Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-19 / 188. (1522.) szám
2 1927 augusztus 19, péntek. Bulgária nem iiőciol meg Jugoszláviának A szófiai hivatalos körök felháborodással cáfolják Radics kacsáját, hogy a bolgár király a jugoszláv-bolgár egyesülésért „minden áldozatra hajlandó'* Szófia, augusztus 18. A belgrádi Pravda ama jelentése, hogy Borig király kész a trónról lemondaná, hogy ha az ö személye gátolná Bulgária és Jugoszlávia közeledését, Bulgária összes politikai köreiben mélyreható elkeseredést váltott ki, egyrészt, mert a jelentés hazug, másrészt pedig azért, mert Boris király nagy népszerűségnek örvend országéban. A bolgár félhivatalos azt Írja, hogy sem a király, sem pedig környezetének egyetlen felelősségteljes tagja sohasem tehetett ilyen kijelentést. Minden ilyennemü kijelentés légből kapott szenzációhajhászás, mint például az a jelentés is, hogy Boris király Sándor jugoszláv királlyal Münchenben titokban találkozott. Radics rosszul szolgálja ezekkel a kijelentésekkel azt a müvet, amelyről azt állítja, hogy megvalósítására törekszik. Rendkívül csodálkozunk — Írja a lap —, lia azt látjuk, hogy a belgrádi kormányhoz igen közel álló szócső ilyen ostoba jelentéseket reprodukál, amelyeket ő maga sem vesz komolyan. A többi bolgár lap érdemben ugyanígy ir az esetről, de sokkal elkeseredettebb hangon és elkeseredésüknek nyílt kifejezést is adnak. rMMBEBEBW A keresztényszocialista párt térfoglalása szlovák vidékeken Alakuló párfgyülések Zsolnán és a sáros! Somosban — Újabb szervezkedési mozgalmak a magyar vidékeken a nép vezetésére'* (nem is szólva a szirima- gyar vármegyékről), ha igaz az, hogy „a csehszlovák önállóság proklamálása idején nem volt olyan cseh, aki nem lett volna tisztában azzal, mily kemény dió lesz Szlovenszkó- nak a cseh tradíciókra támaszkodó állam kereteibe való beszoritása", ha igaz az, hogy „Szlovenszkó intelligenciájának 95 százaléka szellemben és nyelvben magyar**, ha igaz az, hogy „a népnek túlnyomó többsége szlovákul beszélő magyarrá lett** — már pedig feltehető, hogy az olyan tizenhá- rompróbás hazafiak, mint a megnevezett két szlovák politikus, hazájuk viszonyait a nagy nyilvánosság előtt nem fogják a valóságnál kedvezőtlenebb színben feltüntetni, — nem tehető-e fel, hogy a Prager Pressét inspiráló államférfiak talán tévesen informálták a mit sem sejtő Millerand urat „egy teljes őszinteséggel megvalósítandó népszavazás várható eredményeiről**? Kritikus. A franciák késleltetik a rajnai békét London, augusztus 18. A Daily Chronicle mai számában közli, hogy az angol kormány Parisban ajánlatot tett a rajnai megszálló hadsereg létszámának 70 ezerről 60 ezerre való csökkentésére. A szövetséges államok most arról tárgyalnak, hogy a csökkentésben egyenként mily arányban vegyenek részt. Franciaország azt ajánlja, hogy a 10 ezer visz- szavont katonából 5 ezer francia legyen, a többi angol és belga. A Daily Chronicle szerint ily arányszám mellett Anglia semmiesetre som egyezhet bele a csökkentésbe. A franciáknak sokkal több katonát kell visszavenniük, ha azt akarják, hogy a rajnai megszállás továbbra is nemzetközi jelleggel bírjon. Öt vési magyar képviselő megy az mfsrpariamentáris unió konf erenciáj ára Budapest, augusztus 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az interparlamentáris unió, mint ismeretes, augusztus 25—30-a között tartja meg XXIV. konferenciáját Párisban, amelyen 36 állam képviselői vesznek részt, köztük Magyarország is. A magyar képviselőház 245 tagja közül 235 tagja egyúttal az interparlamentáris uniónak is. Magyarországnak a konferencián: 13 szavazata van, mig Csehszlovákiának 14, Romániának 12, Jugoszláviának 11, 8 Ausztriának 9. A legnagyobb szavazatszáma Amerikának (24) és Japánnak (23) van. Az interparlamentáris unió mostani konferenciájára Budapestről a magyar országgyűlés két házának 50 tagja utazik el. A csoport holnap reggel indul el Budapestről. A magyar fővárosi törvény reformja Budapest, augusztus 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) -Az országgyűlés őszi napirendjén szerepel a fővárosi törvény revíziója, amelynek részletein már dolgoznak a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályában. A tervezet szerint, mint beavatott helyről értesülünk, a székesfőváros polgármesteri szókét nem választás, hanem kinevezés utján fogják betölteni. A további részletek még ismeretlenek. Kassa, augusztus 18. Az országos keresztényszocialista párt szlovák osztálya az elmúlt vasárnap minden tekintetben jól sikerült és nagyszabású nép- gyülést rendezett a sárosmegyei Drinov (Somos) községben, amelyen dacára a kedvezőtlen időjárásnak, a szomszéd községek szlovák lakosai is igen tekintélyes számban jelentek meg, sőt akadtak köztük többen olyanok is, akik az eperjesi Hlinka-párti gyűlésről (amelyen Hlinka ismét oltártestvérei, a keletszlovenszkói római katolikus papok ellen intézett kíméletlen támadást) jöttek és itt a keresztényszocialista pártba tagokul jelentkeztek. A gyűlést Szabói András helyi elnök lelkes üdvözlő szavakkal nyitotta meg. Dobránszky János kritikája Hlinkáékról Utána Dobránszky János, a párt országos alelnöke emelkedett szólásra. Visszaemlékezett arra az időre, amidőn ezelőtt körülbelül harminc esztendővel a drinoviak, akkor még soimosiak búcsúztatták őt mint távozó káplánjukat. Emlékezzenek vissza —. úgymond — arra az időre, amelyre ő is mindig a legnagyobb szeretettel gondol vissza, az ő jelszava most is, mint akkor volt: „Za Boha a za Národ“ (Istenért és a népért). Most is ez a gondolat vezeti és ez a meggyőződés tette őt az országos keresztényszocialista párt lelkes harcosává. — Talán vannak köztelek — mondja Dobránszky —, akik nem tudják megérteni, hogy a keresztényszocialista párt miért jön olyan helyekre is szervezkedni ide közétek, ahol eddig majdnem kizárólag a Hlinka-párt, amely szintén kereszténypártnak vallja magát, uralta a helyzetet. Ezt akarom nektek megmagyarázni, mert ennek két oka van. Az egyik oka az, hogy a Hlinka-párt a kereszténységből csak a római katolikus vallás dogmáit tartotta meg, de ezekből is kirekesztette a keresztény felebaráti szeretetet, melynek helyébe a soviniszta gyűlölködés magvait ültette. Mig Hlinkáék azt kiabálják mindenfelé, hogy Szlovenszkó a szlovákoké és minden más nemzetiséget el akarnak nyomni, ki akarnak irtani, — addig mi azt hirdetjük mindenütt, hogy Szlovenszkó a szlovenszkóiaké, tehát Szlovenszkó ösz- szes őslakosaié, azoké, akiknek atyái és ősei is itt laktak már, itt véreztek ezért a földért tekintet nélkül arra, hogy szlovákok, ruszinok, magyarok vagy németeknek vallják-e magukat, tekintet nélkül arra, hogy római katolikusok, gö- rögkatolikuisok, luteránusok vagy kálvinisták-e! Ez a felebaráti szeretet, Krisztusnak ez a tanitása lebeg a mi szemeink előtt, mert keresztények vagyunk! — A másik, amiért HXinkáékkai szembehelyezkedtünk az, hogy Hlinka és pártja, amióta összeházasodott a csehekkel, belépett a kormányba, két miniszteri székért, egy bankkölcsönért feladta az autonómiát. Ezt a sárba taposott zászlót, amelyre az autonómia (samoprávnost) jelszava van felírva, ezt a sárbataposott zászlót tisztítottuk mi meg, ezt emeltük magasra, — mert mi pártunk megalakulása óta állandóan Szlovenszkó autonómiájáért küzdöttünk, küzdünk és küzdeni fogunk utolsó csepp vérünkig! Mély hatást kiváltott beszéde végén arra hívta fel szlovák hallgatóságát, hogy a községi választásokon a keresztényszocialista pártot támogassák. A Gasovszky Gyula körzeti titkár beszédével végetérő gyűlés után a lakosság meleg szeretettel tüntetett Dobránszky János mellett. Pártalakulás Szobráncon Ugyancsak vasárnap folyt le a keresztényszocialista párt alakuló értekezlete az ungmegyei Szobráncon is. A néjíes értekezleten a helybeli és környékbeli keresztény társadalom minden rétege egyaránt képviselve volt. MARIÉ ANNE Irta: Szekula Jenő Kedden este postakocsiiba ült, hogy Gaénből Parisba utazzon. A névéit beintálk egy nagy könyvibe, — ahol összegyűjtik az utasak névsorát. A kisasszony nyugodt, egyenletes betűikkel, mig a höklétől! meg nem remegett a kezében, irta alá: Miarie Anne d‘Armanfí. Őséi kemény, vad breton nemesek voltaik, egyenes ivadékai a komor nonmanokmak, akik ka- lózhajóikka! szellték a ködszimü vizeket, — inmen az d‘Armans előmév, — de most a vért szomjubozó istenek uralkodnak, — miás világ van — 1793-mat számítanak a naptárak, — a nemességet- eltöröljék. A magas, karcsú hölgyet is miás néven fogja elkönyvelni a napi krónika. Sötétbe merült, nép télén mezők fölött száguld ét a nehézkes határ, az elől loholó fullajtár trombitálja kísérteties visszhangot vált ki a cööndben, — az óceán nedves leheletétől beharmatozott kaszálóik, — mig a kocsi sápadt lámpája megcsillan felettük, vérpiros színben szikráznak a dérből, — mintha menekülő tündérek vérző, lábnyoma lenne a magas fülben. — Miikor érünk Párásba? — kérdi a kisaszszony fogvacogiva. — Csütörtökön. A lány elsápad. Milyen hosszú az ut. Utaznia kell egy egész éjszaka-, — majd megint egy teljes estiét kell el töltenie a rázós, rozoga alfcailimiatossá- gon. Feje fáradtan hátrahanyatlik a meleg bőrülésen. Sötétarcu, pirossapkás alakok szállítanak fel, kezük fekete, talán a lőporfüsttől, vagy a megaludt vértől. Gyanús embereket és árulóikat BZíimaltolnak mindenütt s az Égialité hercegről beszélnek, aki lakkcsizmáit nem engedte lehúzni a kivégzés előtt, — s Mária Amit onnét te nevét emlegetik, az osztrák nőét, kinek feje nemrég hullott a zsákba, — mafcogások és szitkok között ismételgetik az ocsmány rágalmaikat, amikkel a pirosfcépü Hébert illette a királynét, miikor ez védtelenül állott, szörnyű, kőarcu bírái előtt. Mariié Anne kisasszony úgy tesz, mintha egy szót sem venne ki az egész beszélgetésből. Nemes lány és zárdában nőtt fel, — de lelkét már átitatta színes mérge a forradalomnak, öt év előtt még felháborította volna ez a beszéd, — keze most is görcsösen ökölbe szorul, — a gyülölsógtőJ, amelyet a zsarnokok iránt érez; egyformán — ha bd- borpalást is borul rájuk) — vagy ha a csatorna vetette ki őket magáiból. — Csak Párisban legyek, — sóhajtotta halkan félálomban. — Elfogy majd a mosoly a kegyetlenségtől vonagfló arcokon. S mig aludt a ködtől és testetlen lelkektől párolgó fekete mezők fölött, karékrobogásban Jean d‘Arc kisasszonyról álmodott, — a szent vierge-TŐl, aki kardot ragadott, hogy megszabadítsa hazáját a zsarnokoktól. — Hozzá akarok lenni hasonlatos, — sóhajtja miég mindig bódult fővel, — a szent leányzó, aki megedzette a bátortalan férfiak szivét, — kardot ragadott, tűzben égett el, — s máglyaiíüstlbem szállott a menny kék boltozata felé a lelke. Elszunnyadt. Gyermeke írásra ébredt. Valami -asszony szállott feli a közbeeső állomáson, — a lángban álló Vendiée-ből menekült, ahol kőházukat felgyújtották az ágyúgolyók. A kocsi vak hirtelenséggel megingott. A vidéki asszonyság megbotlott s a karján cipelt gyermeket majdnem a oaen-i kisasszony ölébe ejtette— Bocsásson meg, kisasszony, — dadogja zavarod ottan. — ó... nem tesz semmit, — feleli Marié Anne, finom, de erős ujjaival végigsimogatva a kis fiuoska göndörödő barna hajfürtjeit. Hirtelen elsápad. Arca kifehéredik, akár a liliom. Eszébe jut, hogy neki nem lesznek soha gyermeked ... nem lesz apja ... testvéred sem többé... kiket Gaember hagyott, s csak levélben búcsúzott tőlük, bocsánatukat kérve... hogy Angliába utazik. Ne tudják meg soha, mii lett a vége. Hívja a eors ... vonul Páriába feltartóztathatatlanul, hogy pusztítson és felóldoztaesék. — Meg fogam ölni Mayáit-ot, — sóhajtja féiálotmban. — í^jjel a guiliatine-ről álmodott. Sápadt szekerek végtelen sorát látta, férfiakkal, nőkkel, kiknek keze há'traiklöbözve, — s vitetnek a vesztőhely felé. Miikor fölébred, a nap már az arcába süt, károgó holllóceapat vonul a nap piros színeiben fürdő ég fölé, mintha vi 2befojtott és felpuíflaidt tetemeire vadásznának, a kegyetlen, tömeggyilkosságbam tobzódó forradalomnak, összeráztoódiifc. — Nyugtalan álma lehetett, kisasszony, — szólal meg mellette egy ifjú, aki akkor szállott föl a kocsiba valami elhagyott község állomásán, mig a lány aludt. A lány szemébe meleg fény költözik. Az ifjú így első látásra — határozottan tetszik neki, — Kükemezey Mihály szobránci iparos megnyitó beszéde után Fleischmann Gyula dr. kerületi főtitkár nagyszabású beszédben foglalkozott a bel- és külpolitika, továbbá a gazdasági helyzet aktuális kérdéseivel. Nyolc év tapasztalata — úgymond — beigazolta, hogy Szolvenszkó csak úgy lesz fejlődésképes, ha autonómiát kap és ipara, mezőgazdasága megfelelő állami támogatásban részesül, úgy mint a múltban. Enélkül itt a szegénység és ezzel járó elégedetlenség egyre nőni fog. A mf. ügyeink iránt nincs megértés. Hogyha volna, akkor például már régen rendet kellett volna teremteni a homonnai munkásbiztositóban, ahol a zempléni és ungi lakosságot ma úgy kezelik, mintha egyenesen a tönkretételét kívánnák. Egész Zemplén és Ung népe fel van háborodva és el van keseredve a hommonnai munkásbiztositó pénztárak és vezetőinek a magatartása miatt és senki sincs, aki ennek a népnek panaszait figyelembe venné. Adott esetben például a munkásbiztositó autón ügyvédet küldött ki a felek nyakára és 2000 korona követelés mellett 800—900 korona ügyvédi kiadással terhelte meg őket. Hatásos beszéde végén hangoztatta Fleischmann Gyula dr., hogy csak annak a politikának van létjogosultsága az őslakosság körében, amely nem ismer különbséget szlovákok és magyarok között. Ganyó István szobránci lakos lelkes hatású beszéde után a pártértekezlet kimondotta a helyi pártszervezet megalakulását a következő tisztikarral: elnök Kükemezey Mihály, alelnök Marcin Mihály, titkár Ganyó István, ügyész Maxim Jenő dr., pénztáros Havasi Andor, pártvezetőségi tagok: Jencsik Mihály, Szlanyinka János, Blaskó János, Jassik József, Kárász András, Varga Mihály, Onder György, Bruga András és Busovszky András. Petrásek Ágoston zsolnai beszéde Az országos keresztényszocialista párt szlovák osztálya augusztus 15-én népes. pártértekezletet tartott Zsolnán, amelyen megalakult a párt zsolnai helyi szervezete. A gyűlésen Petrásek Ágoston hatalmas szlovák beszédben foglalkozott a szloven- szkói autonómista mozgalom eddigi fejlődésével. Az autonómiát — úgymond — már a turócszenímártoni „deklarációdban eltemették. A forradalmi és az első választott nemzetgyűlés a Hlinka-párt édeskeveset tett az autonómia kiharcolása érdekében. Időközben megalakult a kér. szoc. párt szlovák osztálya, amelynek erkölcsi nyomására Hlinkáék otthagyták a kormányt. Az 1925. évi választások előtt a szlovák néppárt a csehek ellen izgatott, s ennek hatása alatt a választásokon nagy győzelmet aratott. Mindenki tőle várta a prágai centralizmus megbuktatását. Ennek dacára 1927 januárjában mégis beeveznek minden komolyabb föltétel nélkül a centralista kormányba. Sőt o közigazgatási reform a centralizmusnak további erősödését jelenti. Semmi sem változott. A középiskolák továbbra is melegágyai a^. huszitizmusnak, katolikus középiskolákról szó sincs s az egyházi birtokokat parcellázzák, nem törődve a patronátusi terhekkel. Hlinkáék pedig kimerülnek a magyargyalávanáisai filmoimak és előkelőek, hangja vonzó és kellemes, bár kopott gúnyában van, de ápolt kezei elárulják, hogy az előkelő Világhoz tartozik. Talán a jakobinusok vérebei előli menekül. — Álmában Marat nevét emlegette. — Ugyan! — tiltakozik a lány ijedten. — Nem is csoda, — sóhajtja a fiatal ember. — Annyi borzalmas esemény játszódik le mostanában. Nemcsak a király volt híveit üldözik, hanoim klitünő hazafiak feje hull! el a bárd alatt. Bemutatkozik. A neve Moreaux. Lyonban volt selyemügynők, — de elvesztette az állását, mert a fól város lángban áll a Bans-culötteok ágyúgolyóitól. Most Versailleisibe megy, onnan Párásba, hátha sikerül valami alkalmazásba jutnia. Marié Annié finoman mosolyog, míg megmondja a nevét ő is, s nemes voltát sem titkolja d'Anmans vezetéknevének hangoztatásával. Sejti, hogy az ifjú álnéven mutatkozott be s nem mer őszintén beszélni, de jó oka lehet a titkolódzásra. — A kisasszony Párásba megy? — Igen. Duperrethez van. ajánlólevelem, egy barátnőm ügyében, akinek okmányiad elvesztek a belügyminisztériumban. — S neim fél.... fiatal lány létére egyedül... a borzalmak fővárosában? — Ó... nekem helyén van a sziveim. — S meddig marad? — Mit tudom én? Talán örökre, — feleli a lány ijedten. Az utazás egyhangúságában az ifjú udvarol- gatni kezd ... de a nő csak szórakozottan hallgatja, a lelke a tervbe vett véres merénylettel van elfoglalva. (Vége kövj
