Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-09 / 154. (1488.) szám
fial siámnnk 10 oldal VI. évf. 154. (1488) szám e Szombat » 1927 julius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20-Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCLpÍl(ipÍCL Felelős szerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulica 12, 11. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —-Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha a Buqd dér Landwirte Qsicserío politikája ismét közelebbhozza határozata s Irta: Flaeh-barth Ernő dr. Prága, julius 8. A magyar nemzeti párt 1925 októberében, közvetlenül a parlamenti választások előtt, miután a keresztényszociali'sta párttal folytatott tárgyalásai — nem tudhatják mely okokból — eredményre nem vezettek, választási! szerződést kötött a Bánd dér Landwirtével. valamint a német iparospárttal és a szerződésben megállapodlak arra nézve is, hogy azj újonnan megalakuló parlamentben közös klubot fognak létesíteni, mely azonban egyes frakcióinak önálló létét érinteni nem fogja. Aj szerződés értelmében a magyar nemzeti párt! alávetette magát a többség határozatainak, j de fentartotta magának a szabad kéz jogát; arra az esetre, ha a német pártok belépnének! a kormányba, továbbá a szlovenszkói autó- \ nómia kérdésében is. Mivel a szerződés meg-! kötésekor a magyar nemzeti párt nem látta; teljesen kizártnak annak a lehetőségnek. be-. álltát sem, hogy a keresztényszocialista párt; később lép be a Szövetségbe, erre az esetre; az egyházpolitikai kérdésben is szabad kezet biztosított a magyarság részére. Mikor e szerződést megkötötték, úgy a német gazdapárt, mint a magyar nemzeti párt ellenzéki álláspontot foglalt el a nemzeti koalíció kormányával szemben és a választási harcot is ellenzéki lobogó alatt küzdöttek végig. Ámbár a Bund dér Landwirte a múlt év j tavaszán, mikor a nemzeti koalíció helyébe- Cserny hivatalnokkormánya lépett, már; egyengetni kezdte a kormány felé vezető; utat, a párt magatartásában a végleges fór-; dulat csak akkor állott be, mikor ősszel elha-j tározta, hogy belép a kormányba és képviselői; klubjának elnökét, Spina egyetemi tanárt! küldte be a kabinetbe. Ez a lépés egész vá-j ratianul és a magyar nemzeti párt előzetes; hozzájárulása nélkül történt. Mig az' utóbbi \ a ,,timeo Danaos et dona ferentes“ elvét; tartva szem előtt, arra intette a németeket, hogy kormánybalépésüket, bizonyos pontosan körülirt feltételek előzetes teljesítésiétől tegye függővé, addig a Bund dér Landwirte aj német iparospárttal és a német keresztény-: szocialistákkal együtt jobbnak látta minden! feltétel nélkül belépni a kabinetbe, aminek; azután az lett a következménye, hogy népük részére minde-zideig semmiféle emlitésreméltó eredményt nem tudtak kivívni. A magyar nemzeti párt annak folytán, hogy a Bund dér Landwirte magyar szövetségesének beleegyezése nélkül vállalta a kormányzással egybekötött felelősséget, visszanyerte az 1925. év őszén magának biztosított szabad kéz jogát. A közös klub egyelőre ugyan még fenmaradt, de a magyar nemzeti, párt — amint egyes irányadó tényezői a nyilvánosság előtt is kijelentették — nemsokára a fordulat után felmondták a szerződést és annak megújítására csak egészen uj alapon voltak hajlandók. Gyakorlati tekintetben pedig úgy alakult a helyzet, hogy a magyar nemzeti párt minden lényeges kérdésben a Bund dér Land- wÍrtétól eltérő utón haladt, így midőn a költségvetés tárgyalása alkalmával tartózkodott a szavazástól, midőn az ríj véderőtörvényeknél és az adóreformnál csak egyes, a magyarságra nézve kedvezőknek ítélt részeket fogadott el, midőn az államfő megválasztásánál üres szavazólapokat adott le és különösen a múlt! hét péntekén, midőn a közigazgatási reform j ellen szavazott. Ily előzmények után hozta meg a Bund dér Landwirte képviselőinek és szenátorainak klubja tegnapi határozatát, amellyel a magyar nemzeti párttal annakidején kötött; szövetséget felbontódnak nyilvánitja. Hiba, Európát a szovjethez LorcS ESErkenliead érdekes Rs?sSatk©zata — fa Ssrsejyel London, julius 8. Lord Birkenhead egy tegnap este tartott beszédében kijelentette, hogy ha Oroszország a közeljövőben beszünteti külföldi propagandáját, amire megvan minden előjel, akkor Európa államai, elsősorban az angol világhatalom ismét fölveszi gazdasági és politikai kapcsolatait Moszkvával. Anglia nem oly ostoba, hogy huzamosabb ideig ellensége maradjon egy hatalmas és életerős nemzetnek. Varsó, julius 8. A moszkvai lengyel követ néhány nap óta Varsóban időzik és újságírók előtt kijelentette, hogy a lengyel— orosz viszony örvendetesen javul. A Vojkov- incidens likvidálása a legjobb utón van. A garanciaszerződés és a kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalásokat a közeljövőben ismét felveszik. A szovjetkormány Csicserin visszaérkezése óta határozottan megváltoztatta eddigi agresszív politikáját. A varsói gyilkosság után a moszkvai rendőrség megakadályozta a moszkvai lengyel követség ellen irányuló tüntetéseket. Búmén és gall esprif-veS o&strMál a Jobboldal a francia választói reform ellen Poincaré és Sllasm ssépárbaja — fa ssesssáiyes pré*{.&.sénafe •sSóraáíá&afc — fa minisztered épyetian szór*ófelatet sem fejezhetnek be tát zavarja, jutni. a minisztert sem engedte szóhoz Paris, julius 8. A francia kamara évek óta nem látott oly mozgalmas üléseket, mint most, a választási reform tárgyalásánál. A jobboldal kétségbeesett erőfeszítést tesz, hogy az obstruk- ció minden elképzelhető fegyverével meggátolja a ránézve kedvezőtlen választási reform megszavazását. A gall szellemnek megfelelően ez az obstrukció az ismert eszközökön és rekvizitumo- kon kívül nagyon gyakran a közismert francia esprit-t is szolgálatába állítja, úgyhogy a vita csaknem a szenzáció elevenségével hat a közönségre. Á kamara permanensen ülésezik, s tegnap dél óta ma délig k"andó zajban szünet nélkül tárgyalt. A vita meggyorsítása érdekében már tegnap elhatározták, bogy éjjeli ülést tartanak. De az obstrukció éjjel sem szűnt meg. Nagy nehézségek árán sikerült a jobboldal négy ellen javaslatát leszavazni, de a kormány és a balpártok eredménye még jobban földühitette a jobboldalt, mely si- ketitő lármával fogadta leszavazását. A botrány már akkor kitört, amikor elhatározták, hogy a kamara éjjel is ülésezni fog. Bilim szocialista vezér megemlítette, hogy a kamara mindenféle nevetséges ellenindiívánnyal lopja drága idejét. A jobboldal egyszerűen leharsogta a szocialistavezért. akinek szavai elvesztek az éktelen lármában. Az ülést kénytelenek voltak néhány pillanatra fölfüggeszteni. Később a kommunisták interpelláltak a gyarmatokon előforduló kegyetlenkedés ügyében, s amikor Perrier gyarmat ügyi miniszter a szószékre lépett, hogy válaszoljon, a jobboldal, mely minden eszközt megragad, hogy a viA zaj oly óriási volt. hogy az utcára is kihallatszott. Perrier kénytelen volt a szószékről levonulni, anélkül, hogy megtarthatta volna beszédét. A képviselők tettlegességre vetemedtek , s csak néhány mérsékelt és nyugodt honatya mentette meg a helyzetet. A legnagyobb zajban hirteleniil és váratlanul] szólásra emelkedett Poincaré. Most tűnt ki. hogy mily óriási presztízs övezi a miniszterelnök alakját: ahogy a kis ember fölemelkedett ülésén. egy pillanat alatt elnémult a féktelen zaj s a képviselők halálos csöndben várták a vezér nyilatkozatát. — A kormány tisztán akar látni, — dörögte a miniszterelnök. — Ha meg akarjátok buktatni a választási reform és a gyarmatügyi interpellációk miatt, ám jó, a kormány fölveszi a harcot. Mivel fontosabb dolgunk van, azt akarom, hogy azonnal szavazzátok meg a bizalmat, vagy a bi- zailmatlan ságot! Dühös éljenzés fogadta Poincaré nyilatkoza-1 tát. A szavazás általános izgalom közepette folyik és a ház 515 szavazattal 142-vel szemben a gyarmatügyi interpelláció elnapolása mellett dönt, azaz közvetve bizalmat szavaz a kormánynak. A hajnali órák felé Blum szocialista képviselő ismét fölpattant s rövid beszédben „erkölcstelennek" bélyegezte azt a törvényt, amelynek értelmében a francia parlament bizonyos esevolna e határozat jelentőségét tulozui, mert semmi újat nem tartalmaz, hanem csak újból bejelenti a nyilvánosságnak azt, amit már eddig is minden politikai gyermek tudott. A magyar nemzeti párt hónapok óta egészen más utón 1/aladt, mint a Bund dér Landwirte és ez nem is lehetett másképpen, mióta a párt meggyőződött róla, hogy a kormány a magyarság jogos követeléseit teljesíteni nem akarja és hogy a német kormánypártok seoi részesítik abban a hathatós támogatásban, amelyre a magyarság jogainak érdekében szüksége volna. A magyar nemzeti párt ismételten kijelentette, hogy ellenzéki alapon áll s a parlainentarizmus történetében még bem volt példa arra, hogy egy kormánypárt és egy ellenzéki párt koalícióban legyen egymással, A Bund dér Landwirte tegnapi határozata tehát senki részére nem hoz meglepetést, különösen nem azóta, amióta a kormány német szócsövében egy sugalmazott hír jelent meg, amely szerint a magyar nemzeti párt állítólag nem tett eleget azoknak a pénzügyi kötelezettségeknek, melyeket német szövetségeseivel szemben a választás alkalmával vállalt. Mondani sem kell, hogz ebből a pletykából egy szó sem igaz, hiszen a kraj- cároskodás és a politikai adósságok nem teljesítése igazán nem magyar szolás. Egy szempontból mégis örülnünk kell a német gazdapárt tegnapi klubhatározatának- Ez a határozat ugyanis formai tekintetben is teljesen tiszta helyzete’ teremtett és eltakarította ai útból az utolsó akadályt is, mely a tekben fölfüggesztheti az egyes képviselők inraunitását. A miniszterelnök izgatottan föláll s odakiált Blumnak: — Hajdanában a képviselőket az ilyen kifejezésekért rendreutasitották! Buisson, szocialista kamarai elnök, akinek feladata lett volna a rendreutasítás, elpirul, de nem osztja ki a rendreutasítást. Erre a jobboldal azt kiáltja feléje: — Mondjon le! Mondjon le! León Blum ironikusan megjegyezte: — Alázatosan tudomásul veszem a miniszterelnök ur rendreutasítását, aki, mint boldogan látom, még elnököl is a kamarában. — Ó, nem — válaszolt Poincaré ingerülten. Ha én elnököltem volna ezen az ülésen, akkor nem történt volna meg ez az incidens! Általános helyeslés es mozgás követte Poincaré közbeszólását. ■ Buison kamarai elnök még mindig iem mozdult. — Persze mindent zsebre vág! — jegyzi meg gúnyosan egy kommunista képviselő. Alighogy ez az incidens véget ért. újabb veszedelmes helyzetet teremtett Poincaré és egy szélső baloldali képviselő vitája. A kommunista Berthon a még börtönben ülő kommunisták za- badonbocsátását kéri, mire Poincaré sietve rávágja: — Nyugodjék meg. Nem bocsátunk senkit szabadon, s akiknek most megkegyelmeztünk, azokat az ülésszak befejezése után újból bedu- tyizzuk! — Az egész kormány véleménye ez? Her- riot-é is? — kérdi Berthon. — Nem, de aki börtönben volt, az visszakerül oda! — válaszolta Poincaré. — ön tehát összes politikai ellenfeleit le akarja csukatni! — fejezte be a vitát a kommunista képviselő. Később a helyzet még tarthatatlanabbá vált. A vita egy lépéssel sem haladt előre. Sarraut belügyminiszter, akinél: a negyedik ellen javaslat ügyében nyilatkoznia kellett volna, nem jut szóhoz. A jobboldali padsorokból egvre fülsiketítőbb lárma hangzik és kitartóan kiáltják a belügyminiszter felé: „Nem. ön nem fog megszólalni’/4 Sarraut is dolgavégzet- lenül vonul le a tribünről. A négy utána következő kormányszónok ugyanígy jár. Az elnök kénytelen az ülést ismét félbeszakítani. Enyhülés a hajnali órákban A hajnali órákban végre az obstrukciós képviselők elfáradtak s a vita épületesebb mederbe terelődhetik. Egy reakciós képviselő Poincaré megjelenését kívánja az ülésen s a kommunisták hálásan csatlakoznak indítványához. A ház 336 szavazattal 202-vel szemben elveti az indítványt. Végre a legutolsó ellenjavaslatot is leszavazzák és sorra kerülhetnek az elnapolási indítványok. Reggel felé ezeket az indítványokat is sorban elutasítja a kamara. A jobboldali pártok obstrukciós politikájának láttára a baloldal avval fenyegetőzik, hogy a kamara ülését mindaddig permanenciában tartja, amíg a választási reformot nem sikerül teljesen elintézni. magyar nemzeti párt és a keresztényszocialis- ta párt szoros együVmüködésének netalán még útjában állott volna. A Bund dér Landwirte állásfoglalására az egyedül méltó válasz az lehet, hogy testvét pártjaink most már időt és fáradtságot nem kímélve mielőbb megkötik a békeszerződést és közös erővel fordulnak az ellen a kormány ellen, amelynek egyik támasza a Bund dér Landwirte is. Az események logikája ezt parancsolja és ha a köz- igazgatási reform nyomán támadt kavarodásnak semmiféle eredményé nem lesz. mint az, hogy a két testvérpárt ismét egymásra talált, ez az eredmény egymagában véve is megérte azt a küzdenie t, amelyet a jogfosztó javaslat ellen vívtunk.
