Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-11 / 133. (1467.) szám
1927 junius 11, szambát. A nemzetgyülüs Juiius 10-éíg ülésezik Veszélyben a beterjesztőit erdővédelmi Javaslat—A minisztertanács holnap hagyja jóvá a sziovenszkói vasutak építéséről szóló kormányjavaslatokat - A régi nyugdíjasok ügyének sürgős rendezése Prága. junius 10. A képviselőhöz munka- programja a tegnapi nap folyamán váratlanul változást szenvedett. Az elnökség: eredeti határozata uítv szólt. hogy a képviselöház a mai napon is ülést tart. Közben azonban az erdővédelmi törvénviavaslat miatt a koalíció keretén belül nézeteltérések támadtak s iffv a javaslat előadójának véleménves jelentése után az ülést berekesztették s a következő ülést kedd délután 8 órára tűzték ki. A keddi ülés napirendjén az erdővédelmi törvényjavaslat szerepel, amelyhez már eddig kilenc szónok iratkozott fel. A parlament nyári-szünete előtti programját még mindig nem lehetett véglegesen megállapítani, mert az elnökség nem tudja, hogy az alkotmányjogi bizottság mikor fejezi be a közigazgatási reformjavaslat részletes vitáját. Az eddigi tervek szerint a képviselöház jövő hét keddjén. esetleg szerdán is ülésezik s azután már csak junius 21-én jön össze, hogy megkezdje a közigazgatási reformjavaslat tárgyalását. Általános a vélemény, hogy a képviselőház juiius első napjaiban befejezi munkáját és nyári szabadságra megy. mig a szenátus legkésőbb juiius 10-ig fog ülésezni s ezután ott is szünetel a munka. Minisztertanács Holnap délutánra összehívták a minisztertanácsot. A minisztertanács ülésén főleg adminisztratív ügyeket fognak tárgyalni. Értesülésünk szerint ezen az ülésen hagyja jóvá a szlovenszkói vasutak építésére vonatkozó javaslatokat is. Még a nyáron rendezik a régi nyugdíjasok illetményeit? számos fontos ügyet tárgyaltak. Első helyen szerepelt a régi nyugdíjasok illetményeinek rendezése, amelyet főleg a cseh nemzeti demokraták és a német kér észtén vszoc ialis- ták sürgetnek. A koalíció azt az általános óhaját fejezte ki. hogy ezt a kérdést a nemzetgyűlés mindkét háza még a nyári szünet előtt tárgyalja le. Végleges határozatot, nem tudtak hozni, mert, a pénzügyminiszter a szenátusban folyó adóreformtárgvalás miatt már csak a tanácskozás ezen részének lezárása után jelent, meg. Csernv belügyminiszter részletes jelentést tett a legutóbbi árvíz és elemi csapások okozta károkról. A nyolcas bizottság elhatározta, hogy ebben a kérdésben a koalíció egyöntetűen fog eljárni. Részletesen megvitatta az útépítési alapról szóló törvényjavaslatot, amelynek eredeti szövegét lényegesen meg akarják változtat- I ni. Az erdővédelemről szóló törvényjavaslat plénumi tárgyalása ismét kérdésessé vált Elhatározták. hogy Marcha előadó a keddi napig az érdekelt szakemberekkel egyezkedési tárgyalásokat fog folytatni. venszkó törvényhozóinak egységes föllépése érte el azt az eredményt, amelyről most beszámolhattunk. A magyar nemzeti párt törvényhozói vezették a szlabosi gyár ügyében az első küldöttséget a miniszterek elé, egyszóval ez a párt iniciálta azt a munkát, melynek eredményei most mutatkoznak. Ennek az iniciativának tulajdonítható, hogy egész Szlovenszkó megmozdult a gazdasági kérdések megoldására, hogy létrejött a stub- nyafürdői monstregyülés s a pozsonyi gazdasági konferencia. A két héttel ezelőtt Stubnyafürdőn megtartott monstregyiilésnek főtárgya a hand- lova-felsőstuhnyai vasút ügye volt. Ezen a gyűlésen a nemzeti demokratapárti Ivánka Milán dr. is felszólalt és megfenyegette Prágát, hogy egységes szlovenszkói front fogja döngetni kapuit, ha minden jogos kérdésünk süket fülekre talál. Kérdezzük azonban, mit •tett Ivánka Milán dr- nyolc hosszú év alatt abban az irányban, hogy Szlovenszkó gazdasági érdekeit biztosítsák? Egyetlen akciót nem kezdeményezett, egyetlen aktív megmozdulásban nem vett részt, sőt politikai működésével elősegítette annak a káros gazdasági politikának érvényesülését, amely kifosztott gyarmattá akarta tenni Szlovénekét. Ha a nemzeti párt kezdeményezése meg nem történik, még ma is ott állanánk, ahol •évekkel ezelőtt állottunk. Azok az urak, akik most Bolondként akarják beverni Prága kapuit, nyolc éven keresztül meg sem mozdultak s a magyar nemzeti párt törvényhozói, Richter János, Törköly József dr. szenátorok s Nitsoh Andor képviselő voltak azok, akik parlamenti beszédeikben felvetették a szlovenszkói ipar problémáit s nemcsak a magyar, hanem a szlovák kézben levő ipar érdekében, tehát Szlovenszkó egyetemes érdekeiért síkra szállottak. A sz ovsnszkói qjiázi vagyon visszaadása előtt? Prága, junius 10. A Vecerni List- ma e^ti száma írja: Értesülésünk szerint rövidesen megszüntetik az iskolaüeryi minisztérium pozsonyi reíerátusánál szervezett likvidáló bizottságot, mely kezelője volt eddig a szlovenszkói róm. kát. egyházi birtokoknak. Az egyházi vagyont egy direktórium veszi át. mely egyházi funkcionáriusokból, testületek és intézmények képviselőiből fog állani. A direktórium élére a szlovenszkói püspöki kar meghatalmazottja. Vojtassák János püspök kerül. A direktóriumban szlovák néppárti törvényhozók is helyet kapnak, igv Grebáes-Orlor Ignác, Machácsek Pál és Tománek Flórián papképviselők és Kovalik János szenátor. A vagyonátadás nem vonatkozik a vallási. tanulmányi és egyetemi alapítványok vagyonára, melyek kezelésére a még érvényben levő magyar jog értelmében külön állami közalapítványi igazgatóságot létesítenek. II maiFar nemzeti párt kORftryktiv gazdasági munkáiénál két nagy eredenényt ért el A nag|FSziafe©si gyár állami támogatást kap — Megindulnak a Stuíbnya-handfioval s Margiffalva-vöröskői vasút építkezései Prága, junius 10. A koalíció nyolcas bizottsága Bradács elnökletével és Cserny belügyminiszter jelenlétében több órás tanácskozást tartott. Ezen a tanácskozáson és szépit a Corall-créme Ml-puder Gorali -szappan Fdiirtkit a C. S. R. réslátO: fi ár, Bratislava. Prága, junius 10. Két rövid hírben számoltunk be lapunk tegnapi számában két olyan nagyfontossá,gu eseményről, amelyek Szlovenszkó gazdasági életében szinte sorsdöntő hatásúak. Azon a szomorú fronton, amelyen idáig a szlovenszkói iparnak és kereskedelemnek csak hősi halottjai s rokkantjai voltak, most két örvendetes eseményt kell regisz- ' . , , trálnunk. Az egyik az, hogy a halálraítélt nagy szlabosi papírgyár, amely a környék hetven községének biztosított exisztencáát, életképes marad, amennyiben az állam támogatásban fogja részesíteni az üzemet s ezzel fenmaradását biztosítja. A másik az, hogy a minisztertanács elé beterjesztették a handl ova-felsőstubnyai vasút építésére vonatkozó javaslatot s a 145 milliós építkezés még ebben az esztendőben megkezdődik, ugyancsak rövidesen sor kerül a vöröskő- margitifalvai v,asut megépítésére is. Amikor ezt a két hírt egymás melflé állítjuk, meg kell állapitanunk, hogy a magyar nemzeti párt gazdaságpolitikai munkájának hatalmas része, döntő szerepe rolt az eredmény biztosításában, amennyiben fellépésével, kezdeményezésével Szlovenszkó politikai és gazdasági tényezőit megmozdulásra bírta. A magyar nemzeti párt köréből indult ki az a mozgalom, amely gazdasági kérdésekben egy nevezőre kívánta hozni Szlovenszkó összes törvényhozóit. A felvetett eszme megértésre talált s SzloA magyar nemzeti párt konstruktív munkájának eredményéit örömteli szívvel üdvözöljük, mert — bár csak részleteredmények mutatkoznak még a gazdasági küzdelem terén — ezek a részleteredmények is mutatják, hogy a megkezdett ut helyes volt s az alkotó munka jegyében tovább kell haladni rajta, hogy a legégetőbb bajaink orvosoltassanak 9 a sokat szenvedett országrészen meginduljon a gazdasági élet lüktető vérkeringése. — Rózsahegy ünnepli Hlinkát. Junius 19-fén Rózsahegy ünnepelni készül Hl,inkát, aki ekkor tartja első pro tomo'f érmei múséjétt e egyúttal papi működésének 58-ilk évfordulóját ünnepli. A szenit- beiszédet Tiszó dr. egészségügyi miniszter tartja. A mise után tartják meg a szlovák fcultorház ünnepélyes kőtteté telét. Utána nagy népünnepély lesz. így fiatalít Vörös Rák gjrőjfj ©wmáromf cJánoj ^Reménytelen szerelem Szegény (22) Abbahagyta váratlanul s csonkán maradt az utolsó sor. Mintha a megindultság elvette volna a szavát- És ahogy óvatosan Hedvig- asszonyra emeltem az arcomat, láttam a holdlényben, hogy két könny remeg a szempilláin. Hosszú ideig maradtunk igy. A különös vers járt az eszemben meg Litvánia, amelyről oly sokszor álmodozom magam is. S önkéntelenül suttogtam magam elé: —Talán Micki-evics irta ... így csak litvánok tudnak felsőhaj tani hazájuk nevére. Hedvig-asszony még mindig nem mozdult. Később, de igen sokára, annyit mondott nagy fájdalommal: — Litvánia nevére mindig szomorú leszek •.. Onnan került el anyai szépanyám... Csaknem felkiáltottam. Mert megérez- tem egyszerre, micsoda régi bú hívja el innét koronkint ezt a fiatal teremtést, ősanyja nem hagyta nyugodni. Kint sütött a hold s mivel beljebbkuszott a fény, özönbe vonta finom alakját. Álomszerű színekben láttam a haját, mely olyan volt, mint az ifjú lengyel asszonyoké s néha mintha megcsillant volna a szeme. A nádas zsongása is elhalt már s a férj még mindig nem mutatkozott. Egyszer beszélni kezdtem magam is: — Az elődök néhai vágyakozása sokszor kiüt rajiunk és nem hagy nyugtot megzaklatott lelkűnknek. Magamról tudom. Mikor a háborúba vittek, a legelső zászlóaljjal nyomultam előre olyan területen, amelyen még nem járt addig egyetlen katonánk sem. S egyszerre csak, amint fértük Volhinia alját, percről-porcre nyughatatlanabb lettem s egyszerre csak rémülettel éreztem, hogy jártam már ezen a tájon. Akadozni kezdett a lélekzetem . • „ Mialatt sebes lábaikkal nyomultunk észak felé, ráismertem a régi-régi tárgyakra. Köd-szerü fátylakon át úgy tetszett föl ismételten, hogy láttam már ezt a határtalan rétséget, melynek karimája a szemhatáron busongó füzesek alatt halt el.... Csakhogy „akkor“ ölnyi-magas fütenger hullámzott itten s kegyetlen lovasok húzódtak el benne libasorban és csak bőrsisakjuk csúcsa látszott ki.. • Ráriadtam visszavonhatatlanul, hogy nem ok nélkül húznak maguk felé a melankolikus kutgémek, hogy egykor e szétszórt tanyák valamelyikéről merengtem el az alkonyati nap Jángvör ös ségében... A távoli füzeseik útját egy folyónaik kellett jeleznie. És noha félnapi járóföldre lehetett még, szörnyű bizonyossággal tudtam, hogy csak a Búg kanyarodhat arrafelé... Olyan megindultság rohant meg, hogy könnyek fojtogattak. Mert tudtam már, hogy elavult időkben itt tanyázott valamelyik Ősöm, aki szivsza- kadtan búcsúzhatott el a tájtól, amikor az ismeretlen ellenség elől ,a Kárpátok irányába kellett megfutnia innét. Nehezen szakadt el a szülőföldtől s régi búja hozzám jött most vissza, talán századok távolából. • Elhallgattam. Hedvig-asszony alig figyelt rám. Mintha az ódon verssorokat mondta volna maga elé: S e néma csöndben úgy lesem hivó szavad Litván hazám . . . Megértettem olithatatlan vágyát és sajnálni kezdtem. így ültünk néhány pillanatig- Akkor anélkül, hogy felémfordult volna, annyit mondott, fáj dalom mai a hangjában: — Néha olyan szerencsétlen vagyok ... Tapogatóznék, de nem tudom, merre kell menni... Hallgattam. Mert eszembejutott, hogy egyszer magam is elvétettem az iránytEgy alkalommal, ködös ősziben, elindul! tam a vidéki városkából, hogy átmegyek a ( szomszéd faluba, hol az apám tesvtérbátyját ! kellett volna meglátogatnom, akit első gyerekkorom óta nem láttam. Üzentek, hogy nagyon várnak. Mentem egyedül az utón, szorongva a riasztó csöndben. Egyszer letértem az útról, mert tudtam, hogy az úttól balra esik a falu és ha keresztbevágok, hamarabb leszek ottan. És akkor történt velem, hogy társtalanul bandukolva eltévedtem a világban. Félórája mehettem már igy, amikor félni kezdtem: rájöttem, hogy oél nélkül megyek. Nem tudtam, merre járok s fogalmam nem volt, mihez kellene kezdeni most? Reménytelenül álltam meg valami deres tarlón. Előttem ködfal, mögöttem ködfal. És sehol kutyaugatás, szekérzörgés, amelytől a reménynek egy foszlánya érhetett volna el szomorú telkemig- Remegtem. Mert tudtam már csalhatatlanul, hogy a túlvilágba kerültem. Ha megindultam, a ködfa-1 távolodni kezdett előttem, mögöttem egyre követett a ködfal és lezárt mindent-mtndent. Köröskörül ködifal. Már vagy másifélórája lihegtem igy, féli g-tébol yultan a kétségbeesésben. Utoljára megálltam egy szántáson, de nem mertem hátranézni. Tudtam, hogy valami másvilági rém követ lábujjhegyen, összetettem akkor a kezemet: „Uram, ne vigy a ki- sértetbe!“... És nekivágtam mégegyszer. Néhány pillanat múlva elszörnyedve kezdtem látni, hogy kisértet bontakozik ki előttem a ködből. Emberktilsejünek látszott, de nem lehetett ember, mert magasabban rémlett föl, semhogy a földön állhatott volna. Még néhány lépést ténferegtem a tulvilági üzenet felé s akkor egyszerre össze rendiül ve álltaim meg... Kopott feszülettel mentem szembe, mely alig volt ötven lépésre a falu végétől. Megmenekültem- De még akkor sem mertem hátranézni... A fiatalasszony szem benőit velem s a holdifénybeu Láttam, hogy meg-megcsillan a •szeme. Lehetett már tizenegy óra. Akkor váratlanul lépések közeledtek a tornác felől s pillanattal rá megzörrent az ajtó. A férj lépett be. Ahogy észrevett kettőnket, ülve a holdvilágban, elcsodálkozott: — Hát ti még föntvagytok? Bocsánatot kérek, nem jöhettem hamarábbDe mert egyikünk sem mozdult, egyszerre abbahagyta. Aztán karszéket húzott közelebb, leült a feleségéhez s balkezét rátétté a fiatalasszony fejére: — Nem fázik, kedves? Senkisem felelt. Erre ő is kifelé kezdett nézni, a világos éjszakába. * A nap úgy jött fel, mint a mesebeli herceg. Tündöklőit minden, a madarak csattogtak. Alig-reggeli után volt: a nyárfás széles utján járkálgattunk Hed víg-asszonnyal. A kocsit lestük, amelyen az én Lóránt-barátom- naik most már visszavonhatatlanul magával keltett hoznia Béni bácsit és éleíepárját. Béni bácsi, mint tudni fogják már egyesek, a fiatalasszony néhai édesanyjának volt a bátyja. •. Halk neszben figyelt a nyárfás. A széléről jól el lehetett látni egészen a fordulóig, melynek kerek ákácosa megett bujt el a vicinális vasút kis őrháza. Az jelképezte az állomást. Hedvig-asszonyra alig ismertem rá ezen a reggelen. Amikor először léptem ki a szobámból, ujjongva jött végig az udvaron, vata- honnét a gazdasági épületek felől. Olyan kedve volt, hogy azt hittem, hirtelen a nyakamba talál szaladni, ahogy jóreggelt kívántam neki. Tegnap-éjszakai vallomásával mintha minden szorongását és zavarát elhagyta volna végleg. Megérezitem, hogy hetek óta a mai éjszakán aludt először pihent lélekkei (Folytatjuk.) 2-''^^-MAOVTag.-HtRTtar