Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-28 / 170. (1504.) szám

1927 julius 28, csütörtök ■8MWMMWWTIIH——— Hsisztria második felosztása? Az antant megengedi a csatlakozást, de csak úgy, ha Olaszország megkapja Tirolt, Magyarország Burgenlan- dot s létrejön a cseh-jugoszláv korridor — Bécs senkinek sem keli - Az osztrák polgári pártok blokkja — A szo­ciáldemokraták erőszakoskodásai Becs. julius 27. (A P. M. H. bécsi tudósit,ójától.) A julius lqwiki és 16-j.ki véres események újból ak­tuálissá tették' az osztrák problémát. Immár az e ér ész világ diplomáciája ráeszmélt arra, hcsv ezzel az életképtelen államalakulattal történnie kell valaminek, mielőtt eav eset­leges újabb bécsi zavar ff ás lángba borítaná egész Közé'penrópát,. A szociáldemokrata párt ugyanis a kormány előlit, való feltétel nélküli leszerelését, a tömegeik szemében való óriási kudarcát előreláthatólag újabb erőszakoskodásokkal próbálja maid kiküszö­bölni. Bécs városának vezetősége ugyanis ki­tart a szocialista városi rendőrség felállí­tásának terve mellett és követeli, hogy a. jelenlegi államrendőrséget, amelynek segítségével a kormány a lázadó csőcse­léket leverte, Seipel kancellár szün­tesse meg. Seipel ezt a vakmerő követelést termé­szetesein nem hajlandó teljesiteni, a szocia­lista vezérek, Seitz polgármester és Bauer Ottó dr., a dúsgazdag „szalon-kommunista" azonban azzal fenvegetődznek, hogy a szocia­lista városi rendőrségeit a kormánv tiltako­zása ellenére is megcsinálják. Az osztrák szövetségi alkotmány értelmében Bécs vá­rosa ugyanis országos autonómiával rendel­kezik. A képviselőt.estv1'J bem a szociálde­mokrata párt túlnyomó többségben lévén, könnven elfogadtathatja a szocialista községi rendőrségiről szóló törvényjavaslatot. A kormánynak jogában áll a hozzájárulást meg­tagadni és ebben az esetben a törvényjavas­lat újból a bécsi Landtaff elé kerül. Ha a Landtag másodszor is megszavazza, úgy a kormány az alkotmány értelmé­ben teljesen tehetetlen, nem emelhet vétót, hanem kénytelen eltűrni, hogy Bécs közbiztonsága a szociáldemokrata párt fegyveres erejének birtokába ke­rüljön. A szocialisták a városi rendőrség létszá­mát 7000 emberre kontemplálják és annyi­ra biztosak dolgukban, hogv az arzenálban már megvásárolták a fegyvereket és egy szocialista szövetkezetnél megrendelték az egyenruhákat. A kormány és a szocialistáik között az ellentétek ilyen módon rendkívül élesek és hacsak a szocialista vezérek az utolsó pilla­natban nem szerelnek le. ugv Ausztria ismét komoly események előtt áll. A polgári pár­tok ugyanis végre rátaláltak az öntudatos polgári politika ösvényére és immár nem ha;i ^ndók tűrni a bécsi szocialistáknak a kommunisták malmára vizet haitó diktatúrá­ját. A julius 15-iki és 16-iki események ösz- szekovácsolfák a polgári pártokat, a ke- resstény szocialisták, a nagy neme tok és a parasztszövetség megbonthatatlan, szilárd frontként állnak a vörös veszedelmmel szemben. A para?-v'~ég a parlament felosz­latását és ni választások kiírását követeli. A polgári koalíció másik két pártja szintén szívesen venné a nemzetgyűlés feloszlatását,, mivel a julius közepén lefolyt bécsi harcok kinyitották azoknak a polgároknak szemeit is, akik az utolsó választásokon liberális pol­gári párt hiányában a szocialista listákat erősítették szavazataiikka 1. Bizonyos, hogy egy újabb választásból a szociáldemokrata párt igen meggyen­gülve térne vissza a parlamentbe. A nemzetgyűlés feloszlatása azonban csakis a szociáldemokrata párt hozzájárulá­sával történhetne meg. Az alkotmány értel­mében az osztrák köztársaság népe ez év áprilisában négy esztendőre választotta meg a nemzetgyűlést és a köztársasági elnök csak abban az esetben oszlathatná fel. ha a szociáldemokrta párt is hozzájárulását adná éhhez. Erre egyelőre nincs sok remény, a szociáldemokrata párt, amely 'julius 15-éu és 16-án alaposan levizsgázott, joggal húzó­dik 'attól, horv a pép elé lépjen. Ilven Körűimén veik között a polgárhá- hcí’ii vészéivé Ausztriában sokkal nagyobb, mint eddig bármikor. A szocialisták Becsen kívül csupán né­hány nagyobb városban: Óráéban. Linz­ben. Bécsújhelyen és St.-Pöitcnben ren­delkeznek hatalommal. A tartományok, elsősorban Tirol, Karin­ti,a, Voralberg és Felsőausztiria lakossága a vörös terror megszüntetését követeli. A tar­tományokban a hangulat igen elkeseredett és a jobboldali irányzatok fegyveres alaku­latai. a Heiimvehrek és a Froníkámpícrek kö­rében már felmerült Bécs blokádjának, illetőleg a Bécstől való elszakadásnak gondolata. A szociáldemokraták radikalizálódása mindent összevéve tehát, a polgári öntudat megerősödését eredményezte. A polgári sajtó is felébredt évek óta tartott letargiájá­ból és a lóéit hét előtti vérengzés óta hasz­nos proipagandisztikus munkát fejt M a bal­oldali szélsőség elleti. A napokban egyébként ui délutáni lap indult „Die Freiheit" címen, amelynek nyílt programja „a képmutató munkás­vezérek leleplezése és lehetetlenné tétc- le“. A lapnak szenzációs sikere van és néhány napos fennállása alatt már ko­moly versenytársa a szélsőséges déli cs délutáni újságoknak, elsősorban a „Bér Abend“-nek és a .,Die Stunde“nak. Ausztria viszonyainak izavarossága. amint, említettük — élénken foglalkoztatja az európai diplomáciát ás. A saint-gsrmaini békeszerződés revízió­ja küszöbön áll. A nagy- és a ki sántán t im­A bolsevista kormány londoni kudarca kezd mindenütt példát statuálni. Az Árkos-.botrány után az oslói skandalum sem járul hozzá, hogy a bolsevik! külpolitika sikerét növelje. A norvég orosz követ kidobása, aki a Vojkoff-imerénylet al­kalmából olyan beszédet tartott Anglia ellen, hogy a norvégek 24 óra alatt kiadták útlevelét, úgy látszik, nem volt elég. Néhány nappal a bot­rány után „most már úgyis mindegy" jelszóval a norvég partokon, Oslo előtt horgonyzó angol flotta parancsnoki hajójára lopakodott egy vörös elv- társ és el akarta lopni az admirális kajütjében őrzött titkos zászlójeleket tartalmazó könyvet, amivel a hadihajók egymás közt ütközet esetén érintkeznek. A jó madarat azonban elcsípték és persze kiderült, hogy a kiváló úriember „diplo­mata" és az oslói orosz követség rendes tagja. Az eddig türelmes Finnország, ahol eddig mindig az abszolút semlegesség álláspontján voltak, is olyan dolgok nyomára jött. melynek alapján memoran­dummal fordult a népszövetséghez, amelyben egy keleti antibolsevista blokk szervezését indítvá­nyozza. Egyidejűleg pedig Görögországban vesztet­ték el türelmüket a hivatalos körök és eddig még nyilvánosságra nem hozott adatok alapján azzal (foglalkoznak, hogy a vörös vendégeket kihaljig^k ják Hellasz felhőtlen ege alól. Hogy a csokor teljes legyen, a már félig bolsevistának tartott Afganis- tan is megsokallta az orosz instruktorok és tanács­adók garázdálkodását és a nevezett gentlemaneket visszaküldte a vörös paradicsomba. Az idő és — Anglia — malmai tehát, lassan, de biztosan őröl­nek. A „D. S. S. R.“ nemsokára teljesen elszige­telve fog állni, hiába intrikál Moszkva és zudul a bolsevik! sajtó egész bő szitokszőkincse a katasz­trófa megindítójára, Angliára. Hogy a legközelebbi elvtársak, a szocialisták, hogyan vélekednek orosz elvbarátaikról, arról már elég példát láttunk. A napokban egy újabb munka növelte a bolseviki irodalom tengerét. Vörös — a vörösökről Újból egy szocialista a szerző: S. P. Melgu­nov mondja el a véleményét a szovjetről. Berlin­ben német nyelven megjelent könyve- „Dér rote terror in Russland von 1918 bis 1928“ rendkívül becses kultúrtörténeti dokumentum, ha a bolse- vdki ténykedések „kultuszának" lehet egyáltalá­ban nevezni A szerző nem azt akarja mondani a címmel, hogy a terror csak 1928-ig tartott, ó nem, ő csak az 1923-ig lejátszódó eseményekkel és „módszerekkel" foglalkozik. Amíg a vörö6 társa­ság a Kremlben fog ülni, addig terror lesz. Mert erőszakos, ferde doktrínákon alapuló uralmat, mely véren és bajonetteken, börtönökön és ter­mái- látja, hogv Ausztria életképtelen és Bécs társadalmi békéjét, csakis a Németor­szághoz való csatlakozás állíthatná helyre. A diplomáciai tárgyalások tehát mostan ezen az alapon folynak és igen valószínű, hogv ezelk n eík eredm én v eként Ausztriának legalább egy része rövide­sen végrehajthatta majd a csatlakozást a német birodalomhoz. A csatlakozást megelőzőleg ugyanis ok­vetlenül sor kerül Ausztria uiaibb megcson­kítására. Olaszország magának követeli Tirol északi részét. Jugoszlávia csak abban az esetben hajlandó a csatlakozásba bele- egveizni, ha megkapja Karimtia azon részeit, amelyek az 1920-ban megtartott népszámlá­lás eredmények ént Ausztriánál maradtak, Magyarország viszont visszaköveteli Bur­genlandi. Egy ilyen megcsonkított Ausztria csat­lakozása elé a hatalmak nem gördítenének akadályokat. Az egyetlen feltétel, amely­nek teljesitéséhez Pári.s. Prága és Belgrád még ragaszkodnának. egy keskeny sáv kihasitása. amelv Bécs­újhelytől és a Semmeringtöl keletre hú­zódna el és amelyen megvalósulna a rég­óta áhított csehszlovák—jugoszláv korri­dor akként, hogv ez a sáv felosztásra ke­rülne Csehszlovákia és Jugoszlávia kö­zött. Franciaország ugyan még mindig kacér­kodik azzal a gondolattal, hogy a duna-menti államokat Prága hegemóniája alatt szövet­ségbe tömörítse, azonban ennek a tervnek immár Anglia is nyíltan Paris Duna-melléki szövetségesei ellen fordult, amint azt Bo- thermere lord ismeretes akciója is mutatja. Könnyem lehetséges tehát, hogy a julius 15. és 16-iki bécsi vérengzés az egész közép- európai helyzetre kihatással lesz. I rorcsapalokon épül fel, egy uralom, ahol nem ismernek el indiividualitást, szabadságot, ahol az egyes individuum csupán szám, csak rémuralmat jeleníthet. (Melgunow mint szocialista, az előszóban fej­tegeti a fehér és vörös 'terror közöttii különbséget. Arra az eredményre jut, hogy a fehér terror soha nem veheti fel a vörös terror méreteit. A vörös terror példátlan cinizmusa, a gyilkosság szank­cionálása mint politikai fegyver, a tervszerű, min­dent legázoló önkény és végül ennek arányai min­den eddigi vérengzést felülmúlnak. A „fehér ter­ror" tisztán a bosszú, egyes csoportok talkapásai- ban találja magyarázatát és az akció és reakció elve alapján lélektanilag érthető. Azonban soha nem csináltak belőle rendszert, nem alapozták meg elméletileg a gyilkosságon és véren alapuló Uralmat, mint a vörösök. A reakció sohasem hirdette nyíltan, egyene­sen, falragaszokon ‘és felszólításban a vérengzést. Soha nem fejtegették ,,tudományosan" a tömeg­gyilkosság szükségességét olyan példátlan szem­telen 'Cinizmussal, amivel ezt az orosz vörösök tették és teszik. A folyton fehér terrorról' szavaló magyar radikális szocialisták ezt a fülük mögé Írhatják, — mert nem egy „kiszipolyozó iburzeou" irta, hanem egy szociáldemokrata elvtársuk. Halál a flotta megmentéséért A könyv tartalmi része nem kevésbibé érde­kes. Minden egyes fejezete idegkorbácsoló. A foly­ton emlegetett cárizmus borzalmai eltörpülnek a bolsevizmus tettei mellett. így a „Cseka" hiva­talos lapja szerint — mert Oroszországban a szer­vezett gyilkosoknak is van szaklapja — Kaplawna asszony Lenin ellen elkövetett merénylete követ­kezményeképpen 500 (ötszáz) tisztet végeztek ki bosszúból. Az áldozatok számát senki sem fogja megtudni. így ir a lap 1918 október 20-iki száma. Hogy hányat gyilkoltak le tényleg, azt is Őrök homály fogja fedni. Hogy több volt 500-náI az biztos. 1919 március 28-án Lombard angol katonai lelkész Lord Curzonnak irt levelében megomiéke- zilk arról a cinikus gyilkosságról, melyet a finn határ közelében hajtottak végre a vörös paradi­csomot megutáló és menekülő tisztekkel. Ezek •két bárkát szereztek és azokon igyekeztek Finn­országot elérni. A Cseka emberei azonban utol­érték és kettesével, hármasával tüskésdróttal ösz- szedrótozva őket a bárkákat ‘elsül y esztették. A bolseviki Ítélkezés egyik legborzalmasabb példája Stsansky kapitány esete. Stsansky az orosz balti flottát, hogy a németekből megmentse, Kron- stadtba vezette és így a vörösök számára meg­mentette a hajó rajt. Ennek dacára árulónak nyil­vanitották és forradalmi törvényszék elé állították. A vád a következő volt: „Tényleg Stsansky elv- társ hőstettet vitt véghez. Ezzel azonban bizonyos népszerűségre tett szert, amire a proletárdikta­túrának szüksége nincsen." A vádló Trotzky volt, aki népszerűségét féltette a hős tengerésztiiszttől. Stsanskyt a „Balti-flotta megmentéséért" 1918 má­jus 22-én Petrográdban agyonlőtték. Trotzky- Bonstein elégedetten dörzsölte kezeit. Mikor Uritzky-t, ezt a véreskezü fenevadat lelőtték, a petrográdi „Krasnaja Gazeta" (Vörös Újság) a következőképpen irt: (1918 augusztus 31.) Elvtársunk haláláért ezren fognak elpusztulni. Elég az elnézésből (!) Halál burzsujokra, ez a jel­szó! Mikor a következő napra rá Lenin ellen is merényletet követtek el, a lap ezt irta: Ezerszám­ra fogjuk ellenségeinket leöldösni és ha tizezeren lesznek, az sem baj. Saját vérükben fulladjanak meg! Lenin és Uritzky véréért a vér patakokban kell, hogy folyjon, mentői több, annál jobb!" Egy vértől megró szegült veszett vadállat Írhatta csak ezeket a sorokat, gondolná az ember. Pedig téve­dés, ez szovjet ideológia. Ezt „tudományosan" alátámasztott elméletekkel védik. Erről nyílt ciniz­mussal értekeznek a légiószámra megjelenő kom­munista szaklapokiban. Csuk túszok ellenében ... A páni félélemre, ami a lakosság között ural­kodott, jellemző, hogy a bebörtönözőttek, ha azt mondották nekik, hogy szabadok, nem merték a börtönt elhagyni. Ezzel a trükkel végezték ki ugyanis a vörösök a szerencsétlen túszokat. A túszszedés rendszerré vált. Csak túszokkal lehet a terroruralmat fentartani. Ha valaki kül­földre akar menni és le tudja nagy nehezen szúrni az 1000 aranyrubel (!) illetéket és a bürokrácia dzsungeljón keresztül vergődve végre megkapja az útlevelet, miután számtalan baksist osztott szét, következik a legfontosabb: 4 ismerőst vagy rokont kell megneveznie, akik „kezeskednek" arról, hogy nem végez antibolsevista propagandát. 2. Nem érintkezik az emigránsokkal, 3. az adott időpont­ra visszatér. Ha a pontok bármelyike ellen vét, a „kezesek" börtönbe kerülnek. Rendesen, ha va­lami súlyosabb gyanú merül fel a külföldön tar­tózkodó ellen, a túszokat agyonlövik és erről — hivatalosan értesítik az illetőt. Hogy milyen nagy a vágj' a külföld iránt, ibizonyitija egy érdekes sorsjáték, melyet nemrég az „Aerochim" részére rendeztek. Ez a társaság a mérges gázokkal történő háború eszközeinek fejlesztését tűzte ki célul. Hogy pénzhez jusson ez a tiszteletreméltó célt maga elé tűző társasága sorsjátékot tűzött ki, ahol néhány száz nyeremény —• egy-egy külföldi utazás és ingyen vízum volt. A sorsjátéknak bombasikere volt, az összes 10.000 darabot pár nap alatt szétkapkodták. Az Aerochim pedig a befolyt pénzt újabb gyilkos gázok kutatá­sára tudta fordítani. Talán olyan gázt keresnek most, mely csak a gyűlölt burzsujokat irtja ki. A sorsjáték sikere arra késztette ezért a vezető* séget, hogy újabb 50.000 darab sorsjegyből álló újabb sorozatot bocsásson ki. így vágyik mindenki a civilizált nyugatra, igy álmodik mindenki arról, hogy a vörös mennyországot a háta mögött érezze már, ha csak négy hétre is. Rykov ©Ívtárs sétára indul Persze, csak a proletárt, vagy a tömeget hatja át ez az érzés. Az urak, értve alatta a kom­munista párt egymillió tagot számláló táborát, jól érzik magukat: „minden az övék". Hogy persze, nem fenékig tejföl minden, azt felül is jói tudják, így Rykov elvtárs, a népbiztosok tanácsának el­nöke, aki bölcs és igazságos férfiú és aki a törté­nelemből is tanul, nemrég Karún ad Rasid példá­jára elvegyült a tömeg közé, hogy tapasztalatokat gyűjtsön. Sétája alkalmával, melyet ez esetben gyalog tett — betért egy állami üzletbe és teát és kávét akart vásárolni. A hatalmas népbiztost nem ismerték fel és neki is várni kellett, mig rá került a sor. Az alkalmazottak úgy szolgálták ki, hogy szavaival éljünk: „mintha különös kegy lenne az, hogy egy negyed púd kávét és ugyan­annyi teát szolgálnának ki neki". Ennek a karún al rasidi látogatásnak folytatása volt az Ogpun. így nevezik a Csekából átvedleít politikai rendőr­séget. Egyben elmondotta Rykov-Harun al Rasid, hogy milyen gyakran kellett hallania rosszmájú és gyűlölettől fütött megjegyzéseket a szovjet­uralom ellen. Intézkedésére az Ogpu titkos spic­liéit megszaporitofták, hogy az „ellenforradalmi hangulat" ellen intézkedhessenek. Hogy a kiváló népbiztos inkogniló kirándulásai hány szeren­csétlen ember vérébe fognak kerülni, azt nem le­het még tudni. Hogy azonban sokan lesznek, az biztos. A legnagyobb blöff Ma a szovje túra lom Oroszországban 400.000 emberre támaszkodik. Ezek a vörös hadsereg kötelékében vannak és „teljesen megbízható" csa­patoknak számítanak. Ifjukommunistákból vannak megszervezve, olyanokból, akik a forradalom ki­törésekor még félig gyerekek voltak és akiket sikerült a vörös elvekkel teljesen megnyerni. Ezek a csapatok jó állomáshelyeken vannak, élel­mezésük és fegyverzetük jobb az átlagnál és kü­lönféle privilégiumokat élveznek. A hadsereg e A pozsonyi magyar királyi konzulátus (Pozsony, Ferenciek-tere 5) évi augusztus kezdi meg működését. Ez Idöponttöl kezdve a Szlovenszkö és Kuszinszteoban lakö egyének klzáröiag e hivatalnál, — tehát nem a prágri magyar klr. követségnél — nyújthatják he vlzwm, magyar útlevél elnyerése, valamint egyéb konzuli hatáskörbe tartosö eljárások Iránti kérelmüket. A köztársaság Söbbs részén Bakö közönség hasonlö kérelmeit azonban a konzulátus elintézni nem ingja, mert ezekre vonatkozölag továbbra is a prágai magyar királyi követség Illetékes. Hiteles adatok a Cseka vérengzéseiről Melgnnov szocialista könyve a vörös terrorról — KiiHöldi utazás mint főnyeremény — A tuszrendszer — Amikor Rykow elvtárs Harun al Rasidot játszik — Milyen a mai vörös hadsereg 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom