Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-19 / 188. (1522.) szám

* xA\xJCAR*ílÍKÍiAi2 19227 augusztus 19, péntek. A német újságírás késői romantikusa meghalt Szemelvényes nekrológ Alfréd Holzbockról, a császári éra utolsó lantosáról — A Prágai Magyar Hírlap munkatársától — Berlin, augusztus 18. [ Pár nappal ezelőtt hagyta itt a német kolléga- kát Alfréd Holziboeík újságíró, a történelem kedves krónikása, röviden az utolsó romantikus abban a száraz és komoly mesterségben, amit német zsur­nalisztikának hívnak. Holzbock bátyánk rendezet­len vallási viszonyai ellenére az élesen jobboldali „Lokalanzeiger“-nek volt vagy negyven esztendőn át és a legutolsó pillanatig munkatársa és vele együtt csöndesen és végérvényesen elpihent az a kevés, halk, színes, bohémes vonás, ami a múlt században a német szerkesztőségekben nem volt egészen, ismeretlen. Hiszen ebben az időiben mon­dotta Bismarck német kollégáinkra, hogy kivétel nélkül pályatévesztett emberek, illetőleg soroza­tos pólya tó vesztésük utolsó állomásaként jutottak el az újságírásig. A kedves és Saelid Holzbock ilyen pályatévesztett úriember volt szegény, néze­tünk szerint tehetséges kiskereskedő veszett el benne, mert nem láttam még a nemzetközi újság­írásban még egy ilyen tollat, amely ennyi verve- vel, lelkesedéssel és meggyőződéssel tudott volna valamit dicsérni. Csak az áru hiányzott szegény jó Holzbock mellől, a rossz és senkitől vásárolni nem kívánt áru, amit azután ő kivételes entuziaz- musával bizonyosan legelsőrendü cikké kreált volna. Jobban mondva nem is hiányzott ez a senki által vásárolni nem akart áru. Alfréd Holzbock rávetette magút a társaisági, sőt mindenekelőtt az udvari életre és negyven óv, valamint a tehet- ségtelenség szívósságával elérte azt, hogy a ^tár­sasági jelenségek Holzbock-módra“ egyik legked­vesebb olvasmányává váltak a Lokalanzeiger kö­zönségének. Alfréd Holzbock feltalálta és szaba­dalmaztatta a szuperlativuszok nyelvét és jólelkü, jóakaratu publikum, úgy tetszik, örömét találta ebben a talmi csillogásban, ahol minden jelző mö­gött megérezhető a verejtékszag. A Siimplizissiimus külön karrikatura-oldalt szentelt Holzbock bátyánk elmúlásának és ezek a képek mindennél élesebben rávilágítanak ennek a háromszáz évvel elkésve született kobzosnak egyéniségére. Első kép: Holzbock bácsi nyugodtan, fölény- nyél halad a menyország kapuján. Félig kihúzza igazolványát és hanyagul szól: sajtó, szabadjegy, Holzbock. Szent Péter megértőén és az „itt úgyis minden hiába" nemzetközi gesztusával billenti ineg glóriáját. Második kép: Holzlbocknak megmutatnak egy Bzelidképü, nyájas öregurat. —° Mózes, — közli vele informátora, aki nyilvánvalóan az újságíró érdeklődését akarja felkelteni a biblikus világfhi- r©9ség bemutatásával. De Holzbock bácsi pikiro- aott arcot vág és mélyen sértve felel vissza: — Mózes? Sajnálom. Nem ismerem. A harmadik karrikatura egészen lakonikus: Goethe elbocsátja krónikását, Eckermann't: — Fiam, elmehetsz. Megérkezett Holzbock. Nincs toár szükségem rád. Az utolsó képen Alfréd bácsi interjút folytat a jó Istennel és fölajánlja szolgálatait a „Mennyei Híradó" „Innen-onnan“-roviata számára. Alfréd bácsi újságírói munkásságáról is mó­domban áll szerencsés véletlen folytán közvetlen dokumentummal szolgálni. Egyik berlini irodalmi revü hónapokkal ezelőtt kiadott egy színházi kü­lön'számot, ahol a mai világirodalom, az elmúlt világtörténelem és a világsajtó drámaírói, kritiku­sai, társasági referensed jutnak egyenként néhány sorban szóhoz. Az illető szám most került kezeim­be. Holzbock bácsi meglepő módon egész ciíkkel szerepel. A szerkesztő nyilván azon az állásponton volt, hogy Holzbock a végeredményben halhatat­lan műfajt, az igazi művészetet mindenütt végig­kísérő kiccset képviseli. Iime néhány részlet: „Az opera tegnapi díszelőadása pontosan nyolc órára volt kitűzve. Minden bizonnyal a legporripá­zóbb esemény volt a tegnapi: operaháziunk fenn­állása óta. Mindaz a hercegi ragyogás, amely ope­rai díszelőadásokon elkápráztatni szokott bennün­ket, tegnap (pénteken) fascináló fokozódást ért el. A bejárattól egészen fölfelé, a magas olimpusig virágpompában csillogott minden. A kapu ive fö­lött hosszú árbocokon leng a fekete-f ©bér-vörös és kék-sárga lobogó. Babér- és mirtuságak látható jelei az ünnep fontossságának. Egy órával az előadás kezdete előtt bevonul­tak a vendégek, a nézőtér uniformisok és ünnepi frakkok tulajdonosaival telt meg: a páholyokban az udvari társaság foglalt helyet és bizony meg­történt, hogy — helyszűke miatt — az udvar több csillaga a másodikemeleti galériából volt kényte­len leragyogni. Mint valami nagyszerű mozaik: ilyen volt a látott kép és mily keret vette körül énképét! Vörös és fehér szegfűk ezrei ölelték kö­rül a páholyok fehér kiszögellését, amelyek finom aranyomamentikával voltak ellátva, hogy azután girlandokban és csokrokban hulljanak le és min­dennek csodálatos, lakodalmas ünnepi keretet ad­janak. A mellckpáholyokban a hercegi családok tagjai nagy számban és a bíboros baldacliin fölér egészen a második emeletig. ...León Blech irányítása mellett a Loheugrin első felvonását adták: uj betanulásban. A színpa­don a szabad természet húzódik el és érdekes el­lentétként szolgál a nézőtéren látható színjáték­hoz. Haígreen-Waag asszonnyal, mint Elzával — aki különben kezdetben könnyű indiszpozicióval küzdött —. Rudolf Bergerrel, mint Lchengrinnel — hangja kitünően érvényesült — és Amdt-Ober asszonnyal az együttes kitűnő volt. És a végén, amikor a nép a szerelmeseket, Lohengrint és El­zát friss fenyőgallyakkal díszíti és ünnepli, úgy tetszett, mintha a látszat világa üdvözletét harso­gott volna a jegyespár felé, akik a császár és a császár nő között ültek. HlO-kor véget, ért az ünnepi előadás, amely­hez még világító szökőkút csatlakozott, majd cercle a rózsákkal és mirtussal koszoruzott foyer- ban. Szétfoiszilot't a legnagyszerűbb, 1 egün népibb, királyi és történelmi pompával átszőtt színjáték; színjáték, amely egyediül a német császári hata­Krakó, augusztus havábau. (Kari Bőgholm tudósítása.) Lengyelország volt miniszterelnöke és külügyminisztere, Skrzynski Sándor gróf pompás dolgozó szobá­jában fogad ... A nagy terem falain Mária román királynő, amerikai elnökök, francia és angol államférfiak fényképei tanúsítják azokat a diplomáciai szolgálatokat, amelyeket Skrzyn­ski gróf hazája érdekében két világrészben végzett. Az összeomlás előtt Lengyelország eme legkitűnőbb államférfiai az osztrák-ma­gyar diplomácia kötelékében működött, majd az önálló Lengyelország megalakulása után bukaresti követté nevezték ki. Az ő érdeme a lengyel-román együttműködés megteremtése. Mint miniszterelnök és külügyminiszter ki­mondott békepolitikát folytatott és szinte az összes pártokat tömöritette Locarno szellemé­ben. Felemlítem, hogy a nemzeti demokrata párt vezérei még mindig élesen bírálják kül­politikájának irányát és szemére vetik, hogy absztrakt nton haladt, ahelyett, hogy konkrét érdekeket követett volna. — Igen, — feleli a gróf keserű mosollyal — szememre vetik, hogy pacifista politikát folytatok és lengyel nemzeti politikát követel­nek velem szemben. Csakhogy az igazi lengyel nemzeti politika a béke politikája. A mi államunk tulajdonképpeu fiatal' ál­lam, egész nemzeti energiánkat a belső újjá­építésre kell koncentrálnunk. Ez azonban a hosszú béke biztosítéka nélkül nem lehetsé­ges. Lengyelországnak békére van szüksége: a •luxé nemcsak szivünk óhaja, hanem vitális szükségletünk. A lengyel politika felelős ve­zetőinek a külföld államférfiaival együtt mű­ködve a különszerződések és paktumok hálóza­tával biztositaniok kell a békét. Mi békét aka­runk és követelünk. — Excellenciád a krakói egyetemen tar­tott egyik nyár elejei előadásában élesen bí­rálta a be. ___,--~ueseket és uj sssi-oniet kö­vet elt az európai politikában, vetettem közbe. — Igen, az idő azt követeli, hogy térjünk vissza Locarnohoz és ezt a követelést meg nem szívlelni igen veszélyes lenne. Csak a lo- carnói szellem biztosíthatja kontinensünk bé­kéjét. Ezért Locarnónak győznie kell. Ma már mindenki tudja, hogy Clemenceau és Lloyd George rossz békeszerződéseket csinált. Ezeknek a szerződéseknek elkészítői nem rendelkeztek megértéssel a politikai realitás­sal szemben és ez a körülmény tette szükséges­sé a locarnól paktumot. A versaillesi békeszerződés a büntetés inst­rumentuma volt, a, locarnói paktum ezzel szemben az együttműködés szerszáma. Locarnó jelenti tulajdoniképpen a morális bé­keszerződést, Locarnó az erkölcs Versaillesa. A békeszerződések alapvető hibája az, hogy egész népeket akart megbüntetni. Versailles- ban, Saint-Germainban, Trianonban nem a béke és az együttműködés, hanem a büntetés szelleme uralkodott. A locarnói paktum vál­toztat ugyan ezen a szellemen, azonban a ren­delkezéseket változatlanul hagyja. A győztesek Locarnóban kezet nyújtottak a legyőzöttek- nek együttműködésre a háború nyomainak el­törlése és egy uj bábom lehetetlenné tétele érdekében. A locarnói paktum nemcsak Németország számára jelent előnyt. Már az a körülmény, hogy a versaillesi szer­ződés az európai politika uj irányának alapja lett, igen nagy jelentőséggel bír és nagy ér­teket jelent a győztes államoknak. lom jegyében bonitakozbatik ki csupán." Irta mindezt Alfréd Holzbock 1918 május hu­szonnegyedikén, egy hercegi pár esküvője kap­csán rendezett operai előadásról. A stílust és a szavakat egészen precízen adtam vissza. Mindez különben másodrendű jelentőségű. Sokkal különösebb és megdöbbentőbb: hogy milyen messzire van mindez ma tőlünk. Az el­múlt tízegynéhány esztendő alatt száz évvel öre­gedtünk. A német császári hatalomról már a lcar- rikatuiristák sem viccelnek: annyira elfelejtette mindenki. Társasági eseményekről Középeurópá- ban tiz meleg sorban emlékeznek meg a lapok és inkább a naivabb és álmedozőtob publikum kedvéért. A mindennapi kenyér és a kenyérért folytatott politika eseményei, a technika, a tudo­mány, a mindennapi élet szenzációi foglalkoztat­ják a lapokat és a bágyadt IIolzbock-romántlká­nak halálosan vége van. Bere-nd Pál. = Vájjon Lengyelországnak is füzödnek-e különös érdekei a locarnói paktumhoz? — Igen, a versaillesi politika a Ruhr-vi- dék megszállásához vezetett és az európai há­borús szellem megörökítésével fenyegetett. Ez Lengyelország számára szomorú kilátásokat nyújtott. Ebhez járul, hogy a Ruhr-háboru, ha tovább folyt volna, an­gol-német közeledésre vezetett volna, ez azonban Lengyelország és Franciaország számára végzetes, katasztrofális lett volna. Ez Lengyelország reálpolitikai érdeke a locar­nói paktumban. = Excellenciád ellenfelei azt állítják azonban, hogy a locarnói paktum aláírása óta Európában kétféle határok vannak: a nyugati garantáltak és a keleti nem-garantáltak. — Igen és nem. Azt azonban meg lehet állapítani, hogy a kétféle határok nem Locarnó következményei. Ez a helyzet a versaillesi szerződésben adódott, amelyet ellenfelem, a nagy nemzeti demokrata vezér, Dmowski irt alá. Locarnót az egész történelmi fejlődéssel való szerves összefüggésben kell megítélni. Franciaország eredetileg biztonsága érdekében megszállva tartotta a rajnai vonalat. Egy ame­rikai-angol garanciaszerződés ígéretével Lloyd George és Wilson azonban Franciaországot lemondásra bírták. Katonai megszállás helyett a győztes államok szerződés utján tervezték a rajnai vonal garantálását. Ez a locarnói pak­tum történelmi előzménye. Tehát már erede­tileg is különbség volt a grantált határok s a közönséges, külön szerződések által nem ga­rantált határok között és ez nem az én talál­mányom. — Nem szabad elfeledni azonban, hogy Németország a népszövetségbe való belé­pésével garantálta a mi határainkat is. A népszövetség garanciája ugyanis közös a német keleti és nyugati határokra. Ehhez já­rul a rajnai határnak garantálása Anglia és Olaszország által is, mivel ezek az államok érdekelve vannak ott. A mi határainkat más államok, amelyek itt bírnak érdekeltséggel, nevezetesen Franciaországgal és Romániával való szövetségi szerződéseink garantálják. = Mi a véleménye Exellenciádnak egy esetleges keleti Locarnórói? — Erről csak azt mondhatom, hogy mi lengyelek természetesen szívesen aláírnék. Véleményem szerint azonban ilyen német-len­gyel locarnói szerződés csak nehezen jöhetne létre. A dolgokat józanul, és reálpolitikailag kell megítélni. Egy nyugati Locarnohoz Német­országnak nagy érdekei fűződnek: garanciát kapott egy uj Ruhr-megszállással szemben, elismerték tanácstagként, tehát nemzetközi vi­szonylatban ugyanolyan pozícióra tett szert, mint Franciaország és Anglia. Lengyel részről azonban német területeket nem fenyegeti a megszállás veszélye. Nem hiszem azt sem, hogy Németország­ban akad valaki, akinek Lengyelországgal szemben háborús szándékai lennének. Ebben a tekintetben tehát nem nyújthatunk Németországnak serríhiitsem, miért kössön te­hát a német birodalom velünk locarnói egyez­ményt. Ezzel szemben Lengyelország igen ér­dekelve van a locarnói szellem általános fej­lődésében. Európa teljes pacifizálása életér­dek számunkra. Meg vagyok győződve, hogy ugyanez áll az összes európai államokra. Egy uj világháború ugyanis egész világré­szünk számára katasztrofális lenne. A locarnói politika nem az illúziók politikája. Franciaország is hasznot húzott belőle. A Dawes-tervezet a Ruhr-kalaiid befejezése után „Lengyelország sem csatiakozhat a kisaniantísaz, amely Magyarország és Ausztria ellen Irányul!" Beszélgetés Skrzynski Sándor gróf veit lengyel minisztereSnökkel és külügyminiszterrel — Európa békéje és Lengyelország — Német­ország és Lengyelország keleti Loearnéja — &z orosz kérdés Összeomlással fenyeget a belgrádi egyetem épülete Belgird, augusztus 18. A belgrádi egyetem épületét a beomlás veszélye fenyegeti. Tegnap este észrevették, hogy a palota egyik főfala be­süppedt 8 az épület egészen elferdült. A kiküldött bizottság megállapította, hogy az egyetem épülete alatt már régebben megrepe ' a vízvezeték fő­csöve, aminek következtében a pincék szinültig megteltek vízzel, a kiömlő viz pedig az épület alapjait teljesen alámosta. Szakbizottság vélemé­nye szerint az épületet át fog kelleni építeni. jött létre. Franciaország most végre mégis kap reperációs fizetéseket. Azelőtt nem volt ez igy. Azonkívül Franciaország a Németország felé eső határai számára angol-olasz garanciát ka­pott. Tudom, hogy a locarnói politikának Franciaországban is nagy nehézségei voltak, amint ezt a francia miniszterelnök lunevil- lei beszéde mutatta. Biztos vagyok azonban abban, hogy a locarnói politika, amelynek kidolgozásában a francia államférfiak kiváló módon kivették részüket, végérvényesen győzni fog. = Sokat beszéltek arról, hogy Franciaor­szágnak esetleg egy Lengyelországot ért el­lenséges támadás esetén jogában ál] francia katonákkal Németországon át Lengyelország­nak segítségére sietni. Miként vélekedik er­ről Excellenciád? — Németország az átmenetelés jogát nem tilthatja meg. Meg kell azonban adni, hogy igen különös gondolat lenne francia katonákat francia egyenruhákban Berlinen keresztül ve­zetni. Talán ebben az esetben a katonákat in­kább tengeri utón küldenék segítségünkre és csupán a mupiciós vonatok haladnának át né­met területen. Egy Lengyelország ellen irányuló német támadás esetén a locarnói paktum szerint Franciaországnak joga van a semleges zó­na megszállására. Egy orosz támadás esetén Franciaországnak már a népszövetség statumai alapján is jo­ga van, hogy segítségünkre siessen. Nem is le­het gondolni arra, hogy Németország eloben az esetben eltiltsa az átmenetelés jogát, mivel ez azt jelentené, hogy Németország a népszövet­séggel szemben Oroszország mellé áll. = Diplomáciai körökben azt tartják, hogy Excellenciád emlékezetes beszéde a krakói egyetemen a lengyel politikai életbe való visz- szatérését jelenti. — Ma nem vagyok aktiv politikus, azon­ban lehetetlen volt számomra tovább nyugod­tan ülni és nézni, hogy a locarnói eszme, az európai béke biztosításának egyetlen útja, egy­re inkább veszélyeztetve van. Egyszer már ki kellett mondani az igazat. Milyen nehéz azonban ez, — sóhajt fel Locarnó nagy len­gyel barátja és melankolikusan hozzáfűzi — milyen hálátlan dolog a sovinizmus ellen küz­deni! Minden oldalról reám támadtak. Sokkal könnyebb demagógiát űzni, mint reálpolitikát folytatni. — Sokat beszéltek Lengyelország belépé­séről a kisantantba. Mi a véleménye erről gróf urnák? — Lengyelország belépése a kisantantba lehetetlenség már a történelmi fejlődésből kifolyólag is. A kisantant Magyarország és részben Ausztria ellen is alakult. Ebben az irányban azonban nekünk nincse­nek érdekeink, csupán Ausztria csatlakozása Németországhoz érintené érdekeinket. Ezzel szemben a kisantant egyes államaival igen jó viszonyban vagyunk. Romániához tudvalevő­leg szövetségi szerződés fűzi Lengyelországot. Külügyminiszterségem alatt mindent elkövet­tem, hogy viszonyunk Csehszlovákiával is mi­nél jobb legyen. Jugoszláviával való viszo­nyunk is igen szívélyes. = És az orosz kérdés? — Oroszországgal is a lehető legjobb szom­szédi viszonyra törekedünk. Gazdasági téren még sok mindent lehetne csinálni. Ami a po- litakai viszonyt illeti, úgy tekintetbe kell ven­nünk Lengyelország geográfiái helyzetét. Csi- cserinnek a vele folytatott tárgyalások során is­mételten megmondottam, hogy Lengyelország kész arra, hogy Oroszor­szággal védelmi szerződést kössön azon­ban csak abban az esetben, ha ez a paktum a balti államokra és Romániára is kiter­jed. Lengyelországnak morális kötelezettségei van­nak a kicsiny balti államokkal szemben, ame­lyek velünk egyidejűleg nyerték el állami ön­állóságukat. Ezeket nem adhatjuk fel. Ezzel a beszélgetés véget ért. Lengyelor­szág nagy államférfia, aki előreláthatólag rö­videsen újból aktív szerepet vállal a lengyel külpolitikában, igen szép és valódi európai szellemtől átfűtött programot adóit. xx A ponyvairodalom métely ező hatásától óv­ja meg gvermr'-tt, ha jó olvasmánnyal lálja el. Rendelje meg a Tapsifüles nyuszikát

Next

/
Oldalképek
Tartalom