Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-31 / 173. (1507.) szám
3 jLtwé ^UiiUo uaj »a^tu, üu>j^ la káoszban sötét ój fáklyájaként (jött Hlmka nyU«t- boaata Szlovensak/óből: A republika é« a demiolcrá- eáJa. Tudjuk, hogy ha Himba neim beszélt volna, aast hitték volna, hogy Szlovensz-kó vég-eredményben örül lord Rothermere akciójának. Ezért kellett Hlinkának beszélnie, mert © a* egyedüli, aki hivatva van SolovonRSkó és a szlovákok nevében komoly pillanatokban felszólalni. iHodzsa, vagy Dérer nyilai kostának nem lett volna semim i enlya. És csak amik or Hl i nka e g ész Európáiban áttörte a frontot, láttuk, hogy az a Hlimka csinálta ezt, aíkit a csehek meg akartak verni és aki ellen Csehországijain és a kormánykűrökben elvű bizalmatlanság unalko- 1 dák. Az a Hliinlkia cs-imálta ezt, akinek országát a csehek gyarmatnak jelenítik ki és ezzel lehetőséget adnak ama, hogy Rotbermcro akciójának Szlovenszkón is eredménye legyen. {Azt, aimát Ben.es nem tudott megmondaná sürgönyében, tn-egimoindta iflinka, Salovensdkó vezére. Hiába írják a lapok, hogy osak egy „rózsahegyi [plébános" áll az angol lorddal szemben. Hl inka nem mint rózsahegyi plébános, hanem mint a néppárt révén Szlovénszkó vezére beszélt, akiinek kötelessége a nemzetét önállóságihoz vezetni. A cseh sajtó örömmel fogadta Hl inka nyilatkozatát. Azonban a korai örömet megzavarta tegnapi vezércik- íkiünfe, amelyet a cseheknek adresszált-unk. A csehek közvetve, vagy közvetlenül felbecsülhetetlen szolgálatot tesznek a magyaroknak azáltal, hogy Szlovenszkót gyarmiaitiiiaik tekintik. Egyszóval a csehek állandóan áldozatot követelnek tőlünk, azonban félnek, hogy Hlinka benyújtja az el'lenszámlát: adjátok meg a szlovákoknak a nekik (járó jogot és a lehetőséget az érv ón yesülésre. M nrár a cseh hazafiakat csalódás érte. Tőlünk szolgálatot kívánnak, de ellenszolgálatot nem akarnak adni, ami annál vétkeisebb, mert hiszen ezzel lehetetlenné teszik a szlovákok eredményes harcát a magyar ellenféllel szemben. A szlovák csak akkor jó, ha a hazát kell védeni. Ez a jósáig bennünk azt a látszatot kelti, hogy iá csehek bennünket csak rosszul táplált rabszolgáknak szeretnének tartani, akik csak ama valók, hogy a cseh faj szanor (Kihasson és érvényesüljön. 6, nem. uraim! Ettől a rabszolgaságtól messsze állunk! Mi miniden hátsó gondoláit nélkül állunk a republika mellé, de hsa. a köztársaságtól nem kapjuk még azt, ami ibenmiinkelt megilMet, M tudja, hogy a lord akciójához hasonló akciónál képesek leszünk-e lelkiismeretű nk hangja szerint még egyszer ilyen nyilatkozatot adni. iA szlovák néppárt lekötötte magát, hogy a köztársaságért dolgozik, de SzlovensZkó és szlovák vá- lasztóinak érdekeiért is köteles dolgozni. A szlovák választók érdeke, hogy Szlovenszfeón a szlovákok legyenek a-z urak. Ez az elv nem irányul az ál- koiimány, sem a 'köztársaság ellen és hogyha emellett ki nem tartunk, elveszítjük a konitekífust a választókhoz. akik a'bba a táborba tömörülnek majd, amely lord Roíhenmeref védi. S hta a csehek inkább a lordot akarják támogatni, mint Szlovenszlkót. amelyét a szlovák néppárt képvisel, akkor beszéljenek világosam, hogy idejében rendezhessük viszonyunkat veiül? szemben. Ér-ovit adunk feknlágositá-s céljából a cseh közvéleménynek. A Venkov a propa^acsna- rendszer visszaállítását kivárnia Svehla miniszterelnök lapja, a Veiikov mai rövid vezércikkében mintegy fölhívást intéz a pro- pagacsná kancellária visszaállítására és felszólítja a közvéleményt, hogy mindenkit jelentsen föl, aki nem csehszlovák állampolgár s a centralista politikát szóban vagy Írásban támadja. A lap azt Írja, hogy a csehek elleni propaganda, úgy a külföldön, mint a belföldön, a trójai falóra emlékeztet. A külföldi állampolgársági lakosok óriási ellenszenvvel nézték a prevratot és erről különösen a hafármeníiek győződhettek meg. Ezek az emberek örültek annak, hogy a prevrai nem fog hosszú ideig tartani, azonban később a biztonság kedvéért mégis kiállíttattak maguknak illetőségi bizonyítványt. A kiabálást, uszítást és a csehszlovák illetőségi bizonyítványt lelkiismeretűkkel sokan összeegyeztefhetőnek tartották. A tisztogatás még nem történt meg teljesen, sokan vannak a községi és városi képviselőtestületekben, különösen a határ mentén, továbbá a gyári üzemekben, a közéletben és hivatalokban, akiknek állampolgár ságuk nincsen rendben és ugyancsak ilyen emberek vannak a politikai és szaklapok szerkesztőségeiben, akiknek irásmodora az első pillanatra elárulja, hogy nem fiai országunknak. Szloven- szkón és Ruszinszkóban annakidején ezt a kérdést rövid utón intézték el. Nem szabad megengedni, hogy az idegenek saját helyzetünket és jogtalanul szerzett illetőségi bizonyítványaikat ellenséges ténykedésekre használhassák föl. Ezeket az embereket a közrend érdekében el kell távolitanunk s ez kötelessége minden belföldi embernek, akármilyen orientációjú is. A munka nem lesz egyszerű. Ha valahol beszédet hallasz, vagy cikket olvasol, amelyből első pillanatra megállapíthatod, hogy ebben nem országunk fia beszél, s nem egy ilyen észjárás nyilatkozik benne, ha azt látod, hogy a közéletben ilyen nyilatkozatok hangzanak el, úgy kötelességed feltenni a kérdést, hogy csehszlovák állampolgár vagy külföldi beszélt-e. vagy irt-e igy. Ez nem akar megfélemlítés lenni, — fejezi be a Venkov, — csupán magától értetődő eljárás. Mi nem azt akarjuk mondani: akinek a kenyerét eszed, annak a dalát is énekeld, hanem csak röviden rá akarunk mutatni arra, hogy: vendég idegen házban saját érdekedben, tisztességesein viselkedjél! ‘VOfíSiMü V tA<KyAR*HIUXíftK Az emberiség lefegyverzése továbbra is csali utópia marad A genfi tengeri lefegyverzési konferencia a teljes csőd előtt — Amerika világhatalmi ambíciói — CooiidgeJ az ái-békeüarát - Anglia nem engedhet a cirkálók kérdésében Genf, július 30. Ma már csaknem 'bizonyosra vehető, hogy a tengeri lefegyverzési konferencia, amely hetek óta váltakozó szerencsével ülésezik Géniben. csőddel fog végződni. Ezzel a békevágyó emberiséget újabb jelentős csalódás érte, mert a népszövetség Szerencsétlen emlékű „szárazföldi előkészítő konferenciájának" kudarca után ez a második eset, hegy a nagy gar- ral, ígéretekkel és képmutalásokká 1 összehívott pacifizáló" kongresszus sikertelenül végződik. Pedig a mostani genfi tanácskozás a lehető legjobb csillagzat jegyében ült össze. Amikor Coolidge elnök megunta a népszövetség meddő tanácskozásait, egy nagyhangú nyiltakozatban tudomására adta a világnak, hogy most ö veszi kezébe a lefegyverzés ügyét és megmutatja, menynyivel célravezetőbb az amerikai kezdeményezés, mint az európai. A kérdés egész komplekszumáí az első nekifutásra nem lehet megoldani — vélte az amerikai elnök — s igy csak részletekkel kell foglalkozni: mindenekelőtt a tengeri lefegyverzéssel, amelyet az 1921-i washingtoni konferencia amúgy is helyes utakra terelt már. Angliában Coolidge kezdeményezését azonnal rossz szemmel nézték. A londoni admáralitás benyomása az volt, hogy Amerika kezdeményezésével magához akarja ragadni az óceán fölötti uralmat és olyan föltételeket diktál majd a többi hatalomnál?:, amelyek Washingtonnak a legjobban megfelelnek. Ugyanezen a nézeten voltak az európai kontinens tengeri hatalmasságai is, elsősorban Franciaország és Olaszország, amelyek kereken visszautasították az atueri- kai ajánlatot, úgy, hogy a genfi tengeri lefegyverzési konferencia jelentős szépséghibával kezdte meg tárgyalásait E két utóbbi hatalom három év óta intenzív flotta program megváló sitásába fogott s ezt a körülményt is szem előtt kell tartani, ha Anglia genfi magatartását bíráljuk. A konferencia előzményei A helyzet úgy alakult, hogy Amerika a washingtoni szerződésnek megfelelően minden tekintetben ugyanakkora flottáit akart, mint Nagybrittánia. Mint ismeretes, Washingtonban a hatalmak a híres 5:5:3:3 arányban egyeztek meg, ami annyit jelent, hogy ha Anglia öt csatahajót épit, Amerika ugyanannyit építhet, Japán és Franciaország pedig hármat-hármat. Ez az arány azonban csak a „Capital shipp“-ekre, a nagy csatahajókra vonatkozott, nem pedig a cirkálókra és az egyéb hadi egységekre, mert — már akkor igy érvelt Anglia — a nagy kiterjedésű angol implrium ezen a téren egész más erőt követel, mint a kompakt és szárazföldi amerikai Unió. A cirkálók t8rén tehát tovább folyt a versenyfegyverkezés, miglen megjött Coolidge meghívása és a három legnagyobb tengeri hatalom képviselői összeültek Genfben. Közben Londonban Lloyd George liberális kormányát merev konzervatív kormány váltotta föl, mely száz százalékos energiával hangsúlyozta mindenfelé a brit impérium hatalmát és hatalmi eszközeit. Brádgemann és Beathy, Churchill és Jel- lieoe, az angol haditengerészet díszei hallani sem akarnak a cirkálók tonnaszámának redukálásáról és inkább hajlandók szembe nézni a szakítás beláthatatlan horderejű s újabb veszett fegyverkezést eredményező következményeivel, mintsem hogy elfogadjál?: Coolidge feltételeit Az angjpl érvelés hozzávetőlegesen helyes: Anglia nem akar dreadnoughtokat, legalább is nem többet, mint Amerika, mert ezek a hadihajók tényleg elsősorban harci eszközöket jelentenek, már pedig Anglia „pacifista". Ellenben a brit impérium rengeteg kisebb, összekötő hajót igényel, cirkálókat, torpedóiildözöket, segédhajókat, mert a domíniumok helyzete pontosan kidolgozott védelmi hálózatot köve- | tel s nem szabad elfelejteni, hogy Kana- | dát vagy Ausztráliát sok ezer kilométeres tenger választja el a birodalom központjától. Anglia kényes helyzete így hát Nagybrittánia helyzete egészen más s mig az amerikai Unió fényűzésből, vagy tényleges imperialista törekvésekből tart cirkálókat, addig Anglia szempontjából a kereskedelmi hajókat kisérő kisebb egységek élet- szükségletet jelentenek. Nem szabad elfelejteni, hogy Amerika önálló gazdasági egység, Anglia pedig legfeljebb két hétig élhetne saját terméséből. A szigetország jövője és élete valóban a vizeken nyugszik, Amerikáé nem. Anglia közvetlen szomszédságában hatalmas flottáju államok keletkeznek — Franciaország, Olaszország, Oroszország, esetleg Németország — Amerikát sehonnét sem fenyegeti veszély és a legközelebbi tengeri hatalom — Japán — sok ezer kilométernyire van. Ezenkívül a domíniumok, elsősorban Ausztrália és Ujzéland, gyengék, ki vannak téve a nagy hatalmasságok támadásainak — s a domíniumok védelmé- J ről is az angol flottának kell gondoskodnia. Tizezertosmás, vagy ©tezertoimás cirkálók Amerikában mindezt nem veszik tudomásul és csökönyösen ragaszkodnak a flották teljes egyformaságához. Hiába közvetített Japán és hiába mutatott engedékenységet Anglia is, amennyiben beleegyezett abba, hogy a ton- niaszám egyforma legyen, s csak azt követelte, hogy Amerika ugyanolyan — ugyanakkora, egyforma fegyverzetű, egyforma akciórádiusu — cirkálót építsen mint Anglia, Coolidge tengernagyjaá hajthatatlanok maradtak. — Ez utóbbi kikötés azért fontos, mertaz össz- tonnaszám egyformaságának esetén, is különböző harci értékű cirkálót lehet építeni. Ha például IC/.000 tonnát Amerika úgy oszt föl, hogy tiz egyenkint tízezer tonnás és 24 centiméteres ágyukkal fölfegyverzett cirkálót épít, akkor ez sokkal nagyobb harci értéket képvisel, mintha Anglia tegyük föl husz egyen- kint 5000 tonnás és csak 10 centiméteres ágyukkal fölszerelt hajót bocsát vízre. Anglia a kisebb — mondjuk 5000 tonnás — felosztás mellett foglalt állást, Amerika azonban csökönyösen kitartott a 10.000 tonnás és 8 hüvelykes ágyukkal felszerelt cirkálótipus mellett. Angliának pedig sok hajó kell és nem erős hajó s igy kénytelen volt elutasítani Amerika ajánlatát. Az utolsó brit ajánlatot tegnap este nyújtották át Genfben — eredménytelenül. A konferencia csőddel végződött. A békét sővargó emberiséget újabb csalódás érte. A konferencia tanulságai Ha már most le akarjuk vonni a több hétig tartó tengeri konferencia eredményeit, mindenek előtt megállapíthatjuk, hogy az egyes államok között lévő rosszakarat és ellenséges szellem, melyről eddig Európán kívül gyakran hangoztatták, hogy tipikusan európai dolog, nincs helyhez kötve és általános világjelenség. A genfi konferencián három, a kontinensen toiviil eső, nagyhatalom vett részt: a brit világ- birodialöm, az Egyesült Államok és Japán. A világ három különeső pólusa, — nos, ők sem tudtak megegyezni. A másik tanulság az, hogy az Egyesült Államok növekvő imperializmusáról szóló hírek ismét bebizonyosodtak. Ez a tengerentúli nagyhatalom .jj.iindinkább a világ vezérkataknasságának mezében tetszeleg s ma már azon a ponton van, hogy egyáltalán nem tűr ellentmondást. A szemfényvesztő álbékebarátság ugyanolyan képmutatás az oceánontuli nagyhatalomban, mint volt a háború előtti Európában és valahányszor Amerika nem tudja egy vágyát kereszüMiajszolui, valódi militarista módjára kardjára és pén-es zacskójára üt. Megmutatta ezt a nikaraguai mészárlások esetében és megmutatta a genfi tengeri lefegyverzési konferencián is. A harmadik tanulság végre az2 hogy a jelen Í/^\| /óv 1 / VÉD I | ^|§r KÁRTÓL j körülmények között lei egy vérzésről szó sem lehet. Sem a népszövetség, sem Coolidge, sem más valaki nem tudja a hadseregeket és flottáival: eltüntetni a föld színéről. Sőt a genfi csőd után bizonyos, hogy a tengeri versenyfegyverkezés ismét teljes erővel megindul, ugyanolyan pusztító, kétségbeesett módon folytatódik, mint 1908 után, amikor Angliában óriási felháborodással vették tudomásul, hogy Németország megkezdte a dre&dnought-épi- tést s az 1906-ban épült büszke angol „Dread- nought"-ra egyszerre négy, nagyobb és erősebb óriás csatahajóval, a híres „Nassan" osztállyal felelt. Az államok gazdasági, helyzete ismét meg fogja sinyleni ezt a vad hajszát. Hisz nem szabad elfelejteni, hogy egyetlen 10.000 tonnás cirkáló fölépítése 1 millió fontba, 160 millió koronába kerül! Coolidge takarodó!, fuj London, július 30. Coolidge amerikai köztársaság elnök nyári tartózkodó helyéről fölhívást intézett az amerikai néphez, amelyben közli, hogv az amerikai Egy esült Államok nem fogadhatja el Anglia genfi ajánlatát. Ez az ajánlat ugyanis ahhoz vezetne, hogy a nagyhatalmak kénytelenek lennének több cirkálót építeni, mint amennviök eddig van. holott a genfi konferencia kizárólag a fegyverkezések korlátozása céljából ült össze. Coolidge nyilatkozata után a londoni optimizmus is elmúlt s ma az angol fővárosban mindenki a genfi lefegy verzési konferencia csődiéről beszél. Anglia hivatalosan értesítette Washingtont és Tokiót, hogv tegnapi javaslatából nem engedhet. A Daily Te- lagraph szerint a konferencia csődjét kizárólag Amerika koneksága okozta. A Daily News helyesnek tartja a New York Times ajánlatát, amely szerint a helyzetet csak Coolidge és Ba-ldwin személyes konferenciája mentheti meg. Egy rövidlejáratu szerződésre kellene törekedni s a közbeeső időt felhasználni arra. hogy a két állam közti ellenfé-' teket végleg likvidálják. Japán nem közvetít többé, mert látja, hogy törekvése kilátástalan. Amerika különben is egvszersmindcn- korra visszautasította Japán beavatkozását. Lord Cecil félrevonult Genf, julius 30. A flottakonferencia izgatottan várja az utolsó amerikai instrukciókat, amelyek mindeddig késnek. A három delegáció titkárai ma reggel tárgyalni kezdtek, hogy megállapodjanak a hétfői plenáris ülés tárgysorozatában, de még ebben a pusztán formai kérdésben sem jutottak megegyezésre. Pillanatnyilag minden Washington döntésétől függ és Washingtonból rendkívül kedvezőtlen hírek érkeznek. Az sem biztos, vájjon az augusztus elsejére tervezett plenáris ülést megtartják-e. Az ülés elhalasztására kedvező jogcímül szolgálna az, hogy augusztus elseje svájci nemzeti ünnep, mely en legalább is nem illik tárgyalni. A hétfői plenáris ülés elhalasztása mindenesetre kedvező előjelnek fogható föl. Az angolok közben szinte kétségbeesetten tiltakoznak a közvélemény előtt azon vád ellen, hogy a konferencia sikertelensége az ő csökönyösségükön múlt és mindent .Amerikára hárítanak. — A konferencia mindenesetre kritikus hrdy- zetbe került. Beavatott körök szerint az angol petroleumtrustnak nagy szerepe van abban, hogv a megállapodás nem jött létre. Mig mindenki pesszimista és szomorú, addig a Sh elbírást újságíróknak öltözött ágensei diadalmasan járnak föl és alá. Lord Róbert Cecil, a lefegyverzés legnagyobb apostola Genf melletti villájába vonult vissza, mint valami kriptába. Lcrd Cecilt két nan óta nem látták Genfben.
