Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-02 / 174. (1508.) szám

ívsi augusztus 3, Kedd. A kisebbségi választási blokk helyessége Animendie Ewald dr. véleménye a kisebbsé­gek választási fellépésének módjairól Bées, augusztus 1. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Az euró­pai nemzeti kisebbségek állandó kongresszusán nak titkársága, amelynek élén Ammende Ewald dr. áll, érdekes cikket bocsátott kézirat­ban a P. M. H. bécsi tudósítójának rendel­kezésére). A nemzeti kisebbségek egy és ugyanabban az [államban való együttműködésének legjellegzete­sebb formája a választási biok, amely nem tévesz­tendő össze a parlamenti blokkal. Csupán a kisebbségieknek a parlamenti választá­sodon való együttműködéséről van szó egységes jelölő listák és kölcsönös támogatás alapján. 'Az a körülmény, hogy erre már a legkülönbözőbb államokban sor került, java részt bizonyára abban az okban rejlik, hogy az uj választójogi törvények és rendeletek a kisebbségek számára számos hátrányt tartalmaznak. így történt például Olaszországban, ahol az utolsó parlamenti választásokon a németek és a szlovének csak a szavazatok, illetőleg a listák kapcsolása révén érték el a szükséges minimu­mot. Az utóbbi időben újból több országban jött létre a kisebbségek választási blokja- így Lengyel- országban, ahol az utolsó választásokon a kisebbségi Majc az összes résztvevők számára nagy siker­rel, járt, uj választások! esetére máris megállapodás történt a németek és az ukránok egy része között. Ez a megállapodás bizonyára kiinduló pontja lesz az összes lengyelországi kisebbségek általános vá­lasztási blokjának. Romániában is választási blokkot kötöttek egymással a magyarok és a né­metek. Éppen az a körülmény, ahogy Romániá­ban a kisebbségek választási blokja megalakult, mutatja, hogy ennek nem az a célja, hogy a több­ségi nép pártjaitól a kisebbségek szeparálják magukat, sőt ezekkel szembe forduljanak. A romániai kisebbségi biok megalakulásának leglényegesebb motívuma, illetőleg az a határozat, hogy a kisebbségek nem működnek együtt egyet­len többségi párttal sem, az (igy szólott többek között a magyar párt vezetőségének határozata is), hogy a kisebbségek -a legélesebb harc idején nem akarnak a többségi pártok közé állami és az egyikkel, vagy másikkal való lepaktálás követ­keztében a többségi pártok haragját megkockáz­tatni és evvel a többségi nép szemében magukat pszihológiailag megterhelni. A kisebbségi blokkot a semlegességre való törekvés és a többségi nép pártharcaiba való beavatkozás elkerülése idézte elő. A választási biok azonban, amint már említet­tük, nem jelenti egyúttal a parlamenti blokkot a választások lezajlása után, sőt általában meg­állapítható, hogy a kisebbségi választási blokk csak igen ritkán élték túl a választásokat. Ez még Lengyelországra is áll, ahol egyébként a kisebb­ségek között kimondott szolidaritás uralkodik. Ez a körülmény azt bizonyltja, hogy a kisebbségi választási blokkok létrejötte nemcsak azokra az államokra szorítkozik, ahol a kisebbségek parla­menti biokban egyesültek, hanem azokban is al­kalmazható, ahol a kisebbségek csak esetről- esetre tartják szükségesnek a politikai együtt­működést. Az ilyen választási blokkok politikájának ellentéte az, amikor a kisebbségek a többségi nép pártjaival kötnek választási egyezményeket. Ezt a politikát szinte mindig taktikai okok idézik elő és ezért csak taktikai értékkel bir. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az ilyen, taktikai okok­ból történt egyiUlmüködés a többségi pártokkal gyakran igen hátrányos következményekkel jár. Az a többségi párt ugyanis, amellyel a kisebb­ségek választási paktumot kötöttek, a várakozásokat és a tett 'gépieteket rend­szerint nem tartja be és nacionalista, illetőleg helyesebben soviniszta befolyásra kisebbségellenes kurzusba kezd, avagy a legjobb esetben nem akadályozza ezt meg. A kisebbségek ekkor arra kényszerülnek, hogy harcba bocsátkozzanak azon párt ellen, amelynek támogatását a választások alkalmával tagjaik figyelmébe ajánlották, ami a kisebbségek körében természetszerűleg elkeseredést és bonyodalmakat eredményez és a külföldön is a politikai konzek­vencia tudatának hiányát kelti. Az elmondottakból kitűnik, hogy a többségi pártokkal való megállapodás sohasem lehet tisz­tán taktikai okok eredménye (például uj mandá­tumok nyerése), hanem tekintetbe kell venni az összes esetleges pszihológiai károkat és vissza­hatásokat. Ezzel összefüggésben utalnunk kell egyúttal arra, hogy a pszihológiai momentumoknak a ki­sebbségek politikai életére nagy jelentőségük van. A kisebbségi kongresszus ezekkel a pszichológiai momentumokkal részletesen foglalkozni fog. A többségi nép pártjaival való választási pak­tum egyébként a kisebbségek önállóságának el­vesztésével járhat, 'főként akkor, ha a kisebb­ségek néhány mandátum elnyerése kedvéért köte­lezik magukat arra, hogy ’ épviselőik belépnek az illető többségi párt frakciójába. Kézen fekvő, hogy a pszihológiai természetű nehézségek, amelyekről már szülöttünk, ebben az esetben az illető többségi párt cserben hagyása esetén külö­nösen erősen éreztetik hatásukat. xx A ponyvairodalom mételyező hatásától óv­ja meg gyermekit, ha jó olvasmánnyal látja el. ■Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikák y ■ í*XrM H cselt nemzeti szocialisták féllábbal a kormányban Sajtójukban nyiltan bejelentik kormánybalépési szándé­kukat — Pezsgő politikai élet Karisbadban — A kormány- képessé puhuit szocialisták Svehiát rá akarják bírni a szociális biztositási reform elejtésére Az u) sorsolási szisztéma is bebizonyította mindjárt az elején UNCAR banhhás szerencséiét F. évi julius 80-án a 17. torsjáték I. osztályának legnagyobb főnyereménye Kg 70.000 az Uogár bankháznál (Bralislava, Ycntur-utcu 20. az.) vett 72707 sz , valamint Ki 20.000 nyeremény is a 80015 számú sorsjegyre esett. Prága, augusztus 1. Elsőkul jelentettük, hegy ősszel, a szociális biztosítási reform el­intézése után megalakul a „Masaryk-koalició“, mely a MasuTykot választó pártokat fogja ma­gába öleli. A cseh nemzeti szocialista párt lesz az első, mely a kormánytöbbségbe visz- Szatér és valószinüleg vele versengve egyide­jűleg lép he majd a kormányba a csehszlo­vák és német szociáldemokraták munkakö­zössége is. A cseh nemzeti Szocialisták a karlsbadi megállapodások értelmében vasárnapi saj­tójukban nyílt színvallást tettek a kor- mánybalépés mellett s megkezdték szü- lcebb közvéleményüknek ez irányban való előkészítőét. — A tények — írja bevezetésében a párt hivatalos lapja — egyenesen köveetlik, hogy a szocialisták a békés és előnyös viszo­nyok biztosítása érdekében részt vegye­nek a kormányban, mert a mostani viszonyok közt semmit nem érhetnek el, csak ha az államhatalomból részt kiérnek. Ez nem bársonyszék-kérdés, hanem ettől függ, hogy a viszonyok ne alakuljanak egyoldalúan egyes rétegek előnyére s mások hátrányára . . . Nem a barríkádok, hanem a békés és öntudatos munka korát éljük s épp azért nem térhetünk ki a kollektivizmus többi részeivel vadó közös munka elől (!) ataust ——mi /j tr Hgi'gjgBTn.T. Mm rdmea; . . . Nem aggodalmaskodunk a jövő miatt, mi is szóhoz jutunk és dönteni fogunk s nincs rá semmi okunk, hogy ezt titok­ban tartsuk. Pártunkra a középpárt föladata vár. Az idézet gyönyörűen illusztrálja, hogy a cseh nemzeti szocialisták az egy éves ellen­zékieskedés alatt eléggé megpuhultak és ed­digre már kormányképesekké értek. Egyes verziók szerint a párt csak az ominózus szo­ciális biztosítási törvény elintézése után ké­szült fölhagyni az ellenzéki hanggal, de Benés nyomására, aki a Rothermcre- akdóval szemben egy nagy többségre lá- maszokodó kormány nevében Szeretne föllépni, már most kénytelen taktikát változtatni. Hogy azonban ilyen nyiltan csinálnak már hangulatot a p álfádul ás mellett, valószínűnek vehető, hogy Svehlával való megegyezésük legalábbis útban van. Karlshadban a kormánybialépésre kész szocialista pártok képivselői nagy erőfeszíté­seket tesznek az irányban, hogy idöelölti csatlakozásuk ellenszolgáltadása­képpen a kormánytöbbséget rábírják a szociális biztositási reform elejtéére. A karlsbadi élénk politikai fürdőidény különben delel őj-ét éli. A politikusokon kívül újabban számos magas rangú katonatiszt is nyaral. A cseh lapok Podhajszky hadsereg- felügyelő mellett további kilenc csehszlovák tábornok karlsbadi üdüléséről Számolnak be. Egy volt kassai ügyvéd ellenállhatatlan kényszer hatása alatt tarifa a legnagyobb magyar vagyon örökösét Hoyos grófnő és Halmos Károly harca a 21 éves Szemere István körül !> — Az anya izgalmas autóul] a az idegorvos kíséretében Ab auj révre — Miskolc, augusztus 1. (A P. M. H. mun­katársától.) A legendás hírű Szemere-örökség körül egyre inkább kiélesedik a családi vi- szálykodás. Két ellenséges tábor áll egymás­sal szemben. A vagyon örököse, a huszon­négy éve® Szemeire István Abaujk'éren, Hal­mos Károly kastélyában tartózkodik a meny-í, asszonya mellett. Az anya és a család néhány barátja mindent elkövet, hogy visszahívja őt Abiamjkérről. A fiatal vőlegény azonban — úgy látszik jól érzi magát és még csiak nem is válaszol amyjla levedre. Szuggeszció? Csütörtökön történt, hogy Hoyos grófnő, Szemere István édesanyja levelet kapott egy kassai barátnőjétől. Ebben a levélben a barátnő arra figyel­me stette a grófnőt, hogy Halmos Károly már kassai ügyvéd korában hipnózissal foglalkozott és társaságukban szuggesz- ciós mutatványokat végzett. Hoyos grófnő megrendült, amikor ezt a leve­let olvasta és egyre hatalmasodott az az aggo­dalma, hátha a fiát is szuggeSzciás hatalma alatt tartja jövendőbeli apósa, Halmos Károly. A grófnő egyik ügyvédjét és unokatestvé­rét, Putty Sándort, azonnal Kassára küldte, hogy járjanak utána a fantasztikus hímek és nyomozzák ki, csakugyan végzett-e Kassán Halmos Károly ilyen szuggaszciós mutaványo- kat? Küldötteinek visszatérését azonban már nem tudta bevárná és elhatározta, hogy maga megy ki autón Abaujkérre egy pes­ti ideggyógyász társaságában és meggyő­ződik róla, hogy igazak-e sguggeszcióról szóló híresztelések. Ez az elhatározás ugyancsak nehéz volt az anya első aütóutjának tapasztalatai után. Fia ugyanis annak idején közjegyzői meghatal­mazást adott ki, amelyben ügyeinek intézé­sét Halmos Károlyra bízta. Hoyos grófnő ek­kor szintén autóval ment ki Abaujkérre, a harcban azonban akkor vesztes maradt, mert bár fiával vissza is vonatta a meghatalmazást, a faltai Szemere István nem jött vele vissza Budapestre. Hoyos grófnő és Hajós tanár útja Az anya aggodalmai annyira elhatalma­sodtak, hogy az utóbbi napokban valósággal kínlódott és szenvedett, hogy fia nem válaszol leveleire. Álmatlan éjszakákon folyton a fiá­ra gondolt és úgy jelent meg előtte a képe, , mint valami afei felsőbb ég njgfga­sabbrendü erők titokzatos befolyása alatt áll. Meggyőződésévé váM, hogy fia, aki csak nem rég esett át egy súlyos vakbéloperáción, el­vesztette szabad cselekvési akaratát. Tervéiről nem tudták lebeszélni és igy a pénteki napon Hajós Lajos dr. egyete­mi tanár, idegorvos és leányának kísére­tében autóval útra kelt fiához. Az autó utasai pénteken este érkeztek meg Miskolcra és szonlbaton a kora reggeli órák­ban Abaujkérre mentek. Izgalmas várakozás a kastély előtt Az autó a Halmos-kastély előtt állott meg. A grófnő a soffőmek odaadta a névje­gyét, hogy vigye fel a fiához. Abban a pilla­natban, amikor a soffőr benyitott a villa kapu­ján, az autó utasai a rácsos kerítésen át meg­pillantották Halmos Károlyt. Ott állt a kert közepén. Bizonyára az. autó berregésére jött ki. De amikor meglátta az autóban ülőket, mozdulatlan maradt és megállította a soffőrt. Valamit mondott neki és átvette tőle a név­jegyet. Á grófnő innen kezdve igy adta elő él­ményeit: — Most következett olyan háromnegyed óra, amilyet még nem értem meg soha. Az au­tót a nagy hőség miatt egy akácfa árnyéká­ba állítottuk és ott vártunk hárman az ideg­orvos, a kislányom és én. Vártuk a fiamat és nem jött. — Hát csakugyan lehetséges, hogy egy fin nem jön az anyja hívására. Pontosan emlék­szem, hogy féltiz is elmúlt már, amikor vég­re a kerítésen át láttam, hogy feltűnik a villa kertjében. Fürdőköpenyben jött és papucsban, tehát nem azéirt várakoztatott, mintha át kel­lett volna öltöznie, hanem Halmos Károly ez­alatt az idő alatt alaposan kioktathatta. — Ott állt előttem a fiam, egy szál für­dőköpenyben és papucsban. Mondtam neki: — Öltözködj fel, Pista, itt csak nem beszélhe­tünk az utcán. Gyere át Bárczayékhoz, ott nyugodtan lehetünk négyszemközt. Fiam csak a fejét rázta, mindeddig egy szót sem szólt. Csak a kezemet csókolta meg kényszeredet­ten, minden öröm nélkül. — Nem megyek Bárczayékhoz, — szó­lalt meg végre. — MiértSiem jössz? Csak nem kívánod, hogy én hetegyem a lábamat Halmos Károly 1 — A fiam most dühös pillantást vetett rám é« makacsul hajtogatta, beszéljünk az utcán. Neki innen nem szabad elmennie. — Kétségbeesetten karoltam bele, a ke­zét is megcsókoltam és kérleltem, jöjjön ve­lem. Végre meggondolta magát, de azt mond­ta, Bárczayékhoz nem megy. Azt felel lem er­re neki, hegy gyerünk a legközelebbi paras7t- házba. Belékaroltam, a húga is karon fogta és igy vittük magunkkal az ismeretlen ház felé- A professzor egy szót sem szólt, csak figyel­te a fiamat. . Négy szemközt így indultak el a parasztház felé. Hoyos grófnő most arra kérte az idegorvost és a leányát, hogy hagyja őt négyszemközt a fiával. A jómódú szives házigazda nyomban rendel­kezésükre bocsátotta az úri szobát. — Végre egyedül voltam a fiammal —1 folytatja előadását a grófnő. — Erről, a beszél­getésről igazán semmit sem tudok mondani. A fiam alig beszélt, úgy látszik alig érdekelte mindaz, amit mon­dok neki. Beszéltem örökösödési és anyagi ügyekről, de teljes érdektelenséget mutatott. Faggattam a menyasszonya felől és kérdez­tem, miről Szokott Halmossal beszélni, de ő csak hallgatott, dühösen szaladgált fel s alá a szobában. Könyörgött, hogy hagyjam békén. Két óra hosszat ültünk egymással szemben, azonban jóformául csak én beszéltem. Egyre kínosabbá vált együttlétiink. Néhányszor meg­említette, hogy imádja Irént, a menyasszonyát. Mondtam neki, hogy én nem bánom, ha fele­ségül veszi a lányt, én Szeretni fogom a me­nye met, de borzadok a gondolattól, hogy Halmos Ká­roly valaha is beleszólhasson a fiam éle­tébe. Most kopogtak, a Halmos-villa inasa lépett be. Gyorsan a fiamhoz szaladt és valamit sú­gott a fülébe. A fiam félhangon ezt válaszolta: — Jó, megyek már. És nem lehetett semmi könyörgéssel vizs* szatartani. Csak azt Ígérte meg, hogy később visszatér. — De nem tartotta meg az ígéretét. Hiába vártuk egész nap. ügy értesültem, hogy Hal­mos Károly rögtön azután, hogy megérkez­tünk, telefonált Abaujszántóra Borsos Gábor főszolgabiróhoz. Amig én fiammal tárgyaltam, Hajós professzor beküldte névjegyét a Hal­mos-villába és kö mibe lül ugyanannyi ideig tárgyalt Halmossal, mint én a fiammal. — A Halmos-villa kapujáig kisértem el fiamat és amikor visszafordultam, csodálkoz­va láttam, hogy az autómat egyenruhás hajdú őrzi és egy csomó ember állja körül. A hajdú azt mondta, hogy erre utasítást kapott. Én magam kergettem el a hajdút, de csakhamar 10—15 csendőrt láttam az utón. Halmos ment velük és a főszolgabíró. A soffőmek a hajdú elmondotta, hogy őt is meg a csendőröket is a föszolgabiró rendelte ki, mert Halmos Károly attól tart, hogy Szemere Istvánt meg akarják szöktetni a kastélyból. A professzor nyilatkozata Hajós professzor a Pesti Napló munka­társának kijelentette, hogy a fiatal Szemere tényleg ellenállhatatlan kényszer hatása alatt áll. Ez a befolyás jövendőbeli apósától származik, aki a szokottnál is agilisabb temperamentu- mu. Az emberekkel való érintkezés közben Szinte céltudatosan és majdnem ellenállhatat­lanul igyekszik érvényesíteni akaratát. A fiatalembernél észlelt bizonyos kísérleteket, amelyek arra irányultak, hogy küzdjön és til­takozzon a befolyás ellen, az ellenállhatatlan kényszer azonban lenyűgözi őt. Kérlelhetetlen harc indult meg Hoyos grófnő és Halmos Károly között. A tét a leg­nagyobb magyar vagyon, a Szemere-örökség. Meghalt Anglia legnagyobb Afrika-propagazsdistája London, augusztus 1. Sir Harry Johnsbn, ismert angol utazó 69 éves korában meghalt. Kezdetben Stanley munkatársa volt s ő kö­tötte azokat a szerződéseket, amelyek Ang­liának Ugandában s a Nyassza-föidön uj do­míniumokat biztosítottak. Jobnston volt Ang­lia afrikai politikájának legnagyobb propagá­lóra, aki a Kairóból Kaptadtig terjedő, össze­függő angol gyarmatok rendszeréért dol­gozott* 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom