Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-31 / 198. (1532.) szám

8

l(/á t U.^Mj % U.Ü

Ahol még ma is sürü fátyolban járnak

a török nők

Ordu, augusztus hó.

Immár hetek óta vagyok ordui lakos. Felelni tudok arra a kérdésre: milyen hát a kisázsiai városok élete?

Hiába minden propaganda, reform, modernség! A keleti vilajeteket Törökország nyugati vilajetjeitől a fanatizmus választja el. És itt jöhet, akármilyen uralom, akármilyen diktátor, — elveheti a szultánságot, a vagyont, az életet, a vallást, a fezt, — mindent elvehet, csak a nőkérdéshez ne nyúljon erőszakkal, mert akkor baj van és könnyen kenyértörésre kerül a dolog.

Miben áll voltaképpen a nőkérdés?

A török nő pszihéjét nagyon nehéz megismerni. Azok a nők, akiket szabadon találunk, akikhez hozzáférhetünk, azokban már kevés a török gondolkozás.

Akik pedig tényleg megfelelnének a török nő fogalmának, azok ma is el vannak zárva, el vannak reteszelve a női lakosztályok rácsai mögött.

Konstantinápoly modern asszonyai, a Vörös Félhold szociális munkájától a politizáló feministákig, hamis képet nyújtanak a szemlélőnek.

Orduban — általában a keleti vilajetekben — a nők még ma is csarsafban és sürü fekete fátyolban járnak. A csarsaf: uniformizált utcai ruha. Leginkább fekete selyemből készült dupla szoknya, amelynek egyik részét a fejükre csapják az asszonyok hátulról s a mellükön kézzel összefogják. Azonkivül a sürü fekete fátyolt is viselik, amit, ha nem kell félni idegen férfiszemektől, felhajtanak. Ennek jasmak a neve. Orduban egész különös csarsaf van most divatban (a fekete selymet csak néhány előkelő asszony viseli); a többi asszony tenyérnyi kockákkal díszített háziszőttes fehér-szürke pepita vászonruhában jár. Ezt a csar- safot a közönséges háziruha fölé szokás felvenni. A háziruha pedig nagyjából az európai divat szerint alkalmazkodik.

Egy müveit nö, aki már regényt is olvasott így, némi fogalmat, alkotva az élet, a társadalom savarborsáról: a" anatóliai város asszonyairól, mindenki gondolhatja, milyen itt a mindennapi társadalmi élet.

Igaz, hogy a török kormány a nőkérdésbe is beleszól. De rendelet alakjában természetesen csak azokra a nőkre vonatkozólag intézkedik, akik az ő hatáskörébe tartoznak. így, például, szigorúan megtiltotta a tanítónőknek, hivatalnoknőknek, kórházi ápolónőknek, iskolásleányoknak, hogy fátyolt és csarsafot hordjanak.

Egész Orduban egyedül és árván állnak azok a nők, akikre ez a parancs vonatkozik. A tanítónők mellett a községi bába és egy idős uriasszony jár fátyol nélkül, meg — mintegy ragyogó kivételképpen — az európai műveltségű, egykor nagy szerepet játszott de ma ordui magányába visszavonult Szuleiman Fáik pasának gyönyörű elegán- ciával öltözködő leánya.

A többi török nő — rendíthetetlenül kitart a fátyol mellett. Beszélgettem a nőkérdésről sok emberrel, de valamennyi a legmerevebb magatartást mutatta a reformmal szemben. Az ordui újság hatalmas vezércikkben propagálta ugyan a csarsaf és a fátyol elhagyását, de hiába, maguk a nők ragaszkodnak ehhez a legjobban, egyszerűen azért, mert igy nevelkedtek, igy szokták meg.

Annakidején — egy éve — alkalmam volt beszélgetni Hamdullah Szubhi bey őexcellenciájával, Kemál basa volt kultuszminiszterével, aki országos elnöke a Türk Odzsagi nevű országos társadalmi szervezetnek. Az aktuális kérdéseken kivül szóbakerült a török társadalmi reform, amelynek úgyszólván egyetlen szervezete az 1908- ban alapított Türk Odzsagi volt. Büszkén említette a kegyelmes ur, hogy ebben az egyesületben már tizennyolc évvel ezelőtt együttes gyűléseket tartottak a férfiak és nők, együttesen szerepeltek koncerteken, estélyeken, szónoklatokat tartottak, sőt táncmulatságokat is. Beszélgetésünk végén — ugyancsak leplezetlen büszkeséggel — említette, hogy hány helyen van Kisázsiában Türk Odzsagi, amely mind azonos szellemben dolgozik.

Nos, — az ordui fiók ma még ugyancsak hallgat, és ha a kegyelmes ur véletlenül idevetődné, azt hiszem, könnyen visszaképzelné magát a tizennyolc év előtti időkbe.

Ezzel a nőgenerációval nincs is mit kezdeniük a reformátoroknak.

Élik a maguk néma, csöndes rabszolga- s életét. Nem érdeklődnek semmi iránt.

Nagyrészük irni-olvasni is alig tud.

Az intelligencia fokáról egy mondás igen karakterisztikus képet mutat. Egy asszonyról kérdezősködtem egy másik asszonynál:

— Ó, Nehriman hanum nagyon müveit. Ö regényt is olvasott már...

Azok a kutya férfiak! Már régen nem lakom a szállodában, hanem egy török zenetanár házában. Felesége orosz asz- szony. Van egy cselédjük, török parasztnő, aki ugyancsak gondosan betartja mindazokat a szoká-. sokat, amikben nevelkedett. Eleinte velem is úgy beszélt, hogy arcát eltakarta. Csak nagyon, nagyon lassan nyertem meg a bizalmát. Néha aztán beszélgettem is vele.

— Miért takarod le az arcodat a férfiak előtt, Ayesha? Tőlem is féltél?

— Igen. Féltem. Azt hittem, hogy te is olyan kutya vagy, mint a többi férfi.

Egyszer megkérdeztem tőle:

—■ Ayesha, tudod-e, hogy én milyen nemzetiségű vagyok?

— Nem tudom.

— Török vágj'ok?

— Török nem vagy.

— Alaman vagyok?

— Nem.

— Hát mi vagjrok?

— Csak azt tudom, hogy gyaur vágj'.

Felnevetek.

— Aztán mondd, milyen emberek a gyaurok?

— Én eddig nem beszéltem gyaurral... De a gyaurok nagyon jó emberek. Nem olyanok, mint a mieink.

Ayeshának különben megvan a maga külön regényes élete. Négyszer volt már férjnél. Egyik férje sem volt vele megelégedve. A negyediktől született egy kislánya, Azie, ez vele van. Hároméves, ostoba kis jószág, hatalmasakat szokott bőgni, de hatalmasakat szokott kacagni is. Gyakran eljátszogatom vele.

A gyermek apja nem akar tartásdijat fizetni, hanem a gyermeket akarja. Az anya pedig nem adja. Talán nem is egészen a gyerek miatt, hanem, mert titkon reméli, hogy a gyerek kedvéért még őt is visszaveszi egyszer a férje. De hiába: a férfi azóta újból megnősült. Akkor még a régi török jog volt szokásban, ilyesmi nagyon könnyen ment.

Egyszer Ayesha nagy titokzatosan viselkedett. Valami fúrta az oldalát. Valamit mondani akart. Alig tudtam kihúzni belőle a szót.

Végre nagjmehezen kibökte:

— Ha elmégy a másik gyaurhoz, aki disznó- húst eszik, hozzál nekem egy kevés disznózsírt.

— Mit? ... Disznózsírt akarsz?

— Csak egy keveset... igen-igen keveset!

— Minek az neked?

— Kell. A férjemnek.

— A férjednek? ... Hogyan?

— Én tudom... A faluban voltam és egy öregasszony mondta .. Van eg;- leánytestvérem ... Azt elküldöm meglátogatni a férjem feleségét... és amikor nem látja ... ezzel a disznózsirrad bekeni az ágjTát. Férjem akkor nem fogja többé szeretni tudni azt az asszonyt, mert mindig azt fogja hinni, hogy egy disznó fekszik ott az ágy n. -. És akkor talán ... akkor talán visszavesz megint engem, meg a gyereket...

Szegény, naiv Ayesha, — megszereztem a disznózsírt, de hatása nem mutatkozott. A férfi csak a gyereket akarja, őt magát nem. Még a disznózsír sem segít... Hát nem csoda, ha a férfiakat általában „köpek“-nek, kutyának nevezi.

A korán tilalma

És ebben a gondolatkörben élnek az anatóliai asszonyok. Valami nagy megadás, szomorú rabszolgaság ez, modern alakban, de önkényes rabság. Ignoranti nulla cupido... Az anatóliai férfiak pedig nyugodtan élik életüket. Jönnek-men- nek, élnek, házon kivül, házon belül. Feleségükkel szemben igen sokan csak annyi kötelességet éreznek, hogy éhes ne legyen és ruhája legyen. Ha az asszony nem éhes, ruhája is van, a férj szentül meg van győződve, hogy kötelességének eleget tett. Mit is kívánhat többet egy asszony? Hova jutnánk, ha többet kívánna?

De hát — nem kíván többet. Nem tudja még, hogy joga van többet kívánni, nem tudja, hogy ő is „zat“, neki is van lelke, hogy ő nemcsak „kadin“, hanem ember, „inszan“ is. Ha megtudja egyszer és ha a tudást a valóságba is át akarja vinni, ha élni akar majd az uj polgári törvénykönyvadta jogaival, —

az a nap lesz Törökország igazi újjászületése;

amikor a nő is kikéri részét az élet küzdelmeiből s amikor a férfinek segítőtársa, igazi felesége lesz, önálló gondolattal, önálló akarattal. Megindul majd a verseny az asszonyokért és a férfiakért; az a verseny, amely mindkét nembelieknél az előnyös tulajdonságok kifejlesztését és a hibáknak elnyomását fogja eredményezni. Amikor a nő szive küzdelmek jutalma a férfi számára s a férfinak is, nőnek is egyaránt igyekeznie kell, hogy élettársát a nagy „struggle fór life“ sodrában és a szabad verseny forgatagában minél jobban, minél bensőségesebben tudja magár nak lefoglalni.

Ekkor kezdődik majd Törökország aranykora! *

Hatalmas akadály a nőkérdésben, hogy a Koránban szóról-szóra ez áll a nők öltözködéséről s viselkedéséről a 24-ik szura 31-ik versében:

„És szólj az igazhitű asszonyokhoz, hogy tekintetüket a földrevessék és szemérmüket őrizzék és hogy bájaikat ne tegyék ki közszemlére, hacsak nincs amugyis kint (ezt úgy értelmezik, hogy a kézre vonatkozik) és hogy fátylaikat keblükön átalvessék és bájaikat csupán férjeiknek mutassák, vagy atyjuknak, vagy férjeik atyjának, vagy fiaiknak, vagy férjük fiainak, vagy fivéreiknek, vagy fivéreik fiainak, vagy nővéreik fiainak, vagy azok asszonyainak, vagy azoknak, akiknek fölöttük rendelkezési joguk van (ez még a rabszolgaságra vonatkozik), vagy szolgáiknak, akiknek nincsenek ingerlő ösztöneik, vagy gyermekeknek, akik az asszonyi mezítelenségre még nem figyelnek föl...“

Ha ezt a szakaszt az uj Korán-magyarázóknak sikerül „átvitt értelemben" magyarázni, hogy pl. ma már olyan világot élünk, amelyben minden ember testvérnek, rokonnak veendő, — talán egy uj renesszánsz, reformáció indul meg Iszlám hatalmas birodalmában, amelynek lelke és éltető eleme a felszabadult moszlim nő.

M. A. ér.

Neki az ismeretlen világnak

Közben ránkszólt, hogy siessünk.

Átadtam néhány ékszert az ápolónőnek azzal a kéréssel, hogy adja át utolsó üdvözletemet szüleimnek. Aztán lebotorkáltunk a keskeny hajólépcsőn a bajó fala mellett levő nagy motorcsónakba, amely a leggyorsabb tempóban elvitt bennünket, — neki az ismeretlen világnak.

Sveaborg erőd a Helsingfors közelében levő kis szigeteken fekszik. Télen ugyancsak kemény hideg van ebben az öbölben, nyáron azonban pompás zöldben ragyognak a szigetek, Helsingfors lakóinak kedvenc kirándulóhelye. Húsz percnyi ut után megérkeztünk arra a szigetre, amelyen az erőd főépülete volt és elindultunk a partról emelkedő hegyet megmászni.

jJSport- .

A forradalmi tömeg lincs-itéletet követel

„A Romanovok fénykora és bukása”

Irta: A. A. Vyrubova

48.

Azoknál az asztaloknál, ámeneknél egykor a császári család és kísérete élkezett, most vagy száz „megbízott* ült, — piszkos, durva matrózok, akik a flotta vagy szegény orosz hazánk sorsának kérdésében döntöttek. Az ötször huszonnégy óra ala't, amelyet mint fogoly a jachton töltöttem, folyton hallanom kellett tanácskozásaikat. Azt hittem, hogy bolondok házában vagyok... Az étterem alatt levő helyiségben helyeztek el bennünket, amely tele volt bogarakkal, s ahol nemcsak éjjel, hanem nappal is égett a villanjdámpa, mert a helyiség a vizvonal alatt volt.

Nem fogom soha elfelejteni az első éjszakát. Ajtónk előtt a Petropavlovszk cirkáló matrózai álltak őrséget s nekünk egész éjszaka hallgatnunk kellett, amint arról tanácskoztak, hogy hogyan végezzenek velünk, — hogy fel kell négyelni és a vízbe kell dobálni bennünket, — és hogy ki legyen az első a sorban. Uj barátunk, Antonov, le sem hunyta szemét ezen az éjszakán. Ott ült az ülésterem asztalán és hol ezzel, hol azzal társalgott. Mikor az őrség el akarta kergetni, azt mondotta, hogy nem megy, mert ő kommiszáriusi működést teljesít és nincs joga addig elaludni, amig a többiek tanácskoznak. Egyre azt magyarázta a matrózoknak, hogy

a tanács beleegyezése nélkül nincs joguk minket megölni.

Mikor az őrséget a „Gangut" matrózai váltották föl, Antonov eltávozott az ülésből. Többé soha nem láttam. A Petropavlovszk matrózai, amikor visszatértek hajójukra, minden tisztjüket meggyilkolták.

Öt napot és öt éjszakát töltöttünk a jachton. Még ma is csodálkozom azon, hogy az eszünk el nem hagyott bennünket. De

amikor elkerültünk a jachtról, meg kellett állapítanom, hogy teljesen megőszültem.

Egyszer félóra hosszat levegőzhettünk a fedélzeten. Leültem arra a helyre, ahol olyan gyakran voltam a császárnéval és ahol minden zugot ismertem. Ezen a helyen féuykópeztom öt évvel ezelőtt az anyacsászárnőt fiával együtt, nevenapja alkalmából. Hogyan ragyogott akkor a jachton minden a tisztaságtól!... És most? A „Centro-Balt" szónokainak szóáradata közepette gunnyasztottunk ott és vártuk sorsunkat. „Vájjon érkeztek-e hírek Pé- tervárról?** — ez * kérdés foglalkoztatott mindnyájunkat, de egyikünk sem udott semmit. Ellátásunk jó volt. Húst, levest, kenyeret, teát kaptunk. A „Sarkcsillag*‘-on való fogságunk második estéjén újabb riadalmat értünk meg. A jacht előtt levő térségre népgyülést hivtal össze, amely sorsunkról dönt. .

A tömeg lincs-itéletel követelt.

A gyűlés kiküldöttei fölmáiztak a jachtra, bekukucskáltak hozzánk és megállapították, hogy túlságosan jó helyen vagjmnk. A matrózok között volt két régi ismerősöm, szülőalumbeliek. Megsajnáltak és azt mondták: ha udták volna, hogy az „ő“ Anna Alexandrovnájuk a foglyok között van, megpróbálták volna valaniképpen menteni, de most már késő van.

Nemsokára főbtlövik...

Egy este cellámban félig dvashatatlan irásu levélkét találtam azzal a közlései, hogy az erődbe vagy a börtönbe fognak átszálltam bennünket és a levél irőja nagyon sajnál engrn. Az újabb börtön gondolata irtózatos volt. Kevéssel ama levél vétele után, augusztus 30-án, aegjelent előttünk az őrség parancsnoka, egy Osztmszki nevű ^av^'.sz, szemtelen tekintetű fiatal katoní, a tanács néhány tagjával együtt. Közölték velünl, hogy valameny- nyi foglyot a Sveaborg-erődbe fognak szállítani, kisérőik azonban, ha kívánják, ,zabádon távozhatnak. Odasiettem ápolónőmhöz é könyörögtem neki, hogy ne hagyjon el. ő azonbn kurtán és iia'é- rozottan elutasította kérésemet.

— Parancsot hoztam, önök szabadok — fordult Osztrovszki kiseretünkha, Resetnikovhoz, ápolónőmhöz és a két asszonybiz, akik Badmajer doktort kisérték. Egyikük, eg; némileg feltűnő hölgy, akinek

rövidre nyírt haja és aláfesttt szeme volt.

Erika, mint tanítónő mutató be magát. Osz- trovsHn, akin svéd zubbony vol, a fején piszkos- szinii sapka, szemtelenül vigyorott.

— Tudok bánni betegekkel — mondta— de nem az olyanokkal, mint a Vyrtbova.

Gúnyos röhej támadt körülötem.

— Különben, nemsokára vaőszinüleg főbelövik — tette hozzá...

A nyirotthaju hölgy nzonbai kijelentette:

— Én Badmajev doktor melett maradok.

Azután hozzámlépett és odjaugta nekem:

— Nem ismerem ugyan Ön, de nexü fogom elhagyni.

Középeurópai futballértekezlet Budapesten

Budapest, augusztus 30. A Középeurópai Kupa bizottsága vasárnap tartotta meg értekezletét az MLSz hivatalos helyiségében. A bizottság ülésén Magyarországot Fodor dr. és Langfelder, Ausztriát Meisl és Gerő dr„ Csehszlovákiát Bednár dr. és Loos szerkesztő, Jugoszláviát Andrejevics, Olaszországot pedig Riboli képviselték. A FIFA' nevében Fischer Mór jelent meg. Az értekezleten Bednár dr. elnökölt.

Gerő dr. az osztrák szövetség nevében sajnálatát fejezte ki a Sparta—Admira meccsen lejátszódott botrányért. Bednár dr. javaslatára elhatározták, hogy az egj'es országok sajtói utján felhívják a közönséget a sportszerű magaviseletre. Meisl indítványára kimondották, hogy a kupamérkőzéseken csak olyan határbirók működhetnek közre, akik már legalább 10 nemzetközi mérkőzésen kifogástalanul szerepeltek. A biróküldést úgy oldották meg, hogy minden egylet 5 rendes és 3 pótbirót fog jelölni. Ajánlani lehet olasz és német bírókat is. A bíróbizottság tagjaiul Bednár, Meisl és Mauro szövetségi tagokat választották meg. — Olaszország képviselője bejelentette, hogy az claszok jövőre részt vesznek a kupában. Fischer dr. üdvözlő szavaira az elnöklő Bednár hangsúlyozta, hogy a középeurópai kupa nem a FIFA ellen, hanem éppen annak megerősítésére irányul. Ezután megejtették a sorsolást, amely szerint a második forduló igy alakul:

Szeptember 4: Hungária—Sparta Budapesten.

Szeptember 28: Sparta—Hungária és Slavia —Rapid Prágában.

Október 2: Rapid—Slavia Becsben.

A Hungária a szeptember 4-iki meccs elhalasztását kérte a Spartától, miután e napra Kispesttel van bajnoki mérkőzése kisorsolva.

)( A temesvári Kinizsi Szabadkán 2:0 (1:0) arányban vereséget szenvedett a SAND-tól. A ■ gólokat Horváth és Becsics rúgták.

)( A Corinthián-dijat a MAC csapata elsőiz- ben nyerte, a döntőben 3:0 arányban győzve ’e a Dorogi AC-ot.

)( Vierkötter indul az amerikai maratón uszó- versenyen. Newyorkből jelentik: E hónap végén, azon a napon, amikor az időjárás a legkedvezőbb lesz, hatalmas nemzetközi mezőny indul a torontói maraton uszóversenyen, melynek dijául 50.000 dollárt tűztek ki. A verseny favoritja Vierkötter, a kölni német csatornauszó, akinek legnagyobb riválisai: az ohioi Mayer, a kaliforniai Summer, a torontói Young, aki a múlt évi Kalalin-csatornai úszást nyerte, Kaeting, aki pár hét előtt a Laké— Georgi uszóversenyen rejtélyes körülmények között győzte le Vierköttert, és Michel a csatorna- úszás francia rekordere.

)( A Rozsnyói SK pályaavatása. Rozsnyóról jelentik: A Rozsnyói SK vasárnap tartotta meg

pályaavatő mérkőzését a Kassai AC csapatával. A meccs 3:1 (0:0) arányban végződött a vendégek javára. Az eredmény a hazai csapat dicséretére szól. Rozsnyónál Kemény kapus bravúros védéseket produkált, mellette Hecht tűnt ki. A KAC-nál Zsolcer ifjúsági kapus jól bevált, Kőszegi, Varacs- kay és Pálfy legjobb napjaikra emlékeztető játékot nyújtottak. Katona biró jól Htta el tisztjét. — A Rozsnyói SK pályájának elkészítése Urbach és Juza elnökök érdemeit dicséri. — A meccs után a két csapat lelkes hangulatú banketten ünnnepelte meg a pálj'aavatást.

X A kassai Slavia vasárnap Ungvárott játszott, ahol az UMTE-t 5:0 arányban legyőzte. A’ meccs meglehetős durva keretek közt folyt le, úgyhogy Safranek biró két ungvári játékost ki is állitott.

)( Csehszlovákia—Magyarország válogatott tenniszmérközése szeptember 23—25-ig folyik le Prágában a letnai Stadionban. A magyar színeket Kehrling, Takács és Pétery képviselik, mig csehszlovák részről Kozseluh, Menzel és Malecsek játszanak. Péteryné-Várady Ili exhibitions-meccseket játszik.

X A Slavia—Viktória Zsizskov ligamérkőzést vasárnap tartják meg Prágában.

X A Gradjansky Zágrábban a szarajevói SASK-ot szombaton 8:1, vasárnap pedig 2:1 arányban legyőzte.

X A római diákolimpiászon megkezdődtek az atlétikai versenyek. 100 méteren a francia Du- rand 10.6 alatt győzött a magyar Veres és Piartz előtt. — Diszkoszban a csehszlovák Benes 39.78 méterrel előzte meg a magyar Tóthot és az osztrák Schvarzingert. — A 110 méteres gáton t francia Tempe győzött, 1500 méteren a francia Vfriath 4:03 alatt győzött Martin és Warape ellen.

)( Az Európa tőrvivó-csapatbajnokságot Olaszország nyerte Vychiben. Második Franciaország, harmadik Magyarország lett.

%