Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-15 / 159. (1493.) szám
2 Törköly József: A trianoni szerződés revíziója csehszlovák szempontból is üdvös volna A magyar RQsnzQfi párt országos elnöke Koíkermere cikkéről — BrlancS, Chamberlain, CoolBdge, Wilson a revazíő szükségességének koronatanúi — Sz3«wenszkó magyarlakta területe csak a tranzverzális vasút kiépítéséig nélkülözhetetlen Csehszlovákiában - A magyar nemzeti párta közigazgatási reform ellenfordul Prága, julius 14. A szenátus tegnapi ülésén Törköly József dr. szenátor, a magyar nemzeti párt országos elnöke, nagyhatású beszédet mondott a közigazgatási reformról és a csehszlovákiai magyar politika napirenden levő kérdéseiről. A nagytantosságu beszédet — két részletben, ma és holnap — teljes egészében az alábbiakban adjuk. Az a magyarság, amelyiknek jórészét képviselni szerencsém van, azért neon fogadhatja el a közigazgatási reform javaslatát, mert ez a javaslat hátráltatja a trianoni béke revízióját. A magyar nemzeti párt soha kétséget nem hagyott aziránt, hogy főtörekvése az, hogy a csehszlovák hivatalos akaratot békés, legális eszközökkel rábírja a trianoni béke revíziójára! Étihez képest az elnökválasztás után nyilvánosan intézett kérdést a köztársaság elnökéhez aziránt, hogy tegye meg eairányíban már a kezdeményező lépéseket. Most pedig a törvényhozás előtt foglalkozunk a kérdéssel — a közigazgatási reformmimal szemben való álláspontunk indokolásaképpen. Egy tényt kívánok először is leszögezni és pedig azt, hogy az a törekvés, amely a trianoni békeszerződés revíziójára irányul, nem állam- ellenes. Hiszen Klofács szenátor ur, a szenátus aleilnöke, erről a kérdésről itt a szenátusban tárgyalt és azt mint legális eshetőséget kezelte. Ha íeheit a rőrizió heövetkezése legális eshetőség, amire számítani szabad, sőt kell, akkor az a törekvés, mely ezen legális eshetőség bekövetkezését kívánja, elősegíti, sőt sietteti, államellenes nem lehet! A magyar nemzeti párt jól tudja, hogy mi a magyar nemzetiségű állampolgárok kötelessége! És nyíltan ki is jelenti, hogy egy magyarnak ebben az államban az állampolgár minden kötelezettségét teljesítenie kell és pedig mindaddig, mig a csehszlovák hivatalos akarat az állam kötelékéből el nem bocsátja! Természetes, hogy a nemzeti érzés az, amidből a magyarság soha se fog engedni s amit az állam neon is követelhet tőle. Hisz ez az érzés az, ami évszázadokon keresztül nem engedte, hogy a esőbből német és a németből cseh legyen s ami a magyart minden erőszak és ármány ellenére meg fogja tartani mindörökre magyarnak! A trianoni béke revíziója érdeke a köztársaságnak Mélyen tisztelt Szenátus! Én azonban annál a ténymegállapításnál, hogy a magyarságnak a béke revíziójára és pedig kizárólag békés utón való törekvése nem államellenes, tovább megyek. Én állítom, hogy a trianoni bélié revíziója egyenest érdekében áll a csehszlovák köztársaságnak. | Ée itt elsősorban annak az egynéhány cseh ál- I íaimférfinnak a nézetére hivatkozom, akik vallot- I ták és vallják, hogy a magyarságnak a köztársa- j Sághoz való csatolása antidemokratikus, igazság- i tálán és a köztársaságra nézve veszélyes! És ezek- j nek a férfiaknak tökéletesen igazuk van! Ők tud- i jóik, hogy a magyarságnak a csehszlovák köztársaságba való csatolását nem azért kérték, mert ali- mentáris területre volt szükség, sem azért, mert le akartak igázni egy csomó magyart, hanem azért, mert a vasúti vonalak mind Budapestre vezettek, meg kellett tehát azokat a vasutakat fogni, amelyek a szlovák lakosok által lakott területeket Prágához képesek kapcsolni mindaddig, mig a szükséges transversátis vonalak kiépülnek. Ennek a nézetnek a helytállósága könnyen igazolható. Az alkotmány bevezető része prokla- niálja az önrendelkezés jelszavát s egy népnek az önrendelkezési jog ellenére való kormányzása antidemokratikus. De igazságtalan az, hogy az a magyar nép, amelyet magyar testvéreitől csali megparancsolt határ választ el s amelynek nemzeti érzése, nyelve és kultúrája kizárólag miagyar, idegein impérium alatt élje a maga nemzeti és emberi életét. A lelkek ssem szereltek Ee S De a köztársaságra nézve veszélyes az a tény, hogy határain zárt tömegben él az a magyarság, amelyet a szomszéd állam testvérmagyarsága a közös múlt, a nemzeti érzés, a közös szenvedések, a közös kultúra és közös nyelv szárnyain visszaki- ván! Hiába akarná a kormányhatalom becsukni a szentét, mégis kénytelen meglátni azt a tényt, hogy a lelkek nem szereltek le s holnap se fognak leszerelni! Egy nép magára vállalhatja a nyomorúságot és beletörődhetik minden nélkülözésbe, de sohasem mondhat le méltóságáról, nemzeti érzéséről és becsületéről,, ha csak nem akar öngyilkos lenni. Nem lehet a köztársaság érdeke az, hogy ez az örök nyugtalanság, amely a szomszédos igazi jó viszony kialakulását és az állami élet konszolidációját erősen akadályozza, hátráílfialssia a nagyon is kívánatos gazdasági gyógyulást, a népek kölcsönös megértését, az emberi haladás és szolidaritás lét csillését! A magyar nép tudja, hogy mit jelent a béke áldása, de tudja azt is, hogy mit jelent rá nézve a nemzeti halál. Az előbbire törekszik, az utóbbit mindedképp elhárítani kívánja. És én azt hiszem, hogy aki nyíltan beszél ezekről a kérdésélvről és keresi a békés megoldást, az nem cselekszik a köztársaság: érdéke és léte éllen! Végtére is kiváló ceeluszloválí államférfiak ítélete szerint a magyarság ittléte a tranzverzális. vasutak kiépítéséig, de csakis addigi egy szükséges rossz, amitől a jelzett időpont mielőbbi megteremtésével mielőbb szabadulni kell. És végtére is ennek az álláspont híveinek módjukban van hivatkozni a köztársaság legnagyobb tekintélyére, Masaryk G. Tamás elnök urna, áld az Uj Európa eimü könyvében világosan megmondja, hogy ha a lecsillapulás és a konszolidáció bizonyos állapota bekövetkezik, szó lehet az etnográfiai, a gazdasági, az önrendelkezési és a nemzetiségi elv szempontjait tekintetbe vevő revízióról! Briand, Coolidge és Chamberlain a revízióért De nemcsak egynéhány cseh államférfi nézete igazolja a béke revíziójának szükségét! A revízió szükségének az átérzése terjed az egész müveit világon! A győzők, az ántánt híres államférfiai és publicistái mind át vannak ettől hatva. Briand, a francia külügyminiszter, a kamarában mondotta, hogy „a trianoni béke nem tökéletes munka, mely beleütközik a realitásokba. Magyarország határainak megállapítása bizonyos érdekeket sért és azért igazításokra lesz szükség/* Coolidge, az Egyesült Államok elnöke, egy Oambridgebau tartott beszédében igy szólt: „A világ megpróbálkozott a háborúval és az erőszakkal és ezzel óriási kudarcot vallott. A siker egyedüli reménye az igazságon alapuló békerevizió/* Chamberlain, az angol külügyminiszter, Bir- minghamban jelentette ki, hogy a békeszerződések szükségessége kifejlődőben van, mert hat évvel a békeszerződések aláírása után Európában nem a béke, hanem a háborútól való félelem uralkodik." Francesco Ndftti, a volt Olasz miniszterelnök Írja: „A békeszerződések politikája teljes bomlásban van, mert ellene szól a valóság. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az idő előbb lerombolta, mint bárki is számíthatott volna rá. A bomlási álapot már annyira előrehaladt, hogy nem lehet tovább rejteni azt, amit tegnap még leplezni lehetett." Magyarországnak meg kell adni, amit a béketárgyalásokon kért Charles Tisseyre mondja: „A békék revíziója még nincs itt, de útban van. Egyre azonban már megérett az idő: Magyarországnak megadni azt, amit a béketárgyalásokon, azt hiszem, szerénységből kért. Mert legalább is ma még el kell fogadni a tényeket: de kérni, sőt követelni kell a lehetőségek megivalóeitásót. Az első határok kiigazitása, hogy a megcsonkított ország a megélhetéshez szükséges minimumot biztosítsa magának." Carlo Antonio Ferario „Itatta e Ungheria" című könyvében azt írja: „Magyarország bizonyos fokú határkiigazitása, nemcsak annak, hanem a szoinszédállamoknak is, de az általános békének is hasznára válnék. Egy oly béke, mely a győztesekhez csatlakozott zsákmányéhes népek kielégítésével jött létre, tartós békét nean biztosíthat, de sőt ellenkezőleg csak veszedelmes irredentizmust eredményezhet." Igen érdekes a híres Tritjof Nansen nyilatkozata, aki töbek közt a következőket mondotta: „Azok, akik azt mondják, hogy a legújabb béke- szerződések megváltoztatásáról 6zó sem lehet, s ezek örök időre szóló szabályokat képeznek és a paragrafusaikban leirt rendelkezések örökre érvényben maradnak, azok nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a történelem eddigi folyását. Akik igy gondolkoznak, azok, ha logikusan akarnak beszélni, legfeljebb azt mondhatják, hogy ők nem fognak soha hozájárulni ezeknek a békeszerződéseknek békés utón való megváltoztatásához. Ez érthető és világos beszéd. Az emberiség története azonban azt mutatja, hogy ha bizonyos — bár nemzetközi szerződésekkel biztosított, — helyzetek tarthatatlanokká válnak, akkor ez a körülmény előbb vagy utóbb háborúra vezet, hacsak az érdekelt hatalmak meg nem találják a differenciák ■békés elintézésének lehetőségét." Wilson rettenetes háborút jósolt Hivatkozhatnék még Baldwin jelenlegi angol miniszterelnökre, Macdonald és Asquith volt angol miniszterelnökökre, Henderson és Snowden. volt angol miniszterekre, lord Seydenhamm és lord Newton angol felsőházi tagokra, a francia Alfréd Fabre-Luoera, aki a jóvátétel! bizottság tagja volt, Alcid Ebrayra, a híres Anatole Francéra, az olasz Ambrosio Mari óra, az amerikai képviselőre B erger Viktorra, aki a képviselőházban indítványt tett a revízió kezdeményezésére s végül lord Rotherme- rera, Jules Roma inra és Vanderveldere. Azonban befejezem idézeteimet Wilson memoárjának befejező részével, ahol azt mondja: „Az emberiség magatartása a békeszerződések óta semmiben sem változott. Egy nemzet követelheti ezen szerződés egész keserűségét, bizonyos határozataiban való igazságtalanságoknak az utolsó betűig való foganatosítását. Van néhány nemzet, mely jelenleg ezt az utat követi, mely, ha nem fogják feltantóztaitni, újabb rettenetes háborúra fog vezetni. Vagy pedig egy nemzet magáévá teszi egy felépítő előrelátó szempontokat és igy béke felé halad. Egyelőre — sajnos, — egyetlen egy nemzet sem teszi ezt teljes szívvel." Békés eszközökkel törekszünk a revízióra Mélyen tisztelt Szenátus! Mi azt óhajtjuk, hogy ezeket a fel építő előrelátó szempontokat tegye a csehszlovák hivatalos akarat a magáévá s főtörek- vésünfc, hogy teljesen békés utón megszülessen ez a csehszlovák hivatalos akarat! Munkának mindenképp legális munka, bár mennyire is óhajtanák ellenségeink az ellenkezőjét, minden igénybe vett eszközünk a revízióra való törekvésünkben békés eszköz. Kalandra kaphatók nem vagyunk! As állam léte ellen nem törünk, a békés megértés célját szolgáljuk! Tudjuk, hogy a győzelmi mámort felváltja egyszer a józan mérlegelési képesség! Addig azonban, amíg üt az észszerüség és igazságosság órája, teljesítjük pontosan állampolgári kötelességünket! A közigazgatási reform, mint az asszimiláció eszköze Mélyen tisztelt Szenátus! Az imént vázolt tö- rekvéseinket hártálitatja a nemzeti állam érdeké£Komáromf ciános Reménytelen szerelem legény (48) Mióta talpon-vagyok, azt próbálom kinyomozni, mimódon tűnhetett el? Bordás bácsi mondta, hogy amint az udvarra lépett ki, meghagyta neki: fogasson be. A kocsis beszélte el, hogy az állomáson jegyet váltott a kollégiumi városkáig. Vékony felöltő volt a karján s ridikül a kezében, semmi más. Béni báos'iék után igy mégsem mehetett el s ezért sejtem körülbelül, hogy a megyei székvárosba indulhatott ahhoz a barátnőjéhez, akihez legutóbb is betért, mialatt mi a levéltárban kerestük Vaczulikot. így menni el: mégis hallatlan! Annyit jegyeztem meg: — Legutóbb nagyon nyugtalannak láttam Hedivig-asszonyt. Valami baja lehet, amit talán veled sem akart közölni. Talán azért ugrott be a városba, estére majd hazajön ... De a barátom alig figyelt rám: — Egy feleségnek akkor sem szabad igy viselkedni. Hiszen amióta elvettem, egyebet sem teszek, csak a kedvében járok! Hiszen előtte már nincs is akaratom! Mit vétettem, hogy ezt tette most velem!? Barátom — és sóhajtott —, úgy látom én, hogy hiábavaló itt minden. Reménytelenül szeretem... Ha átkarolom s visszaölel, riadtan veszem észre mind-gyakrabban, hogy tekintete a mész- ezeségben révedez ... Isten ,a tudója, kit vagy mit keres olyankor ? Ej, meguntam már! Felállt s egyszerre más hangon kezdte: — Utánaimegyek, visszahozom s megverem! Az talán használni fog neki! Hanem, Béni bácsiékhoz viszem! Maradjon ott! Már a folyosón állt s cigarettára gyújtott. Aztán befordult a kocsi. Barátom hátraültet- te a kocsist, maga az első ülésbe ugrott s megkapta a gyeplőt. Még visszaszólt, mialatt a tornácról néztem utána: — Estére itthon leszek! Szervusz! Nem tudtam mit szólni. Álltam a tornácon, szinte megkövültén. Barátom kieresztette a gyeplőt. A két csikó kipattant s szinte repült a bricskával. De nem a nyárfás felé, hanem a gazdasági udvarból ellenkező irányba csapott' át. Egyenest a székvárosnak. Amint egyedül maradtam, hirtelen nem is tudtam, mihez kezdjek? Bevárni a vihart nem sok kedvem volt, de nem is utazhattam el bucsuzás nélkül. Illetlenség lett volna, így álltam a tornácon jóidéig. Csönd sikított körülöttem. Amint fölnéztem volna, éppen Bordás bácsi bukkant fel az udvar végében. Ortókapával a kezében elgondolkozva haladt a nyárfás irányába. Utánakiáltottam: — Várjon csak, Bordás bácsi! Az ör^g megfordult és elém jött. — Mikor indul a legközelebbi vicinális? —• Egy óra múlva, tekintetes ur ... — S hánykor jön vissza este? — Nyolc óra előtt valamivel... — Köszönöm, öreg — s már indultam is az állomás felé. Egyelőre nem tudtam, minek is megyek el: cél nélkül, határozatlanul ballagtam lépést az állomásnak. Csak azt éreztem, hogy johb lesz velük a városban találkoznom, mint a tanyán ... Hedvig-asszony ugyancsak felforgatott mindent! Kevéssel ebéd után kiszálltam a kollégiumi városkában. Mivel a megyei székvárosba való átszállásig háromnegyedórám maradt, a kollégiumkert felé indultam, minden terv nélkül... Halott volt a kert, csak itt-ott szólt egy madár. Az utacskák kanyarulatain nem tűnt föl egyetlen diák, mert pünkösdi vakációra széledtek szét a világba. A szélső utón mendególtem egyedül. Zavart voltam, a legutóbbi dolgokon tünődözve ... De egyszerre csaknem felkiáltottam! Az egyik árnyas pádon egy fiatal nő ült, maga elé hajtott fejjel. Lépéseim neszére fölemelte arcát... Hedvig-asszony volt! Ahogy megismert, felállt, elémjött s szótlanul nyújtott kezet. Lehajoltaim s megcsókoltam a kezét. Hideg volt az arca, mint a márvány. Szinte érzéketlennek tűnt föl az első pillanatban. Akaratlanul jönni kezdett velem a siket kerti utaoskán. Egy helyen, koronás juharfák alatt, megálltunk. Annyit mondott: — Haza akarok menni... — Csak két óra múlva indul visszafelé a vicinális — mondtam éppoly csöndesen én is. Mert nem akartam fölzavarni. Úgy jött mellettem, mint az alvajáró. Ottálltunk, szemben eygmással. Később ann yit kiér deztem: — A szomszéd városban járt? — Igen — és bólintott. — A barátnőmet ) kerestem föl. Az édesanyjától kérdeztem valamit ... Úgy néztem rá, mint aki nem ért valamit. Abban a pillanatban megérezhette, hogy tudni szeretnék többet is. Hirtelen lángra- lobbant az arca s nagy zavarral fordult el: — Nem mondhatom meg... Nem lehet. Sejtettem, oka lehetett rá. Hallgattunk. Egyszer annyit mondtam még: — Lóránt kocsin ment el maga után... Nem bírta bevárni a vonatindulást... Jó ember a férje, Hedvig-asszony... S egy kis szemrehányás is volt a hangomban. Fölemelte az arcát s részvéttel láttam, hogy a két szeme tele van könnyel. Odalépett a juharfák alatt megbújt kicsi padra s leült. Akkor lehajolt, tenyerébe takarta az arcát s könnyekre fakadt: — Jaj, szegény uraim... Soha nem teszem többé vele! Megesett rajta a szivem. Hozzáléptem s megfogtam a kezét: — Uralkodjon magán, Hedvig-asszony! Valaki erre talál jönni s mit gondolhat rólunk? Jöjjön, hazakisérem. Előkereste a zsebkendőjét, megtörölte a szemét., sóhajtott s fölállt. Aztán engedelmesen szegődött az oldalamra. Mentünk-m entiink szót alomul. Nagy időnk volt még az indulásig... Elhagytuk már a kolTégiumkertet, el a városkát is. Széles felségen mentünk tovább, a messzeségből magános hegy kúpja látszott. Mentünk a délutánban. Különös volt az a pünkösd-előtti délután! , (Folytatjuk.' %
