Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-21 / 190. (1524.) szám

1927 augusztus 21, vasárnap. /PRXGM-vV\AGfeCR-HIRIiAB Kirándulóvonat , Mikor a kirándulásról visszajővet beszálltunk «#• vonatba, mér éppen a zsúfolásig telt volt. A megmaradt légüres teret sikitó lárma, füst, bűz és zűrzavaros zeneszó töltötte be és éppen ennek a zeneszónak köszönhettük, hogy két nő, dacára a zsúfoltságnak, fénylő szemmel f. ’ugrott a helyéről és repesve gázolt át az utasokon a munkászene­kar felé. Pár perc múlva aztán elült a zene, a két nő visszalihegett és rikácsolva, meghandaban- dázva keringett az otthagyott helyek körül. A vé­gin a sovány, a frissebb, — aki-ől utólag kiderüli, hogy hétköznap kofa — játszi mosollyal odacsü­csült egy komoly és csendes ur mellé, az ülés csücskére: —... nna, hála Istennek. Éppen jó. Majd csak elférünk kettecskén... — A másik, a túlzottan móléit barátnő állva marad és gyűlölködve néz rám időnkint, hogy jó helyéi bitorlóm. A gy.iölköd' — később érzem — lassan felenged, egy udvarias munkás átadja a helyét és Ancsi, aki ’gy kissé felizgatva jön egy népgyülésről és lornaiinnepélyről, megbékélten cigarettára gyújt. A fülke másik végén vörösnyakkendős cser­készfiuk végeznek jó munkát. Meg van irva, kirándulásról hazajövet — lehetőleg minél lár- má'.abban — dalolni kell. Nos, a csapat — jó csa­pat, — respektálja a jó szokásokat és fülszaggató daliásba kezd. Ancsi, a molett, velük tart. Nép- gyülésröl jön, hangja van és az Eszméért elvégre csak megtehet ennyit. Ancsi fújja a füstöt és a munkásindulót zen­gi. A hangja lassan kiágaskodik, kicseng, kivirit a többié közül. Már úgyszólván csak öt hallani, ahogy a „barrikddok“-ról énekel, de a hatást csak percekig élvezheti. A sarokból valamelyik cserkész ugyanabban a hangnemben jól elnyávogja magát. A többi megértőén krákog. Ancsi vörös, mint a ,áng és odapillant a kofa felé... Ugylátszott, valamiféle különös kapcsolat van köztük, valami féltő és titkos szövetkezés. És a szövetségben az Ancsi, a vadabb, a szenve­délyesebb a nő, s a frissnyelvü, bátor, sarkáraál- 16 kofa a férfi. Most is felfigyel a nyávogó hántás­ra és rekedten odasug Ancsi felé: — Csak folytasd. Folytasd, ha, mondom. Puk­kadjanak meg mind. Disznók. Ancsi folytatja. Felemeli a fejét gőgösen, a száját megbiggyeszti kicsit, a belsejében felgyűlő megvetés jeléül és reszket ugyan a dühtől, de könnyedén énekelni kezd ... Müveit nő ez az Ancsi, — súgja a kofa így mellet,teülő nyeszlett, kicicomázott iparosiénak *— mindent tud ez, kedves. Nadekülönben nem is nagy csoda, egy szülésznőnek nagyon járatosnak heti lenni. Tehát Ancsi szülésznő> Az ember lám, nem is ^ondpírig, olyan fijnomdn elboruló arcocskával énekli, hogy: „zokogott" a „banda", „zengett a saxofón", mint ahogy a „szeriőz sanszon"-okát il­lő énekelni. Élvezet végighallgatni a repertoárját. A Párt szabályának, az Eszme pártolásának szépen, egy­kettőre eleget tett, most jön 6, az ö lelke, igénye, igazi énje. A másik a belénevelt, szájáraszoktatotl, torkába]ormait dal, ez, ami most jön, jókedvből serkenő, szivét billegető csíki andás, Hogy azt mondja: —... Stux maga vérbeli párisi lett és ... olyan mint egy „Duma"-regény. A társnő, a kofa rajtafeledkezik gyönyörkö­dön. Megcsóválja a fejét, odahajlik a szülésznő-pa­csirta felé és édes hangon mondja: — Te Ancsi te, hol a nyavalyába tanultad meg ezt a sok müveit nótát?... De az ifjumunkás-had megint megélénkül a sarokban. Belesikollnak a lányok, legények az An­csi trilláiba és nyávogással, zúgással széttépik a felrepitett melódiát. A két asszony szembenéz a lármázó csoport­tal. A kocsi két végéről, mint két ellenség. Két párt. Egy félórával ezelőtt mint valami egylelkü statisztéria hadonáztak a gyűlésen. Már nem is ismerik egymást. — A kofa ég az izgalomtól, hoz­nánk fordul és odamutat az ellenségre: — Csak arra vagyok kiváncsi, hogy miért kia­bálnak annyira? Mit haragszik? Szo,vát meg nem cáfoltam, pénzét el nem loptam, szeretőjét el nem cserellem .és ... Abba kellett hagyni. Zsidócserkészek szálltak fel a kocsinkba és a tolakodó mozgás, meg a tüdőre szálló füst mindenkinek elveszi a hangját. A kéknyakkendős csapat lassan elhelyezkedik, kifújja magát és nevetgélve tárgyalja a kirándulás eseményeit. Egy kislány megszólal: Ezriél, énekelni kéne valamit... — Jó, — mondja Ezriél — és lassan belefog, elindítja a héber dalt. Szemben, a vörösnyakkendősök mosolyognak. Pisszegnek, kellemetlenkednek. És „résen" van­nak, mikor zúghatnak bele a csendesen folyó me­lódiába ... A két párt összené . Összevillan az if­júmunkások és az Ezriélek szeme. Testvériség...? — Böbék mint belügyminiszter hajtja végre a közigazgatási reformot? Prága, augusztus 20. Prágai politikai körökben az az ellenőrizhetetlen hir kering, hogy a közigazgatási törvény életbeléptetésének idejéig Cserny belügyminiszter lemond és helyét Böbék belügyminiszteri osztályfőnöknek, a közigazgatási reform megalkotójá­nak engedi át, aki eszorint a belügyminiszteri székből léptetné életbe a lex-Bobekct. Cserny belügyminiszter visszatérne régi állásába Morvaország közigazgatásának élére s országos közigazgatási elnöknek neveznék ki. A Slovenská Politika ezzel kapcsolatban úgy értesül, hogy Csehország tartományi elnöke Kubát lesz, mig Szlovonszkó élére a kü­lönben is legvalószínűbb favorit: Ra szky Mihán dr. van kiszemelve. A belügyminisz­ter lemondásáról és Böbék előtérbe jutásáról szóló kombinációkat komolyabb helyen nem erősítették meg. Tizenhárom repül ostromolja az Atlanti Óceánt Szomorú fáfum Cildözi az európai repülőket — Négy francia, négy német, három angol és két amerikai repülőgép küzdelme a levegő kék szalagjáért — Milyen tipusu gépekkel indulnak a levegő Kolumbuszái Berlin, augusztus 20. Nincs nap, hogy az újságok ne számolná- jnaik be egy-egy újabb óceán repülési kísérlet­ről vagy legalább is tervről. A néniéi Bre- men és Európa sikertelensége senkit el nem keserített s maguk Junkersék is legföljebb a ked­vezőtlen időt és nem a gépek tökéletlen­ségét okolják. Épp ma jelentette a gyár, hogy a harmadik dessaui oceánrepülőgép, a Deutschland mo­torját átépítették a Brémánál leszállt Euró­pába, úgy hogy a két gép újra startra kész, a pilóták mindenáron föl akarnak szállni, a gyár pedig csupán a kedvező időre vár. Könnecke akciója szintén sikerrel ke­csegtet:, mert Köln városa 85.000 már­kát szavazott meg a Germania utjának finanszírozására és a gép a csütörtök- pénteki utolsó próbaút sikeres befejezé­se után szombat reggel óta minden pil­lanatban indulhat. Csak az idő, az idő jobb volna s ne kísértene az a fáturn, amely az Európából Amerikába induló pilótákat üldözi! Hisz a Zeppelinen kívül Európából senki sem repült még Északamerikába s a merész De Pinedo is a déli viharmentes utakat kereste. A legújabb hírek szerint Angliában Mindhin kapitány és Maokintosh ezredes is a veszedelmes ut utasai közé állott. Európa balsorsa Mióta Lindbergh, Chamberlain és Byrd átjöttek az Atlanti Óceánon, bebizonyítván, hogy Amerikából Európába igenis át lehet repülni, még pedig különféle gépekkel ■_ leg­különbözőbb viszonyok között, azóta repü­lők, konstruktőrök, vállalkozók természete­sen azon törik a fejüket, hogy lehetne ugyan­ezt az utat megtenni — visszafelé. Mert hogy Newyorkból Párisba köny- nyebb elrepülni, mint Parisból New- yorkba, azzal Nungesser és Coli tragikus eltűnése után még az úgynevezett laikus közönség Í9 tisztában volt. Sőt a szakértők is. Lindbergh, amikor párisi diadalmas megérkezése után megkérdezték tőle, hogy repülőgépen vagy hajón akar-e | hazamenni, habozás nélkül a hajót választo't- j ta, az örökké mosolygó Cbamberlin M. Le- ! vine fényes ajánlatai ellenére sem volt haj­landó arra, hogy maga vezesse haza a Co­lumbiát. Byrd gépe pedig — az egyetlen ameri­kai gép, amely kifejezetten azzal a cél­lal indult el, hogy saját „lábán“ térjen vissza — összetörött a normandiai szír­iek en. Mindamellett az európai pilóták az ameri­kaiak sikerén felbuzdulva, nem tettek le a reményről, hogy túlszárnyalják tengerentúli kollegáikat. A verseny sürgős. Amerikában :már készülődik Bertrand kapitány három­motoros hatalmas gépével. Newyorkból le­szállás nélkül akar Rómába repülni s ha ez I az útja sikerül, leveri az összes szárazföldi és tengeri rekordokat. Az élelmes és bátor | amerikai M. Levine pedig leszerződtette ma­gának a legjobb francia pilótát, Drouhinet, 1 aki sok liuza-vona után állítólag mégis vál­lalkozott arra, hogy a Columbiát hazakormá­nyozza. Szóval németeknek, franciáknak, ango­loknak ugyancsak sietni kell, ha azt akarják, ihogy meg ne előzzék őket az amerikaiak. Az egyik fiú csendesen mondja: — Hagyjatok. ■Ne énekeljünk. Hát muszáj ne­künk énekelni?.,.. Tihal gatnak. A kocsiban , elhősen úszik a füst és furcsa izgalom vibrál a megfeszült levegőben. Ápolod’an testek, gyűlölködés és hazugság leher- vasztó rorsz szaga terjeng és a szánkba felémelye- dik valami keserű gondolat. Rádöbbenek, mikor a kofa megérinti a ka­romat: — Hát tessék nézni kérem. Egy pár ember van ebbe‘ a kurta vonatba és mindnek más az elve, meg a vallása. De még az is széthúz, amék együve tartozik... És komikusán, keserűn megránditja a szája szélit... Sz. Nagy Mici. Az angolok Az elsők, akik az amerikaiak megérke­zése után az Európa—Amerika vonal bere­pülésére vállalkoztak, az angolok voltak. Voltaképpen Courtncy kapitány, az an­gol sampion terve volt a* óceán átrepü- lése, de az angol pontosság és lelkiisme­retesség mintaképe lévén, minuciózus precizitással építette meg külön erre az útra készült repülőgépét, s addig nem volt hajlandó indulni, amig mindent tökéletesen rendbe nem hozott. Gépe a többi óceán re pül ők tői eltérően hidro- pMn, amely az angol part mentén akar fel- szállani s a newyorki kikötőben ereszkedik le, ha segíti a jószerencse. Ez a gép van a Legtökéletesebben felszerelve. A Bálna — mint De Pinedo híres Santa Mariája — szikratávírót, kaucsuk mentőcsónakot és me­teorológiai műszereket visz magával, hogy útját a tudomány szempontjából is hasznossá tegye. Eddig tudományos értéke csak De Pinedo és Byrd expedíciójának volt, a többi amerikai bravúrja inkább a sportteljesítmé­nyek közé könyvelhető. A Bálna teljesen felszerelve készen áll a nagy útra, s ha a légköri viszonyok kedvezőek, pár nap múlva indul is. Fedélzetén két pilóta foglal helyet. A naac.aK A franciáknak az óceán áttépülésé már- már a nemzeti becsület kérdése lett. ők ad­ták az oceánrepülés első mártírjait, e a sze­rencsétlen Nungesser és Coli elől a vakmerő amerikaiak úgyszólván játszva vitték el a babért. A francia s^a-jtő a nemzeti aviatika fej­letlenségét okolja a sikertelenségekért, a francia gépek és motorok gyengeségét. Hogy ebben van valami igaz, bizonyítja az is, hogy Drouhine, a híres francia pilóta vo­nakodott attól, hogy francia Fahrmánn-gé­pen tegye meg az utat, ellenben rögtön el­fogadta Levine ajánlatát és nyíltan meg­mondta, hogy az amerikai Ryan-motorokkal fölszerelt olasz Bellanca-gépet feltétlenül biztosabbnak tartja a francia masináknál. A franciák persze nagyon dühösek Droulrne- ra, mert ha át is jut az óceánon, csak a fél dicsőség Franciaországé, a másik fele az olasz konstruktőrt és az amerikai motorgyá­rat illeti. Nem is beszélve M. Levineről, aki finanszírozza az egész vállalkozást, sőt szük­ség esetén mint pilóta iá szerepelheti Ezen­kívül a németek is mozognak s igy minden­képpen érthető a franciák lázas készülődé­se, amelynek eredményeként nem is egy, hanem négy francia gép készül megostro- molni az óceánt. A németek Természetesen a németek sejn hagyják magukat. Aki valaha is utazott a Lufthansa pompás német gépein, a tökéletesen biztos és méltóságteljes Junkerseken, őszintén szól­va csodálkozott azon, hogy a Junkers-gépok az oceánrepülést hamarabb meg nem pró­bálták. Berlinben biztosra veszik, hogy a német vállalkozás sikerülni fog s ebben a szak­körök nem is kételkednek. Két gép Dessauból, egy pedig Kölnből indul. Itt is minden készen van, csak a kedvező meteorológiai viszonyokat várják. Az amerikaiak És itt vannak végül az amerikaiak. A' Newyorkból Rómába igyekvő Bertrandon kí­vül M. Levine, akinek újabb vállalkozása má,r inkább nemzetközinek nevezhető, hi­szen rajta, az ut finanszírozóján és a gép motorján, kívül más amerikai nincs a fedél­zeten. A gép maga olasz konstrukció, a piló­tája pedig francia. M. Drouhine alaposan be­biztosította magát. Ha megérkezik, huszon­ötezer dollár üti a markát, ha szerencsétle­nül jár, százezer dollárt kapnak a hozzá­tartozói. A nagy start A mezőny tehát igy alakul: 1. Európából Amerikába a) 1. Le Bourget—Newyork: Columbia. Olasz Bellanca monoplán 225 Hp, amerikai Ryan-imotorral. Pilóta: Drouhine (francia). Utas: Levine (amerikai). Lobogó: amerikai. 2. Oiseau Bleu. Francia Fahrmann- biplán két, összesen 1000 HP. francia Ber- hard-L evas seur-motorral. Pilóták: Givon és Corbu (franciák). Lobogó: francia. 3. Nungesser és Coli. Francia Fahrmann- íbiplán. 500 HP. Bernhard-Levasseur-motor. Pilóták: Costes és Labrix (franciák). Lobo­gó: francia. 4. Tangó. Fahrmann-bipláu. 420 HP. Bernhard-Levasseur-motor. Pilóták: Laulhe és Tarascon (franciák). Lobogó: francia. b) Eiampes Philadelphia: 5. La Francé. Fahrmann,-biplán. 500 HP. Bernhard-Levas- seur-motor. Pilóták: Marmi er és Faver au (franciák). Lobogó: francia. c) Dessau—Newyork: 6. Európa. (Má­sodszori start.) Német Junkers-monoplán. 280 HP. német Meroedes-motor. Pilóták: Risztics (magyar) és Edzard (német). Lobo­gó: német. 7. Bremen, Ugyanaz a tipus. (Szintén másodszori start.) Pilóták: Loose és Kohl (németek). Lobogó: német. Ez a két német gép az, amely most az óceánon dúló viharok miatt visszatérni volt kénytelen. 8. Deutschland. Ugyanaz a típus. Piló­ták: Schuöbele, a második pilótát még nem választották ki. Lobogó: uémet. d) Köln—Newyork: 9. Caspar D. 45. Ugyanaz a tipus. Pilóták: Von Sóim és Koe- neeke (németek). Lobogó: német. A gépet legújabban Germania-ra, majd Pressa-ra keresztelték. e) Calshet (Anglia)—Newyork: 10. Bálna. Angol hidroplán. Két, 'összesen 900 HP. an­gol Rolls-Royce-motor. Pilóták: Courtney és j Littler (angolok). Lobogó: angol. Ehhez a tiz európai induláshoz járul még a legújabb két angol: f) London—Newyork: 11. Minchhin ka­pitány és Les Cie Hamilton pilóta ismeret­len gépen. 12. Maokintosh kapitány ugyancsak is­meretlen nevű és gyártmányú gépén. Mind­kettőt az angol Ighajózási minisztérium finan- szirozza. II: Amerikából Európába Newyork—Róma: 11. „Old Glory“. Ame­rikai Wright-monopláu. Három, összesen 1200 HP. amerikai Ryan-motorral. Első pilóta: Bertraud (amerikai). A másik két pilótát még nem választották ki. Lobogó: amerikai. Ez volna tehát a nagy mezőny tartja. A papírformák szerint abszolúte kedvező kilá­tással indulnak a német gépek és Cortney kapitány hidroplánja, a „Bálna". Szakkörök ben kedvezően ítélik meg Bertraud hatalmas Newyork—Róma világrekordjavitási kis'rletét is, de a francia gépek startja elé bizalmatlan­sággal tekintenek. Ugyancsak kétkedéssel várják a „Columhia" második óceánrepülését is. A világ közvéleménye minden kísérlet da­cára skeptikusan Ítéli meg a terveket, mert hegy az óceán átrepülése nem könnyű dolog, azt még a diadalmas amerikaiak is igazol­ják, akik sikerüktől elvakultan néhány nap előtt egyszerre kilenc gépet indítottak Hono­luluba San-Franciskóból, de a kilenc büszke embermadárból csupán kettő érte el célját. Ma indul az Old Glory Newyork, augusztus 20. Az Old Glory, Berthaud és Hill repülőgépe, a legújabb je­lentések szerint szombaton délután 17 óra­kor (newyorki időszámítás szerint) startol. A repülők az óceánon egy koszorút dobnak le Nungesser és Coli emlékére. A koszorú szalagján ez áll: Ti kezd tétek, mi köretünk. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom