Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-26 / 194. (1528.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikcLl nO.pilo.piCL Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága IU Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/IH. —Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha A fölébredt világielkiismeret Óriási szerencsétlenség alapén tengeri hadgyakorlatokon Finita la tragédia, kedden hajnalban a aisujjvastagságu sárgarézdrótot odaillesztették a halálra Ítélt anarchisták tarkójához, rájuk bocsátották a 2200 voltos áramot, fel- 1 hangzott a hat csengetés. All Trough — véggel Az újságírók százai kinn állták a fogház ^előtt és világgá röpítették a hirt: all trough! IMég hatvan perccel előbb odakinn a világban, ;amerre csak gyárkürtők búgnak és forrong saz izgatott fantázia, lehetetlennek tartották, ihogy ez megtörténhetik, amerikai időszámítás aszerint félegy órakor az Egyesült Államok (megmutatta, hogy az ő szempontjából ez, és csakis ez lehetséges, mert el kell dőlnie, hogy az Állam erősebb-e, vagy azok, akik bom- ihával és dinamittal küzdenek ellene. Mi most már nem kívánunk foglalkozni a flbostom ítélet és kivégzés érdemével, nem isimerjük elég kimerítően a nagy per anyagát, *a kötegeket kitevő, részben már publikált, részben az igazságügyminisztérium fiókjaiban elrejtett iratokat s nem tudunk objektív bírálatot mondani a bostoni események felett. Csak azt látjuk, hogy a távoli Amerikában két anarchistát — ártatlan-e, vagy bűnös, nem tudjuk, nem kutatjuk — a villamosszékbe Ültettek s erre a föld minden részében forradalmak, romboló viharok, a mob tájfunjai törtek ki. És Sacco meg Vanzetti miatt meg kellett halnia száz és száz ártatlan embernek, akik nekiszaladtak a rendőrgolyóknak, el kellett pusztulnia millió és millió anyagi értéknek azért, mert titkos forradalmi kezek az utcára irányították a tömeget azzal, Ihogy a meggyilkolt igazságért kell tüntetnie és véreznie. A világsajtó hatalmas orgánumai pedig nagy részben éles bírálatban, heves támadásokban részesítik az Egyesült Államok kormányzatát és igazságszolgáltatását és America megtépázott presztízsét emlegeti. Bojkottot terveznek az amerikai áruk ellen s a francia közvéleményt arra izgatják, hogy az amerikai légionáriusok szeptemberre tervezett fogadtatásán ne vegyen részt, vagy zavarja meg. Tíz évvel ezelőtt virágokkal fogadták a boyokat, akikben Franciaország megmentéit látták — és méltán, ma meg csendes bojkottra, esetleg hangos tüntetésekre készülnek. Amikor az Amerika-ellenes cikkeket végigolvassuk, keserű mosollyal állapítjuk meg, hogy azok a lapok imák Amerika megtépázott erkölcsi presztízséről, azok írnak az amerikai demokrácia csődjéről és bukásáról, akik tiz év előtt az amerikai demokráciában látták Európa regenerálódásának egyetlen lehetőségét s Amerika erkölcsi presztízsét égig emelték, amikor sűrűn szállították az Óceánon át az amerikai gőzösök a muníciót s az önkéntesek légióit, akiket azért küldtek meghalni Verdun alá, hogy Amerika veszélyeztetett hadikölcsöneit biztosíthassák. Világ- megváltónak kürtői ték ki Wilsont, aki a népek önrendelkezési jogát kodifikálta s emlékezetes tizennégy pontjával lefegyverezte az amerikai demokrácia szellemében bizó népeket, akiket aztán kiszolgáltattak a szenvedéseknek s a kisebbségi sors kálváriájának. Két kivégzett anarchistáért megmozdult most a világ s azok is, akik elhiszik az amerikai ítéletnek, hogy Sacco és Vanzetti bűnösök voltak, úgy vélik, hogy hét éves kálváriájukért minden bűnükért megvezekeltek. De mint mondjunk mi, kisebbségi sorsban élők, akik kilenc esztendeje szenvedünk egy másik ítélet következtében s akik nem ketten, de milliónyian vagyunk? Mit mondjanak a hontalanok ezrei és tízezrei, akiknek Ahas- rérusként kell bolspngániok- szülőik földjén s Négy csatahajó összeütközött - Két hajó elsülyedt, százan a vízbe fulladtak Tokio, augusztus 25. A Mai zűr u mellett megtartott tengeri manőveren borzalmas katasztrófa történt. Amikor a hadihajók a kikötőbe befutottak, eddig ki nem derített okokból két torpedóromboló összeütközött egy cirkálóval és egy másik segédhajóval. *A hir villámgyorsasággal terjedt el a szigetországban és mindenütt nagy veszteséggel ' számítanak. A tengerészeti minisztérium által kiadott bulletin igen kevesetmondó és * csak annyit ismer be, hogy vagy mind a négy hajó elsülyedt, vagy pedig súlyosan meg- j sérült. Tokio, augusztus 25. Az a katasztrófa, amely a hadgyakorlaton történt, legalább száz tengerész életébe került. A Warabi torpedóromboló, amely a Jintsu cirkálóval összeütközött, elsülyedt és legénységéből 90 ember eltűnt. A Jintsu súlyosan megrongálódott és személyzetéből 20 ember tiint el. Az Ashi torpedóromboló a Naika cirkálóval ütközött össze, miközben mind a két hajó súlyosan megrongálódott. H nemzetközi szolidaritás és közeledés jegyében nyitották meg az interparlamentáris unió párisi kongresszusát Poincaré a nemzeti érzés s a világpolgár! szellem összeegyeztetéséről — Löbe feltűnő beszéde a francia-német közeledésről Paris, augusztus 25. A francia szenátus nagy üléstermében ma gyűlt össze az interparlamentáris unió kongresszusa, amely mindinkább nyer jelentőségében, mert az egykori kis kezdeményezésből valóban a világ parlamentje nőtt ki. Az öt világrész harminckilenc nemzete van képviselve ezen a kongresszuson mintegy ötszáz népképviselő által. Az unió kongresszusát fényes ünnepségek között nyitották meg és mindjárt az első ülésen jelentékeny politikai megnyilatkozások történtek. Von Adelévárd báró svéd delegátus, mint az interparlamentáris unió elnökségének vezetője üdvözölte a gyülekezetét és azután az interparlamentáris unió kongresz- szusának vezetését átadta a francia szenátus elnökének, Paul Doumernek, aki a gyülekezetét a francia parlament nevében szívélyesen üdvözölte: „Ha az unió kongresszusának — mondotta többek között — nincs is meg a hivatalos jellege, amennyiben ezt nem a kormányok hívták össze, jelentősége azért nem kevésbé nagy, mert az egész világról azokat a személyiségeket egyesíti, akiket nemzettársaik a közügyek vezetésével bízták meg“. A szervezőbizottság elnökének, Merlin szenátornak üdvözlő szavai után Poincaré francia miniszterelnök lépett a tribünre, akit a gyűlés többsége élénk tetszéssel üdvözölt. Poincaré a francia kormány nevében üdvözölte a kongresszust. Emlékeztetett arra, hogy Párisban utoljára az évszázad fordulóján ülésezett az interparlamentáris unió. és ez a kongresszus egybeesett a nagy világkiállítással, amely az összes földrészek népeit és országait békés versenyben egyesítette és al-j kaimat adott arra, hogy az a hatalmas fejlő-1 otthont, kenyeret, nyugalmat, polgári jogokat! és szabadságbiztositékokat nem kaphatnak? Mit mondjanak az éhhalálra ítélt nyugdíjasok, akik kilenc éve esengenek legalább a mindennapi száraz kenyérért? Mit mondjanak az elbocsátott tisztviselők tömegei, a munkanélküliek százezrei, ez az egész szerencsétlen kisebbségi sereg, amely évek óta hiába zörget a genfi fényes tükörpalota ajtaján s ablakain, melyeket most két kivégzett anarchistáért zúzott össze a felizgult, forradalmi tömeg.? Az emberi jogok ligája a barrikáápkdés, amelyet az emberiség az utolsó évtizedekben megtett, kifejeződésre jusson. A technikának hatalmas vívmányai, a közlekedésnek fejlődése, amely áthidalja a távolságokat, az összes országok gazdasági életének kezdődő egymásrautaltsága akkor lettek a nemzetközi szolidaritás nagy gondolatának előfutárjai. Az egész világ egységének és egybetar- tozásának álma, amely addig csak mint ideálig törekvés élt, a század fordulóján első ízben nyerít konkrét alakút. — Huszonhét óv telt el azóta és a közbeeső időben az emberiségnek hosszú és szörnyű vizsgálatot kellett kiállnia. Egy rettenetes konfliktustól szétszakítva kölcsönösen marcangolta egymást és a halálnak elrémitő adót fizetett. Azokat a gazdagságokat, amelyeket évtizedes munka halmozott fel, a háború elnyelte. A világ elszegényedve és mély gyászban kezd a szörnyű nyomás alól felszabadulni, amely reá nehezedett. — Ámde bármilyen véres volt a háború, bármily hevesen támadtak egymásra a népek és bármennyire mélyek a szivekben visz- szamaradt keserű érzelmek, ez a korszak mégis hozzájárult ahhoz, hogy a népek közeledésének nagy müvét, amelyet átmenetileg megszakított, támogassa és erősítse, mert az egyetértésben élő népek létezése a civilizáció fejlődése érdekében nélkülözhetetlen garanciát jelent. Nem kételkedik abban, hogy bármely ország polgára a jövőben beleegyezzék abba, hogy csak világpolgár legyen. — Az interparlamentáris unió feladata tehát nem lehet a nemzeti gondolatnak szétra vezényelte Páris népét, de tudomásul vette egyszer is a mi sérelmeinket? S akkor, amidőn két anarchistáért megmozdul a világ, vájjon annyira sülyedt volna az emberiség jobbik része, hogy milliónyi emberért, aki büntetlen, aki ártatlan, aki szenvedéseiben meg- dicsőült, ne szálljon az égnek még csak egy gondolat se? Nem. Az emberiség ennyire még nem sülyedt. Végre a mi kálváriánkat is észrevették s miérettünk is megmozdul a világ felébredt lelkjismereteg rombolása, tisztán csak az ebből fakadó kötelességeknek az emberiség összességének jogaival való összeegyeztetése. Mint a nép- szövetség elöfutárja, az unió meg tudta őrizni teljes létjogosultságát, nemcsak azért, mert olyan nemzeteket is egyesit, amelyek a népszövetségben nincsenek képviselve hanem főleg azért, mert a genfi gyülekezettel ellentétben, amely a kormányok képviselőit egyesíti, az unió a világ parlamentjeinek egyesülését reprezentálja. — A hivatalos megbízatás hiányában az unió nem hozhat kötelező határozatokat, de nagy érdeme, hogy az egyes országok parlamenti embereit közelebb hozza egymáshoz és igy a népek kölcsönös megértését munkálja, amely a békének előfeltétele. A modern technika vívmányai és a hírszolgálat kiépítése következtében az országokról szóló ismeretek és a kölcsönös megértés az utolsó évtizedekben már jelentékeny előrehaladást tett és megérlelte azt a gondolatot, hogy egy nép sem tud önmagában megélni. Poincaré beszéde utam az ülést kis időre félbeszakították és azután megkezdődött az évi jelentés feletti vita. Először egy kanadai delegátus szólalt fel, majd Loebe, a német birodalmi gyűlés elnöke mondotta el nagy feltűnést keltő beszédét. Megelégedésének adott kifejezést, hogy a kongresszus éppen Párisban ülésezik és nagy elégtétellel hallgatta Poincaré beszédét, amely biztosan az összes csoportokban és különösen a németekben mély hatást fog kelteni a belőle kisugárzó őszinte szellem következtében. Amikor két évvel ezelőtt az unió kongresszusa Wa- shington-Ottawaban ülésezett, a nemzetközi politikában jelentékeny fordulópont állott be. A reparációs kérdésben a katonai szankciók módszeréről a gazdasági bázis alapján történő megoldásra tértek át a Dawes-terv alapján. A döntőbíróság gondolatát nemzetközi vonatkozásban gyakorlatilag ekkor vezették először keresztül. Az interparlamentáris unió is abban látja feladatát, hogy a nemzetközi döntőbíróság gondolatát mindinkább átvigye a gyakorlatba. Sajnos, azok a nagy reménységek, amelyek az utolsó két évben, különösen a német lelkeket éltették, nem teljesedtek a várható mértékben. A közeledési politikában bizonyos szélcsend állott be. Ennek okai inkább morális, mint politikai téren keresendők. Helyénvaló Painlevé francia hadügyminiszter kijelentése, hogy tudniillik a népek közti bizalmatlanság veszedelmesebb dolog, mint a gyűlölet. Végre itt az ideje, hogy szavakról tettekre térjünk át. — Miért ne mutassa meg a két szomszédos állam politikai realitásokkal, hogy a szívélyes közeledés mindkettőnek vágya? Miután a kongresszus éppen Párisban ülésezik, felmerül a kérdés, vájjon Franciaországnak nem kellene-e nyilvánosan kijelentenie, hogy 1928 január elseje után ne legyen több francia katona német földön. — Kétségkívül kiáltó ellentmondás van abban, hogy a francia—német közeledés Németországnak a népszövetségbe való fölvétele és Locarno. szellemének ellenére a Rajna- vidék katonai megszállása tovább tart. Másrészről azonban természetesen Németországnak is ki kellene jelentenie és ténylegesen be kellene bizonyítania, hogy nem folytat titkos fegyverkezéseket, hogy a ver- saillesi-szerződés kereteiben lojálisán és becsületesen lefegyverkezett és hogy a német nép morális lefegyverzését is végrehajtotta az ifjúság nevelésének terén és az iskolában. Ilyen mentalitású államférfiak után vágyakoznak a népek. Risztics sikere - magyar siker Genf, augusztus 25. A nemzetközi aero- j szövetség Risztics János gyorsasági, távolsági | és időtartami repülési rekordját M agyar or- l.Mág javára könyvelte ei V V Mai siömwik lO oldal ^ VI. évf. 194. (1528) szám • Péntek « 1927 augusztus 26 Aa<warhiri»ai>
