Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-10 / 155. (1489.) szám

.027 julius 10, vasárnap.

awwaMaswwmnmri^1!!

VASÁRNAPI Jc,<jVZí_ i ’LLií\

Irta: Schöpflin Aladár.

—. A magyar atmoszFéra —

Nálunk, mint mindig, most, is sok a veszekedő?. Kogy a politikusok veszekszenek, az természetes, nekik ez az életük, de vesz-e- kreznek a falusiak a városiakkal, a gazdák a kereskedőkkel, a kereskedők a gyárosokkal, a tudósok egymással, az Írók szintén egymással és Így tovább. A normális veszekedés! anyagon kívül van még egy csomó napi ve- szekedésl anyag, a már említett ellenforradalmi szenvedély, az anyagi gondok miatti iingeirüliség, valami küVööns elfogultság és türelmetlenség a más nézetückkel szemben, amely miatt minden vita hamar elfajul es személyes térre terelődik, keserves drágaság és igy tovább. Ezek a civakodások olyan hangosak, hogy aki kívülről szemléli őket, könnyen azt hiheti, a társadalom mélyéről törnek elő s a nemzet mcgha-soni ottsácá t mutatják.

Ha az ómban mélyebbről nézzük a dolgot. észre kell venni, hogy mindez csak felület. a mélyben egész más a világ. Egv nagy trianoni nyomást érzünk a lelkűnkön, rengeteg az anyagi gondunk, nehezen élünk, a nyomorúság általános, mindebből valami ingerültség támad a közörgésben, kicsi okokból na^v lármát csinálunk, tárgyilagosan intézendő dolgokba indulatok férkőznek. De alapjában véve semmit se kívánunk jobban, mint békességben élni. Minden alkalommal észre lehet venni, liogv a nagy civakodások egyre kisebb visszhangot vernek fel a közvéleményben. a tömegeket nem izgatja a reakció és liberalizmus, az állami gyámkodás és polgári függetlenség kérdése, a kész inci- dent.álls vitakérdések még kevésbé és azon is csak kevesen, érdekeltek jönnek izgalomba. hogy megsértették-e Ádám professzor kinevezésével az egyetem autonómiáját vagy hegy Ady Endre angyal volt-e vagy sátán. Más időkben az ilyen veszekedéseket élvezni szokta a tömeg, mint ahegv a műveletlen emberek élvezik, ha az utcasarkon kettőn összeverekszenek s a közvélemény mindig hajlandó szokott lenni szimpátiából vagy ugratási ösztönből arra. hogy a veszekedést kezdők pártjára álljon. Most közönnyel, sőt többnyire ellenszenvvel nézik a ma rakodókat. Mit rontják a békességet? Az ember örül. hogy él. minek a civódás? Ha van valami komoly baj, maid elintézi Bethlen! Ez az általános jelszó.

Nagyon iől meg lehet ezt látni a közönség irodalmi ízlésén. A legtöbb sikere van a békés, ártalmatlan könyveknek és színdaraboknak. amelyekben derülten, kicsit szentimentálisán tárgyalnak olyan dolgokat, melyek nem sértenek senkit, nem éleznek ki vitás kérdéseket, legfeljebb messzefekvő, senkit sem izgató akadémikus dolgokról vitáznak. Sőt az emberek nem szeretik a könyvben, színházban a mai nap aktuális kérdéseit és életielenségeit, kedvenc olvasmányai és színdarabjai vagy a régi boldog békeidőket idézik vissza, vagy olyan levegőjük van, mintha sohase lett, volna háború, feldarabolás, forradalom és mindaz, ami volt. Innen Jókai és Mikszáth népszerűségének reneszánsza, innen a dráma elsziruposodása. Csak vitát, ne, csak ne izgassanak, hagyják az embert békében emészteni, az Írók mulattassanak, de ne kínozzanak a ielkiismeret, erkölcs, a politika vitás problémáival.

A politikában is az a helyzet, hogy a vitát támasztó ellenzéki irányzatnak alig van talaja. Sem a baloldali, sem a jobboldali radikalizmus nem kell a embereknek, semmi éles ellentét, semmi erős hang. semmi problematikus törekvés. S ezt, érzik a politikusok ás, az ellenzékiek csak lanyhán, szinte gépiesen csinálják a dolgukat, éppen, csakhogy csinálják, mert a mesterségük. Néha ütnek egv kis lármát, hogy észrevegyék őket. hiszen még a világon vannak, de ezt maguk se veszik túlságos tragikusan, a közönség még kevésbé. A politika nem érdekli az embereket. Maid elintézi Bethlen, csak hagyjuk békében.

Még nem volt rá példa a magyar történelemben. hogy egv nemzedék ennyire teljesen rábízta volna sorsát egyetlen emberre, mint ahogv mi Bethlen Istvánra bízzuk. Minden nagy politikusunknak. Szent Istvántól Tisza Istvánig volt erős és veszedelmes ellenzéke, Bethlennek nincs. Egyszerűen azért, mert ő azt csinálta meg és csinálja, amit az emberek legjobban kivannak. A békét. nyugodt élet lehetőségét. Ezért, volt, olyan — már csaknem kómikus — sikere a legutóbbi választásoknak. Az ellenzék nem tudott semmi ölvan jelszót, hozni, ami a tömegeket izgatná, mert ilven izgató anyag nincs is a levegőben, az emberek túlnyomó többsége nem igen érdeklődött, az ellenzékieknek sem akadémikus értékű fejtegetései. sem a választási terror miatti panaszai miatt. Hát, igaz, a közigazgatás iől megnyomta a maga apparátusának a gombját a választáskor, ez igaz, de' Bethlen sikere anélkül is lesújtó lett volna. Bethlennek nem kellett más. mint odaállni az emberek élé és ezt mondani:

— Nézzétek meg, mi volt ebben az országban. mikor én kormányra léptem és mi van ma ,..

Az emberek érezték: Bethlen kormányra lépése pillanatában az élet tele volt bizonytalansággal. izgalommal, gvuitó és robbanó anyagokkal. Ma lehet békében élni, biztonságban. Visszatértek hozzánk az élet apró örömei.

Az apró örömök polgári — sőt ne szé- gveliük, nvársp elvár i kultuszában élünk.

Egv fáradt nemzedék, mely nem akar nagy eszméket, nagv izgalmakat, nagv változásokat és nagv élményeket, békében akar ebédelni. emészteni, szunyókálni, szórakozni és kelletlenül fogad mindent, ami ebben megzavarja. Eev szörnyű izgalmakban töltölt évtized természetes reakcióra ez.

Gróf Bethlen István bevezette a magyarokat egv ui igéretföldjére: az ui Biedcrme- ver-kor szakba.

HRPLOm

írja: KRRIHTHY FRIGYES

Tizennyolcé vés koromban hagytam abba a naplóiráiSt — addig nyolcadik évemtől kezdve, mindig irtani, vagy huszonöt kötetet irtain tele. engedve a kényszernek, ami nem bízik meg eléggé emlékezőképeisségünkben. Most. hogy kuriózumból, újrakezdem, magam a legkiváncsiabban, vaj ion mi lesz belőle, először is ezen csodálkozom el. Mi a csuda az a naplóirási kényszer? És általában mi az, hogy napló?

Általában a nők és a gyerekek műfaja, igv láttszik. Az ember gyermekkorában ir naplót, vagv abból az alkalomból, hogy nőnek született- Ez a két 1-élekféleség. a gyerek és a nő. kevésbé ismeri saiátmagát. mint a felnőtt férfi — a nő és a gyerek számára az ismeretlen ösztönök és vágyak világa élesen elhatárolva él még. naponta és óránként újabb meglepetést keltve a tudatban, különbeket és megráz óbbakat, mint, a külvilág ■eseményei. A gyerek és a nő szemben áll tulajdon lelkének káoszával — számára nincs nagyobb csoda a világon, mint a tükör és i nincs izgat óbb és különösebb valami, mint a tulajdon képmása. Innen az a belső csalódás, hogy a naplót önmagunk számára Írjuk és hogy ennél intimebb műfaj nincsen.

Ez a csalódás, ez a káprázat szorosan összefügg azzal a szörnyű könnyelműséggel, aminek jegyében hajlamosak vagyunk összetéveszteni az őszinteséget az igazsággal. A legtöbb ember azt hiszi, hogv mikor őszinte, akkor igazat is mond — ez az oka annak, hogy a vértanuk kilencven százaléka hazugságokért és tévedésekért áldozza fel az életét. A valódi ember, a felnőtt férfi, akinek élete nem születéstől halálig terjedő illanás, hanem az élet, megértésére váló alkalom, lecke és tanulság, amiből vizsgáznia kell. aki tehát, tulajdonképpen annvi idős. mint az emberi kultúra — a szemlélődő és gondolkodó, a valódi igazságot e nem annak árnyékát kereső férfi nagyon jól ismeri már hatezer- éves tapasztalatból az emberi lélek konstrukcióját s egyik legfőbb tör vén vét: hogy nem azt gondoljuk, amit akarunk, hogy nem azt mondjuk, amit gondolunk s nem azt tesszük, amit, mondunk. Hogy valami ismeretlen Akarat ól bennünk, talán nem is a magunké, talán nem is életünk érdekében működő Tendencia — ismeretlen énünktől független eTŐk játéka, ismeretlen, a miénktől független cél irányában és ez az ismeretlen valami felborit minden reményt, hogv a gondolatunk és szavaink és tetteink közt abszolút harmóniát teremtsünk.

A gyermek és a nő, nem tudván ezt, a törvényt, egyik meglepetésből a másikba esik. mikor a diszharmóniák jelentkeznek, meghazudtolva minden öncsalást. Most irok valamit, mondtam magamnak gyermekkoromban, ahol mindent, mindent elmondok önmagámról, önmagámnak — mindent elmondok, amit el kell titkolnom az emberek előtt. És kezdődött a naplőirás tipikus korszaka. az az idő, mikor az embernek, a valóság világából tekintve, még semmi innivalója nincsen tulajdonképpen, hiszen nincsenek még élményei, nincs mit feljegyeznie. — formátlan ábrák, szertefoszló kisértetek kóvályognak a koponya üregében, mint valami sötétkamrában, aminek lenoseredőnve csukva van. A naplóirást rendesen abbahagyjuk, mikor az első élmények jelentkeznek — a szerelem bimbózó napjaiban, amikor van már mit titkolni.

Tudnom kell ezt,, értenem kelti ezt. mikor külső és belső történések lerögzitése fölé a „napló" szót, leirom. Megvan a véleményem az őszinteségéről, a magaméról éppen ugv, mint a másokéról. A befelé való őszinteségemben olv kevéssé bízom, mint a kif ©lévaiéban. Ismerem már a gondolataimat- ismerem a „lelikemet" — elég régóta van szerencsém foglalkozni vele. Ezerszer csaltam meg önmagamat, — becsaptam és elkáhítottam és megtévesztettem — óvatos vagyok és gyanakodó. Láncon tartom „énkátt" a Mke- met,. mint, valami hasznos, de veszedelmes háziállatot. Birtokviszonyban vagyok velőt

— nem azonosítom vele magamat,. Magamat

— magamat sem ismerem, „titok és idegen- ség" vagyok, valóban — de ami ott erőlködik és vonaglik, görcsös vonagTásbart, a csontgolyóban, honnan finom idegszál vezet le nyelvem hegyére és toliam hegyére — ó, azt jól ismerem már! Csak hadd keresse az Igazságot, én várók és figyelek, hiszen az én számomra keresi. — de csak mértékkel

— mert, „soha nem tudta, mit, jelent, halálosan szeretni az igazságot- aki csak arra

ügyelt, hogv amit kimond • vagv leír. igaz legyen". Én várok és figyelek, — elviselem a gondolataimat, miket érzés és indulat színez és dobál — elviselem, mint szivem verését, gyomrom működését,, tüdőm zihálását.

őszinteség? Ki mondta nektek, hogy az a mód, ahogv önmagunkkal beszélünk, az a viszony, amiben önmagunkkal vagyunk, az a látás, ahogv önmagunkat látjuk, lényegben különbözik az általános emberi smer ettől? Csak tartalomban, adatokban több az, amit magamról tudok, de a tegnapi énem épp oly érthetetlen valami, mint, bárki másé. akit utamba dob a végzet.

Óriási ellentmondás, amit egy nagyon osekélv kis félreértés okozott. Ha akarom, fejetetejére áhithatom a kanti szubjektív megismerés rendszerét egv kérdéssel. Vájjon ismerném-e magamat, ha mások nem ismernének ? A magányban felnőtt. Kasper Hause- rek -klinikai keresztmetszete egv állatinál mélyebb tompaság képét adja: kusza külvilág, az öntudat teljes hiánya. Vájjon nem mások énjéből merítettem a magamét? A gyerek és a vadember mindenkiről harmadik személyben beszél, önmagáról is — a te és az én egyszerre születik meg. Az első ember mégis csak Ádám lehetett, valami nálunk tökéletesebb lény — degenéráit unokáin. a majmokon keresztül származunk tőle. ugylátszik. mert hiszen nem lehet még majom se. akinek nincs kit majmolnia.

Egyszerűség?

„A te szavad legyen usv-ugy. nem-nem,

— valami ezen felül esik, a gonosztól., vagyon". így a Szentirás. Igen ám. de az az apostoli egyszerűség, a krisztusi Ige. nagv belső töprengések és kínlódások leszűrt eredménye — vajion a lélek harcában, az önmagunkkal való társalgásban is ilven egyszerű volt-e? Nem én vagyok bonyolult, hanem a dolog, amiről beszélek, mont.am egyszer Kovács urnák, aki roppant egyszerűnek látta az egész kérdést, — meghiszem azt! a vércsepp is roppant egyszerű, míg mikroszkóp alá nem teszed, vagy közelebb nem húzod a szemedhez. S bármilyen kellemetlen, önmagunkhoz egv kicsit túlságosan közel vagyunk.

Egyszerűség’

Arra a kérdésre, hogy mikor vagyunk a legtermészetesebbek, legegyszerűbbek, mindenki gondolkodás nélkül rávágja, hogy olyankor, mikor egyedül vagyunk, mikor nem kell komé-diáznunk más kedvéért. Ebből az jönne ki. hogv legtermészetesebb és legközvetlenebb és legjózanabb hang mindig az, ami nem jut el szájunkig. Igaz-e ez?

Nem mondhatnám.

Lfi£éberebb pillanataimban, a kedv és öröm és élletvágv és tét,tvágv magánvában soha nem voltam egyszerű és józan önmagámmal szemben. Hogy is lehettem volna? Hiszen a gondolatok ritmusát az agyban keringő vér pezsdülő ritmusa szabályozza — s a gondolatiból születő szó, a szóból születő gondolat, fvagy nem vettétek még észre, hogy kölcsönösen szülik egymást?) át kell hogy vegye a ritmus lendületét A botfülü polgár ugv állítja szembe a józan éberséget a hóbortos álommal, mintha az előbbi nyugalmat,. az utóbbi osapongó képzeletet jelentene. Micsoda ostobaság! Hiszen, aki álmodik, az szükségképpen alszik is, fekszik egyhelyben, lecsökkent, lefokozott, testi és lelki életműködéssel — ki találta ki azt a hazugságot., hogv a béna testben szárnyat kap a lélek? Az álomelemző tudomámv kimutatta már, hogy álmaink sokkal szárazabbak és józanabbak és anvaghozkötöttebbek. mint éber képzeletünk. Oh igen, voltam józan, voltam materialista.-voltam logikus, voltam hitetlen, voltam gyakorlati — de osak álmomban! ébren. szemben önmagámmal, legéletteljesebb percem életörömében, önmagámnak és a világnak villámló felismerése kifejezésben és hangban azt, a formát, azt, a szót. választotta, amit a hazug szofisztika a legkeresettebb hazugságnak. komédiának és csalásnak mond:

— a pátoszt, oh igen. a pátoszt, a valódit, amitől csak azért, idegenkedünk, mert összetévesztjük az álpátosszal — a pátoszt, a színház és a templom nyelvét — azt a hangot, ahogv a felébresztett emberi lélekhez s az öröké’ber istenhez beszélünk.

Naplót irok — ne kíván iátok, hogv tul- őszinte legyen, önmagámmal beszélek — félek. megsikelültök belé, ha idefigyeltek; másokkal halkabban szoktam beszélni.

Naplót kok — önmagámmal társalgók, i

De vigyázni fogok, hogv meg ne feledkezzek a százezer emberről, aki olvassa — mert kiáltvány lesz belőle, ha egv percre megfeledkezem.

Hadd vegyek utcai ruhát — a pongyolám füleik a.

. .... ■■nw^«a35SBi»Baa^»^^^agat!EXg»8Bii" -----—

„ Ú

jságíró Park“

A Prágai Magyar Hírlapéi ba’ra. Európa déli részén te: 1 el az Újságírók Parkja.

Lakossága: a kultúra alacsony fokán áll, ihlet-kereséssel és verstenyószlésset foglalkozik. Vannak, akik kézügyességük révén az ollózás iparát űzik, ezeket itt szel'enii arisztokratáknak hívják.

Vallásra nézve: bál-ványimádók, mindenki

sajátmagát isteníti és zsoltárokat zeng. ennen- dicsőségéről.

Alakjára nézve: az Újságíró Park olyan, min egy aktivista vers: hosszú és szabálytalan, rengeteg problémagyökérrel, de kevés életrevaló fával.

Éghajlata: változó. Néha szél fuj, ezt a Költő, aki igen érzékeny lélek, .személye ellen irányuló támadásnak veszi, s rögtön reagál rá a vasárnapi számban, , :n és a Szél" cimii versben. (Előbb „átfutja” a szélről szóió összes munkákat, ami a Világirodalomban megjelent, elsősorban a Szlovenszkói Költők müveit, utoljára Verhaaren versét, s ezek után magát forradalmi újítással Viharhoz hasonlítja.)

... Itt folyik a Hernád, zavarosan és szerényen, még nem tudja felfogni a megtiszteltetést, hogy a Rendőri Riporter, a Novellis'a és a Költőnő benne áztatják tagjaikat. A Kritikus is vágyakozva néz a habokra, de nem akar ily közösségeket, nehogy elveszítse objektivitását a Költőnővel szemben.

Ah, egy Kritikus nem lehet részrehajló, csak egy Főszerkesztő, mert annak nem kell Írni, soha egy sert sem.

Az Újságíró Parkban gyönyörű ribizke terem, azonkívül körözött, sonka és gulyás, melyet mindnyájan együtt fogyasztanak el, csupa békével és jóindulattal egymás iránt... Valóságos Locarno a vadon közepén...

Lassan este lesz.

A Lány, aki tudja mi illik, felsóhaj!. E röpke zaj elvész a sörivás kedves neszében. A lampionok kigyullnak.

A Lány, aki szeretne férjhez menni, égő pirosnak látja a lampionokat, a Költő — rondáknak. A Lány rezignáltan beleharap az első gyenge hagymába. Utána vadul a többit. „Ez nem egy igazi bohém” — gondolja megvetően és mámorosra eszi magát.

Julius vau. A Természet produkálja magát a Sajtó előtt. Zöldéi a fü, mint egy képzőművészeti kritika, csattog a grammofon a bokrok között.

A Hold, aki valaha jobb napokat látott, lustán mászkál az égen, félszemét behunyva.

Az Újságírók látják ezt a svindlit. de kegyesen elnézik, ilyen kiszolgált öreget elküldeni régi állá óból antiszociális lenne.

Hüvösödik. A Zeneszerző citerázik vékony kabátjában.

Éjfél van. Lassan szedelőzködnek hazafelé. A rácsos kapu bezárul, üresen áll a Park. A hangulat t etőpontra hág ...

Berkesné Palotai Boris.

Pályázat

a Nagyasszony címlapjának megtervezésére

Fölkérjük Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar festőművészeit, hogy a havonta megjelenő Nagyasszony cimii reprezentatív női folyóirat részére művészi címlapot tervezzenek. A folyóirat alakja a régi marad, címlapja pedig színes papiros lesz. A pályaművek julius 25-éig dr. Szilassy Béláné címére küldendők (Luíenec-Losoncl. Füleki-ut 12). A Nagyasszony szellemét legtökéletesebben kidomborító pályaművet a kiadóhivatal tiszte- letdijjal honorálja.

—^Kinevezték a lévai plébánost. Lévai tudósítónk jelenti: A megüresedett lévai plébániára Jantausoh Pál dr. nagyszombati apostoli adminisztrátor Missák István bozóki plébánost, nevezte ki. A püspök Póz. de eh Ágoston segédlelkészt a lévai egyháztól Po- zsonv virág völgyre helyezte át.

5