Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-21 / 190. (1524.) szám

2 1927 augusztus 21, vasárnap. Keleisziovenszkó katolikus papsása uisszautasífla Kiinka András támadásai! Beszélgetés Dobránszky János esperessel, a keresztényszocialista párt országos alelnüksvsl - A fajgyűlölet szitása nem egyeztethető össze az Egyház szellemével Sóvár, augusztus 19. (.XVAA uiumi munkatársunktól.) Hlinka András, a szlovák néppárt elnöke úgy a hirhedt kassai gyűlésen, mint legutóbb az eperjesi „tiltakozó" gyűlésen kíméletlen és sértő módon támadta meg keletszlovenszkói oltártestvéreit, az országos ke­resztén yszocialista párthoz tartozó római katolikus papságot. A méltatlan támadások éle elsősorban Dobránszky János sóvári esperes-plébános, a ke­resztényszocialista párt köztiszteletnek örvendő országos alelnökének érdemes személye ellen irá­nyult. Hlinka Andrásnak paptársaival szembeni ter- rorszerü, türelmetlen magatartása általános felhá­borodást keltett országszerte — még a szlovák néppárthoz közelálló papok nagyrészének körében is, s mindenki Dobránszky Jánostól várja azt, hogy a megsértett papok nevében válaszoljon Hlinka támadásaira. Fölkerestük Dobránszky Jánost sóvári ott­honában, s az aktuális politikai kérdésekkel kap­csolatban nyilatkozatokat kértünk tőle. Bár ele­inte a nemes egyéniségét jellemző szerénységgel igyekezett elhárítani magától a kérdéseket, ké­sőbb mégis engedett kérésünknek, s a követke­zőkben fejtette ki véleményét. — Milyennek ítéli Főtisztelendő Ur a bel­politikai helyzetet? — hangzott első kérdésünk. — Mint minden higgadt ember, aki elfogulat­lan szemmel nézi az események gördülését. A bel­politikai helyzet a javulás helyett határozottan a rosszabbodás fele hala 1 azóta, hogy Hlinkáék be­vonták vitorláikat. Ezzel szemben azonban örvendetesen halad a kijózanodás pro­cesszusa a nép között, amiben nekünk keresztényszocialistáknak nem csekély ré­szünk van. De még nagyobb lökést ad a tömegek kiábrán-, dulásának az, hogy az agyondicsért demokrácia mindjobban kompromittálja magát és évről-évre súlyosabb és súlyosabb közterhekkel sújtja a né­pet. Legújabban elég hivatko x az úgynevezett szociális biztosításra, amely egyes exisztenciákat, sőt még hitvallásos iskoláinknak financiáléját is létükben támadta meg. így azután nemcsak a la­vinaszerűen emelkedő államadósságok, hanem a rendes államháztartási szélsőségek rövidesen, a tönk szélére juttatják agyonsap.yárgatott népün­ket. . ....... ­— M it szól Tőtisztélendő vr azokhoz a fenye­getésekhez, amelyek a legújabban saját személyét érték Hlinkáék részéről? — Én kérem csekély pont vagyok. De szi­lárd és nyugodt lelkiismerettel helytállók meg­győződésemért s elveimért. Azonban jobban ag­gaszt, hogy maga Szlovenszkó van fenyegetne lé­iében és csufondárosan kijátszva. Kiváltképpen itt Keleten és Ruszinszkőn, ahol vígan folyik az el­nyomatás, a lélekvásárlás, becsapás, fajgyűlölet s az abból támadt nemzetiségi osztályharc. Hlin­káék két irányban felelősek mindezért, ami go­noszság folyik nálunk. Egyrészt a fajgyűlöletért, amelynek vészes láng­jait ök maguk szították fel legjobban, s amit én igazán csúnya és veszedelmes dolognak tartok. Másrészt pedig azért a lecsúszásért, hogy ők a pokrokár és huszita csehszlovák'zmus uszályhordozói és megmentői lettek. Mert tudva­levőleg ennek a nyugtalan, gőgös és megférhelet- len soviniszta szellemnek köszönhetjük minden visszavetésünket a közjogi állapot javulása és az autonómia lehetősége te­kintetében. Másrészt ennek a közszellemnek köszönhetjük valláserkölcsi tekintetben való visszaesésünket és a Szentszékkel való szégyenteljes harcunkat és szakításunkat, középiskoláink elpogányositását, ott, ahol a cseh tanárok nyilt atheizmust hirdetnek és botrányos vallásőcsárlást engednek meg ma­guknak. Valamint ennek az ideplántált pokrokár szellemnek köszönhetjük a valamikor oly becsüle­tes és vallásos népünknek lelki kiuzsorázását, sőt eldurvulását is. Hlinka és a katolicizmus — Hogy bírálja el Hlinka • politikájának az Egyházzal szemben való viszonyát? — Úgy ahogy érdeme szerint kell azt elbirál­Megnyilt az újonnan épült 1SPLAMDE LUXUSHOTEL Stadtpark, Wílson pályaudvarral szemben ni! Hlinka intoleráns szellem és mint ilyen nem jogosult kérkedni azzal, hogy Szlovenszkón a ka­tolicizmus az ő vállán nyugszik. Szerintem az utóbbi évtizedben senki töbet nem ártott a katolicizmusnak, még a legvadabb bolsevizmus sem, mint Hlin- kának türelmetlensége. Mert nem tesz jó szolgálatot az Egyháznak az, aki politikai okokból paptársait gyűlöli, üldözi, palam et publice megfenyegeti és leckézteti, mint valami iskolás fiukat, exisztenciájukban megtámadja és a hívek megvetésének késs kiszolgáltatni a lelkipásztorokat min­denütt, ahol azok vele egy húron nem pendidnek. Ez szerintem a legnagyobb merénylet nemcsak az illető papi szemé­lyek, hanem főleg a hitélet ellen is. Engem például közjogi kérdésekben ég és föld választ el a Micsura vezetése alatt álló pártfrak­ciótól, mégis a nagy katolikum általános érdekei szempontjából szívesebben fognék kezet ezekkel a katolicizmus szempontjábv1 kifogástalan urak­kal, papokkal, sőt hírneves egyházi tudósokkal, akik bár a szorosabb csehszlovák kapcsolatok te­kintetében soha nem csináltak ti'kot, de azért minden papi kitűnőségük me’lett is csak annyi ádáz megrovásnak voüak kitéve Hlinkáék részé­ről, mint mi keresztényszocíalista érzelmeink miatt számkivetett papok. — Én tudom, hogy ezek az urak nem tudnak engem annyira gyűlölni és bennem a papot, mint amennyire én becsülöm őket, még ha az én po­litikám az ő indexükre is került volna. Egyszó­val őszintén kijelenthetem és e tekintetben nem állok egyedül, mivel igen tekintélyes egyházi férfiak az enyémmel hasonló véleményen vannak, hogy Hlinkáék konkolyhintése és a papi kö­röket bontó gyűlölködése többel ártott a papi tekintélynek és nagyobb mérték­ben hurcolta be Sión sáncai közé az anar­chiát, mint bármely más ádáz ellenségünk. — Az ő szelleme nem hagyja békében sem az élőket, sem a holtakat. Durva kézzel nyúl még a lezárult sírboltokra is. Róma volt püspökeit, mint valami tirannusokat, lelketlen Nérókat veti oda a szlovák és szlovják katolikusok megve­tésének. Ez nem az én ízlésem. Nem az én kato- ■ licizmusorn. Ebből nem kérek! De óva intek mindenkit, aki a katolicizmusnak fölséges voltát nem akarja lerántani a sárba. Miért támadta meg Hlinka Dobránszkyt? — Hlinka kassai beszéde szerint, — tettük fel a kérdést, — a Főtisztelendő ur is úgy volt odaállítva a közvélemény elé, mint aki az eper­jesi gyűlésen sz:ntén sértő kritika tárgyává tette volna az itteni püspöki karnak ismeretes pásztor- levelét. — Vissza kell utasítanom még nyilatkozatá­nak raffinált konzekvenciájában is Hlinka urnák ilyen beállítását az én eperjesi elnöki szereplé­semet illetőleg. Én, uram, mint alárendelt pap mindig a legnagyob btisztességtudással és alázat­tal viseltettem a múltban és viseltetem a jelenben is minden apostoli utód iránt, sőt minden tiszte­letlenséget és engedetlenséget, aminőbe Hlinka ur a mukban püspökével szemben egész a véron­tásig esett a maga csökönyössége miatt (A cser­novai esetből kifolyólag. Szerk.), én a magam ré­széről a legnagyobb felháborodással elitéltem a múltban s elitélem a jelenben is. Én mint pap soha abba a hibába nem estem, amelybe számta­lanszor beleesett Hlinka ur papi mivolta óta, hogy tudniillik bármely nációbeli püspök főpász­tori működését akár titokban, akár nyíltan kriti­ka tárgyává tettem volna. Hogy Szüllő Géza dr., országos elnökünk éppen az én elnöklésem alatt lefolyt eperjesi közgyűlésen abbeli fájdalmának adott kifejezést, hogy ő mint magyarajku katoli­kus, hithü ember és a* ő hitsorsosai a magukat csak szlovák püsköknek valló főpásztorainak atyai elismertetéséből kiesetteknek érzik magu­kat és hogy ezt a kijelentést: „mi szlovák püs­pökök, ezentúl: mi Szlovenszkó római katolikus püspökei" elnevezéssel és helyesbbitéssel akarja felcseréltetni, afelett legfeljebb meditálni illet volna Hlinká- nak, mint a Szentatya érdemes protono- iáriusának, nem pedig engem úgy feltün­tetni a közvélemény előtt, mint a nagyte­kintélyű püspöki karral szembenhelyezke- dő lázadót. Szüllő elnökömet még mindig módjában van a protonotárius ur őméltc'ágának e kérdésben a saját felfogásáról meggyőzni, ha ez egyáltalán le­hetséges. És Szüllő ur valószínűleg a laikus lé­tére is helyt állt volna a maga egyházjogi felfogá­sáért ezzel a támadással szemben is. A „liberalizmus" vádja — Mi a válasza Főtisztelendő urnák Hlinka azon vádjára, hogy Ön a katolikus álláspont rová­sára a liberális politikának egyik támogatója volt a múltban? — Nem csodálkozom, — válaszolta, — hogy egyebek hijján a protono-árius ur a liberaliz­musnak kivénhedt köpenyegét is rámdobta, mint olyan papra, aki önmagáról és papi kötelességei­ről megfeledkezett volna. Erre egyszerű a felele­tem. A kisszebeni kerületben valamikor még a magyar éra alatt mindvégig kitartottam az Ottani helyi politikai kitűnőségekkel, akik Apponyival a Széli-kormányba léptek be, majd később a Ti­sza féle munkapártnak a támoga’ói lettek. Akkor bizony, amidőn az igazán ideális néppárt kizáró­lag a katolicizmus zászlajt lobog'atta, valóban vörös posztó volt egyes lelkes néppárti körök előtt még az ilyen komoly politikának a támogatá­sa is, amely, habár határozott keresztény irányt nem képviselt, de azért a kereszténységet és az Egyházai nem ül­dözte, a hitoktatást nem zavarta, sem a Szentszékkel hadilábon nem állt, se az úgynevezett kisiskolái törvénnyel illuziori- kussá nem tette az általános népoktatás keresztény szellemét, sem egyházi birto­kokat nem koboztatotl el, se szerzetese­ket nem kergetett ki ősi hírneves isko­láikból, se katolikus és egyébb hitval­lású tanítóképzőket nem, tüntetett el a föld színéről. Hogy én egy Ghillúuy, egy Hódossy, egy Bujano- vics oldalán, — akik ma még utódaikban is a keresztény politikának lelkes hívei, — akkor meglehetős kényes helyzetben kitartottam, amiatt se akkor, se most az én papi lelkiismeretem en­gem nem bántott. Ezek az urak sem mint politikusok, sem mint katolikusok, sem mint kegyurak soha egyházi érdekeink ellen nem vétet­tek, sőt azokat megvédték. Különösen nagy támogatást nyertünk ezekben az urakban a nehéz helyzetbe jutott katoli­kus iskoláink további államosítása ellen. Erre még ma is büszke vagyok. Ezzel szemben Hlinka - ur, mint politikus se a múltban, se a jelenben nem igen váloga­tott az emberekben; olt állott a cseh re- publika bölcsőjénél, azzal a Srobárral, aki akkor is ellensége volt az egyház­nak, legújabban pedig hitbeli aposztataságával nyíltan szakított az egyházzal. Azonkívül a néppárt ér­demes vezére diadalszekeren v'tette magát Prá­gába, amelynek huszita és atheista szelleme meg­döbbentő módon elharapózott a magasabb kvali­tású körökben. Ez a szellem ma is a legveszedel­mesebb a mi hitünkre és egyházi érdekeinkre, amellyel tisztán politikai elvakultságból a pro'o- notárius ur ma oly édesen ölelkezik. Ott ül együtt, ott paktál a mi bőrünkre olyanokkal, akiknek se Isten, se Egyház, se vallás, se pap, se életben, se holtuk után nem kell, csak krematórium és egy marék hamu. Jó lesz vigyázni, hogy szintén egy marék hamuvá ne váljék a nagy népmentőnek minden alkotása és Róma egyik dignitáriusának minden kaiol citása ebben a díszes társaságban! MBB—m— toüEUSS Hanoii MA ?UM--A-UaeRy;uc-sp0L g5MÖRlWM'eSUK0fiGy/jR4 -PQZNAV/V Mandarin • Cacao - Dló-Créme - Cherry Triple-Sec — Curacao — Karlsbadl kesarü „Kéamárki kiállításon arany éremmel kitüntetve" ,,A Nemzetközi Dunakiállitáson arany éremmel kitűnt* Kormányzó Ur! Huszl, augusztus 20. Élénk örömmel és nagy x eglepe'.éssel olvas­tuk Beszkid kormányzó urnák a Deutsche Press- ben megjelent álitólagos igen határozott nyilatko­zatát. Állítólagosnak mondjuk, mert maguk azok a magyar lapok, amelyek ezt a nyilatkozatot kö­zölték, maguk is csak fenn'artással közük, any- nyii’a hihetetlen Ruszinszkó kormányzójától ez az önérzetes hangú erélyes nyilatkozat. Mert amióta — a legválságosabb belpolitikai harcok, a közigazgatási reform tárgyalás aidején — gubernátort állásával járó faradalmait kip'he- nendő Egyiptomba utazott szabadságra, azóta sem­mit sem hallottunk róla. Már azt hittük, hogy az egyiptomiak megtartották királynak, ami telje­sen megfelelt volna eddigi működésének, mert tudvalevőleg Egyiptomban a „szuverén" király mellett ott van az angol főbiztos, akinek az en­gedélye nélkül a király talán még egy hárem­hölgyet sem vihet be a házába. Most megjelent nyilatkozatából azonban örömmel vettük tudomásul, hogy a Gubernátor Ur él és uralkodik, és éjjel-nappal Ruszinszkó au­tonómiájának megvalósüásán és az itteni autoch- ton lakosság boldogulásán dolgozik. Sajnos azon­ban, hogy ezirányu lázas igyekezetét az eddigi tapasztalataink szerint nem koronázza a várt si­ker. f Nyilatkozata szerint ugyanis iskolákra van a ruszinoknak szükségük, hogy 15—20 éven belül egy öntudatos intelligens nemzedék fejlődjék ki, amely , „minden testvérnemzettel képes lesz fel­venni a versenyt". Hát bdtzosiihaijuk Gubernátor Urat, hogy ha tovább is így folyik az iskolapoliti­ka, ez a mesterségésen táplált bábeli nyelvzavar és főleg az iskolák erőszakos elcsehesitése, száz év múlva sem lesz itt „öntudatos intelligens nem­zedék", legkevésbé ruszin autochton. Ami pedig a testvérnemzettel való versenyt illeti, becses tu­domására hozzuk a Gubernátor Urnák, hogy a felszabadítás hét esztendeje alatt már felserdült egy intelligens ruszin nemzedék, amely tanul­mányait már az uj demokratikus légkörben cseh egyetemeken végezte, de diplomájával kezében saját hazájában elhelyezkedni nem tud, mert minden kiváló minősítés dacára a testvérnemzet­tel saját „autonóm" hazájában nem képes a ver­senyt felvenni. Legerélyesebben hangzik a Gubernátor Urnák az a kijelentése, hogy igaztalannak és inhumánus­nak tartja, hogy az itt született és 30—40 év óta itt szogált tisztviselőket állampo1gárságük miatt zaklatják és hogy követeli, hogy ezeknek az állam­polgárságuk a Lex Dérer alapján elismertessék és ezáltal különösen a régi nyugdíjasok nyomora enyhittessék... „Én ez ügyben sürgősen interve­niálni fogok“. Gubernátor Ur, legyen meggyőződve, hogy ezer és ezer rettegő és nyomorgó család hálatelt szívvel fog Gubernátor Úrról megemlékezni, ha sürgősen interveniálni fog, sajnos azonban, nem nagy reményt füzünk interveniálásához! Mert Gubernátor Ur bizonyára nem is tud­ja, hogy az egész vonalon egy újabb illetőségi hajsza indult meg — főleg a régi még itt maradt autochton tisztviselők és nyugdíjasok elleu, újabb kálváriajárás, költséges okmánybeszerzés, újabb bizonytalanság jutott osztályrészül ezeknek a szerencsétleneknek! Mindenesetre interveniáljon Gubernátor Ur az illetékes köröknél és fejtse ki azok előtt, hogy ezekkel a folytonos gonosz zaklatásokkal, brutá­lis adóbehajtásokkal, a régi tisztviselők követke­zetes elbocsátásával, ez erőszakos elcsehesitéssel itt az „autonóm" Podkarpatska Rus-ban az any- nyiszor emlegetett „konszolidációt" nem lehet el­érni. Ezekkel az erőszakos, soviniszta gyűlölettől sugalt intézkedésekkel csak a legszélsőbb pártok­ba terelik a népet. Ne panaszkodjanak tehát, hogy a kommunista párt annyira mr ^növekedik, ennek nagyrészben maga az eddigi kormányzat az oka. Különben türelmetlenül és reménykedve vár­juk a Gubernátor LTr sürgős és erélyes inter­veniálásának kedvező eredményét. Őslakos. SCHMIDTHAUER-kossrOviz £SEí“^san megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vei keringést, megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. Kphaló kis- és nagyUvegbcH. SxétkOltfésI hely: tg,„Andi fccscrlKU ío. rásvóllnlat Kairóm. Árjegyzék ismétclndóUnak kívánatra bórsMCMtvc. % HNer Testvérek orSon8gyíra j^erndorf Világhírű tem­plomi orgonák, prospektslpok, /i'lamos fujiaií­I szerkezet. itítUnö ajánló le­velek elsőrangú ízaktekintélyek­.! töl. ' 54 éves tapasz­talat. 1327-lg 2270 új orgonát szeeitűnk. j dr-ckner, Rieger-fále or?o óján játszik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom