Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-14 / 185. (1519.) szám
^jracíai-AVag^arhiriiae 1927 augusztus 14, vasárnap. 4 Minden a rendező, Reinhardt megmutatta azt, hogy a színpadon felesleges a költő. Akadály, mert a költőt szolgálni kell, áhítattal s bizalommal: ő uralkodni akar. neki olyan költő kell, akit ő kiszabhat, elforgathat, megrövidíthet, lcitoldhat. Neki nem költők a barátai, hanem szabók és diszitő- munkásck és mechanikusok s „lébemannok“, akik ebben gyönyörködnek. Színészek sem kellenek, csak anyag kell, aki átveszi az ő mozdulatait és hangjait s engedelmeskedik az ő akaratának. Cirkuszigazgató, aki a leg- remekebb lovakat vásárolja össze s a legkitűnőbb akrobatákat s mindenféle csuda csodát: de a poézistől menekül, azzal nem tud mit csinálni. Amit a költő eszköztelenül, titokzatosan müvei a lélekkel, azt ő kitermeli sokkal nehezebben s véres verejtékkel: s ez a mirákulum. És mégis, ón nem mondom, hogy fölösleges volt az emberiség számára. Átmenetet teremtett a színpadtól a mozihoz, ő fedezte fel a scenariumcsinálás-mesterséget, amely mindent meg tud fejteni s magyarázni s ki- teljesiteni. És ő vitte a tömeg felé az érdeklődést. ő építette meg azt a lépcsőt, amely ma millió és millió ember számára bizonyos örömet s százezreknek exisztenciát jelent. Láttam egyszer egy Bánk bán előadását: narancsszínű s violakék fénnyel reflekioro- zott a ,.békétlenekre“ s akkor ismertem meg, milyen hazug és vakmerő eszközökkel dolgozik. Az ő színpadán nincs egyszerű benső Alapítva 1833. Telefon 33. \)S> y* < diszmS Jíji A 3veg, porcellán tp ^ nagykereskedése. q K O S I C E, F ® - url c a 19, Nagy választék. Jutányos árak. érzés. Nincs szó, amely magától buggyan ki a szívből, mint egy forrás csöppje, vagy mint egy vihar kitörése. Nála minden másodkézből jön s igy minden tökéletes, mint ahogy tökéletesek a holt dolgok, amelyek már nem bontanak rendet. Roppant energia, nagy koncepció, de egy óriási gépvilág. • Milyen szép, mikor az ember kilép az Isten szabad ege alá, a nap elé. Mennyivel szebb a Nap, mint a dupla reflektor... Hiába, legszebb „fény“ a napsugár. És a költő szive napsugarat lövell, de a rendező agya csak reflektorfénnyel rendeb kezhetik. HRPLÓm, amelyben mini idegen forgók Budapesten írja: KRR1HTHY FRI5YE5 Budapest, május végén. Valamelyik nyáron Salzburgban láttam a Mirakelt. Reinhardt híres nagy rendezését, amely szinte összegezi mindazt, amit ez a kiváló ember a színpadon jelent. Most elhozta Budapestre is és személyesen jött el, hogy a Városi Színházban maga rendezze be a kitűnő német főszereplők mellett a háromszáz tagú magyar statisztériát. Elismerem, hogy nem udvarias dolog, hogy a ma délelőtti főpróba alapján irok róla, mert erre a próbára csak mint vendéget eresztettek be. A nyilvánosság problémáinál azonban nincsenek udvariassági tételek s nekem nemcsak jogom, de kötelességem is, hogy elmondjam, amit gondolok egy ilyen nagy fontosságú tényről, amit Reinhardt cselekvése jelent. Láttam őt ma egy kicsit rendezni s „ez a kis ember hogy meg tud nőni", — kiáltott fel valaki, mikor a Rendező magasra emelt kezekkel jelezte, hogy milyen magasak és nagyszerűek legyenek az apácák karemelő gesztusai. Egy pillanat remekül jellemzi őt. Egy kis ember, a nagy ember pózában. Nincs pózta- lan mozdulata. Az egyszerű mozdulatát is megjátsza egyszerűnek. Ahogy az autóból kiszáll s tudja, hogy a statiszták serege mély meghajlással repül utána, az mind rendezés; valahogy képtelen rá, hogy átengedje magát a természetes mozdulatnak. S ezt a tényét kivetiti arra a kis világra, amelyben él s uralkodik. Nos, mit csinál? Csinál egy színpadot, lehetőleg kicsiből is nagyot. Egy góthikus templomot, óriási színes üvegablakokkal, örökméccsel, gyertyákkal: de főként reflektorokkal. Ultrama- rinkék fényt vetít a Szűz Mária szobrára ?. narancssárgát, fehéret, kéket, pirosat, nagy fénykarikákat a tömegre. Fehér apácákat vezérel fel véghetetlen sorokban. Mily gyönyörűek ezek az apácaruhák. Fehér, feketével. Mily csodálaté an vannak megkonstruálva. Tökéletes ruhák ezek, mint az építészet tökéletes csodái. Lángész volt, aki ezeket az örökéletü formákat megteremtette. De a többi ruha is, a középkor lovagi s polgári ruházatai tökéletes figurineket adnak. S ebből nagy-nagy tömeget hoz össze Reinhardt mester s szimmetrikus és kellemes és mozgalmas és kápráztató csoportokban vezényli őket. Nos. Megszólalnak a misztikus sötétben 'égő templom csöndjében a harangok. Milyen különös és zengő s lélekreható muzsika a harang! ... Az ember átzsongul s a templom élni kezd. Jön a sekrestyés és a fények, mint a csiilagok felgyulnak: jön a kolostorok titkos élete, minden hangulatával; jön az Ur testének imádata. Megnyitják a templomot s a színház összes ajtain betódul, a szmokingos publikum között a középkor fantasztikus csodavilága s fent a Dies Irae hangjai mellett a csodatevő szűz szobránál csoda történik, egy béna, aki soha életében járni nem tudott, amint megcsókolja a szobor lábát, felegyenesedik, eldobja mankóit s jár. Ujjongás és hisztérikus sikoly, a nép el- oszlik, újra az apácák, az apácák legszebbi- ke, a novicia, egyedül marad, gyerekek jönnek, táncol velük, az aranyvértes lovag megjelenik s szemmel vétkezik vele ... Rajtakapják, a fejedelemasszony becsukja őt a templomba s ő leveti apácaköntösét s megszökik a belopodzó lovaggal... S a Szent Szűz leszáll, felveszi ruháját s elleplezi a bűnös leány távollétét... A templom ébred, az apácasereg újra jön a hajnali imádságra, a novicia megvan, de eltűnt a Szent Szűz szobra s a szűz Máriát csaknem megkövezik az apácácska helyett. De amikor komolyra kezd fordulni a dolog, a Szent Szűz nem teszi azt, amit Isten fia cselekedett: nem vállalja a mártiriumsá- got, hanem kinyilatkoztatja magát... s visz- szamegy szobornak ... • Giccs. Ennél nagyobb giccset még nem láttam színpadon. Nincs benne poézis. Nincs a történetben koncepció. Nincs az egészben felemelő nagy gondolat. Nincs itt semmi egyéb, csak hangok, harangok, muzsika; csak fény, fénykör, reflektor; csak zaj, mozgás, mozgalom. Nincs más, csak ügyesség, ügyeskedés, bravúr. Hogy lódul a tömeg... S milyen szép az angol lány, aki a nővért játsza. Magas, egyenes, nemes figura s a mozgása, ahogy átszalad, mint a rezgő liliom... De tavaly egy más nővel láttam ezt az apácát s az kísértetiesen ugyanígy szaladt át a színpadon s ugyanígy borult a harangkötélre... S az a béna, akit a szentség megcsókolása megszabadít mankóitól. Milyen egy elown, hogy megcsinálja a bénaság produkcióját: nem elég neki, hogy egyszer gyógyul meg, nem, félúton elesik, újra visszakuszik-mászik utókurára s most már véglegesen meggyógyul. Commedia dél arte. Az ősi commedia dél artéban minden a színészre volt bízva: Rein- hardtnál a színészre sincs már semmi bízva. 1927 augusztus eleje. A Vigadót éren áll egy nagy tizen'kétsze- méiveis autó. A Hangii körül őgvelegve a rekkenő hőségben, csodálkozva veszem észre, ahogy lassan megtelik — nők és férfiak szállnak fel, nyilván nem egv társaság, nem egyszerre érkeznek, nem is beszélnek egymással. Cvikfceres ur. három sárgakalapos hölgy, két másik hölgy valami nyomtatványt néze- get. Fiatalember, diákforma. noteszba je- gyezget.. Agilis fiatalember az autó mellett magyaráz. Pesti ember kiváncsi: közelebb megyek, bámészkodók. Az agilis egyszerre csak hozzám lép és angolul megkérdezi, hol a jegyem. Hanyag angolsággal, kissé orrhangon motyogok valamit. Vagy úgy. mondja ő. fent van az autóban, rendben van. tessék felszállni, ide. Kérem. Miért ne. Felszállók a három sárgakalapos lány mellé, gondolom, maid csak megtudom tőlük. hová megyünk és mit. akart, tőlem az az angol ur. A lányok feszesen ülnek. Kicsit meleg vám mondom udvariasan vigyorogva. Nem tetszik tudni, mit akart tőlem ez a fránya ánglius? Az egyik lánv nagy jóindulattal rámnéz, nem felel, a másikhoz fordul és angolul azt mondja neki. hogy én biztosan olasz vagyok, azért, beszélek törökül. Ugyanakkor az agilis háJtraikiabál: „Mehetünk. Spitzer, hü. de disznó meleg van!" Az agilis felpattan a soffőr mellé és abban a nillanatban beszélni kezd. Ladies and genfiemen, that's tbe most fa&hionable tea- room of Budapest, Gerbeaud. Merne Damen und Herren, das ist dér eleganteste Condi- torei von Budapest. Gerbeaud. Signora e sigenen, questa a i! piu eleganta pasftiveria di Budapest, Gerbeaud. És ettől fogva folyton beszél, mint egy automata, mindent, háromszor elmond, három nyelven, de folyamatosan és ceruza nélkül. mint, egyetlen mondatot,. A mondat eleién öten figyelnek, a közepén négyen, a végén hárman. Rendkivül éleseszü ember lévén, máris tisztában vagyok a helyzettel. Ezek idegenek. akiknek Budapestet mutogatja az Idegenforgalmi Iroda. Nem rossz. Most, legalább módomban van ezt is kitapasztalni — hogy hat Budapest arra. aki először látja s főként: hogy hat rám az első impressziójuk* amit igy titokban lesek el. Most csak arra kell vigyázni. hogy el ne áruljam magam — amit eddig hallottam eddig idegenektől szülővárosomról, abból sohasem tudhattam, mennvit kell le-' vonni udvariasságra: most köztük vagyok, magam is idegen, ugv beszélnek velem, mint egymás közt. A kémkedés izgalma fog el. Noteszt, veszek elő. Áhítattal csüggök a quuide ajkán. bólogatok, szorgalmasan iegvezgetek, mindenféle halandzsát, firkálok a noteszbe, miközben kétfelé kémlel a fülem. Az Aodirássy-szobor előtt, megállunk, kiszállunk. Mindenütt, elől vagyok, iegvezgetek, lelkesen csóválom a fejem. Please. — kérdem fontoskodva a vezetőt,, nyitott notesszal ,a kezemben, — it is a monument. isu‘t it? Yes iuimidiathy... — mondja ő és némi szánakozással vegyes undorral néz végig rajtam, nagyon okos angol lehetek, gondolja, rögtön észrevettem, hogy ez egv szoboT. nem hagyom magam becsapni. Aztán mutogatni kezdi a szobor két,oldalán a relifeket. Magamba kicsit, elszégvelem magam — ötéves korom óta legalább ezerszer mentem el az András- sy-szobor előtt, rá is néztem a reliefekre és csak most látom meg. mit ábrázol, ahogy vezetőnk magyarázza. — Az ám. csakugyan, hiszen ez Bismarck* ez meg Deák! ez Erzsébet királyné! Bámészkodásom egv percre őszintévé válik, olyan őszintévé, hogy csaknem elárulom magam — lelkesedésemre a vezető gyanakodva néz rám. Bevonulunk a parlament, épületébe. Apró. bámuló kiáltozások mellettem, mögöttem. ahogy a diszléncsőn felhaladunk. Hát ez igazán szép. Marvallous. isu‘t it? — szólal meg mögöttem az egyik angol kislány és rámnéz. Na végre! Persze, most, jut, eszembe, Amerikában osak a nők szólíthatják meg a férfit, a férfinek várni kell. Két perc múlva megtudja tőlem miss Reynolds, hogy bolgár kereskedő vagyok, először járok Budapesten. Én is megtudom, hogy ők testvérek* Csikágó- ból átruccantak kicsit Európát, nézni. Velencéből jönnek, két. napja vaunak Budapesten. Mit szólok ehhez a városhoz, mi? Remek! Voltam-e már a Dunaparton, hát a Gellérthegyről láttam-e az egész várost? Még nem, holnap azt is megnézem. Hát azt, okvetlenül nézzem meg. ha valami szépet akarok látni, — mondja a másik. Ami azít illeti. — mondom hűvösen — én láttam Velencét, és a Li- dót a .Qaimpanileről... Az semmi. — mondja a harmadik. — Nna. túlzás. — mondom én kissé tartózkodva... — maguk, ugv látom, túlságosan lelkesednek ezért a Budapestért. — Maga nem látott semmit. — mondja a legkisebb. — maid mi holnap megmutatjuk magának, ha akarja, a Dunapartot. — Kérem. A vezető szigorúan néz ránk. hogy ne fecsegjünk annyit. Ez itt az ellenzéki folyosó. Mi az az ellenzék. — kérdi váratlanul a ovikkeres angol ur. A vezető kezdi magyarázni néki. aszongya. akik a kormány ellen vannak. Bevonulunk az ülésterembe. Vezetőnk középre nv»*v a Ház asztalához, leülünk a padokba. (Gömbös Gyula úrtól bocsánatot kérek, csak miután leültem, vettem észre, hogy épp az ő helyén vagyok. — viszont. Héi- jas Ivánnak ezennel üzfenem. hogy meg lehet tisztelve. Reynolds kisasszony, aki az ő padjába ült. sokkal csinosabb, mint például Lend- vai-Lehner.j A vezető felrohan az elnöki emelvényre, megint, lerohan, eliótsza. hogy történt, miikor Kovács képviselő rálőtt Tiszára és mutatja a golyóik helyeit. Kicsit gro- teszkül hat rám a jelenet* igv. három nyelven elmondva, mintha egymásután egv angol, egy olasz és egv német Kovács Gyula követte volna el ugyanazokkal a szavaikkal a merényletet szegény Tisza ellen, miközben ő nyugodtan és megadással ült aiz elnöki székben. I De ahogy a mellettem ülő angolra nézek, egyszerre az ő szemén keresztül megérzem az emlétk vad tragikumát, ahogy kiemelkedik a történelmi és földrajzi exotikum különlegességével. idegen képzeletben. Kerekrenyi- toti szemmel bámul az angol — zavaros ismereteiből regényes kép szalad össze, puszták homokián száguldó paripák, villogó fokosok. cifraszür. cigánymuzsika. Valószínűen ugv kéozeli el Kovács Gyulát, borjuszáiu ingben, árváiénvhaia-s kalapban — odakünn, a folyosón lepattan lováról és karabélyt rántva, „ki a legény a csárdában" kiáltással ugrik a Ház asztalára, miközben bíró uram. a Házelnök. kiveri pipáiét,. Egv német ur ül a másik oldalamon, aki, usvlátszik. inkább praktikum és tisztesség szempontjából mérlegeli az esetet. „Na, gott- seidank. wenn ibm nur nichts passiert ist" jegyzi meg megkönnyebbülten. mikor meg-* tudja, hogv Tiszát akkor nem találták el a golvók. Aztán gondosan feljegyzi, hogv melyik évben és napon történt a dolog, nehogy véletlenül elfelejtse. Na. wenn ihm nichts passiert ist, — tűnődik mégegvszer. Kimegyünk a terraszra. Mit szól ehhez, mondta diadallal Reynolds kisasszony Csifcá- góból. ahogy kitárul előttünk a Duna kettős partkaréja — látott-e már ilyet? Hát bizony el kell ismernem, ez már valami. Igen? Hát várion csak, most mindjárt, pi együnk a Margitszigetre. ott van egy meleg forrás ... kénes víz, ha bedoh valamit az ember, rögtön megkövesedik. Igazán?! (Hm. ezt, tényleg nem tudtam, pedig háromszor nyaraltam a szigeten!) A szigeten a három osikágői kisasszony teljesen átveszi oktatásomat. Látván.^ hogy nem valami tökéletesen értem a vezető hadarását. szépen lefordít iák nekem érthető angolra. Hallotta? Nem értette jól? Ez egv ki- rálvleánv volt* ez a Margit, szent nő. nézze csak a követ,, ez valami különleges, itt a romok alatt találták és régi. titkos Írás van rajta, olvanféle. mint a hieroglif. Ebben a korban divatban voltak a szentek. Gentleman preferred Saints. jegyzem meg elmésen. Nevetnek. Olvastam azt a könyvet? Hogyne. De ugv látom, maguk nagyon lelkesednek Magyarországért.. Hát mit tudtak róla odaát eddig? Hát — izé. Nagyon szép ország, a papa járt erre a háború alatt. Valami Francis Molnár nevű írónak a darabiát láttuk. He is a verv clever mán. Igazán? Majd megnézem. A háború után meglehetősen sraétdiarabolták az országot. Kár érte. Igazán? Lehet, hogy igaza van miss Reynolds, eddig nem gondoltam rá. Hallotta? Ez az Andrássv-street. Szép Street. Dehogy, rosszul értette a vezetőt. — jegyzi meg az egyik kisasszony. — nem Vilmos császár ut* FiLmos Fiimos. igv kell kiejteni. Mintha Pártéban volna az ember. Szép ez a nagy templom — Bazilika a neve, mit szól hozzá? Szép, de mért fordít hátat, a körútnak? Nekem ez jobban tetszik, ez itten ... hogv mondja? Hallgassa csak a vezetőt... a deáktéri evangélikus templom ... mit mond róla. tessék csak mondani, hogv miről nevezetes? Ugyan kérem... na és azt nem említette meg. hogv ebben a templomban kereszteltek engem vagy negyven évvel ezelőtt? Krach! Eljárt a szám. Gyorsan meglógok, köszönés nélkül. Igaz is! Micsoda tehetségtelen vezető! Budapestet, mutogatja és a legnagyobb nevezetességet aki itt ül a háta mögött,, nem ismeri fel. Meg vagyok sértődve. Ebben az országban csak szobornak érdemes lenni. í íReflektor és napsugár Irta: Móricz Zsigmond. Csizi Jód-Bróm gyógyfürdő Ajánlva: érelmeszesedés-, ideg-, csont-, bőr-, mirigy- és izületi bajoknál golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór, görvélv- kór és vérszegénységnél stb. Jódfürdők hidegvizkurák, fénykezelés. Otthoni ívó- és fUrdökurák Prospektust küld a „ Fürdőignzgatósá? Csizfürdő—Cizkúpele
