Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-03 / 150. (1484.) szám

l&srf jiuius á, vasárnap. ^T»3:<5AI-/V\A<'rryAR-HI1»T*AT> rataa^tfla«KWiHaa«R«BB3«UB lyásos állását és az ország majdnem izolálva volt. Közeledést keresett Németországihoz. Ezt a körülményt az elővigyázatos szxidéta- német politikus kihasználhatta volna. Arra kellett volna törekednie, hogy Németország és Csehszlovákia között a közeledés létrejöjjön, de csak azon az áron, hogy egy közigazgatási reform ut­ján a szudétanémet nép teljes egészében megkapja rég követelt önkormányzatát. Ha a három német párt nem lépett vol­na be azonnal a kormányba, hanem a kormány politikáját csak esetröl-esetre támogatták volna, úgy sokkal többet ér­hettek volna el, mint azzal a jelszóval, hogy a hatalomban való részvétel előnyt nyújt. Mayer ezután rámutat arra, hogy Hodza iskolaügyi miniszter már két ízben iskola- autonómiát ígért a németeknek. Először tel­jes határozottsággal megígérte, hogy ezt julius elsejére megvalósítja s amikor az autonómiának már életbe kellett volna lép­nie, egy későbbi terminust ígért. A szavazás után valószínűleg ismét elalszik az iskola­autonómia kérdése. A szenátus eifepáfa a msjp-csehszM kereskedelmi szerződést Prága, julius 2. A szenátus tegnap esti ülésén letárgyalták a magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződést. Brabec dr. előadó jelentésében hangsúlyozta, hogy a szerződés igazolja a többség eljárását az agrárvámok kérdésében. A szerződésnek úgy politikai, mint gazdasági jelentősége van. Politikailag a magyar királyság a szerződés megkötésé­vel Csehszlovákiával szemben ió szomszédi kapcsolatba lép. Gazdasági szempontból a mezőgazdák és a malomtermelők kellő védelemben részesülnek, másrészt pedig megnyí­lik a textil, fa, papír és üvegipar útja Magyarország felé. A javaslat tárgyalása folya­mán csakis Jaromir német szociáldemokrata szólalt fel s ezután a ház többsége első ol­vasásban elfogadta a szerződést. A mai napon rövid ülésen második olvasásban is elfo­gadták. A képviselöház csütörtökön délután 3 órakor kezdődő ülésén fog foglalkozni a szerződéssel. Padlcsélf wéres választási körútja O-szarblában Megkezdődtek a választási atrocitások — Szabadka, julius 2. (Saját tudósítónk tele­fonjelentése). Noha Jugoszlávia még csak szep­tember első napjaiban fogja megtartani az or­szágos választásokat, az előkészületek már most teljes erővel megindultak. A jelölőlisták összeál­lítása nagyon sok vidéken megtörtént már. A Bácskában és Bánátban, s Horvátország nyugati felében aligha lesz nagyobb harcra kilátás,, mert Radics pártja szilárd alapokon nyugszik, bár el­lenpártja, a nemrégiben alakult horvát födera- lista párt sokat hódított el tőle a közvélemény­ből. A Szeréinségben, Dé’bánságban, Baranyá­ban és Ószerbiáfcan azonban erős harcokra van kilátás. Radics Pavlé, horvát parasztpárli vezér, Radics István unokaöccse a napokban agitációs körutat tett Délnyugatszerb iában. Debar—Struga —Pitolj—Üsktib—Kumanovo vo.t, az útirány. Strugában a főszolgabíró fogadta a társaságot s felszólította őket, hogy azonnal hagyják el a vá­ros területét, mert nem garantálja életüket a nép ellenséges hangulata miatt. Radics ekkor De­bar felé vette útját, de a község bejárójánál újabb csendőrosoport várta őt g azonnali visszatérést parancsolt. Radicsék két tűs közöt az országúton töl­tötték autójukban az éjszakát, mert sem Debarba, sem pedig Strugába nem aláír­ták őket. beengedni. Másnap reggel Vitt őri falu felé indultak, ahol a nép rot­hadt gyümölccsel, zúplojásgal éis közé­párnál fogadta az egylitori földművelésügyi miniszter autóját. A kőzdpor betörte az automobil tetejét s a benneülöket megse­besítette. Maga Radics Pavle a fején és arcán sérült meg súlyosan. A falu orvosa nem akarta első segélyben részesí­teni a sebesülteket, úgyhogy véresen szállították őket tovább Kumanovóba, ahol végre bekötözték őket s igy érkeztek meg késő este agitációs kőr­útjukról bekötözött fejjel s karral Belgrádba. Radics Pavle a királynál kihallgatásra jelentke­zett, hogy beszámolhasson kellemetlen kaland­járól és általában a választási atrocitásokrói Szabadka, julius 2. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A jugoszláviai választási harcok most már napról-napra nagyobb mé­reteket öltenek. A három jugoszláv főküzdő- fél, a radikális, a demokrata és a Radics-féle horvát parasztpárt mellett a többi párt csak szerény eredmények kilátása mellett száll­hat ugyan harcba, de mégis, harcba áll. Az 1925. évi választásoknál az országban 24 kü­lönböző programmal indultak harcba a pár­tok. n Csak a magyarságnak nem jutott akkor képviselője a parlamentbe, pedig Jugo­szlávia közel félmillió magyar lelket számlál. A radikálisok és demokraták akkor füt-fát ígértek, rávetették magukat Szerbia ma­gyarlakta vidékeire — természetesen a ter­ror eszközeitől sem riadva vissza — s le­aratták a mandátumokat. Jugoszlávia magyarlakta területei közül talán legszomorubb a helyzete az elsza­kított Baranyának. Ez a Duna-Dráva szögében fekvő rész vala­hogyan teljesen kiesik a szerb közigazgatás természetes mechanizmusából, aminek kö­vetkeztében azután olvan állapotok vannak arrafelé, hogy még egy valamiféle ötödrangu afrikai gyarmat sem irigyelhetné meg a sorsát. Ilyenkor azonban, a választások idején az­után annál jobban rátalálnak erre a vi­dékre is. Jellemző, hogy ennek a 80 százalékban magyar-német lakos­ságú vidéknek mindeddig ószerb szüle­tésű radikális képviselője volt a szkup- stinában. Tavalyelőtt véresre verték a baranyai Her- oegszőllősön Vargha János gazdát, aki a magyar pártnak volt a jelöltje s éppen agi­tációs körúton volt autójával. Autóját felborították, őt magát meg fél­holtra verték. Amikor pedig Vargha felépült és a kórházat elhagyta, még őt fogták pörbe államellenes magatartásáért. Szerencséjére az éppen tegnap Ítélkező zomhori törvényszék megállapította, hagy Vargha feljelentője, Jovanovits főszolgabiró ellen rablásra való felbujtás, a másik fel­jelentő, Zsakits csendőrőrmester ellen pedig hivatalos hatalommal való visszaélés és erő­szakoskodás cimén folyik eljárás s ezért Varghát bizonyítékok híján felmentette. Az árvízkárosultak segélyezé­séről szélé törvényjavaslat a képviselőház előtt Prága, julius 2. A kormány tegnap benyúj­totta a Házban az árvízkárosultak és elemi csa­pások állal sújtottak segélyezéséről szó.ó tör­vényjavaslatot, amely szerint a kormány az 1926 —27. évben szenvedett árvízkárosultaknak és elemi csapásokkal sújtottaknak segélyt nyújt oly­képpen, hogy a kö’.csönsególyek után tiz évig ka­matot fizet három százalék erejéig A kiutalt kölcsönösszegek nem haladhatják meg az egész köztársaság területén a tiz millió koronát, amit az állam garantál s a három százalékos kamatot is tiz esztendeig a kincstár fizeti. A kölcsönöket az árvízkárosultak és elemi csapások által súj­tottak azoknál a pénzintézeteknél vehetik fel, amelyeket erre a földművelésügyi minisztérium felhatalmaz. Részleteket a végrehajtási rendelet­ben fog kiadni a földművelésügyi minisztérium 1 Ptefier Testvérek orgonagyára jpnemdorf *«im*i* Világhírű tem­plomi orgonák, prospektslpok, villámot fujtetó- szerkozet. Kitűnő ajánld le­vőink eleSrangu szaktaklatályok- «l. 54 éves tapasz­talat. 1927-lg 2270 áj orgonát szói öltünk, látszik. SKomáromí 3ános ^Reménytelen szerelem Steoény (39) Eszerint az orosz ember egyszer bakan­csot vásárolt a városbanl, hogy majd elküldi fcatonafiának. Mert több levélben panaszko­dott már a gyerek, hogy a kincstári lábbeli szorítja a lábaujját. A bakancsot megvette tehát az orosz, de mielőtt hazafelé indult vol­na, valamerre, előbb benézett a kocsmába, ahol némi geberduszt szedett magába. Ak­kor nekivágott az országúinak s a két bakan­csot átvetette a vállán. De mert nagy volt a meleg, az orosz egyre-inkább elálmosodott. De mi legyen a bakanccsal, hogy el iné lopja valaki, amig kurta szundítás végett ledől ke­veset &z uimenti ároba? Szerencsére nem kel­lett töprengenie sokáig. Mert telegráfdrótok húzódtak el az országút egyik szélén, minél­fogva elhatározta az orosz, hogy a városba te- legrafálja a bakancsot: hadd örüljön neki a fiú! Nem is késett sokáig, hanem egy cédu­lára ráírva a gyerek nevét és pontos katonai beosztását, felmászott az egyik oszlopra s a drótra akasztotta a bakancsot. Aztán lecsúszott az oszlopról, leheveredvén az árok füvébe, el- Szunyckált egy órát. Amikor kinyitotta a sze­mét, első dolga volt fölnézni a drótra. S csak­nem fölkiáltott: a telegráfhuzalon ugyanis egy másik cédula fityegett már. Felmászott az oszlopon, lehozta. A cédulára ez volt írva: „Köszönöm a bakancsot, megkaptam. Szerető fia: Jóska". A.z orosz zsebredugta az elismer­vényt s megkönnyebbült lélekkel indult ha­zafelé- Bakancs nélkül. Az adomát, amelynek — vénsége miatt — szakálla volt immár, legalább tizenhétszer hallotta már mindegyikünk, de azért nevet­tünk rá. Béni bácsi vérszemre kapott s nyomban egy másodikat pattintott: — Most pedig elmondom, mit csinált az ukrán . . . — Halljuk! Halljuk! — biztattuk min­denoldalról. Hnünt hamarosan, hogy az ukrán ember esete frappánsabb, de annál szivet-szomo- ritóbb: tudniillik halállal végződik- A szó­ban! orgó ukrán eszerint hosszas töprengések után fölkereste az orvost s előadta, hogy szaggatások kínozzák a ballábát. Az orvos azit tanácsolta, hogy villanyozftassa magát. Az ukrán megköszönte a felvilágosítást s szintén hazafelé indult a városiból, miközben azon tűnődött, mimódon spórolhatná meg a villa­nyozás orvosi költségeit? Szerencséjére idejében ráeszmélt, hogy épp a villany vezetek oszlopai mentén bandukol Nem teketóriázott sokat, hanem felnié i :<tt az első oszlopra s amikor fejjel már elérte a vezetéket, megfogózoit jól s akkor kínlódva fölemelte a ballábát s odatartotta a dróthoz, hadd szívjon magába egy kiis áramot! A követ­kező szempillantásban fejjel nyekkent le és nem állt fel többet, mivelhogy meghalt... Mindnyájan sajnálkoztunk ,a gyászese- ten. Béni bácsi hozzá is tette: — Hát a dolog tagadhalalaiml tragikus kissé, annál frenetikusabb hatású azonban a lengyel ember lelkisége’- Hallgassatok ide! Odahallgattunlk- Béni bácsi már előre ne­vetett: — Az eset hiteles, mert bejárta a magyar napisajtót is. Két esztendővel ezelőtt egy amerikánus újságíró beutazta Lengyelorszá­got, hogy tudósításokat írjon lapjának a po­raiból megeleveníti nemzet közállapotairól. Mialatt gépkocsin utazta be Volhinia tájait, feltűnt neki, hogy valamennyi falu házai cso- koládészinüre vannak meszelve. Az újság­író érdeklődni kezdett, nri lehet ez uniformis- szin oka? Hamarosan megtudta. A nemesen érző Amerika népe rengeteg szeretetadományt küldött a nyomorbasülyedt lengyel nemzet fiainak: csupa kakaót. A lengyelek nem tud­ták, hogy az ajándékot megenni illik, tehát a házaikat meszelték ki vel e . . . Béni bácsi mondani akart még valamit, de abban a pillanatban egyet zökkent a vo­nat. Nyiltpályán álltunk meg. Lenke marna az öreghez fordult: — Nézz csak ki, Béni, mi baj lehet? Béni bácsi felállt, letolta az ablakot s ki­dugván a fejét, hosszasan nézett a mozdony irányába. Egyszerre aztán ingerülten csattant föl: — Na, mi is lepasszoltunk alaposan, ezt nevezem aztán kulturfölénynek! — s félig megfordulva, hozzámintézte a szót. — író- öcséin, látná csak ezt a müveit külföld: Bas- kiriában sincsenek ilyen állapotok. Ezt ne­vezem én közlekedésügyi politikának! Éppen valami apró vitába elegyedtünk négyen s nem igen figyeltünk az öregre. Erre hozzámlépett s miközben* meg-megrennegett a szájaszéle, megfogta a kabátom gombját: j — Most talán megérti irő-öcsém is, miért tartok köntörfalazásnak mindennemű kor- mánylénykedést. öcsémuram is láthatja ezek- után, hogy ától-cettig igazolva van ellenzéki álláspontom . . . Gsak ekkor tűnt föl a Béni bácsi izgatott magaviseleté. Lenke mama nyugtalankodva állt föl: — Mi az? Mi történt már megint? — Hogy mi? — hördült fel az öreg. — Nézzetek ki! Az ablakhoz siettünk. A mozdony táján valóban nemmindennapi látnivaló tárult elénk. A masiniszta akkor már leeresztette a vászon­csövet a pályatest mentén húzódó árokba s vizet pumpázott, föl a mozdonyba. Úgy látszik, a kiinduló-állomáson elfelejtettek elég vizet venni föl a tartályba, most tehát az esővízből kezdtek szivattyúzni, hogy ismét megindulhas­son a lokomotív. Egyszerre harsány nevetés­re fakadtunk négyen. Hedvig asszony tapsolt, annyira tetszett neki: > — Jól indul a kirándulás! Legalább nem unatkozunk! Ám Béni bácsi komoly oldaláról fogta föl a dolgot. Kiabált s fokonkint inkább beleinge­relte magát: — Ilyen botrány nem történik Turkesz- tánban sem, mert az ellenzék haragja még ott is elseperné a kormányt! Minálunk? Hát vau itt ellenzék? író-öcsém, — s felémrántotta a szemöldökét — erről lehetne csak megeresz­teni egy kimerítő cikket valamelyik baloldali orgánumban! De van itt baloldal? (Folytatjuk.) 2 ^MIUIHAMtK-tNI'.^ltrntoK aga­megtisztítja a szervezetet a belekben képződő rothadásos anyagoktól, élénkíti a mirigyek működését, felfrissíti a vérkeringést, megelőzi az érelmeszesedés és az öregségi elváltozások kifejlődését. K phaló ki#- és nagyűvegben. Szétküldés! Incly : Igmiindl I.CNcrűvIz Inrrdsvállnlal Komárom. Árjegyzék Ismételadóknak kívánatra bérmcnlve. ___ j—mi ia i ■— — mmmmrr ————-■ _______________________mjjmtmwmm■■■— ■■■ ■ ■mii m ■ "n ■ti " " i mmmm imis —mi—im—————— i—bj / \

Next

/
Oldalképek
Tartalom