Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-10 / 155. (1489.) szám

10 1927 Julius 10, vasárnap. Az Alföld szivében A szegedi Kultúrpalota — A tanyai magyarok — A komp, a szélmalom s Rudolf trónörökös — Tápé, az ősmagyar falu Szeged, julius hő. Ideien! már javában aratnak. Már két héttel azelőtt vágták a sárga rendet: sok he­lyütt fizet már a szikes talaj is, amit újab­ban nagy állami támogatással, számtalan kí­sérletező metódussal javítanak meg termő­földdé. A nagy-nagy távolságban fekvő nagy­községek között 100 és 100 apró fehér tanya mosolyog, egy gémeskuttál s néhány akácfá­val mindegyik, azután Szeged környéké11 megsürüsödnek máj a tanyák, külön kerü­letek képződtek belőlük s külön kapitánysá­gok tartják fenn a szétdobált tanyák rendjét. Lovascsendőrök járják be a végeláthatatlan sik földet: ők a mozgást jelentik, az életet s a rendet. Meg a híreket, a postát. Mivelhogy ők a postások is. A tanyai kisvasút meg szorgalmasan hordozza a szegedi földek magyarjait. A sze­gedi Tiszahát tövében van a végállomása a nagyhírű kisvasúinak' mely Isten segítségé­vel rövidesen a népdalokba is belejut már, akár ama híres villanypózna . . . Ezen men­nek ki a fogadott munkások, az aratók s a kérgestenyerü kubikosok az AH® óvárosi ta­nyára, ami lassanként faluvá sűrűsödik dok­torával, postájával, kocsmájával és rádióan­tennáival. Reggelenkint, mikor már döcögnek kifelé a városból a piacon őrletlen paprikával meg­rakott szekerek s a tiszai csónakdákban csak néhány frissenkelő urfi csapkodja a vizet, a. nagy homokhajókból már talicskázzák ki a finom tiszai fövényt a kubikosok és Szemben a Kultúrpalotával megállnak már a ,,köpködő sarki“-magyarok s nagy komótossággal vár­ják, hogy munkába szólítsa valaki őket. Aki azonban okulni akar s a tanyai vi­lágban híres ásató Móra Ferenc muzeumigaz- gató és ásatási gyűjteményét látni akarja: fel­ballag a Kultúrpalotába, ahol a híres Somogyi- könyvtár is szolgálatra áll, nemkülönben kép­tár és néprajzi gyűjtemény s megszemlélheti a népvándorlás korának számos emlékét, amit vagy Haal Pál Márton, vagy Pap Lógó Illés földjén találtak, mondjuk, a múlt tavaszi szán­tás közben. Érdekes gyűjtemény s nem ke- vésbbó érdekes módon szolgál mindennemű és korú népség okulására. Nem hideg Számok és megjelölések fekszenek papiroson a szek­rényekben, hanem példának okáért egy öreg kard mellett ilyenfajta a felírás: ,,Ezt a kardot a magyarok akkor hasz­nálták, mikor hazánkat elfoglalták, Árpád fejedelem idejében. Krisztus után kilenc- száz esztendővel. Vaskard volt. Találták Vas Nagy János csengelei Szőllejében, beszolgál­tatta Csűrös MátéÁ Meg van azokon a felírásokon minden: a tanyai magyar formális régészeti tudással jut ki a szekrények közül, megbecsüli a föld­jében talált csip-csup tárgyakat s az emberi hiúságot is kellemesen érinti, ha minden ki’s fazék mellett odavan írva: ki fia-földjén ta­lálták. S ezek az ásatások állandóan folynak. Az Alföld lassankint újra előszolgáltat ja, amit gepidák- gótak, avarok, hunok, bese­nyők, magyarok, törökök és vasasnémetek va­laha elrejtettek benne. Előadja szeretettel s a Tömörkény István múzeuma befogadja sze­retettel. Tápé, kis alföldi falu ott. ahol a Maros betorkollik a szőke Tiszá­ba s ahol egy híres tiszai komp járkálja utol­só útjait Ott árvul a komp, végítélet elölt ka­paszkodik a vassodronyba még, de maholnap elvész a komp romantikája itt, vashid kerül a kanyargó Tisza fölé. Még utoljára jól meg kell nézni ezt a tájékot: Mészöly Géza régi festményei jutnak eszünkbe, Jókai irt még ■róluk virágkorukban. Manapság elvész, el­pusztul ez is a régi alföldi rékvizitumokkal együtt, mint a szélmalom a pusztáról, öreg, pipás magyarok füstölögnek a himbálódzó . komp körül, tempósan, szótlanul, szekerek sorakoznak innen is, tulnan is, ezek az öre­gek itt már az utolsók a kompnál, különö- . sebb rendzavarás sincs manapság, hiába ül a kakastollas csöndér a parti - csónakban: ő is csak a nagy, lubickoló halakat nézegeti, a harcsát, ami az uszkáló libát is bekapja. A . Tiszám már régen motorosok járnak. A tápéi szélmoJom szárnyaszegett. Csak szürke kapja mered az égnek, érdekes ke­rek alkotmány, de belül már benzin hajtja < a malmot, motor forog a szél helyeit. Nem is találni járó szélmalmot errefelé, talán csak a dorozsmait. Az is megmarad emléknek, szép emléknek, mert a kultúra igen tolako- kedik már a poros utakon: a Tiszán motoros, j az utakon reccsenő autóbusz, a &zélmaloban j benzin s lovak helyett traktor. De igy van ez jól . . , Naplemente, a nap vérvörösen gurul a horizont Szélén, innen, a Tiszatöltésről végtelent lehet látni. Petőfi földje ez: egyhangú, mégsem unal­mas. Lovak és tehenek a mezőkön. Aratók és terméshordó kocsik. Teherautók és csikók­Ősrégi magyar falu ez a Tápé. Itt Szövik a gyékényt: gyékényt a szekérre, a mészáros­nak frissen, ügyesen, apró gyerek s öreg néni. Zamatos, izes beszédüek. Tiszták, takarosak. S a kis házakban Rudolf trónörököst vár­ják még most is! A Rudolf legenda ék buvik- szökik a kis ablakokon, a muskátlik között, az ünneplő szoba falán Rudolf színes képe függ szakállasán és vadászkalap osan: itt még várják, hívják Rudolfot, az első igazi, magyar Habsburg-királyfit, aki eltűnt titok­zatosan, furfangosan, de egyszer visszajön bizony, mert szereti' a népét . . . Vecs&ra Má­ria arcképe is ott függ mellette ,őt is várják, királyfinak szép kedvesét, igy még . szebb a romantika, még szebb a várás . . . Kis müteremházban él itt Nyilassy Sán­dor, a híres alföldi festő, aki nem akart sem Párában maradni, sem Pestre menni tüle­kedni: visszajött az Alföld legbelsőbb szögé­be s festi a népét. — Megtaláltam valahogy a nagy harmó­niát, — mondja — sokmindent leszűr az em­ber, mig kiköt ebben a falucskában s elha­tározza, hogy itt fog élni . . . Kifeszitjük a messzilátót s a Tiszatöltés­ről szétnézünk a tájon. Az üvegprizmában tá­voli fehér tornyok reszketnek. A Maros Ro­mániából jön, a fehér templom Jugoszláviá­ban van már s a mezőn, itt, csak vetnek, aratnak, hajlonganak s birkóznak a földdel. A Tiszában rajzik repked, csillog, ful­doklók és elvész a tiszavirág. Kék teste meg- megositlan, valahol csónalflk ^rándulástól zajos a .Maros-szöge, lapos, széles, alkonyi-ha-ngil­latú minden amerre csak szem Iát, csak a Szegedi épülő fogadalmi-templom piros tor­nya mered kutatón a magasságba. S~om bathy Viklór. Szégyenében öngyilkossági szándékból üvegdarabokat nyelt le egy újpesti kereskedő sikkasztással vádolt fia Újpest, julius 9. Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: Weisz Béla, Weisz Si­mon Újpest egyik leggazdagabb és a város életében nagy szerepet játszó kereskedőjé­nek fia ellen a napokban sikkasztás és váltó- manipulációk miatt feljelentés érkezett az újpesti rendőrségre. A rendőrség detektivjei a megtévedt fiatalembert tegnap elővezették az újpesti rendőrségre, ahol az ügyeletes tisztviselő a késő délutáni órákban hossza­san kihallgatta, majd kijelentette neki, hogy az éjszakát, a rendőrségen kell töltenie. Weisz Bélát az őrizetes cellában helyeznék el, ahol rajta kívül még három őrizetbe vett égvén tartózkodott. Kevéssel éjfél után a cellában levők és a rendőrőrszem is arra lettek figyelmesek, hogv a cella egyik sarkában valaki nagyokat dörömböl.-majd keservesen nyöszörög. A rendőrőrszem benézett a cellába s a lámpa fényénél meglátta Weisz Bélát, amint a földön fetrengett s körülötte üvegcserepk hevertek. Nyöszörögve mondta el. hogv szégyené­ben öngyilkosságot akart elkövetni s né­hány üvegcserepet ie is nyelt, attól van­nak iszonyú fájdalmai. A rendőrőrszem intézkedésére azonnal kivonult, az uipesti mentők egyik különít mé­llyé s beszállította a szerencsétlen fiatalem­bert. a.z újpesti Károlyi-kórházba. A kórház igazgatóorvosa azonban nem találta súlyos­nak Weisz állapotát és nem akart garanciát vállalni arra vonatkozólag, hogy Weisz egy óvatlan pillanatban megszökik a kórházból. Weisz Bélát erre a budapesti mentők a rab­kórházba szállították, ahol ma délután foly­tatják kihall gat ás áf. vSíii.czü püianalban az auío.nrvil, amely csaknem nyolcvan kilométeres sebo&ség- r/el haladt, nekiment egy utszé.i fának. .4z összeütközés borzalmas volt. Az autó 'felborult s utasai eszméletlenül terültek el az országúton. Néhány perc múlva a szerencsétlenség színhelyé­re érkezett a fürdőigazgahUág autója, amely az eszméletlenül fekvő embereket beszállította a bártfai közkórházba. Kevéssel 11 óra előtt hozták be a három sebesültet a kórházba, ahol Barís Béla clr. kórházi igazgató főorvos és Grossmann Dezső dr. főorvos azonnal megvizsgálták s keze­lésbe vették őket. Az orvosi vizsgálat megalapí­totta, hogy különösen Gönnerth táblabiró sérülése sú­lyos. Koponyáéi# ptörélst szenvedett, aro-i- kivül bal mellkasának három bordája betört és balkeze teljesen székfoncsőló- dotl. Springer Zoltán ár. sebesülése is súlyos, de nem életveszélyes. Lakására szállították, ott vették ápolás alá. A sof- főrnek jelentéktelen zuzódásokon kívül egyéb baja nem történi. Gönnerth Albert táblabiró állapota egyre válságosabbra fordult, s délután 2 órakor kínos szenvedés után meghall. A szerencsétlen ember tragikus sorsa nagy rész­vétet keltett a városban, ahol előzékeny modo­ráért és igazságszereteléárt általános kedvéltség- nek örvendett. Hét árva maradt utána. A szerencsétlenségről azonnal jelentés érke­zett a rendőrségre is, amely a vizsgálato1 megin­dította és Kocli István soffört, aki a kassai Japán- kávéház tulajdonosának fia, előzetesen őrizetbe vette. A bustyaházai magyar erdészek szomorú évfordulóié „Hol van Kecskemétiig ?“ A nagy sikkasztó újabb nyári reprize — A híres banksikj-asztót állítólag Budapesten lát­ták — Uj nyomozás az elavult ügyben Budapest, julius 9. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) Kecskeméthynek, az egykor hírhedt banksikk a sztőn ak alakja még mindig kisért, jóllehet már jó néhány évtizede, hogy a sikkasztott összeggel eltűnt Magyarországról s állítólag Amerikába ha­józott. Azóta sok mindenféle hir érkezett róla, de mindegyikről később kitudódott, hogy misztifikáció s Kecskeméthy nyomtala­nul eltűnt a nyomozó hatóságok elől. Lehetséges, hogy ilyen misztifikáció a legújabb jelentés is, amely szerint egy Délamerikából nemrégiben vissza­vándorolt gazdag vendéglős a napokban jelentést tett a budapesti főkapitánysá­gon, hogv a gödöllői villamoson feltűnt neki egy hatvan év körüli férfi, akiben hosszabb megfigyelés után határozottan felismerte Kecskeméthy Győzőt, az egy­kor hírhedt bank síkká sztót. Kecskernéthyt nagyon jól ismerté, mert vele Délamerikában gyakran találkozott régeb­ben s már akkoriban panaszkód ott neki Kecskeméthy, hogy megunta a bujdosást, honvágyat érez, haza szeretne menni, hogy régi hazájában halhasson meg. Amikor most ■a villamoson felismerte őt s e tekintetben kérdést is intézett hozzája, az állítólagos Kecskeméthy családjával együtt hirtelen eltűnt a kocsiból. A főkapitányságon tudomásul vették a jelentést s meg is indították a nyomozást az állító­lagos Kecskeméthy felkutatására s nem lehetetlen, hogy az éveken keresztül folytatóit eredménytelen nyomozásnak most, amikor Kecskeméthy sikkasztási ügye mái­éi évült, mégis sikere lesz. Gönnerth kassai táhlabirót halálos autó" szerencsétlenség érte Bártfa közelében Uiitársa, Springer ügyvéd súlyosan sebesült ■A halálautót Siller Irén volt pesti soffőrje vezette Kassa, julius 9. (Munkatársunk telefonjelen- tése.) Ma délelőtt halálos autószerencsétlenség történt a bártfai országúton. Reggel 9 óra tájba:# Kemenczky Kálmán dr. kassai ügyvéd, Magyar János, az ügyvéd irodájának igazgatója, Gönnerth Albert dr. kassai Ítélőtáblái bíró, a. törvényszék negyedik tanácsának elnöke és Koch István sof- főr az ügyvéd Tatra-autóján Bártfára robogtak. Kemenczky ügyvédnek a pénzügyigazgatóság bártfai expozitufáján volt hivatalos dolga, a táb­labiró pedig elkísérte ügyvéd barátját. Az autó szerencsésen megérkezett Bártfára, ahol Ke­menczky és irodavezetője kiszálltak. Az autót ,az ügyvéd Koch István volt budapesti soffőrre bízza. A soffőmek, aki azelőtt Biller Irén sof- főrje volt, Csehszlovákiában nincsen még nosztri- íikálva autóvezetői vizsgája s nincs is vezetési engedélye. Kemenczky ügyvéd meg is hagyta a sofflőrnek, hogy amíg hivatalos dolgát a pénz­ügyi expozit urában elvégzi, addig várakozzék rá az autóval a kapu ellőtt és ne merjen a kocsi­val elhajtani. Gönnerth táblabiró az idő alatt sé­tára indult a községben. Útközben találkozott Springer Zoltán dr. kassai ügyvéd ismerősével és rábírta őt, hogy amig Kemenczkyék hivatalos ügyüket elintézik, tegyenek autóval kirándulást á közeli fürdőbe. Koch soffőr nem volt hajlandó az autóval menni, mórt hisz gazdája megtiltotta neki. A táblabiró azonban ráparancsolt és hama­rosan el is indultak a fürdőbe. Rövid időt töl­töttek csak a fürdőben, majd visszafordullak. Springer Zoltán ügyvéd a tapasztalatlan soíför- nek folytonosan utasításokat adott, úgyhogy a soffőr állandóan visszahajoít a kormánykerék mellől. Az egyik kanyarulőnál az autó nagyot zökkent, amikor Springer ügyvéd kissé megütötte a fejét. Az ügyvéd fejéhez kapott s eikiáltotln magát. A kiállásra a soffőr is figyelmes lelt, s háhnnézeU. hogy megnézze mi történd, A hálna forduló soffőr ekkor alighanem, el­ránthatta a komid mjk&)\ekp tt mert a kö­Bustyaháza. julius 9. (Saját tudősitőnktóL) •Szomorú jubileumot -uinepelnek a bustyaházai állami erdőigazgatóság volt magyar alkalmazot­tal. Ugyanis julius 10-én van a hetedik évfordu­lója annak a reájuk nézve oly végzetes napnak, amikor egy miniszteriális bizottság a csehszlo­vák átír i nevében átvette a bustyaházai volt magyar királyi erdőhivatal kezelése alá tartózó!! közel 200.000 kát. holdra terjedő állami erdőket. Ez a bizotiság ugyanekkor felszólította a régi magyar alkalmazottakat, hogy lőjenek a cseh­szlovák állam szolgálatába. Ennek a íelsző’has­nak az alkalmazottak kevés kivétellel eleget is tettek és azonnal letelték a bizottság által köve­telt szolgálati esküt. , Megigárle a bizottság a volt magyar álla­mi erdészeti alkaimczob.nknők változat- lan minőségükben leendő mielőbbi vég- leges átvételüket, amire a régi személyzet átvételi kérvényeit írás­ban, is. beterjesztette és megkezdte a háború, a forradalom és az egy évig tartott román meg­szállás' okoz1 a szétzilált erdőgazdaságnak rend­behozatalát. Azonban az igazgatóság élvéi e'ével egyidejűleg megkezdődött a cseh erdészek beözön- lése is. t A világ minden tájáról ide sereglett, megfelelő törvényes képzettség és kellő gyakorlat nélküli, első osztályú állampolgárok rohamosán kezdtek itt elhelyezkedni. Persze, ez a társaság a régi személyzet nélkül mozdulni sem tudott volna. Tartogatták tehát ígéretekkel és biztatásokkal a régi a!' lmazottakat, de hátuk mögött azonnal megindultak az intrika és a denunciálás. A régi, teljesen szakképzett és az itteni vi­szonyokat alaposan ismerő, fegyelmezett alkal- mazottak azonban hűségesen és odaadással vé­geztek szolgálatukat, folyíon remélve a már ré­gen megígért végi ege 'lésüket. De hiába volt minden igyekezetük, hiába minden kérvényező' SÜl\, többszöri ígéret ellenére mai napig, — hét év múltán —- sincsenek véglegesítve, hanem mindig fejük felett lóg az elbocsátás vagy a leépít' Dr.mokles kardja. Mert hiszen köztu­domású, hogy az itt már keresztülvitt leépítés' — amint azt Koriálh Endre dr. képviselő egy in­terpellációjában kimutatta — tisztán az itteni régi auiochton alkalmazottak ellen irányult. Már „leépitettek" egy sereg teljesen szol­gálatképes régi alkalmazó Hal, de ugyan­akkor a testi és szellemi fogyatkozásaik miatt hasnzaveheietlen elsÖoszUVyu hon­polgárokat is megtartották állásukban. Hét év leforgása alatt a régi személyzet ismét a rendes kerékvágásba terelte, a háborús esemé­nyek következtében megzavart erdőüzemet, be­tanította a jövevényeket, most tehát már mehet, nincs többé szükség rá! Azonfelül kell a hely az „államalkotók** emberfeleslegénsk elhelyezésére és különben is megszokott dolog, hogy idevaló ruszin, német vagy pláne magyar — legyen bár­milyen kiváló minősítésű — itt ebben a. önként csatlakozott „autonóm** Ruszinszkóban az állami erdészetnél alkalmazást nem kaphat! Az elbocsátás vagy a leépítés gondjai kö­zött ünnepelik meg tehát a bustyaházai volt ma­gyar erdészeti alkalmazottak hét évi kifogástalan szolgálatuknak jubileumát! Syflüdcicse Dr. HCoSb ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa B»irtós2J6«n Sí. 35 ű tcajá5im. Wnssormnun vizsgálati

Next

/
Oldalképek
Tartalom