Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-06 / 152. (1486.) szám
'j&Je&sjuiÚrj. * zAixi^^'irllküÁki í.^„í Hurbán és a bécsi rendőrminisztérium Levéltári adalékok, miként szította és pénzelte a bécsi össz- monarchlai nolitika a magyarellenes nemzetiségi akciókat Irta: Steier Lajos. Copyright by P. M. H. VII. A Hurbánnak juttatott bécsi segélyek 1867 után is folytatódtak a „Cirkevné Listy"- nek juttatott szubvenció alakjában. Ezek a segélyek korántsem okozhattak a bécsi illetékeseknek kellemetlenségeket. A kiegyezés után a konfidensi osztály aktáit irattárba (helyezték és az uj korszak likvidálta a hatalmas konfidensi szervezetet. A sok konfidens nagy részét elbocsátották végkielégitéssel, vagy nyugdijjal. Legtöbbje azonban a külügyminisztérium In/formationsbureauját, melyet egy ideig továbbra is Hirsch és Necasek tanácsosok vezettek, zsarolta. így ez a Knaur Antal is, akit mint konfidensi Hirsch tanácsos 1860-ban azzal az utasítással küldött Hurbán- hoz. hogy 'hozza magával Bécsbe a szlovákság ánszurgálásának megbeszélése céljából egy várható magyar forradalom esetére. Nagy halom ilyen kérő levéllel árasztotta cl Knaur az Informationsbureaut, mely utóvégre megelégelte ezt és a segélyeket beszüntette. Erre a volt konfidens 1871-ben úgy Podhradszky Mihály szakolczai gimnáziumi tanárt, mint Hirsch, most már nyugalmazott miniszteri tanácsost megfenyegette, hogy az egész Hur- bán-akciót nyilvánosságra hozza, amitől mindenekelőtt Podhradszky félt, mert a komplottban részt vevén, állásának elvesztésétől tartott. Podhradszky ezért Hirsch tanácsoshoz fordult, hogy intézze el ezt az ügyet, egyúttal pedig Knaur szerepének tisztázására nyilatkozatot irt, melyből mindenekelőtt kiviláglik,^ hogy Knaur a rendőr- minisztérium részéről a Hurbáunal folytatandó tárgyalásokra fel volt hatalmazva. A nyilatkozat és Hurbánnak 1860-ban Hirsch- hez benyújtott beadványa között a Hirsch-sel folytatott tárgyalások meritumára nézve éles •ellentmondás van. Tizenegy év elmúltával, a kiegyezés utáni korszakban Podhradszky a szlovák-magyar ellentétek elsimitását mondta az akció céljául, holott épen ennek ellenkezője volt a cél, amint Hurbán beadványai bizonyítják. Podhradszky azonban, mint gimnáziumi tanár igyekezett ezt az ö konspirációját szépíteni és enyhíteni. A nyilatkozatot alább közlöm azon célzatból, hogy Hurbán szerepét tisztán lássuk: „Nyilatkozat, melyben Ón alulírott, Knaur Antal urnák, széniéi volt cs. kir. szolgabirósági hivatalnoknak kérésére, az 1860—61. évi politikai mozgalmak idejében a politikai zavarok megoldására gyakorolt befolyása tárgyában az igazsághoz híven tanúbizonyságot teszek, 1. hogy Knaur Antal ur mint magyar királyi hivatalnok a legmagasabb császári házhoz való ragaszkodását egyetlenegy alkalommal sem tagadta meg és más személyek mindenféle excentrikus eszméi ellen működött; 2. hogy Knaur Antal ur azzal a kérdéssel foglalkozott: milyen utak és eszközök célozhatnák azt, hogy az akkori időben már megzavart törvényes rend vérontás nélkül helyreállittassék és minden olyan veszedelem meggátoltassék, mely a szlovákok és magyarok között kitörőben levő polgár- háborúra vonatkozik. Es — ha ez lehetetlen lenne, az ausztriai kormányhoz híveknek maradt szlovákokat eszközül felhasználni a császári dinasztia minden veszélyeztetésének leküzdésére. 3. Hogy Knaur Antal ur egy megokada- tolt javaslatot készített minden eshetőségre vonatkozólag ő cs. kir. apostoli Felsége elé való előterjesztés céljából és ennek előzetes megfontolása után azt a cs. kir. rendőr- minisztériumban a legmagasabb trón lépcsői elé helyezte. 4. Hogy Knaur Antal ur Becsből való visszatérése után a cs. kir. rendőrminisztérium információival volt felszerelve, óvatosan és okoson munkához látott és mielőtt Hurbán doktor szlovák vezérrel tárgyalásba bocsátkozott, volna, több alárendelt szlovák vezető, mint Kuklis csáesovi molnármester, Varga Sámuel széniéi polgár, politikai meggyőződéséről szerzett bizonyságot, hogy őket a legmagasabb dinasztia iránti törhetetlen hűségre, a lehetséges tanácskozási tárgyak, valamint minden eshetőségben való titoktartásra feleskette. Erről Knaur Antal ur saját igazolására éjjeli időben jegyzőkönyvet készített és ezt a felesketett Kuklissal és Vargával, valamint általam aláíratta. Csak ezután vette fel Knaur Antal ur Hurbán doktorral Hlubokán a tárgyalást. A következő éjjel elkísértem Knaur urat Hlubokára, ahol bennünket Hurbán dr. álmából felkeltve, — barátságosan fogadott. Hurbán doktor a magas kormány intenciói részére meg- nyeretett s Knaur ur abban a helyzetben volt, hogy Hirsch cs. kir. udvari tanácsosnak idegen eim alatt, a* én Írásommal, jelentést küldjön és Hurbán doktor Bécsbe való érkezését prácise közölje. Bécsbe érkezve, ahol ngy én, mint Kuklis ur tartózkodtunk, Hurbán és én az udvari tanácsos elé vezettettünk, ahol Hurbán rendelkezésre bocsátotta magát. Úgy Hurbán, mint én is, minden lehetőt elkövettünk, hogy az udvari tanácsos urnák az összes viszonyokról helyes felvilágosítással szolgáljunk. 5. Beigazolhatom azt, hogy azon férfiak egyike sem, akiket Kuaur ur felfogadott, — számított saját költségeinek megtérítésére és csakis tisztán hazafias érzésből és csakis a legmagasabb uralkodó család iránti szeretet- bő'l tett eleget Knaur Antal ur felhívásának és készek voltak vérükkel és vagyonukkal mint a szlovák nép vezetői, ha a magas kormány ezt szükségesnek tartotta volna, — sorompóba lépni. 6. Igazolom, hogy Knaur Antal ur bün- tetőbirói hivatalának gyakorlása következtében ellenségeket szerzett és isrv vészéivbeu forgott és Széniéről ingóságainak hátrahagyásával és pedig szabadságolás cimén eltávozott. 7. Hurbán doktor várokozó magatartása, melyet Hirsch udvari tanácsos utasítására elfoglalt, jó gyümölcsöket termett és a viszonyoknak teljes kiegyenlítése jött létre; máskülönben azonban, ha Knaur Antal ur a szlovákok vezetését nem tette volna a magas kormánytól függővé, biztossággal ki lehet jelenteni, hogy a már létezett zavarok anarchiához vezettek volna, nem kevésbbé a szlovákok és magyarok közötti polgárháborúhoz, mely vérontással járt volna. Azonkívül a kiegyezés is elodázod ott volna. 8. Végül nem hagyhatom említés nélkül, hogy lovag Hirsch cs. kir. udvari tanácsos ur e katasztrófa előtt bellátásos intézkedéseivel és bölcs vezetésével az akkori zavarokra csodaerővel gyakorolt befolyást és a már kitörésre érett zavarokozókat a legszerencséPáris, julius 5. Rothermere loTd hatalmas cikke fölráz- j ta Európa lelkiismeretéit. Ez erőteljes publicisztikai gesztus volt és a cikknek máris vannak és ezután is lesznek következményei. A Northcliífe-sajtó hagyományaihoz képest az angol publicista nem elégszik meg a valódi helyzet felismerésével, a hibák meglátásával, hanem egyúttal mindjárt külpolitikai programot is ad, amelyet előkészíteni, követni és végrehajtani szükséges, hogy az elkövetett hibákat helyrehozzák és a világ békéjét biztosítsák. A Rothermere lord által ajánlott program tudvalevőleg abban áll, hogy a trianoni békeszerződést revideálni kell, békés, diplomáciai eszközökkel, egy, a magyarok által lakott kompakt területen rendezendő népszavazás utján. Ezt a népszavazást az angol publicista legszívesebben az Egyesült Államokra hízná. Ezzel a trianoni békeszerződés revíziója a külföldi publicisztikában fel van vetve. Ezek után pedig meg lehet vizsgálni, hogy a jelenlegi diplomáciai helyzetben és a mostani nemzetközi jogi viszonyok között milyen módon lehetne gyakorlatilag megvalósítani a lord. által felvetett eszmét. A legtermészetesebben először arra gondolhatunk, hogy a békerevizió és a népszavazások megejtésére ott van a népszövetség, amelynek nemesi oklevelében, az Egyezségokmányban ott szerepel a híres 19. paragrafus, amely a békeszerződések revíziójáról szól, aminthogy ott szerepel a 11. cikk is, amely szerint minden olyan körülményre, amely azzal fenyeget, hogy megzavarja a békét, vagy a nemzetek közti jó egyetértést, felhívható a népszövetség figyelme, melynek ilyenkor egyenesen „kötelessége, hogy a nemzetek békéjének fentartá- sára alkalmasnak és hathatósnak mutatkozó minden intézkedést megtegyen". Eszerint a dolog nagyon egyszerű volna. A népszövetség valamelyik tagja, mondjuk Németország vagy Olaszország barátságosan felhívná a tanács figyelmét sebb eredménnyel lecsendesitette, amiben Knaur ur is egyéb szervek mellett a magas kormány irányában érdemeket szerzett és ez ma is tekintetbe veendőnek látszik. Magyar Szakolca, 1871. julius 14. Podhradszky Mihály m. p. rendes kir. gimnáziumi tanár." A nyilatkozatból kiderül tehát, hogy a rendőrminisztérium direkt utasítására a szlovák felkelés előkészületeit Knaur, Hurbán és Podhradszky megtették. Nem lehet e komplottot bagatellizálni, ha tekintetbe vesszük azt hogy az 1848—49-iki hurbán ista felkelést is Hurbán ilyen kicsiny hlubokai, miavai gyűlésekkel indította meg, melyeken a határmenti „kopanicár" (irtványos) erdei lakósságot demagóg ígéretekkel és nagy szónoki képességeivel fellázi tóttá. Az első 1848-iki hurbánista. betörés Nyitramegye északi részébe szintén az osztrák kormány pénzével, fegyvereivel történt, ámbár az osztrák kormány a magyar kormány előtt ezt külön jegyzékekben letagadta, holott az osztrák kormány külön vonaton vitte a Becsben toborzott önkénteseket a magyar határra. Ugyanezt a metódust, gondolták most is megismételni. A nyilatkozat szerint a szlovákság csupán eszköz lett volna. Az akcióban résztvevők önzetlenségét e cikksorozat okmányai eléggé cáfolják. Ami pedig azt illeti, hogy 1860—61-ben szlovák-magyar polgárháború volt kitörőben, az egy teljesen, a szereplők érdemei nagyítása érdekében eszközölt túlzás. A szlovákság ebben az időben is, mint 1848—49-ben is, óriási többségében a magyar nemzet mellé állt és csupán a Bécs által fizetett, lekötelezett kisebbség rendezett az osztrák kormány intencióinak megfelelően akciókat. Hiszen Hurbánnak levelei, melyeket Szeberinyihez intézett, bizonyítják, hogy a nép nem hallgatott reá. Hirsch osztálytanácsosnak nem a csendesités volt a célja, hanem épen ellenkezőleg, a zavarok .szitása. Csendesitésre egészen más kormányeszkö- zök álltak rendelkezésére. Egyszerűen otthagyhatta volna továbbra is Hurbánt a kegyvesztettségben és nem utalt volna ki neki ezrearra, hogy a trianoni békeszerződés által teremtett helyzet a világ békéjét veszélyezteti, amire a népszövetségnek kötelessége, hogy „minden intézkedést megtegyen". Ezekről az intézkedésekről a 19. § szól, amely szerint a népszövetségi közgyűlés időnként „felhívhatja" a népszövetség tagjait, hogy a békét veszélyeztető állapotokat újabb „megvizsgálás" alá vegyék. Amint látható, ezek a cikkek voltaképpen semmiféle egyenes intézkedést nem tartalmaznak revizió végrehajtására. Csak azt Írják elő, hogy ilyenkor a népszövetség felhívja, illetve felhívhatja a népszövetség tagjait egy újabb megvizsgálásra. Az Egyezségokmány, eme nagy hiányát a nemzetközi jogi világ számos kitűnősége rögtön felismerte. De felismerte a magyar békedelegáció is, amely egyik jegyzékében a béke- konferenciától ennek a paragrafusnak a megváltoztatását kérte, abban az értelemben, hogy a tanács ne csak felhívást intézhessen, hanem hogy a közgyűlés el is rendelhesse a revízióra vonatkozó tanácskozások megkezdéséi Egy angol jogász még tovább megy és azt kívánja, hogy a tanácsnak joga legyen a határok megváltozását meghatározni és elrendelni. Mondanunk sem kell, hogy a békekonferencia a magyar delegáció szerényebb javaslatát még csak tárgyalás alá sem vette. A fatális „egyhangúság" Eszerint tehát a népszövetség csak felhívást intézhet a tagokhoz a revizió megfontolására. Egyelőre ez is szép volna a népszövetségtől. De vájjon miképpen történhetne ez meg? A népszövetség bármelyik tagja indítványozhatja ugyan ennek a paragrafusnak az alkalmazását, csak kérdés, hogy a közgyűlés ezt kimondhatja-e? Vitatható ugyanis, hogy a közgyűlés határozatához ele- gendő-e a szótöbbség vagy egyhangúság szükséges. Ebben a tekintetben a nemzetközi jogászok véleménye megoszlik; a jogászok többsége azonban az egyhangú szavazás szükségességéit vitatja. Ami azt jelentené, hogy v/j így fiatalít és szépít a Corall'Créme GoraU-puder | Corall-szappan Ffilerakat » C. S. R. réas4r«: Vörös Rák gyógytár, Bratislava. Magyarország a népszövetségtől még egy ilyen erkölcsi gesztusra sem számíthat. Hogyan lehetne ugyanis a közgyűléstől egyhangú szavazást várni, akkor, amikor a közgyűlés tagjai Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia is? Hiszen elegendő, hogy ezek közül az egyik a vétót kimondja, hogy a nép- szövetség ne hívja fel tagjait a béke revíziója lehetőségének megvizsgálására. Bolívia hasonló ügye a népszövetség előtt A népszövetség még igy is mindent elkövet, hogy erre az ártatlan' 19. paragrafusra ne hivatkozhassanak. Ezt bizonyltja Bolíviának a precedense is. Bolívia ugyanis 1920-ban a 19. paragrafusra hivatkozva arra kérte közgyűlést, hogy közte és Chile között az 1914-ben kötött szerződés reviziójá elrendelje. Bolivia arra hivatkozott, hogy ezt a szerződést csak fegyveres kényszernek engedve irta alá, hogy ez teljesen elzárja őt a tengertől és hogy igy a békét állandóan veszélyeztető diplomáciai helyzetet teremtett — s a békeszerződés revízióját kérte. Chile delegátusa ezzel a kéréssel rögtön szembeszállt, arra hivatkozva, hogy7 a revizió elrendelésére a népszövetség nem illetékes és hozzátette, hogy az esetleges közgyűlési határozathoz egyhangúság szükséges, amihez pedig Chile semmiképp sem járulhat hozzá. Érdekes, hogy ebben az illetékességi ügyben Poincaré Bolivia pártját fogta. A népszöy<6*íség, mint azt kényelmetlen helyzetekbe* tenni szokta, előbb egy bizottságot nevezett ki a kérdés jogi megvizsgálására. A bizottság, f. melynek többek közt tag* ija volt az olasz Scialoja is, jelentésében k/ mondotta, hogy a népszövetségi közgyűlés semmiféle békeszerződést nem változtathat meg, mivel a békeszerződés megváltoztatása egyedül a szerződést aláirt hatalmak illetékességébe tartozik! Bolivia a formai nehézségek hatása alatt visszavonta kérését a népszövetségtől (később az Egyesült Államok elnökének, Har- dingnak a döntőbíráskodását kérte, ez elől azonban az utóbbi kitért). Ezzel a határozattal a népszövetség mindjárt működésének első esztendejében sietve igyekezett ennek a kellemetlen 19. cikknek a sírját megásni. A népszövetség ugv látszik nagyon megijedt Chile képviselőjének ama érvelésétől, hogy az összes békeszerződések veszélybe juthatnak, ha a szerződésnek újra megvizsgálása egyetlen aláirt hatalom kérésénél lehetővé válik. A kisantant az egyhangúság kerékkötője A bolíviai precedens alapján a népszövetség tehát kimondotta, hogy a békeszerződések reviziójával a közgyűlés csak akkor foglalkozhatok, hogyha ennek szükségére vonatkozólag a szerződő felek már el^ve megegyeztek! Ez más szóval annyit jelent, hogy Magyarország csak akkor remélheti a bé- ‘ k©szerződés revízióját a népszövetségtől, ha erre vonatkozólag már előbb megegyezett Jugoszláviával, Romániával, Csehszlovákiával, Franciaországgal, Ujzélanddal, Nikaraguával, Sziáminál és a trianoni békeszerződést aláirt Összes negyven nagyhatalommal! De hát akkor mi szükség volt és mi szükség van a népszövetségre? így aztán a nép- szövetség valóban csak regisztráló hivatallá válik és igazolni látszik a budapesti humort, amely a genfi intézményt összefüggésbe hozza a magyar átlamjövedék egy bizonyos ágának hivatalával. Igaz, hogy a fenti bizottság jelentésében kimondotta, hogy a népszövetségi közgyűlésnek módjában van megvizsgálni, hogy a békeszerződések megkötésekor életben lévő nemzetközi helyzet nem ment-e át olyan gyökeres erkölcsi és anyagi változáson^ amelyek a világ békéjét két és szazakat Hogyan volna megvalósítható Rothermere lord terve? A népszövetség tervei elégtelenek a békeszerződés revíziójára — Bolivia és Chile konfliktusa, mint precedens Magyarország számára — Az állandó diplomáciai tárgyalásoknak és a nagyhatalmak megnyerésének lehetősége — A san-stefanói béke 1878-as revíziójának érdekes története — A P. M. H. párisi munkatársától — •át
