Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-09 / 154. (1488.) szám

fial siámnnk 10 oldal VI. évf. 154. (1488) szám e Szombat » 1927 julius 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20-Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai nCLpÍl(ipÍCL Felelős szerkesztő: DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulica 12, 11. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —-Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha a Buqd dér Landwirte Qsicserío politikája ismét közelebbhozza határozata s Irta: Flaeh-barth Ernő dr. Prága, julius 8. A magyar nemzeti párt 1925 októberében, közvetlenül a parlamenti választások előtt, miután a keresztényszociali'sta párttal folyta­tott tárgyalásai — nem tudhatják mely okok­ból — eredményre nem vezettek, választási! szerződést kötött a Bánd dér Landwirtével. valamint a német iparospárttal és a szerző­désben megállapodlak arra nézve is, hogy azj újonnan megalakuló parlamentben közös klubot fognak létesíteni, mely azonban egyes frakcióinak önálló létét érinteni nem fogja. Aj szerződés értelmében a magyar nemzeti párt! alávetette magát a többség határozatainak, j de fentartotta magának a szabad kéz jogát; arra az esetre, ha a német pártok belépnének! a kormányba, továbbá a szlovenszkói autó- \ nómia kérdésében is. Mivel a szerződés meg-! kötésekor a magyar nemzeti párt nem látta; teljesen kizártnak annak a lehetőségnek. be-. álltát sem, hogy a keresztényszocialista párt; később lép be a Szövetségbe, erre az esetre; az egyházpolitikai kérdésben is szabad kezet biztosított a magyarság részére. Mikor e szerződést megkötötték, úgy a német gazdapárt, mint a magyar nemzeti párt ellenzéki álláspontot foglalt el a nemzeti koa­líció kormányával szemben és a választási harcot is ellenzéki lobogó alatt küzdöttek vé­gig. Ámbár a Bund dér Landwirte a múlt év j tavaszán, mikor a nemzeti koalíció helyébe- Cserny hivatalnokkormánya lépett, már; egyengetni kezdte a kormány felé vezető; utat, a párt magatartásában a végleges fór-; dulat csak akkor állott be, mikor ősszel elha-j tározta, hogy belép a kormányba és képviselői; klubjának elnökét, Spina egyetemi tanárt! küldte be a kabinetbe. Ez a lépés egész vá-j ratianul és a magyar nemzeti párt előzetes; hozzájárulása nélkül történt. Mig az' utóbbi \ a ,,timeo Danaos et dona ferentes“ elvét; tartva szem előtt, arra intette a németeket, hogy kormánybalépésüket, bizonyos pontosan körülirt feltételek előzetes teljesítésiétől te­gye függővé, addig a Bund dér Landwirte aj német iparospárttal és a német keresztény-: szocialistákkal együtt jobbnak látta minden! feltétel nélkül belépni a kabinetbe, aminek; azután az lett a következménye, hogy népük részére minde-zideig semmiféle emlitésreméltó eredményt nem tudtak kivívni. A magyar nemzeti párt annak folytán, hogy a Bund dér Landwirte magyar szövet­ségesének beleegyezése nélkül vállalta a kor­mányzással egybekötött felelősséget, vissza­nyerte az 1925. év őszén magának biztosított szabad kéz jogát. A közös klub egyelőre ugyan még fenmaradt, de a magyar nemzeti, párt — amint egyes irányadó tényezői a nyilvános­ság előtt is kijelentették — nemsokára a for­dulat után felmondták a szerződést és annak megújítására csak egészen uj alapon voltak hajlandók. Gyakorlati tekintetben pedig úgy alakult a helyzet, hogy a magyar nemzeti párt minden lényeges kérdésben a Bund dér Land- wÍrtétól eltérő utón haladt, így midőn a költ­ségvetés tárgyalása alkalmával tartózkodott a szavazástól, midőn az ríj véderőtörvényeknél és az adóreformnál csak egyes, a magyarság­ra nézve kedvezőknek ítélt részeket fogadott el, midőn az államfő megválasztásánál üres szavazólapokat adott le és különösen a múlt! hét péntekén, midőn a közigazgatási reform j ellen szavazott. Ily előzmények után hozta meg a Bund dér Landwirte képviselőinek és szenátorai­nak klubja tegnapi határozatát, amellyel a magyar nemzeti párttal annakidején kötött; szövetséget felbontódnak nyilvánitja. Hiba, Európát a szovjethez LorcS ESErkenliead érdekes Rs?sSatk©zata — fa Ssrsejyel London, julius 8. Lord Birkenhead egy tegnap este tartott beszédében kijelentette, hogy ha Oroszország a közeljövőben beszünteti külföldi propagandáját, amire megvan minden előjel, akkor Európa államai, elsősorban az angol világhatalom ismét fölveszi gaz­dasági és politikai kapcsolatait Moszkvával. Anglia nem oly ostoba, hogy huzamosabb ideig ellensége maradjon egy hatalmas és életerős nemzetnek. Varsó, julius 8. A moszkvai lengyel követ néhány nap óta Varsóban időzik és új­ságírók előtt kijelentette, hogy a lengyel— orosz viszony örvendetesen javul. A Vojkov- incidens likvidálása a legjobb utón van. A garanciaszerződés és a kereskedelmi szerző­dés megkötésére irányuló tárgyalásokat a közeljövőben ismét felveszik. A szovjetkor­mány Csicserin visszaérkezése óta határozottan megváltoztatta eddigi agresszív politiká­ját. A varsói gyilkosság után a moszkvai rendőrség megakadályozta a moszkvai lengyel követség ellen irányuló tüntetéseket. Búmén és gall esprif-veS o&strMál a Jobboldal a francia választói reform ellen Poincaré és Sllasm ssépárbaja — fa ssesssáiyes pré*{.&.sénafe •sSóraáíá&afc — fa minisztered épyetian szór*ófelatet sem fejezhetnek be tát zavarja, jutni. a minisztert sem engedte szóhoz Paris, julius 8. A francia kamara évek óta nem látott oly mozgalmas üléseket, mint most, a választási reform tárgyalásánál. A jobboldal kétségbeesett erőfeszítést tesz, hogy az obstruk- ció minden elképzelhető fegyverével meggátolja a ránézve kedvezőtlen választási reform meg­szavazását. A gall szellemnek megfelelően ez az obstrukció az ismert eszközökön és rekvizitumo- kon kívül nagyon gyakran a közismert francia esprit-t is szolgálatába állítja, úgyhogy a vita csaknem a szenzáció elevenségével hat a közön­ségre. Á kamara permanensen ülésezik, s teg­nap dél óta ma délig k"andó zajban szünet nél­kül tárgyalt. A vita meggyorsítása érdekében már tegnap elhatározták, bogy éjjeli ülést tartanak. De az obstrukció éjjel sem szűnt meg. Nagy nehézségek árán sikerült a jobboldal négy ellen javaslatát le­szavazni, de a kormány és a balpártok eredmé­nye még jobban földühitette a jobboldalt, mely si- ketitő lármával fogadta leszavazását. A botrány már akkor kitört, amikor elhatározták, hogy a kamara éjjel is ülésezni fog. Bilim szocialista vezér megemlítette, hogy a kamara mindenféle nevetséges ellenindiívánnyal lopja drága idejét. A jobboldal egyszerűen leharsogta a szo­cialistavezért. akinek szavai elvesztek az éktelen lármában. Az ülést kénytelenek voltak néhány pillanatra fölfüggeszteni. Később a kommunisták interpel­láltak a gyarmatokon előforduló kegyetlenkedés ügyében, s amikor Perrier gyarmat ügyi miniszter a szószékre lépett, hogy válaszoljon, a jobb­oldal, mely minden eszközt megragad, hogy a vi­A zaj oly óriási volt. hogy az utcára is kihallatszott. Perrier kénytelen volt a szószékről levonulni, anélkül, hogy megtarthatta volna beszédét. A kép­viselők tettlegességre vetemedtek , s csak né­hány mérsékelt és nyugodt honatya mentette meg a helyzetet. A legnagyobb zajban hirteleniil és várat­lanul] szólásra emelkedett Poincaré. Most tűnt ki. hogy mily óriási presz­tízs övezi a miniszterelnök alakját: ahogy a kis ember fölemelkedett ülé­sén. egy pillanat alatt elnémult a fékte­len zaj s a képviselők halálos csönd­ben várták a vezér nyilatkozatát. — A kormány tisztán akar látni, — dörögte a miniszterelnök. — Ha meg akarjátok buktatni a választási reform és a gyarmatügyi interpellá­ciók miatt, ám jó, a kormány fölveszi a harcot. Mivel fontosabb dolgunk van, azt akarom, hogy azonnal szavazzátok meg a bizalmat, vagy a bi- zailmatlan ságot! Dühös éljenzés fogadta Poincaré nyilatkoza-1 tát. A szavazás általános izgalom közepette folyik és a ház 515 szavazattal 142-vel szemben a gyar­matügyi interpelláció elnapolása mellett dönt, azaz közvetve bizalmat szavaz a kormánynak. A hajnali órák felé Blum szocialista képvi­selő ismét fölpattant s rövid beszédben „erkölcs­telennek" bélyegezte azt a törvényt, amelynek értelmében a francia parlament bizonyos ese­volna e határozat jelentőségét tulozui, mert semmi újat nem tartalmaz, hanem csak újból bejelenti a nyilvánosságnak azt, amit már ed­dig is minden politikai gyermek tudott. A magyar nemzeti párt hónapok óta egészen más utón 1/aladt, mint a Bund dér Landwirte és ez nem is lehetett másképpen, mióta a párt meggyőződött róla, hogy a kormány a magyarság jogos követeléseit teljesíteni nem akarja és hogy a német kormánypártok seoi részesítik abban a hathatós támogatásban, amelyre a magyarság jogainak érdekében szüksége volna. A magyar nemzeti párt ismé­telten kijelentette, hogy ellenzéki alapon áll s a parlainentarizmus történetében még bem volt példa arra, hogy egy kormánypárt és egy ellenzéki párt koalícióban legyen egy­mással, A Bund dér Landwirte tegnapi hatá­rozata tehát senki részére nem hoz meglepe­tést, különösen nem azóta, amióta a kormány német szócsövében egy sugalmazott hír je­lent meg, amely szerint a magyar nemzeti párt állítólag nem tett eleget azoknak a pénz­ügyi kötelezettségeknek, melyeket német szö­vetségeseivel szemben a választás alkalmá­val vállalt. Mondani sem kell, hogz ebből a pletykából egy szó sem igaz, hiszen a kraj- cároskodás és a politikai adósságok nem tel­jesítése igazán nem magyar szolás. Egy szempontból mégis örülnünk kell a német gazdapárt tegnapi klubhatározatának- Ez a határozat ugyanis formai tekintetben is teljesen tiszta helyzete’ teremtett és eltakarí­totta ai útból az utolsó akadályt is, mely a tekben fölfüggesztheti az egyes képviselők inraunitását. A miniszterelnök izgatottan föl­áll s odakiált Blumnak: — Hajdanában a képviselőket az ilyen ki­fejezésekért rendreutasitották! Buisson, szocialista kamarai elnök, akinek feladata lett volna a rendreutasítás, elpirul, de nem osztja ki a rendreutasítást. Erre a jobbol­dal azt kiáltja feléje: — Mondjon le! Mondjon le! León Blum ironikusan megjegyezte: — Alázatosan tudomásul veszem a minisz­terelnök ur rendreutasítását, aki, mint boldogan látom, még elnököl is a kamarában. — Ó, nem — válaszolt Poincaré ingerülten. Ha én elnököltem volna ezen az ülésen, akkor nem történt volna meg ez az incidens! Általános helyeslés es mozgás követte Poin­caré közbeszólását. ■ Buison kamarai elnök még mindig iem mozdult. — Persze mindent zsebre vág! — jegyzi meg gúnyosan egy kommunista képviselő. Alighogy ez az incidens véget ért. újabb ve­szedelmes helyzetet teremtett Poincaré és egy szélső baloldali képviselő vitája. A kommunista Berthon a még börtönben ülő kommunisták za- badonbocsátását kéri, mire Poincaré sietve rá­vágja: — Nyugodjék meg. Nem bocsátunk senkit szabadon, s akiknek most megkegyelmeztünk, azokat az ülésszak befejezése után újból bedu- tyizzuk! — Az egész kormány véleménye ez? Her- riot-é is? — kérdi Berthon. — Nem, de aki börtönben volt, az visszake­rül oda! — válaszolta Poincaré. — ön tehát összes politikai ellenfeleit le akarja csukatni! — fejezte be a vitát a kommu­nista képviselő. Később a helyzet még tarthatatlanabbá vált. A vita egy lépéssel sem haladt előre. Sarraut belügyminiszter, akinél: a negye­dik ellen javaslat ügyében nyilatkoznia kellett volna, nem jut szóhoz. A jobb­oldali padsorokból egvre fülsiketítőbb lárma hangzik és kitartóan kiáltják a belügyminiszter felé: „Nem. ön nem fog megszólalni’/4 Sarraut is dolgavégzet- lenül vonul le a tribünről. A négy utá­na következő kormányszónok ugyanígy jár. Az elnök kénytelen az ülést ismét félbeszakítani. Enyhülés a hajnali órákban A hajnali órákban végre az obstrukciós kép­viselők elfáradtak s a vita épületesebb mederbe terelődhetik. Egy reakciós képviselő Poincaré megjelenését kívánja az ülésen s a kommunisták hálásan csatlakoznak indítványához. A ház 336 szavazattal 202-vel szemben elveti az indítványt. Végre a legutolsó ellenjavaslatot is leszavazzák és sorra kerülhetnek az elnapolási indítványok. Reggel felé ezeket az indítványokat is sorban elutasítja a kamara. A jobboldali pártok obstruk­ciós politikájának láttára a baloldal avval fe­nyegetőzik, hogy a kamara ülését mindaddig permanenciában tartja, amíg a választási re­formot nem sikerül teljesen elintézni. magyar nemzeti párt és a keresztényszocialis- ta párt szoros együVmüködésének netalán még útjában állott volna. A Bund dér Land­wirte állásfoglalására az egyedül méltó válasz az lehet, hogy testvét pártjaink most már időt és fáradtságot nem kímélve mielőbb megkö­tik a békeszerződést és közös erővel fordul­nak az ellen a kormány ellen, amelynek egyik támasza a Bund dér Landwirte is. Az esemé­nyek logikája ezt parancsolja és ha a köz- igazgatási reform nyomán támadt kavarodás­nak semmiféle eredményé nem lesz. mint az, hogy a két testvérpárt ismét egymásra talált, ez az eredmény egymagában véve is megérte azt a küzdenie t, amelyet a jogfosztó javaslat ellen vívtunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom