Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-12 / 183. (1517.) szám

2 n 1927 augusztus 12, péntek. Nem Bubnics, hanem Bubics! Kit idézett Hlinka kassai beszédében? A Katolikus Központi Iroda közli: Hlin­ka protonotárius kassai beszéde kapcsán az újságok tévesen keverték bele az ügybe Bubnics Mihály püspök, rozsnyói adminisz­trátor személyét. A dolgot ugv állították be, mintha nevezett püspök Hlinka szerint oly kijelentést tett volna, hogy fáj neki, ha egyes községekben magyar szót hall. E tekintetben személyesen intéztünk kérdést Hlinkához, aki kijelentette, hogy beszédét tévesen re­produkálták. ő Bubics volt kassai püspökről beszélt, aki szerinte tett oly kijelentést, hogy fáj neki, ha a falvakban szlovák szót hall. A sajtó emberei Hlinka c szavait félreértették s fordított értelemben Bubnics püspökre vo­natkoztatták. * Kisantant-konferenda—Svájcban Si magyar-román pör magyar-kisantant pörré szélesedett ki Bukarest, augusztus 11. A román sajtó rámutat arra, hogy a népszövetség legközelebbi ülésén a magyar optánsok pőrének tárgyalása nemcsak Romániát, hanem az összes kis- antant-államokat érdekli. A lapok értesülése szerint a kisantant külügyminiszterei az ülés­szak megkezdése előtt Svájcban összejönnek, hogy a közös munkaprogramra és az egy­séges magatartásra nézve megegyezzenek. A kisanatantkonferencia helye még nincs meg­állapítva. Qft mandátumra számít a vajdasági magyarság Helyzetkép a választások előtt — Kortesfogásul beígérik a községi választások kiírását — 1117 dinár állami egyenes adé jut minden gélekre a Vajdaságban, majdnem a három­szorosa a szerbiai adóknak Megálapitjuk Hlinka András helyreiga­zító kijelentésével számiban, hogy kassai be­szédét elsőnek a szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák közölte s épp e közlés sze­rint Hlinka Bubnics Mihálynak (és nem Bu- kicsnak) állítólagos szavait idézte. A magyar sajtó a Slovák nyomán ismertette e beszédet. A Koburg-affér és a Lidové Noviny Brünn, augusztus 11. A brünni biróság előtt tegnap kezdték meg annak a pörnek a tárgyalását, melyet Niki Ferenc, a Koburg- müvek volt vezérigazgatója indított Selepa Ferenc dr., a Lidové Noviny felelős szerkesz­tője ellen a lapnak egy cikfte miatt. A Lidové Noviny-nak a Koburg-affér bécsi tárgyalásá­ról beszámoló cikkét ugyanis Niki magára nézve sértőnek találta és,Selepa felelős szer­kesztőt becsületsértésért bepörölte. A tegnapi tárgyaláson Selepa dr. bizonyítási indítványt nyújtott be, de Niki is hajlandónak mutatko­zott annak bizonyítására, hogy nem felel meg a valóságnak, hogy ő Koburg Józsiás herceg tudta nélkül vállalta volna el a Blasberg-cég proküráját. Niki, illetve ügyvédje kijelentette továbbá, hogy egy négytagú konzorcium ala­kult Stránsky Jaroslav dr.-ral, a Lidové No­viny kiadójával az élén azzal a célzattal, hogy őt lehetetlenné tegyék. Stránsky dr. Niki ki­jelentése szerint egymillió koronát kapott vol­na ezért a lapja részére. A biróság úgy hatá­rozott, hogy a vádlott szerkesztő által fel­ajánlott bizonyításnak teljes egészében ele­get tesz, mig a Niki által felajánlott bizonyíté­kok közül elutasította a négytagú konzorcium­ra és a Stránsky-féle millióra vonatkozókat, mint amelyek nem birnak döntő jelentőség­gel a tényállás megállapításában. Stránsky dr. a Lidové Noviny mai számá­ban bejelenti, hogy a tegnapi tárgyaláson Nikinek, illetve ügyvédjének reávonatkozó ki­jelentései miatt Niki ellen a bíróságnál meg­teszi a szükséges lépéseket. Vajdaság, augusztus 11. Minden más izgalom eltörpül az általá­nos és megszakítatlan választási agitáció iz­galmai mellett. Maholnap odajutunk, hogy senki sem fogja tudni, tulajdonképpen hova is tartozik politikailag, illetve pártállás sze­rint merre kellene orientálódnia. Ha nem szeptember tizenegyedikén, ha­nem mondjuk októberben lennének az álta­lános választások, akkorára bizonyára min­den falu minden utcája külön pártot alakíta­na a maga saját külön használatára. Hie Ghibellin, hie Welf! Hamarosan összeállítva azoknak a pár­toknak a statisztikáját, amelyek a Vajdaság­ban veszik fel egymással a küzdelmet és amelyek mindegyike arra számit, hogy a la­kosság leghiszékenyebb és leglojálisabb ré­tege: a magyarság jóhiszeműségből, ijede­lemből vagy rosszul értelmezett opportuni- tásból vele szavaz, A radikálisok két frakcióra szakadozot­tan, helyenként azonban három listával is harcolnak, nem is annyira az ellenzék, mint inkább saját elvbarátaik ellen. Az ó- és uj- radikálisok között ott áll az úgynevezett cen­trum ás szegény magyar nép, akit annyifelé tép a politika, nem tudja, merre, meddig menjen. A hivatalos Magyar Párt a radikálisok balszárnyával, Vukicsevics miniszterel­nök legszemélyesebb gárdájával kezdett paktufttös tárgyalásokat, ezek azonban csak a szabadkai kerületben vezettek nagynehezen eredményre, ahol Szubotics dr. igazságügyminiszter a lis­tavezető, akinek a listáján egy valóságos és egy helyettes járási jelöltséget kapott a ma­gyarság. Zomborban a demokratákkal egyeztek meg a magyarok, akiknek ebben a kerü­letben két valóságos mandátumra van ki­látásuk ennek a megegyezésnek a révén, viszont Újvidéken önállóan megy a küz­delembe a Magyar Párt és — csodálatos­képpen itt van a legtöbb kilátása a győ­zelemre, mert nem kell osztoznia a ma­gyar szavazatok felett senkivel. Becskereken ugyancsak a radikálisokkal haladnak a magyarok, akiknek neves vezére, Várady Imre dr., az elhunyt kalocsai érsek Öccse egészen biztosan mandátumhoz jut, hi­szen már a régi világban is főleg német és szerb szavazatokkal vitte Justh-párti zászla­ját diadalra ugyanebben a kerületben a hiva­talos jelölttel szemben. A prognózis szerint a legjobb esetben 5, a legrosszabb eredmény esetén pedig két mandátumhoz jut a vajdasági magyarság, hacsak valami egészen nem várt és lehetet­lennek tartott komplikáció be nem követke­zik. Községi választások Csaknem kilenc év óta kinevezett köz­ségi tanácsok kormányozzák a vajdasági fal­vakat és városokat, természetesen mindig az uralkodó párihiveinek lenyűgöző többségével. A községi és városi tisztviselők is kinevezés utján jutottak állásaikba, majdnem kivétel nélkül olyanok, akik% helyi viszonyokat nem ismerik és akiket a községbeliek se nem sze­rettek, se nem ismertek. Vukicsevics miniszterelnök most kijelen­tette, hogy az országos választások után azonnal kiiratja a Vajdaságban a községi választásokat, amelyekkel együtt fog jár­ni a tisztviselői kar szabad választása is, hiába kérdezte annakidején Maximovics volt belügyminiszter Plaszkovics Lukács magyar képviselőtől maró és hitetlenkedő gúnnyal: — Talán bizony a szolgabirót is válasz­tották azon a Magyarországon? Erre természetesen homéri kacaj tört ki a vajdasági képviselők soraiban, mert az mégis furcsán hangzott, hogy egy belügymi­niszter ne ismerje az általa hatféle törvény alapján kormányzott állam egyik legfonto- sab.) tartományán*:.-: az alnp.frvényeit Most tehát választás alá kerül a vajda­sági közigazgatás, ámbár ellenőrizhetetlen hírek szerint a kormánynak az a szándéka, hogy csak a képviselőtestületekre rendeli el a választást, a tisztviselőket ezentúl is a belügyminiszter nevezi ki, viszont a köz­ség vagy a járás fizeti és nyugdíjazza. Ilyenformán hiába fizetik a horribilis százalékú községi pótadókat a polgárok, min­den elmegy, sőt minden kevés a rengeteg Csizi Jód-Bróm gyógyfürdő Ajánlva: érelmeszesedés-, ideg-, csont-, bőr-, mirigy- és izületi bajoknál golyva, 'zzadmányok, hüdések, angolkór, görvély- kór és vérszegénységnél stb. Jódfürdők hidegvizkurák, fénykezelés. Otthoni ivó- és fürdökurák Prospektust küld a „ Fürdőigazgatóság Csizfürdő—Cizkúpele idő előtt nyugdíjazott alkalmazott felesleges járandóságára. Éppen most jelent meg az újvidéki ke­reskedelmi és iparkamara jelentése 1926-ról és ebben statisztikai pontossággal mutatja ki a kamara, hogy a Vajdaság minden lakosára fejenként 1117 dinár évi adó jut, holott a régi Szerbia területén ez az adó alig *100, Horvátországban alig 800, a szlovén vidéken pedig átlag 1000 dinár. Notabene, ez csak egyenes és közvetlen állami adó, hol van még a sok egyéb? Román-jugoszláv határincidens Belgrád, augusztus 11. Augusztus 9.-éré virradó éjszaka a jugoszláv-román határon Nagykikinda közelében véres határincidens történt, amelyen egy román katona áldozatul esett. Három felfegyverzett román katona ugyanis az említett éjszaka átlépte a jugosz­láv határt, hogy a közelben levő burgonyaföl­det megdézsmálja. A jugoszláv csendőrőrs azonban észrevette a román katonákat s fel­szólította őket, hogy adják meg magukat. A' románok erre futásnak eredtek s több lövést adtak le. A jugoszláv csendőrség is tüzet nyi­tott s egy román katonát halálosan megsebe­sítettek, mig a másik menekülőt elfogták. A harmadik román katonának sikerült vissza­szöknie a határon. Tegnap egy román-jugosz­láv vegyes bizottság vizsgálta meg az ügyet s megállapította, hogy a jugoszláv csendőrsé­get semmiféle felelősség nem terheli a tör­téntek miatt s ezzel az ügyet befejezettnek nyilvánították Stockholmban elfogták a pozsonyi csalókat Pozsony, aug. 11. (Pozsonyi tudősiiónk tele­fonjelentése.) A pozsonyi államrendőrség bűn­ügyi osztálya az elmúlt éjjel tizenegy órakor távi­rati értesítést kapott Stockholmból az ottani rend­őrségtől, hogy a csehszlovák hatóság-k által körö­zött Krause Walter és Krause Frigyes németor­szági alattvalókat tegnap Stockholmban elfogtak és letartóztatták. Krause Frigyes és testvéröccse ugyanis, mint arról lapunkban is megemlékez­tünk, junius végén Pozsonyban mint németországi mérnökök léptek fel s előkelő pozíciójukra hivat­kozva, csaknem százezer koronát csaltak ki na­gyobb építkezések örve alatt Wowy Henrik pozso­nyi ingatlanforgalmi irodatulajdonostól. Ebből a kicsalt összegből még háromezer svéd koronát ta­láltak az elfogottaknál, ami körülbelül 27 ezer csehszlovák koronának felel meg. A két csaló te­hát, úgy látszik, a rövid idő alatt erősen költeke­zett, bár a rendőrségnek az a feltevése, hogy az összeg egy részét bankban helyezték el. , 5ZÓNTÓ SY0R6Y merm hrri RESÉHY ,20) Hosszan fejtegette ezután a verduni ki­rándulás részleteit a tábornok információi alapján és igyekezett védencének: minden lépését a tábornokkal azonosítani. Aki vé­dencét vádolja — úgymond — az nem teheti ezt anélkül, hogy a tábornokot is ne vádolná bünrészeséggel. Az elnök mindannyiszor félbeszakította, valahányszor a tábornok személyéhez kap­csolta a felhozott vádat. Ő azonban mindvégig makacsul kitartott e taktika mellett, ügyel­vén, hogy minden szava jegyzőkönyvbe vé­tessék. Ha a tábornok ellenségei irányították volna beszéde fonalát, nem beszélhetett volna inkább szájuk ize szerint. Végül kérte .a vizsgálat ki egé szít ését a személyzet alaposabb megfigyelése irányá­ban és kifogást jelentett be az ellen, hogy a személyzetet nem vették azonnal őrizetbe. — E formahiba miatt a tárgyalás előtt kellett volna kifogást emelnie — mondta az elnök. Most nem veszem figyelembe, akár­mivel okolja is meg eme mulasztását. Az ügyész fölényesen mosolygott és nem élt a válasz jogával. Mindezek után a biróság ítélethozatalra vonult vissza egy szomszédos terembe. , 18. A csukott, szürke gépkocsi végigszágül- dott a Cliamps Elyséeu, aztán nekivágott a Boisnak. Az, égen ólmos felhők lógtak és a fák ágai belevesztek a ködbe. Még a pocsolyák sem csillogtak. És a raktárak, gyárépületek, a munkástelepek házsorai mintha tintafoltok lettek volna a köd itatóspapírján. St. Vinoennes erődítései között megállt a gépkocsi, egy nyerstéglafalu földszintes épület előtt, amely már a sáncok oldalába volt beleépítve. Ajtaja ellőtt kopott, piros- f eb érkék festésű faköpenyeg, élénkebb sávok a tél szürkésbarnájábau. Az őr végiglépegette a sárbafulladt deszka hosszát. Egy őrmester ugrott ki ia gépkocsiból, aztán Mata Hari. Utánuk még két katona ugrott le a cuppogós sárba. A foglár kinyitotta a vaspántos ajtót és Mata Hárít egy sötét odúba vezette. Aztán újra osikordiult a kulcs és nem volt már semmi, csak a december nedves hidege és a homály. A oeüila padozatának téglái közül vizsávok szivárogtak, amelyekbe belecsobbant egy-egy a boMiajtásról belehullő vízcsepp. Mata Hari tapogatódzott.. A cellában nem volt eigy nedves padnál egyéb. Dideregve ült le rá, szorosan összevonva testén pézsma- bunda ját. Hallgatta a vizcseppek lo-ocsanását, ezek tagolták percekre az órákat. Az életről, az elillant életről nem gondolkozott. Csak várt, valami' váratlanra., valami ismeretlenre. A kulcs csikorgóit rozsdásan, kegyet­lenül. Az ajtó négyszögében a folyosó deren­gése és egy zömök, fekete ember elmosódott körvonala. Aztán villanyzseblámpa éles, va­kító fénykoré. — Eljöttem, leányom, hogy vigaszt nyújt­sak Önnek utolsó óráiban. Mata Hari felriadt a fényre és a mély go rdonkahangr a. Az ajtó beosukódott és az ismeretlen leült mellé a penészes korhadt padra, amely majdnem összeroppant súlya alatt. Mata Hari fogni ősszevacogtak. — ön fél, kedves leányom? Ne féljen. — Félek? Nem, nem félek. Csak fázom. Hangja visszahullott a nedves boltozat­ról, mint a vizcseppek. — Azért jöttem, törte meg a csendet az ismeretlen újból, hogy kitárja előttem a lei­két. Én a mi urunk nevében feloldozom bűneitől, mert nincs olyan bűn, amit ő meg nem bocsátana. — Akkor mért nem bocsátanak meg azok, akik az ő vallását követik és hirdetik? — A lelkűk még nem jutott el az ő lényéig, különben megbocsátanának, — válaszolt a mély hang. — De én nem követtem el bűnt. Hogyan lehet, hogy mégis büntetnek? — Mondja el életét, minden titkolódzás nélkül és én majd megvilágositom elméjét, gyermekem. Talán többet bűnözött, mintsem gondolná, talán kevesebbet, mintsem mi hinnénk. Itt, a halál küszöbén csak öntől függ, gyermekem, feltámad-e vagy sem. Mondjon el mindent. Mata Hari gyermekéveiről beszélt. Jól esett neki beszélni és mintha saját magához intézte volna szavait. Az ismeretlen előtt pedig szűz ismeretlenségek tárták ki kely- heiket és a nedves, sötét kazamatákban most felragyogott Danae öle, a fény szigete. Füge­fák, datolya pálmák levelein ázott a trópusi nap, kolibrik cikkáztak színeik arany ragyo­gásában, bam'busznád szára csillogott a dom­boldalak ultramarinjából, cinóber utak kacs­karingóztak bele a lápok sötétzöldjébe, lótuszok fehérlettek a fennsík hínárjában, teknősök páncélja sárgállott a parti homok nedves szürkéjében, párducok foltjai barnál- lottak az okkerszinü testen és a tigris fekete sávjai tusként csurogtak az alapszín narancs- sárgájában. Marabuk álltak mozdulatlanul a nádas páfrányai között, a liánok kikacs- karingózítak az erdőszélen, valahol a türkiz­kék sziklák között vadbika bömbölt és a rinocarosz feltörtetett a tűzhányó ormaira, kis szemeinek tekintetét beletúrva a forró- vizű krátertavakba. Aztán újból csend lett. A nyirkos homály átvette uralmát és az ismeretlen egy nor­mandiai kolostor megbámult szentképeire, szuetfe padjaira, komor köveire, végnélküli litániáira gondolt, amelyek ellopták életéből a fényt és melegséget. És a férfi megborzon­gott a tábori pap groteszk egyenruhájában, amelyet most önmagában való ellentmondás­nak érzett és égető nessusingnek. Mert rázta a vágy, mint tölgyfát a vihar, át szerette volna fonni izmos karjaival ezt a napleányt és kiragadni az éjből, repülni vele messze, ismeretlen füszerillatu szigetek felé, ahol szűzi hegyormokon trónolt még a szeplőtlen élet. — Nem, te nem vagy bűnös, — mondta és a hangja elcsuklott. — Ezért számodra nem is lehet büntetés a halál. Szeretett volna nekirontani a kazamata falainak. De a tábori lelkész egyenruhája tel­jes súlyával nehezedett rá, elnyomva minden lázadást, minden forradalmi akaratot (Folytatjuk.) % í

Next

/
Oldalképek
Tartalom