Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-11 / 182. (1516.) szám

Hogyan gondolkoztak a csehek az októberi forradalom előestéjén a kisebbségi'jogokról? A csehek harca a sayeSvjogért — A cseh gazdaságpolitika pénzhatalmat jelesat Prága, augusztus 9. A belpolitikai helyzet kisebbségi szem­pontból egy jottányival sem változott meg, amióta a két német miniszter a kormányban helyet foglal. Sokan nagyon sokat vártak Spinától és Mayr-Rartingtól, azonban azok, akik a forradalom előtti cseh-német politikai életet ismerik, előre megjósolták, hogy a né­metek a kormányban nem fognak nyelvi, ön- konhányzati és iskolai ügyekben semmit sem elérni, mert a csehek nem okultak a régi „ka­kasáéi" rendszeren, hanem ellenkezőleg: ők folytatják ugyanazt a rendszert, csupán a cég­táblát festették át: a „kakusáci“ helyében a „csesky“ szerepel. Mi, akik talán csak a háború alatt jutot­tunk közelebbi éritkezésbe Prágával és más cseh városokkal, nem ismerjük azt rendszert. Valahányszor a magyar, vagy német kisebbség panaszokkal, vagy követelések­kel áll elő, a csehek mindig azzal utasíta­nak vissza, hogy ők már többet adtak ne­künk, mint amennyire a békeszerződések kötelezik őket. S ez a brüszk elutasítás az egész vonalon sem­mivel sem mgayarázható meg? Vájjon nem okultak a csehek a régi osztrák rendszeren?: Nem érezték ők saját nemzeti önérzetük sérel­mét, önrendelkezésüli és függetlenségük hiá­nyát sok évtizeden keresztül? De mennyire érezték! Pia valaki akkoriban közéjük ment a vegyes, német-cseh, vagy tiszta cseh lakta te­rületen, azonnal elsősorban azt panaszolták el, hogy az alpesi vidékről ideszármazott németek nem ismerik a csehországi helyzetet, a kormány és a sajtó nem tartja érdemesnek a csehek helyzetét közvetlen közelről megismerni. S ma mindezeket már régen elfelejtették Mindez már csak a múlté. A jelenben ugyan­olyan rendszerrel és módszerekkel lépnek fel elkenünk, mint egykor ellenük az általuk olyannyira vádolt „rakusácik". Minap kezembe jutott egy igen érdekes könyv. Róbert Schen, a közismert osztrák iró: „Wanderung durch Böhmenam Vorabend dér Revolution" című könyve. Ebben a könyvben, mely a forradalomelőtti csehek helyzetét irja le, jelenlegi szomorú sorsunk hasonmására is­mertem rá. Az osztrák iró 1918 julius 20-tól szeptember 20-ig, tehát közvetlenül a háború összeomlása és az uj államfordulat előestéjén, végigjárta Csehország vegyesnyelvü és tisztán csehlakta városait és falvaik A vezető embe­rekkel és egyszerű polgárokkal mindenütt be­szélgetésekbe elegyedett. Meghallgatta pana­szaikat, terveiket, érveiket. Sok, még ma is neves cseh emberrel való beszélgetését közli igy például Kramárral, Habrmannal, Pickkel, Zátkával, Veselyvel, Machárral stb. Egyetlen németet sem kénysze- ritenénk cseh iskolába Az orszták iró első állomása a Budweiss melletti Poric község volt. Cseh kísérőjének nővérét és fivérét látogatta itt meg. A leány tanítónő, a fivér pedig hitoktató Budweiss- ban. Beszélgetésük folyamán az iskolai elnyo­matás is szóba került. A két testvér ezeket mondta: — A gyermekek szülőit, nagyobbrészt munkásokat, elbocsátással való fenyege­téssel arra kényszerűik, hogy gyerme­keiket német iskolákba küldjék. A gyermekek zavarják aztán a tanmenetet, mert hiszen a német tanítást nem értik meg s, ha viszont a szülők cseh vidékre költöznek, ott már a cseh tanítást nem tudják követni, végül is nem tanulnak meg sem németül, sem pedig csehül. Ilyen gyermekből elnyomott nemzeti önér­zetük következtében a silányértékü polgárok lesznek. Mi, csehek egyetlen német gyermeket sem kényszeritenénk cseh iskolába. Egy cseh gazda véleménye Protivinban egy Kubata nevű földbirtokos eképpen nyilatkozott: — A nép hangulata megköveteli, hogy a történelmi területen, Szlovenszkót is beleért­ve, önálló cseh állam alakuljon, de ebben az államban a németek is egyen­jogúak légynek és helyi autonómiát kell hogy élvezzenek. Gazdasági fejlődésük ré­szére szabad lehetőségeket kell engedni. Ezt az államot a monarchia keretén belül leél! megalakítani. Föderációs állam legyen élén az osztrák császárral, mint megkoronázott cseh? országi, magyarországi és délszláv királlyal. Protivin cseh város, mindazóltal a kerületi bíróságán német beadványokat is elintéznek. Azonban méltatlan egy magas kultúrájú nép­iránt, hogy minden vasúti jegy váltónál bosz- szantsák. Ha cseh nyelven kérek jegyet, nem adnak nekem. És a prevrat óta hány hasonló eset for­dul elő Szlovenszkó számos állomásán? — A gyűlölet az utóbbi időben azért nö­vekedett, mert betiltották még a cseh dal éneklését is. Még a papokat is ellenőrzik a templomban. A protivini plébánost hadbíró­ság elé állították, mert ezeket mondotta: Krisztusra egy Judás ügyelt fel, rám pedig három. Előrelátó gazdálkodás Minden cseh városban, még a legkisebb­ben is van egy Zálozsna, takarékpénztár — irja Schen könyvének egy másik részében. A takarékpénztárak; bankok, hitelintéze­tek fontos szerepet játszanak a nemzeti­ségi küzdelemben. Egy ilyen zálozsna igazgatójával folytatott be­szélgetésből kitűnik, hogy ennek a takarék- pénztárnak a tőkéjével különböző cseh üze­meket és vállakozásaokat alapítottak. A cseh lakosság hadikölcsön helyett takarékba rakta pénzét. A németek, jóllehet a városi képvise­lőtestületben többségben voltak, nem rendel­keztek ilyen intézettel. A cseh igazgató rámu­tatott arra, hogy a pénzintézeteket egészen jelentéktelen kispolgárok kezdték alapítani. Az első cseh pénzintézetet egy Platinek nevű cipész alapította 60 ével ezelőtt Vlasinban 25 forint alaptőkével, mig 1918-ban már 175 cseh takarékpénztár, 14 bank, 174 hitelintézet és 2579 falusi takarékpénztár volt, vagyis összesen 3742 cseh pénzintézetben 3 mil­liárd korona vagyont kezeltek. Mit mondott Zátka dr.? Budweiss cseh polgárainak egyik legna­gyobb forradalom előtti vezére Zátka dr. volt. Zátka a cseh-német harcról beszélve ezeket az igen érdekes kijelentéseket tette: — Ezer év óta élethalálharcot folytatunk a németekkel. Tulmagas önérzetünk van ah­hoz, semhogy sokáig eltűrjük magunk fölött ezt az uralkodást. Az uralkodás alatt az államnyelvet érti, ez az a Gessler-kalap, amely csak azért van, hogy a német hivatalnokok tanulja­nak meg csehül. A csehek, emiatt sokat szenvednek Budweiss- ban. Az ipar már teljesen el van csehesitve s iT].’.: a íörumrtokok is lassan cseh kézbe kerül­nek. A csehek belátták, hogy a gazdasági hata­lom politikai hatalmad jelent, s kizárólag nemzeti okokból számaos gyárat létesí­tettek. Zátka Budweiss városában igyekezett a emu-német ellentéteket elsimítani s egy terve­zetet is kidolgozott, amelyet az osztrák kor­mány is elfogadott. A budweissi kiegyezés Ennek a kiegyezésnek főbb elvei ezek voltak: — Egyetlen német gyermeket sem vesz­nek föl cseh iskolába. A gyermekeket csakis olyan iskolába lé­kéi küldeni, amelynek tanítási nyelvét beszéli. — A városi képviselőtestületben minden cseh tag cseh nyelven szólalhat föl. A meghí­vókat és javaslatokat mindkét nyelven kell megfogalmazni. Látjuk tehát, hogy a cseh problémának a régi Ausztria alatt ugyan az volt a legfájóbb pontja, mint ma a köztársaságban a kisebb­ségi nyelvkérdés. (Folytatjuk.) Prága, augusztus 10. A Národni Politika szerdai esti lapja a következő tendenciózus cikket közli: „A rothermerizmusnak mintegy előharco-sai Szlovén szkon a magyar keresz­tényszocialisták, akik föladatukul tűzték ki olyan hírek terjesztését, mint a békeszerző­dések revíziója, Magyarország határainak megújítása, az utódállamok egyes területei­nek elcsatolása stb. Az utóbbi időben Szlovenszkó el van árasztva magyar irredenta agitátorokkal, kik Szlovenszkó nagy részének Magyar­országhoz való csatolásáról szóló híreket kolporíálnak g mindenáron zavart akar­nak keltem a szlovák falvak népe között. Az agitátorok aknamunkájuk megvalósí­tása érdekében a magyar keresztényszo­cialista párt szlovák osztálya mögé búj­nak el. Akciójuk olyan természetű, hogy ha Ma­gyarországon hasonló tevékenységet folytat­nának, ott lecsuknák és bíróság elé állítanák őket nemcsak izgatásért, hanem direkt haza­árulásért. A szlovák vidék nemzeti öntudat­tal bíró népe eddig is elégedetlenséggel tűrte a hasonló propagandát, most azonban az illetékes hivatalokhoz fordul, hogy a legnagyobb szigorral lépjenek föl a ma­gyar irredentisták szlovenszkói akna­munkája ellen és vessenek véget a szlo­vák közvélemény további nyugtalanitá- sának". Mondanunk sem kell, hogy a tendenció­zus híradás állításai a keresztényszocialista párt szlovák osztályáról teljesen légből ka­pottak, Az országos keresztényszocialista párt épp oly törvényes alapokon alakult és törvényes keretek között működő párt, mint például a szlovák néppárt. A különbség mind­össze az, hogy a szlovák keresztényszocialista pártosz­tály az egyetlen szlovák pártszervezet, mely világnézeti alapgondolatát, az inter- nacionális keresztény nemzetíestvérisé- get a magyarokkal szemben is nemcsak elvben, de gyakorlatban is megvalósitja. Az országos keresztényszocialista párt szlovák osztálya nem rejteget semmiféle ma­gyar irredentistákat s csak a rosszindulat ma­gyarázza bele ellenzékiségébe az irredentiz­must. Megjegyzendő, hogy a Národni Politi­ka pozsonyi hírforrása már napok óta ismé­telgeti az irredentizmusról szóló és semmi ténnyel nem bizonyított híreket s kellő találékonyság híján mindennap ugyanazokat a frázisokat tálalja föl kü­lönböző alakban. Célja átlátszó: hangulatcsinálás Ivánkáék fokospolitikája mellett. :leiket a népszövetség elé viszik A Iával nyugdíjasok és elbocsátottak elkeseredett éSiás- fogíalása — A kormány a régi nyugdíjasokkal szebben kl^tslesettségei teljesítését a végtelenségig halogatja — i nyomorgó nyugdíjasok már tovább nem várhatnak Léva, augusztus 10. (Saját tudósitónktól.) A polgári nyugdí­jasok és az elbocsátott közalkalmazottak lé­vai szervezete tegnap közgyűlést tartott Ha­mar Gyula nyugalmazott táblain ró elnökle­tével. A népes közgyűlés nagy elkeseredéssel tárgyalta a minisz­terelnök azon kijelentését, hogy a nyug­díjasok egységes javadalmazásáról szóló és már többizben beígért törvényterve­zetet csak azon esetben fogja szeptem­berben a parlament elé terjeszteni, ha annak végrehajtására a költségvetésben kellő fedezetet talál. Ez tehát azt jelenti, hogy a szükségletet a. költségvetéstől teszi függővé és nem a költ­ségvetést alkalmazza a mutatkozó szüfcslégle>- tekhez. Alapos eszmecsere után a közgyűlés ha- tárazatilag kimondotta: Miután a volt ma­gyar közalkalmazottak legnagyobb része mindezideig még mindig nem részesült az Idevonatkozó törvények szerint kilátásba he­lyezett nyugdijáéi emelésben és még jelenleg is a magyar törvények szerinti aranykoroná­ban megállapított járandóságot kapja az 1:1 aránynak megfelelő csehszlovák korona ér­tékben, ami a mai viszonyok mellett nem biztosítja még a legegyszerűbb életlehetősé­get sem, s míg a minden nyugdíj nélkül el­bocsátott közalkalmazottakat a legszomorubb nyomorba taszította, szükségesnek tartja a tarthatatlan hely­zet megváltoztatására irányuló országos megmozdulást. Egyhangúan kimondotta a közgyűlés annak szükségességét, hogy a tűrhetetlen helyzet javítására szolgáló uniíikáciős törvénynek a .parlament elé való terjesztését a nyugdíja­sok egyesületének országos központja eré­lyesen szorgalmazza, úgy hogy annak anyagi fedezetéről már az 1928. évi költségvetésben gondoskodás történjék. Egyben pedig gon­doskodnia kell a kormánynak a törvényho­zás utján arról is, hogy mindazon sérelmek és igazságtalanságok, melyek a volt magyar közalkalmazottakat, ezek árváit és özvegyeit érték a 269-920., 270-920. és a 226-923. szá­mú törvények rendelkezéseivel, 1918 októ­ber 28-ig visszamenőleg revízió alá vétesse­nek. Elsősorban a minden javadalmazás nél­kül elbocsátott közalkalmazottak ügye vétes­sék sürgősen revízió alá. A közgyűlés ezzel kapcsolatban kimon­dotta, hogy abban az esetben, ha a folyó év őszén ez a törvényjavaslat nem kerülne a par­lament elé, a sérelmek ügyében memo­randumot terjeszt a népszövetség elé s ennek átadására Sziillö Gésa dr. nem­zetgyűlési képviselőt kéri fel. Elhatározta még a közgyűlés, hogy hasonló állásfoglalásra hívja fel az összes szlovensz­kói és ruszinszikói társegyesületeltet, miután már éppen elég volt a -kilencéves kínszenve­désből. Yale New Blues az uj slágertánc neve Szolid, erkölcsös és szép — ez az általános véle­mény róla Budapest, augusztus 10. 'Nemcsak Európában, de úgyszólván mindegyik világrészben izgatottan lesik, mi lesz az idei téli szezon uj íáncslágere. Ma amikor a tánedüh ele­mentáris erővel tombol és olyanokat is meghódí­tott már, akik sohasem gondoltak azelőtt a táncra, az uj sláger minden problémánál jobban izgatja az embereket. Most aztán végre kielégíthetik kí­váncsiságukat, mert megvan az uj tánc: Yale New Blues-nek hívják. Lrndonból indul el világkörüli hóditó útjára. Angliában már mindenütt táncolják, Franciaországban most hódit tért és szakértői vé­lemények szerint annyira tetszik mindenkinek, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy a charlesíon. a ta­valyi és idei szezon e sok támadást ért tánca ma már a múlté. A Yale New Blues-t mindenütt szor­galmasan tanulják a tánctanárok és nem tulzunk, ha azt mondjuk, hogy egy hónapon belül a legel- dugodtabb helyekre is el fog jutni. Kérdést intéztünk ifj- Saphir Gyulához, a nemzetközi szervezet titkárához, aki az uj táncról a követ’ űzőket mondotta: — A yale new blues nagyon érdekes és szép tánc. A bluesnek egy különös formája, ahol min­den egyes ütemre nem egyet, hanem kettőt lép­nek. A táncolok taposó lépésben haladnak előre, utána jobbra, balra, majd előre és körbe lépnek, három kis sasszé-lépést tesznek s utána csavarás következik. Természetes, hogy a sasszé-lépések meglehetősen gyorsan történnek, ami által a tánc nagyon kedvessé lesz. Meglehetősen kevés figu­rája van, mert eredetileg a sasszé-lépés az úgyne­vezett originál-lépése ennek a táncnak. Van egy figurája, amely egy kicsit hasonlít a charlestonhoz, amennyiben a lábat felkapják és hátul csavarnak. — A yale new blues — mondotta Saphir mes­ter — nagyon kedves, eredeti tánc, szolid, nem fárasztó és a legszigorúbb erkölcsbiráknak sem le­het ellene kifogása. Azt hiszem, hogy a közönség hamar meg fogja kedvelni és a yale new blues az idei báli szezon kedvelt slágertánca lesz. Hogy a közönség megkedveli az uj táncot: el­hisszük. Hogy azonban szolidsága hogy fest majd a gyakorlatban, elválik. | I | Bállá Irma: Vaskuthy Gábor | p \v A Pompás stiluskészség, éles megfigye- £ !S lés és kitünően megrajzolt karakterek $ jellemzik a fiatal írónő első nagy re- c ' gényét. A háború előtti bányászváros ^ fiatal bányamérnöke küzd, hányódik $-> két nő szerelme között, míg - égül ** C győz a tisztaság és egymásra talál két V a szerető szív. $ & r \ A Ára Kés 31.20 $ í I % 5 1927 augusztus 11, csütörtök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom