Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-04 / 176. (1510.) szám

19©7 augusztus 4, esti törtök. 8 U**XC7*1 Hogyan avatkozott be Románia a világháborúba? lA tavaly •eííhiumyt Margthiloaniaa Sándor Tolt román miniszter cin ök most megjelent ©m tékirla tálból Berlin, augusztus 8. (A P. M. H. berlini tudósítójától.) A német könyvpiacon most jelentek meg a tavaly elhunyt Marghiloman Sán­dor volt román miniszterelnöknek hát­rahagyott emlékiratai 5 kötetben. — Marghiloman őszinte barátja volt a ma­gyar-román együttműködésnek és az utolsó pillanatig ellenezte Romániának az antant oldalán való beavatkozását a világháborúba. Éppen ezért különös ér­deklődésre tarthatnak számot az emlék­iratok azon részei, amelyek a román hadüzenet előzményeit ismertetik. Marghiloman 1914-ben keresztülvitte, hogy Románia semleges maradt, holott a többi vezető politikusok javarésze akkor már antantbarát volt 1916 augusztus 16-án késő este értesült Marghilo­man arról, hogy a központi hatalmak ellen való háború befejezett dolog és másnap összeül a ko- ronatanács. Marghiloman számára ez az ő politi­kájának összeomlását jelentette. A kritikus éjjel a következőket jegyezte fel naplójába: — Adja Isten, hogy ez az éj bölcs tanácsot hozzon; nekem már nincsenek reményeim, nin­csenek illuzóim. A koronatanácsról, amelyen ő is részt vett, részletes tudósítást ad emlékirataiban:. A most elhunyt Ferdinánd király székhelyé­nek, a cotroceni-i kastélynak nagy ebédlőjében ültek össze a koronatanácsra meghívott személyi­ségek, a kormány összes tagjai, a politikai pártok vezérei, valamint a kamara és a szenátus elnökei. A király megnyitotta, az ülést és utalt ar­ra, hogy a helyzet olyan, hagy a központi hat ’mák győzelme kizártnak látszik, miért is a kormány azt hiszi, htyjy elé\*- kesett az időpontja a háborúba való be­avatkozásnak és ö maga hosszas megfon­tolás és erős, belső tusa után csatlakozott a konnány nézetéhez. Bratianu miniszterelnök ismertette azokat az okokat, amelyek Romániát a központi hatalmak ellen való háborúra kényszerítik. Románia és Au?ztria-Magyarország között — mondotta Bratia­nu, — áthidalhatatlan ellentétek vannak, ami már 1913-ban megnyilvánult. Olaszország kivált a hármasszövetségből és a háború igen visszataszító formák között tört ki. Az egész latin világ Né­metország ellen fordult és a győzelem azé lesz, akinek a legerősebb tartalékai vannak. A hármas­szövetségben Olaszország pótolta Oroszországot, ma azonban már ez a állam is szövetséges. 'Az antant szilárd garanciákat adott Romániának a beavatkozás esetére. Bratianu után Marghiloman szólalt fel és ki­fejtette, hogy ő az antant győzelmi esélyeit nem látja olyan kedvezőeknek. Az oroszok tartaléka nem olyan nagy, mint általában hiszik és botor do­log lenne az oroszok számára Konstantinápoly elfoglalását megkönnyiteni, mivel ez Románia gazdasági halálát jelentené. — Azt hiszem, — fejezte he Marghiloman beszédét, — hogy ez lenne a legnagyobb bűn, amit egy román hazájának jövője ellen elkö­vethetne, A legélesebben Carp Péter tiltakozott Ro\- mániának az antanthoz való csatlakozása ellen és kifejtette, hagy Romániának tel­jesítenie kell a központi hatalmakkal kö­tött szövetségi szerződését. Carp Péter igen temperamentumosán beszélt és nem rettent vissza attól a kijelentéstől, hogy ő a beavatkozás esetén Románia vereségét kivánja, mivel a győzelem az ország romlását jelentené. Marghiloman és Carp szellemében beszéltek még Maiorescu és Rosetti, akik a semlegesség fentartását követelték. A beavatkozás hivei avval érveltek, hogy a békekongresszuson nem egyedül Oroszország fog dönteni a Dardanellák sorsáról és az antant többi hatalmai garantálják a tengerszorosok szabad­ságát. Bratianu ezután felsorolta azokat a területe­ket, amelyeket az antant Romániának kilátásba helyezett a győzelem esetén. Erre Marghiloman ős barátai avval éri7eltek, hogy Románia nem ren­delkezik elegendő eszközzel egy hosszú háború folytatására. A többség azonban végül is Marghiloman, Carpot, Maiorescut ás Rotettit leszavazta és elhatározta a hadüzenetet Aüsztria-Ma- gyarországnak. rnek a sorsdöntő koronatanácsnak lefolyásáról Marghiloman megjegyzi, hogy a tanácskozás hang­ja nem tetszett neki, mivel néhányan még viccel­tek is. Ugyanaz nap délután Ferdinánd király magá­hoz kérette Marghilomant és megkérte, hogy lépjen be a kormányba. Marghiloman a kérést visszautasította, azonban megígérte az uralkodó­nak, hogy az esetleges rossz napokban szolgála­tára áll. A rossz napok bekövetkeztek, Marghilo­man megtartotta szavát és a román kormány élére állva megkö'ötte a bukaresti békét, amelyért ju­talma az volt, hogy az 1918-ban bekövetkezett vál­tozás után Bratianuéek hazaárulónak kiáltották ki. |KOZMETIK A A bőr ápolása és a szép- a ség hibáinak gyógyítása Irta: Dr. Töröli Lajos egyetemi tanár 5 Ára 39.— Ki A cári palotát ellepték a forradalmi csapatok s a cár lemondott A cári család a legkétségbeejtőbb helyzetbe került „A Romanovok fénykora és bukása" Irta: A. A. Vyrubova 31. Azokat, akik őt azokban a napokban látták, nem szavakkal, hanem példájával tanította meg arra, hogy alázatosan rendeljék magukat alá Isten akaratának s minden megpróbáltatást zokszó nél­kül fogadjanak tőle. Azokban a napokban egyet­len zokszót nem lehetett hallani ajkáról. Soha nem fogom elfeledni azt az éjszakát, amelyen a néhány hűséges ezred — Őfelsége kísérete, a testőr-lovasság és a tüzérség— körül­fogta a palotát, amikor a géppuskákkal föl- fegyverzett lázadé katonák seregestül el­lepték a palotához vezető utcákat és min­dent elpusztítással fenyegettek. • A császárné, aki az egész időt a betegágyam­nál töltötte, fehér köntösbe burkolózott és Marja Nikolajevna leányával azok elé az ezredek elé lé­pett, amelyek kezdettől fogva azt a szándékukat nyilvánították, hogy hazamennek. És nyilván még azon az éjszakán elvonultak volna, ha a császárné és hősies leánya nem öntöt­tek volna bátorságot beléjük érs nem kérték volna őket szives szavakkal arra, hogy maradjanak. A császárné, nem törődve a halálos veszély- lyel, amelynek kitette magát, azt mondotta édes­anyámnak: „Nem mint császárné megyek hozzá, juk, hanem mint egyszerű betegápolónő, aki gyermekekért könyörög". Másnap az ezredek zászlóval, zeneszóval a duma elé vonullak. A testőr-lovasság Kyrill Vla- dimirovics nagyherceg parancsnoksága alatt. Ugyanazok az ezredek voltak ezek, amelyek pár nappal azelőtt azzal köszöntötték a császári: „Jó egészséget császári felségednek!" Az utolsó védőr- ség is elvonult és a palotát forradalmi katonák lepték el, kíváncsian átkutatva mindent s a néhány hátramaradottal szolgáltatva ki magukat. Különösen Alexej Nikolajevics trónörökös iránt érdeklődtek. Egészen a szobájáig hatoltak és azt követelték, hogy mutassák meg ott nekik. A csá­szárné ezalatt az idő alatt is teljesen nyugodt volt s később elmondta nekem, hogy csak egytől irtózott: attól, hagy miatta, vagy a császár miatt vért ontsanak. Két-három napig semmi hirt sem kaptunk a császár felől. Végre kaptunk tőle egy sürgönyt, amelyben arra kérte a császárnét, hogy azonnal utazzék hozzá gyermekeivel. Ugyanabban az időtájban érkezett meg Rodzjanko telefon parancsa, hogy a császárné hagyja el a palotát gyermekei- - vei együtt. A császárné azt felelte, hogy ez lehetetlen, mert beteg gyermekei belepusztulhatnak, mire Rodz­janko azt mondotta: „Az égő házból elmenekül az ember!“ Erre a sászárné a szobámba jött és közölte velem azt a szándékát, hogy elhagyja a palotát. Azután arról tanácskozott Botkin dr.-ral, hogy ho­gyan Ír’ efne engem a legkönnyebben megmenteni. Az orvosok ellene voltak elutazásunknak. Mi mégis elutaztunk volna, ha be nem köszöntött volna az a híradás, amely minden tervünket halomra döntötte. Miközben mi még erre-arra fanácskoz- . tünk, megérkezett a híre annak, hölgy a császár lemondott. Nekem nem adatott meg az a szerencse, hogy abban a súlyos pillanatban a császárné mellett időzhettem volna s csak másnap reggel találkoz­tam vele. A császár lemondását szüleimtől tudtam meg. Akkor még olyan beteg voltam s olyan gyön­gének éreztem magamat, hogy nem láthattam át teljes jelentőségét mindannak, ami történt. Lilly Dehn elmondta nekem, hogy Alexandrovics Pál nagyherceg vitte meg a rettenetes hirt a császárnénak s a csá­szárné, fájdalomtól lesújtva, megfordult és szobájába ment. Lilly Dehn az ájuláshoz közel, a császárné után ment, hogy ne maradjon egyedül. A császárné ott állt szobájában, rátámaszkodva íróasztalára és egy­re azt ismételgette: — Abdiqué... (Lemondott!...) Azután azt suttogta: — Szegény árva egyetlenem, most egyedül van a szenvedésben. Istenem, mennyire szenvedhet... A császárné egész szive, egész gondolkodása férjénél volt. Férjének életéért reszketett s attól félt, hogy talán elragadják mellőle a fiát. Egyik sürgönyt a másik után menesztette fér­jéhez, kit arra kért, mihelyt teheti, térjen haza. AlöVÉSZET-IRODALOM., Elisabeth Bergner és a „Szerelem" Érs kujvár, augusztus 3. A „Szerelem" a német filmművészetnek egyik legújabb alkotása, melyet csak az őszi sze­zonban fognak bemutatni a középeurópai mozik­ban. Sem Prágában, sem Budapesten, sem Bécs- ben nem adták még. őszre tartogatják, az egyik érsekujvári mozivállalat élelmessége folytán azon­ban az összes metropolisokat megelőzve, az el­múlt napokban Érsekújvárod adták elő a harma­dik Bergner-filmet. A „Szerelem" érdekes próbálkozás. Megkí­sérlése annak a látszólag lehetetlen, de müvésze- tileg mégis ideálisnak tekinthető műfajnak, me­lyet kissé fölületes, felszínes elnevezéssel — pszichológiai filmnek nevezhetünk. Ez a film, mint a legtisztább irodalmi vagy képzőművészeti alkotások, művészetre törekszik. Megalkuvás nél­küli, tiszta, giccstelen művészetre. A cselekmé­nye csekély. Túlságosan kevés. Egy asszonyról van benne sző. Egy igazi asszonyról s ennek az igazi asszonynak százszázalékosan nőies leikéről. Egy hercegasszonyról ,akinek varázslatos, nagy­szerű egyénisége azt a férfit tudja elkábitani, akit csak akar. Nagy nő. ő nem tehet róla, hogy minden férfi a lába elé omlik s arról aein tehet, hogy nem képes egyiket sem szeretni. De tisz­ta. Minden kacérsága mellett tiszta, és megközelít­hetetlen. És egyszer jön egy férfi Aki nem különb, mint a többi, nem jobb, nem férfiasabb, nem el­lenállhatatlanabb, semmi kvalitása sem emeli a többi fölé, csak talán — büszkébb. Amikor ez a férfi egy forró éjszakán bomlott idegekkel be­oson a hercegasszony lakosztályába, s követeli a sokat hangoztatott s talán őszintén is elmondott szerelmi nyilatkozatoknak a bizonyítékát, az asz- szonyon valami titokzatos ösztön, önvédelmi ösz­tön fölülkerekedett minden más nagy érzésen, s de Langeais hercegasszony magára erőszakolt merev felháborodottsággal kiutasította házából azt a férfit, akit — szeretett, aki után minden ide­gével vágyott... És másnap és harmadnap és napokig, hiába várta, hogy a férfi közeledjék hozzá. Érezte, hogy már nem tudna szigorú lenni hozzá, boldogan bocsátaná meg neki azt, hogy annyira vágyott utána, hogy annyira kívánta s hálásan dobta volna magát a karjai közé. De a megalázott, vérig sértett férfi nem je­lentkezett. az asszonyban tragikus éréssel nő a nagy, az egy pillanat szeszélyes gesztusával el­herdált szerelem. Mint minden elfojtott érzés, tombolva tört elő minden bennszorult, elfegyel­mezett szenvedélye s csalódásoktól meg nem tört hitével bízott abban, hogy még minden jobbrafor- dulhat, még visszanyerheti annak a férfinek a szerelmét, akit már akkor szeretett ,amidőn el- taszitotta magától. Ezt a nagy érzéshullámzást igyekszik a film kifejezni. De ezt a nehéz téma­fejlesztést még a legzseniálisabb német rendező sem oldhatta volna meg, ha történetesen nem Elisabeth Bergner játszotta volna de Langeais hercegnő nagy szerepét. Elisabeth Bergner berlini színésznő. Rövid a pályája. Alig néhány éve szerepel a német szín­padon. Nem kellett sok idő s a német színját­szás legnagyobb művésze lett. Filmen nagyon ke­veset játszott. Az első „A firenzei hegedűs* volt, a második a „Nju“, s amikorra a harmadikra, a most méltatott „Liebe‘-re került a sor, addigra Elisabeth Bergner a modern filmművészet legna­gyobb sztárjai közé emelkedett. Még mindig Németországban él, pedig a kariérje igazán ame­rikai méretű. Amerikából is szédületes anyagi feltételekkel ajánlottak neki szerződéseket. De ő szerényen megmarad német hazájában, s szeré­nyen csakis olyan filmekben lép fel, amelyek­ben nem csak a horribilis fellépti dijakat kapja, de amelyekben — üzletileg is részes... És ahogy nézzük ezeket a Bergner-filmeket, valamennyit, de különösen a „Szerelem" cimüf, az az érzésünk, hogy Elisabeth Bergner nemcsak üzletileg és müvészetileg ..részes" ezekben a da­rabokban, hanem valószínűleg a szüzsére épp úgy, mint a rendezésre is befolyással van. Hihe­tetlen intellektusu nő. Igazi őserő, müvészzseni.. Egy egészen uj filmstilus megteremtője. Merész és nem forradalmi allűrök nélküli s mégis ment minden szertelenségtől. * Nagyon nehéz volt jellemezni Elisabeth Berg­ner művészetét, stílusát. Ha nagyon kutatjuk, mi a rendkivtiliség abban, amit ő produkál, vagy plá­ne, mi az uj benne, talán nem is lehetne mást válaszolni, mint azt, hogy semmi más, mint hogy hihetetlenül és fölülmulhatatlanul tehetséges. Egy­szerű és őszinte. Semmi más. De valami uj esz­közének mégis kell lennie, amivel a filmhatá­soknak egészen uj lehetőségeit ismerte fel s ami­nek felhasználásával a belső hullámzások, a lelki megrázkódtatások kifejezését valósággal tökéle­tesítette! Valami modern neo-naturalizmus ez, a naturalista kifejezésnek egy uj, kifejezésében egyszerűbb s hatásában mégis nagyszerűbb mód­ja. S ez nagy jeleneteinél figyelhető meg legjob­ban. Ha ezeknél megfigyeltük, minden kis jele­netnél is ugyanazt tapasztalhatjuk: ha valami nagy megrázkódtatás éri, akkor a kifejező, a megfogó, a megdöbbentő drámai ereje nem drá­mai aktivitásában van, hanem legtöbbször valami olyan megrázó, ájult passzivitást fejez ki az arca, a szemei, a lénye, hogy megrendültén, elfojtott lélekjettel együtt vívódunk vele. Az egyik nagy jelenetnél: Utolsó rendez- voust kér szerelmétől, aki levélostromaira nem válaszolt, aki fel sem bontja megalázkodó szerel­mes leveleit, aki hallani sem akar róla, mert nem tud már hinni benne. Utolsó találkozásra hívja ezt a férfit, vérig alázottan nem is messzire, csak a férfi palotájának kapuja elé este 8 órára s ott vár rá a barátságtalan éjszakában már fél- nyolckor reménykedőn. Egészen félkilencig! ... S kétségbeesésében, amikor már minden hiába, amikor már érzi, hogy elveszett s Ő nem jön, összetörik a szerelme, az élete, a jövője, mindene, s ennek a kínzó, megsemmisítő csapásnak, ennek a fokozhatatlan szenvedésnek a kifejezésére nincs egyetlen felesleges, teatrális gesztusa sem. Nem sir, nem tépi a haját, nem csinál jemnelet, nem dobja magát a földre, csak áll ott a ral mel­lett. Szemben áll a fallal, egészen közel a falhoz, merőn és értetlenül bámulja a falat, a szemei, a tündéri, nagy szemei, egészen apróra húzód­nak össze s mig dermedten egyszerű arcáról a fájdalmak fájdalma sir le, addig ap-ró ujjai va­lami titokzatos, ösztönös kifejezéssel a falat ka- pargatták... Különben nagy jelenete alig van a filmnek. Ez az erénye s ez a hibája is bizonyos szem­pontból. Erénye, mert a felhalmozott nagy jele­netek teátrálisak s gyakran hatásvadászóak. S a filmnek az eszközei tiszták. Hibája pedig, hogy a cselekmény csekély volta miatt gyakran hosz- szadalmas a film. A lelki motiválás mindig tisz­ta, színes és életteljes, de néha kissé túl német alaposságú. Főleg ez okozta, hogy a filmnek nem lehetett tömegsikere. A nagyközönség számára sokszor nem volt „érdekes". Hiányzott belőle bizonyos „lendület", bizonyos „tempó". Ennek a stílusnak a folytatása bizonyosan már a „kla-sz- szikus film" lesz, a tisztán irodalmi filmek. Amelyek a tömegizléssel nem törődnek. De eh­hez azért még valamire lesz szükség a legklasszi­kusabb filmművészetig emelkedett Elisabeth Bergner mellett: egyenrangú partnerekre... Sándor Dezső. .-SzinHAzzEnE. AZ UNGVÁRI VÁROSI MOZGÓ HETI MŰSORA: Csütörtök: Gösta Berling. Péntek: A varieté. Emil Jannings-al és Putfy Liá­val (*) Rechnitz Erzsébet hangversenye Léván.) Lévai tudósítónk jelenti: Érdekes hangverseny volt a napokban Léván, melyet a vakok szövet­sége rendezett Rechnitz Erzsébet közreműködésé­vel. Rechnitz Erzsébet súlyos betegség következ­tében hétéves korában elvesztette szemevilágát s azután a vakok intézetében nevelkedett. Később zenei hajlamokat mutatott s igy került a zongora mellé a világtalan árva leány. Rechnitz Erzsébet jelenleg a prágai zeneakadémián végzi tanulmár nyait. Lévai hangversenyén Hándel, Grieg dara­bokat adott elő szép készültséggel és érzéssel Az estét a szintén világtalan Dobrovitzky Jánosnak, a lévai rokkant egyesület elnökének tréfáskedélyü konferálása tette színessé. A hangverseny kereté­ben lévai műkedvelők is felléptek. Scbwartz Imre hegedüjátéka, Nagy Arthur szépen simuló zongora kísérete általános tetszést keltett. Rech­nitz Erzsébetet pedig Hallós Endre kísérte zongo­rán diszkrét finomsággal. Rádióműsor. Péntek PRÁGA: 11.00 Hangverseny. — ia.4D es 18.45 Mezőgazdasági hírek. — 12.00 Újsághírek. — 12.10 Gramofon. — 13.15 Ipari és kereskedel­mi hírek. — 13.30 és 16.45 Tőzsdei hirek. — 17.00 Fuvóshangverseny. — 18.15 Német előadás. — 19.50 Az unoka, előadás a Stúdióban. — 21.00 Hangverseny (Kelér, Strauss-program). — 22.20 Hanglemezverseny. — POZSONY: 17.45 A sza­lonkvartett hangversenye. — 19.40 Szlovák nyelv- tanfolyam németeknek. — 22.20 Zenekari hang­verseny. — KASSA: 19.15 Újsághírek. — 19.20 Szólisták hangversenye. — BRÜNN: 12.15 Gramo­fon. — 14.30 Tőzsde- és újsághírek. — 17.35 Né­met előadás. — 19.00 Zenekari hangverseny. —* 20.00 Rádiójáték, előadják a nemzeti szinház mű­vészei. — 20.30 és 21..00 Hangverseny. — BUDA­PEST: 12.00 és 10.00 Hirek és közgazdaság. — 17.00 Időjárásjelentés. — 18.00 Katonazene. — 20.00 Kazacsay Tibor szerző estje Némethy Ella, az operaház művésznője és Melles hegedűművész közreműködésével. — 21.45 Cigányzene. — BÉCS: 11.00 Zenekari hangverseny. — 16.15 Délutáni hangverseny. — 18.45 Életproblémák. — 19.15 Az augusztusi kert. — 20.05 lm weissen Rösse'., víg­játék három felvonásban. — BERLIN: 6.00 Torna. — 15.30 Előadás az asszonyoknak. — 17.00 Zenekari hangverseny. — 20.30 Szimfónikus ze­nekari hangverseny. — 22.30 Hangverseny. — MILÁNÓ: 12.15 Újsághírek. — 16.15 Jazzband. — 20.45 Hangverseny. — 23.00 Vig zene. — ZÜ­RICH: 12.30 Hangverseny. — 12.35 Tőzsdei hi­rek. — 20.40 Szólózeuskar hangversenye. — 21.40 Mendelssohn: SzentiváJréji álom kisérő zenéje. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom