Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-23 / 166. (1500.) szám

r'xteiaju*kV. » maaaiffl!iamro«^Tys?..v^CTKrv^v íjaggsseBggc^n&t.uJL. «bimbw Mayer ima a Hívja íel választóit Spináék ellen Prágti, julius 22. Mayer József, a Bánd Ser Landwirtóből kizárt nemzetgyűlési képvi­selő saját kerületének pártvezetőségéhez le­velet intézett, amelyben többek között ezeket írja: — Amikor a Búid dér Landwirte a kor­mányba lépett, a párt rendelkezésére bocsá­tottam mandátumomat, azonban választókerü­letem összes járásai állást foglaltak lemondá­som ellen, sőt a többség támogatásáról és hű­ségéről biztosított engem. Azóta bekövetke­zett, amit megjósoltam. A feltétel nélküli be­lépés a kormányba a németek minden tekin­télyét megsemmisítette. A németek minden ellenszolgáltatás nélkül szavaztak a költség- vetésnél, a katonai javaslatoknál 3 az elnök- választásnál is. ígéretekben ugyan nem volt hiány, sőt kisebb borravalókat is kaptak, azonban lényeges eredményre nem vezetett a németek politikája a csehekkel szemben. Ez­után jött a közigazgatási reform. Mayer ezt a javaslatot még tárgyalásra' se találta alkalmasnak, azonban minden fi­gyelmeztetése hiábavaló volt. Tárgyalásokba bocsátkoztak s megelégedtek teljesen jelen­téktelen módositásokkai és a németlakta területek önkormányzati testületéiben szabadi utat nyitottak a cse- hesités számára. Amikor a párt kebelében felismerték a ve­szélyt, a jogi bizottság nyolc pontot állított fel, amelynek visszautasitása esetén, úgy döntöt­tek, hogy frontot csinálnak a közigazgatási reform ellen. Az országos pártvezetőség a jogi ^ bizottság indítványát magáévá tette. . Ruszinsikó önállóság® a költségvetésben Ii megszűnik Az uj költeégvctásSsen kiküszöbölik a külön ruszinszkói tételeket _ Hét millióval nagyobb Sesz a kereskedelmi tárca büdzséje — Ebből a nyolc pontból azonban egyet sem teljesítettel;, a klub mégis a kormány iránti szerelméhől és4 attól való félelmé­ben, hogy elhibázott, politikáját be kell ismernie, a közigazgatási reform mellett szavazott. Mayer ezután rámutat arra, hogy Hahn- reich, aki ugyancsak részt vett a koalíciós tárgyalásokban, meggyőzte őt arról, hogy a klub a tárgyalások folyamán semmiféle ered­ményeket *em ért el. A klub engem szabadságolt, engem — folytatja — amikor ellene szavaztam és ami- . dőn ez ellen tiltakoztam, kizárt soraiból. A párt vezetőség, amely julius. 14-én ülésezett, cserben hagyta saját határozatait és megerő­sítette a klub szégyenteljes döntését. Sőt még teljesen jogtalanul megváltoztatta az alapsza­bályokat is, amire csakis az országos pártnap lett volna hivatva. Mayer felszólítja kerületé­nek pártvezetőségét és választóit, hogy állja­nak melléje és vegyék fel a harcot a párt mai országo-s vezetősége ellen. Prága, julius 22. A legutolsó miniszterta­nács, amint mór jelentettük, jóváhagyta a jö­vő évi költségvetés tervezetét. Amíg a folyc év és a múlt esztendők költségvetéseiben minden egyes minisztériumnak Ruszinszkc résziére előirányzott tételeit külön melléklet­ként csatolták az általános költségvetéshez és a külön ruszinszkói fejezetekben római szá­mokkal jelezték, addik most, értesülésünk szerint, a közigazgatási reform következménye­ként Ruszin szikénak edddigi önálló költ­ségvetési tételeit már 1928-ra egyszerűen beleolvasztják egyes minisztériumok költ­ségvetéseibe. Ezzel a kormány fclrema- gyarázhatatlan 111 d okiam e-ntálja Puszinszkó, eddigi formális önállóságának megszün­tetését is. A költségvetésben ugyan szem előtt tart­ják a takarékossági elvet, de mindamellett bi­zonyos kereskedelmi és nagyipari célok érde­kében emelnek egyes tételeket. A Loko Press értesülése szerint a kereskedelemügyi minisztérium jövő év­re előirányzott költségvetését körülbelül 7 millióval 41,712.107 koronára emelik fel. A nagyipar támogatására 2,270.000 koronát irányozták elő az ez évi 1, 470.000 koronával szemben. Ezt az összeget köztestületek, szö­vetkezetek, intézetek támogatására fogják for­dítani. A kereskedelem föllenditése és főleg a kivitel emelése céljaira két és'fél millió ko­ronát irányoznak elő a mostani 1.8 millió ko­ronával szemben, ebből az összegfoőíÁámogat- ni fognak külföldi kereskedelmi kamarákat, külföldi -nemzetközi minta vásár okát és ki fog­nak adni idegen nyelvű ismertetéseket Cseh­szlovákia gazdasági, turisztikai és egyéb vi­szonyairól. Végül még egy 6,990.000 koronás tétel szerepel a tavalyi 4,090.000 koronával szemben az ipar támogatására. 1 Stewák Benesf támadja ^©tli^rraur® lord akciója miatt A csehszlovák külügyi és tehetetlen11 — Benes posídója végleg megingott? —A félhivatalos sajt® még mindig hallgat Prága, julius 22. Lord Rothermere Be- neshez intézett táviratáról a csehszlovák fél- hivatalos sajtó, a Ceskoslovénská Republika és a Pra-ger Presse még ma sem vesz tudo­mást. Ez ,a fény is azt bizonyítja, hogy a kül­ügyminisztérium számára lord Rothermere távirata fölötte kellemetlen eseményt jelent. Benes, akinek nem is oly régen, úgyszólván minden, nap volt valami mondanivalója a kül­földi sajtó részére, most tökéletesen hallgat s értesülésünk szerint egy külföldi sajtókoncern prágai megbí­zottjának arra irányuló kérését, hogy ad­jon interjút Rothermere táviratával kap­csolatosan, azzal a naiv indokolással ta­gadta meg, hogy ilyen hangú és modorú levélre nincs mit válaszolnia. A cseh és szlovák lapok közül ma egyedül Hlinka hivatalos lapja, a Slovák foglalkozik vezércikkben ezzel az üggyel és többek kö­zött ezeket állapítja meg: — A hivatalos magyar külpolitika akció­jának egy kis mécsese lord Rothermere leve­le a mai Magyarország helyzetéről. Ezt az akciót nem szabad lebecsülni. Érdekes, hogy a mi magyarjaink is, — írja a Slovák — magyarországi testvérei példájá­ra felhasználták ezt az alkalmat arra, hogy ismét élesen megtámadják Csehszlovákiát és ismét hangoztatják indokolatlan ki&ebbbségi követeléseiket. Az iskola szempontjából a ma­gyaroknak nálunk annyi joguk és előnyük van, hogy többet már nem is kaphatnak (?!) Gazdasági szempontból sem történt semmi bántódásuk (?) a köztársaságban s éppen ezért csodálatos, hogy a mi illetékes fórumaink az ö akciójukra nem felelnek ellenakció­val 8 nem követelik a magyarországi szlo­vák kisebbség jogainak érvényesülését. Több mint három százezer (?) szlovák lélek pusztul (?) és szenved-, nemcsak a nyelvüket ölik meg, hanem a lelkűket is. Nem egyszer olvastuk már, hogy I a magyar külügyminiszter a nemzetközi konferenciákon hangoztatta, hogy a ma- j gyár kisebbségek jogait az utódállamok- ; bán megkurtitották, de egyetlen egyszer sem olvastuk azt, hogy a mi külügyminiszterünk, Benes dr. csak egy szóval is megemlítette volna azt, hogy milyen bűnt követ el Magyarország a szlovák kisebb­séggel szemben. Ezért maradunk mi mindig háttérben, ha államunk presztízséről van szó és Magyarország külpolitikája eredmény­ről eredményre halad előre. Ez sorsdöntő hiba, mert hiszen nagyon jól tudjuk mindnyájan, hogy külpolitikába lapok hasábjain nem lehet csinálni. Ezzel csak gye nge ságiunkét és telhet e t le n ségü n fór nut a t- juk. A külügyi hivatalnak arra kell töreked­nie, hogy presztízsét és az állam presztízsét a határokon tnl is megvédje. Azonban a mai külügyminiszteri rezsim tartha­tatlan. Lehetetlen helyzet az, hogy lord Rothermere a középeurópai viszonyokról beszéljen anél­kül, hogy megbízható adatokhoz jutott volna. Ezt a munkát a külügyminisztériumnak kel­lene elvégeznie, amelynek főnöke megenged­te, hogy lord Rothermerenek sürgönyt küld­jenek, amellyel még jobban megerősítik a lord akcióját. A Slovák végül azt irja, hogy a lord ak­ciójának nem jósol eredményt, mert ez az ak­ció nem komoly, nem tárgyilagos és katasz­trofális eredményhez vezetne. De ez az akció nem ölthetett volna ilyen nagy arányokat, hogyha az állam védelme jobb és megbízhatóbb kezekben van. A Slovák Rothermere akcióját is tehát arra hasznájla fel, b vy újabb támadást in­tézzen Benes ellen, s t. /ágai politikai körök­ben nyert értesülésünk szerint nincs is kizár­va az, hogy épp lord Rothermere adta meg a végső kegyelemdöfést Benesn-ek, akinek pozí­ciója teljésen megingott. : Uj oroszellenes blokk készül .1 Varsó, julius 22. A kormányhoz közelálló kö­rök kijelentik, hogy a moszkvai, bukaresti és a balti államokban akreditált lengyel követek Var­sóban fontos konferenciát tartottak, amelyen megbeszélték a közeljövőben Keleten követendő lengyel politika irányelveit. A lengyel lapok ez .alkalommal sokat foglalkoznak az orosz-finn szerződés'Sel, amely bizonyos tekintetben keresz­tülhúzta a varsói kormány számításait és meg­akadás'Va az orosz határállamok lengyel veze­tés alatt álló szövetségét. Lengyelország most kénytelen más módc1 megvalósítani régi szándé­kát s a varsói diplomáciai konferencia éppen az uj rendszer megállapításának jegyében ült ösz- sze. A lengyel diplomaták szeme előtt állandóan az európai béke és a keleti Locarno megkötésé­I nek eszméje lebeg. SZáHTÓ 6Y0RSY mRTR HRR1 RESÉHY (5) Mata Harj elnézte a kialudt kráterben épült várost. A laposfedelü, vakitóan fehér házak, mint szertedcbált dobozok végelátha­tatlan tömege, borították a sziklás íensikot. A vulkánikus kőzeten csak tüskés kaktusz ter­mett és az egyetlen élénk szin a tenger üLtra- marinja volt e fehérek és szürkék között. Ma- tá Harinak mégis uj volt minden. A ráncos, ronda öreg arabok, akik piszkos ponyvák ár­nyékában üritgették gyüszünyi csészékből fe­ketekávéjukat, egyet-egyet szippantva köz­ben a bugyborékoló narghilé kacskaringős csövéből, az angol tengerészek cipőiket elta­karó bő vászonbugyogóikban, a rikoltozó ösz­vér és tevehajcsárok, szennyes turbánjaikban, a ganajos, zegzugos utcák lapos félgömbkupo­lás mecseteikkel, a daliás tisztek, kurta pipá­ikkal, a levegőben surrogó-burrogó repülő­géprajok, a vártüzérség bronkolosszusai, ének­lő koldusok és kard nyelő beduinok, fellah ki- gyóbüvölők és rabat, szorbet, gyümölcsárusok. — Ezeket a ciszternákat még a rómaiak építették, — mondta a doktor, mikor a hatal­mas vízmüvekhez értek. — Ők voltak az ókor angoljai. Kétezer évesek ezek a ciszternák, alig volt rajtuk javítani való. — Kétezer év, — hallotta Mata Hari és ijedten, tehetelenül állott a nagy számmal szemben. Mr. Gross megtörölte izzadt homlokát és hájas testének lihegő gerjedelimében azon gon­dolkozott, hogyan szerezhetné meg magának ezt a szép női állatot, akinél véleménye serint még szebbet nem látott. Nővérét, Maiidét, egy karcsú, törékeny, szőke- leányt, Van dér Iluysen szórakoztatta, elmesélve neki, hogyan rohamozták meg ezer­nyolcszázharminckilenchen a hős brit tenge­részek a várost, egyetlen lendülettel elfog­lalva azt. — És milyen jogon tették ezt? — kérdez­te a kis Maud. Van dér Huysent meglepte ez a kérdés. De a doktor nevetett. — Mert az arabok kalózkodtak, — felelte kisvártatva Van dér Huysen. — Nos és most az angolok ikalőzkódnak, — mondta a kékszemü, szőke leány, szeme közé nézve a kapitánynak. Bájos volt így haragosan, fitos orrocskájá­val és váltadra leomló lenszőke tincseivel. És Van dér Huysen egészen megfeledkezett Mata Kariról, aki mosolygott Mr. Gross mulatságos mókáin. És Mr. Gross módját ejtette annak is, hogy gyűrűjét, amelyet hatalmas gyémánt ékesített, a szép, hosszuujju, bronzszinü kéz puha tenyerébe erőszakolja. A gyémánt visszfénye felvilllant Mata Ha­ri fekete szemeiben, ösztöne azt súgta, hogy ez a vastagajku, pu-ffa dt szemhéju, dülledtsze- mü, erőszakos ember keresztezni fogja sorsát. 5. — Az őseim, — gondolta Mr. Gross, a Vö­röstenger sivár partvidékéit szemlélve, — itt keltek át szárazlábbal. Biztos valami jó gázlót találtak nagy szárazság idején, a medence északi szélén, ahol néha kiapadt a tenger, mi­előtt a csatorna létezett. De hogy az üldöző fáraó népe fölött mi oka lett volna a hullá­moknak összecsapni, ezt nem tudom elkép­zelni. És megboldogult apám ezt elfelejtette megmondani. Itt, az ígéret földijének közelében többször eszébe jutott a nagyváradi, másodkántor, aki­nek szakállas arca már csaknem teljesen -el­merüli élete húsz küzdelmes évének forgata­gában. Apja sokszor beszélt a kis, dohos, fagy- gyugyertyaszagu jesivában Enec -Jiszroebről, az ígéret Földjéről, de -az öccse, Avrum, csak mosolygott. ~>v — Amerika az ígéret földje, én mondom neked, Dávid. És Avrum bácsi addig járta batyujával a bihari falvakat, míg meg nem szerezte a ha­jójegyet. öt év múlva már kint volt az egész család. És amikor Avrum bácsi hazajött átiz­zadt gallérral, csuromvizes inggel a tőzsdé­ről, egy csomó összegyűrt bankjegyet szoron­gatva nedves markában, nevetve mondta: — Halló, My dear, hol van az ígéret földije ? Később már nem izzadt és nem voltak gyűrött bankjegyei. Elegáns, vatta zott vállu srnart zakkókat hordott és lakk Walk Over félcipőt. Kis csekkönyvét mellénye felső zse­béből húzta elő és arany töltőtollal nagy szá­mokat irt a lapok hajszálvonaliara. Soha nem mondta a bátyjának, hogy itt mindenkinek dolgoznia kell. Gondoskodott róla, hogy ez végre teljes zavartalansággal belemerülhes­sen a talmudba és a kabbalába. Meg is nő­sítette özvegy bátyját és Maud már amerikai földön, telivér yankee anyától született. Az adeni séta óta a lány sokat beszélge­tett a holland tiszttel. Mr. Gross viszont Mata Harinak szentelte idejét. Kosarca kipirult, va­lahányszor csak a közelében lehetett. És be­szélt neki felhőkarcolókról, jachtokról, villák­ról, ékszerekről, aranyról, megerőltette üz­letekkel és számokkal, túlzsúfolt agyát, hogy mind újat és érdekeset mondjon. Dtirgött, mint egy megkerült fajdkakas, beleizzadt az erőlködésbe, mint nagybátyja a tőzsdeharcok idején. Mata Hari olykor egy-egy királynői mo­sollyal jutalmazta ezt az izzadtszagu erőfe­szítést. És sokat kérdezett. Mr. Gross mindig megijedt, valahányszor zengő, mély hangja megszólalt és csodálta, milyen pontosan vé­sődnek feleletei a leány emlékezetébe. Tud­ta, hogy ez a primitív lány most nyitja tágra , a szemeit, -ezeket a mágikus fekete szeme­ket hogy befogja velük az él-öt horizontját.-. 1 Csak egy fogalom értelmiét nem tudta feltár­ni előtte. Mata Hari nem fogta fel a papir- t pénz és csekklap hatalmát. Van dér Huysen befelé mosolygott Mr. . Gross erőfeszítésem. És amíg a duzzadt a jku , szemei vad mohósággal tapadtak a fedetlen . karok aranybronz ragyogására, a mohó buja .' ajkak kicserepesedtek a szomjúságtól, addig a kis Mauid is elég temperamentumosnak mutatkozott a fürtben. Dyxhaven doktor a filozófus mosolyával szemlélte a lelkek és testek kiszámíthatatlan groteszk egymásrataiálását. A csatorna torkolatánál Mata Hari már tele volt ékszerrel. Hogy honnan szerezte Mr. Gross itt a hajón az ékszereket, ez rejtély volt, hiszen a hajó sehol sem kötött ki. Csak Maud tudta a talány megfejtését, ő adogatta oda bátyjának egymásután ékszereit és ne­vetgélve alkudozott, milyeneket kap majd Pá­rásban cserébe. Port Said erődjei felbukkantak. Fölötte repülőrajok úsztak az azúrban, az öböl sötét vize d read nought-f lőtték páncélkolosszusait himbálta.. — Megint egy -fióküzlet — mondta a dok­tor az erődökre mutatva. Mr. Gross félre vonta a fedtél zet egy elha­gyatott részére Van dér Huysent. — Ugylátom, uram, nincsen kifogása az ellen, ha ékszereket ajándékozok a társaságá­ban utazó hölgynek.' — Nincsen, amint látja, — mosolygott Van dér Huysen és Maiidra gondolt. — No-s, ebből arra következtetek, hogy nem ragaszkodik túlságosan e hölgyhöz? — Egész helyesen következtet. — Akkor tehát nem volna az ellen sem kifogása, mondjuk... ha mától fogva én vi­selném ennek a hölgynek a költségeit, mond­juk.-- Nem gondolja, hogyha ezt kifogásol­nám;, azt már tudtára adtam volna ön-nek? ^ Ü

Next

/
Oldalképek
Tartalom