Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-17 / 161. (1495.) szám
1927 julius 17, vasárnap. 73x1. aa>: jrdrarabbbza 'M8®MÍVViV<SfeSRHIKüSB BECS * Bocs eddig úgy szerepelt előttünk, mint a kedélyesség és az impasszibüitás városa: lágy szerelem, kirándulás a Wiener-Waldba, sok zene, sok szentimentaiizmus, jó koszt és ragyogó császári udvartartás, — soha ezt a várost nem izgatták poiitikr' problémák és lakossága' nem hordák fűzbe eszmék vagy fölháborodások. Utoljára talán 1848-ban mutatta Becs ugyanazt az arcot, mint tegnap, de akkor idegenek vezették, idegenek emelték Windischgrátz herceg elé a barikádokat, sőt idegenek vol'ak azok is, akik a barikádokon harcoltak s a nagy felbuzdulásnak néhány hét alatt azonmód végeszakadt. Idegenek? Egy bécsi ur ma undorral és izgalomtól remegő hangon jelentette ki, hogy most is idegenek azok, akik ezt a szomorú júliusi forradalmat intézték. Moszkva keze van a játékban! Mert a bécsiek nem igen vesznek benne részt és tulajdonképpen két pártra szakadtak: olyanokra, akik a forradalom dacára nem mulasztják el az esedékes vasárnapi kirándulást és o'yanokra, akik féktelen haragra lobbantak, hogy ezt a kirándulás' az események határa alatt és a vasutasok „Schlam- perei‘‘-e kövelkeztében mégis kénytelenek elmulasztani. Akárki rendezte az Igazságügyi Palota előtli jeleneteket: a tegnapró’-mára virradó éjszakán revideálnunk kellett a bécsi néprő! való felfogásunkat, mert erek a harcok, — paloták fölégetése, birák meg’incselóse, gépfegyverül! a parkokban és sok-sok halo't, — itt Közápeurőpában egyetlen csapásra Bécset állították az utcai harcok nagyságáról szóló statisz'ika élére. Berlin a sparfakusz napok alatt, Budapest a monitorok bombázása alkalmával, -t* talán csak ez a két szomorú dátum hasonlítható a tegnapi Becshez. Becs lakossága a legrosszabb időkben megadással viselte sorsát, nem lázongott, amikor éhezett, nem ütötte meg császárját, nem rendezett kommunista háborúkat, tűrt, szenvedett és vállvono- gatással kisért minden politikák Ellenben megrendezte a Beethoven emlékünnepet, számos nagystílű nemzetközi kongresszus színhelye volt, Lueger fái ismét pompáztak a Ringen és a tereken, építettek, ettek, ittak, a defláció rémei is ci-el fünedeztek, senki sem gondolt semmire •— 3 ekkor jött ez a julius tizenötödike. Hogy történhetett? őszintén szólva már a tavaszi nemzetgyűlési választások alkalmával volt valami a levegőben. Valami Bécsben szokatlan lendület és elkeseredés. Harc, gyűlölet, s egyetlen atitiüd sem árulta el a hírhedt bécsi „politikai vállvonogafást" Vehemens agitáció, kegyetlen elkeseredés jellemezték ezt a választási, alig volt hozzá hasonló Európában. Ügyi át szik, a császáraiig előtt lefoly- tott társadalmi szenvedélyek most elemi erővel törtek ki, s a kót-pártrendszer, az egymással merő ellentétben álló széditően nagy világnézeti különbség, hatalmas robbantó anyagot raktározott föl a kedélyekben. Fonák helyzet mindenfelé: Bécsben a vörösök vannak uralmon, a vidéken a feketék. A kormány Bécsben tehetetlen, viszont Bécs vezetősége minduntalan beleütközik a kormányba. Ha Seipel akart valamit, Leitz nem akarta, — s mindkettő csaknem egyenrangú, hatalmon lévő ur volt, — ha a pénzügyminiszter számított, Breitscheid lelkinyugalommal keresztülhúzta számításait. Nem csoda, ha a két párhuzamosan hatalmon lévő irány között gonosz torzsalkodás keletkezett, mely egyre nőtt. Az osztrák szocialisták közelállanak a kommunistákhoz, s arai a legnagyobb baj: Ausztriád bán még nincs elválasztva a szociáldemokrácia a kommunizmustól, úgy, hogy az anyapártban könnyedén fészket rakhatnak a legszélsőségesebb elemek is. Nem csoda, ha az osztrák államrendszer nagy szabadsága következtében a kommunisták kényelmesen eljuthattak a legbelsőbb cellákig. Viszont a keresztényszocialistákat a gyenge Ramek-kormány alatt sok fatális baj érte: az Ahrer-botrány, a Stájer-Bank, a pénzügyi csődök, csupa olyan, amibe a baloldal bekapaszkodhatott. Azonkívül tagadhatatlan, hogy a jobboldalon napról-napra nagyobb befolyásra tettek szert a szélsőségesen reakciós elemek, a keresztényszocialista párt elvesztette régi szűziességét, egyrészt lepaktált a legszélsőbb jobboldallal, a nagynémetekkel, másrészt hallani sem akart, a Németországhoz való csatlakozásról, mert nem szerette a nagy protestáns szomszédot és titokban a szivében égett a régi Habsburg császárság vágya. Ehhez a helyzethez legújabban még valami furcsa és nyugtalanító pszihozis járult. A bécsi biróságok és esküdtek magatartása nyomán támadt bizonytalan, kényelmetlen érzés, amely valahogy a tudat alatt sok mindennek lett előkészítője. Elvégre Béé: Freud mester városa, hol hasson a pszihoanalizis uj tana, ha nem ebben az ősrégi medicina-városban,? Freud többek között a legtöbb bűnt k’analizálja, azaz megérti és megfosztja a „bün“ bélyegétől. Hatott ez a tan a bécsi esküdtekre? Lehet, hogy a tudat alatt igen, ámbár abban a sok fölmentő Ítéletben, amelyet legutóbb Bécsben hoztak, inkább a kedélyes bécsi esküdtek puha és jóságos szive, befolyásolhatósága és határozatlansága játszotta a döntő szerepet. Egy méregkeverőnőt fölmentettek, Wimpas- singert fölmentették, Bettauer gyilkosát fölmentették, azt a shizofréniás fiatalembert is, aki lelőtte kedvesét, Mareket fölmentették, Grosa- vescunét — és most a széria utolsó számaként a burgenlandi gyilkosokat. Voltak ezek között az ítéletek között olyanok, melyek a jobboldalnak nem tetszettek és olyanok, melyek a baloldalnak. De akárhogy volt: a ludat alatt megrendítették $ bíróság biztonságába vetett hitet: kezdetben csak mosolyogtak az ítéleteken, később a fejüket csóválták, végre, amikor a véletlenek goaosz játéka folytán az esküdtek egy politikai esetben mondották ki a fölmentő nemet, a meglévő politikai előfeltételek találkoz'ak a tudat alá 1&- raktározódolt rosszalással, a kanóc a lőporos hordóhoz ért és robbant. Két előföltétel: a fonák politikai helyzet és a titkos belső elégede'lenség most, a béke és a nyár kellős közepén, amikor minden tesped — hál még Bécs! — az exaltált népek legádázabb forradalmait varázsolta Bécsbe és porig égetett > palotákat, míg tucatszámra gyilkolt az utcán. Fejcsóvál-a nézünk erre a nagy dumaparti város- 1 ra: akaor, amikor van ok a lázongásra, nyugodt | és tűrő, amikor minden rendben van, fölhorkan j és gyilkol. Megértjük, hogy miér', de bizonyos szorongaíot'sággal gondolunk arra. hogy a világhisztéria immár eddig a jóidegii ős kedélyes városig is eljutott! Az angol parlament bizottságot alakított az utódállamok helyzetének tanulmányozására — Rothermere lord cikkének politikai következményei — London, julius 16. A Daily Mail politikai levelezője jelenti: Az az érdeklődés, amelyet Rothermere lordnak a Daily Mail junius 21-i számában Magyarországról irt cikke keltett, arra vezetett, hogy a brit parlament mindkét háza bizottságot alakított, amelyben minden párt képviselve van s amelynek az a feladata, hogy megvizsgálja Magyarország, Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia helyzetét. A bizottság különösképen a trianoni békeszerződés határozatait veszi vizsgálat alá s azokat az ellentéteket, amelyek az egyes utódállamok között keletkeztek. üsqnifífc £éaz£tgy minisztere a revízió mellest Budapest, julius 16. (Budapesti szerkesztőségünk teLefonjelentése.) Lord Dowerdane, az Asquith- kormáiny volt pénzügyminisztere, európai körútja során jelenleg Budapesten tartózkodik s bár csak néhány napra tervezte ottidözését, a város annyira megtetszett neki, hogy néhány hétig a magyar fővárosban marad. A volt angol pénzügyminiszter ma délelőtt fogadta a sajtó képviselőit és a békeszerződésekről, valamint Roihermere lord ismeretes szenzációs cikkéről nyilatkozott. Lord Dowerdamc nyilatkozatában többek között a következőket mondotta: — A békeszerződések kétségtelen igazságtalanságait idővel jóvá fogják tenni. Erős a meggyőződéseim, hogy nem is olyan sokára sor fog kerülni a békeszerződések komoly revíziójára is. Roihermere lordot évtizedek óta jól ismerem s olvastam Magyarországról irt cikkét is, amely igen figyelemreméltó és érdeke®. E cikk azt bizonyítja, hogy az angol közvélemény általában nagy szimpátiával viseltetik Magyarország iránt. Tudjuk azt is nagyon jól, hogy milyen súlyosan érdai/tette Magyarországot a trianoni békeszerződés. Általában a párisi békét tulság osan gyorsan tákoítók össze, elsiették az ügyet s nem tartották szem előtt az igazság követelménye it. amerikai sslovákek fisra as üi Sliacnérg és Pitts&asrgfe&s1* (□ dz. I.) Szlovenskkó „fölszabadult", a szlovákság elérte az önálló nemzeti létet és az „elnyomott" nép vitalitása hatalmas erővel kezdett az uj história csináiásához, a szláv kultúra reneszánszának müvéhez a Tátrától a Sumaváig. Ezekkel a niépgyülési igazságokkal szemben áü a szupertativuszokat súlyosan lefokozó valóság, hogy a szlovákság ma is — Amerikában éli a maga igazi, nemeze ti életét És hogy ez a nemzeti élet valóban szervezettebb és potenciális energiáiban is hatalmasabb, azt éppen az Amerikai Szlovák Liga példájával demonstrálhatjuk. Ez a hatalmas, az egész amerikai szlovákságot fölölelő, nemzeti szervezet ma háromszázezer szlovák lelket Számlál s céltudatos és rendszeres munkásságával nemcsak gazdaságilag és pénzügyileg Szervezte meg az amerikai szlovákság életét, hanem olyan messzeható erejű, politikai organizmust is kiépített kereteiben, amelynek akaratával és akcióival Prágának is számolnia kell, hacsak azt nem akarja, hogy az amerikai szlovákság nemzetközi fórumokra vigye a maga nemzeti törekvéseit és igazát, ami az Egyesült Államok akusztikáját tekintve, végeredményben súlyos csapást mérne a csehszlovák centralizmusra. Hogy pedig az amerikai szlovákságnak minden joga megvan otthoni testvéreinek gondviseléséhez, sőt a beleszóláshoz is sorsának intézéséiben, ez egyenesen históriai konzekvenciája az amerikai szlovákok áldozatos részvételének az uj államalakulat létrehozásában. Amikor a világháború alatt Masaryk megindította a külföldön nagy nemzeti akcióját a monarchia szlávjainak önálló államban való egyesítésére, a mozgalom főpillérjét az amerikai szlovákságra építette. Kétségtelen tény, hogy Amerika szlovákjai — a szlovák ligával élükön — a legnagyobb áldozatokat hozták meg Masaryk ideáljainak valóváltásában. A szlovák liga pénzben sokkal nagyobb áldozatot hozott a „fölszabadítás" müvéért, mint az amerikai cseh nemzeti szervezetek. Ez a tény önmagában is igen sokat mond. Még ennél is nagyobb jelentőségű azonban Amerika szlovákjainak szerepe a csehszlovák légiókban. Köztudomású' dolog ugyanis, hogy az amerikai smlovák liga Stefánik Milán dr. buzdítására nemzeti toborzást rendelt el, amelynek meglepő eredménye lett: a franciaországi csehszlovák légiók katonái 75% -bán az amerikai szlovákok soraiból kerültek ki. Szóval az amerikai szlovákság a tetemes pénzáld ozat mel lett nagy véráldozattal is hozzájárult az államalapítás müvéhez. A liga és vele az egész szlovákság nemzeti életének és politikai követeléseinek erkölcsi tartalmát éppen az a különbség adja meg. hogy amig a csehek hadifoglyokból, nem minden idegen presszió nél-J kül toborozták légióikat, addig az amerikai szlovákság teljesen spontán, szabad akaratú bél szabad polgárokat vonultatott a kibontott zászló alá. A harctereken még dúlt a harc, az uj ál lama-lapitás még nem volt közeli valóság, i*j az amerikai szlovákság máris intézményes utón akarta biztosítani nemzeti követeléseinek teljesítését — a meghozott áldozatok erkölcsi erejének bázisán. A szlovák liga 1918 májú 30-án megkötötte Masaryk professzorral, va cseh nemzeti tanács elnökével a pittsburg szerződést, amely biztosítja a szlovák nép önrendelkezési jogát és Szlovenszkó autonómiá ját. A szerződés történelmi jelentőségét kiilö nősen az a körülmény adja meg, hogy ezer esztendő alatt ez volt a csehek és szlovákok között az első pozitiv közeledés. Ez a szerződés, amely a turócszentmárto- ni deklarációval szemben nem egységes, ha nem közös állam alapításáról, nem cetralista hanem autonóm kormányzatról beszél, a szlo vák idealizmusnak legszebb kifejeződése. Hi ven a régi nemzeti ideológiához, magában fog lalja a szlovák nemzet maximális követeléseit Az uj hatalom, amelynek szemében, mi helyt valóban hatalommá vált, Prága fényes ségében másodrendűvé halványult a szlovák nemzeti kérdés, csakhamar megtagadta a vér re! és pénzzel megpecsételt pittsburgi szerző dést. AnnulláitáJk különböző ürügyeken, ame lyek közül egyenesen mulatságos lenne, ha nem annyira szomorú az a semmiségi ok, hogy az amerikai törvények szerint a vasárnap kötött szerződés érvénytelen. Szóval a véren és pénzen Szerzett jogokat kisemmizték egy papirosformalitással. Nem beszélve azokról a dicstelen manőverekről, amelyekkel egyeseket a szerződés aláírói közül konzuli és egyéb állások Ígéretével akarták leszerelni és aláírásuk visszavonására bírni. Szo-moru, hogy ez a manőver Ambrozinál sikerrel is járt, bár ez a gyönge ember szlovák körökben már előbb lejárta magát és igy aláírásának visszavonása mit sem jelentett a szerződés értéke és hatálya szempontjából. Hasonló módon próbálkoztak például dr. Karlovsky, az Ymca pozsonyi igazgatójának leszerelésével is, ő azonban nem volt kapható ilyen lépésre saját nemzete ellen. A pdittsburgi szerződés igy került bele a szlovák nem®et reményeinek nagy temetőjébe, bár még jöhet idő és olyan külpolitikai helyzet, amikor majd Prága szeretné föltá- masztani. A szerződés megdöntése szisztematikusan és céltudatosan történt. A centralisták jól tudták, hogy a Pittsburgban kinyilvánított nem zeti akarat fölött ott őrködnek a nyugati frontról haza özönlő amerikai légionáriusok, akik föltétlenül ragaszkodni fognak a szerződés be-j i tartásához. A centralizmus erre igyekezett megszabadulni az amerikai szlovák légionáriusoktól, visszaküldte őket j utalmazatlanul, ahogy a franciáik hazaküldtek a gyarmati színes csapatokat. Ez volt a koronája a „honalapító" Srobár politikai bűneinek. A szlovák légionáriusok anabázisa — Amerikából a nyugati harctér poklába s a győzelem után „fölszabadított" hazájukból vissza , Amerikába — a Szlovák história egyi-k leg- i tragikusabb fejezete. Mily hálás téma lesz az uj szlovák írói generáció részére. Vezérük, Stefánik Milán halálrasebzetten terült el a vajnori mezőn. Letűnt a vezér, széj- jelszéiedtek a katonák. Szegény, csalódott fiatal lelkek, becsapott hősök, akik az amerikai bányák földalatti robotjából indultak el „megváltani" nemzetüket. csak éppen hogy megláthatták az Ígéret földjét, de itt élni már nem engedték őket. Féltek tőlüik, mert hiszen itt másnak szánták a kenyeret és a földet. És tartottak tőlük, mert érezték, hogy az igazságot s a nemzet igazi akaratát képviselik s őket nem lehet a „ma- gyarónság" vádjával elnémítani. Srobár még felelni fog a nemzet itélőszé- ke előtt ezért a cselekedetéért, amely klasz- Szikuís példája a hálátlanságnak s a nemzeti élet meggyöngitésének, mert hiszen eze*k a fiatal amerikai szlovákok lehettek volna a szlovák jövő legkomolyabb munkásai. A légionáriusok a jelen idők konjunkturális szellemében nem várhatnak igazságtételt, de meg fogja azt adni Számukra a história, amelyet nem centralista zsoldban álló zsurnaliszták, hanem pártatlan és objektív történetírók fognak imí. Ezt az igazságot pedig sem Dimitrievics- féte brosúráikkal, sem holmi Srobár gründolta trucc-ligákkal nem lehet majd meggyöngiteni. Az ilyen kísérletek, különben már a jelenben is nevetségbe fúltak. Amikor ugyanis az amerikai szlovák liga erőteljes ultimátumokat kezdett küldözgetni a prágai kormánynak, amelyet komolyan figyelmeztetett a szlovák nemzettel szemben fenálló kötelezettségei teljesítésére, sőt már nyíltan azzal is megfenyegette, hogy orvoslásért nemzetközi fórumhoz, a népszövetséghez fordul, Srobár vállalta a szánalmas szerepet, hogy kimegy Amerikába s mgdömti a szlovák liga várát. Amerikai önérzetes szlovákjai közül egy sem akadt, aki asszisztálni lett volna hajlandó ebben a nem- zitTdestruáló kampányban. S a „nagy" Srobár- nak holmi Dimltrievicseket kellett Amerikába exportálnia, hogy megalakítsa az ellenligát — tizenhárom taggal. Srobámak ez volt az utolsó politikai misz- Sziója, méltó egész élet© folyásához: elvált a népétől, elvált a feleségétől és elvált az egy házától. * Az amerikai szlovák liga Bielek Iván vezetésével ma is eleven lelkiismerettel végzi munkáját. Nem hagyja magát félrevezetni, ahogyan nem hagyta megtéveszteni magát 1920-ban sem, amikor Hodzsa levelet küldött Ambrozival Amerikába, amelyben arról adott hirt, hogy az amerikai szlovákság nemzeti követelései már teljesítést nyertek. Éppen úgy most is, bár a liga politikájával várakozó álláspontra helyezkedett is a Hlinka-párt kormán y balép égével kapcsolatban, nyugodt s tárgyilagos szemlélője az itthoni eseményeknek, legfőbb őrzője a szlovák nemzeti érdekeknek és egészen bizonyos, ha úgy fogja látni, hogy a néppárt politikája nem áll összhangban ezekkel az érdekekkel, még Hlinkával szemben is fölemeli tiltó szavát és a helyzet- és szükségparancsolta irányítást adja meg a szlovák politikai életnek. Kívánatos lenne, hogy ez az irányítás már a szlovenszkói politika plattformján történjék — az összes nemzetek egy befogásával —• a közös múlt erejével a közös kenyérért. \Ia ezt nem teszi meg az amerikai szlovákság, a hazaküldött dollárokkal már mit sem segít s egy Szép napon arra ébredhet, hogy már szükségtelen a szlovenszjkóiakat protezsálnia, a pittsburgi szerződés teljesítését követelnie, mert egész Szlovenszkó kivándorolt Amerikába. 5
