s felszólította őket, hogy adják meg magukat. A' románok erre futásnak eredtek s több lövést adtak le. A jugoszláv csendőrség is tüzet nyitott s egy román katonát halálosan megsebesítettek, mig a másik menekülőt elfogták. A harmadik román katonának sikerült visszaszöknie a határon. Tegnap egy román-jugoszláv vegyes bizottság vizsgálta meg az ügyet s megállapította, hogy a jugoszláv csendőrséget semmiféle felelősség nem terheli a történtek miatt s ezzel az ügyet befejezettnek nyilvánították Stockholmban elfogták a pozsonyi csalókat Pozsony, aug. 11. (Pozsonyi tudősiiónk telefonjelentése.) A pozsonyi államrendőrség bűnügyi osztálya az elmúlt éjjel tizenegy órakor távirati értesítést kapott Stockholmból az ottani rendőrségtől, hogy a csehszlovák hatóság-k által körözött Krause Walter és Krause Frigyes németországi alattvalókat tegnap Stockholmban elfogtak és letartóztatták. Krause Frigyes és testvéröccse ugyanis, mint arról lapunkban is megemlékeztünk, junius végén Pozsonyban mint németországi mérnökök léptek fel s előkelő pozíciójukra hivatkozva, csaknem százezer koronát csaltak ki nagyobb építkezések örve alatt Wowy Henrik pozsonyi ingatlanforgalmi irodatulajdonostól. Ebből a kicsalt összegből még háromezer svéd koronát találtak az elfogottaknál, ami körülbelül 27 ezer csehszlovák koronának felel meg. A két csaló tehát, úgy látszik, a rövid idő alatt erősen költekezett, bár a rendőrségnek az a feltevése, hogy az összeg egy részét bankban helyezték el. , 5ZÓNTÓ SY0R6Y merm hrri RESÉHY ,20) Hosszan fejtegette ezután a verduni kirándulás részleteit a tábornok információi alapján és igyekezett védencének: minden lépését a tábornokkal azonosítani. Aki védencét vádolja — úgymond — az nem teheti ezt anélkül, hogy a tábornokot is ne vádolná bünrészeséggel. Az elnök mindannyiszor félbeszakította, valahányszor a tábornok személyéhez kapcsolta a felhozott vádat. Ő azonban mindvégig makacsul kitartott e taktika mellett, ügyelvén, hogy minden szava jegyzőkönyvbe vétessék. Ha a tábornok ellenségei irányították volna beszéde fonalát, nem beszélhetett volna inkább szájuk ize szerint. Végül kérte .a vizsgálat ki egé szít ését a személyzet alaposabb megfigyelése irányában és kifogást jelentett be az ellen, hogy a személyzetet nem vették azonnal őrizetbe. — E formahiba miatt a tárgyalás előtt kellett volna kifogást emelnie — mondta az elnök. Most nem veszem figyelembe, akármivel okolja is meg eme mulasztását. Az ügyész fölényesen mosolygott és nem élt a válasz jogával. Mindezek után a biróság ítélethozatalra vonult vissza egy szomszédos terembe. , 18. A csukott, szürke gépkocsi végigszágül- dott a Cliamps Elyséeu, aztán nekivágott a Boisnak. Az, égen ólmos felhők lógtak és a fák ágai belevesztek a ködbe. Még a pocsolyák sem csillogtak. És a raktárak, gyárépületek, a munkástelepek házsorai mintha tintafoltok lettek volna a köd itatóspapírján. St. Vinoennes erődítései között megállt a gépkocsi, egy nyerstéglafalu földszintes épület előtt, amely már a sáncok oldalába volt beleépítve. Ajtaja ellőtt kopott, piros- f eb érkék festésű faköpenyeg, élénkebb sávok a tél szürkésbarnájábau. Az őr végiglépegette a sárbafulladt deszka hosszát. Egy őrmester ugrott ki ia gépkocsiból, aztán Mata Hari. Utánuk még két katona ugrott le a cuppogós sárba. A foglár kinyitotta a vaspántos ajtót és Mata Hárít egy sötét odúba vezette. Aztán újra osikordiult a kulcs és nem volt már semmi, csak a december nedves hidege és a homály. A oeüila padozatának téglái közül vizsávok szivárogtak, amelyekbe belecsobbant egy-egy a boMiajtásról belehullő vízcsepp. Mata Hari tapogatódzott.. A cellában nem volt eigy nedves padnál egyéb. Dideregve ült le rá, szorosan összevonva testén pézsma- bunda ját. Hallgatta a vizcseppek lo-ocsanását, ezek tagolták percekre az órákat. Az életről, az elillant életről nem gondolkozott. Csak várt, valami' váratlanra., valami ismeretlenre. A kulcs csikorgóit rozsdásan, kegyetlenül. Az ajtó négyszögében a folyosó derengése és egy zömök, fekete ember elmosódott körvonala. Aztán villanyzseblámpa éles, vakító fénykoré. — Eljöttem, leányom, hogy vigaszt nyújtsak Önnek utolsó óráiban. Mata Hari felriadt a fényre és a mély go rdonkahangr a. Az ajtó beosukódott és az ismeretlen leült mellé a penészes korhadt padra, amely majdnem összeroppant súlya alatt. Mata Hari fogni ősszevacogtak. — ön fél, kedves leányom? Ne féljen. — Félek? Nem, nem félek. Csak fázom. Hangja visszahullott a nedves boltozatról, mint a vizcseppek. — Azért jöttem, törte meg a csendet az ismeretlen újból, hogy kitárja előttem a leikét. Én a mi urunk nevében feloldozom bűneitől, mert nincs olyan bűn, amit ő meg nem bocsátana. — Akkor mért nem bocsátanak meg azok, akik az ő vallását követik és hirdetik? — A lelkűk még nem jutott el az ő lényéig, különben megbocsátanának, — válaszolt a mély hang. — De én nem követtem el bűnt. Hogyan lehet, hogy mégis büntetnek? — Mondja el életét, minden titkolódzás nélkül és én majd megvilágositom elméjét, gyermekem. Talán többet bűnözött, mintsem gondolná, talán kevesebbet, mintsem mi hinnénk. Itt, a halál küszöbén csak öntől függ, gyermekem, feltámad-e vagy sem. Mondjon el mindent. Mata Hari gyermekéveiről beszélt. Jól esett neki beszélni és mintha saját magához intézte volna szavait. Az ismeretlen előtt pedig szűz ismeretlenségek tárták ki kely- heiket és a nedves, sötét kazamatákban most felragyogott Danae öle, a fény szigete. Fügefák, datolya pálmák levelein ázott a trópusi nap, kolibrik cikkáztak színeik arany ragyogásában, bam'busznád szára csillogott a domboldalak ultramarinjából, cinóber utak kacskaringóztak bele a lápok sötétzöldjébe, lótuszok fehérlettek a fennsík hínárjában, teknősök páncélja sárgállott a parti homok nedves szürkéjében, párducok foltjai barnál- lottak az okkerszinü testen és a tigris fekete sávjai tusként csurogtak az alapszín narancs- sárgájában. Marabuk álltak mozdulatlanul a nádas páfrányai között, a liánok kikacs- karingózítak az erdőszélen, valahol a türkizkék sziklák között vadbika bömbölt és a rinocarosz feltörtetett a tűzhányó ormaira, kis szemeinek tekintetét beletúrva a forró- vizű krátertavakba. Aztán újból csend lett. A nyirkos homály átvette uralmát és az ismeretlen egy normandiai kolostor megbámult szentképeire, szuetfe padjaira, komor köveire, végnélküli litániáira gondolt, amelyek ellopták életéből a fényt és melegséget. És a férfi megborzongott a tábori pap groteszk egyenruhájában, amelyet most önmagában való ellentmondásnak érzett és égető nessusingnek. Mert rázta a vágy, mint tölgyfát a vihar, át szerette volna fonni izmos karjaival ezt a napleányt és kiragadni az éjből, repülni vele messze, ismeretlen füszerillatu szigetek felé, ahol szűzi hegyormokon trónolt még a szeplőtlen élet. — Nem, te nem vagy bűnös, — mondta és a hangja elcsuklott. — Ezért számodra nem is lehet büntetés a halál. Szeretett volna nekirontani a kazamata falainak. De a tábori lelkész egyenruhája teljes súlyával nehezedett rá, elnyomva minden lázadást, minden forradalmi akaratot (Folytatjuk.) % í
