Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-29 / 171. (1505.) szám

hivatalos testületek mind megtévesztés ál­dozatai. A valódi béke megteremtésének a leg­főbb akadálya az a szellem, amely a fran­cia külügyminisztériumban van. A má­sodik akadálya a sajtó. A francia újságok kibérelt lelkű emberek kezében vannak, az igazságot nem lehet megírni Európá­ról, mert az egész sajtó meg van vá­sárolva. fAz összes külpolitikai kérdésekről szóló tu­dósítások és kommentárok meg vannak fi­zetve. — A francia politikusok abban bíznak, hogy a kisántánt biztosítja Középeurópa s Franciaország békéjét. De Franciaország nem számíthat olyan államokra, amelyek egymás­sal versenyeznek s tele vannak forradalmi szellemmel. — Európa képe sivár: nyomasztó állam- adósságok, elviselhetetlen közterhek, óriási vámok, amelyek megbénítják az ipart és ke­reskedelmet, ezeknek nyomában jár a drága­ság és a tömegnyomor. A belső rendet mindenütt csak finánccal és csendőrrel lehet fentarlani. Minden­nek oka, hogy szétdarabolták az orszá­gokat, nyájak módjára tereltek össze soha eevütt nem élő népeket. esés olasi «ll@ üseiar@rsiáe Mellett w A Milánóban megjelenő Popolo d'Italia, amelyet Mussolini alapított s amelyet most öccse, Arnaldo Mussolini szerkeszt, nagy cikkben foglalkozik a Rottje r m ere -üggyel. A cikk, mely feltűnő helyet foglal el a lapban, nemcsak beszámol az eseményekről, hanem kritikát is tartalmaz s vele erőteljes állásfoglalást a magyar igaz­ság mellett. A cikket a lap bécsi tudósítója, Engemo iMorreale irta, aki a magyar ügyekkel szem­ben megszokott olasz lelkesedéssel és meleg­szívű tárgyilagossággal felsorakoztatott érvei támogatására térképpel kíséri cikkét. A cikkben ezeket Írja: Rothermere lord azt ajánlotta, hogy a Magyarországtól elszakított területeken tartsanak népszavazást egy semleges ha­talom, például az Amerikai Egyesült Ál­lamok felügyelete alatt. A magyarok azt mondják, hogy bizonyosak abban, hogy a nép szava nekik adna igazat Erdély mgyar részében, mert a magyar sza­vazatokhoz csatlakoznának a németek is, akik meg vannak félem ütve a románok által, akik oly sokat Ígértek és oly keveset tartottak meg. Ami Jugoszláviát illeti, a magyarok Horvátországra nem számi- tanaik többé ies azt a területet, amelyet Jugoszlávia elvett Magyarországtól és amelyen 600 ezer magyar iél 310 ezer némettel és 410 ezer szerbbel együtt, ezt a területet Magyarország vissza reméli kapni a trianoni szerződés revíziója által. A Tevere, amely népszerű római délilap, vezércikkben foglalkozik a dologgal. A cikk címe: Igazságtalanság Középeurópában. A cikk szószerint a következőket tartalmazza: Az az érdekes vita, amely egy angol új­ságíró (Rothermere) és Benes csehszlovák miniszter között folyik Középeurópa helyze­téről, ügyeimet érdemel nemcsak tartalma, ha­nem szokatlan formája miatt is. Rothermere lord sikraszáll azért, hogy na­gyobb lélekzetet kell hagyni Magyarország­nak, mint amennyit a békeszerződések bizto­sítanak a számára: Benes ur pedig tiltakozik ez ellen Csehszlovákia részéről. Rothermere azonban ragaszkodik az álláspontjához, fi­gyelmeztetvén Benest a többi között arra, hogy Csehszlovákia egyszerűen niem léteznék az angolok jóakarata nélkül és hogy nem le­het egy örökkévalóságra berendezkedni olyan igazságtalanság alapján, mint amilyen Ma­gyarország kárára történt. Valóban, a legutóbbi bécsi események, továbbá azok a tanácsok, amelyeket Francia- ország a kisantantnak adott, no meg Jugo­szlávia nyugtalansága és rémülete, — mindez azt a tanulságot mutatja meg nekünk olaszok­nak, hogy rokonérzéssel tekintsünk Közép európá- na.k amaz egyetlen pontja felé, ahol biz­tosítva van a rend! Magyarország, amely szigorúan antikommu- nista és ellenzője a demokráciának nevezett áramlatnak, az ujjáépülés utján halad, a monarchia utódállamai között a bölcsesség egy oázi­sát képviseli, amelyet kellően meg kell becsülni. Ebben van az oka annak, hogy a nemzetközi szocializmus szövetkezett Magyarország ellen, innen van az, hogy Franciaország ragaszkodik a megcsonkított magyar határokhoz a Paris­sal szemben feudális utódállamok javára. Ma­gyarország pedig úgy védekezik, ahogy tud: azonban ereje mesterségesen meg van bé­nítva s igy nem tud mást nyújtani Roíherme- re lordnak, minthogy illusztrálja és bizonyítja a lord állításait. Magyarország a franciák által kierősza­kolt csönkitoftságában és bekeritettségében (északról Csehszlovákia, délről Jugoszlávia) nemesen küzd államának létéért, mely nem mesterséges állam, hanem történel­mi és néprajzi alapokon nyugszik: ezzel szemben két olyan állammal határos, amelyeknek még a neve is csinált s a nevük is mutatja heterogén összetételüket. (Cseh­szlovákia és az SHS királyság.) S ha majd eljön az a nap, amely nem a földrajzi és .történelmi tudatlanságon, hanem az igazságon alapulva hozza meg a nemzet­közi egyensúlyt, akkor Középeurópában Ma­gyarország egészen bizonyosan az első lesz, JL t/—< 4 JUlido •* ^Vua-C-iU amellyel szemben jóvá kell tenni a történ­teket. A Messagero, Rómának legelterjedtebb estilapja, vezető helyen közölte Rothermere lord levelét, másnap pedig vezetőhelyen megállapítja, hogy Mussolini Olaszországa volt az első nagyhatalom, amely sikraszállt Magyarország igazságos ügyéért, és hogy Ma­gyarország sohasem fogja elfelejteni, hogy Olaszország emelte fel először a szavát a ke- resztreíeszitett magyar nemzet érdekében. „A magyarok lelkűkben már megváltoztatták Eurógia térképét" A belgrádi félhivatalos Samouprava inai számában „Rothermere lord és Benes dr.“ címmel vezércikket irt. A cikk ezieket mondja: Rothermere lord fejébe vette, hogy nagy gazdagsága és a Daily Mail kiadótulajdonosi volta meleltt védelmezője legyen a magyar népnek. E célból rövid utat tett Budapesten és kétnapi ut után visszaérkezve Angliába, újságjában cikket adott ki, amelyben oda­kiáltja a világnak, hogy a magyarokkal Kö­zépeurópában nagy igazságtalanságot követ­tek el és az európai béke érdekében ezt az igazságtalanságot szüntessék; meg. Rothar- mere lord cikkében olyan dolgokat állít, ame­lyeknek való voltáról csak hosszú tanulmá­nyozás után lehet meggyőződni, de amely ta­nulmányozásba Rothermere lord sohasem bo­csátkozott. Ennélfogva állításai igen egyol­dalú információkra vannak alapítva és olyan benyomást keltenek, mintha valaki más gon­dolt volna arra, hogy a lord a világ elé ilyen véleményt terjesszen, amelyet ő csak aláirt. A lord rámutat a trianoni béke revíziójára és azzal végzi, hogy a nemzetközi tőke kerülje a kisantant államokat és ne mutasson irántuk se mm i fél e é r delelő dé s t. A lap ezután hangsúlyozza, hogy a cikk miatt, anv-ly megjelent egy világlapban, amely lap szerencsére a politikáiban nem bir olyan fontossággal, mint amilyet példányszá­mából következtetni lehetne, azt lehetne mondani, hogy a magyarok ismeretes tempe­ramentumuk tekintetbevételével ez alkalom­mal erősen túloznak. A Daily Mail sorait mint a középeurópai restauráció érájának kezde­tét üdvözölvén, a magyarok lelkűikben megkezd ették meg­változtatni az európai térképet, rajzolván uj határokat, az elhaiványodött vonalak egykori maradványai helyébe. Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Romá­niában ez a cikk nem keltett semmiféle be­nyomást; nem tulajdonítanak neki nagy fon­tosságot. De egy Benesihez intézett szenátusi interpellációra a csehszlovák külügyminiszter megadta véleményét az egész kampányra. Ez alkalommal visszautasította Rothermere lord inszinuációit és ezzel úgy látszott, hogy a do­log Csehszlovákia részéről el van intézve. De ez a válasz nem hagyta nyugodtan aludni Ro­thermere lordot, aki felhasználva Benes mi­niszternek a szenátusban mondott beszédét, egy hétéi ezelőtt beszédet intézett hozzá. Gsizi Jód-Brém gyógyfürdő Ajánlva : érelmeszesedés-, ideg-, csont-, bőr-, mirigy- és izületi bajoknál golyva, izzadmányok, hüdések, angolkór, görvély- kór és vérszegénységnél stb. Jcdfürdők: hidegvizkurák, fénykezelés. Otthoni ivó- és fürdökurák Prospektust leüld a ^Fürdőigazgatóság Csizfürdő—Cizkúpele Itt a lap kivonatosan közli Rothermere levelét, majd igy folytatja: Nem szükséges kiemelni, hogy mennyire egyoldalúak ezek az információk, pedig Cseh­szlovákiában elegendő kézbevenni a hivatalos sematizmust, amelyből világosan látszik, hogy mennyi magyar van az adminisztrációban, az állami vál­lalkozásoknál, a törvényszékeknél, sőt -i katona,Ságban, és egyenesen el kell szer- nyülködni a magyarok nagy számarányá­nak láttára. Ami az iskolákat illeti, ma­guk a magyarok sem szánják el magukat arra, hogy azt állítsák, hegy Csehszlová­kiában meg volnának rövidítve, mert né­hány ezer elemi iskolájuk van. Hogy a magyar nyelvet nem dobják ki sem az is­kolából, sem a hatóságokból, legjobban mutatja a nyelvhasználati törvény, amely garantálja a szabad nyelvhasználatot a ha­tóságoknál, ha busz százalék, illetve egy­ötöd részi? yi magyarság található. (A ki sántán kapok vetik Magyarország sze­mére, hogy propagandájának hamis adataival port hint a világ szemébe s félrevezette Rothermere lordot. A hamis propagandának nem lehet kiált óbb példája a Samouprava idézett sorainál. — Szerk.) Ellenkezően: fölvetődik a kérdés, hogy Magyarország a nemzeti kisebbségekkel, amelyekkel szemben a magyar állam ugyan­azon trianoni béke értelmében, amelyre Ro­thermere lord támaszkodik, ugyanolyan kö­telezettségekkel tartozik úgy viselkedik-e, mint Csehszlovákia. Mindaz, amit erre vo­natkozóan idáig megtudtunk, az ellenkezőre mutat. Egészen természetes, hogy Benes mi­niszter válaszolván Rothermere lordnak, aki, mint privát ember, teljes függetlenséget és szabadságot élvez, nem írhatott mást, mint azt, hogy felkérte, hogy kissé jobban informá­lódjék Középeurópa és Magyarország, állapo­táról. - ­A lap ezután közli Benes válaszát, amit Rothermer lordnak küldött. A Pravda vezércikkében a®t írja, hogy a Daily Mail akciója nem segíti elő Középeuró­pában a béke konszolidálását. A lap csodál­kozik azon, hogy az angol közvélemény egyes körei a trianoni szerződés revízióját kérik és nem gonolnak arra, hogy az ilyen precedens­nek következménye volna más revíziók elő­idézése is, amelyek elsősorban azokat érin­tenék, akik a mai kampányt közvetlenül vagy közvetve támogatják. Az általános béke szem­pontjából, amelynek föntartásában Baldwin miniszterielnök szavai szerint Angliának is nagy érdeke van, lord Rothermere akciója 5ZF3NTÓ GYÖRGY mRTR HRRI REGÉMY (10) A színtér egy lakodalmas ház büffészobáját áb­rázolta, amelynek asztalóriása roskadozott minden jótól. A szerveurök ide-oda libben­nek, amikor az ajtóban megjelenik az entre- prise des pompes funebres fekete-ezüst disz- ruihás vezénylő tábornoka, a párisi ak kedven­ce, Lavaliére. Hivatásának magaslatán, vész­terhesen komor arcai, a semmibe meredő fá­tyolos szemekkel nézi a lakodalmas büffét, amelyet a halotti torra való előkészületnek te­kint. Az öröm anya előlibeg és megdöbbenve méri végig a gyászvitézeket. De a nagy orrú Lavaliére nem engedi szóhoz jutni. — Asszonyom, fogadja kérem ... Az öröm anya megdermedve nyúl a f eke­teke ztyüs kéz után. — Oh, tör ki a fekete-ezüstből a sóhaj. És hány éves korában érte a kérlelhetetlen... — Húsz 'éves a kicsike — mondja az örömanya és a leányától való elválás gondolata könnyeiket csal a szemébe. — Ilyen fiatal és már is... — fuldokolja Lavaliere és zokogva borul az örömanya nyakába. — Mindnyájunknak ez a sorsa -- nyögi vigasztalva az örömanya. A szomszédié rémből nevetgélő vendég­sereg özönlik elő, Lavaliere megbotránkozik a vendégek jókedvén. Csendet int magasra emelt feketekeztyüs kezével, összevont szem­öldökkel. Ezüst szegélyű Napoleon-kétszarvu­ja felberzenkedik a fején. A vendégek körtil- álliják és viiháncolmak. A szolgák zsiardinetxót hoznak, párisi lakodalmas szokás szerint tete­jükön felfelé meredő banánokkal. — Ou! Lala! — hangzik Lavaliére elször- nyed't kiáltása a hadseregszállitók, árdrágítóik, és felmentettek tomboló röbeje közepette. — Tévedés, egy emelettel feljebb van dolgom — mondja és a gyümölcsbombák zá­pora alatt kifarol. Mata Bari ott áll hermelinjében a kulissza mellett, már várja a jelenését. Hiszen csak egy rikító háttér szalad le a bülfféasztalok elé, kubista trópusi tájjal. A kitároló Lavaliére majdnem beleüt­közik. — Disznó dlög — mondja dühtől eltorzult arccal a jókedv embere és- ara gondol, hogy a közönség csak azért az undok vadleányért jön ide. Az ő közönsége. A háttér legördül és Mata Hari ledobja a belépőt. Amikor a függönyt felvonják, már ott áll a rikító kubusok között, amelyeknek spinéit a reflektorok a végsőkig fokozzák. Mozdulatai egyszerűek, mint a kubista háttér végsőkig leegyszerüsitett vonalai és formái. Az ősi primitívség ritmusa dominálja a teret, ez a színek és formák születésének hajnala. 10. Mata Hari öltözőjébe már első fellépése napján zubogtak a névjegyek. De a mulató­hely tulajdonosa, Frédéric ur, résen állt. El­sősorban magának szánta és magának tartot­ta fenn ezt a trópusi paradicsommadarat, mint i ő nevezte. Néhány; nap alatt betelt ugyan vele, j mint minden nővel, taplónak mondta, nedves taplónak, amiből nem lehet tüzet csiholni. De azért féltette, hátha jön valaki, akinek a tűzköve jobban szikrázik. És főleg nem akarta lejáratni ezt a disznőstényt, mert első az üzlet. ' t 'Ezért a névjegytuiajdonosok közelébe sem jutottak Mata Barinak. Egy erőszakos kosarcu amerikait valósággal ki kellett hengeriteni a szolgáiknak az öltöző folyosójáról. Frédéric ur a Rue de Rivolin vett lakást Mata Barinak. Amikor a leányok tánca véget ért, Mata Hari autóba ült és hazahaijtatott. A lakást egy kiérdemesült kosarasnéni, Zoe anyő védte. Ez a vén spanyol cigányasszony elsőrangú Cerberus volt és Goya vagy Feli- cien Rips rézkarcainak egyikéből bujt elő. Nagy, letted! ajkai belezuhantak fogatlan száj­üregébe, fekete szemeiben a gonoszság olt- hatatlan tüze égett, egész Mászott lényének elillant 'élete a szemeibe költözött. Az egyet­len lény volt, akitől Mata Hari félt, mégis el- Leniállás nélkül megtűrte maga körül, mint egy rossz szellemet, aki szolgálatába sze­gődött. A megközelíthet ellenség híre jól ütött be, Frédéric ur tudta, hogy ez biztos üzlet. A közönség legnagyobb része csak ezért az att­rakcióért jött el, Mata Hari tánca előtt néhány perccel tódult be és utána el is ment. A pin­cérek tervszerű támadással aknázták ki ezt a félórát. Az üzletvezetők tapsoltak és a sze­meikkel vezényeltek. Amikor Mata Bari az autóba ült, már mindenki le volt vágva és a rendelések ellenértéké!neM likvidálása gyors ütemben folyt. így ment ez napról-napra. És Lavaliere, a kedvenc komikus hasztalanul várta, hogy a szenzáció veszítsen erejéből. Kékült, zöldült, egyre kedvetlenebből játszott, végre testes- töl-lelkestől gyász vitéz lett, de a közönség nem honorálta szerepének ilyen véres való- raválását. Úgy találták, hogy nem tudja őket a kellő gyászos komorsággal megnevettetni. Lavaliére érezte, hogy itt valamit tenni kell. Tudta, hogy az az undok szipirtyó, aki kopott fekete ruháiban hollóként repdies min­denüvé Mata Hari után, Frédéric ur bérence. Percre sem hagyja őrizetlenül Mata Barit, még az öltözőben sem. Már arra is gondolt, hogy átmegy a Mculin Rougeba. De ez a meg- .fu támadást jelentette volna és ez a bajazzo, akinek egész életcélja a megnevettetés volt, most attól félt, hogy nevetségessé válik bá­natában. A véletlen jött végül is segítségére. Egy napon a portásfülkébe ment, hogy zseb revágj a postáját. A szeme egy táviratra esett. Mata Hari, Paris, Fölies Bergéres. A címzés mellett ott vörös lőtt a tábori posta pecsétje és a hadizóna cenzúrájának jel­zése. Lavaliere eltűnődött. Öntudata alatt rejtett összefüggések jöt­tek. Történetesen ott volt az igazgatói szobá­ban, almikor egy apacsképü gyarmati tiszt be­állított Mata Barival és alkudozott, mint egy lókupec. Most ezt a jelenetet látta. Akkor úgy érezte, hogy ez a vadleány teljesen a hadi- nagy hatalmában vain. Nem tudta megokolni, de határozottan érezte,'hogy ez a távirat ettől a sötétképü fickótól jön. És amikor a portás egy pillanatra félrefordult, a papírlap már a zsebében is volt. (Folytatjuk.^ %

Next

/
Oldalképek
Tartalom