Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-01 / 148. (1482.) szám
r 27 julius 1, péntek. szocialisták között keletkezik. Az elnök folytonosan csenget. Végül megállapítja Ilrusovsky, ho«y ezz^l a törvénnyel a jogállamból rerdör- államot csinálnak és tiltakozik a merénylet ellen, ameiyet az állam ellen most elkövetnekA „rendőrs demokrácia" Koberg német nemzeti párti kijelenti, nogy ez a törvény az önkormányzat sírját jelenti, mert az autonómia helyébe állami közigazgatás lép- A képviselőtestületekbe most bevezetik a „rendőri demokráciát**. Nemcsak a németeken, hanem ezen állam minden polgárán euszakot követnek el. Élesen támadja a német kere»ztónyszocialistákat. Dérer szociáldemokrata nem tudja megérteni, hosrv miért változtatta mee a kormány eredeti programját, s a miniszterelnök miért nem indokolja rési álláspontjának feladását. Svehlát összehasonlítja Síéin porosz államférfivel, aki az egvsé-ses birodalom elvét vallotta s amikor programját, nem tudta a kormány élén érvényre juttatni, lemondott és az ellentábor segítségével juttatta eszméjét győzelemre Svebla azonban nem mondott le s nem csatlakozik azokhoz, akik az ő eredeti terveit íz ő kormányával szemben már védelmükbe veszik. Remesr Átszökött az ellenséghez. Dérer ezután polemizál Jurigával, aki beszédében kijelentette, hogv ez a i a vaslat csak a kezdő lépés annak eléréséhez, hogy Szlovenszkónak egyszer törvényhozó testületé legven és hogv az országos elnökből Szlo- venszkó elnöke váljék. Jüriga: Adja Isten! Szlovenszkó autonómiája ellen Dérer (folytatja): Ez a terv nem esik messzire attól az autonómia-tervtől, amelyet Tuka Béla szlovák néppárti képviselő dolgo- j zott. ki s amelv szerint Szlovenszkó és a tör- • ténelmi országok között csakis perszonál- . unió volna. i Juriga: Legszebb volna a föderális vi- k szony a történelmi országok és Szlovenszkó ] között. Dérer: Ivánka Milán dr. ismételten ki- , jelentette, hogy bizonyítékai vannak arra 1 nézve., hogy Tuka tervét, a magyar belügyminisztériumban készített elaboTátum alapján dolgozta ki. Juriga: Ez nem áll! A magyar minisztertanács Jehlácska utján eljuttatott hozzám egy tervezetet, amelv azonban még olyan sem volt, mint ez a közigazgatási reform. Dérer: A szlovák néppárt akciója autonómista és szeparatista irányú. A szooiál- 1 demokratáik az önálló szlovák nvelv és kultúra ellen nem harcolnak, hanem az ön- i álló szlovák törvényhozás ellen. Ez nemcsak í az egész államra, hanem magára Szloven- szkóra nézve is katasztrofális lenne. Az állam, amely ellenségekkel van köSzíillő Géza távirata Rofüerasiere Bercihez Prága, junius 30. Szüllö Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, az országos keresztényszocialista párt elnöke, a közigazgatási reform vitájában mondott beszéde után Rothennere lordhoz a következő táviratot intézte: A Csehszlovákiához csatolt magyarság nevében a parlamenti tárgyalások alatt, a parlament szine előtt mondottam LorcLságodn&k köszönetét. Mi magyarok a törvényt mindig és mindenütt betartjuk, de törvényes eszközökkel mindenütt küzdünk igazságainkért. Lordságod és az angol közvélemény ebben támogat bennünket. Kérem, fogadja ezért egy legyőzött, de önérzetét megtartott fajnak hálás köszönetét. — Szüli ő Géza dr,, az országos keresztényszoeialista párt országos elnöke. rülvéve. nem tűrhet semmiféle szeparatista akciót, Szlovenszkó mint önálló állam nem lenne életképes s olcsó zsákmányául esne a szomszédnak. A javaslat „csehszlovák specialitás** A szónok ezután a javaslat tarthatatlanságára mutat rá. A centralizmusra harmad- fokon szükség van, de másodfokon nem. Egész Középeurópábam sehol sincsen ilyen közigazgatási rendszer, mint amilyent most itt akarnak bevezetni. Ez csehszlovák specialitás! A messze K eletszlovenszkó polgárai kénytelenek lesznek 680 kilométer utat megtenni, hogv Pozsonyba a másodfokú hatósághoz eljuthassanak. A magvar határ mentén egyes községekből kénytelenek Magyarországon keresztül utazni az országos hivatalhoz. A megyerendszer mellett és a t,ar- tománvrendszer ellen irt Slávik György kassai zsupán, a kiváló szlovák jogász és költő is. Hlinka: Azért, mert nem lesz zsupán. Dérer: Ő bizonyára kap elhelyezést az országos közigazgatásnál. Hlinka: Vezér hadsereg nélkül! Dérer: Még eljön az idő, amikor Hlinka képviselő is vezér lesz hadsereg nélkül. Hlinka nem mindig volt a megyék ellen. 1923-ban faluról-falura járt, és kiabálta, hogy Szlovenszkótól az argalások és szodomiták még a megyéket is elrabolják. A szlovák néppárt megszavazta a megye- törvénvt, s ma Hlinka egv zsupát, csinál egész Szlovenszkóból. Csehszlovák állam helyett cseh-német állam A szónok ezután rámutat arra. hogv egyes német pártok is megszavazzák a javaslatot, amelyektől most a magyar nemzeti párt elfordult. A németek egv része be akarja bizonyi- t,ani. hogv az állam alapján áll, felhagyott a kisebbségi politikával, részt, akar venni a többségben. Ebben rejlik a javaslat, fontossága. Ezzel a csehszlovák állam cseh-német állammá alakult át. Nem Kramár, hanem Svehla győzött, aki' programjába vette fel a német, és cseh burzsoázia kiegyezését, a cseh és német, többség akarata ellenére. Ezzel Szlovenszkó kérdése nem nyer elintézést, a szlovák néppárt a cseh-német kormánytól csak morzsákat kap. A javaslat. Szlovenszkó részére nem hozza meg a nyugalmat. Politicasm Hungaricum — A legutóbbi külföldi események — folytatja Dérer — s különösen Rothermere angol lord cikke, amelyben a trianoni békeszerződés reviziója és a határoknak Magyarország javára való rektifikálása mellett foglal állást, legven számunkra figyelmeztető memento. A külföld részére ez a javaslat nem Hlinka és Juriga érdeme, hanem a magyar propaganda eredménye, amelynek reprezentánsa külföldön Jehilicskn és Unger kormánya, bent az országban nedig Hlinka és Juriga pártja. Amikor a többség elhatározta az országos közigazgatási rendszer bevezetését, követeltük, hogv Szlovákországot, ugv alkossák meg. hogv az ne csak a volt MagvaroTszág szlovák területeit ölelje macába. han*em a történelmi országok szlovák *2 is, elsősorban a Morvaországban élő szlovákok odacsatoltassanak. A néppártiak voltak azonban az elsők, akik elutasították ezt, a tervet,. Ez az elutasítás azt bizonyítja, hogy Hiinkáék beszéde a szlovák nemzet, önrendelkezési jogáról üres frázisok csupán. A szlovák néppárt hűtlen lett, a szlovák eszméhez. amelv nem lehet más. mint a csehszlovák eszme. A Hlinka-párt a valóságban a magyarszlovák eszmét védi. Ami ma folyik, po- liticum hungaricum! Felszólalt, még a javaslat, ellen Burián kommunista képviselő, maid az általános vita befejezése előtt a legteljesebb csendben mondotta el előadói záróbeszédét, Kramár dr. Válaszol részletesen Meissner szociáldemokrata képviselő beszédére, aki elsősorban az állam feumaradását félti a javaslattól. Kramár kijelenti, hogv valamennyien, akik a javaslaton dolgoztak, gondoltak az állam egységére. Meissner szerint, a legnagyobb veszedelem az, hogv az országos képviselőtestületek törvényhozó testületekké fognak átalakulni. Kramár azonban megnyugtatja, hogy a ház előtt fekvő javaslat pontosan körülírja az országos képviselőtestületek hatáskörét. Részletesen ismerteti újból a törvényjavaslat, egyes szakaszait és igyekszik Meissner képviselő állításait, megcáfolni. A szavazás Kramár dr. két órás beszéde után az elnök bejelenti a szavazást. Remes, Haken, Czech és Zeminová ellenzéki képviselők indítványozzák, hogy a ház térjen napirendre a javaslatok fölött. Az elnök szavazást rendel el. Az ellenzéki indítvány mellett Szavazott a német nemzeti, a német és cseh nemzeti szocialista, a magyar nemzeti, az országos keresztényszo- ciatista, a német és cseh szociáldemoJcrala, va- valamint a kommunista párt. A Szavazatok összeszámMlásának eredménye szerint az ellenzéki indítvány mellett száz> ellene pedig 129 képviselő szavazott, Ugyanilyen arányban elutasította a többség az ellenzéknek azt az indítványát is, hogy a javaslatokat utalják vissza az alkotmányjogi és költségvetési bizottságnak, Kramár előadó indítványát pedig, hogy a liáz térjen át az általános vitáról a részletes vitára, a többség elfogadta. A részletes vitához eddig kilenc ellenzéki és két kormánypárti képviselő jelentkezett. Az ülés tart. ^Komáromi ciános ^Reménytelen szerelem £Regény (37) — A firmamenium még-alig hunyorgó csillagai felé ásított a nagy égi távcső, mint valami ágyuszörny. Mielőtt valamelyik csillagnak szegezték volna, az intézet tudós igazgatója némi tájékoztatással szolgált, hogy fogalmai próbáljak szerezni az égi távolságokról. Persze olyan fogalmak ezek, amelyeket számokkal ki tudunk fejezni ugyan, de amelyeket valósággal magunk elé gondolni képtelenek vagyunk, mert nem földi-méretek többé. Elöljáróul elmondta az igazgató, hogy a napból nyolc rövid perc alatt villan le hozzánk a fény s a legközelebbi állócsillag oly messzire van tőlünk, hogy a belőle kiindult fénynek ötödfélesztendőre van szüksége, mire eléri a Földünket... Vannak csillagok, honnan egymillió esztendő óta repül felénk ugyanez a fény s még mindig nem jutott el hozzánk ... Éreztem, hogy kezdek megzavarodni. De akkorára a tudós urak kikeresték egy könyvből a Szaturnusz-bolygó pillanatnyi helyzetét, csavartak egyet a kerekeken s mire magamhoz térhettem volna, már ottültem az égi távcső alatt s megrendülve néztem a Nap hatodik planétáját, amint ellipszis-gyűrűjével ottlengett a lila — Űrben ... Csikorogni kezdtek a távcső kerekei s amire másodszor is belenéztem volna, a Jupitert láttam négy holdjával, nesztelenül lengve a lilaszmti Végtelenben. Mert lila voltt minden. Sóhajtottam. A tudós igazgató pedig ujját a firmamentumra emelve, azt kérdezte: — Ugyebár, szabad szemmel is látja a Nagygöncöl rudjának középső csillagát? — Látom. — S mit lát a csilag mellett? lát— Egy még kisebb csillagot. Alig látszik. „Kisbéres“-nek hívja a nép... — No, most nézzen be a távcsőbe! Belenéztem. A lila Semmiben fényesen állít a két csillag, legalább három földi-méterre egymástól. A nagyobbik azonban kettős- csillag volt: két nap, amely egymás körül forog. Minden állócsillag egy külön-nap, amelynek saját bolygóvilága van, a bolygókon emberek élhetnek. Mert képtelenség, hogy ngsk mi éljünk, amikor porszemnél kevesebbek vagyunk a Mindenségben ... Néztem aztán olyan csillagok felé, amelyek harminchatezer fényévre vannak tőlünk, belenéztem a Tejutba s szédület környékezett: a csillagok tömkelegében elveszett a Lila. Láttam Égi Sávokat, hol szörnyű világok vannak kialakulóban, melyekről a tudósok sem sejtik, mi lehet az? Olyan messzeségben ködlenek, hogy e. távolságokkal szemben még a fényévek módszere is csődöt mond. És megtudtam, hogy Naprendszerünk őrjöngő lendülettel rohan-rohan a Herkules-csillagkép irányába, de százezer esztendő alatt e rohanás oly semmiség a távolsághoz képest, hogy nem lehet észrevenni. Mintha mereven állnának egyhelyben... És mi lehet azontúl, ahol már a távcső-monstrum lencséje sem segít... És megéreztem ekkor, hogy kiírta él-étemben először járok közel az Istenhez. És rájöttem, hogy a mi leiünk vagy nemlétünk semmitsem számit. Megnyugodtam mindenben s az áhítattól nem tudtam szóhoz,jutni azon az éjszakán. Amikor végül felálltam a távcső alól, sírni kezdtem. Ugye szép, Hedvig-asszony? A fiatal teremtés összébbvonta nyakán a válik endőt s megindulta?) mondta: — Köszönöm, köszönöm. Vigyen el egyszer oda enyernet is! — Ha Pestre jönnek Lőránttal, nagyon szívesen. Jó lesz? — pillantottam a bará- ttomra. Lóránt mintha csak ekkor ocsúdott volna föl: — El fogunk menni. Mert nagy dolgok ezek, barátom. Hogy eltörpül itt minden kis földi marakodás! Hedvig-asszonyhoz fordultam megint, aki meg-megremegett. Észrevette ezt a férje s m egsi mogatta ar anyban égő ha ját. Annyit mondtam: — Ha kétségeink vannak, nagyságos asszonyom, csak a csillagokba kell nézni. — Köszönöm, köszönöm — s a szája alig-észrevehetőn mozgott. Odakint szomoritón hullt az eső. Alko- nyatbaihajló, álmos délután volt. Az óra ötöt zengett a másik szobában. Akkor lépett be Béni bácsi. Az öreg mindjárt ebéd után ledőlt keveset s alaposan el talált szundítani. Most aztán frissen nyitott reánk: — Jónapot, gyerekek! No mi az, hogy megint lóg az orrotok? — Lenke-mama hova tűnt el? — nézett föl a fiatalasszony. Béni bácsi nem tudott elfojtani némi kár ör vendé st: — Lenke-mama, fiam? Puskint olvassa fenhangon az ágyam mellett most is, attól aludtam el annyira. JUgy belemerült, hogy észre sem vette, mikor fölkel teán és otthagytam a szobában. Dekát ő azt állítja, hogy a muszka költő zsongitó hatással van az idegeire, különösen ilyen lehangolt időben. Nohát csak táplálkozzon belőle szellemileg! De amint körülnézett, észrevette, hogy nagy messzeségből riaszthatott föl bennünket, mert kedves bosszankodással csattant föl: ~ Már megint, iró-öcsóm! Tapasztaltam ugyanis, hogy szeret elfilozofálgatni, ez pedig nincs jóhatással Hedvigre, mert ő is szívesen ereszti ki a fantáziát. No, majd ki-!' 2 ____ gy ógyítom én magukat! Mihelyt tisztul az idő, egy grand-kirándulást rendezünk, de nem egy napra! Hova menjünk, fiam? — nézett szeretettel a fiatalasszonyra. — Hát hová, Béni bácsi? — tekintett rá édes-kiváncsi an. Az öregur a hegyek lánca felé mutatott, melyek belevesztek az esőbe: — Azokba a kék hegyekbe! Sátrat is viszünk, éjszakára az alatt heveredünk le, nappal pedig andalogva járjuk be a völgyeket s felkapaszkodunk a bércekre. És ha kedvünk fordul, rágyújtunk ifjúságunk egy dalára. Komolyan kijelentem, hogy e barangolás tartamára felfüggesztek mindennemű újságolvasást. Ki tart velem? — Mind megyünk, Béni bácsi! — kiáltottuk Lóranttal. Hedvig-asszony akkor már az Öreg nyakában csüngött s rajongva ismételgette: — Maga a világ legjobb embere, kedves nevelőapám! Béni bácsi mosolygott s hátbaütögette a fiatalasszonyt. Másnap kezdett elállni az eső s minde-n- ki pakolásnak látott. Délután turistaruhát húztam már föl, pedig előrelátható volt, hogy egy-két napot várni kell, amíg fel szárad a föld. Lóránt a nyárfás felé indult Bordás bácsival, bizonyára, hogy utasításokkal lássa el arra az időre, amíg odaleszünk. A nyomukban haladtam, de jól elmaradva. Olyan virágillattól volt terhes minden, hogy belebódultam. Jólesett nragamban-kő- szálgom keveset. Amint mentem volna igy a nyárfás utján, egyszerre arra lettem figyelmessé, hogy idegen kocsi vágtat az állomás irányából, a tanya felé. Megálltam a nyárfás szélén. Akkor már Lóránt is visszafelé jött az öreg cseléddel. Amire -elértek volna, már a kocsi is közeljárt. Valaki lelkendezve integetett kalapjával a hátsó-ülésből.
