Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-06 / 152. (1486.) szám

1927 jtilius 6, sierda. Hainapufáii wáiasst Ir«S@Sy elszakított magyarsága A választási terror utoisó napjai Romániában Kolozsvár, julius 5. Megdöbbentő jelentések érkeznek a liberálisok választási ter­rorjáról. A legtöbb megyében csendőrkordonot zárják el a íalvakat a külvilágtól, hogy a kormánypárt kortesei ezalatt nyugodtan dolgozhassanak. Az igy elszigetelt vidéken azt a hirt terjesztik, hogy a magyar párt többjeié szakadt s igy a magyarságnak, mint a legerősebb magyar csoport szövetségesét, a liberális román pártot kell támogatnia. — A képviselőválasztás julius 7-én, a szenátorválasztás jtilius 10-ikén fog lezajlani. Az utol­só agitációs napok terroriszfikus eseményeire való tekintettel a nemzeti parasztpárt vé­dekezésül polgári gárdákat szervez. A letartóztatott nagyváradi kommunista képviselő­jelöltek éhségsztrájkot kezdtek. Újabban a többi bihari kommunista jelöltet is letar­tóztatták. Szilágyságban a magyar párt mindennemű ági tá dóját betiltották. Sslovák alici# a magyar egység ellent A nyár legfrissebb politikai kacsája: Bubnlcs püspök magyar katolikus pártja A csendőrtörvény (tj.) Prága, julius 5. 'Az utóbbi hetek politikai eseményei közüli közigazgatási reform foglalta el a nagyközön­ség érdeklődését, pedig a nemzetgyűlés szá­mos egyéb javaslatot is tető alá hozott, ame­lyekkel azonban a napisajtó is igen röviden végzett. A szenátus és a képviselőház által abszolvált, úgynevezett ^kisebb" törvényja­vaslatoknak csaknem mindegyike pedig na­gyon jelentős újításokat hoz. Ez alkalommal a szenátus által mér elfogadott „csendőrtör- vény“ javaslatához van néhány szavunk. Ez a törvényjavaslat, amely a csendőr- eég fegyverhasználati jogét szélesebb ala­pokra helyezi, a hivatalos indokolás szerint ama szomorú eseményeknek a szükségszerű következménye, amelyek: a legutóbbi hóna­pokban néhány garázda rablócsapat lefegy­verzésénél játszódtak le s amelyeknél több csendőr élete esett áldozatul elvetemült rab­lógyilkosok orvtámadásának. Ez valóban olyan szomorú tények, hogy a felelős kormánytényezőknek s a törvényho­zásnak mindent el kell követni a közbiztonsági őreinek védelmére. Ugyancsak éitagadhatat- lan valóság azonban az is, hogy a nemzetgyű­lés által tárgyalt kormányjavaslat, ha törvény­erőre emelkedik is, valamit is változtatna a helyzeten. Azokban az esetekben ugyanis, amelyek a javaslatot életre hívták, a hivatásu­kat végző csendőrök orgyilkosok áldozatai let­tek, az orvtámadással szemben pedig a fel- fegyverzett csendőr épp olyan védtelen, mint az a közpolgár, akinek minden fegyvere egy zsebkés. A bajnak sokkal mélyebben fekvő oka van s az orvoslást is ott keli kezdeni. Az álilamfordulat utáni idők álhumaniz­musa a csendőrből népnevelőt csinált s el­vonta igazi hivatásától, a közrend és béke őr­zésétől. Élénk emlékezetünkben vannak még azok a hangzatos frázisok, hogy „ma a csend­őr nem mindenkitől rettegett kakastollas zsan- dár, hanem a nép barátja, nevelője, oktató­ja s tanácsadója ..A „mindenkitől rette­gett" kakastollas zsandár a múltban is min­den becsületes ember jóbarátja, oktatója s tanácsadója volt s csak a gonosztevők. retteg­tek tőle. Az uj rezsim uj feladatok elé állította a osendőrséget; igy köztudomású, hogy a dip­lomáját nosztrifikálni akaró orvos, mérnök) ügyvéd kérelme csak akkor teljesíthető, ha az illetékes csendőrőroieister kedvezően véle­ményezte azt. A felsőbb hatóság nem elégszik meg a községi bíró és jegyző aláírásával az illetőségi bizonyítványon s az anyakönyvve­zető pecsétjével és aláírásával a kivoanton: a cs endörőrsparancsnoknak is kell, hogy szla- va legyen az ilyen közokiratok hitelességé­nek f elül bírálásánál. Ma nem az a csendő r részesül soronkivüli előléptetésben, aki sok csirkefogót tett ártalmatlanná, hanem aki i/'~ sikerült kosárfonó tanfolyamot rendezett a falujában s ezzel beleavatkozott egyúttal az ipari szakoktatás ügyéibe. Igenis, ma az a helyzet, hogy a csendőr minden egyébbel fog­lalkozik, csak azzal nem, ami a hivatása vol­na. Ha aztán egyik-másik ügybuzgó csendőr a gonosztevőknek is szentel figyelmet, úgy ki­mondhatatlan előszeretettel veti magát a po­litikai „bűnözőkre": minden magyar nótában irredentizmust „nyomoz ki“ s ha a bor élve­zetéhez nem szokott polgár valami ostobasá­got ejt ki félmámorában, kész a hazaárulási és kémkedési szenzáció. Ha a belügyminisztérium igazán üdvös ren­delkezéssel akarja megvédeni a csendőrsé­get a gonosztevőkkel szemben, úgy ne fog­lalkoztassa azt oly ügye;klkel, amelyek a taní­tóra, a jegyzőre, a lelkészre tartoznak. Szo­morú valóság az is, hogy ma a tanítótól, a 'jegyzőtől s a lelkészből is egyebet várnak, mint hajdan. Ha a minisztériumok idestova tiz év óta nem tolják rendezni a hatáskörük kérdését, az a polgárnak nem fáj, ellenben önsúllyal nehezedik a falu lakosságára s idestova tarthatatlanná fajul az az állapot, hogy a tanítónak első feladata a népszinmürende- zés, a jegyzőé a pártkorteskedés. Adja visz- szta a kormány a tanítót az iskolának, hogy •betűvetésre tanítsa a gyermekeket, a jegy­zőt a községházának, hogy a községe s nem a politikai pártja bajaival törődjék s a csend­őrt a betörőknek és rblóknak, hogy ezek is­mét hadd rettegjenek tőle és hogy a csendőr­nek ideje é® módja legyen „párti ogoltjai" pszichológiájának tanulmányozásárai, ami nem csekély feladat. Ha az állami közigaz­gatást a legalsóbb foktól kezdve sikerül ismét a rendes kerékvágásba terelni, akkor minden­ki nyugodtan végezheti a saját munkáját s ak­kor fog tenni igazán jelentős haladást a kon­szolidáció. Amíg ez nem történik meg, addig a csendőrtörvény is olyan f elületes tapasz ma­rad, amely a bajt ném gyógyítja, csak elniér*- gesitL Prága, julius 5. A magyar nemzeti párt és az országos keresztényszocialista párt legutóbbi közeledése koalíciós körökben nagy nyugtalanságot keltett. Egymásután je­lennek meg a prágai sajtóban hírek arról, hogy különböző koalíciós körök az egység felé közeledő magyar­ság megbontására uj pártszervezeteket akarnak Szlovenszkón létesíteni. Tegnap jelentettük, hogy a kormányhü né­met keresztényszocialisták vetettek szemet a szlovenszkói katolikus németségre s elő­készületeket tesznek Szlovenszkó behálózá- sára. A Národni Politika mai jelentése sze­rint szlovák részről is indulóban van hason­ló kísérlet. „Szlovák püspök magyar pártot alapit" címen a lap a következőket irja: — Mint illetékes helyről értesülünk, Bubnies szlovenszkói püspök Szlovensz­kón nj magyar pártot alapit. A püspök azokat a magyar katolikusokat Budapest, julius 5. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelenitése.) A felsőház; mai ülésén a magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződés be­cikkelyezéséről, valamint a munkásbiztositásról szóló törvényjavaslatokat tárgyalták. A kereskedelmi szerződést a mai ülésen meg is szavazták. s minden valószínűség szerint a biztosítási ja­vaslatot is legkésőbb a holnapi ülésen elfogad­ják, amivel a felsőház befejezi tavaszi üléssza­kát s megkezdi nyári szünetét. A magyar—csehszlovák kereskedelmi szerző­dés becikkelyezéséről szóló javaslat vitája során elsőnek Fellner Henrik, a GyOSz elnöke szólalt fel. A kartellek ellen az utóbbi napokban elhang­zott támadásokra válaszolt 9 kijelentette, hogy a kartellekre szükség van, mert biztosítják a ter­melés és a fogyasztás állandóságát. — A kereskedelmi szerződések főfeltétele, — folytatta ezután — az, hogy a két szerződő állam egyenértékű engedményeket nyújtson. A Cseh­szlovákiával kötött kereskedelmi szerződésünkben azonban sajnos, a mi érdekeink nem érvényesül­tek kellőképpen, mert a szerződés élőállat-ex- portunkat rendkívül megnehezíti, lisztkivitelün­ket pedig úgyszólván teljesen lehetetlenné teszi. A szerződés csupán a csehszlovák importot szol­gálja. A szerződés olyan, hogy abba legfeljebb csak beletörődhetünk, érte azonban nem lelke­sedhetünk! Csak abban a ^tudatban fogadhatjuk el. hogv áldozatokat hoztunk azért, hogy minden politikai ütközőpont a két állam között kikapcsoltassék. Utána Bemáth István szólalt fel. Beszéde ele­jén foglalkozott a csehszlovák állam alakulásának kérdésével. Ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy Magyarország szlovák lakosságával év­századokon keresztül a legnagyobb egyetértésben élt s soha a történelemben elő nem fordult, hogy a szlovákokkal szemben fegyveres elintézésre került volna a sor. Figyelembe keli venni azt, hogy mennyit tett Darányi Ignác a szlovák és ruszin lakosság érdekében. A törvény előtt a múltban minden állampolgár egyenlő jogokkal bírt. Utal arra, hogy micsoda elnyomás lehetett, amikor három hercegprímás szlovák származású '«*•«M&ÜNLl .!# akarja megnyerni, akik nem akarnak belép­ni a szlovák néppártba, de ugyanakkor az állam iránti lojalitásból nem csatlakoznak sem a magyar keresztényszocialista, sem a magyar nemzeti párthoz. A magyar katoli­kusok jelentős részéről van szó és pedig fő­leg Csallóköz vidékén. A magyar keresztény- szocialista párt meg akarja hiusitani Bub- nics püspök tervét, hogy megakadályozza az önálló magyar katolikus párt megalakulását Szlovenszkón. E híradás egyelőre csak tapogatózásnak tekinthető, miért is a Národni Politika hír­adását teljes fontarfással közöljük. Külön­ben sem tartjuk valószínűnek, hogy épp Bubnies püspök, aki eddig még mindig távol állott minden politikai mozgalomtól, most, legalább is a magyarság szempontjából ké­tes értékű politikai célok érdekében föladná egyházfői tisztéhez méltó, pártokon fölül álló álláspontját és szlovák létére beleavat­kozna a magyarság politikai életébe. legnagyobb részben szlovákok között oszlottak meg. Foglalkozik ezután a szerződéssel s rámutat arra, hogy miként kezelik Csehszlovákiában a magyarországi szel'letmi termékeket. A cseh­szlovák kormány erőszakos cenzúrát gyakorol a magyar könyvekkel szemben. így például a magvar reformátusok által használt zsoltárkönyvet se engedi be a köztársa­ság területére. Ezt különös figyelmébe ajánlja Scotus Viatornak. (Megemlíti még, hogy a csehszlovák köztársaság­ba csak baloldali lapok jutnak be Magyaror­szágról. Nem akar bővebben foglalkozni ezeknek a lapoknak politikájával, de megállapítja, hogy annakidején részesei voltak a forradalom előké­szítésének s igy a csehszlovák kormány olyan magyar la­pokat támogai amelyek hozzájárultak Magyarország súlyos helyzetének meg­teremtéséhez. A javaslatot elfogadja. Hermann Miksa kereskedelmi miniszter emelkedett ezután szólásra. — Hogy a szerződést megkötöttük, — úgy­mond, — annak oka a következőkben rejlett. Ma­gyarország a háború után általános gazdasági káoszban volt, amelyből mielőbb ki kellett jut­nia. A kivezető ut pedig csak úgy* látszott meg- teremthetőnek, ha a szomszéd államok ég a köz­te fennálló korlátokat lebontja. Ellenségeink úgy is azt a hirt terjesztették, hogy Magyarország nemese.'; politikailag, hanem gazdaságilag is izolálta magát. Ezért kellett a korlátok lemon­dását elhatározni. Meg vagyunk győződve arról, hogy mezőgazdasági termelésünk nem elegendő egymagában kereskedelmi mérlegünk aktivitásá­nak biztosítására. Minthogy pedig nem elégséges, egészséges remediumokról kellett gondoskodni. A főszempont az volt, hogy abból kell többet előállítanunk, amiből sok a beho­zatal. Ezért egészséges iparra van szük­ség. A szerződés megkötésénél jogosult volt az az iránykitüzés, hogy próbáljunk belemenni a tár­gyalásokba és teremtsünk alapot a további jó­viszony fejlesztésére. A csehszlovák szerződésnél az az óhaj nyilvánult meg, hogy el kell fogadnunk a feltételeket a további fejlődés alapjául. (Köz­J&gtóat lm folytatja a miniszter, de ez a nemzeti karakter dolga. Felvetődött az a kérdés, hogy meddig sza­bad elmennünk az engedmények tekintetében. Azt hiszem, hogy ezután is tovább kell folytat­nunk az egyezkedéseket, de mindig meg kell gondolnunk, hogy nem érkeztünk-e el a szerződések megköté­sénél addig a határig, amelyen túl a nemzet érdekeinek veszélyeztetése forog, fönn. Azt hiszem, Ha ezt megfontolva és ennek tudatá­ban tovább haladunk, az eredmények sem fognak elmaradni. A miniszter beszéde után a felsőház a javaslatot részleteiben is elfogadta. A külügyminiszter jelentését terjesztették ezután be a Lettországgal, Németalfölddel, Finnország­gal és Ausztriával kötött kereskedelmi szerződé­sekről. Ezután a munkások baleset- és betegbiztosí­tásáról szóló törvényjavaslat tárgyalására tértek át. A vita első szónoka József királyi herceg volt, aki többek között a következőket mondotta: — A tárgyalás alatt lévő javaslat az ipari munkásság érdekeit van hivatva szolgálni. A ja­vaslatot ezért minden magyar embernek el kell fogadnia. Feltétlenül szükséges, hogy a munkás is érezze, hogy a nehéz órákban fajtája között nincs elhagyatva. A törvényjavaslatban a magyar nemzet jóindulata nyilvánul meg a magyar mun­kásság iránt. Meg vagyok győződve arról, hogy ezt a szeretedet a magyar munkásság megérdemelte és meg fogja érdemelni a jövőben is. Mint a feltámadás egyik reménysugarát, üdvöz­löm a javaslatot, amely meggyőz arról, hogy testvéri szeretettel öleljük magunkhoz a magyar munkásságot, hogy rombadőlt hazánk felépítését együttes erővel hajtsuk végre. Két nagyobb hiányt azonban mégis látok a javaslatban, amely­nek pótlását okvetlen szorgalmazni kell. Az első az, hogy a magyar munkás ne csak baleset és be­tegség, hanem rokkantság és aggkor esetére is biztosítva legyen, másrészt viszont a mezőgazda- sági munkásságról nincs kellő gondoskodás a ja­vaslatban. Erre hívom fel a kormány figyelmét, hogy gondoskodás történjék eme hiányok betöl­téséről. Hálás bizalommal köszöntőm a. kormányt és a népjóléti minisztert és megnyugvással fo­gadom el a javaslatot. , Jelentéktelen olasz-francia határincidens Paris, julius 5. Az olasz—francia határon az ola6z hadgyakorlat alkalmával tegnap több olasz lövedék francia földre esett é6 meglehetős károkat okozott bizonyos francia tulajdonokban. A ma reg­geli párisi sajtó á legnagyobb felháborodás hang­ján. tárgyalja az eseményt. A Quai d'Orsay minden áron meg akarja nyugalmát őrizni és sugalmazott cikkeiben a mont-ceniei incidenst jelentéktelennek állítja be. Mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy (határsértés nem történt, az olaszok csupán az 1861-i olasz—francia szerződés egy-két paragrafusa ellen vétettek. Az esetet különben egy kiküldött vizsgálóbizottság vizsgáltja meg, amely néhány hét múlva jelentést tesz a francia külügyi hivataliban. Beavatott körök szerint Briand semmi áron sem hajlandó a helyzetet elmérgesiteni és nem ad al­kalmat a fascizmusnak a Franciaország elleni kampányra. A francia nagykövet római demarsa, amelyet csak ma adnak át, igen konciliáns és meg­értő hangnemben van megfogalmazva. ■ ——o—l— ■ ■■ 1 U ■mi mi ■ Skála megnyerte csatáját a kommunista központ ellen? Prága, julius 5. Jelentettük tegnap, hogy a kommunista párt Nedved prágai városi ta­nácstagot isajtó utján megdorgálta és meg­fosztotta közfunkciói viselésétől. A párt in­dokolása szerint Nedved azért lett méltatlan a párt bizalmára, mert Baxa prágai főpolgár­mester kassai utazása alkalmával részt vett a Baxa tiszteletére rendezett banketten s a kas­sai kommunistákat is megjelenési*} csábította. Más oldalról jött mgvilágitás szerint azonban Nedved félreállitásának sokkal mélyebb és jelentősebb oka van. Nedveddel egyidejűleg ugyanis Bénák dr. és Vacek dr. is bejelentette lemondását a vá­rosi tanácstagságról. Ezek a személyi válto­zások a kommunista párt erős belső harcá­nak jelei. Érdekes, hogy Nedved a múltban erős harcot folytatott Skála ellen. Szélsőséges támadásainak tulajdonítható, hogy a mérsé­keltebb irányú Skála kegyvesztett lett a po- litbüró előtt. Azonban Nedved győzelme na­gyon rövid ideig tartott. Skála ugyanis a csehszlovákiai kommu­nista központ elmarasztló Ítéletéil meg- folebbezte a moszkvai központhoz Moszkva Skálának erdott igazat. Szocialista körökből eredő hírek szerint Ned­ved bukása Moszkva közvetlen beavatkozásá­nak tulajdonítandó s nem egyéb, mint Skála borúja ességein, A magyar felsőház elfogadta a magyar-csehszlovák kereskedelmi szerződést Hermann kereskedelmi miniszter a szerződés megkötésének előzményeiről és okairól — József főherceg a munkásbiztosl- tás Javaslatának vitájában elismeréssel adózott a magyar munkásságnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom