Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-29 / 171. (1505.) szám
hivatalos testületek mind megtévesztés áldozatai. A valódi béke megteremtésének a legfőbb akadálya az a szellem, amely a francia külügyminisztériumban van. A második akadálya a sajtó. A francia újságok kibérelt lelkű emberek kezében vannak, az igazságot nem lehet megírni Európáról, mert az egész sajtó meg van vásárolva. fAz összes külpolitikai kérdésekről szóló tudósítások és kommentárok meg vannak fizetve. — A francia politikusok abban bíznak, hogy a kisántánt biztosítja Középeurópa s Franciaország békéjét. De Franciaország nem számíthat olyan államokra, amelyek egymással versenyeznek s tele vannak forradalmi szellemmel. — Európa képe sivár: nyomasztó állam- adósságok, elviselhetetlen közterhek, óriási vámok, amelyek megbénítják az ipart és kereskedelmet, ezeknek nyomában jár a drágaság és a tömegnyomor. A belső rendet mindenütt csak finánccal és csendőrrel lehet fentarlani. Mindennek oka, hogy szétdarabolták az országokat, nyájak módjára tereltek össze soha eevütt nem élő népeket. esés olasi «ll@ üseiar@rsiáe Mellett w A Milánóban megjelenő Popolo d'Italia, amelyet Mussolini alapított s amelyet most öccse, Arnaldo Mussolini szerkeszt, nagy cikkben foglalkozik a Rottje r m ere -üggyel. A cikk, mely feltűnő helyet foglal el a lapban, nemcsak beszámol az eseményekről, hanem kritikát is tartalmaz s vele erőteljes állásfoglalást a magyar igazság mellett. A cikket a lap bécsi tudósítója, Engemo iMorreale irta, aki a magyar ügyekkel szemben megszokott olasz lelkesedéssel és melegszívű tárgyilagossággal felsorakoztatott érvei támogatására térképpel kíséri cikkét. A cikkben ezeket Írja: Rothermere lord azt ajánlotta, hogy a Magyarországtól elszakított területeken tartsanak népszavazást egy semleges hatalom, például az Amerikai Egyesült Államok felügyelete alatt. A magyarok azt mondják, hogy bizonyosak abban, hogy a nép szava nekik adna igazat Erdély mgyar részében, mert a magyar szavazatokhoz csatlakoznának a németek is, akik meg vannak félem ütve a románok által, akik oly sokat Ígértek és oly keveset tartottak meg. Ami Jugoszláviát illeti, a magyarok Horvátországra nem számi- tanaik többé ies azt a területet, amelyet Jugoszlávia elvett Magyarországtól és amelyen 600 ezer magyar iél 310 ezer némettel és 410 ezer szerbbel együtt, ezt a területet Magyarország vissza reméli kapni a trianoni szerződés revíziója által. A Tevere, amely népszerű római délilap, vezércikkben foglalkozik a dologgal. A cikk címe: Igazságtalanság Középeurópában. A cikk szószerint a következőket tartalmazza: Az az érdekes vita, amely egy angol újságíró (Rothermere) és Benes csehszlovák miniszter között folyik Középeurópa helyzetéről, ügyeimet érdemel nemcsak tartalma, hanem szokatlan formája miatt is. Rothermere lord sikraszáll azért, hogy nagyobb lélekzetet kell hagyni Magyarországnak, mint amennyit a békeszerződések biztosítanak a számára: Benes ur pedig tiltakozik ez ellen Csehszlovákia részéről. Rothermere azonban ragaszkodik az álláspontjához, figyelmeztetvén Benest a többi között arra, hogy Csehszlovákia egyszerűen niem léteznék az angolok jóakarata nélkül és hogy nem lehet egy örökkévalóságra berendezkedni olyan igazságtalanság alapján, mint amilyen Magyarország kárára történt. Valóban, a legutóbbi bécsi események, továbbá azok a tanácsok, amelyeket Francia- ország a kisantantnak adott, no meg Jugoszlávia nyugtalansága és rémülete, — mindez azt a tanulságot mutatja meg nekünk olaszoknak, hogy rokonérzéssel tekintsünk Közép európá- na.k amaz egyetlen pontja felé, ahol biztosítva van a rend! Magyarország, amely szigorúan antikommu- nista és ellenzője a demokráciának nevezett áramlatnak, az ujjáépülés utján halad, a monarchia utódállamai között a bölcsesség egy oázisát képviseli, amelyet kellően meg kell becsülni. Ebben van az oka annak, hogy a nemzetközi szocializmus szövetkezett Magyarország ellen, innen van az, hogy Franciaország ragaszkodik a megcsonkított magyar határokhoz a Parissal szemben feudális utódállamok javára. Magyarország pedig úgy védekezik, ahogy tud: azonban ereje mesterségesen meg van bénítva s igy nem tud mást nyújtani Roíherme- re lordnak, minthogy illusztrálja és bizonyítja a lord állításait. Magyarország a franciák által kierőszakolt csönkitoftságában és bekeritettségében (északról Csehszlovákia, délről Jugoszlávia) nemesen küzd államának létéért, mely nem mesterséges állam, hanem történelmi és néprajzi alapokon nyugszik: ezzel szemben két olyan állammal határos, amelyeknek még a neve is csinált s a nevük is mutatja heterogén összetételüket. (Csehszlovákia és az SHS királyság.) S ha majd eljön az a nap, amely nem a földrajzi és .történelmi tudatlanságon, hanem az igazságon alapulva hozza meg a nemzetközi egyensúlyt, akkor Középeurópában Magyarország egészen bizonyosan az első lesz, JL t/—< 4 JUlido •* ^Vua-C-iU amellyel szemben jóvá kell tenni a történteket. A Messagero, Rómának legelterjedtebb estilapja, vezető helyen közölte Rothermere lord levelét, másnap pedig vezetőhelyen megállapítja, hogy Mussolini Olaszországa volt az első nagyhatalom, amely sikraszállt Magyarország igazságos ügyéért, és hogy Magyarország sohasem fogja elfelejteni, hogy Olaszország emelte fel először a szavát a ke- resztreíeszitett magyar nemzet érdekében. „A magyarok lelkűkben már megváltoztatták Eurógia térképét" A belgrádi félhivatalos Samouprava inai számában „Rothermere lord és Benes dr.“ címmel vezércikket irt. A cikk ezieket mondja: Rothermere lord fejébe vette, hogy nagy gazdagsága és a Daily Mail kiadótulajdonosi volta meleltt védelmezője legyen a magyar népnek. E célból rövid utat tett Budapesten és kétnapi ut után visszaérkezve Angliába, újságjában cikket adott ki, amelyben odakiáltja a világnak, hogy a magyarokkal Középeurópában nagy igazságtalanságot követtek el és az európai béke érdekében ezt az igazságtalanságot szüntessék; meg. Rothar- mere lord cikkében olyan dolgokat állít, amelyeknek való voltáról csak hosszú tanulmányozás után lehet meggyőződni, de amely tanulmányozásba Rothermere lord sohasem bocsátkozott. Ennélfogva állításai igen egyoldalú információkra vannak alapítva és olyan benyomást keltenek, mintha valaki más gondolt volna arra, hogy a lord a világ elé ilyen véleményt terjesszen, amelyet ő csak aláirt. A lord rámutat a trianoni béke revíziójára és azzal végzi, hogy a nemzetközi tőke kerülje a kisantant államokat és ne mutasson irántuk se mm i fél e é r delelő dé s t. A lap ezután hangsúlyozza, hogy a cikk miatt, anv-ly megjelent egy világlapban, amely lap szerencsére a politikáiban nem bir olyan fontossággal, mint amilyet példányszámából következtetni lehetne, azt lehetne mondani, hogy a magyarok ismeretes temperamentumuk tekintetbevételével ez alkalommal erősen túloznak. A Daily Mail sorait mint a középeurópai restauráció érájának kezdetét üdvözölvén, a magyarok lelkűikben megkezd ették megváltoztatni az európai térképet, rajzolván uj határokat, az elhaiványodött vonalak egykori maradványai helyébe. Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Romániában ez a cikk nem keltett semmiféle benyomást; nem tulajdonítanak neki nagy fontosságot. De egy Benesihez intézett szenátusi interpellációra a csehszlovák külügyminiszter megadta véleményét az egész kampányra. Ez alkalommal visszautasította Rothermere lord inszinuációit és ezzel úgy látszott, hogy a dolog Csehszlovákia részéről el van intézve. De ez a válasz nem hagyta nyugodtan aludni Rothermere lordot, aki felhasználva Benes miniszternek a szenátusban mondott beszédét, egy hétéi ezelőtt beszédet intézett hozzá. Gsizi Jód-Brém gyógyfürdő Ajánlva : érelmeszesedés-, ideg-, csont-, bőr-, mirigy- és izületi bajoknál golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór, görvély- kór és vérszegénységnél stb. Jcdfürdők: hidegvizkurák, fénykezelés. Otthoni ivó- és fürdökurák Prospektust leüld a ^Fürdőigazgatóság Csizfürdő—Cizkúpele Itt a lap kivonatosan közli Rothermere levelét, majd igy folytatja: Nem szükséges kiemelni, hogy mennyire egyoldalúak ezek az információk, pedig Csehszlovákiában elegendő kézbevenni a hivatalos sematizmust, amelyből világosan látszik, hogy mennyi magyar van az adminisztrációban, az állami vállalkozásoknál, a törvényszékeknél, sőt -i katona,Ságban, és egyenesen el kell szer- nyülködni a magyarok nagy számarányának láttára. Ami az iskolákat illeti, maguk a magyarok sem szánják el magukat arra, hogy azt állítsák, hegy Csehszlovákiában meg volnának rövidítve, mert néhány ezer elemi iskolájuk van. Hogy a magyar nyelvet nem dobják ki sem az iskolából, sem a hatóságokból, legjobban mutatja a nyelvhasználati törvény, amely garantálja a szabad nyelvhasználatot a hatóságoknál, ha busz százalék, illetve egyötöd részi? yi magyarság található. (A ki sántán kapok vetik Magyarország szemére, hogy propagandájának hamis adataival port hint a világ szemébe s félrevezette Rothermere lordot. A hamis propagandának nem lehet kiált óbb példája a Samouprava idézett sorainál. — Szerk.) Ellenkezően: fölvetődik a kérdés, hogy Magyarország a nemzeti kisebbségekkel, amelyekkel szemben a magyar állam ugyanazon trianoni béke értelmében, amelyre Rothermere lord támaszkodik, ugyanolyan kötelezettségekkel tartozik úgy viselkedik-e, mint Csehszlovákia. Mindaz, amit erre vonatkozóan idáig megtudtunk, az ellenkezőre mutat. Egészen természetes, hogy Benes miniszter válaszolván Rothermere lordnak, aki, mint privát ember, teljes függetlenséget és szabadságot élvez, nem írhatott mást, mint azt, hogy felkérte, hogy kissé jobban informálódjék Középeurópa és Magyarország, állapotáról. - A lap ezután közli Benes válaszát, amit Rothermer lordnak küldött. A Pravda vezércikkében a®t írja, hogy a Daily Mail akciója nem segíti elő Középeurópában a béke konszolidálását. A lap csodálkozik azon, hogy az angol közvélemény egyes körei a trianoni szerződés revízióját kérik és nem gonolnak arra, hogy az ilyen precedensnek következménye volna más revíziók előidézése is, amelyek elsősorban azokat érintenék, akik a mai kampányt közvetlenül vagy közvetve támogatják. Az általános béke szempontjából, amelynek föntartásában Baldwin miniszterielnök szavai szerint Angliának is nagy érdeke van, lord Rothermere akciója 5ZF3NTÓ GYÖRGY mRTR HRRI REGÉMY (10) A színtér egy lakodalmas ház büffészobáját ábrázolta, amelynek asztalóriása roskadozott minden jótól. A szerveurök ide-oda libbennek, amikor az ajtóban megjelenik az entre- prise des pompes funebres fekete-ezüst disz- ruihás vezénylő tábornoka, a párisi ak kedvence, Lavaliére. Hivatásának magaslatán, vészterhesen komor arcai, a semmibe meredő fátyolos szemekkel nézi a lakodalmas büffét, amelyet a halotti torra való előkészületnek tekint. Az öröm anya előlibeg és megdöbbenve méri végig a gyászvitézeket. De a nagy orrú Lavaliére nem engedi szóhoz jutni. — Asszonyom, fogadja kérem ... Az öröm anya megdermedve nyúl a f eketeke ztyüs kéz után. — Oh, tör ki a fekete-ezüstből a sóhaj. És hány éves korában érte a kérlelhetetlen... — Húsz 'éves a kicsike — mondja az örömanya és a leányától való elválás gondolata könnyeiket csal a szemébe. — Ilyen fiatal és már is... — fuldokolja Lavaliere és zokogva borul az örömanya nyakába. — Mindnyájunknak ez a sorsa -- nyögi vigasztalva az örömanya. A szomszédié rémből nevetgélő vendégsereg özönlik elő, Lavaliere megbotránkozik a vendégek jókedvén. Csendet int magasra emelt feketekeztyüs kezével, összevont szemöldökkel. Ezüst szegélyű Napoleon-kétszarvuja felberzenkedik a fején. A vendégek körtil- álliják és viiháncolmak. A szolgák zsiardinetxót hoznak, párisi lakodalmas szokás szerint tetejükön felfelé meredő banánokkal. — Ou! Lala! — hangzik Lavaliére elször- nyed't kiáltása a hadseregszállitók, árdrágítóik, és felmentettek tomboló röbeje közepette. — Tévedés, egy emelettel feljebb van dolgom — mondja és a gyümölcsbombák zápora alatt kifarol. Mata Bari ott áll hermelinjében a kulissza mellett, már várja a jelenését. Hiszen csak egy rikító háttér szalad le a bülfféasztalok elé, kubista trópusi tájjal. A kitároló Lavaliére majdnem beleütközik. — Disznó dlög — mondja dühtől eltorzult arccal a jókedv embere és- ara gondol, hogy a közönség csak azért az undok vadleányért jön ide. Az ő közönsége. A háttér legördül és Mata Hari ledobja a belépőt. Amikor a függönyt felvonják, már ott áll a rikító kubusok között, amelyeknek spinéit a reflektorok a végsőkig fokozzák. Mozdulatai egyszerűek, mint a kubista háttér végsőkig leegyszerüsitett vonalai és formái. Az ősi primitívség ritmusa dominálja a teret, ez a színek és formák születésének hajnala. 10. Mata Hari öltözőjébe már első fellépése napján zubogtak a névjegyek. De a mulatóhely tulajdonosa, Frédéric ur, résen állt. Elsősorban magának szánta és magának tartotta fenn ezt a trópusi paradicsommadarat, mint i ő nevezte. Néhány; nap alatt betelt ugyan vele, j mint minden nővel, taplónak mondta, nedves taplónak, amiből nem lehet tüzet csiholni. De azért féltette, hátha jön valaki, akinek a tűzköve jobban szikrázik. És főleg nem akarta lejáratni ezt a disznőstényt, mert első az üzlet. ' t 'Ezért a névjegytuiajdonosok közelébe sem jutottak Mata Barinak. Egy erőszakos kosarcu amerikait valósággal ki kellett hengeriteni a szolgáiknak az öltöző folyosójáról. Frédéric ur a Rue de Rivolin vett lakást Mata Barinak. Amikor a leányok tánca véget ért, Mata Hari autóba ült és hazahaijtatott. A lakást egy kiérdemesült kosarasnéni, Zoe anyő védte. Ez a vén spanyol cigányasszony elsőrangú Cerberus volt és Goya vagy Feli- cien Rips rézkarcainak egyikéből bujt elő. Nagy, letted! ajkai belezuhantak fogatlan szájüregébe, fekete szemeiben a gonoszság olt- hatatlan tüze égett, egész Mászott lényének elillant 'élete a szemeibe költözött. Az egyetlen lény volt, akitől Mata Hari félt, mégis el- Leniállás nélkül megtűrte maga körül, mint egy rossz szellemet, aki szolgálatába szegődött. A megközelíthet ellenség híre jól ütött be, Frédéric ur tudta, hogy ez biztos üzlet. A közönség legnagyobb része csak ezért az attrakcióért jött el, Mata Hari tánca előtt néhány perccel tódult be és utána el is ment. A pincérek tervszerű támadással aknázták ki ezt a félórát. Az üzletvezetők tapsoltak és a szemeikkel vezényeltek. Amikor Mata Bari az autóba ült, már mindenki le volt vágva és a rendelések ellenértéké!neM likvidálása gyors ütemben folyt. így ment ez napról-napra. És Lavaliere, a kedvenc komikus hasztalanul várta, hogy a szenzáció veszítsen erejéből. Kékült, zöldült, egyre kedvetlenebből játszott, végre testes- töl-lelkestől gyász vitéz lett, de a közönség nem honorálta szerepének ilyen véres való- raválását. Úgy találták, hogy nem tudja őket a kellő gyászos komorsággal megnevettetni. Lavaliére érezte, hogy itt valamit tenni kell. Tudta, hogy az az undok szipirtyó, aki kopott fekete ruháiban hollóként repdies mindenüvé Mata Hari után, Frédéric ur bérence. Percre sem hagyja őrizetlenül Mata Barit, még az öltözőben sem. Már arra is gondolt, hogy átmegy a Mculin Rougeba. De ez a meg- .fu támadást jelentette volna és ez a bajazzo, akinek egész életcélja a megnevettetés volt, most attól félt, hogy nevetségessé válik bánatában. A véletlen jött végül is segítségére. Egy napon a portásfülkébe ment, hogy zseb revágj a postáját. A szeme egy táviratra esett. Mata Hari, Paris, Fölies Bergéres. A címzés mellett ott vörös lőtt a tábori posta pecsétje és a hadizóna cenzúrájának jelzése. Lavaliere eltűnődött. Öntudata alatt rejtett összefüggések jöttek. Történetesen ott volt az igazgatói szobában, almikor egy apacsképü gyarmati tiszt beállított Mata Barival és alkudozott, mint egy lókupec. Most ezt a jelenetet látta. Akkor úgy érezte, hogy ez a vadleány teljesen a hadi- nagy hatalmában vain. Nem tudta megokolni, de határozottan érezte,'hogy ez a távirat ettől a sötétképü fickótól jön. És amikor a portás egy pillanatra félrefordult, a papírlap már a zsebében is volt. (Folytatjuk.^ %
