Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-11 / 182. (1516.) szám

1927 augusztus 11, csütörtök. mmrnar^amvmmrMwmmiKf ermuBBmwaam A genfi kisebbségi kongresszus résztvevői és végleges programja Bécs, augusztus 10. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Ain- mende Ewald dr., az európai kisebbségeik bé­csi irodájának vezetője ma a P. M. H. ren­delkezésére bocsátotta a Genfben megtartan­dó kisebbségi kongresszus résztvevőinek tel­jes listáját és végleges programját. Eszerint a kongresszuson mintegy 40 különböző nemzeti kisebbség képviselői vesznek részt Európa minden részéből. így a kongresszus több mint negyvenmillió ember nevében fog határozatokat hozni. A résztvevő kisebbségek pontos listája a következő: dánok Németországból; svédek Észtországból; katalónok Spanyolországból; németek Dániából, Észtországból, Ma­gyarországból, Olaszországból, Jugoszláviá­ból, Litvániából, Lengyelországból, Romániá­ból és Csehszlovákiából; lengyelek Németországból, Csehszlová­kiából, Lettországból, Litvániából és Romá­niából; magyarok Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából; oroszok Lengyelországból, Észtországból és Lettországból; zsidók Lettországból, Litvániából, Len­gyelországból, Romániából, Csehszlovákiából és Bulgáriából; horvátok Ausztriából; lausitzi szerbek Németországból; szlovének Olaszországból és Ausztriából; csehek Ausztriából, valamint ukránok Romániából. Uj tagokként jelentkeztek a románok Jugoszláviából, a szerbek Romániából, vala­mint az ukránok, fehér oroszok és litvánok Lengyelországból. A kongresszus pontos programja viszont a következő: Augusztus 20, szombat: , Az előkészítő bizottság értekezlete; kon­ferenciák az újonnan jelentkezett kisebbségi csoportok képviselőivel. Augusztus 21, vasárnap: Az előkészítő bizottság értekezletének folytatása; konferenciák minden kisebbség egy-egy delegátusával. Augusztus 22, hétfő: Délelőtt: Wilfan elnök megnyitó beszéde a nem­zeti türelmetlenségről és ennek veszélyes következményeiről az európai békére. Az elnökségi tagok (Szüllő Géza dr., F. Maspons i Anglassel dr., Motzkin Leó, Schie- mann Pál dr. és Sierakowski Szaniszlő gróf) beszédei. Az elnökség megválasztása. Az újonnan felvett csoportok deklarációi A bizottságok megalakítása. Délután: Bizottsági ülések. Augusztus 28, kedd: Délelőtt: „Az európai béke veszélyeztetése a nem­zeti türelmetlenség által“. Délután; „A kisebbségek országos és nemzetközi együttműködése". „A nyelvi probléma". Augusztus 24, szerda: Délelőtt: „Állami szuverénitás és kisebbségi jo­gok". „A kisebbségi isme kérdései . (A nem­zetiséghez való tartozás, statisztikai és más megállapítások). Délután; „A szervezeti, sajtó- és propaganda- ügyek". Az elnök záróbeszéde. Az európai kisebbségek sajtójáról Am- mende Ewald dr., a kisebbségi iroda vezetője részletes statisztikát készitett. A francia diplomácia legújabb gondja: az angolok magyarbarátsága A Quai d’Orsay Reihermere jóvoltából kényteEen Budapest problémáival is foglalkozni — A Daily Maii főleg a frank-krizis napjaiban fölbeesiUsMeii értékű szolgásatokat ftett Francia- országnak — Miért látná szívesen Párás az olasz-csehszlovák közeledést? Páris, augusztus eleje. (A P. M.H. munkatársától.) A francia diplo­mácia a Duna völgyét másodrendű zónának te­kinti. Az első zóna Németország. Locarno még nem csillapította le a franciák aggodalmait, még azokét se, akik úgy tesznek, mintha már nem aggodal­maskodnának. Az incidensek napirenden vannak: a német—belga incidens a háborús felelősségről, Poincaré vasárnapi beszédei, a német demokraták és pacifisták (Förstner professzor) panaszai a né­met militarizmusról és fegyverkezésről mind azt bizonyítják, hogy Locarno távolról sem hozta azt a megnyugvást a német—francia viszonylatba, amit két évvel ezelőtt reméltek. Valóságban Locarno csak a nyugati hatá­rok kérdéséi oldotta meg, de sem a raj­nai megszállást, sem a német reparáció kérdéséi, sem a lengyel korridor, sem a sziléziai, sem az Anschluss, sem a gyar­matok kérdését nem oldotta meg. Amint láth-tó, probléma akad bőven a francia diplomácia számára. Azt lehet ’ondani, hogy a francia diplomácia figyelme egy olyan háromszöget készül leírni, amely Mainznál kezdődik (a Sarre-kérdés egyelőre alszik) és Berlinen keresztül Königsberget érinti, hogy aztán innen a sziléziai határvonalon át lejus­son Bécsbe. A Bécs—Párisi átmérő meghúzása egyelőre még hátra van. A kiürítés tengeri kigyója Mainzban a rajnai megszállás problémája semmit se haladt előre. Poincaréék görcsösen ra­gaszkodnak a megszállás fentartásáboz 1935-ig, sőt ha lehet, azon túl is, annak ellenére, hogy Bri- and Locarnoban köztudomás szerint a kiürítésre határozott ígéretet tett. A kiürítés kérdésében döntő fontosságú le­het Chamberlain őszre tervezett berlini útja. Valószínű, hogy egy angol—német megegyezésnek a következménye az lesz, hogy az angolok nyomást fognak gyakorolni a franciákra a locarnoi Ígéret beváltására, vagyis a megszállott területek foko­zatos kiürítésére. Természetes, hogy a franciák makacs ellenállást fognak tanúsítani. A franciák szemében — különösen a Poincaré-féle külpoliti­ka értelmében — ez a megszállás az egyetlen re­ális zálog Németországgal szemben. Abban a percben, amikor az utolsó francia katona kiteszi a lábát a Rajna-vidékről, a Reichswehr bevonul Bécs­be, Ausztria csatlakozik Németországhoz, és a né­met kincstár beszünteti a jóvátételi fizetéseket. Egészen bizonyos, hogy ha kiürítésről egyáltalán szó lehet, a franciák szerint ez csak úgy képzelhe­tő el, ha Németország a fenti és még egyéb aggo­dalmakra újabb és hathatós biztosítékokat nyújt Franciaországnak. Meddig fizet Németország? Berlinben a franciákat különösen a jóvátételi kérdés izgatja. A Dawes-terv alapján Németország eddig pontosan teljesítette fizetési kötelezettségét. Eddig azonban aránylag nem volt terhes az ese­dékes összeg. Jövő évre lesz esedékes az első sú­lyosabb jóvátételi fizetés: évi kétezerötszázmillió aranymárka. Keynes, a jóvátételi kérdéseknek vi­lághírű angol szakértője már is megállapítja, hogy a német budget deficitben van és ezt a súlyos ősz- szeget aligha fogja megfizetni tudni. Ez pedig ret­tenetes bűn lenne a franciák szemében. Poincaré bizonnyal a legerélyesebben közbelépne és követelné a német budlget- ben olyan tételek törlését, amelyek a né­met állami szuverénitást sérthetik. De hogyan engedhetné meg Poincaré, hogy a né­metek utakat építsenek, a szociális jólétet fejlesz- szék ugyanakkor, amikor a Poincaré-féle szanálás leépíti a hivatalnokokat, nem járul hozzá a tiszt­viselők fizetésemeléséhez, és súlyos adókkal sújtja a francia ipart és kereskedelmet. Ettől eltekintve pedig elképzelhető, hogy a franciák, ha már egy­szer kénytelenek voltak elfogadni a Dawes-tervet, nem szívesen fogják kiadni kezükből ezt a másik hathatós zálogot. Tarthatatlan a danzigi korridor Königsbergben a danzigi folyosó biztosítása okoz nagy aggodalmakat a franciáknak. Érthető, hogy a nagyhatalmak a poraiból feltámasztott Len­gyelországnak tengeri kikötőt akartak juttatni, de a jelenlegi megoldás a lehető legrosszabb, legkép­telenebb és legkevésbbé fentartható. Ha a németek Locarnoban semmiképpen sem voltak hajlandók a keleti határokat biztosítani, ez elsősorban a danzigi folyosó miatt történt. Nincs Németország­ban egyetlen politikai párt sem, szocialistákat és kommunistákat is belevéve, akik a jelenlegi meg­oldást véglegesnek elfogadnák. Ezt nagyon jól tud­ják a francia külügyminisztériumban. Azt is tud­ják, ha nem is vallják be, hogy ezt a lehetetlen megoldást képtelenség larlósan fentartani. A kö- nigsbergi csatlakozás azonban Németországot a Balti államok hátába cs Oroszország tőszomszéd­1 ságába hozza. Ez! pedig nagy veszélynek tartják a Quai d'Orsay-n. A jelenlegi helyzet nagyon veszedelmes. Dan- zigban és a korridor területén az incidensek igen gyakoriak. A német repülők egy óra alatt átmen­nek Königsbergbe. Vájjon nem kerül-e szóba Chamberlain berlini tárgyalásai alkalmával a kor­ridor-kérdés is? Az angolok szívesen látják a je­lenlegi körülmények között a német-lengyel köze­ledést. Egy balti Locarnot, ami a sziléziai hatá­rokra is megnyugvást jelentene, szivesen látnának a franciák, de csak akkor, ha ez az ő befolyásuk alatt jönne létre és azt növelné. A korridor és a sziléziai határok kérdése igen közelről érdekli és sok gondot ad a francia diplomáciának. így jut el a figyelmük Bécsig és a Duna-vo- nalra. Mainz, Königsberg, Szilézia, Bécs, — ki lehelne rajzolni a térképen ezeket a beteg pon­tokat — mindmegannyi súlyos gondja a francia diplomáciának, amely utolsó lehelletéig ragaszko­dik a békemü fentartásához. Ismét kisért az Anschluss „veszedelme'4 Az Anschluss már Versaillesben kisértett. Hogy megakadályozzák, a franciák egy preferen- ciális vámterületre gondoltak, amelynek érdekében a nagyhatalmak lemondtak volna a legfőbb ked­vezmény előnyéről. Azonban Anglia és Olaszország csak öt évi időtartamra egyeztek bele ebbe a meg­oldásba. Most, hogy a bécsi események az An­schluss .érdésé* a francia aggodalmak előterébe tolták, a francia diplomácia újra felvetette ennek a preferenciális vámterületnek a gondolatát. Azon­ban Anglia már is tiltakozik. Azóta Anglia Ma­gyarországgal, Csehszlovákiával és a »többi dunai államokkal rendes kereskedelmi szerződést kötött a legfőbb kedvezmény alapján. Hogyan kívánhat­ják Angliától, hogy erről lemondjon és ezzel el­veszítse a Duna-vÖlgyén azt a gazdasági piacot, amit az úgyis nehéz krízissel küzködő angol ke­reskedelemnek sikerült megszerezni? Á3 angolok különben se érzik meg közvet­lenül az osztrák csatlakozás veszedelmét. Annál inkább fáj belé a franciák feje. Válogathatnak benne, hogy a beteg pontok közül melyik a legbetegebb és hol a legszükségesebb a segítség. A bécsi igazságügyi palota lángjainak lé­nye, a bécsi zónára szögezte a francia diplomácia figyelmét. A tulindusztrált Ausztriának szociális problé­mája egyúttal nemzetközi probléma is és a világ­béke kérdése. Az osztrák iparnak munkára, a munkához tőkére van szüksége. A Seipel-kormúny ügyesen felhasználja az osztrák események következtében fölidézett nyugtalan félelmet, hogy egy újabb kölcsön iránt tapogatózzék. Azonban kik adják ezt a kölcsönt? Azok, akiknek a legnagyobb érdeke az Anschluss megakadályozá­sa. Épffen ezért erre a tapogatózásra Anglia rend­kívül tartózkodő-.n felelt. Maradna Franciaország. Jelenleg azonban Franciaország legszükségesebb benső céljaira sem tud kölcsönt adni és addig er­ről nem is lehet szó, amig Franciaország teljesen nem szanálja önmagát és pénzügyileg teljesen meg nem erősödik, erre pedig még évek szükségesek. Hiszen Poincaré maga a szanálás befejezését 1928—29-re irányozta elő. És hol vannak innen még azok a budget-évek, amelyek olyan felesleget mutatnak, hogy egy nagy külföldi kölcsön lehető­vé váljék? Az Anschluss-kérdés azonban gyorsan érik. Ilyen körülmények között merült fel a cseh­szlovák—osztrák gazdasági Zwecksverband terve, amit Prágából siettek megcáfolni. Cáfolhatták is, mert ez a terv, ha nem halva született, túl korai. Akik ugyanis ezt a tervet felvetették, azok nem számítottak Olaszországra. Pedig ez a nagyhatalom elsősorban érdekeltnek tartja magát a dunai kér­désben és az ő vétójának ellenére egy ilyen fontos kérdést nemcsak megoldani, hanem abban állást foglalni sem lehet. Különösen áll ez a Mussolini öntudatos és erőteljes Olaszországára. Az olasz—csehszlovák gazdasági eszmecsere terve Tudják jól ezt Párisban is. Ezért a franciák legújabb terve az, hogy — miután az Anschluss az olasz érdekekre is igen veszedelmes volna — kö­zeledni és közvetíteni kivannak az olaszoknál. Pon­tosabban a terv az, hogy egy olasz—csehszlovák eszmecserét igye­keznek elősegíteni, ami azután a ftanciák bevonásával a dunai államok gazdasági együllmilködését eredményezné. Egyelőre még nem lehet megítélni, hogy ' mik ennek a legújabb diplomáciai akciónak a kilátásai. Köny- nyen nem fog menni már csak azért sem, mert eh­hez előbb az volna szükséges, hogy a francia— olasz viszony megjavuljon; pedig ez legalább egy­előre éppenséggel nem mondható barátságosnak és hosszú diplomáciai munkára van szükség, hogy a francia kezdeményezéseket Rómában szívesen lássák és kövessék. Franciaország és a Rothermere-akciő A franciák a lázbeteg pontok kitapintásával eljutottak Bécsig, Budapest nem érdekelte őket. Nem akartak tudni róla. Kényelmesen belenyu­godtak abba, hogy ez a kisantant érdekszférájába tartozik. A Rothermere-fé'.e akció váratlanul rá­juk világította annak a tudatát, hogy van még egy másik beteg pont is, talán betegebb mint a többi mind együttvéve. A franciákat kellemetlenül lep­te meg a lord akciója. A Duna vonala fölé fá- tyolt vontak és lelkiismeretűk nyugodt volt. Ezt a fáíyolt akarja most széttépni és lelkiismeretüket felborzolni az angol lord. Természetes, hogy ellene fordulna!:. Bár a Daily Mail tulajdonosának az ak­ciója különösen kellemetlenül érinti őket. Rothermere lord ugyanis a francia—angol barátság egyik pillére volt, aki lapjában } a leghevesebb kampányt folytatta Francia- J, ország érdekei melleit. Különösen nagy szolgálatot tett a franciáknak a Daily Mail a frank-krisís legsúlyosabb napjai­ban. Ez a hatalmas világlap ugyanis egész befolyását latba vetette, hogy a frankot és Franciaország pénzügyi hiteiét megerősilse, ezzel a Daily Mail anyagiakban is alig kifejezhető szolgálatod tett Franciaországnak, ez különben az egyetlen angol lap, amelynek Párisban külön, úgynevezett kontinentális kiadása is van. Bizonyos az, hogy a franciákat Trianon reví­ziója elsősorban azért rémiti meg, mert rögtön a versaillesi béke reviziójá'ól tartanak. De vájjon nem kell-e a franciák magatartásában bizonyos féltékenységet is keresni? A franciák a Duna völgyében nem szivesen látják az angol terjeszkedést és nem tud­lak hinni a lord akciójának önzetlensé­gében. Vannak, akik egyenesen tudni vélik, hogy az ak­ció mögött Angliának az a vágya áll, hogy igy rá- le’nesse a kezét a nemzetközi Dunára, vagy még pontosabban szólva, a Vaskapura. Nagyon jellem­ző különben, ahogy a franciák utólag él címezik a Millerand-l'éle Kisérő Levelet. A francia külügy­minisztériumnak egyik volt előkelő főtisztviselője nemrégiben §gyik cikkében azt fejtegette, hogy a Kisérő-Levél alapján legfeljebb egy-két falu visz- szacsatolácárói lehetett szó. Lehet, hogy a franciák kezdettől fogva igy magyaráz1 a Levél kitételét, ebben az esetben azonban kezdettől fogva tűrték azt, hogy a magya­rok illúziókban ringassák magukat a Le­vél jelentősége felől. Tudvalevő, hogy a magyar nemzetgyűlés a béke- szerződést elsősorban a Kisérő-Levél kedvező ma­gyarázatának hatása alatt fogadta el. Ez ismeretes volt az egész világ, közvéleménye előtt és nagy kár, hogy a franciák mindjárt akkoriban nem mutattak rá Magyarország illúzióira. Lehet, hogy attól tar­tottak, hogy a Kisérő-Levél mai francia magyará­zata esetén a magyar nemzetgyűlés megtagadja a békeszerződés aláírását. Lehet, hogy attól tartot­tak, hogy ez a rideg magyarázat megzavarhatná a francia—magyar gazdasági tárgyalásokat, amiket akkoriban a francia külügyminisztérium részéről éppen a fenti főtisztviselő vezetett. Ekkoriban va­lóban úgy látszott, hogy maga a hivatalos francia politika is a Kisérő-Levél magyar magyarázata alap­ján áll és ennek értelmében az akkori budapesti francia követ egy hivatalos nyilatkozatában ünne­pélyesen felajánlotta Magyarországnak Franciaor­szág „jó szolgálatait". Mindez összefüggésben lehe­tett a magyar—francia gazdasági tárgyalásokkal, amik igen széles mederben folytak. A franciák monopóliumot akartak szerezni a magyar gazda­sági élet három legfontosabb faktorára és pedig á magyar államvasutakra, a felépítendő csepeli ki­kötőre és az ugyancsak felépítendő Duna—Tisza csatornára. Ezek közül a Schneider-Creuzot cég révén meg is kapták a csepeli kikötő engedélyét. Ez mindenesetre gavalléros viszonzás volt Magyar- Ország részéről a Kísérő-Levélért. Pola Negri harmadik férjétől js elválik, mert kiderült, hogy nem herceg Newyork, augusztus eleje. Amerika egyik legutóbbi szenzációja az volt, hogy a hírneves lengyel származású filindiva, Pola Negri ,polgári nevén Cbalupelz Apollónia polgári házasságot kötött Mdivani gruziai herceggel Holly­woodban. Az égész világsajtó foglalkozott ezzel a házasságkötéssel, amely annál érdekesebb volt, mert Pola Negri, aki már két férjétől elvált, kije­lentette, hogy végre megtalálta azt az igazi férfit, akivel boldogan élhet. A nagy pompával megtar­tott esküvő után a nászút során Pola Negri hercegi férjével Európába is el akar látogatni. Közvetlenül az elutazás előtt az a hir terjedt el Newyorkban és Hollywoodban, hogy Pola Negri már megunta a férjét és válni kivan tőle. A művésznő intim barátai a válás okául azt mond­ják, hogy Pola Negri és az apósa között súlyos né­zeteltérések támadtak, mert az öreg herceg nem tudta a fiának megbocsátani, hogy színésznőt vett feleségül. Az amerikai sajtó szemfüles riporterei azonban most megírják, hogy mi a válás tulajdon­képpeni oka. Pola Negri ugyanis, a lapok híradá­sai szerint, rájött arra, hogy férje nem herceg, hanem egyszerű volt cári tiszt, aki csak bitorolta a gruziai hercegi címei. Ezt a szomorú hirt Po’a Negrivel a nászút, alatt közölték, amire azonnal elhagyta férjét és megin­dította a válópört. % 4 Uj kiadásban jelentek meg Lehne regényei: Egy csók ... . « , . . 7.80 Kő Próbaév ........................ . . 7.80 „ \Iü vészszerelem . . . . * . 7.80 „ Vergődő szivek ...... 7.80 „ Elfelejtve......................................7.80 „ Szerelem hatalma ...... 7.80 „ Önfeledt pillanat ...... 7.80 „ Egy sebzett szív...........................7.80 „ Jo lánta házassága.......................9.80 „ Tavaszi álom................................9.80 ,. [ Vá rok reád....................................9.80 „ jj Kö nny tenger ekem át . , . . 9.80 j I A grófnő unokája......................9.80.,. | Müller-leány . 9.80 ,. | Sors játéka.....................................9.80 „ jj Margit.................................. 9.80 ,. t Született c sóka................................9.80 „ t Ma rhoff-család..................................9.80 ), f As szonyok, leányok igazi, finom szóra­koztatója. ■ ■iiiibi iiiMiw n i i MnMrrrrrBMmm

Next

/
Oldalképek
Tartalom