Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-07 / 179. (1513.) szám
1927 augusztus 7. vasárnap. MISS ANGELICA, WO. — Novella, amelyből egy szó sem igaz — Irta: Hegedűs Lóránt. I. A bécsi hajó már megint késett; mikor a fülledt, tikkasztó .este háromnegyed nyolcat mutatott a Petőíi-téri várócsarnok órája, még nyoma sem volt a nagy fehér gőzösnek. Töméntelen kofa tolongott üres kosárral a mohácsi hajó felé, itt pedig klirták a fekete táblán, hogy a bóesa gőzös egy óra múlva érkezik csak. Mint ideges ember, bár tudtam, hogy kilenc előtt most már nem lesz itt a hajó, mégis azt képzeltem, hegy minden percben elmulaszthatom s ezért kerek egy óra hosszat ott topogtam a két kis zöld hodály között, amelyek egy világváros várócsarnokát kellene, hogy az idegennek bemutassák. Hiába mászott előre az óramutató, a nyomasztó hőség nem akart engedni, bár kalap nélkül járkáltam fel és le, úgy nyomta az agyamat, hogy káprázott a szemem. Hajó! Végre csakugyan hajó. A nagy fehérség mint valami óriás hattyú, lassú saárnycsapással jött Buda felől. A hajóhid körül megkezdődött a könyökök lökdösése s mint legelsőnek érkezőt, legutolsónak szorítottak hátra, pedig nagyon kiváncsi voltam arra, hogy hány amerikai vendéget hoz a Ro- tary Pestre. Az első sürgönyben az volt, hogy Osztendébe hétezernégyszász yankee érkezik az Újvilágból hét Cunard-hajón; a második sürgöny: ezekből kétszázötven tart Budapest felé- Harmadik távirat: nagy részüket lefogta Becs, hol a köztársaság elnökét, a Semmerin- get és a grinzingi srammelmuzsikát nézték meg. Negyedik sürgöny: Budapestre huszonhat marad, ur és asszony. (Jó, hogy egy ro- tary-barátomat ©libáik küldtem Bécsbe, mert különben ezeket is visszafordították volna tőlünk.) Csakugyan. Az én nagy szál rotariánusom ott áll a kapitány mellett s mindketten integetnek nekem. így csalogatnak föl a hajóhidra s éppen, annyi időm volt csak, hogy körülfogjon a forgókere kés yankscsapat, mikor Rotary-küidöncöm a fülembe súgja: — Bécare dühösek, a nőket elfelejtették köszöntem. — Előre hölgyek — kábítom én s legbo- lcndabb angol mókáimat terítettem elébük. Nagy vihogás, hurrah és bravó. És akkor jelent meg a Látomás. A sok kniokerbocker- nadrágos frfit félreíolta egy csodálatos alak. Mindig közelebb jön, mintha csak kelten lennénk a hajóhadon. Fiatal, igéző szépség, kezében hozza a bőröndjét. Már egészen hozzám ér, ledobja a táskát s néz mereven. A többiek még mindig nevetnek kivénült szójátékaimon — hiszen minden amerikánus nagy baby az ő szivében. A Látomás már egészen hozzám ért, egy fénysugár villant meg bronzszinü hullámos haján, két tűz gyulladt ki két szemben, — két tengerszemben. Leejti táskáját s ennyit súg az ajka: — Én . . . önt . . . Szeretem. — Jó tréfa — mondom — próbálja csak a nevemet kimondani, hisz még azt sem bírja el a nyelve cskéje, oly nehézMind nevettek, de a Látomás komoly maradt. — Az én nevem itt van a bőröndön — felelte s mutatta: „Wo“ — mi otthon úgy mondjuk: Uejhó! Csodálatosabb hangot még nem hallottam soha: mély, elnyújtott u, mely bársonyosan simogat, azután ej, mintha segélykiáltást hallatna, azután elnyújtott, hosszú hó-o — úgy megreszkettetett, mintha a vadprairiek rejtélyes madara sikoltott volna s iskoltása a velőmig ha ti oá. Mire felocsúdtam, hogy szemébe nézzek, a Látomás helyett már egy pocakos kaliforniai farmer állt előttem. — Uram, a hajón azt hallottuk, hogy ön csinálta a világ legnagyobb adóit s ezért megölelem. Harsogó Rotary-kacagás jelezte, hogy emberünk csakugyan nagy csókot czuppantott az ábrázatomra. Megvártam, inig lassan eiszéledtek s mikor eljöttem, még egyszer hallottam a vámbódé felől a rejtélyes, édes, elnyújtott feledhetetlen hangot, amint kétszer megismétlődött: Uejhó — Uejhó. Hazamenet jól felkacagtam. Micsoda bolondság! Vagy egy újsütetű amerikai tréfa — „stunt“ — amint a háború utáni uj yankee szójáték mondja, jelezve evvel is, hogy ők az angoltól elváló, uj amerikai nyelvet dolgoznak ki. Vagy pedig addig sütötte a hőnap a fejemet, hogy káprázatot látok vén napjaimra, nyolcvan kilóimmal. Felejtsük el. Csakhogy ezt az arcot nem lehet eifelej-j teni. Én már láttam valahol, csak azt nem; tudom, hogy hol. Amerikában nem; először] azért, mert harminc év előtt jártam ott s a newyorki nőknek egészen tipikus arcbőrük van, ez nem az", ismertem kanadai lányt, láttam Évát szerecsenbőrben és japán táncosnő ült térdemen, de ez a vad és mégis tulfi- nomult arc . . . nem, rossz nyomon vagyok. Én már csakugyan láttam őt. ezt a hullámzó bronzhajat, ezt a klasszikus arcot és gyönyörű állat, ezt a merev, igéző szempárt — én már láttam egyszer az életben, de akkor hajnalrózsás palástot viselt, Idomokat ölelt magához s a neve volt: Angelica. Igazán haragos lettem magamra: Mit érdekel öreg fejeddel ilyen léhaság? Itt van az asztalodon a részvénytársulati adó végrehajtási utasítása, ez sokkal érdekesebb. Lapozok is benne s egyszer csak felállók s mire számot tudtam magamnak adni róla, a lexikonban kerestem a W-betüt. Vvo-Wyo\l u] sorsolás] szisztéma •s bebizonyította m ndjárt az e'ejen üNCAR bantshé: scerecusétéS F. évi iulius ÍO-án a 17. sorsjáték 1 osztályának legnagyobb 1 I főnyereménye Ki y©.<2ÖS> ai (Jngár bankháznál (Bratislava, Ventur-utcu 70. sz.) vett 72707 sz , valamint K« 20.090 nyeremény is a 80015 számú sorsjegyre esett. ming, Érzakamerika legvadregényesebb része, még öt nap Newyorktól, a Sziklás Hegységben. Tehát a Vad Nyugatnak lánya ó? Most már csakugyan jó lesz lefeküdni. Mikor becsuktam az ablakot, egy pillanatra elhallgatott a villmosok csengetése s a/, autó- tülkölés és világosan hallottam, amint az éj- sazkában egy láthatatlan madár hallatja rejtélyes sikolyát: — Wo — JJejhoó! (Jövő vasárnap folytatjuk.) m Hichalko apja a Kriván alatt megtalálta ttdrSsmariy Margit íiullamaradványalt Michalko szerint Sikorsky tüntette el a leányt — Beismeri a párisi hamisiíott leveleket, de mindenért Sikorskyt teszi feleléssé — Michalko menti Kiepatárt Izgalmas helyszíni kutatás a Kriván tövében Vörösmarty holtteste után Prága, augusztus 6. Tegnapi számunkban, amelyben részletesen beszámoltunk a Vörösmarty Margit eltűnése ügyében lefolytatott rendőrségi nyomozás eddigi stádiumáról, közöltük azon lapzártakor vett értesülésünket is, hogy a bűnügy főszereplője: Mi- chalikó János szlovák lapszerkesztő felhagyott eddigi tartózkodó és tagadó viselkedésével. Michalko János a tegnapi nap folyamán megszólalt, részletes vallomást tett, mely azonban távolról sem dérit fényt a rejtélyes bűnügyre, sőt a rendőrség munkáját előreláthatóan még inkább összebogozza. Michalko vallomásában a súlyos bűntény minden ódiumát Sikorsky Miklósra, az eltűnt Vörösmarty Margit sógorára igyekszik áthárítani és a maga, valamint Klepetár dx. szerepét a gyilkosságban tisztára mosni. Sikorsky Miklós, mint jelentettük, két nappal ezelőtt szenzációs vallomást tett. Elmondta, hogy Vörösmarty Margitot Michalko és Klepetár dr. a Kriván tövében megfojtották és elásták. A gyilkosságnál Sikorsky — állítása szerint — csak a felvigyázó szerepét játszotta s a tett után a meggyilkolt fehérneműjét vette magához. Sikorskyt ezen vallomása alapján a prágai rendőrség detektivjei a tegnapi nap folyamán elszállították a liptó- megyei Vázsecre, ahol Sikorsky bevallása szerint a bűntény megtörtént. Sikorsky vallomását Michalko és Klepetár elé tárták. Mindketten továbbra is váltig tagadták a gyilkosság elkövetését. Klepetár idegrohamokat kapott és egész nap görcsökben feküdt cellájában. Michalko ezzel szemben végül is megtört és tegnap este i ízletes vallomást tett, mely azonban a nyomozás eddigi adataival nem egyezik és csupa nóvumot tartalmaz. Michalko vallomása A rendőrség Michalko vallomásáról az alábbi igen részletes jelentést adta ki: Michalko János ismételt kihallgatásakor jegyzőkönyvbe mondta, hogy Vörösmarty Margittal 1926 január végén ismerkedett meg Sikorsky révén, aki azt mondotta neki, hogy a leány sógornője és ha Michalko megismerkedne vele, befolyást tudna rá gyakorolni abban az irányban, hogy törődjék Sikorsky feleségével, Vörösmarty Jolánnal, aki akkoriban Kassán gyermekével igen szűkös viszonyok között élt. Margit 1926 tavaszán több Ízben Prágában járt, ahol Sikorsky és Michalko kávéházakban találkozott vele. Mennyi pénze volt Margitnak? Abban az időben, mikor Michalko felvetette a leány előtt a házasság eszméjét, a nő — Michalko állítása szerint — megmondta neki, hogy szereti őt és hogy mintegy fél millió csehkorona készpénzzel rendelkezik. Ugyanabban az időben felajánlott neki a nő — saját jószántából — 5000 koronát, hogy keressen kettőjük számára lakást, amelyet a leány majd be fog rendezni. A pénzt Margit Sikorsky jelenlétében adta át és Michal- konak az volt a benyomása, hogy a nőt Sikorsky bujtotta. fel arra, hogy magát gazdagnak adja ki és hogy a pénzt neki felajánlja. Később a leány egy újabb prágai látogatása alkalmával megkérdezte Michalkot, vájjon megfelel-e a valóságnak az, amit Sikorsky mondott, hogy Michalko el akarja őt venni. Michalko erre azt válaszolta, hogy husvét táján meg is szeretne már esküdni *' vele. Vörösmarty Margit ekkor — Michalko szerint — újabb 20.000 koronát adott át neki lakásberendezésre és az ezzel kapcsolatos kiadásokra. Michalko elieirvzi a leánvt Múlt év husvét táján Kassán megtörtént Michalko és Vörösmarty Margit eljegyzése Sikorsky Miklós, ennek felesége és Margrit anyja jelenlétében. Az eljegyzés alkalmával abban állapodtak meg, hogy az esküvőt augusztus vagy szeptember folyamán tartják meg, de Michalko kikötötte magának, hogy az esküvőt elhalaszthatja, ha valami akadály jönne közbe. Ugyanekkor újabb néhány ezer koronát kapott a leánytól, végösszegben tehát mintegy ötvenezer koronát. Morgó* feljelenti vőlegényét Május végén Margit újból feltűnt Prágában és Michalkoval a legnagyobb egyetértésben érintkezett. Akkoriban ismét szó esett közöttük a házasság lehetőségéről. Margit néhány nap múlva újból visszautazott Kassára és kevéssel rá bűnvádi feljelentést tett Michalko ellen, hogy 50.000 koronát csalt ki tőle házassági ígéret ürügyével. A feljelentés egyúttal sógora, Sikorsky ellen is szólt. A leány később Michalkohoz intézett leveleiben azzal mentegette magát, hogy a bűnvádi feljelentést ügyvédje tanácsára tette meg. Mikor a nő újból feljött Prágába, kibékült Michalkoval és megígérte, hogy a feljelentést visszavonja. Michalko- nak ekkor az volt a benyomása, hogy Margit gyűlöli Sikorskyt és akkor állítólag ki is kötötte volna magának, hogy az esküvő után Síkorskyvcú nem fognak érintkezni. Michalko szerint Margit anyja is gyűlölettel viseltetett veje, Sikorsky iránt. A kibékülés után Margit megint Kassára utazott. Az esküvőt a két testvér és Sikorsky junius végére tűzték ki. Michalko öngyilkos akar lenni Ez időben, amikor a tárgyalások közötte és Margit között folytak, vallomása szerint, Margit viselkedése teljesen felőrölte idegeit és már arra gondolt, hogy öngyilkossággal vet véget életének. Ki is jelentette a leánynak, hogy neki mindegy. bármit is határoztak. Margit elutazása után igen betegnek érezte magát, mindazonáltal érdeklődött a városházán, hogy milyen feli-telek mellett léphet házasságra egy külföldi nővel s mikor kijelentették néki, hogy ehhez az szükséges, hogy a nő legalább hat hétig Prágában tartózkodjék, Si- kersky azt mondotta neki: ne törődjön semmivel, ő majd mindent elintéz! Sikorsky tervezte ki az álesküvöt? Junius vége felé Margit ismét megérkezett Prágába, ahol Sikorsky őt a Na Morani-ufcában albérletben helyezte el. Sikorsky azt mondta ekkor a leánynak, hogy az esküvő elhalasztására kérte Margitot, beteges és izgatott állapotára való hivatkozással. Emiatt a jövendő házastársak között az egyik morani-i vendéglőben heves jelenetekre került a sor, olyannyira, hogy Margit a nyilvános helyiségben hangosan kiáltozni kezdett, tányérokat és evőeszközöket dobált, mire Michalko otthagyta és hazament a lakására. Akkoriban Prágából tartózkodott éppen Michalko öccse, Michalko Mátyás is, aki az egész házassági ügyről mit sem tudott. Éppen a heves jelenet után állított be bátyjához, akihez csakhamar izgatottan ‘Ml'orsky is megérkezett. Sikorsky ekkor azt mondta, hogy „Margittal ez már igy tovább nem megy és ha a nő tovább okokskodik. össze fogja verni.“ Erre mindhárman tanácskozni kezdtek ,hogy mitévők legyenek. Sikorsky azt tanácsolta, hogy legalább egy házassági komédiái játszanak el a növel, amelyből ez azt a benyomásI meríthetné, hogy Michalko feleségül vette. Később azonban, ha muszáj, az álesküvőről felvilágosítanák és Michalko tényleg is megesküdnék a nővel. A színpadi esküvő Michalkoék elhatározták, hogy az igazi esküvőt később Michalko szülőfalujában, Vázsecen tartják meg. Az álesküvőn való részvételre viszont Sikorsky Klepetár János szigorlóorvos felkérését ajánlotta. Másnap találkoztak is Klepe- tárral a kávéházban, elmondták neki, miről van szó, puszta formalitásként állították be a dolgot és kijelentették, hogy a tényleges esküvő is meg fog történni. Klepetár a részvételhez beleegyezését, adta azzal a feltétellel, hogy Maőgitol később a törtév leltről felvilágosítják. így folyt le aztán az esküvői komédia junius 30- án. Az álesküvőnél jelen volt Michalko Mátyás is, aki azonban bátyjának Margittal való előbbi kapcsolatairól semmit sem tudott és a komédiában aktív részt nem vett. Másnap Margit hazautazott Kassára és ismét csak júliusban tért visz- sz Prágába. Margitot kíméletesen felvilágosítják Az álesküvő u'án nemsokára Micha’ko címére fuvarlevél érkezett, amely Margit bőröndjéről szólott. A szállítólevelet Michalko — állítólag — Margitnak szolgáltatta ki. Ebben az időben Margit továbbra is Sikorskynál lakott, miután „férje" állandóan betegeskedett. Értesítjük igen tisztelt Előfizetőinket és Olvasóinkat, hogy a pozsonyi magyar Iconzulátus feléEBlűésa folytán a Prágai Masy r Hírlap pozsonyi Bcindáhlvatalánál utlevélosztályt szerveztünk, mely folyó évi augusztus hó 15-től kezdi meg működését. Kérjük tehát igen tisztelt Előfizetőinket és Olvasóinkat, hogy augusztus útleveleiket magyar, német, osztrák, ©3asz és Jug©szláv vízumok megszerzése végett a következő címre méltóztassanak küldeni: Prágai Magyar Hírlap pezsonyi kiadékivatals, Bratislava, VeniuMtUa $ isécn 5
